Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-13 / 112. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1960. május 13. Milyen volt a vendéglátóipar hajdanában? A Tolna megyei Vendéglátó­ipari Vállalat — ahogy erről már hírt adtunk — elkészítette a szek­szárdi vendéglátóipar fejlesztésé­nek tervezőiét. Ezen belül szó van arról iá, hogy a történelmi hagyo­mányok felhasználásával a Felső­városban Hárv-pincét létesítenek. Garay János városunk költője ugyanis Szekszárdon írta meg a nagyot mondó Háry János törté­netét, aki nemcsak arról volt is­meretes, hogy nagyokat tudott mondani, hanem arról is, hogy mint jó borivó cimborát szívesen látták a szekszárdi borospincék­ben. A hagyományok felkutatása so­rán érdekes adatok kerültek elő a Tolna megyei Levéltárból, amelyekből megállapíthatták, hogy a beszálló vendéglőknek, kocsmáknak — tekintettel az ak­kori idők közlekedési viszonyaira — fontos szerepük volt. A beszállókocsmákban ételt, italt szolgáltak, az emberek részé­re szobákat, a lovaknak istállót biztosítottak. A szekszárdi nagy­kocsma eredetileg a belvárosi templom mögötti, úgynevezett Fejős ház helyén állt. A mai szek­szárdi szálloda helyén uradalmi épületek voltak. A feudalizmus idején a kocsma üzemeltetésének joga a földesúré volt. A feudaliz­mus megszüntetésével a kocsmál- tatási jog is megszűnt. Ezután gombamódra szaporodtak a kü­lönböző vendéglátó egységek. A kocsmáknak nagy szerepük volt a szabadságharcot megelőző 1830— 35-ös években a korteskedésben is A megbízó párt számlájára a kocs­mákban folyt az etetés, itatás. Jel­lemző, hogy az egyik szekszárdi vendéglő még a Bach-korszakban is perelte báró Augusz Imre kép­viselőt a kortes költségekért. A levéltári adatok alapján fel­jegyzések kerültek elő arról is, hogy milyen ételneműeket szol­gáltak fel a kocsmákban. Mado- csán babot, kukoricakását, gombó­cot. káposztát, szalonnát, májét, prószát fogyasztottak. A módosább emberek kedvenc étele volt a marhagulyás, a töltöttkáposzta. sonka, túrósrétes, továbbá a hal, sütve és főzve. Gerjenben a „halá­szosan főzött halat”, Faddon a marhahúst, Dunaszentgyörgyön a birkahúst, Bölcskén a káposztás­húst, Űcsényben a „paprikáshal, melynek megpaprikázásában fe­lettébb bőv mértékkel élnek." Németkéren és általában a német anyanyelvű községekben a krump­lit (kolompárt) fogyasztották kü­lönböző módon elkészítve. Tolnán sok tejterméket fogyasztottak, ezenkívül káposztát disznóhússai, és a babot pempősen. A kocsmai szórakozásokról is vannak feljegyzések. Dunaföldvá- ron a Duna szigetére jártak.szó rakozni, ahova csónakon mentek át. Tánc, hinta, kugli és sétálás volt a kedvenc szórakozás. Duna- kömlödön minden vasárnap tánc volt a vendégfogadóban. Bölcskén a pincetor volt a divatos. A fa­lukban általában a fiatalok ,,ban- dázással” szórakoztak. Sióagárdon a Leányvár alatti kocsmákban táncoltak. Tolnán a mesterembe­rek a kávéházba, a fiatalok pedig a sorházakba jártak. Az elmondottakból megállapít­ható, hogy a vendéglátóipar, a szolgáltatás mennyire össze var, nőve az emberek mindennapi éle­tével, mind a múltban, mind a jelenben. Az emberek szívesen szórakoznak, éppen ezért csalt dicsérni lehet a vendéglátóipari vállalat azon igyekezetét, amely­Kölesdi földművesszövetke- zet boltvezetőt keres. Kistormás 5 sz. bolt­hoz. Fizetés jutalékos, lakás biztosítva. Előnyben házas­pár jelentkezők. (46) Az Állami Déryné Színház hírei Az Állami Déryné Színház má­jus 17-én kezdi próbálni Duna- jevszkij: „Fehér akácok" című nagyoperettjét. Az előadást Várady György ren­dezi. Az elmúlt héten a színház há­rom alkalommal tartott bemuta­tót a sajtó és a szakma képviselői részére a legújabb produkcióiból. Ezek között volt Simon Magda, romániai magvar írónő ..Százhá­zas lakodalom" című