Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-01 / 128. szám
1960. június 1. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Cseréljük ki tapasztalatainkat ! Erről is beszélni kell A dunaföldvári Alkotmány Tsz eredményességi munkaegységrendszerrel és prémiummal ösztönzi a kapások jó megművelését Kísérletképpen három növényre eredményességi munkaegységrendszert vezettek be Dunaföld- váron, az Alkotmány Tsz-ben. A három növény, a kukorica, a cukorrépa és a burgonya. Az eredményességi munkaegységrendszernek az a lényege, hogy nem az elvégzett munkát veszi alapul a munka díjazásában, elsősorban, hanem az elvégzett munka gazdasági eredményét. Ezt a munkaegységrendszert, tehát csak olyan munkaszervezeti formában lehet alkalmazni, amelyben a kapások területe egyénekre van felosztva. A terű. let egyénekre való felosztása teszi lehetővé az egyéni eredmények mérését. Dunaföldváron a kukoricát például három holdas parcellákra osztják fel. Egy-egy tsz-taggal, aki területet vállal, megállapodást kötnek a növényféleség megművelésére. A megállapodás tartalmazza az elvégzett munka idejét és minőségét. A munkaegység jóváírása a termés betakarítása után történik. Egy mázsa kukoricáért egy munkaegységet, egy mázsa cukorrépáért 0.3 munkaegységet, egy mázsa burgonyáért 0.35 munkaegységet írnak jóvá. Év közben a szövetkezet előleget oszt ki tagjainak. Az előleg azon alapul, hogy előkalkulációval kiszámítják a kapásnövényekért várható munkaegységek mennyiségét és ezekre a várható munkaegységekre adnak előleget. Az a munkaegység mennyiség, amit a tagok a termelt mázsákra kapnak, független a tervteljesítéstől. Ha valaki 10 mázsa kukoricát termel, tíz munkaegységet kap, ha 20 mázsát termel hús2 munkaegységet ír neki jóvá a termelőszövetkezet. A terven felül termelt termékekből ezen kívül prémiumot is osztanak. Ku. koricából 15 mázsa májusi morzsolt, cukorrépából 170 mázsa, burgonyából 70 mázsa a holdanként tervezett termésátlag. A terven felül termelt termék 50 százalékát természetben, prémiumként osztják ki. A prémiumalap 40 százaléka a növénytermelési gyalogmunkásé, 10 százaléka pedig a munkacsapathoz beosztott fogatosé. Akkor, ha a tsz-gaz. da cukorrépából teljesíti túl a tervét, akkor minden mázsa terven felül termelt cukorrépa után egy és fél kiló cukrot kap. A dunaföldváriak más növényeknél és más üzemágakbari egyelőre a munkaegységkönyv alapján járnak el. Az eredményességi munkaegységrendszer gondolata érdekes Kétségtelen, hogy a szövetkezeti gazdákat messzemenően ösztönzi termésátlagok fokozása. Nem arra ösztönöz, hogy a tsz-tag a munka mennyiségét növelje, sokszor indok nélkül is, mert a munka mennyiségéért kap csak munkaegységet, hanem arra ösztönöz, hogy önállóan, kezdeményezóen tegyen meg mindent a termésátlagok növeléséért. • Az Alkotmány Termelőszövetkezet jövedelemelosztási rendszerében két nagy ösztönző erő is van. Az egyik maga a részesedés alapformája, az eredményességi munkaegységrendszer, a másik pedig a terven felüli termékekből osztott prémium. Tehát először több munkaegységet kap a szövetkezeti gazda, ha többet termel, másodszor pedig a terven felül termelt termékből prémiumot is kap. A dunaföldváriak jövedelem- elosztási formájának kétségtelen előnyei mellett vannak hátrányai is. Hogy csak egyet említsünk példának: a tsz-gazdák jövedelmét külső tényezők is befolyásolhatják az elvégzett munkán kívül, így csorbulhat a munkaszerinti elosztás szocialista elve. Mindenesetre a kezdeményezés figyelemre méltó, mint vitatéma nagyon érdekes. Várjuk a témához a hozzászólást. Gazdasági kapcsolatainkról A múltkoriban egy rendkívül cinikus emberrel akadtam össze. Az illető igyekezett arcátlanul befeketíteni előttem a