Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-05 / 105. szám

1960 május 5. TOLNA MEGYEI NEPCJSAG 3 Minél több árut a népgazdaságnak Szövetkezetünk már az idén 400 hízott sertéssel többet ad, mint a falu volt egyéni gazdái adtak egy év alatt Irta: Lakos József, a pálfai Egyetértés Tsz elnöke Erről i* besxélni kell A* agitátorok visszatérnek Nagy figyelemmel olvastam a Tolna megyei Népújságban meg­jelent cikksorozatot, melyben ter­melőszövetkezeti, párt- és állami vezetők mondták el véleményei­ket, javaslataikat a közös gazda­ságok árutermelésének növelésé­re vonatkozóan. Megítélésem sze­rint a szemes termény és húsárú- termelést minden szövetkezetben lehet növelni, noha a feltételek korántsem egyformák. Éppen ezért nem tartom érdektelennek elmondani, hogy nálunk, a páí- fai Egyetértés Termelőszövetke­zetben mit tettünk és teszünk, hogy már az idén több húsárut adjunk a népgazdaságnak, mint a falu adott, amikor csak egyéni gazdaságok voltak Pálfán. A szarvasmarha-tenyésztésről és hizlalásról nem írok bőveb­ben. Mindössze annyit jegyzek meg, hogy gazdaságunkban az év végéig — a terv szerint — kellene lenni 194 szarvasom mának, ezen belül 60 tehénnek. Most a II. ne­gyedévben vagyunk és ez idő sze­rint 214 szarvasmarhánk van. Ezen belül már jelenleg 55 a te­hén. Negyven szarvasmarhát pe­dig hizlalunk, ezeket szerződéses úton értékesítjük. A növendék­marhák száma 119. Ezek felét az év eleje óta vásároltuk fel a ta­gok háztáji gazdaságából. De az év végéig még veszünk vagy eny- nyit. A célunk ugyanis az, hogy a faluban születő kis borjúkat egytől egyik felneveljük. Ezzel biztosítottnak látjuk szövetkeze­tünk szarvasmarha-tenyésztésnek fellendítését. Itt jegyzem meg, hogy szarvasmarha-állományunk kialakítása is nehéz volt, hiszen jelenleg közel 40 szövetkezeti pa­raszt háztáji gazdaságában van­nak a szarvasmarhák. Ennyit er­ről. Bővebben kívánok szólni a ser­téstenyésztésről és a sertéshizla­lásról. Több értekezleten hallottam ugyanis, hogy kezdő szövetkezet­ben a sertéstenyésztési üzemág kialakítása a legnehezebb. Ezt én nem írom alá. Nem, mert a mi szőve utezetünk is kezdő és éppen hízott sertésből már az idén majdnem még egyszer annyit adunk, mint a falu adott, amikor csak egyéni gazdaságok voltak Pálfán. Hogy csináltuk ezt?... El­mondom. Nálunk, az év elején, a terme­lőszövetkezetben nem volt egyet­len nagyüzemi sertéstenyésztésre alkalmas istálló, nem volt se anyakocának, se hízónak való. De — mert tervünk szerint az év vé­géig 90 anyakocának kell lenni a iwzösben és 500 hízott sertést kell értékesíteni áruként — gondos­kodtunk róla, hogy legyen ez is, az is. Az állatforgalmi és te­nyészállatforgalmi gazdasági iro­dán keresztül vásároltunk anya­kocának való süldőket: eddig pontosan 88-at. Kettőt a hízónak való kocák közül választottunk ki, így jelenleg megvan a 90 anyakoca, illetve anyakocának való süldő a közös gazdaságban. Ezeket is a szövetkezeti parasz­tok háztáji gazdaságánál helyez­tük el. Pajtákat és nyitott fésze­reket alakítottunk át sertésszál­lásnak. Ez végeredményben nem került másba, csak munkaegy­ségbe, mert kukoricaszárat, zsup- pot