Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-23 / 147. szám

2

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1960. június 23.

Az amerikai szenátus még nem —

Tokió már ratifikálta a „biztonsági szerződést“

Átütő erejű sztrájk kezdődött szerdán Japánban

Hruscsov elvtárs üzenete a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség titkárságához

Washington: (MTI) Az amerikai szenátusban kedden délután hétórás vita folyt az amerikai— japán úgynevezett új »biztonsági szerződésről". A késő esti órákban Johnson szenátor javaslatára a szenátorok úgy döntöttek, hogy a szerdán délben kezdődő ülésen fél órára korlátozzák a vitát, majd megkezdik a szavazást.

Mint a Reuter jelenti, a felszólalók üres padsorok előtt beszéltek: átlagosan mintegy fél tucat szenátor tartózkodott az ülésteremben. Volt olyan beszéd, amelyet csupán egy szenátor hallgatott végig.

A vitában felszólaló Wayne Morse demokrata párti szenátor kifejtette, véleménye szerint a szerződés egy »korszerűtlen politikának", a Szovjetunió és Kína »visszaszorítása politikájának megerősítése". A szenátor másik kifogása, hogy a szerződést az Egyesült Államok és Japán köti meg és a szerződő felek nem vették figyelembe, hogy Angliának is érdeke »Japán védelme«. Hiszen ebben a térségben fekszik Hongkong, Anglia koronagyarmata. A szenátor szerint az Egyesült Államok szövetségeseinek, Ausztráliának, Kanadának, Uj- Zélandnak, Franciaországnak, Olaszországnak és másoknak a hátterében maradása annak a jele, hogy az Egyesült Államokra hárítják a terhet.

A bíráló megjegyzések ellenére a szerződést a szenátus bizonyára elfogadja, — jegyzi meg az AP tudósítása.

A szenátus döntése után a szerződés hatálybalépéséhez szükséges még: 1. Az elnök aláírása; 2. A ratifikációs okmányok kicserélése.

Mint az UPI jelenti, a japán közvéleménynek nagy meglepetést okozott, hogy a Kisi-kormány — korábbi álláspontjával ellentétben — nem várta meg a »biztonsági szerződés« elfogadását az amerikai szenátusban, hanem azt kedden este sebbel-lobbal jóváhagyta. Szintén az UPI jelenti, hogy Kisi még minisztertanácsot eem hívott össze, hanem küldöncök vitték el aláírásra a szerződés példányát a kormány tagjainak lakására, majd a császári palotába, ahol Hirohito császár is ellátta kézjegyével az okmányt.

A szerződés hatálybalépéséhez még ki kell cserélni Tokió és Washington között a ratifikációs okmányokat, — ennek az eljárásnak időpontját azonban még nem jelentették be hivatalosan.

. A japán nép ugyanakkor megkezdte újabb általános tiltakozó sztrájkját a ráerőszakolt »biztonsági szerződés« ellen, a Kisi-kormány lemondásáért, a parlament feloszlatásáért.

Hajnali négy óra körül a sztrájkoló vasutasok — diákok segítségével — megszállták Tokió nagy pályaudvarait, lezárták a bejáratokat és elfoglalták a pályaudvari forgalom irányító központjait. Mint az AP jelenti: »A lobogó vörös zászlók erdeje alatt, az in- ternacionálét énekelve felvonuló« sztrájkolok és diákok ezrei több pályaudvaron összetűztek a kivezényelt rendőrséggel és az úgynevezett »vasúti őrszemekkel«. Többen megsebesültek.

A sztrájk három órán ót teljesen megbénította a kora reggeli távolsági és helyiérdekű forgalmat, a jelentések szerint több mint ötmillió tokiói dolgozó csak késve érkezett munkahelyére. A forgalom megindulása után is még órákig óriási utastorlódás nehezítette meg a közlekedést.

Raizo Macuno japán munkaügyi miniszter felhívásában hangoztatta, hogy a politikai jellegű sztrájk az alkotmány megsértése.

Ennek ellenére a becslések szerint szerdán hatmillió japán dolgozó szüntette be a munkát. A szénbányák dolgozói, a műanyagipar, a fém- és gépipar munkásai

24 órás sztrájkot tartanak. Részt vesznek a sztrájkban a pedagógusok, a gépkocsivezetők, a kereskedők.

Mint az AP jelenti, a közalkalmazottak is sztrájkba léptek: szerdán reggel munkakezdéskor

ülősztrájkot tartottak munkahelyeik előtt. Mintegy nyolcezer kereskedő döntött úgy, hogy szerdán zárva tartja üzletét.

