Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-11 / 110. szám
1 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1960. május 11. Hruscsov elvtárs beszéde a moszkvai csehszlovák nagykövetség fogadásán erednek még bakkor is, ha ezzel megsértik az általuk aláírt béke- szerződést. De amikor mi aláírjuk a békeszerződést az NDK-val, véget ér a hadiállapot, következésképpen érvényüket vesztik a fegy verletételi feltételek is. Ha béke- szerződés aláírása után valaki erőszakkal próbál utat törni Nyu- gat-Berlinhez, amelyet mi szabad városnak'szeretnénk látni, ezzel az erőszakkal mi a mi erőnket állítjuk szembe. Ezt tudva az Egyesült Államok egyes politikusai elhatározták, hogy megleckéztetik Hruscsovot: mivel azt mondja hogy erővel erőt állít szembe, mi majd megtanítjuk a Szovjetuniót átrepülünk fölötte. Már repültek is és visszatértek. így volt ez április Síén is. Beszéltem erről. Az Egyesült Államokban még tagadják ezt a berepülést. Az adott esetben így fest a szabály: ha nem fogták meg, nem tolvaj. Most aztán megfogtuk a tolvajt és az egész világ tud róla. Április 9-én is le kellett volna lőni a felderítő repülőgépet. Katonáink azonban, enyhén szólva elhalasztották ezt. Ahogy mondani szokás, ezért megleckéztettük őket. Május elsején a felderítő repülőgépet lelőtték. Katonáink ragyogóan ellátták feladatukat, ami kor az ellenség arcátlanná vált. Az amerikai katonai vezetők ugyanis így gondolkoztak: az április 9-i berepülés büntetlenül végződött, tehát nincs olyan eszköz, amely a repülőgépet elérhetné ebben a magasságban. Erre az agresszív katonai csoport 15 nappal a csúcsértekezlet előtt még egyszer meg akarta mutatni erejét. Ezúttal is arra számítottak, hogy átrepülnek a szovjet terület fölött, átrepülnek Szverdlovszk fölött és megmutatják, hogy mi semmit sem tudunk csinálni. Valóban kellemetlen helyzet, és most amikor a rakétával lesújtottunk a légikalózra, ahogy mondani szokás, leszálltak a lóról. Még mindig megpróbálnak azzal ijesztegetni bennünket, hogy náluk Nyugaton a bombázók éjjel nappal rüpdösnek és ügyeletet tartanak. Ezeknek az embereknek azt szeretném mondani: idefigyeljenek uraim, nekünk is vannak bombázóink, de azok nem tartanak ügyeletet. Nálunk rakéták az ügyeletesek. Tudvalevő, hogy a bombázógépek általában 12—17 000 méter magasságban repülnek. Ennél magasabbra nem emelkedhetnek, mert a technikának egyelőre nem sikerült áthidalnia a konstruktőrök nehézségeit. A május 1-i határsértő repülőgép 20 000 méter magasságban repült. Azt mondják, hogy fegyvertelen gép volt. Éppen ezért repülhetettt ilyen magasságban, mert fegyvertelen volt. Ök azt hitték, hogy az ilyen típusú gép még sokáig sebezhetet- len marad sqt még abban is reménykedtek, hogy ez az állapot örökké eltart. " Elárulok még valamit: amikor a Szovjetunióban járt Twinling, aki annakidején az amerikai légierők vezérkari főnöke volt, vendégszeretően fogadtuk. Amikor hazarepült, mindjárt másnap nagy magasságban szálló repülőgépet indított országunk fölé. Ez a gép Kijevig jutott el. Felvetődött a kérdés: tiltakozzunk-e? Én azt javasoltam, hogy ne küld(Folytatás az 1. oldalról.) zánk. Nagyon veszélyes magyarázat ez. Azért veszélyes, mert nem ítéli el, hanem igazolja ezt a berepülést és szinte a jövőre nézve is megmondja, hogy ilyen berepülésekről igenis lehet még szó, mert a Szovjetunió nem hajlandó megosztani titkait a vele szemben barátságtalan politikát folytató országokkal. Egyes urak csupán erre hivatkozva, igyekszenek jogot formálni maguknak a közvélemény előtt, ahhoz, hogy a jövőben is átrepülhessenek területünk fölött és felderíthessenek fontos katonai titkokat. Ismétlem, ez nagyon veszélyes dolog, nem is szólva arról, hogy elvileg helytelen és nem áll összhangban a békés nemzetközi viszonyok szellemével. Ha valaki megpróbál berepülni területünk fölé, felderíteni bizonyos objektumokat és felkutatni bizonyos állami titkokat, az ilyen repülőgépeket lelőjjük, nem kíméljük! Sőt mi több, ha a hasonló berepülések meg ismétlődnek, ellenintézkedéseket teszünk. Úgy