Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-13 / 112. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1960. május 13.

Milyen volt a vendéglátóipar hajdanában?

A Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat — ahogy erről már hírt adtunk — elkészítette a szekszárdi vendéglátóipar fejlesztésének tervezőiét. Ezen belül szó van arról iá, hogy a történelmi hagyományok felhasználásával a Felsővárosban Hárv-pincét létesítenek. Garay János városunk költője ugyanis Szekszárdon írta meg a nagyot mondó Háry János történetét, aki nemcsak arról volt ismeretes, hogy nagyokat tudott mondani, hanem arról is, hogy mint jó borivó cimborát szívesen látták a szekszárdi borospincékben.

A hagyományok felkutatása során érdekes adatok kerültek elő a Tolna megyei Levéltárból, amelyekből megállapíthatták, hogy a beszálló vendéglőknek, kocsmáknak — tekintettel az akkori idők közlekedési viszonyaira — fontos szerepük volt.

A beszállókocsmákban ételt, italt szolgáltak, az emberek részére szobákat, a lovaknak istállót biztosítottak. A szekszárdi nagykocsma eredetileg a belvárosi templom mögötti, úgynevezett Fejős ház helyén állt. A mai szekszárdi szálloda helyén uradalmi épületek voltak. A feudalizmus idején a kocsma üzemeltetésének joga a földesúré volt. A feudalizmus megszüntetésével a kocsmál- tatási jog is megszűnt. Ezután gombamódra szaporodtak a különböző vendéglátó egységek. A kocsmáknak nagy szerepük volt a szabadságharcot megelőző 1830— 35-ös években a korteskedésben is A megbízó párt számlájára a kocsmákban folyt az etetés, itatás. Jellemző, hogy az egyik szekszárdi vendéglő még a Bach-korszakban is perelte báró Augusz Imre képviselőt a kortes költségekért.

A levéltári adatok alapján feljegyzések kerültek elő arról is, hogy milyen ételneműeket szolgáltak fel a kocsmákban. Mado- csán babot, kukoricakását, gombócot. káposztát, szalonnát, májét, prószát fogyasztottak. A módosább emberek kedvenc étele volt a marhagulyás, a töltöttkáposzta. sonka, túrósrétes, továbbá a hal, sütve és főzve. Gerjenben a „halászosan főzött halat”, Faddon a marhahúst, Dunaszentgyörgyön a birkahúst, Bölcskén a káposztáshúst, Űcsényben a „paprikáshal, melynek megpaprikázásában felettébb bőv mértékkel élnek." Németkéren és általában a német anyanyelvű községekben a krumplit (kolompárt) fogyasztották különböző módon elkészítve. Tolnán sok tejterméket fogyasztottak, ezenkívül káposztát disznóhússai, és a babot pempősen.

A kocsmai szórakozásokról is vannak feljegyzések. Dunaföldvá- ron a Duna szigetére jártak.szó rakozni, ahova csónakon mentek át. Tánc, hinta, kugli és sétálás volt a kedvenc szórakozás. Duna- kömlödön minden vasárnap tánc volt a vendégfogadóban. Bölcskén a pincetor volt a divatos. A falukban általában a fiatalok ,,ban- dázással” szórakoztak. Sióagárdon a Leányvár alatti kocsmákban táncoltak. Tolnán a mesteremberek a kávéházba, a fiatalok pedig a sorházakba jártak.

Az elmondottakból megállapítható, hogy a vendéglátóipar, a szolgáltatás mennyire össze var, nőve az emberek mindennapi életével, mind a múltban, mind a jelenben. Az emberek szívesen szórakoznak, éppen ezért csalt dicsérni lehet a vendéglátóipari vállalat azon igyekezetét, amelyKölesdi földművesszövetke- zet

boltvezetőt

keres. Kistormás 5 sz. bolthoz. Fizetés jutalékos, lakás biztosítva. Előnyben házaspár jelentkezők. (46)

Az Állami Déryné Színház hírei

Az Állami Déryné Színház május 17-én kezdi próbálni Duna- jevszkij: „Fehér akácok" című nagyoperettjét.

Az előadást Várady György rendezi.

Az elmúlt héten a színház három alkalommal tartott bemutatót a sajtó és a szakma képviselői részére a legújabb produkcióiból. Ezek között volt Simon Magda, romániai magvar írónő ..Százházas lakodalom" című új magyar színművének bemutatója is. A má sik két előadáson Schiller: „Ármány és szerelem” című tragédiáját, illetve Mikszáth Kálmán— Bondy Endre: „Tavaszi rügyek" című vígjátékát mutatták be.

