Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-28 / 151. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPtJSÄG 1960. június 28. 900 éve alapította 1. Béla király a szekszárdi apátságot Szekszárd, ősrégi kelta település volt már az időszámítás előtti IV. században is. Lakott voltát kitűnő termőtalajának és nagyszerű fekvésének köszönhette. A nagyszerű termőtalaj közvetlen szomszédságában lévő hegyek és völgyek, az azokon lévő erdőségek az esetleges támadások ellen nyújtottak védelmet. A kelták itt tulajdonképpen két egymástól független települést létesítettek. Az egyik az Alisca volt, a mai Csatár helyén, a másik attól északra, a szekszárdi hegyen létesült. Ez utóbbi inkább katonai erődítmény volt. Az itt lakó kelták kitűnő iparosok, kereskedők voltak, de értettek az állattenyész téshez és a földműveléshez is. Kitűnő fekvése miatt ezekután érthető, hogy Alisca, a dunántúli kelta művelődésnek és gazdasági életnek a központjává nőtte ki magát. Közben a római birodalom terjeszkedése során elérte a Dunát, és fennhatóságát kiterjesztette az egész Dunántúlra is. Szekszárd elődje katonai őrhely lett, és ez a körülmény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a település tovább fejlődjék. Tovább fejlődött a város kereskedelme és ipara, ame lyet nagyban fellendített az Eszék és Űbuda között megépített'" hadiút, amely itt vezetett keresztül. A népvándorlás korának is számos emléke van. Ezek a lelelek is igazolják azt, hogy Attila hunjai itt csaptak először össze 444-ben a római légiókkal. A hunok, a gótok, a gepidák pusztítva rohannak át a város határán, de az őslakó keltákkal együtt ők is eltűnnek a lábukat rövid időre megvető avarokkal együtt, a történelem színpadáról. A honfoglaláskor, a magyarság ezt a környéket sűrű rajokban szállta meg. Szekszárd és környéke Árpád fejedelem és Bo- tond vezér birtokába került és Koppány birtokaival volt szomszédos. Az itt megtelepült magyarság hamarosan megismerkedett a keresztény hittel. Koppány és a függetlenségükre féltékeny törzsek fegyvert ragadtak az őshazából hozott hitük védelmére. A lázadás nem tartott sokáig, de a testvérharc mégis azt eredményezte, hogy Szekszárd helyén rom és üszők maradt. Koppány birtokai a királyra szálltak, aki a kiengesztelődés jegyében fogott hozzá az újjáépítés munkájához. A mostani Szekszárd tulajdonképpeni alapjait azonban mégiscsak I. Béla király rakta le, amikor 1061-ben megalapította a szekszárdi apátságot. Sőt vannak olyan feljegyzések, amelyek szerint az apátság alapítása 1060-ra esik, amikor is Béla király, Endre német seregei felett aratott győzelmet. Bár az alapítólevélnek nyoma veszett, azt mégis megőrizte az utókor számára egy 1360-ból származó nádori ítéletlevél. I. Béla király igen bőkezű volt az általa alapított apátsághoz Hatalmas birtokokkal ajándékozta meg, amelyek átnyúltak a szomszédos megyékbe is és a bencések saját szerzeményekkel is gyarapították birtokaikat. A feljegyzések tanúsága szerint I. Béla király egyrészt ezzel kívánta jutalmazni a bencéseket a keresztény kultúra terjesztésében elért eredményeikért, másrészt a szekszárdi apátságot jelölte ki a maga számára örök nyugvóhelyül. A király nagyon szerette Szekszár- dot. Több alkalommal hosszabb időt töltött itt gyermekeivel és vendégeivel. Igen szeretett va- dászgatni a város körüli kiterjedt erdőségekben. Érdekességként említhetjük meg azt is, hogy az első orosz- magyar kapcsolat némiképpen szekszárdi vonatkozású I. Béla király révén, mert Endre fivérének felesége, Premiszlava az Oroszországot megalapító Vladimir kievi fejedelem lánya és Jaroszlav kievi