és nádat használtunk fel az átalakításhoz. Átmeneti megol­dásnak jó. Mire felépül a sertés- fiazlató — még ebben az évben meglesz, — akkorra 60 előhasi kocát elletünk itt le. így jövőre már saját gazdaságunkból tudjuk biztosítani a hízó sertés alapanya­ot. Az idén — mert most indultunk — hízónak való süldőnk sem volt. De mégis beterveztük, hogy 500 kocát meghizlalunk ebben az évben. így hízónak való süldő­ket is az állatforgalmin keresztül vásároltunk. Kétszázat az év ele­jén vettünk, ezek jelenleg híz­nak. A sertéshizlaldát is magunk létesítettük. A falutól 2 kilomé­terre van egy kendergyár, amit évek óta nem üzemeltetnek. Az erdőgazdaság használta eddig raktárnak. A felsőbb szervektől kértük és megkaptuk az épüle­tet. Szövetkezetünk iparosai át­alakították hizlaldának. Mai for­májában ez sem mondható vég­legesnek, de1 átmeneti megoldás­nak jó, mert mégiscsak meg tu­dunk itt hizlalni több száz kocát. Az Élelmezésipari Dolgozók Szak szervezetének Tolna megyei Te­rületi Bizottsága tegnap megvá­lasztotta új vezetőségét. Leg­utóbb 1956-ban volt küldöttérte­kezlet, s a négyéves munkáról szólt a bizottság beszámolója is. Az élelmezésipari üzemek szak- szervezeti tagságának küldöttei részletesen megvitatták a területi bizottság eddigi tevékenységét, majd pedig a szakszervezet előtt így aztán szövetkezetünk leadja az 500 hízott sertést. És, ha min­den jól megy, az utolsó negyed­évben meghizlaljuk még azt a 73 malacot is, amiket a Közeljövő­ben választunk el. Ezt a 73-at ter­ven felül adjuk majd el. A pálfai egyéni gazdák a fel- szabadulás utáni években átlag­ban 550 disznót hizlaltak eladás­ra egy esztendőben. Szövetkeze­tünk az idén — mint a fentiek­ből kiderül 23-mal többet hizlal ennél. De van anyakoca a tagok háztáji gazdaságában is. Szemes takarmányt munkaegységre is osztunk, meg a háztáji gazdasá­gokban is terem. A feltétel tehát biztosítva van ahhoz, hogy a háztá ji gazdaságokban is hizlaljanak disznókat a szövetkezeti tagok. Ez így is történik. Felméréseink sze­rint a tagok háztáji gazdaságából az idén mintegy 400 kóvévclisznó kerül eladásra. Ennek egy jelen­tős részét a szövetkezeten kcresz- tül értékesítik a tagok. Ezért megkapjtik a nagyüzemi felárat, mert a hizlalással kapcsolatos ad­minisztrációt a szövetkezet bo­nyolítja le. A szükséges takarmányt meg­termeljük. Ha elemi csapás nem lesz, 273 vagon kukoricát és 33 vagon árpát takarítunk be az idén. összesen 280 holdat vetet­tünk be lucerna, baltacím, illetve vöröshere maggal. Ezzel megte­remtettük az alapját annak, hogy jövőre és a későbbi években fo­kozatosan több árut adjunk a népgazdaságnak, mint az idén. Végezetül pedig még annyit: gazdaságunkban is szívesen el­mondjuk és megmutatjuk bárme­lyik szövetkezeti vezetőnek, hogy a törvény biztosította lehetőségek kihasználásával és.saját erőnkből ■ hogyan indítottuk bg a nagyüze- Lmi szarvasmarha- és sertéste- 1 nyésztést, valamint a hizlalást. álló feladatok megoldásának módjáról tárgyáriak. Negyvennyolc küldött válasz­totta meg az EDÖ3Z új területi bizottságát, megválts?. az EDOSZ kongresszuson részt vevő hat küldöttet is. Az új