Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-14 / 113. szám

I9fi0. május 14. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Erről is beszélni kell Politikai munkát a tsz^ekben Sok gondot, nehézséget segí­tettek megoldani a kora tavasz- szal a termelőszövetkezetekben dolgozó pártszervezetek. Nagy ér­demeik vannak abban, hogy jó volt a tavaszi munka kezdete, sikeresen oldották meg a vetőmag biztosítást, s már a kezdet kez­detén lehetőség nyílt arra, hogy sok vonatkozásban már az idén is kialakulhasson a tényleges nagyüzemi gazdálkodás. Ebben a gazdasági munkában jól vizsgáz­tak a termelőszövetkezeti párt- szervezetek, amelyek a párton- kívüliek véleményét kikérve, a legjobb javaslatok megvalósulá­sáért harcoltak — igen eredmé­nyesen. A nagy gazdaság; feladatok megoldásának segítése közben azonban néhány helyen háttérbe szorult a politikai munka, a min­den gazdasági siker alapja. Az ősszel és a télen a »nagy beszél­getések« idején sok mindenről beszéltek a népnevelők a falvak lakóival, a dolgozó parasztokkal, de több probléma további meg­vitatásra szorul, s a nagyüzemi gazdálkodás megkezdésével is sok más kérdés merült fel, amelyek­re választ várnak a dolgozó pa­rasztok. Mégpedig mindenek­előtt azoktól várják a választ, akik az átszervezés élharcosai voltak — a kommunistáktól. Ezt a helyzetet ismerte fel a duna- szentgyörgyi pártszervezet veze­tősége, amely a legutóbbi tag­gyűlés elé terjesztette javaslatát: minden függetlenített funkcióban dolgozó kommunista hetenként rendszeresen vegyen részt a szö­vetkezeti parasztok között vég­zendő politikai, felvilágosító mun kában. Kettős cél vezette a párt- vezetőscgét a fenti javaslat meg­tételekor. Az egyik célja az volt, hogy a javaslat megvalósításával a függetlenített funkcióban dol­gozó kommunisták kapcsolata to­vább javul a termelésben dolgo­zókkal, a másik cél* pedig az volt, hogy a politikai munka során szerzett tapasztalatokat igen gyü- mölcsöztetően hasznosíthatják, az észlelt hiányosságok kijavításáért, a nem teljesen ismert kérdések m z őrnagya rázásáért eredménye­sebben tudnak tevékenykedni. A tarv~müás elfogadta a beterjesz­tett javaslatot, és kiegészítette az­ÍTTVTf v ,. zal, nak hogy minden kommunistá- biztosítson pártmunkát a vezetőség és ezt időközönként kérje számon. Ezt a politikai mun kát a pártszervezet irányítja. Most ismét új feladatok áll­nak a mezőgazdaság előtt. Min­den körülmények között biztosí­tani kell a kapásnövények meg­művelését és az eddigieknél több árut kell a népgazdaság részére biztosítani, meg kell alapozni az új szocialista nagyüzemeket. Eh­hez pedig — a jó tavaszi kezdet mellett — elsősorban az alapos, körültekintő oolitikai munka kell, amely eredményesen hat majd ki a termelőszövetkezetek gazdasá­gi megszilárdítására. Importanyag-takarékosság a Símontornyai Bőrgyárban MEGYÉNK LEGNAGYOBB importanyag-fogyasztó üzeme a Símontornyai Bőrgyár. Kevés olyan ország van, melynek bőr­ipara ne szorulna nyersbőr-im­portra, a magyar bőripar például nyersbőr-szükségletének mintegy 70—80 százalékát szerzi be kül­földről, többnyire a tengerentúli országokból, Argentínából, az Egyesült Államokból, Uj-Zéland- ból. A bőriparban használt kü­lönböző cserző- és festékanyagok, vegyszerek nagyrésze is külföl­di eredetű. Ezért van nagy jelen­tősége a Símontornyai Bőrgyár­ban az importanyagokkal való takarékoskodásnak.