fejezném ki magam: azok az országok, amelyeknek területén támaszpontok vannak, jól jegyezzék meg: ha engedélyezik támaszpontjaikról a berepülést a mi területünk fölé, lesújtunk ezekre a támaszpontokra. Lesújtunk azért, mert ezeket az akciókat országunk ellen irányuló provokációknak tekintjük! Mi megmondjuk ezen országok kormányának: ha már bérbeadták területüket és nem gazdái a saját földjüknek, a saját országuknak, nekünk ezt a magunk módján kell értelmeznünk. Aki bérbeveszi ezt a területet, az önök területéről lép fel ellenünk. Saját földje messze van tőlünk, de az önök földje közel van hozzánk. Ezért a távoli célpontok figyelmeztetése keretében célba vesszük a közelieket is. Ebből aztán vonják le a megfelelő következtetéseket. De nem szeretném felszítani a szenvedélyeket, mert hiszen még háború idején is békét akarnak az emberek, várják a háború végét és békéről ábrándoznak. Most pedig nincs háború. Most a mi erőink kipuhatolása folyik. Ezért, ne vonjunk le olyan következtetéseket, amelyek megakadályoznák, hogy a jövőben jó kapcsolatokat alakítsunk ki az Amerikai Egyesült Államokkal. Ma ismét kijelentem, hogy mi nem csupán békében, de barátságban is akarunk élni az amerikai néppel. Az én szilárd meggyőződésem, hogy az amerikai nép nem akar háborút. Az agresszív körök a párizsi találkozó előtt olyan helyzetet akartak teremteni, hogy erős nyomás nehezedjék ránk. Mi azt javasoljuk, kössünk békeszerződést Németországgal. Háborús szövetségeseink közül egyesek ellenzik ezt. De miért? Beszéljünk egyszerűen: mire jó Nyugat-Ber- lin az Egyesült Államoknak, Franciaországnak, Angliának? Nyugat-Berlin semmit sem nyújt nekik. Egyébként senki sem emel kezet Nyugat-Berlinre. Azt mondják, hogy a szabadság forog kockán, de hát ki emel kezet a szabadságra? Hadd éljenek a nyugat-berliniek úgy, ahogy most élnek, olyan rendszerben, amilyen kedvükre való. A szovjet kormány már régen megmondta, hogy minden nép maga választja meg rendszerét és úgy él, ahogy az neki tetszik. Ha a nyugati nagyhatalmak nem halandók aláírni a német békeszerződést, kénytelenek leszünk békeszerződést kötni az NDK-val. Úgy áll a dolog hogy ha kötünk ilyen szerződést az NDK-val, a nyu" ~" —*án is szeretnének élni v egokkal, amelyek Németország fegyverletételéből jünk tiltakozást. Ezért csak levontuk a következtetést és meggyorsítottuk a rakéták és a vadászgépek fejlesztését. Vadászgépeink 23 000 méterre emelkednek. A nehézség azonban az, hogy a vadászgép jó magasra száll ugyan, de nem egykönnyen találja meg a célpontot. Ugyanis a repülőgép a levegőben elvész, mint a gombostű az óceánban. A rakéta viszont magától megtalálja célpontját! Ebben rejlik a- rakéta fölénye, s mi ezt aknáztuk ki. Nekünk vadászgépeink, rakétáink is vannak. Ezért mondom, hogy ha még vannak olyan politikusok, akik bombavető repülőgépekre akarnak támaszkodni, kudarcra vannak ítélve. A korszerű katonai technikával a bombavető gépeket már útban a cél felé megsemmisítik. Ezért hát mondjunk le a kölcsönös fenyegetésekről, s inkább beszéljünk a békéről és barátságról, kölcsönösen előnyös kereskedelemről, arról, hogyan javíthatjuk meg a népek viszonyát, hogyan fejleszthetjük a kulturális kapcsolatokat és az idegenforgalmat. Mennyivel hasznosabb és nemesebb feladat ez! Ezt minden nép üdvözölné. Amikor a Legfelső Tanács legutóbbi ülésére készültünk, eszünk ágában sem volt katonai kérdéseket megvitatni. Előkészítettük a dolgozók adóztatásának megszüntetéséről, a hét illetve hatórás munkanap bevezetéséről szóló törvényt. Az ülésszakra olyan javaslatot is hoztunk, hogy 25—30 milliárd rubellel növeljük a közszükségleti cikkeket termelő ipar előirányzatát, hogy még ebben a hétéves időszakban az első helyre kerüljünk Európában, újabb öt év múlva pedig utolérjük az Egyesült Államokat is. Ezek nemes célok, amelyeknek megvalósítása a világon egyetlen népnek, egyetlen embernek sem okoz kárt! S aztán, ahogy mondani szokás, »a lelkek felvidítására«, ilyen agresszív cselekményt időzítettek május elsejére, a nagy