vezetők, még tegnap dél­után határoztak a reszortok ki­jelöléséről, megválasztották a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának választásán részt vevő küldötteket is. Pusztahencsén a tsz-szervezés idején agitátorokkal jártam a fa­lut. Agitátorokkal, akik a kör­nyező községek termelőszövetke­zeteiből, állami gazdaságaiból, vállalatoktól, pártbizottságról, ta­nácsi és egyéb szervektől jöttek Pusztahencsére segíteni a pa­rasztságot elhatározásában, fon­tos, életre szóló döntésében. Ahol jártunk, elmondhatom minden házról, szívesen fogadtak ben­nünket, úgv ahogy a vendéget szokás. Egyik helyen az idősebb házigazda egy megjegyzést tett, olyat, amelyet nem felejtettem el azóta sem. — Jó, hogy eljöttek az elvtár­sak most, amikor alakítjuk a ter­melőszövetkezetet, de akkor el- jönnek-e, amikor majd nehézsé­geink lesznek, akkor segítenek-e bennünket vajon? Régi tapasztalatokról beszélt aztán a házigazda, arról hogy jó pár évvel ezeiőtt, amikor az első termelőszövetkezetet szervezték a faluban, akik agitálták őket a be­lépésre, később feléjük se néz­tek. Mostanában gyakran kérdem az új termelőerő vetkezeti tagok­tól. visszajönnek-e azok az embe­rek, akik belépésre agitálták őkei? Vagy pedig azóta se talál­koztak velük? A tsz-tagok megelé gedeiten mondják, hogy vissza­térnek. Van, aki pártoló tagja lett a termelőszövetkezetnek, van, aki patronálja a tsz-t és hetenként, ____etenként, legtöbbször szabad­idejét felhasználva meglátogatja őket. Ilyenkor szakmai, politikai, szervezeti tanácsokat adnak, ügyes-bajos dolgokat hallgatnak — Akar egynéhány érdekes számadatot hallani a községről — kérdezte tőlem nemrégiben Rad- nai György, a nagymányoki ta­nács titkára. S meg sem várva igenlő válaszomat, már sorolta is. — 1947-ben még csak hat peda­gógus működött a községben, s ma 18 tanítja, neveli a gyerme- Keuet. Míg 1947-ben napközink sem volt, talán nem is ismerték itt ezt az intézményt, ma iskolai és óvodai napközi otthon is mű­ködik. — De gyarapodtak az itt lakók egyénileg is. Ezt mutatja, hogy 1947 óta hetvennyolcán építettek új családi házat. Részint teljesen saját erőből, másrészt OTP köl­csön segítségével. Az állam más módon is segí­tette a bányavidék lakásgondjai­nak megoldását. Egész kis falu, mintegy 150 lakással épült itt az elmúlt évek során. És éppen erről az újtelepről van most szó, mert a megváltozott meg, vagy intéznek el, soicszol? egészen apró dolgokkal is foglal­koznak, olyanokkal, mint a nyom­tatványbeszerzés, írógép vásárlás^ irodabútor szerzés, egyéni sérel­mek orvoslása és így tovább. Sok agitátor és a falusi ember között szívélyes barátság alakult ki, nem is tudnak ilyen helyen elképzelni ünnepséget, összejöve­telt, gyűlést, ahol az agitátor ne lenne jelen. Nagydorogon, Pusz­tahencsén, Pincehelyen, Szak­oson, Döbröközön és Izmér.yben hallottam éppen az utóbbi idő­ben, hogy az agitátorok nem for­dítottak hátat nékik, visszatér­nek és olyan lelkesen, fáradtsá­got nem kímélve segítik őket most is nehézségeikben, mint amikor a nagy elhatározás ide­jén tették ezt. S beszélhetnek er­ről Kakasdon és Kismányokon, Gerjenben, Madocsán és