Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-08 / 134. szám

6 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960. június 8. Milyen ember volt Daniel Defoe? Jonathan Swift elbeszélése sze­rint Daniel Defoe, a hires Robin­son Crusoe és sok más örökéletű mű megteremtője rendkívül érde­kes ember volt. Élete során 546 könyvet írt, továbbá számos bro­súrát és újságcikket. Az angol re­gény- és novellaírás úttörőjének tartják, de ezenkívül korának ki­váló »riportere«*is volt és számos szociális és gazdasági problémá­val is foglalkozott. Élete során rengeteg olyan ötlete támadt, amelyek később mind megvaló­sultak. így például javasolta a Panama-csatorna megépítését, a * * l *4 ■>nemzetek ligájának« megvalósítá sát és olyan módszeren is törte a fejét, amellyel fel lehetne de­ríteni a bűnözők vallomásában a hazugságokat. Defoe gyalog és lóháton bejárta egész Angliát és Nyugat-Európa legnagyobb ré­szét. Kalandos élete során sok­szor volt gazdag, majd egészen nincstelen. Három királynak, két királynőnek szolgált tanácsadóul, de a vallási türelemről és politi­kai szabadságról alkotott felfogása miatt három ízben is pellengérre állították és hétszer börtönbe ve­tették. — Klubdélutánt tartott vasár­nap a városi nőtanács Szekszár- don, a belvárosi pártalapszerve- zet nagytermében. Mint ilyen, első volt ez Szekszárdon. Szűz László- né, kozmetikus a szépségápolás alapelemeiről, a házi szépségápo­lásról tartott előadást, Prantner Eta, pedig a helyes és divatos öl­tözködésről tájékoztatta a hallga­tókat. Kedves meglepetésként há­rom divatos ruhát is bemutattak az ipari tanulók vizsgamunkái­ból. Ezután csak úgy záporoztak a hallgatók kérdései, amelyeknek során sok értékes, nőket érdeklő kérdésre kaptak választ a részt­vevők egy baráti, meghitt beszél­getés keretében, — Megjelent a könyvesboltban az új magyar lexikon második kötete. — Több mint 4000 tanterem hi­ányzik Bajorországban. Maunz professzor, bajor kultúrminiszter a tartományi gyűlésen közölte, hogy a bajorországi községekben több mint 4000 tanterem hiány­zik, — Zongorát vásárol a községi tanács Decsen a művelődési ott­hon részére. A zongorát a zene­oktatásnál és a különféle rendez­vények alkalmával használják fel. — Hetvenhat tanuló vesz részi a tolnai gimnáziumban a politech­nikai oktatásban, — Először pergetik a mézet a belecskai Szabadság Termelő­szövetkezetben. Negyvenhat csa­láddal ugyanis az idén kezdték el a szövetkezetben a méhészetet. Az első pergetésnél családonként mintegy 10—15 kilogramm mézre számítanak. — Az igazi nagyság. Röviddel a csúcstalálkozó megkezdése előtt egy amerikai újságíró megjelent az Elysée palotában, a francia el­nök hivatali székhelyén és kérte, hogy szerezzenek neki egy fény­képet de Gaulle kiskorából. „Mon­sieur, a tábornok sohasem volt ki­csi” — hangzott a segédtiszt döly- fös válasza. — Hetven—nyolcvan óra tár­sadalmi munkát végeztek el ed­dig Vörösegyházán, a fiatalok az Ifjúság a szocializmusért próba első követelményének teljesítése során. — Az udvariasság jegyében. Egy párizsi cipőüzlet kirakatában a következő felírás olvasható: „Bájos eladónőink olyan udva­riasak és türelmesek, akár egy atya, aki öregedő, vagyontalan lányának pénzes férjet keres”. — Nagy sikerrel szerepelt Tol­nán az építők napja alkalmából a szekszárdi úttörőzenekar. A si­kerre jellemző, hogy a későbbiek folyamán a tolnaiak ismét meg­hívják őket különböző rendezvé­nyek, ünnepségek alkalmából, ■— A televízió műsora: 18.40: Színfoltok Kínából. Dél-Kína tá­jai. 19.00: A napfény nem eladó. Közvetítés a Petőfi Színházból. Apróhirdetések Két cipész megnősülne — 40 és 46 éves —. Levelek „Reménység” jeligére a szekszárdi hirdetőbe. (10) Három pedálos koncert