Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-22 / 146. szám

6 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1960. június 22. Bíróság elé kerülnek a sikkasztó vend égi ál ólpari dolgozók Robert Graves bosszút áll görög szakos tanárán Robert Graves, számos nagysi­kerű történelmi regény írója mo­dern nyelvre „ültette át” Homé­rosz Iliászát. Mint mondotta, 65 éves korában végre valahára „bosszút akart állni” néhai görög szakos tanárán, aki az Iliász mindazon részeit „eltitkolta” nö­vendékei elől, amelyekből kide­rül, hogy a görög isteneknek és hősöknek „gyengéi” is voltak. Graves véleménye szerint a mai olvasó fásultabb és jóval ha­marabb unatkozik az elmúlt szá­zadok olvasóinál. Ezért az olva­sókat az antik művek iránti ér­deklődésre csak úgy lehet rábír­ni, ha a görög klasszikusokat mo­dern nyelven tolmácsolják. Gra­ves ezt az elméletet néhol való­ban különös módon ülteti át a gyakorlatba. így például a Gra­** i * j ves-féle „szabad fordításban” Hé­ra istennő egyszerűen „perverz, makacs és morcos csirkefogónak” titulálja hitvesét, Zeuszt. Sokhe­lyütt Graves Homérosz fennkölt beszédét a mai kor „parlamentá­ris nyelvének” kigúnyolására használja fel. így például a hős Hektor a következő szavakkal búcsúzik hitvesétől, Andromaché- tól: „Szent városunk feltehetőleg rövidesen úgyis elesik.” Az angol kritika tartózkodással fogadta Graves „Iliászát”. A Ti­mes a művet „úgynevezett fordí­tásnak” mondja. A New States­man megállapítja, hogy: „Egy ilyenféle fordítás nem arathat igazán sikert azoknál, akik az ér­telem, a ritmus és a szavak me­lódiájának minél hívebb tolmá­csolásához ragaszkodnak.” Elkészült a vádirat Bódai Gusz­táv, a szekszárdi vasúti kisven­déglő vezetője és társai bűnügyé­ben. Az ügyészség társadalmi tulajdon sérelmé­re ismételten és bűnszövetke­zetben elkövetett sikkasztás bűntettével vádolja Bódai Gusztáv üzletvezetőt, Schäff­ler Frigyes, Hargitai János, Monigl Zoltán és Cselenkó Lajos pincéreket. A szekszárdi vasúti kisvendéglő­nek Bódai Gusztáv már évek óta a vezetője. Beosztottjaival már hosszabb időn keresztül együtt dolgozik. Ez tette lehetővé, hogy piiicértársaival együtt olyan rosz- szul értelmezett jóbarátságba ke­rültek, amely elősegítette a hu­zamosabb időn keresztüli súly­csonkításokat és az önleltározáso­kat. Megállapították, hogy Bódai Gusztáv irányításával az alkalmazottak minden hó­napban önleltárt tartottak és az ilyen alkalmakkor észlelt többletet nem számolták el, hanem egymás között felosz­tották. Ilyenformán keletkezett a hiány egyik része, míg a másik része úgy keletkezett, hogy Monigl Zoltán és Hargitai Já­nos pincérek két esetben ab­ban a hiszemben voltak, hogy többletük van, és ezért az üz­letvezetőnek mindkét esetben 2000 forinttal kevesebbet szá­mollak el. így összesen 4000 forintot tartottak vissza, amit egymás között és a pincér­társaik között egyenlő arányban felosztottak. A Tolna megyei Vendéglátó­ipari Vállalat a múlt év végén ellenőrző lel­tározást rendelt el, melynek során 8415 forint hiány mu­tatkozott. Bódai Gusztáv a hiány teljes ösz- szegét a vállalatnak visszafizet­te. Ezután a pincérek és Bódai egymás között elszámoltak és mindegyik pincér a kapott ösz- szeg erejéig hozzájárult a hiány megtérítéséhez. Meghalt a nagyapám. Nem történt világrengető ese­mény. Nem röppent fel újabb űrrakéta, s nem fedeztek fel va­lami újabb naprendszert. A nagy­apám halt meg. Elköltözött egy ember a sok közül. Egy félkezű cselédember. Valamikor — így mondják — dédapám Székelyországból jött. Talán pásztor lehetett, vagy fa­vágó, aki széles vállán fejszét hordott, vagy nagy bottal a kezé­ben őrizte az uraság juhait, s este a tűznél a parázsra révedt, vagy a csillagok titkát fürkészte. Nagy­apám már »Somogyországban« született. Hosszú cselédházban látta meg a napvilágot, ahol a közös tűzhelyen melegítették a fürdető vizét, s ahol megjelentek a