Szovjetuniónak Magyarországgal fenntartott gazdasági kapcsolatait. Érvelésének nagy részét valószínűleg a „hazug Európa” rádió lé- lekmérgezői sugallták. Amikor el- lentmondtam neki, megszeppent és igyekezett velem együtt szidni a müncheni hazugság-gyárosokat. Úgy gondolom, hogy a hazugság méregfogát úgy tudjuk kiütni, ha minél többet és minél részletesebben beszélünk erről a kérdésről. Nemzeti történelmünkben első ízben fordul elő, hogy egy nagyhatalom a teljes egyenjogúság elve alapján tárgyal velünk, ön-r zetlenül segít bennünket, j A Szovjetunióból származó importunk és ide irányuló exportunk rendkívül nagy jelentőségét a tények alapján nehéz kétségbevonni. Ezért egyesek a szovjet—magyar kereskedelmi kapcsolatokat az árak oldaláról próbálják „kikezdeni”, mintha az eladás és vétel számunkra előnytelen lenne, a forint—rubel állítólag nem megfelelő árfolyama miatt. | A valóság ezzel szemben az, I hogy a szocialista országok közöt- • ti kereskedelemben az áruk alap- j jául a világpiaci árak szolgál- j nak, a kivitel és behozatal egy-- ' aránt rubelre átszámított világpiaci áron történik. Népgazdaságunk sok száz millió forintot nyert azon, hogy a szocialista világpiaci árakból ki vannak szűrve a konjukturális spekulációs ingadozások hatásai. A Szovjetunió az ellenforradalom leverése után több mint fél- milliárd rubel értékű hitelt adott országunknak, 2 százalékos kamat fejében és ezzel megmentett bennünket az inflációtól. A tőkés országok lényegesen magasabb kamatot követelnek hiteleik után. Mi az oka a Szovjetunió önzetlen segítségének? Az, hogy a Szovjetunió, mint fejlettebb és hatalmasabb ország, internacionalista kötelességének tekinti, hogy segítse a nálánál fejletlenebb, gyengébb szocialista országokat. Ezzel a szocialista világgazdaság általános érvényű objektív törvényei követelményeinek tesz eleget, mert meggyorsítja ezen országok szocialista előrehaladását, színvonalbeli különbségeinek kiegyenlítődését, hogy csaknem egyidejűleg juthassunk el a kommunizmushoz. Ez az igazság a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködésünkkel kapcsolatban. Ezt természetesen a „hazug Európa” bértollnokai is nagyon jól tudják. Mégis megpróbálkoznak azzal, hogy zavart keltsenek az emberek fejében. Szerencsére ma már egyre kevesebben hisznek nekik. — h — Hajnali újságolvasó Külföldi vendégek a tengőitől Petőfi Tsz-ben Virágok az út mentén Új fényképek a tablón A hajnali vonat indulása előtt belépett az újságárus a kabinunkba. — Újság! Itt a legfrissebb újság! Újság! Kevesen tudnak csak ellenállni a csábításnak. A mellettem ülő bársonyruhás, bajuszos bácsi is fűtött tanterembe léphessenek be a diákok, hogy az iskolaszerek rendben legyenek, hogy az óra végét pontosan jelezze a csengő, hogy az udvar rendezett legyen, egyszóval, hogy a technikai feltételek megteremtessenek a diákok számára. Az iskolaszolgából hivatalsegéd lett. Nemcsak a cím változott meg, hanem a tartalom is. Egy kicsit ez a megváltozott tartalom jelentkezik abban is, tartalom jelentkezik abban is, hogy búcsúzó tablójukon igazgatójuk, tanáraik, kedves iskolájuk mellett a pedellustól is búcsúznak a diákok. Jó ótt látni az ő képeiket is a tablókon. Kedves vendégek látogatták meg hétfőn a tengelici Petőfi Tsz-t: Dorka Pat Austin New York-i diáklány, Szamsz Achmed szudáni diák és Egon Behrens újságíró, a Német Demokratikus Köztársaságból. Pat Austin és Szamsz Achmed hazánkban tanulnak, jelenleg a magyar nyelvet sajátítják el, hogy Austin az Iparművészeti Főiskolán, Achmed pedig a Műszaki Egyetemen tanulhasson tovább. Egon Behrens a Tolna megyei Népújság vendége, tapasztalatcsere látogatáson, tanulmányúton van megyénkben, hogy az itt látottakról, tapasztaltakról