zongora, Lira márkájú eladó. Dombóvár, Gyenis A. u. 12 sz. (25) Eladó egy 1101 köbcentis Skoda személygépkocsi. Németkér, Széchenyi u. 36. (26) A Tolna megyei Építőanyag­ipari ES. energetikusi munkakör betöltésére állást hirdet. Feltétéi technikumi végzettség. Jelent­kezni lehet Szekszárd, Marx K. u. 21, (28) A Szekszárdi Ruházatiipari Vál­lalat kárpitos szakmunkásokat felvesz. Bérezés kollektív szerint. Jelentkezés a vállalat bogyiszlói­úti telepén, (31) A Juhépusztai Állami Gazdaság hőgyészi javítóműhelyébe felvesz lakatos szakmunkásokat. Fizetés megállapodás alapján. Útiköltsé­get felvétel esetében térítünk, 14 darab NB. kaptárból álló méhészetem, kannák, pörgetők, nagyon olcsón eladó, méhek külön is, kilója 60 forint. Nagy János, Szedres. (17) Eladó két szoba, két konyha és melléképületből álló ház, Szek­szárd, Pince utca 1795. (22) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős Kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17, Telefon: 20—10, 20—11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21, 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra M Ft Közlemény A Tolna megyei Tanács VB. 151/1960. számú határozatával működési engedélyt adott a So­mogy megyei Földmérő Munka- közösségnek Tolna megye terüle­tére. A Somogy megyei Földmérő Munkaközösség hatáskörébe tar­toznak a földméréssel kapcsola­tos munkák végzése, így a telek megosztások, mezsgye kitűzések, házhelyosztások, kisajátítások, ré­tegvonalas tervek, helyszínrajzok készítése magánosok és közületek részére. Vállaljuk a helyi jellegű ipari, mezőgazdasági, kommuná­lis, közlekedési és vízügyi létesít­ményekkel kapcsolatos geodéziai mérések és kitűzések elvégzését a fennálló ÁFTH rendelkezések ér­telmében, , A Minisztertanács 7/1955. szá­mú rendelete értelmében ilyen jellegű munkáknál a magánmér­nöki tevékenység tilos. Megbízások az alábbi címre küldendők: Somogy megyei Föld­mérő Munkaközösség, Kaposvár, Kovács Sebestyén, Gyula u. 8. Telefon; 28—33, (132) Harmincegy év idegenben —- Nemrég jött haza Közép-Keletről egy bátaszéki építőmunkás — Pályázat Hazánk felszabadulásának 15. évfordulójára a Természettudományi Közlöny pályázatot hirdet magas színvonalú tudományos ismeretterjesztő cikkek írására. "Hogyan segíti a tudomány és a termelés kölcsönhatása népgazda­ságunk fejlődését« címmel. A pályázat feltételei: 1. A téma egyes kérdéseit il­lusztráló cikkeket várunk a tér. mészettudományok (fizika, kiber­netika, kémia, matematika, csil­lagászat, műszaki tudományok, földrajz, földtan, agrártudo­mány, biológia, egészségügy stb.) területéről. 2. A pályaművek terjedelme 9 —10 normál gépelt oldal lehet. A téma illusztrálására kívánatos 4— 5 db kép. 3. A pályázaton folyóiratunk minden olvasója részt vehet. A pályázat jeligés. 4. A pályaművek beküldésének határideje: I960, szeptember 15. (3 példányban). A pályaműveket társulatunk, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szakosztályainak közre­működésével, Szerkesztő Bizott­ságunk bírálja el és dönt azok jutalmazásáról. A pályázaton a következő díjak kerülnek kiosztásra: I. díj 1000, — Ft, II. díj 750, — Ft, III. díj 500, — Ft. A pályázat díjnyertes cikkeit folyóiratunk ieközli és megjele­néskor a közlésért járó honorá­riumot fizeti. Azokat a pályaműveket, amelyek jutalmazásban nem ré. szesülnek ugyan, de Szerkesztő Bizottságunk közlésre javasol, folyóiratunkban megjelentetjük és szerzőit a szokásos hono­ráriumban részesítjük. A Természettudományi Közlöny Szerkesztő Bizottsága ■ ■ ■ I I ■ BT » r J ■ B ■ t I I I l'l Délután három óra van. Együtt az egész család, csak Schell Ist­ván hiányzik, aki nemrég jött haza harmincegy évi távoliét után. Húszéves ifjú volt, amikor elment és