cselédasszonyok csodálkozva, apró, lógóorrú porontyaikat ve­zetve. Mert nagyapám nagy gye­rek volt. Megcsodálták. Aztán mikor már nagyobb lett, ruhába kötött mákot dugtak a szájába, hogy aludjon, rhert aki csak a kezét tudta mozgatni, ré­pát egyelt a gróf úr földjén. Két éves korában már kivitték talán őt is, és derékig beásták, hogy ne tudjon elmászni. Aztán nőtt, növekedett, erősödött. Az uraság cselédje lett. Cipelte a moslékos- vödröt a cuppogó sárban, takarí­totta a disznóólakat, és kapta a pofonokat az ispántól. Aztán el­vitték katonának, hazajött és megnősült. Aztán dolgozott to­vább, mint a többi cselédember. Újra megfogta a moslékosvödröt, ha kellett a kaszát, vagy a kapát. Egyik nyáron aztán a gépre ke­rült. Etető lett. Nagy tisztség volt ez a pusztán. Etető!... Mert a zsá­koló egész nap zsákolt, a polyvás hordott, a kazalos rakott, a kévés’ dobált. Az etető viszont állt a dob mellett, a lány kézreadta a kibon­tott kévét, s ő csak eresztette ura­Bódai és társai a leleplezett lel­tári hiányon kívül még többször megkárosították a társadalmi tu­lajdont, mivel majdnem minden hónapban tartottak önleltározást és az önleltározás során mutat­kozó többletet az üzletvezető tet­szése szerint az alkalmazottak között szétosztotta. A vallomásokból meg lehet ál­lapítani, hogy az üzletvezető a pincéreknek minden hónapban a fizetésü­kön kívül 3—4000 forintot jut­tatott, míg a konyha- és egyéb kisegítő személyzetnek 100— 200 forintot adott. A felelősségre vontak azzal vé­dekeznek, hogy a hónap végén többletként mutatkozó pénzeket az úgynevezett „táskapénzből” kapták, amely a borravalóból Érdekességek VESEÁTÜLTETÉS — APÁRÓL FIÚRA Bostonban egyedülálló műtétet hajtottak végre, melynek során Virgil N. Reck őrmester fél vesé­jét átültették 15 éves Robert fiá­nak testébe. Apáról fiúra való veseátültetést eddig még sehol sem végeztek és a közreműködő orvosok kijelentése szerint egye­lőre még nem is lehet megállapí­tani, hogy a műtét sikerült-e, vagy nem. EGYSZERŰSÍTETT abc-t tanítanak AZ ANGOL GYEREKEKNEK Az angol közoktatásügyi mi­nisztérium támogatásával beve­zették az új, 42 betűből álló, nagybetűk nélküli, egyszerűsített fonetikus angol abc tanítását. Az új rendszert I. J. Pitman képvi­selő dolgozta ki és a jövő tanév­ben különböző elemi iskolákban 1200 gyereken fogják kipróbálni. Az elképzelés szerint, miután a gyerekek két évig az egyszerűsí­tett írásmódot tanulják, könnyeb­san. Ide már tudás kellett. S erre nagyapám igen büszke volt. Az­tán ha cigarettát kívánt, intett a segédetetőnek. Ilyenkor aztán a gépésszel beszélgetett, akit főgé­pész úrnak hívtak a pusztán. Az ebédet nagyanyám hordta neki. De nem a fején, hanem a kezében. Ez már így illett annak, akinek etető a férje. Persze a ko­sár fehér térítővel volt letakarva, a többieké csak kockással. Egyik délben aztán megtörtént a tragédia. Nagyanyám szokás szerint hoz­ta az ebédet és a kazal hűsében megállt, ahol éppen az ispán ve­sződött csibukjával. Persze szóba elegyedett a csinos menyecskével, ami persze nagyapámnak éppen­séggel nem tetszett, félszemmel állandóan a feleségét figyelte. Az­tán az ispán meg éppen megcsíp­te nagyanyám piros arcát. Nagy­apám pont odanézett. Tehetetlen dühében megmarkolta két kézzel a kévét és belevágta a dobba. A cséplő felbőgött, mint a megseb­zett állat. Nagyapám erre fogát csikorgatva, a dühtől vakon nyomta le a kévét, hogy baj ne történjék. De a jobb kezét már véresen, cafatosan húzta ki. Aztán gazdának tette meg a gróf. Ezután már »hajdú Gyura bácsi« lett a titulusa. De erre nem volt büszke. Nem őneki találták ki — szokta mondogatni — a pa­rancsolgatást. Szomorúvá vált, mint a gazdaház előtt búslakodó szomorúfűz. Sokat üldögélt aztán az öreg a fa alatt. Pipázgatott csendeseit, s fiaiban gyönyörködött, ha meg­látogatták. Mert »nadrágos« em­bert csinált mind a kettőből. Er­re nagyon büszke volt a nagy­apám. És