új magyar színművének bemutatója is. A má sik két előadáson Schiller: „Ár­mány és szerelem” című tragédiá­ját, illetve Mikszáth Kálmán— Bondy Endre: „Tavaszi rügyek" című vígjátékát mutatták be. Apróhirdetések Tamási, Miklósváron újonnan épült ház, 400 öl telekkel eladó. Érdeklődni: Illés, Miklósvár. (43) Közületek figyelem! Beton jár­dalapokat 40x40x6-os méretben és egyéb betonárukat (előregyár­tott tégla, födém, kútgyűrű, ce­mentkád stb.) megrendelésre szál­lítunk. Termelőszövetkezet, Gyu- lakeszi. ' (62) Vörös ciklop és falazókövek, nyei's és faragott quáderkövek szállítását vállaljuk. Tgrmelőszö­lyel a varos vendéglátóipara t akarja megjavítani. Mozaiklapoknak bármely szín­ben és mintában -raktárról szállí­autó-, motorszerelő kisiparosokat keres felvétel- . , (» re a Tamási Vegyesipari |i Ktsz. (32) 11 tását vállaljuk. Termelőszövetke­zet, Gyulakeszi. (62) Tanulónak erős fizikumú, ér­telmes fiút, aki tanuló ideje alatt pécsi rokonainál lakhatna és utá­na Szekszárdon nyerne elhelye­zést, felveszünk. Címeket Papír­értékesítő, Pécs, Perczel u. 2. n'á kérünk. (66) A Dunántúli Kertimag- és Gyógynövénytermelő Gazdarág tolnaszigeti üzemegysége keres azonnali belépésre mezőgazdasá­gi bérszámfejtésben gyakorlott bérszámfejtőt.' Fizetés megegye­zés szerint. Jelentkezés a fenti cí­men. (53) Nagyon erős 15 család méh akác előtt sürgősen eladó. Török, Felsőnána. Telefon: 1. (47) — Egy tanulócsoporottal bővül a következő tanévben a bonyhá­di Perczel Mór Közgazdasági Technikum: eggyel több első osz­tály kezdi meg a működését. — Közeledik az NDK hagyomá­nyos virágünnepe. Az NDK-ban Werder gyümölcsvidéken mosta­nában tartják a már hagyomá­nyossá vált virágünnepet. Ilyen­kor sok ezren rándulnak ki az NDK egyéb területeiről a virág- baborult, felejthetetlen látványt nyújtó Werder-vidékre. A ven­déglátóipar idén is alaposan fel­készült az ünnepségekre, többek között 35 000 üveg ribizke-. eg­res-, alma- és cseresznyebor vár a kirándulókra. — Ballagási ünnepséget ren­deznek szombaton a szekszárdi Garay János Gimnázium és a közgazdasági technikum IV. osz­tályos tanulói. A hagyományok szerint a diákok lázasan készül­nek az ünnepélyre. — Kisvendéglőt építenek az idei évben Nagyszokoly község­ben. A kisvendéglő a földműve'-- szövetkezet keretében működik majd és építéséhez a község la­kói jelentős társadalmi munká­val járulnak hozzá. — A lipcsei Gewandhaus-zene- kar Ausztriában. A lipcsei Ge- wandhaus-zenekar, amely leg­utóbbi angliai turnéján óriási si­kert aratott, ausztriai meghívást fogadott el. Franz Konwitschny professzor, a zenekar nevés kar­nagyának vezényletével Ausztriá­ban több hangversenyt fog adni. — Nagydorog községben az idei évben mintegy 100 000 forinttal többet fordítanak községfejleszté­si célokra, mint az elmúlt évben. Az idén meghaladja a 850 OO'l forintot a községfejlesztési költ­ségvetés. A társadalmi munka értéke is nagyobb lesz a tavalyi­nál. — A villám felrobbantott egv hidat. Pizzoferrato olasz község közelében egy viharban a villám beütött egy országúti hídba, amely azonnal a levegőbe repüli. Utólagos vizsgálatok megállapí­tották, hogy a híd alatt egy láda dinamit volt. Valószínűleg még a világháború alatt került oda és az Olaszországban harcoló náci katonák ásták el. — Szerkesztőségi közlemény. Az „Asszonyoknak — lányoknak” rovat a mai számunkból anyag- torlódás miatt kimaradt. Megyei küldöttértekezlet a SCPVOSZ-üél Csütörtökön a Kereskedelmi. Pénzügyi és Vendéglátóipari Dol­gozók Szakszerve'ete Szekszár­don mé'gyei küldöttértekezletet tartott. A megye alapszervezetei­nek 113 szavazati és 25 tanácsko­l Villanyszerelői kisiparosokat keres felvétel­re a Tamási Vegyesipari Ktsz. (32) yvyy zási jogú küldötte vett részt az értekezleten. A megyei