Az UPI jelentése szerint Kisi miniszterelnök kedden a késő esti órákban megbeszélést tartott bizalmas tanácsadóival. Jólértesült körök szerint számítani lehet rá, hogy a ratifikációs okmányok kicserélése után, — egy-két nap múlva — Kisi benyújtja lemondását és Hajato Ikedát, a jelenleTokió (MTI). Tokióban szerdán a kora délutáni órákban szakadó esőben és heves szélviharban több mint 170 000 ember tüntetett a japán parlament előtt. A tüntetőknél lévő táblákon a „le Kisivel!”

— „Oszlassák fel a parlamentet!”

— „Vigyék az amerikaiak támaszpontjaikat!” — „El az amerikai U—2 repülőgépekkel!” — feliratok voltak olvashatók. A parlament elé elsőnek a színész szak- szervezet tüntető tagjai érkeztek.

Később egyes csoportok a japán külügyminisztérium, Kisi hivatalos lakhelye és az amerikai nagy- követség épülete előtt tüntettek. Ezeket az épületeket és a parlamentet nyolcezer acélsisakos rendőr védte a tömeggel szemben.

gi külkereskedelmi minisztert ajánlja utódának. Fenti körök szerint a liberális demokrata pártnak Kisivel szembeforduló csoportjai valószínűleg hevesen ellenzik majd Ikeda miniszterelnökségét, mert »határozott barátja az Egyesült Államoknak«.

A ratifikációs okmányok küszöbönálló kicserélésével összefüggésben Norio Jamanoi, a

vasutassztrájkban részt vevő diákok egyik szóvivője kijelentette, »ha Kisi arra vetemedne, hogy megpróbálja kicserélni a ratifikációs okmányokat, a japán diákság megakadályozza az amerikai nagykövetet abban, hogy belépjen a külügyminisztérium épületébe«.

Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a tüntetés lendülete fokozódott, amikor a tömeg értesült róla, hogy a Kisi-kormány csellel, „a feltűnés kerülésével” aláírta a japán-amerikai úgynevezett „biztonsági szerződést”.

A tokiói utcákon tüntetőkön kívül részt vett a japán népnek a „biztonsági szerződés” ellen tiltakozó tömegmegmozdulásában tizenötezer postaalkalmazott is, egyórás sztrájkkal. Ugyanakkor a sztrájkoló munkások nagy tömegei munkahelyeiken tartottak tiltakozó gyűléseket,

A vidékről érkezett jelentések szerint szerdán 24 prefekturában több mint hatvanezer üzlet ma- radt tüntetőleg zárva.

_____________

M

oszkva (TASZSZ).

A Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség titkárságának, Budapest, Magyarország.

Kedves Barátaim!

Megkaptam a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség végrehajtó bizottsága ülésszakának felhívását, valamint az önök Conakry- ban elfogadott leszerelési emlékiratát.

Nemzedékünknek két világháborút kellett elszenvednie, megértem hát a különböző országok ifjúságának azt a törekvését, hogy békében és barátságban akar élni, megértem szenvedélyes tiltakozását az új háború előkészítése ellen. Hiszen elsősorban az ifjúságra hárul a háborús szerencsétlenségek és megrázkódtatások súlya, s a háborús előkészületek, a fegyverkezési verseny megfosztja a fiatal nemzedéket a boldog ifjúkorhoz és a jövőbe vetett derűs reményekhez való jogától.

Amikor hozzám fordultak, mint a négyhatalmi találkozó egyik résztvevőjéhez — ennek a találkozónak ez év május 16-án Párizsban kellett volna megnyílnia — sikereket kívántak a tanácskozás résztvevőinek a fontos nemzetközi kérdések megoldásához. Meg kell mondanom, hogy mi tiszta szívvel és őszinte szándékkel men tünk erre az értekezletre.

A szovjet kormány attól a következetes törekvéstől vezérelve, hogy megszabadítsa az emberiséget és annak fiatal nemzedékét a rakéta- és atomháború rémétől, a csúcsértekezlet előtt fontos javaslatokat dolgozott ki azokról a kérdésekről, amelyeknek elsőrendű jelentőségük van a világbékc megerősítése, és elsősorban a leszerelés és a német békeszerződés megkötése szempontjából.

Szakadó esőben is nagy lendülettel tüntettek szerdán délután a japánok

Nyikifa Hruscsov és Kádár János elvtárs felszólalása a Román Munkáspárt 111. kongresszusán

(Folytatás az 1. oldalról.)

dése jelentősen hozzájárult a szocialista világrendszer erejének általános növekedéséhez — mondotta. Úgy örülünk a testvéri Román Népköztársaság sikereinek, mint saját eredményeinknek. Elmondhatjuk önöknek, hogy a magyar proletárdiktatúra is teljesen legyőzte az utóbbi évek nehézségeit és ma a lendületes szocialista építés útján jár.