cikksorozatban számoljon be lapjának, a Das Volk olvasóinak. A három külföldi vendéget Hosnyánszky János, a szövetkezet Kossuth-díjas elnöke, Horváth István, a szövetkezet párttitká- ia, Németh István tanácselnök, Kovács János KISZ-titkár és más szövetkezeti vezetők és tagok fogadták és kísérték végig a nagy gazdaságban. A gazdaság megtekintése közben sok termelőszövetkezeti taggal és családtaggal beszélgettek el a vendégek. Többek között beszélgettek a kertészetben dolgozó fiatal lányokkal, Horváth Máriával, Bordás Júliával, Klein Katalinnal, Sallai Margittal. A lányok elmondották, hogy bedolgozó családtagként munkálkodnak a szövetkezetben, s tavaly is szépen kerestek. Elmondták azt is, hogy a palántázás zöme géppel történik, s a gép nehéz fizikai munkától szabadítja meg a kertészet dolgozóit. Nagyon tetszett a külföldieknek a szövetkezet szépen fejlődő állattenyésztése. Geiger Illés üzemegységvezető beszélt arról, hogy az állattenyésztésből komoly bevételei vannak a termelőszövetkezetnek. Például 130 tenyész- koca süldőt adnak el továbbte- nyésztésre más termelőszövetkezetnek és 1416 hízót adnak el az államnak. Megtekintették a vendégek a község két iskoláját is. Lovas Henrik igazgató az iskolai oktatásban megmutatkozó fejlődést, a község ez irányú további terveit ismertette. Elmondotta például Lovas elvtárs, új iskola épül Ten- gelicen, hogy meg lehessen valósítani a felső tagozaton a teljesen osztott oktatást. A külterületekről az új községi iskolába, az iskola leendő autóbuszával fognak beutazni az iskolások. A sok érdekes élményt nyújtó látogatás nagyszabású ebéddel ért véget. Ebéd után a terembe özönlöttek az iskolások és emlékkönyvekkel lepték el a külföldieket. Az emlékkönyvekbe a népek barátsága szép eszméjének meleg szavai kerültek, s bizonyára tanulságos emlék gyanánt fogják megőrizni a gyerekek a könyvben is, meg a szívükben is ezt a szép emléket. A külföldi fiatalok azzal a tudattal mentek el Tengelicről, hogy ez a látogatás is elmélyíŰJ SZOMSZÉDOM napok óta iázas izgalommal azon dolgozik, hogy a ház előtti utcarészt és az udvart, a környék legszebb, legvirágosabb részévé varázsolja. Naponta, hazajövet a munkából örömtől sugárzó arccal egy-egy kis csomó virágpalántát szorongat a kezében és hozza mutatni a ház lakóinak, feleségemet kicsalja a konyhából, hogy bemutassa legújabb szerzeményét, amit a hamarjában virágoskertté varázsolt udvarban és a ház előtti virágágyásba ültet el. Az utóbbi létrehozása egyébként nagy gondot okozott, mert a talaj nem volt megfelelő, másik földet, termékenyebbet kellett hozni, hozatni valahonnét. Ez látszott a leg- megoldhatatlanabbnak, de egyik nap, amikor hazamentem, látom, hogy egy kocsiravaló, fekete föld van a ház előtt... Ebbe kerültek a virágpalánták. Megváltozott az udvar is. Igaz — virág mindenhova nem jutott, az őszirózsa palánták mellé káposzta és paradicsompalánta is került. De nemcsak a mi házunk népe van így, az egész utca, de mondhatnám az egész város hasonló tette a magyar—német—amerikai—szudáni nép igáz barátságát. A szekszárdi kirakatokban az idén is megjelentek a tablók, hirdetvén, melyik középiskolában és az ipari tanuló iskolában ki végez ebben az évben, ki indul neki az egyetemnek, vagy — amennyiben nem tanul tovább — az életnek. A tablókon néhány év óta — s különösen a közgazdasági technikum tablóin — szokás, hogy a tanárok és diákok fényképei mellett ott szerepel a hivatalsegédek fényképe is. Ezzel róják le hálájukat a diákok a négy esztendő munkájáért a pedellusoknak, akik nélkül nincs iskola s akiknek a munkája nélkül nem lehetne zavartalan tanítás. Ki gondoskodik arról, hogy minden reggel tiszta, télen jólhasznos dolgon tevékenykedik. Egyik