Apróhirdetések

Tamási, Miklósváron újonnan épült ház, 400 öl telekkel eladó. Érdeklődni: Illés, Miklósvár. (43)

Közületek figyelem! Beton járdalapokat 40x40x6-os méretben és egyéb betonárukat (előregyártott tégla, födém, kútgyűrű, cementkád stb.) megrendelésre szállítunk. Termelőszövetkezet, Gyu- lakeszi. ' (62)

Vörös ciklop és falazókövek, nyei's és faragott quáderkövek szállítását vállaljuk. Tgrmelőszölyel a varos vendéglátóipara t akarja megjavítani.

Mozaiklapoknak bármely színben és mintában -raktárról szállíautó-, motorszerelő

kisiparosokat keres felvétel- . , (» re a Tamási Vegyesipari |i Ktsz. (32) 11

tását vállaljuk. Termelőszövetkezet, Gyulakeszi. (62)

Tanulónak erős fizikumú, értelmes fiút, aki tanuló ideje alatt pécsi rokonainál lakhatna és utána Szekszárdon nyerne elhelyezést, felveszünk. Címeket Papírértékesítő, Pécs, Perczel u. 2. n'á kérünk. (66)

A Dunántúli Kertimag- és

Gyógynövénytermelő Gazdarág

tolnaszigeti üzemegysége keres azonnali belépésre mezőgazdasági bérszámfejtésben gyakorlott bérszámfejtőt.' Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a fenti címen. (53)

Nagyon erős 15 család méh akác előtt sürgősen eladó. Török, Felsőnána. Telefon: 1. (47)

— Egy tanulócsoporottal bővül

a következő tanévben a bonyhádi Perczel Mór Közgazdasági Technikum: eggyel több első osztály kezdi meg a működését.

— Közeledik az NDK hagyományos virágünnepe. Az NDK-ban Werder gyümölcsvidéken mostanában tartják a már hagyományossá vált virágünnepet. Ilyenkor sok ezren rándulnak ki az NDK egyéb területeiről a virág- baborult, felejthetetlen látványt nyújtó Werder-vidékre. A vendéglátóipar idén is alaposan felkészült az ünnepségekre, többek között 35 000 üveg ribizke-. egres-, alma- és cseresznyebor vár a kirándulókra.

— Ballagási ünnepséget rendeznek szombaton a szekszárdi Garay János Gimnázium és a közgazdasági technikum IV. osztályos tanulói. A hagyományok szerint a diákok lázasan készülnek az ünnepélyre.

— Kisvendéglőt építenek az

idei évben Nagyszokoly községben. A kisvendéglő a földműve'-- szövetkezet keretében működik majd és építéséhez a község lakói jelentős társadalmi munkával járulnak hozzá.

— A lipcsei Gewandhaus-zene- kar Ausztriában. A lipcsei Ge- wandhaus-zenekar, amely legutóbbi angliai turnéján óriási sikert aratott, ausztriai meghívást fogadott el. Franz Konwitschny professzor, a zenekar nevés karnagyának vezényletével Ausztriában több hangversenyt fog adni.

— Nagydorog községben az idei évben mintegy 100 000 forinttal többet fordítanak községfejlesztési célokra, mint az elmúlt évben. Az idén meghaladja a 850 OO'l forintot a községfejlesztési költségvetés. A társadalmi munka értéke is nagyobb lesz a tavalyinál.

— A villám felrobbantott egv hidat. Pizzoferrato olasz község közelében egy viharban a villám beütött egy országúti hídba, amely azonnal a levegőbe repüli. Utólagos vizsgálatok megállapították, hogy a híd alatt egy láda dinamit volt. Valószínűleg még a világháború alatt került oda és az Olaszországban harcoló náci katonák ásták el.

— Szerkesztőségi közlemény.

Az „Asszonyoknak — lányoknak” rovat a mai számunkból anyag- torlódás miatt kimaradt.