Köles- den, Nagyszékelyen és Miszlán és mindenütt, kivétel nélkül, ahol termelőszövetkezet alakult. Jólesik a falusiaknak ez, hogy az agitátorok visszatérnek. Jól esik a jó szó, a jó tanács, ügyeik intézése. S jó az, hogy ez így van! A vezetők és funkcionáriu­sok tömegkapcsolatának, a mun­kások és parasztok szövetségének, a város és falu kapcsolatánál: egy új, szép és továbbfejleszt: idő, gondosan ápolandó vonása ez. Fordítsunk erre a jövőben to­vábbra is gondot! Mert tér i lő- szövetkezeti mozgalmunk sok, nagyszerű vonással gazdagodott az elmúlt években, s egyik ilyen nagyszerű vonása az is, hogy az agitátorok visszatérnek. (Gy. J.) élet, megváltoztatta az embere­ket is. Több idejük, de jobb mód­juk is van ahhoz, hogy maguk is segítsék a fejlődést. Az újtelepi lakosság a községfejlesztési állan­dó bizottság javaslatára a telep­pel szemben lévő 5—6 holdas te­rületet társadalmi munkával kultúrparkká alakítja Ahogy Radnai elvtárssal arra sétálunk, már látszik is a munka megkezdése. Nagy része van eb­ben Deák Kálmán állandó bizott­sági tagnak is. Most a földmun­kák folynak, a homokozót alakít­ják ki. Később hinták és más játékok kerülnek majd a virá­gokkal. fákkal beültetett parkba. Elkészült már egy, az asszonyok szamára pihenőnek szánt filagória váza is. Itt majd kézimunkázhat­nak, hűsölhetnek, figyelhetik gyermekeik játékát. Az összefogás lám milyen szép eredményt tud hozni. fi—e) Újjáválasztották az ÉDOSZ területi bizottságát lársadaíns: munkával kuitúrpark létesül Naipényokon A tanító- és óvónőképzőkre is kiterjesztik a levelező-oktatást A művelődésügyi miniszter ren delkezése értelmében az 1960—1961-es tanévtől kezdődően a budapesti, a debreceni, a kapos­vári, a nyíregyházi, a szegedi és a szombathelyi felsőfokú tanító­képzőkben, valamint a kecskemé­ti, a soproni és a szarvasi óvónő­képző intézetekben is bevezetik a levelező oktatást. Ez azt a célt szolgálja elsősorban, hogy az ál­talános iskolák alsó tagozatában, az óvodákban, továbbá a tanítói, vagy óvónői képesítést igénylő egyéb pedagógiai munkakörben a képesítés nélkül dolgozók is meg­szerezhessék a képesítést. A ren­delkezés szerint a levelező tago­zaton szerzett szakképesítés, min­den tekintetben azonos értékű a nappali tagozaton elnyerttel. A tanító- és óvónőképzők leve­lező tagozatára azok a 22. élet­évüket betöltött, de 40 évesnél nem idősebb dolgozók jelentkez­hetnek, akik legalább egy év óta olyan munkakörben tevékenvked­PCfc /Or pllnf éní’a/n-7 nlfcijó­nos iskolai tanítói, vagy óvónői képesítés szükséges. A felvétel feltétele gimnáziumi, vagy azzal egyenlő értékű más érettségi bi­zonyítvány, illetve képesítés. A levelező oktatás tanulmányi ideje a tanítóképzőkben három, az óvó­nőképzőkben pedig két év. A hall­gatók tandíjat nem fizetnek. Ugyanazok a kedvezmények ille­tik meg őket is, amelyeket a leg­utóbbi erre vonatkozó miniszter- tanácsi határozat a felsőoktatási intézmények levelező hallgatóinak biztosít. A felvételi kérelmeket a mun­kahely szerint illetékes megyei, megyei jogú városi tanács műve­lődésügyi osztályához, illetve Bu­dapesten a fővárosi tanács oktatá­si osztályához kell