Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-26 / 150. szám
I960, június 26. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 7 Mindenben egységes a maroknyi csoport HÁROM ÉVVEL EZELŐTT, egy kora tavaszi estén csoportokba ve rődött emberek igyekeztek a harci tanácsházhoz. A falu hajdan legszegényebb embereit láttam itt: Purger Istvánt, Ágfalvi Józsefet, Újvári Józsefet és még másokat, akik a második világháború előtt a nagybirtokosok és kulákok földjein dolgoztak látástól vakulá- sig — éhbérért. Azért gyűltek akkor össze, hogy az ellenforradalom által szétvert termelőszövetkezetet újraalakítsák. — össze-vissza tíz anyakocát és tíz tehenet kaptunk az államtól, meg Rakasd határában juttattak hetven holdat a tartalékföldből, összeszántottuk a magunk kis- parcelláit és így kezdtünk el gazdálkodni 368 holdon — emlékszik vissza Purger István, a harci Petőfi Tsz növénytermesztési brigádvezetője. A KÖVESÜT MELLETTI tanyaközpontban példás a rend, még véletlenül sem lehet látni feleslegesen elejtett szalmaszálat. Reggel még csak nyolc óra van. de kihalt itt minden, egyedül a brigádvezetővel találkozom, aki éppen reggelizni készül. — Ma harminchárom asszony dolgozik a szőlőben, a férfiak egy része szénát hord, a másik része kövérdisznókat szállított Szek- szárdra. Elmentek már hajnali három órakor, lassan megérkeznek — közli tájékoztatásképpen. Alig beszélgetünk fél óráig, megérkezik Újvári József munkacsapata. — Száztizenhat kilósak voltak átlagban a hízók. Egyenesen a vágóhídra szállítottuk őket, s még el sem jöttünk, már megkezdték feldolgozásukat, vasárnap már került belőle több száz család asztalára — újságolja. Hát igen ... Az a helyzet, hogy 1957 óta jól jövedelmező közös ál lattenyésztést létesített a hatvanhat tagot számláló kis közösség. A tavaly épült modern szarvasmarha-istállóban közel hetven tehén, illetve növendékmarha ro— Öt vontató és negyven fogat szállítja a bölcskei Rákóczi Tsz- ből a lekaszált, szerződött velőborsót a Paksi Konzervgyárba — Saját erőből négy dohányszárító pajtát építettek a györ- könyi Szabadság Termelőszövetkezet tagjai. pogtatja az illatos szénát. Húszon négy anyakoca és állandóan kétszáz süldő is van a gazdaságban, így aztán ez a maroknyi kis tsz pontosan 225 hízottsertést ad az idén közfogyasztásra. Naponta elszállítanak innen mintegy 350 liter tejet is. Ennek következtében aztán rendszeresen minden hónap elsején 15 forint munkaegységelőleget osztanak, amivel elégedett a tagság. — Most mindenki reggelizzen meg és megyünk a^ többiek után szénát hordani — intézkedett a munkacsapatvezető. — Valakinek le kellene váltani az öreg Kautmannt is. Ö fogta be, tudjátok, hajnalban a Kovács Jóska lovait, mert nem volt más. De ne hagyjuk ott egész napra, neki már nehéz a szénahordás — szól közbe a brigádvcjzető. A JAVASLATTAL mindenki egyetért és pillanatok alatt döntenek, hogy a legfiatalabb, Újvári József váltsa fel az öreg Kautmannt. A beszélgetés szövődött tovább. Megtudtam, hogy a közelmúltban három szövetkezeti család háza leégett. Odaveszett a hajlék, a bútor, az egész évi élelem. A közösség segítségükre sietett a szerencsétlenül jártaknak. A tagok élelmet adtak össze, a közgyűlés pedig megszavazta, hogy a szövetkezet kasszájából mindhárom családnak 3000 forint gyorssegélyt utaljon ki a