Megyei küldöttértekezlet a SCPVOSZ-üél

Csütörtökön a Kereskedelmi. Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszerve'ete Szekszárdon mé'gyei küldöttértekezletet tartott. A megye alapszervezeteinek 113 szavazati és 25 tanácskol Villanyszerelői

kisiparosokat keres felvételre a Tamási Vegyesipari Ktsz. (32)

yvyy

zási jogú küldötte vett részt az értekezleten. A megyei bizottság beszámolóját Horváth József elnök tartotta meg. Részt vett a küldöttértekezleten és a vitában felszólalt Bucsi Elek, a megyei pártbizottság munkatársa, Sze- ben Györgyné, a KPVDSZ központi vezetőségének tagja és Hoffmann János, az SZMT titkára is. A vita lezárása után került sor az ötven tagú megyei választmány, a háromtagú számvizsgáló bizottság és a hat kongresszusi küldött megválasztására, majd a választmány megtartotta első ülését, melyen megválasztotta a megyei bizottságot.

rVVYVYYV?77í!V7Y7VVVV7VVY7VVVYYVVVVVVVVYVVVVVWVVVVYVVVVYVVVYVYYYYYVyYVVWYVVVVVVVV7YVVVWVYVVVVYVVVVVV77T7VVW7VVVYVVVVYWVVVyVYyVVVVVVVVVVYVVVYVVYVVVVVVVYYVyVVVVYyVVVyYYy

'TŐű-lizll az át az ideíienltgiíitói hazáig

Razzia légionista módra

Pár percnyi robogás után megállt az autó. A légionisták lekászálódtak róla. Ekkor látták, hogy a bif-el-ater-i fogház udvarán állnak. Itt tartották fogva a lázongó légionistákat és az arab felkelőket.

Nagy Jóskáék megrémültek. Miért hozták őket ide a fogházba? De gyorsan kiderült, nem büntetni akarják őket, hanem valamilyen piszkos munkát akar elvégeztetni. velük a parancsnokság.

Tíz arab felkelőt zsúfolak ösz- sze a tenyérnyi cellában. Ezeket kellett most egyenként az udvarra kísérni. Ott valamennyit ösz- szekötözték és feldobálták az autó ra. Az őrök számára lakonikus rövidséggel adta meg az utasítást a hadnagy:

— Ha valamelyik megmozdul, szét kell rúgni a fejét!

Tízperces út után egy oázis mel lé értek. Itt már egy század légionista fogadta őket. Nagy Jóskáé- kat hátrább parancsolták. Talán nem bíztak meg bennük eléggé, vagy most már olyan „különleges” feladat következett, amire „különlegesen” képzett katonákra van szükség.

Megkezdődött a legborzalmasabb látvány, amelyben Nagy Jós- káéknak légiós idejük alatt részük volt. Valamennyi arabbal megásatták saját sírgödrét. Az arabok közül többen tudtak franciául, úgyhogy megkezdődhetett a kihallgatás.

Egy kérdés, egy korbácsütés.

— Kik a cimboráitok?

Semmi válasz.

— Kikkel álltatok összeköttetés ben?

Semmi válasz.

— Merre vannak a társaitok?

Semmi válasz.

S közben állandóan csattogott a korbács.

A szerencsétlenek hátán már cafatokban lógott a bőr. Csurom vér volt valamennyi. De összeszorított foggal tűrték a kínzást.

— Ezt a három vén disznót kísérjétek a gödör mellé!

A tiszt parapcsára oda terelték a három idősebbet sírgödrükhöz. Ott a tiszt, a francia idegenlégió nagyobb dicsőségére, sajátkezű- leg lőtte agyon őket. Aztán búcsúzóul mindegyikbe belerúgott.

— A következőket! „Hazavágjuk” a többi disznót is!

Az egyik fiatal arab nem bírta tovább. Felsorolt néhány nevet. Gyorsan agyonlőtték még őt is, aztán a század autóra szállt, hogy ismét végigrazziázza a várost újabb szállítmányért.

Nagy Jóska és néhány társa elfordult, amikor a vérengzés következett. Az egyik fiú hányt.

— Mi az, talán nem bírjátok az ilyen látványt? Aki nyúlszívű az menjen misszionáriusnak, de ne a légióba. — Ezzel a rajt hazaparan csolták, úgyhogy a többi mészárlásnak már nem lehettek tanúi.

Lassan teltek a napok. Mikor telik le az öt esztendő?

Bir-el-Ater-ben érte az 1957. esztendő karácsonya Nagy Jóskát és társait. Valamennyien készültek az ünnepre. Megtakarított kis pénzükön ajándékot vásároltak. Az ismerősök egymásnak is és haza. a családnak. Nagy Jóska is elküldte csomagját, de az néhány

hét mújva visszaérkezett: „A címzett nerr fogadta el.” Ezt nem hitte el Nagy József, de nagyon elkeserítette a parancsnokság embertelensége, hogy ilyen módszerekkel akarják végérvényesen elszakítani családjától és a légióhoz láncolni. L. József sírva is fakadt, amikor az ő csomagja is visszaérkezett.