(Taps.) Munkásosztályunk, dolgozó népünk rendre túlteljesíti a gazdasági terveket, s az 1961. január elsejével induló új ötéves tervünkkel nagy lépéssel indulunk tovább, előre.

örömmel szólhatunk arról, hogy

hazánkban immár a mező- gazdaságban is döntő túlsúlyra jutott a szocialista rész; a szántóföld több mint hetven százaléka az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek birtokában van.

A proletár internacionalizmus ereje, a marxizmus—leninizmus eszméihez való rendíthetetlen hűség segített bennünket ahhoz, hogy ma már a Magyar Népköz- társaság is a szocialista társadalom alapjainak befejezésén dolgozik, s a szocialista országok egységes táborának megbecsült és megbízható tagja. (Taps.)

Nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatta küldöttségünk itt a kongresszuson a Román Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolóját. Teljesen egyetértünk a Központi Bizottságuk beszámolója minden részében fényesen kifejezésre jutó marxista- leninista irányvonallal, igaz kommunista politikával.

Gheorghiu-Dej elvtárs nagyszerű beszámolója részletesen szólott új. hatéves tervük lelkesítő céljairól. Az ipari termelés több mint kétszeres, a mezőgazdasági termelés hetven-nyolcvan százalékos növelése, s a többi, ezzel összhangban álló célkitűzés fényes bizonyítéka annak, hogy a Román Népköztársaság dolgozói mily nagy és gyors léptekkel haladnak a szocializmus győzelmes útján.

Tiszta szívvel kívánjuk a testvéri Román Népköztársaság dolgozóinak, hogy váltsák valóra e nagyszerű tervet, gazdagítsák, építsék tovább új, szocialista életüket. (Taps.)

Népeink öntudatosan dolgozva előrehaladnak, ugyanakkor nem feledkeznek meg arról, hogy a békés építőmunkát még fenyegethetik azok az amerikai és más országbeli imperialisták, akik akadályozzák a vitás kérdések tárgyalások útján való megoldását, akik nemzetközi szokásjoggá szeretnék tenni más országok szuve- rénitásának lábbaltiprását.

Teljes egyetértés van közöttünk abban is, hogy a béke védelme megkívánja az éberség fokozását, az imperialisták provokációjával szembeni határozottságot, országaink szuverénitásának biztosítását úgy, ahogy azt a közelmúltban, Párizsban a szovjet küldöttség Hruscsov elvtárssal az élén, oly példásan megtette. (Taps.) Ugyanakkor meg vagyunk győződve arról, hogy a béke erői ma már olyan hatalmasak, hogy meg tudják fékezni az agresszió erőit. Népeink jól felfogott érdekében, s az egész emberiség érdekében cselekszünk akkor, amikor fenntartás nélkül támogatjuk a Szovjetunió kormányának sorozatos béke- kezdeményezcseit, s mindent megteszünk azok sikere érdekében.

A Magyar Szocialista Munkáspárt egyik legfontosabb feladatnak tartja, hogy szüntelenül tovább erősítsük a szocialista országok népeinek barátságát, nem utolsó sorban a magyar és a román nép barátságát. (Taps.) A Magyar Szocialista Munkáspárt

azon dolgozik, hogy a maga részéről is hozzájáruljon a kommunista és munkáspártok, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom egységének további megerősítéséhez. Feladatunknak tekintjük, hogy a szocializmus és a béke érdekeit jól kifejező, s nagyszerű eredményeket hozó 1957-es moszkvai tanácskozás határozataihoz híven, a testvéri szocialista országokkal, a testvérpártokkal egy sorban haladva küzdjünk céljainkért.

Pártunk harcának legutóbbi tapasztalatai is megerősítik, hogy csak a marxizmus-leninizmus eszméitől vezéreltetve, az osztályáruló revizionizmust és a „baloldali” kalaridorságot egyaránt elvetve tudunk a tömegekkel még jobban ösz- szeforrni, a szocializmus építésében új sikereket elérni, a szocializmus és a béke ügyét erősíteni saját hazánkban és az egész világon. Elvtársak!

Még egyszer szívből eredményes, jó munkát kívánok a Román Munkáspárt III. kongresszusának, a kongresszus minden egyes küldöttjének, valamennyi résztvevőjének.