a pusztán is másképpen néztek rá. ered. Ezt a valószínűtlen állítást többen megcáfolták, mondván, hogy sehol se adják le a pincérek az üzletvezetőnek a borravalót. Bódai Gusztáv bűnösségét bi­zonyítja az is, hogy az első ki­hallgatása során tagadta a cse­lekmény elkövetését, majd amikor tudomására jutott, hogy a pincérek beismerő vallomást tettek, akkor arra kérte őket, hogy írjanak egy nyugtát, amelyben elismerik, hogy a pénzeket kölcsön kap­ták tőle. A pincérek az ötletet elfogadták, azonban a nyomozás során elis­merték, hogy a nyugtákat már az eljárás megindulása után írták alá. A bíróság rövidesen tárgyalást tűz ki a sikkasztó dolgozók ügyé­ben. — furcsaságok ben sajátítják el a normális he­lyesírást, amely az angol nyelv­ben elég súlyos nehézségeket okoz. EZER NAPJA ESZMÉLETLEN Egy fiatal dán paraszt ezer napja eszméletlenül fekszik az észak-jütlandi Aalborg város kór­házában. A jelenleg 29 éves fia­talember 1957 szeptemberében egy szénakazal tetejéről betonra esett és azóta nem tért magához. Nyitott szemmel mozdulatlanul fekszik a kórházi ágyon és az or­vosok szerint egyáltalán nem ér­zékeli a külvilágot. ESTI ISKOLA PAPOK RÉSZÉRE Az anglikán egyház „pap- hiánnyal” küzd. Ennek ellensú­lyozására új tervet dolgoztak ki, amely lehetővé teszi, hogy nap­közben egyéb munkát végző „je­löltek” esti iskolán kapjanak teológiai kiképzést. A terv esti iskolák létesítésén kívül hétvégi oktatást és nyári egyetemek tar­tását irányozza elő. »Én beleragadtam a sárba« — mondta. »De titeket taníttatlak. Most már nyugodt vagyok«. És sóhajtott. Persze arról sosem beszélt, hogy a gróf előtt eltagadta a tanítta­tást. Azt mondta, ha bárki kér­dezte, hogy az öccsénél vannak, nekem elég ez a két lány is. De nem lehetett sokáig zsákba­macskát játszani. Mégis megtud­ta a gróf a valóságot. S nagyon, de nagyon lehordta nagyapámat. Erről azonban hallgatott az öreg. Elviselte azt is, hogy ordítson vele ezért az intéző és ökölbeszo­rított kézzel tűrte, mikor lemar- házta, pedig már deresedetett a feje. Tűrte. Vállalta. A gyermekeiért. Aztán lassan átpipázott az örök birodalomba. Még igen kis­fiú voltam, mikor temették. — Apám felemelt, s megmutatta a halott nagypapát. És olyannak láttam, mint amilyen életben volt. Nagy fehér hajjal, fehér bajusszal, csontos arccal, de most már falfehéren. A temetésen én is sírtam, mert a többiek is sírtak. Én is dobtam egy marék földet a koporsóra, mert anyám is dobott, s apám is. Meghalt a nagyapám. Régen történt már. Elköltözött a másik pusztára, ahol nem kell korán kelni, nem kell moslékot cipelni, mezítláb járni az őszi sárban, s nem kell a másik kezét is elveszí­tenie etetés közben. Ott már nem ordít rá a gróf, nem hülyézi le az intéző, és nem kell eltagadni, hogy két fiát taníttatta. És bizonyára azt se hallotta már, hogy a gróf másnap a te­mető felé lovagolva megjegyezte: Mi a fenének egy cseléd sírjához márvány fejfa?! KELEMENJtOÜT-ÁN — Strauss Mesél a bécsi erdő című operettjét mutatják be szombaton, június 25-én a szek­szárdi szabadtéri színpadon a Kecskeméti Katona József Szín­ház művészei. — Lollobrigida és a kanadai családi pótlék. Gina Lollobrigida, aki elhatározta, hogy családjával együtt Kanadában telepszik le, újságírók előtt kijelentette, hogy 33 hónapos kisfia után máris megkapta a Kanadában szokásos havi 5 dolláros családi pótlékot. A filmszínésznő kijelentette, hogy ezt a pénzt »fiának zsebpénzül szánja«. — Húsz anyakocát vállaltak az állami akció keretében to­vábbnevelésre, illetve szaporítás­ra háztáji gazdaságukban a duna- kömlődi termelőszövetkezet tag­jai. — Egyiptomi novella-pályázat. Az egyiptomi »Novellisták klub­ja« minden évben megrendezi a már hagyományossá vált orszá­gos elbeszélés pályázatot. Az idei pályázaton Nadzsib al-Kei- lami író nyerte el az első díjat és a kitüntető érmet. A sajtó közleménye szerint az író számos művét fogságban