napról a másikra csinos virágágyások nőttek az utak kétol- dalán a házak előtt... Nem hinném, hogy valaki különösebb szer vezést végzett volna ennek érdekében, vagy ha igen, az emberek egyénisége, szépérzéke ebben az esetben is nagy szerepet játszott e'virágos utca, vagy virágos utcák létrejöttében. VALAHOGY ÖNKÉNTELENÜL, amolyan versenyféle alakult ki a lakók között, hogy ki készít szebb virágoskertet a háza előtt. A kert, vagy ágyás tényének létrehozásán már túl vannak, most a küllemen dolgoznak. Festik a virágágyás köré vert apró oszlopokat, dróttal fonják körül a kis kertecskét, s azt is befestik fehérre. Egyik helyen gyeptéglával rakják körül a kis kertet, másutt közönséges téglával, amit azután fehérre meszelnek, s amikor az ember kilép az utcára, nem az jut eszébe, hogy port lesz kénytelen szívni egész kintléte alatt, hanem önkéntelenül is elmcmlvo- dik, s pantva a hűvös, tiszta levegőből, örömmel teszi' meg az utat. A járókelő szürke aszfaltjárdán megy, de úgy vigyáz a lépteire, mintha a virágok között lépdelne, amelyek az út mellett bontogatják szirmaikat. Felvetődik bennem a kérdés, hogy miért? S A VÁLASZT valahogy úgy adtam meg magamnak, hogy az emberek sajátjuknak érzik a várost. Szeretik és fáradoznak a szépítésén. A park, amelyet szakemberek díszítenek, szakavatott kezek ültetik a virágait, mértani pontossággal, talán szebb, mint ezek az út melletti kertecskék, de a lakóknak ezek épolyan kedvesek, vagy talán még kedvesebbek. Maguk készítik, csinálják őket, saját ízlésük szerint, úgy ahogy a szívük diktálja... Biztos vagyok abban is, hogy a jövőben kevesebben fognak a virágokra lépni a parkban is, mint eddig, mert aki maga is készített virágoskertet a háza előtt, az vigyázni fog a másokéra is, a közösre, ami valamennyiünké... (buni) bugyellárist szed elő, s már nyújtja is a tíz-húsz fill .ezekből összeválogatott újság árát az árusító felé. Úgy látszik gyakorlott újságolvasó. Először a címeket futja végig, tekintetével az első oldaltól az utolsóig, s aztán egy gyors mozdulat, s a hátuljáról ismét első oldalára fordítja az újságot és nekikezd az olvasásnak. Még az elmúlt est folyamán a nyomdában olvastam a félkész újságot, s tudom, hogy az első oldal, jobb három hasábján Kádár elv- társ beszéde van, amelyet a népfront kongresszusán mondott. Figyelmem a bácsi arcára összpontosul. Lassan olvas. Akaratlanul is mozog a szája. Ökuláréja néha az orrára csúszik, ilyenkor megáll az olvasással, megigazítja, majd folytatja tovább. Az arca egyre derűsebbé válik. Pedig az újságárus megjelenése előtt álmos és fáradt volt a tekintete. Amikor elolvassa a cikket, bólogat és gondosan összehejlogat-- va az újságot, elsüllyeszti a belső zsebébe. —Mi jót ír az újság? Kissé összerezzen a váratlan kérdésen, fürkészve tekint rám, talán azt kutatja, kiféle, miféle lehetek, aztán kiböki. — A Kádár elvtárs beszédét olvastam! — Mi tetszett a bácsinak legjobban a beszédből? Előszedi az újságot. Szétteregeti a térdén. Megint felrakja a pápaszemet, sokáig keresgél, aztán rábök ujjával a második hasáb alsó szélére. — Ezt nagyon szépen mondta! — Mit mondott? A bácsi betűzni kezdi a szöveget. — »Mi, kommunisták pártunk VII. kongresszusának nagy nyilvánossága előtt is, belső meggyőződésből váltottuk, hogy a vezetés felelőssége pártunk számára nem »uralkodás«, hanem a munkásosztály céljainak, a magyar nép érdekeinek szolgálata«. Kis szünet következik. Most útitársam kémleli arcomon a felolvasott írás hatását, s amikor látja, hogy helyeslőén bólogatok, megjeovzi: — Nem vagyok kommunista, de. igen nagyon tetszik nekem, hogy a kommunisták nem kiváltságokat hajkurásznak, mint egykori vezetőink tették, hanem a nép ün-’ének önzetlen szolgálói. —H—