- A mennyiségben és deviza-ér­tékben is legnagyobb tételt kép­viselő nyersbőrnél nincs lehető­ség az importanyag-takarékosság más iparágakban célszerű mód­jára, a belföldi anyagokkal való helyettesítésre. Nyesbőrt éppen azért importál az ország, mert a belföldi nyersbőr kevés. Itt az importanyag-megtakarítás egybe­esik az általános feladattal, a nyersbőrrel való takarékoskodás­sal. Tehát a rendelkezésre álló nyersbőr-mennyiségből minél több, minél magasabb értékű készárut »kihozni«. A korábbi években a helytelenül megállapí­tott import-nyersbőr forintárak nem ösztönöztek minden eset­ben a takarékosságra. MÍG A NYERSBŐRNÉL ilyen le hetőségei vannak a takarékosság­nak, az egyéb anyagoknál már Megváltozott a tanács munkája, növekedett a községíejiesztés, amióta szövetkezeti falu lett Gerten sokkal inkább lehet belföldi anyagokkal pótolni az import cserző- és festékanyagokat. A talpgyártásnál az utóbbi években fokozatosan vezették be a hazai műcserzőanyagok alkalmazását. Itt ma már a külföldi eredetű növényi cserzőanyagok mellett mintegy 27—28 százalékban hasz­nálják a Budapesti Cserzőanyag­gyár műcserzőanyag készítménye­it. Ez a budapesti üzem a Csepeli Papírgyár melléktermékéből, a szulfit-szennylúgból készíti a kü-í lönböző mű cserzőanyagokat. A szulfit-szennylúg évtizedeken ke­resztül felhasználatlanul folyt el a Dunába, szennyezte a vizet, pusztította a halállományt, ma értékes, import-pótló anyagot gyártanak belőle. A krómos gyár­részlegben, a boxbőr-gyártásnál az utáncserzéshez kétharmadrész­ben használnak hazai műcserző­anyagot. Jelentős előrehaladás történt a gyárban az import- festékanyagoknak hazai anyagok­kal való pótlása terén is. A marhabőrök fedőfestésénél csak­nem teljes egészében kiküszöböl­ték az importot, a felsőbőrök alapfestésénél pedig egyre na­gyobb mértékben használják fel a szocialista országokból impor­tált különböző anilin-festékeket. Míg 1956-ban az alapfestékek fele származott nyugati importból, tavaly 30 százaléka, az idén pe­dig ez már' 10 százalékra csök­kent. AZ IMPORTANYAGOKNAK hazai anyagokkal való helyette­sítése nem állhat egyszerűen ab­ból, hogy egyik napról a másik­ra bevezetik az új anyagok al­kalmazását. Sok kísérletre van szükség ehhez, módosítani kell a gyártástechnológián. A közel­múltban megállapodás született a Símontornyai Bőrgyár és a Bu­dapesti Cserzőanyaggyár között, hogy az új anyagokkal való kí­sérletekhez segítséget ad a buda­pesti üzem. Ez a segítség köl­csönös, hiszen üzemi méretekben csak a bőrgyárban lehet kipró­bálni azokat a műcserző- és fes­tékanyagokat, amelyeket a buda­pesti gyár laboratóriumi mére­tekben kikísérletezett. A cserző­anyaggyár főmérnöke havonta három-négy napot tölt a simon- tornyai gyárban e közös kísérle­tek elvégzésére. ,*ÍT»TTTVTTTTyTTTirTTTTTTtTTVTTTTTTtTTTTTTTTT?TTVTTTTTTV^TTTTTTTTTTf»Tf»»f»fTVTTVTTTfT»»TyTt'rffTTTTTTTfTTTTTTTTTTTtTTy»»TTVTTyfTTTTTTVTVTTTT7TTTTTTVTTT»TTTTTTy Gerjen a tavasszal lett szövet­kezeti község az átszervezést követő hetek kisebb-nagyobb zökkenői után a Rákóczi Tsz, amely az egész falu lakosságát magában foglalja, egyre biztatób­ban halad előre. Ezt mutatja az is, hogy havonta munkaegységen­ként 8 forint előleget tudnak fi­zetni, az átvett állatok és fel­szerelések árából pedig már 300 000 forintot kaptak meg a szövetkezeti gazdák. A szövetkezeti község életében új feladatok hárulnak a tanács­ra is, az egyéni panaszok elinté­zése helyett mind nagyobb mun­kát és felelősséget jelent a közös­ségi gondok megoldása. — Azelőtt adóügyi kérdések­kel jöttek hozzánk, — mondja Szappanyos Lajos, a tanács elnö­ke — ritkábban földügyekben kellett igazságot tennünk. Az egyes ember számára fontos dol­gok voltak ezek, a közösségnek azonban semmi hasznot sem je­lentettek, s ha közösségi szem­pontból nézzük, végeredményben sok improduktív munkát kellett végeznünk. Most, az átszervezés után, megváltozott a községi ta­nács munkája is. Legfontosabb feladatunk az volt, — folytatja Szappanyos Lajos —, hogy a ter­melőszövetkezet megszilárdítását segítsük elő. Részt vettünk a ter­melési és áruértékesítési tervek készítésében, de segítettünk a munkaszervezési kérdések megol­dásában is. Alapvetően megváltozott a helyzet adóügyi vonalon is. Igaz ugyan, hogy az adótételek száma gyarapodott a háztáji gazdasá­gokkal, a munka azonban ennek ellenére is kevesebb lett. Nagy előnyt jelent a falunak a termelőszövetkezeti