bizottság beszámolóját Horváth József el­nök tartotta meg. Részt vett a küldöttértekezleten és a vitában felszólalt Bucsi Elek, a megyei pártbizottság munkatársa, Sze- ben Györgyné, a KPVDSZ köz­ponti vezetőségének tagja és Hoffmann János, az SZMT tit­kára is. A vita lezárása után ke­rült sor az ötven tagú megyei választmány, a háromtagú szám­vizsgáló bizottság és a hat kong­resszusi küldött megválasztására, majd a választmány megtartotta első ülését, melyen megválasztot­ta a megyei bizottságot. rVVYVYYV?77í!V7Y7VVVV7VVY7VVVYYVVVVVVVVYVVVVVWVVVVYVVVVYVVVYVYYYYYVyYVVWYVVVVVVVV7YVVVWVYVVVVYVVVVVV77T7VVW7VVVYVVVVYWVVVyVYyVVVVVVVVVVYVVVYVVYVVVVVVVYYVyVVVVYyVVVyYYy 'TŐű-lizll az át az ideíienltgiíitói hazáig Razzia légionista módra Pár percnyi robogás után meg­állt az autó. A légionisták leká­szálódtak róla. Ekkor látták, hogy a bif-el-ater-i fogház udvarán áll­nak. Itt tartották fogva a lázongó légionistákat és az arab felkelőket. Nagy Jóskáék megrémültek. Mi­ért hozták őket ide a fogházba? De gyorsan kiderült, nem büntet­ni akarják őket, hanem valami­lyen piszkos munkát akar elvé­geztetni. velük a parancsnokság. Tíz arab felkelőt zsúfolak ösz- sze a tenyérnyi cellában. Ezeket kellett most egyenként az udvar­ra kísérni. Ott valamennyit ösz- szekötözték és feldobálták az autó ra. Az őrök számára lakonikus rövidséggel adta meg az utasítást a hadnagy: — Ha valamelyik megmozdul, szét kell rúgni a fejét! Tízperces út után egy oázis mel lé értek. Itt már egy század légi­onista fogadta őket. Nagy Jóskáé- kat hátrább parancsolták. Talán nem bíztak meg bennük eléggé, vagy most már olyan „különle­ges” feladat következett, amire „különlegesen” képzett katonákra van szükség. Megkezdődött a legborzalma­sabb látvány, amelyben Nagy Jós- káéknak légiós idejük alatt ré­szük volt. Valamennyi arabbal megásatták saját sírgödrét. Az arabok közül többen tudtak fran­ciául, úgyhogy megkezdődhetett a kihallgatás. Egy kérdés, egy korbácsütés. — Kik a cimboráitok? Semmi válasz. — Kikkel álltatok összeköttetés ben? Semmi válasz. — Merre vannak a társaitok? Semmi válasz. S közben állandóan csattogott a korbács. A szerencsétlenek hátán már ca­fatokban lógott a bőr. Csurom vér volt valamennyi. De összeszo­rított foggal tűrték a kínzást. — Ezt a három vén disznót kí­sérjétek a gödör mellé! A tiszt parapcsára oda terelték a három idősebbet sírgödrükhöz. Ott a tiszt, a francia idegenlégió nagyobb dicsőségére, sajátkezű- leg lőtte agyon őket. Aztán bú­csúzóul mindegyikbe belerúgott. — A következőket! „Hazavág­juk” a többi disznót is! Az egyik fiatal arab nem bírta tovább. Felsorolt néhány nevet. Gyorsan agyonlőtték még őt is, aztán a század autóra szállt, hogy ismét végigrazziázza a várost újabb szállítmányért. Nagy Jóska és néhány társa el­fordult, amikor a vérengzés kö­vetkezett. Az egyik fiú hányt. — Mi az, talán nem bírjátok az ilyen látványt? Aki nyúlszívű az menjen misszionáriusnak, de ne a légióba. — Ezzel a rajt hazaparan csolták, úgyhogy a többi mészár­lásnak már nem lehettek tanúi. Lassan teltek a napok. Mikor telik le az öt esztendő? Bir-el-Ater-ben érte az 1957. esztendő karácsonya Nagy Jóskát és társait. Valamennyien készül­tek az ünnepre. Megtakarított kis pénzükön ajándékot vásároltak. Az ismerősök egymásnak is és ha­za. a családnak. Nagy Jóska is el­küldte csomagját, de az néhány hét mújva visszaérkezett: „A cím­zett nerr fogadta el.” Ezt nem hit­te el Nagy József, de nagyon el­keserítette a parancsnokság em­bertelensége, hogy ilyen módsze­rekkel akarják végérvényesen el­szakítani családjától és a légióhoz láncolni. L. József sírva is fa­kadt, amikor az ő csomagja is visszaérkezett. Napirenden voltak a szökések, hiába fenyegették őket parancs­nokaik. Elhíresztelték, hogy