proletárünnepre! De az agresszorok maguk sem várták, hogy valóban felvidítják lelkünket. Amikor május elsején Malinovszkij marsall felment az emelvényre, hogy elmondja beszédét, már gratulálhattam neki a repülőgép lelövé- séhez. Ast válaszolta, hogy ezt éppen akkor közölték vele, amikor kijött a Vörös-térre. Jó hír volt a miniszternek a május elsejei díszszemlén mondott beszéde előtt. Hruscsov beszédének befejező részében a győzelem napját méltatta, majd poharát azokra az országokra és népekre emelte, amelyek a hitleri Németország ellen harcoltak és a Szovjetunióval együtt kivívták a nagy diadalt. Arra ürítem poharam — fejezte be a beszédét a szovjet minisztertanács elnöke —, hogy ne legyen háború, ne legyenek provokációk, a békére és a népek barátságára! N. Sz. Hruscsov beszédét a részt vevők többször viharos tapssal szakították meg és beszédének végén hosszasan ünnepelték a szovjet minisztertanács elnökét. Az Elysée-palotábcin fognak tárgyalni a csúcskonferencia részvevői Párizs: (MTI) A csúcskonferencia összeültéig már egy hét sincs hátra, de Párizsban hivatalosan még nem hozták nyilvánosságra a négy állam, illetve kormányfő tárgyalásainak rendjét, helyét. A legújabb hírek szerint az Elysée-palotában, ott, ahol a francia kormány szokta minisztertanácsi üléseit tartani, rendezik meg a csúcskonferencia plenáris és szűkkörű ülését. Három különböző kerekasztalt készítettek elő: egy három méter átmérőjűt, a »négy nagy« tanácskozásaira, egy méterrel nagyobb az átmérője annak az asztalnak, amely mellett az államfőkön kívül a külügyminiszterek is helyet foglalhatnak, s végül egy öt méteres átmérőjű asztalt helyeznek el a teremben, ha még a szakértők is részt vesznek a tárgyalásikon. Május 17-én, kedden de Gaulle tábornok ebédet ad a négy delegáció tagjainak tiszteletére. A következő napokon ebéden, illetve vacsorán látja vendégül, sorban az amerikai, majd az angol, s végül a szovjet küldöttséget. Adenauer újabb provokációs beszéde — Ä német kérdés a csúcsértekezlet középpontjában Mint nyugati hírügynökségek jelentik, Adenauer kancellár hétfőn beszédet mondott az „oszthatatlan Németország kuratóriuma” elnevezésű hírhedt revansista szervezet gyűlésén. A kancellár beszédének bevezető részében a május 16-án kezdődő csúcsértekezlettel foglalkozott és bejelentette, hogy „a nyugati szövetségesek tájékoztatják majd a szövetségi kormányt a csúcsértekezlet menetéről. Sőt szükség eseten véleményét is kikérik.” Adenauer „kielégítőnek” nevezte a csúcsértekezlet nyugati előkészítését. Nem volt hajlandó nyilatkozni az értekezlet várható eredményeit illetően, de kijelentette, „valószínű nem ez lesz az utolsó kormányfői találkozó”. Hangoztatta, véleménye szerint a párizsi csúcsértekezlet „nem tart néhány napnál hosszabb ideig” és hozzáfűzte „ilyen rövid idő alatt természetesen nem lehet kibogozni a nemzetközi politika gordiuszi csomóját.” A kancellár végül kijelentette, „minden oka megvan, hogy a legnagyobb figyelemmel és éberséggel kísérje a csúcsértekezletet.” Foglalkozott Adenauer a provokációs amerikai repülőgépincidens kérdésével is. Mint az ADN rámutat, a kancellár igazolni próbálta az amerikai provokációt és figyelmen kívül hagyva annak rendkívüli súlyosságát, „természetes dolognak” igyekezett feltüntetni, hogy „a jelenlegi nemzetközi . helyzetben a nagyhatalmak ilyen kémtevékenységet folytatnak.” Szóba hozta Adenauer Washing Ionban előterjesztett provokációs javaslatát a nyugat-berlini népszavazás megtartásáról és „sajnál kozását” fejezte ki, hogy a csúcs- értekezlet előtt nem tartanak ilyen népszavazást Nyugat-Berlin. ben. Adenauer végül visszutasította az NDK-va! kötendő különbéke gondolatát és beszédét azzal fejezte be, hogy — mint már a múltban is több ízben — fogadat- lan prókátorként „önrendelkezési jogot” követelt Németország és Berlin lakosságának. Az AFP jelentése szerint a bonni külügyminisztérium szóvivője hétfőn délután sajtóértekezleten közölte, hogy Brentano külügyminiszter a párizsi csúcsértekezleten „kész találkozni” Gromiko szovjet