meglett, őszülőfejű fér- íxKént tért vissza. Évtizedeken keresztül csak levelek jelezték, hogy életben van. Egyik óra a másik után pereg le. Úgy látszik azonban, hiába v„rok rá! Valamelyik régi isme­rősével találkozhatott, s most nem tud tőle elszakadni. A bará­tok, rokonok, egykori osztálytár­sak, akikkel utoljára ezerkilenc- százhuszonkilencben váltott szót, most kíváncsian hívják be há­zaikba és egy-két pohár bor mellett kérdések százaival áraszt­ják el. Miközben várakozom, sok ér­dekeset tudok meg szüleitől, nő­vérétől és húgától. Kiderül, hogy az édesanyját harmincegy évi tá­voliét után is azonnal felismerte. A nővérét már nehezebben. Nem is csoda! Amikor elbúcsúzott tőle huszonhárom éves volt. Ma az öt- vennegyedikben van. Teheránban egy magyarországi disszidens azzal ijesztette, hogy itthon éhezni fog. Arról beszélt, hogy nálunk rongyokban járnak az emberek. Bement a magyar követségre. Ott megnyugtatták, A teheráni magyar követség búcsú­vacsorát rendezett mielőtt elin­dult volna. A svéd vállalat, ahol dolgozott, újból le akarta szerződ­tetni. Béremelést ígért. Egy angol c is igyekezett megkaparintani. ■ i iyi niiiiii'inin inni m Szaktudásáról a sah is elismerően nyilatkozott, amikor a teheráni repülőtér építését befejezték, ö mégis hajlíthatatlan maradt. Nem újította fel a szerződést. Hazain­dult. Eltökélte, hogy még akkor is hazajön, ha itthon csak sós­paprikás kenyér jut neki. Amikor Budapesten leszállt vele a gép, csak álmélkodott. A tömött kirakatokat lefényképezte és nevetve jegyezte meg a húgá­nak, hogy küld a fényképekből azoknak, akik sötét képet festet­tek neki az országról. Megbánta, hogy rengeteg ruhát vásárolt Teheránban. Ha átváltot­ta volna a pénzét Budapesten jobb minőségű ruhákhoz, olcsób­ban jutott volna. A konyhában, ahol beszélge­tünk a falon »Hafisznak«, az egyik közép-keleti bölcsnek a képe lát­ható, falvédő szőnyegbe szőve. Mestermunka! Schell bácsi fel­világosít, hogy ezt a teheráni Na- laszár utcában vásárolta a fia. Négy közép-keleti nyelvet be­szél. A húga elújságolta, hogy a Külkereskedelmi Minisztérium állást ajánlott fel neki, de még nem döntött. Nehezen tud elsza­kadni szülőfalujától, amelyet hosszú-hosszú évtizedekig vissza­vágyott. Akivel csak szót vált* mindenkinek elmondja, hogy szép város Teherán, az utóbbi évek­ben még felhőkarcolókat is építet­tek a város legszebb negyedeiben, de azért mindig hozzáteszi, hogy neki Bátaszék mégiscsak jobban tetszik. —H— ............................... min F RAVOROS IAMPAK Ahogy Csákvári János bará­tommal, egykori iskolatársammal a mözsi Uj Élet Termelőszövet­kezet agronómusával elhagyjuk a falu utolsó házait, a dűlőút jobb­oldalán frissen faragott oszlopo­kat pillantok meg. Az oszlopo­kon látszik, hogy nyers fából, há­zilag készítették őket. A vezeték, amely az oszlopokon húzódik, a falutól háromszáz méternyire lé­vő gazdasági épületek felé kígyó­zik. — Mikor vezettettétek be a vil­lanyt? — Három nappal ezelőtt ké­szült el, de nem úgy vezettettük, hanem saját magunk vezettük be. — Van villanyszerelőtök? — Nincs. Nem is kell nekünk villanyszerelő — patronásaink vezették be! Lejött két elvtárs a Beloianniszból. Az egyik régi párttag, a másik ifjú kommunis­ta. Itt töltötték a szabadságukat, s közben beszerelték nekünk tár­sadalmi munkával a villanyt a baromfitelepre . . . Volt rá ide­jük. Egy egész héten át itt vol­tak. — Akkor hát mégiscsak úgy szereltettétek be! — Tévedsz. Ezek a mi nagy­szerű elvtársaink nem idegenek. Éppen úgy hozzánk tartoznak, mintha Mözsön élnének. A baromfitelepen Szécsényi né­ni fogad bennünket. Idős, fekete­ruhás asszony. Hatvankilenc éves. Nyugdíjazás előtt áll. Körülötte tarkatollú pulykák tömege tolong. A hosszúkás