Napirenden voltak a szökések, hiába fenyegették őket parancsnokaik. Elhíresztelték, hogy az arabok minden légionistát megölnek, válogatás nélkül. Ha egy ember eltűnt, ágyúval, aknavetőkkel lőtték a sivatagot abban az irányban, amerre a szökevény útját sejtették. Repülők, helikopterek cirkáltak a sivatag felett, ha szökés hírét vették. Ha aztán meglátták a menekülőt, legéppuskáz- ták. Sokszor még a bombát se sajnálták, csakhogy elpusztítsák a szökevényt. Vigyázni kell a légió fegyelmére.

— Te voltál a legjobb barátja, tüdtál-e róla. hogy meg akar szök ni? — kérdezte a századparancsnok.

— Nem tudok.

— Te még sohasem gondoltál a szökésre?

Mit lehet erre válaszolni? Hej, de sokszor megfordult már Nagy Jóska fejében is a szökés, de ezt nem szabad megmondani. Sőt arról beszélt, hogy nagyon jól érzi magát a légióban.

— Azért mondom, emlékezz a múltkori esetre!

Hogyne emlékezett volna. Egy elfogott szökevény légionistái hoztak be az erődbe, elvágtak a torkát és úgy tették ki közszemlére, mellén a felirattal: „így jár minden szökevény”.

M. Imre megszökött, helyette egy 17 éves német gyereket osztottak be a rajba, Görtz Günthert. Az ő nevét már kiírjuk, hiszen azóta már ő is családja körében

dés, a fenyegetés falra hányt borsó. Ha csak egy ezreléknyi is a

De hiába minden óvóintézke- él, sikeresen szökött meg Nagy

Jóskával együtt. A többiek nevét kénytelenek vagyunk elhallgatni, menekülés lehetősége, vállalják hiszen nem tudjuk élnek-e, hal- Bir-el-Ater- nak-e, ha valamelyikük esetleg is- hőn vágyott mét a légió karmai közé került, nehogy bántódása essék a megneaz elszántak, hiszen hez képest a halál megváltás.1

Megszökött P. Miklós. 5000 frank vezés miatt.

vérdíjat tűztek ki fejére, „élve, vagy halva”. S 1958. februárjában búcsút mondott az idegenlégiónak M. Imre, Nagy Jóska legjobb barátja is, társa a rajban. Egyikük sem került meg többé. Lehet, hogy elpusztultak a sivatagban, az is

Augusztus 26-án egy századot harcbavetettek. Nagyobb felkelő csapat tűnt fel az erőd közelében. Az erődöt ugyan nem fenyegette, de a környék ezzel ismét a felkelők ellenőrzése alá került. Az erőd parancsnoksága elhatálehet, hogy elfogták őket, de ta- rozta az arabok megsemmisítését Ián már családjuk körében em- ezért azt a századot, amelyben

lékeznek vissza légiós élményeik- Nagy Jóska is szolgált harcbave- re. tették a felkelők ellen.

M. Imre szökése után Nagy Jós- A harc nem sok reménnyel ke- kát hivatták az irodára: csegtetett a légionisták számára,

Nagy Jóska szakaszából már az első napon húszán elestek, így 38-ról 18-ra apadt a létszám. Augusztus 30-án már csak 94-en voltak az eredetileg 200 fős századból. A százados erre egy magaslatra vonta össze megmaradt katonáit és ott rendezkedtek be védelemre.

A fegyverek hallgattak, nem támadtak már a felkelők sem, noha sokkal kevesebb volt a veszteségük, mint a légionistáknak. Megérkeztek a helikopterek, elszállították a sebesülteket, de az élőknek és egészségeseknek azt a parancsot adták, hogy továbbra is védekezzenek, amennyiben támadás éri őket, tartsanak ki, amíg megérkezik a segítség. Halottaikat elföldelték s várták, mit hoz a következő nap.

Nemsokára terepszemlére küldték ki Nagy Jóskát néhány társával együtt derítsék fel merre vannak a felkelők, várható-e támadás.

Senkit sem láttak a közelben, így rádión azt a parancsot kapták, térjenek vissza a magaslatra. Erre a fáradtság miatt már képtelenek voltak. Az este a domb aljában érte őket.

Őrségen álltak Görtz Günther- rel együtt. Ekkor megszólalt a fiatal német:

— Most itt az alkalom, szökjünk meg.

Nagy Jóska nem egészen bízott társa őszinteségében, félt hátha megint egy spiclivel van dolga, ezért inkább azt válaszolta:

Innen még ne, ez a hely nem alkalmas, talán később.

Következő riportunk:

Szökés a légióból.