az arabok minden légionistát megöl­nek, válogatás nélkül. Ha egy em­ber eltűnt, ágyúval, aknavetőkkel lőtték a sivatagot abban az irány­ban, amerre a szökevény útját sejtették. Repülők, helikopterek cirkáltak a sivatag felett, ha szö­kés hírét vették. Ha aztán meg­látták a menekülőt, legéppuskáz- ták. Sokszor még a bombát se sajnálták, csakhogy elpusztítsák a szökevényt. Vigyázni kell a légió fegyelmére. — Te voltál a legjobb barátja, tüdtál-e róla. hogy meg akar szök ni? — kérdezte a századparancs­nok. — Nem tudok. — Te még sohasem gondoltál a szökésre? Mit lehet erre válaszolni? Hej, de sokszor megfordult már Nagy Jóska fejében is a szökés, de ezt nem szabad megmondani. Sőt ar­ról beszélt, hogy nagyon jól érzi magát a légióban. — Azért mondom, emlékezz a múltkori esetre! Hogyne emlékezett volna. Egy elfogott szökevény légionistái hoztak be az erődbe, elvágtak a torkát és úgy tették ki közszem­lére, mellén a felirattal: „így jár minden szökevény”. M. Imre megszökött, helyette egy 17 éves német gyereket osz­tottak be a rajba, Görtz Günthert. Az ő nevét már kiírjuk, hiszen azóta már ő is családja körében dés, a fenyegetés falra hányt bor­só. Ha csak egy ezreléknyi is a De hiába minden óvóintézke- él, sikeresen szökött meg Nagy Jóskával együtt. A többiek nevét kénytelenek vagyunk elhallgatni, menekülés lehetősége, vállalják hiszen nem tudjuk élnek-e, hal- Bir-el-Ater- nak-e, ha valamelyikük esetleg is- hőn vágyott mét a légió karmai közé került, nehogy bántódása essék a megne­az elszántak, hiszen hez képest a halál megváltás.1 Megszökött P. Miklós. 5000 frank vezés miatt. vérdíjat tűztek ki fejére, „élve, vagy halva”. S 1958. februárjában búcsút mondott az idegenlégiónak M. Imre, Nagy Jóska legjobb ba­rátja is, társa a rajban. Egyikük sem került meg többé. Lehet, hogy elpusztultak a sivatagban, az is Augusztus 26-án egy századot harcbavetettek. Nagyobb felkelő csapat tűnt fel az erőd közelé­ben. Az erődöt ugyan nem fenye­gette, de a környék ezzel ismét a felkelők ellenőrzése alá került. Az erőd parancsnoksága elhatá­lehet, hogy elfogták őket, de ta- rozta az arabok megsemmisítését Ián már családjuk körében em- ezért azt a századot, amelyben lékeznek vissza légiós élményeik- Nagy Jóska is szolgált harcbave- re. tették a felkelők ellen. M. Imre szökése után Nagy Jós- A harc nem sok reménnyel ke- kát hivatták az irodára: csegtetett a légionisták számára, Nagy Jóska szakaszából már az első napon húszán elestek, így 38-ról 18-ra apadt a létszám. Au­gusztus 30-án már csak 94-en vol­tak az eredetileg 200 fős század­ból. A százados erre egy magas­latra vonta össze megmaradt ka­tonáit és ott rendezkedtek be vé­delemre. A fegyverek hallgattak, nem támadtak már a felkelők sem, noha sokkal kevesebb volt a vesz­teségük, mint a légionistáknak. Megérkeztek a helikopterek, el­szállították a sebesülteket, de az élőknek és egészségeseknek azt a parancsot adták, hogy továbbra is védekezzenek, amennyiben tá­madás éri őket, tartsanak ki, amíg megérkezik a segítség. Halottai­kat elföldelték s várták, mit hoz a következő nap. Nemsokára terepszemlére küld­ték ki Nagy Jóskát néhány társá­val együtt derítsék fel merre van­nak a felkelők, várható-e táma­dás. Senkit sem láttak a közelben, így rádión azt a parancsot kap­ták, térjenek vissza a magaslatra. Erre a fáradtság miatt már kép­telenek voltak. Az este a domb aljában érte őket. Őrségen álltak Görtz Günther- rel együtt. Ekkor megszólalt a fiatal német: — Most itt az alkalom, szök­jünk meg. Nagy Jóska nem egészen bízott társa őszinteségében, félt hátha megint egy spiclivel van dolga, ezért inkább azt válaszolta: Innen még ne, ez a hely nem alkalmas, talán később. Következő riportunk: Szökés a légióból.

Next

/
Thumbnails
Contents