írta. — Csak ősszel kezdődik meg a tanítás a kocsolai új négytanter­mes iskolában, de az iskolások már kézilabda-pályát készítettek az iskola környékén, A pálya­építésnél szükséges földmunkák­hoz a termelőszövetkezet biztosí­tott lófogatot. — Horgász-majálist rendez a Duna-parti horgásztanyájánál va­sárnap, június 25-én a Dunaföld- vári Horgász Egyesület. — Mahler ünnepségek Párizs­ban. Gustav Mahler zeneszerző és karmester születésének századik évfordulója alkalmából ez év júliusában nagy zenei ünnepségek lesznek Párizsban. A szervező­bizottság elnöke: Georges Auric. — Abrahám Pál Hawai rózsája című operettjét mutatták be hét­főn, június 20-án Pakson a Déry­né Színház művészei. Legköze­lebb a nyári szünet után, augusz­tusban látogat ismét megyénkbe az Állami Déryné Színház. — Pályázat etikai mű meg­írására. A Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának filozófiai in­tézete és az SZKP Központi Bi­zottsága mellett működő társa­dalomtudományi akadémia pályá­zatot hirdetett egy népszerű-tudo­mányos könyv megírására, mely­nek témája: „A kommunista er- kölcsiség alapjai”. Az első díj: 50 000 rubel. — Az 1960/61-es tanévben a megye középiskoláiban tizennyolc első osztályban vezetik be az 5+1- cs tanítást, ahol a diákok öt na­pon elméleti, egy napon pedig politechnikai: ipari, mezőgazda- sági képzést kapnak. — új bolgár film. A szófiai filmstúdióban befejezéshez köze­lednek a „Szegény utca” című film felvételei, A forgatókönyvet — P. Donev művét, első díjjal tüntette ki a bulgáriai művelődés- ügyi minisztérium pályázata. A film cselekménye a bolgár ifjúság« nak a fasizmus ellen vívott har­cáról szól. A főszerepet a 16 éves Nikolina Genova, középiskolás diáklány alakítja. — A világ legkorszerűbb föld* alattiját építik Oslóban. 1964-ben adják át a forgalomnak az új os­lói földalattit, amely a világ egyik legkorszerűbb közlekedési eszköze lesz. Különleges újítás­képpen a mozgólépcsőkön és lif­teken kívül külön szállítóberen­dezést építenek gyermekkocsik részére is. — Elektromos tyúk. Reginaid Carter angol farmert gyakran ke­resik fel turisták, hogy friss to­jást vásároljanak tőle. A kénye­lemszerető farmer, hogy a zakla­tást elkerülje, automatát készített, amely 432 tojás tárolására alkal­mas és bizonyos összeg bedobása ellenében hat tojást „tojik”. — Jacob, a hűséges bálna. Ja­cob nem ember, hanem hatalmas bálna, amely 25 év óta embernél is ritka hűséggel tavasztól nyár közepéig rendszeresen látogatja az Északi-tenger egyes vidékeit. A skandináv, angol és francia tengerészek valóságos barátjuk­nak tekintik a hűségesen vissza­térő állatot. Jacobnak nincs rossz ízlése, főleg a szép tengerparti üdülőket látogatja. Gyakran meg­tréfálja a tengerparton üdülő ven­dégeket és valóságos szökőkutat lövell a fürdőzőkre. — Több mint hatszázan láto­gatták meg eddig a paksi járási könyvtár plakátkiállítását. A ki­állítást az 1945. óta megjelent plakátokból állították össze. — Gogol és Solohov filmek. A szovjet filmszínházak nemsokára bemutatják Solohov: „Uj baráz­dát szánt az eke” című filmjét. (Rendező: A. Ivanov, színészek: P. Csernov, J. Matvejev, P. Gle- bov, V. Dorofejev.) Gogol nyomán készül a „Holt lelkek” című film (a főszerepekben: V. Bjelokorov, A. Gribov, A. Znyeva, B. Livanov, V. Sztanyicin, B. Petken). — A televízió műsora: 17.25: A Ferencváros—Újpesti Dózsa labdarúgó-mérkőzés közvetítése. 19.30: Színfoltok Kínából. Peking- től Pekingig. 20.00: A fekete ház: Dickens: „Nicolas Nickleby” című regényének angol filmváltozata. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lopja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20—10, 20—11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21, 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta előfizethető a helyi posta:.ivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft *&Cé4&i &űc*túktüiú

Next

/
Thumbnails
Contents