vezetőség. De gyakran helyettesítik őket a munkában is. Az egyik szerencsétlenül jártat, Kovács Józsefet helyettesítette például a minap az öreg Kautmann Antal bácsi, aki háza felépítése ügyében volt távol a szövetkezettől. Pedig az öreg Kautmann már túl van a hetvenen, nyugdíjat élvez, de mint mondja, minden ízál a szövetkezethez köti. — Nálunk ez már így természetes. Mi jóban, rosszban együtt va gyünk. Ha a helyzet úgy adódik, kötelességünknek tartjuk, hogy segítsünk egymáson. A munka is kifogástalanul megy. Ha a helyzet úgy kívánja, elmegyünk mi valamennyien akár hajnali három órakor kaszálni, vagy éjjel két órakor kötelet csinálni. De nemcsak mi, asszonyaink is — mondja búcsúzóul Újvári József. Mit lehet ehhez hozzátenni? Annyit: csak így tovább! Dorogi Erzsébet A kútásók. • • — Hoó! Húzd meg! Na, most! — Na, most kiszakadt... Most már könnyebben jön ... Négy ember feszül teljes erővel a henger két forgató karjának, ketten-ketten egymással szemben. A háromlábú állvány recseg-ro- pog, a két szárára szerelt hengerre vastag drótsodrony csavarodik, amelynek vége valahol a föld alatt van. Négy ember ereje kell a henger forgatásához. Kutat ásnak a bogyiszlói határban, nem messze az egyik tanyától. Itt épül majd meg a Duna Gyöngye Termelőszövetkezet majorja. Már kiásták a száz férőhelyes tehénistálló alapjait, kissé távolabb a sertésfiaztató szerkeze— Ahogyan haladunk lefelé, a fal is süllyed a saját súlyától. Fent pedig úgy jön rá újabb és újabb téglasor. Két kőműves végzi a falazást. A kút teljes átmérője három méter hatvan centi... Érdekes módszerrel ássák a kutat. Két „kútásó-áll- vány” áll felette, amellyel a ^pager”-! húzzák fel és engedik vissza a kút mélyére. A páger papucsorr-szerű markoló, amely leengedéskor szétnyílik, belefúródik az iszapba, amikor felhúzzák, összezáródik, és felszínre hoz bizonyos mennyiségű iszapot. Egészen pontosan: tizenhat markolással egy köbmétert. Fentről ' egy hozzáerősített rúddal mozgatják, hogy minél jobban , az iszapba fúródjon. A négy embernek minden erejére szükség van, hogy felszakítsa. Mégis tréfálni is van kedvük. Hudanik András erősen mozgatja a páger rúdj át, hogy az minél jobban az iszapba fúródjon. — Elég lesz az már, te ... — szól rá az egyik segédmunkás. — Annyira lenyomod, hogy a „túlsó oldalon” szalad ki és még kiszúrja az Ézenhover szemét... tét rója össze az építőbrigád. A jószágnak — de az építkezéshez is — víz, sok víz kell, először is kutat kell ásni. Ezt a kutat ássa most a szövetkezet építőbrigádja, két kútásó mester, Hudanik András és Berka János irányításával. Már öt méternél mélyebbre jutottak, és lent a mélyben már egy méternél magasabban áll a víz. — Reggel a tűzoltók kiszivaty- tyúzták a vizet, utána vagy harminc centit süllyedt a fal — magyarázza Hudanik András. A kút fala ugyanis rendes, harminccentis téglafal, amelyet bizonyos magasságonként betonkoszorú I erősít. — Inkább a Bálint gazdáét kellene ... — toldja meg a másik —, annyira tudja jártatni a száját, hogy így a magyar parasztság, meg úgy a magyar parasztság.. Ha annyira a „szívén viseli a sorsunkat”, akkor jöjjön ide, belekapaszkodni a hajtókába. — Ja, a dollárokért könnyebb a száját jártatni... — Bízza csak ránk a mi dolgunkat ... A kútásó brigád mindegyike szövetkezeti tag. Hogy ez mit jelent ennél a munkánál?... így számolnak: — Naponta összesen tizenhét munkaegység megy rá ... Mire teljesen elkészül — mert beletetik egy hónap —, úgy négyszázon felül. Számítjuk még a felhasznált anyag árát... összesen harminc- negyvenezer forintba kerül. Ha idegen munkaerő, vállalat építené, legalább százezerbe kerülne... — így sokkal jobban jön ki a szövetkezet — állapítja meg Ros- tási Pál, az építési brigád vezetője. — És az sem mellékes, hogy az építkezéshez elég sok mosott, finom homokot tudunk adni, mert minden réteget külön raktunk. Más ezt sem csinálta volna meg. Ennyivel is olcsóbba kerül az építkezés Bognár István Fogadások, amelyek a világűrben dőlnek el Tom Forsyth írországi bukméker fogadásokat köt arra, hogy melyik országnak sikerül elsőnek embert küldenie a világűrbe úgy, hogy az élve vissza is térjen. Tom Forsyth 5:1 arányban kínál fogadásokat a Szovjetunióra, 8:1 arányban az Egyesült Államokra, 12:1 arányban fogad Franciaországra és 14:1 arányban Angliára. Állítólag eddig már négyen kötöttek vele fogadásokat. Nem less gond a betakarítás Madocsán Az Igazság Tsz 25 gumikerekű kocsit vásárolt, hogy ezzel is megkönnyítse a gabona betakarítását Huszonöt kiselejtezett gumikerekű kocsit vásárolt saját forrásaiból a budapesti MÉH vállalattól a madocsai Igazság Tsz. A tsz ipari műhelyeiben felújítják, átMINDENKI ROKONOM alakítják a darabonként ezer forintért vásárolt kocsikat, hogy a gabonabetakarításkor üzembe állíthassák azokat. Négy kovács, három bognár, négy segédmunkás, és egy gumikerekű-kocsiké- szítő mester kalapál, hegeszt, fúr, farag a műhelyekben sem időt, sem fáradtságot nem kímélve, hogy a kocsik időben, a betakarítás megkezdéséig elkészüljenek. A tsz kocsijával voltunk Pesten a Halleron. Korai burgonyát és karalábét vittünk oda. A burgonyát azonnal át is vette az állami kereskedelem. Számláztak, fizettek, minden ment, mint a karikacsapás. A karalábét sajna, nem vették át... Nem tesz semmit, majd elviszi négy óra után a maszek kereskedelem. Várjuk meg tehát a hajnali négy órát, talán el tudjuk adni. Meg kell mondani, gyönyörű árut vitt fel a tsz és sokan meg is nézték... Várjunk tehát! Vártunk... Végre eljött a várva-várt idő. Négy óra, Roham. Ez tíz percig tart. Rohan mindenki. Körülnéznek, mi van eladó. Az alkudozás csak később kezdődik... Ez az idő is eljött. Akkor derült ki, hogy fél Budapesttel rokonságban állok. — Szivikém, hogy adjátok ezeket a semmiségeket? Nem figyeltem. A gépkocsi- vezető rámsandít: »Magának szólnak ám«. — Ja? Mit tetszett kérdezni? — Mennyiért adjátok a karalábét?... — H... H...H? — Siess, atyacica, nem érek rá órákig várakozni! Megnéztem az illetőt. Tizennyolc-húsz éves fiú. Nem rossz. Mi jön még? A fiú, nem is várt választ, rohant tovább. A kertészet feje kért, maradnék még egy kicsit, elöl és a karalábé ára 3 forint kötegenként. Ennyi szívességet igazán meg kell tennem. — Szép ecsém, mennyi ez a rotható kazal? — Három, kérem tisztelettel. — Ne bolondozz testvérem, ezért megveszem Törőcsik Mari garperecét is. Kettő, aztán felrakjuk a cuccot, fizetek, mint katonatiszt és mehettek vissza Tolnába. Jó? A fejem rázom. »Rokonom« tovarohan. — Jancsikám, édes, mennyi ez a vacak? (Negyven év körüli hölgy szólt.) — Három, kérem tisztelettel. — Ne add a. hülyét, Guszti. (Egek, már Guszti!) Kettőért viszek 