fejedelem nővére volt. I. Béla király rövid uralkodása után. már 1063-ban elhunyt és kívánságának megfelelően a szekszárdi apátság kolostorral körülvett templomában helyezték örök nyugalomra. Sírjának helye azonban ismeretlen. A kolostor első apátja Vilmos szerzetes volt, akinek a történelem tanúsága szerint része volt abban, hogy I Béla után Géza kerüljön a trónra, Salamonnal szemben, akinek seregeit I,ászló herceg hadaival egyesülve Mogyoródnál szétverte. A feljegyzések szerint ebben az időben az apátság révén a város és környéke mind nagyobb tekintélyre tett szert. Az itt élő szerzetesek nemcsak a tudományokkal, hanem a gyakorlati élettel is foglalkoztak és sok hasznos tudnivalóra tanították meg a város lakóit. Idén van tehát, vagy jövőre lesz a szekszárdi apátság alapításának 900. évfordulója. Ha a mostani Szekszárd születését a 996-ban végbement honfoglalást, követő évek valamelyikére kell is tennünk, a város fejlődésében mégis csak döntő tényező volt az apátság megalapítása és éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy erről a 9 évszázados évfordulóról megemlékezzünk. Tucsni László HAJNALBAN INDULTAK. Keleten piroslott az ég alja, de a nap még nem bukkant elő. Az útmenti árok füvén harmat csillogott. A KISZ minden fiatalt mozgósított. A tanácsház irodáján dolgozó lányok és a földművesszövetkezeti boltok fiatal kiszolgálói is a menetben haladtak. Szabó Pista, aki a hosszú sorban kígyózó aratók hadának de- rekatáján haladt, nyugtalanul te- kintgetett Kalocsai Zsófira, de a lány figyelemre sem méltatta. Minden figyelmét Mészégető Benő kötötte le. Benőből dőlt a szó. A lány időnként nagyokat nevetett. Megérkeztek. Lekerültek a vállról a kaszák. A hat öregember, aki éjjel két óra óta kötelet készített, fogta a tarisznyáját, s jó munkát kívánva hazaindult. Először mindenki a kaszáját köszörülte. A marokszedő lányok kaszást választottak maguknak. Szabó Pista olyan dühödten nyomta a követ a kaszához, hogy kettétört. Zsófi Mészégető Benő- höz társult. Pista agyában lázasan kergetőztek a gondolatok, s a homloka gyöngyözött a hirtelen rátört fojtogató elkeseredéstől. Mi történt Zsófival? Eddig megértették egymást! Ősszel meg akarta kérni a kezét! Amikor legutóbb hazakísérte ... A kiskapuban megcsókolta ... Akkor azt mondta, szereti. És most? Mi üthetett belé? Benő nem is tartozik a szövetkezethez! Miért pártolhatott hozzá? Tetszik neki a bőbeszédűség? A nagy duma! — Nincs még párod? Hirtelen kizökkent gondolataiból és a kérdező felé fordult. Kiss Veronka állt előtte, a tanács adóügyi előadója. — Nincs — válaszolt kissé zavartan. — Jöjj! Legyél te a párom! HARMINCNYOLC KASZA lendült neki ritmusos mozgással az aranyló gabonatengernek. A nap óráról órára feljebb kúszott az égre, s a sugarak tüzes ostroma kitikkasztotta az aratókat. A gyengébb kaszások maradozni kezdtek. — Ne rohanjatok ott elöl! Néhány perc szünet következett. Előkerültek a .kaszakövek, s táncolni kezdtek a finom pengéjű acélon. — Hohó! így könnyű ám rohanni! Nézzétek, a Birsa Pityu csak hatvan centis rendet vág. Felbomlottak a sorok! Mindenki a bíráló igaza felől szeretett volna meggyőződni. Birsa szégyenkezve, lehajtott fejjel indult a sor végére és marokszedőjének félhangosan megjegyezte: — Mit bánom én! Vezesse más a bandát. — Nézzük csak meg, ki vágja a legszélesebb rendet! — javasolta Kiábrándulás ■a ________________________ a fürge, alacsony növésű Keserű Dávid. A szemek kíváncsian fürkésztek, kutattak, majd a tekintetek elakadtak Szabó Pista rendjén. Mindenki csodálkozott. Elismerő szavak röpködtek. — Ez még kétméteres is van talán! — kiáltott