Éljen a romániai munkásosztály, a dolgozó nép, s kipróbált élcsapata: a Román Munkáspárt! (Taps.) Éljen a párt Központi Bizottsága, élén a mindnyájunk által nagyrabecsült Gheorghiu-Dej elvtársunkkal és barátunkkal! (Taps.) Éljen és erősödjék pártjaink és népeink széttéphetetlen barátsága, testvéri szolidaritása; a megbonthatatlan magyar—román barátság! (Nagy taps.) Éljen a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus, a szocializmus és a béke! (Taps.)

Kádár elvtárs felszólalása után az elnöklő Gheorghe Maurer üdvözölte a kongresszusra érkezett új küldötteket: a brazil, a kanadai, az izraeli és a tunéziai testvérpártok küldötteit.

De nem ilyenek voltak fő partnerünknek, az Egyesült Államok kormányának és kormányfőjének, Eisenhower elnöknek a szándékai.

Ismeretes, hogy az értekezlet előkészítése idején az Egyesült Államok kormánya sok olyan cselekményt hajtott végre, amely a nemzetközi feszültség kiélezésére, a hidegháború fokozására és végső fokon a csúcsértekezlet meghiúsítására irányult. Ezzel kapcsolatban elegendő megemlíteni az olyan tényeket, mint amerikai államférfiaknak a csúcsértekezlet küszöbén elhangzott hidegháborús felszólalásai, ^ provokációs katonai riadók, Eisenhower elnöknek az a nyilatkozata, hogy fel akarják újítani az atomfegyver-kísérleteket; végül az amerikai felderítő katonai repülőgépek betörése a Szovjetunió területére, amit az elnök nemcsak, hogy nem volt hajlandó elítélni, de az Egyesült Államok hivatalos politikájának nyilvánított.

Mint önök tudják, Eisenhower elnök Párizsban semmiféle kísérletet nem tett országaink kapcsolatának megjavítására. Még csak érdeklődést sem tanúsított az iránt, hogy találkozzék velem, jóllehet tudta, hogy én kész vagyok találkozni vele.

Természetes, hogy ilyen helyzetben a tanácskozás nagy hazánkra nézve nem egyenjogú, sőt lealacsonyító körülmények között történt volna és nem hozhatott volna olyan pozitív eredményeket, amelyeket a világ népei vártak tőle. Az értekezlet elmaradt, s mint ma általánosan ismeretes, meghiúsulásáért az Egyesült Államok kormányát terheli minden felelősség.

A párizsi értekezlet meghiúsulása után a kormányunk kijelentette, hogy a Szovjetunió továbbra is szilárd híve a békés együttélésnek, a tárgyalásoknak,' ’ az ésszerű, kölcsönösen elfogadható megegyezéseknek. Biztosítani akarom önöket, hogy nem kíméljük erőnket, hogy elháruljon a nemzetközi feszültség, hogy sikert arasson bármiféle tárgyalás, ha partnereink becsületesen és komolyan tekintenek ezekre a tárgyalásokra.

A legutóbbi idők eseményei ugyanakkor meggyőző erővel bizonyítják, hogy a béke megőrzése nem csupán a békeszerető kormányok erőfeszítéseitől függ, hanem attól is, képes-e minden nép egyesülni a békéért vívott harcban, képes-e éberséget tanúsítani és megállítani az új háború előkészítésére törekvő erőket. Azt hiszem, fiatal barátaim, hogy önök töltik be a legtevékenyebb és legbátrabb békeharcosok nemes szerepét. Szövetségük tagjainak, az ifjak és lányok tízmillióinak a béke, a békés együttélés és leszerelés mellett elhangzó felszólalásai a legforróbb helyeslésre találtak és találnak mindig a _szovjet emberek körében.

Önök azt mondják üzenetükben, hogy támogatják a szovjet kormány múlt év őszén előterjesztett általános és teljes leszerelési indítványát. Az általános és teljes leszerelésről nemrégiben mi újabb javaslattal fordultunk a kormányokhoz. Ezeket a javaslatokat éppen a párizsi értekezleten kellett volna megvitatni. Ezek a javaslatok megfelelnek a béke és a biztonság érdekeinek és úgy gondolom, hogy a világ népei megértik és támogatják ezeket.

Remélem, hogy a leszerelés új szovjet terve az önök helyeslésével is találkozik, mert az általános és teljes leszerelés megvalósítása minden nép békéjének biztosításához és a mai fiatal nemzedék jobb jövőjéhez vezet.

Szívből köszönöm a jókívánságokat.

Nagy sikereket kívánok a Demokratikus Ifjúsági Világszövetségnek a béke és a népek barátsága javára végzett tevékenységé, hez.

1960. június 16.

N. Hruscsov