300 köteget. — Annyiért nem adom — mondom határozottan. — Félóra múlva térdeden állva fogsz könyörögni, hogy egyötvenet adjak érte. Még később ott fogsz majd sírni... ahol senkiii seem lááát... Most már énekel. Uram, irgalmazz! — Vissza fog ez még jönni — magyarázza a brigádvezető. — Csókollak, aranyvirág! Hogy ez a kacat? Szóval csókol. Ezt megnézzük. Hetven év körüli matróna, 120 kilóval. Hát nekem igazán nincs az életben szerencsém? — Háromért, csókolom az arany kacsáját. Gyönyörű, finom áru. — Ne mókázz, Aladár. Jó svádájú srác vagy. Látszik, jobb időket is éltél. (De még milyeneket!) De az üzlet, az üzlet. Kettőhúszért viszem az egészet. — Végtelen sajnálom, küsse Ihre kleine Hände, megbízóm háromban hagyta. Legnagyobb sajnálatomra el kell tekintenem az üzlettől. (Társaim fuldokolnak. A brigádvezetőt a nevetéstől gutaütés kerülgeti). — Akkor szevasz, angyal, csáó. — Szivar, hogy a szajré? — Három. — Klassz. Rakjatok ötven csomót ebbe a ládába. Rakunk. Testvérek között is megvan egy mázsa. Könnyen felemeli a ládát. Amikor a láda a vállán van, akkor kotorássza a pénzt. Odaveti és olyan könnyen viszi a behemót a ládát, mintha csak tollal volna tele. De jön is a következő vevő. — Üdv a tsz tagjainak. Adjátok? adjátok? Mennyiért ezüst gitárom? Gyémántos nerágom? — Háromért, esedezem hódolattal. — Ne, esedezz, kettőnyolcvanért viszem az egészet. Nincs csalás, nincs ámítás. Hatkor indultok, brúder, addig adjátok, mert hátha később nem lesz kinek. Ránézek a vezetőre. Csak a szeme sarkából jelez. — Rendben van — mondom. Gyors mérés. Most már mindenki segít. Pillanatok alatt lemértük. — Hétszer három huszonegy, meg kettő huszonhárom. Kereken kettőezer-háromszáznegy- ven. — Nem, kérném, ha önnek is úgy tetszik, kettőezer-négyszáznegyven. — Számol, számol... — Sógorom, ne marháskodj. Tudok számolni. De én is — mondom határozottan. Újból számol. Arcán zavar. Nekem van igazam. — No itt van, fogja. Ez volt a piacon, az első magázás. Megkérdeztem hazafelé a főkertészt, miért magázott le a vevő? — Megsértődött — volt a rövid válasz. Hallatlan, hiszen csöpögtem az udvariasságtól. De ne is merjen senki panaszkodni a szekszárdi piacon! BATI Egy-egy kocsi teherbírása 30— 40 mázsa, így egyrészt jól tudják kihasználni a lovakat, másrészt pedig megkönnyítik a betakarítási munkákat. A kocsik üzembe állításával és a gépállomás segítségével nem lesz gond Madocsán az 1600 hold gabona termésének betakarítása, — Egyiptomban az évezredes hagyományok mik megfelelően a Nilus felső völgyének falvaiban ma is folyik a halottak bebalzsa- mozása. A holttestet 50—60 méter hosszú szövetcsíkkal szorosan körültekerik és a balzsamozáshoz pontosan ugyanazokat a tartósító szereket alkalmazzák, mint évezredekkel ezelőtt. Ősrégi szokás szerint a halott nyugalomra helyezése után bizonyos idővel a legidősebb fiú belép a sírkamrába és kissé meglazítja a múmia kötelékeit, — Középkori törvénykezés Loui- sianaban. A louisianai szenátus törvényt fogadott el, melynek értelmében hivatalból üldözendő cselekedetet követ el az a nő, aki egynél több törvénytelen gyermeket szül. Andrian Duplantier, a törvényjavaslat egyik ellenzője kijelentette: „Ezzel a törvénnyel bűnnek nyilvánítjuk az anyaságot. Nem volt a történelemben még olyan civilizált kormány, amely ilyet elkövetett volna”ä