községgé tör­tént átalakulás más szempontból' is. Sokkal nagyobbak lettek már ebben az évben a községfejlcsz- tés lehetőségei, jóval nagyobb ösz- szeget tudnak fordítani Gerjen csinosítására, fejlesztésére. — Míg az elmúlt években át­lag 50 000 forint volt a község­fejlesztési hozzájárulás a meg­szavazott 10 százalék alapján, most, amikor minden dolgozó és alkalmazott évi 200 forintot fizet, 102 000 forint jut a falu fejlesz­tésére. Ha ehhez hozzászámítjuk az állami hozzájárulást és a tár­sadalmi munkát, körülbelül 300 000 forintot tudunk fordí­tani az idén Gerjen fejlesztésére. Ez pedig nagy összeg, — mond­ja Szappanyos Lajos tanácselnök. — A költségvetésünket is át kel­lett dolgozni az átszervezés után. Ha már ilyen tekintélyes ösz- szeg felett rendelkezünk, komoly terveket valósíthatunk meg. Épül állami beruházásból egy két tan­termes iskola, ez azonban nem szüntetné meg a kétműszakos ta­nítást, ami főleg a környékről idejáró gyerekek számára rossz. A községfejlesztési alapból 200 000 forintot fordítunk iskolai célok­ra, s a régi két tantermes isko­lánkat újabb két tanteremmel és nevelői lakással bővítjük. így az állami beruházással épülő is­kolával együtt nyolc tantermünk lesz, ami azt jelenti, hogy meg­szüntetjük jövőre a délelőtt- délutáni tanítást. A tekintélyes községfejlesztési hozzájárulásból persze sok egyéb is épül Gerjenben. Kutakat, uta­kat hoznak rendbe, körülbelül 2000 méter járdát építenek, be­rendezik a művelődési házat. — Mindezt pedig a falu saját erejé­ből teszi. Igaz,, hogy ez az erő megsokszorozódott, amióta Gerjen is termelőszövetkezeti község lett. (cs) Tőőlizá az CL?L büLi hazáig Szökés a Reggel a század maradéka el­hagyta a magaslatot. Hiába vár­ták a segítséget, a felmentő erő­ket, ha nem akarták a biztos ha­lált választani, el kellett indul­niuk az érőd felé. Szerencséjük­re, a felkelők már tovább vonul­tak, úgyhogy zavartalanul foly­tathatták útjukat a légionisták. Elfogyott a vizük, az emberek el­gyengültek, szánalomraméltó vánszorgás volt vonulásuk, mintsem katonasághoz illő mene­telés. Alig néhány kilométer után ismét le kellett táborozniuk. Tizenöt kilométerre voltak ekkor a tuniszi határtól. Itt érte a szá­zad maradékát az éjszaka. Nagy Jóska felrázta álmából Günthert. — Most itt az alkalom. Kússz előre pár száz métert, aztán ro­hanj, ahogy csak tudsz. — És veled mi lesz? — Ne félj, megyek én is. Günther elindult. Alig ért száz méternyire, Nagy Jóska is hasra- vágta magát és kúszott a német után. Amikor már hallótávolba értek, felugrottak és rohantak négy kilométeren keresztül. Egy vízmosásban a kimerültségtől fá­radtan rogytak össze. De nem le­hetett késlekedni. — Gyerünk tovább! Ekkor következett be a szeren­csétlenség. Günther elesett és úgy megütötte térdét, hogy nem tu­dott talnraállni. — Az irgalmát! Már csak ti­iégióból zenegy kilométerre van a tuniszi határ. Próbáld meg, hátha sike­rül. Valahogyan csak elvánszor- gunk. — Nem tudok. Nem tudok. Ne hagyj itt. Mi lesz velem egyedül? — Maradj nyugodtan. Bújj be oda a sziklahasadékba. Ott nem látnak meg, ha repülővel keres­nének. — Mégis itthagysz? — Ne félj! Hozok segítséget. Mit tehetett volna mást Nagy Jóska. Maga is alig tudott men­ni, olyan fáradt volt, nemhogy még egy társát is hátára vegye, így egyedül indult el a tuniszi ha­tár felé. Néhány kilométerre egy oázis pálmafái emelkedtek ki a homok- tengerből. Lesz, ami lesz, beme­gyek — határozta el. Puskája már nem volt, mindent elhaji- gáltak, hogy ne akadályozza őket a menekülésben. Elindult az oázis felé. Rettenetesen szomjas volt. Vi­zet azonban nem talált az oázis­ban sem, ellenben egy dinnye­szerű gyümölccsel jóllakhatott, így sikerült szomját oltania. Az oázisban teremtett lelket sem lá­tott. örült is neki, hiszen köny- nyen kerülhetett volna olyan arabok kezébe, akik nem irgal- maznak egyetlen légionistának sem, hiszen azok sem voltak