fel az, aki az imént bírálta az élenjáró kaszást. — Álljon az élre Szabó Pista! A fiú az elismeréstől kissé meg- mámorosodva Kalocsai Zsófira szegezte tekintetét, s a lány zavarában elfordította az arcát. Szabó Pista gyorsabb ütemet diktált. Vad dühvei, a féltékenységtől sarkallva vetette neki magát a munkának. Az íróasztalhoz szokott Kiss Veronka kétségbeesett erőfeszítéssel, a kimerültségtől roskadozva gyűjtötte utána sarló alá a széles rendet. DÉL FELÉ JÁRT AZ IDŐ, amikor megérkezett a mezőgazdász. Az őszülő fejű, zöld kalapot viselő ember kíváncsian szemlélte a fiatalok munkáját, majd amikor végigvizslatott minden sort, megszólalt: — Álljanak le néhány percre! A verejtéktől fénylő arcok feléje fordultak. — Azt javaslom, hogy a huszonhetedik, kilencedik és a tizenötödik kaszás tegye le a kaszát és inkább a kévét hordja kepébe. — Én is félbehagyjam? — méltatlankodott Mészégető Benő. — Természetesen! Magára mutattam az előbb, fiatalember — bólintott az öreg. — Hiába, akárhogy is erőlteti! Maga nem ért a kaszáláshoz! Kicsi a rendje és nagy a tarlója. Mielőtt a fiatalok újból neki- gyűrkőztek volna, a mezőgazdász Kalocsai Zsófihoz fordult. — Maga erős lány! Vegye át a sarlót attól a kislánytól, aki az első kaszás marokszedője. Legjobb lesz, ha ő is a kévét hordja kepébe, az nem olyan nehéz munka. Szabó Pista megörült a mezőgazdász döntésének, de örömét eltitkolta. Zsófihoz egyetlen szót sem szólt. Megköpte tenyerét és nekilátott a munkának. — Aki a legszélesebb rendet vágja, annak egy hordó sört ajándékoz a szövetkezet — jelentette be a mezőgazdász, mielőtt a csézával elindult volna. Este az egész brigád Szabó Pista vendége volt. Mindenki elismeréssel tekintett rá. A szövetkezet elnöke a megyei pártbizottság kiküldöttjének is bemutatta, aki este érkezett a faluba. A hordó sör, amit nyert szinte pillanatok alatt elfogyott. Űjabb hordót csapoltak. Valaki táncdalt tett a | lemezjátszóra és a szövetkezeti i irodaház széles udvarán szerte- i áradt a zene. A fiatalok megfe- ! ledkeztek a fáradtságról. Szabó 1 Pista kissé elnehezülő szívvel nézte a vidám párokat. — Szabad? Na mit csodálkozol? Hölgy válasz van! — Azt hitte álmo dik. Kalocsai Zsófi bukkant eléje a sötétből. Lassú tangó következett. Zsófi arca tüzelt az izgalomtól és elfojtott hangon suttogott vallomást a fiú felé. — Ne haragudj Pista... a Benőt soha nem szerettem... Csakhát... szórakoztatott az a sok beszéd... | De tudod... a mai napon kiábrándultam a sokbeszédűekből... i Haypál Tibor I Válogatás a szerszámok között... A megérkezés után a felszeretés az első. Bakancsot, munkanadrágot, inget kapnak a fiatalok — és természetesen ásót, lapátot. Mindenki a legmegfelelőbbet választhatja magának. Megnyílt a bogyiszlói ifjúság* építőtábor A szekszárdiak a korlátot szállták meg, miután elhelyezkedtek, felszereltek. A vasárnap berendezkedéssel és szórakozással telt el. Pattogott a ping-pong labda az árnyas fák alatt, a paksi diákok pedig a helyi csapattal játszottak barátságos futballmérkőzést, Hétfőn pg. dig már megkezdődött a munka... Vasárnap ismét benépesült a bogyiszlói ifjúsági építőtábor. Kétszáz diák érkezett két hétre, hogy ugyanúgy, mint tavaly, részt vegyenek a Sió-gátjának építésé ben. A paksiak már szombaton megérkeztek, vasárnap pedig a dombóváriak és a szekszárdiak. A legtöbbjük már ismerős, tavaly is a tábor lakója volt. A dombóvári diákokkal Kaszás Dezső tanár ismerteti az elhelyezést, ki melyik sátor lakója lesz. Megérkezés a táborba... A kapun belépve, mindegyik fiatal azt állapította meg: sokkal szebb, rendezettebb a tábor, mint tavaly volt.