külügyminiszterrel. Az ADN kedden szerkesztőségi kommentárban foglalkozott a német kérdéssel. Rámutat, hogy ez a kérdés a május 16-án kezdődő csúcsértekezlet középpontjában áll. Tizenöt évvel a világháború befejeződése után a német nép még mindig várja a békeszerződés meg kötését, amely pontot tesz a második világháború végére és legjobb biztosíték arra, hogy német földről ne robbanthassák ki a harmadik világháborút. Az ADN kommentárja hangsú- lyozza: a csúcsértekezletnek a német békeszerződés megkötéséről kell tárgyalnia, nem pedig — mint ezt a bonni kormány arcátlan figyelem-elterelő sakkhúzásai szeretnék — Németország újraegyesítéséről, mert ez az utóbbi kizárólag a német népre tartozik és így nem képezheti tárgyát a nagyhatalom kormányfői tanácskozásainak. Az ADN szerkesztőségi cikke végül rámutat, hogy a józan ész a két német állam létezésének té- nyéből kiindulva e két német állam közeledését sürgeti és hangsúlyozza: Európa és az egész világ népei — de mindenekelőtt maga a német nép — azt várják a csúcs értekezlettől, hogy olyan intézkedéseket hoz, amelyek lehetetlenné teszik a harmadik világháborúnak német területről való kirobbantását. Herler és AiSen DuKEes az amerikai kosiiresszus vezetőivel tárgyalt Az amerikai külügyminiszter nyilatkozata Washington: (MTI) Az UPI jelentése szerint Herter amerikai külügyminiszter és Allen Dulles, a hírszerző szolgálat vezetője, hétfőn beszámolt a kongresszus vezetőinek a május elsejei incidensről. Az amerikai külügyminisztérium bejelentette, utasítani fogják az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét, kérjen engedélyt arra, hogy találkozhassék Po- wers-szel, a lelőtt gép pilótájával. Herter amerikai külügyminiszter a kongresszus vezetőivel folytatott zártkörű megbeszélés után nyilatkozatot tett közzé. Elismerte, hogy amerikai gépek élénk légifelderítést »folytattak a Szovjetunió határai mentén és többször is előfordult, hogy az amerikai gépek mélyen behatoltak a Szovjetunió légiterébe«. Az amerikai külügyminiszter a kémkedést azzal próbálta indokolni, hogy tartani kell a »rajtaütésszerű támadástól«. Tehát az Egyesült Államok »önvédelemből« kémkedik. Hozzátette, hogy Eisenhower elnök nem adott felhatalmazást a légifelderítésre, viszont hivatkozott Eisenhowernek arra a korábbi utasítására, hogy a »vasfüggöny« mögül értesüléseket kell szerezni »minden lehető módon«. Herter megjegyezte, a Szovjetunió vezetői nyilvánvalóan régen tudtak arról, hogy az amerikaiak ilyen légifelderítéseket folytatnak. Kifejezte reményét, hogy a légiprovokáció nem árt majd a párizsi csúcsértekezletnek. Ezután ismét magyarázkodni kezdett és hangoztatta, e repülőincidensnek »fel kell tárnia, mennyire fontos, hogy a nagyhatalmak megegyezzenek a rajtaütésszerű támadás elleni hatékony biztosítékokban«. Herter a továbbiakban rátért a szokásos szovjetellenes vádakra. Azt állította, hogy a második világháború után a nyugati világnak állandóan »tartania kellett« a Szovjetuniótól, mert a korszerű szovjet fegyverek fejlődése és a »támadás veszélye« állandóan rettegésben tartotta. Herter szerint az Egyesült Államok és szövetségesei »csökkenteni igyekeztek« a veszélyt és ezért terjesztette elő 1955-ben Eisenhower elnök a »nyílt ég«, azaz a korlátlan légifényképezés javaslatát. Herter ezután furcsa logikával azt mondta, lehet, hogy a Szovjetunió vezetői »félnek a nyugati támadástól, de ez a félelem alaptalan«. A külügyminiszter hibáztatta a Szovjetuniót, mert elutasította az amerikai javaslatokat, holott azok csak »a rajtaütésszerű támadás megelőzését szolgáló hatékony intézkedéseket és a leszerelési intézkedések megfelelő ellenőrzését« célozták. Herter nyilatkozata után Lincoln White-től, a külügyminisztérium szóvivőjétől újságírók megkérdezték: tesz-e az Egyesült Államok a jövőben is olyan intézkedéseket, mint a múltban, beleértve a repülőgépek kiküldését? »Mint a nyilatkozat megmondja, kötelességünk, hogy minden intézkedést megtegyünk a rajta- ü‘. ésszerű támadás megelőzésére« — hangzott White harcias válasza.