etetőkben tojás, tú­ró, vöröshagyma, lóhere össze­keverve. Tápanyagban dús, ve­gyes takarmány! Egy kannában savó áll, s a mennyezetről két csillár lóg le. A csillárokon nyolc infravörös lámpa. Szécsényi néni beszélgetés közben a sarokban álló kályhákra és viharlámpák­ra mutat. — Most már nem kell vesződ­nünk majd sem a fűtéssel, sem a viharlámpákkal... Drága jó emberek ezek a pestiek. Aranyai ér a kezük. A telepről a faluba visszatérve az elnökkel váltottam szót. Ű is dicsérte a munkásokat. Kiderült, hogy nemcsak dolgoztak a szö­vetkezetnek, hanem lépten-nyo- mon nevelték is az embereket. Itt-tartózkodásuk rövid ideje alatt megjavult az állattenyészté­si dolgozók körében a hangulat, amely két héttel ezelőtt még meglehetősen gyenge lábon állt. Máramarosi Ferenc, a tapasz­talt kommunista munkás és „Gyu­la”, az ifjú kommunista, aki még csak tizennyolc esztendős, s aki­nek családi nevére senki nem errilékezik a mözsiek közül, el­mentek vissza a Beloiannisz gyár ba, de a villanyvezeték, amelyet fizetéses szabadságukat feláldoz­va készítettek a termelőszövetke­zetnek, maradandó emlékként hir deti, hogy munkásosztályunk hő­sies helytállással segíti fiatal test­vérét, a szocializmus útjára lé­pett parasztságot. H. T. Minden szentnek maga felé hajlik a keze Három község tartozik a Zom­ba és Környéke Földművesszövet­kezethez. A szövetkezetnek ezt a három községet: Zombát, Kétyet és Murgát kell ellátnia áruval, biztosítani helyes szervezéssel, hogy egyik községben se szenved­jen hiányt a lakosság valamilyen áruból. Mégis adódnak problémák az áruellátásban, melyek miatt a két íiókszövetkezet és a két község lakossága hátrányos helyzetbe ke­rül. Egyik ilyen probléma, hogy húst nem ad a szövetkezet a két községbe. A kétyi községi tanács élénk levelezést folytat e prob­léma megoldása érdekében az Élelmezésügyi Minisztérium fel- vásárlási kirendeltségével is. On­nét azt a választ kapták, hogy a szövetkezet kéthetenként két mázsa húst kap, amit a három községben kellene elosztani és ki­mérni. Mindez azonban még ed­dig egyetlen alkalommal sem történt meg. A húst minden eset­ben Zombán adják el, s ennek indoklásaképpen a szövetkezet ügyvezetője azt mondja, hogy ő nem köteles elosztani a húst. (A felsőbb szerv szerint igen!) Hasonló helyzet állt elő az italéllátás területén is. Mint is­meretes, a Szekszárd—Tamási— Siófok útvonalon történő nagy­arányú útépítéssel kapcsolatban jelentős munkálatok folynak Ké- tyen, melynek keretében mint­egy 3—400 munkás fordul meg naponta a községben. A helyi földművesszövetkezet a borfo­gyasztás emelkedésére való te­kintettel többletkiutalást kért az illetékes szervektől. A megyei ta­nács kereskedelmi osztálya és a SZÖVOSZ értesítette is a községi tanácsot, hogy havi öt hektoliter­rel több bort utaltak ki részükre, amit a szövetkezet zombai köz­pontja szállít el, s ők tőle kapják meg. A kétyiek ebből a bortöbb­letből sem kaptak mindeddig egy decit sem ... Bizonyára jó borivó emberek vannak Zombán is. Talán érthető is, hogy jobb áru­ellátást igyekeznek biztosítani sa­ját községük számára a szövetke­zet vezetői. Hisz a közmondás szerint is minden szentnek maga­felé hajlik a keze. Egyéb apró bizonyítékok is alá­támasztják ezt a közmondást az említett helyzetre alkalmazva ... A zombai vendéglők számára be­szerzett a szövetkezet két bi­liárdasztalt. Nagyon helyes, hogy a vendégek szórakoztatását ily módon is igyekszik biztosítani. No, de ugyanilyen joggal elvárná a két másik község lakossága is, hogy italboltjukban hasonló szó­rakozási lehetőség álljon rendel­kezésükre. Vagy ők valóban any- nyira mostoha gyermekei a föld­művesszövetkezetnek, hogy eny- nyit sem érdemelnek meg? (buni)

Next

/
Thumbnails
Contents