benyújtani. A kérelmeket innen küldik a felvé­telre illetékes intézet igazgatójá­hoz. A jelentkezőknek felvételi vizsgát kell tenniök, felvételükről, a tanító-, illetve óvónőképző in­tézet igazgatója dönt. A felvéte­leknél előnyben részesítik azokat a jelentkezőket. akik pedagógiai rpi.n’—ikörOt-bo ’•‘r^sük előtt ter­melőmunkát végeztek. A beleeuhai nőtanács éleiéből — Ma is ötven asszony ment ki a termelőszövetkezet kertészetébe dolgozni. S hogy milyen kedvvel dolgoznak, arra legjobb példa, hogy az árkolást is maguk csi­nálják, pedig az már férfimun­ka. így beszél a belecskai asszo­nyokról Pere Ferencné, a nőta­nács titkára. — Én sem lennék itthon — mondja — csak látja — mutat egy nagy halom ruhára — a nagy mosást is el kell intézni. Ott aka­rok lenni mindig ahol a többi asszonyok vannak. Most bizony nem elsősorban gyűléseken, össze­jöveteleken kell megbeszélnünk a problémákat, hanem kint a földe­ken, munka közben. Mert van mit megbeszélni. Itt van mindjárt a családtagok, az asszonyok bevonása a közös mun­kába. S a legfőbb érv az, hogy minél többen vesznek részt a munkában, úgy gyarapodik a kö­zös és benne az egyén is. A sok- sok felvilágosító, *meggyőző szó­nak most kezdenek megérni a ezen túlnő. Bekapcsolódtak a tisz­tasági mozgalomba is. — Ez csali természetes — mondja — hi­szen a tisztaság dolga az asszo­nyokhoz áll legközelebb. A mi körzetünkben már nagyban me­szelnek, takarítanak, csinosítják a házakat, udvarokat. Más körze­tekben meg Herdics Ferencné, Tolnai Jánosné, Szirmai Péterné szorgalmazzák lelkesen ezt a munkát, hogy csak néhány asz- szonyt említsek. Még sok hiány­zik hozzá, hogy a versenyben el­sők legyünk, de igyekszünk. JMem idegen tölti?« a kultűr- munka sem. És ezt feí'is használ­ják nevelésre. — Most légutóhb is — mondja — egy autós jele­netet adtunk elő. A helyzet ugyan is az, hogy nálunk a községben kereszülvezető úton az autósok úgy hajtanak, mintha be lenné­nek rúgva. Ez pedig különösen a gyerekekre nézve igen veszélyes Legalább néhányan magukra is­mertek. s a nagyobb hatás ked­véért a férfi szerepet is nő ját­S^nttri. ■jV/Tó •-> mpcf ^ D rtkis gond bizony az egésznapos ün­nepség jó megszervezése és le­bonyolítása. Többek közöt: filmet vetítenek ezen a napon a gyere­keknek és kollektív ajándékozás lesz. — Most már szívesen vesznek részt a nőtanács munkájában —• mondja. — Eleinte nehéz volt be­vonni jó részüket. csak fokról- fokra sikerült. Talán az is sokat tett, hogy nem dobszó útján, ha­nem személyes látogatások alkal­mával hívjuk meg az asszonyo­kat egy-egy összejövetelre. Mióta a vezetőség körzetenként osztotta fel maga közt a falut, könnyeb- .ben szót értünk az asszonyokkal. Természetesen ez csak kis ré­sze az asszonyok munkájának Belecskán, de már ez is mutatja, megvan az alap, amelyen tovább haladva a nőtgnács segítheti az asszonyok fejlődését. Segíthet ab­ban, hogv mind többen ne csak sejtsék, de tudják, hogy a szö­vetkezettel egv más, a réginél n-szebaseplí+hetatlan”! szebb vi- i-ig k1 -djp-íf-é—t}ki e'»'rKdii'eznek ma ""kért. gyér***"’'"!!?. boldogabb 'övőjéért, az egész faluért (Sz)

Next

/
Thumbnails
Contents