ir- galmasok, amikor kiirtották csa­ládjukat. És az arabok közöli sem mindenki becsületes. Van­nak rablóbandák, akik a vérdíj reményében kiszolgáltatják a szökött légionistákat. De itt sen­kit sem talált. Ekkor tűnt fel az oázis közelé­ben két arab teveháton. Észre­vették Nagy Jóskát. Látták, hogy fegyvertelen, ezért ügetésre nó­gatták tevéiket és feléje indul­tak. — Ki vagy? — ez volt az első kérdésük, bár láthatták, hogy szökött légionistával van dolguk, hiszen egyedül a légió egyetlen katonája sem csatongol a siva­tagban és pláne nem fegyverte­lenül. Rövid volt a magyarázkodás. Megnyugtatták a fiút, hogy nem franciabarátok, se nem rablók, sőt hajlandók segíteni neki, hogy átjusson Tuniszba. Egyikük ott­maradt őt őrizni, a másik elvág­tatott tevéjével. Jó óra múltán két fegyveres felkelővel tért visz- sza. Nagy Jóska az első pillanat­ra megrettent, nem fogják-e bán­talmazni. De rövidesen kiderült, hogy semmi oka sem lehet a fé­lelemre. — Akkor gyerünk! — szólalt meg az egyik, amelyik tudott franciául. — De nem egyedül vagyok. Egy társam fekszik nem messze. Meg­ütötte a lábát és nem tud jönni. Az arabok gyanakodva néztek rá. Nem akarja-e kelencébe csal­ni őket? Hosszasan tanakodtak az anyanyelvükön, majd az egyik megindult a megadott n"''«-"barv A mási’** h’-om Nagy jó-'-éf őrizte, de készenlétben az azon­nali menekülésre, ha nagyobb francia egység tűnne fel. Perceken belül tisztázódott a helyzet, megérkezett a kis Görtz Günther is. így most már öten folytatták útjukat Tunisz felé. — Itt álljunk meg egy pilla­natra — szólalt meg a franciául tudó arab. — Most nézzetek visz- sza! Aztán előre. Itt a határ. — Majd előre mutatott: — Ez már Tunisz. Szabad emberek vagy­tok! Kis híja, hogy Nagy Jóska és Görtz Günther nem fakadt sírva. Vagy talán ki is jöttek a könnye­ik, csak jól tudták leplezni. Sza­badok! Végre, ismét szabadok! Nafta. Ez volt az első tuniszi város, amelyet elértek. Itt talál­koztak az első nagyobb csapat felkelővel. Azon már nem cso­dálkoztak, hogy modern fegyve­rekkel vannak felszerelve, hiszen ezt nem egyszer saját bőrükön is tapasztalhatták, de a fegyelem, a katonai szervezettség meglepte őket. Kedvesen fogadták a szökött légionistákat. Kikérdezték mind­kettőjüket, aztán civilruhát kan­ták. Végre ledobálhatták maguk­ról a gyűlölt légionista unifor­mist. Egy hetet töltöttek itt a felke­lők között. Végre megint jóllak­hattak, kipihenték magukat és nem kellett sem korbácstól, sem az altisztek rúgásától félniük. El­múlt fejük fölül a hn’álveszély Szabad emberek lettek megírt És újra embernek érezték magu­kat. Nagy Józsefből megint Nagy József lett, a 117 117-es lé ' ..ista megszűnt, ki lehet törölni a név­jegyzékből, vagy másra lehet rá­akasztani a számot. — Tovább már nem maradhat­tok köztünk — búcsúzott el az egy hét után tőlük a felkelő1 -n- rancsnoka. —' Mi harcban állunk és állandóan vándorlunk. A kí­sérettel menjetek Gavsza-ba, ott intézik további sorsotokat. így kerültek Gavsza-ba. <mbe a tuniszi városba. Günther "gyét rögtön kézbevettek, hiszen Tu­niszban működött német köust- ség, úgyhogy az ő dolga iv . 'de- sen egyenesbe jutott. Nagy Jóska hazatérése már nehezebbnek lát­szott. Követség híján, lassan neont az ügyintézés. Végül is kijelentet­ték, hogy Nagy Jóska haza hutá­sát nem tudják elintézni, próbál­jon saját maga valamilyen módot találni a hazajutásra. Mindkettőjüket bevitték Tunisz ba. Günther innen utazott haza, Nagy Jóskát viszont átadták a polgári rendőrségnek. A polgári rendőrség már közel sem volt olvan_ vendégszerető, mint a ka­tonaság. Az élelmezés is szűkö­sebb volt, a lakhely sem kielégí­tő, az eredmény vérhas lett, más­fél hónapig tartó betegség. Utána megint felszólították, intézkedjék hazautazásáról, vagy vissza? ríják megint az algériai felkelőknek. Következő riportunk: Afrika — Az út befejező része.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents