Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-22 / 120. szám

19C0. május 22. TOLNA MEGYEI VEPÜJSÄG 7 Használjuk ki jobban a lehetőségeket a sertéshizlalás és a sertéstenyésztés fellendítése érdekében Állattenyésztők tapasztalatcseréje Tengelicen MEZŐGAZDASÁGI DOLGO­ZÓK és vezetők körében indokol­tan sok szó esik mostanában a sertéstenyésztés és hizlalás fellen­dítésének fontosságáról, lehetősé­geiről. Indokolt elsősorban azért, mert a termelőszövetkezetivé lett falvaktól már az idén legalább annyi, — adott esetben több — húsárut vár a népgazdaság, mint amennyit annak előtte az egyéni gazdaságok adtak. Másodszor azért, mert a húsáru jelentős hányadát a hízottsertés teszi ki. Ahhoz pe­dig, hogy a termelőszövetkezetek sok disznót hizlalhassanak, javí­tani kell a tenyésztési munkát. Más szóval ki kell tenyészteni a hízónak való süldőket. E nagyon fontos népgazdasági feladatok megbeszélése céljából a megyei pártbizottság és a megyei tanács mezőgazdasági osztálya ta­pasztalatcserével egybekötött an- kétra hívta össze a termelőszövet­kezetek állattenyésztőit, a sertés- tenyésztésben jártas, most ott dől» gozó szövetkezeti parasztokat. A tapasztalatcserét a tengelici Petőfi Tsz-ben tartották. Azért itt, mert e közös gazdaság tavaly március óta megyénkben példa nélkül ál­ló eredményeket ért el a sertéste­nyésztésben és hizlalásban. Ezzel kapcsolatban Geiger Illés, a ten­gelici szövetkezet állattenyésztője a következőkről tájékoztatta a résztvevőket: — Tavaly márciusban 64 anya­koca volt a közösben. Tervünk szerint év végére 84-nek kellett volna lenni és 124-el zártuk az évet. De az idén újabb 36 anya­kocával kívánjuk emelni a lét-' számot, természetesen saját állat­tenyésztésünkből,! Ami a hizlalást illeti arról el akarom mondani, hogy a terv sze­rint tavaly 692 kövérdisznót kel­lett volna áruként értékesítenünk. Ezzel szemben 798-at adtunk el. S mivel túlteljesítettük tavaly anyakoca beállítási tervünket, s átlagban kilencet ellett egy-egy fe hér hússertés, s kétszer ellettünk egy évben — így lehetőség van ar­ra, hogy az idén 1454 kövérdisznót értékesítsünk, majdnem mégegy- szer annyit, mint az elmúlt év­ben. 559-et már eddig eladtunk. Jelenleg 500 hízik, s ha minden jól megy, még újabb 500-at tu­dunk meghizlalni ebben az évben. Hiszen jelenleg is 1253 sertés van közös gazdaságunkban. TÖBBEN MEGKÉRDEZTEK Geiger Illéstől, hogy mennyi ide­ig hizlalnak egy kocát. — Nálunk a gazdaságban nyolc hónaposnál idősebb hízó nincs. Úgy takarmányozunk, hogy mire a koca nyolc hónapos, addigra eléri a 100—110 kilót, s ekkor el­adjuk. A sertéshizlalás csakis így kifizetődő. Érthető módon nem találja meg számítását a sertés- hizlalással az a szövetkezet, ahol 14 hónapig hizlalnak egy süldőt, — hangzott a válasz. A termelőszövetkezet anyakoca törzsének és hizlaldáinak megte­kintése után a községi kultúrház- ban ankétra gyűltek össze a ta­pasztalatcsere résztvevői. Walter János, a megyei tanács elnökhe­lyettese tartott itt vitabevezető előadást. A többi között hangsú­lyozta, hogy eddig korántsem használták ki a szövetkezetek azokat a lehetőségeket, amelyeket a háztáji gazdaságokban meglévő sertésállomány biztosíthatna a sertéstenyésztés és hizlalás fellen­dítésében. — A statisztikai összeírások szerint megyénkben a szövetkeze­ti tagok háztáji gazdaságában több mint 90 000 sertés van jelen­leg. Ha családja évi ellátására minden szövetkezeti paraszt át­lagban két disznót vág, akkor is 30 000-et értékesíthetnének a ház­táji gazdaságok a közösön keresz­tül, előnyös feltételekkel. A ház­táji gazdaságokban 5424 anyakoca is van; Ha azt vesszük alapul, hogy az első tavaszi ellésből négy hízónak való süldőt a közös gaz­daságnak ad el a szövetkezeti tag, akkor újabb 24 000-el lehetne emelni év végéig a szövetkezet kocaállományát —, hangsúlyozta Walter János< Részletesen beszélt ezután a sertésférőhely problémákról is: — Elterjedt a szövetkezetekben az a veszélyes szemlélet, hogy ser. test csak modern, vasbetonból és téglákból készült istállóban lehet tenyészteni és hizlalni. A gyakor­lat ennek az ellenkezőjét igazol­ja. Azt tudniillik, hogy egészsé­ges malacokat, kiváló hízókat le­het előállítani fából és nádból ké­szült istállóban is. Javaslom a sző vetkezeteknek, hogy építsenek mi­nél több egyszerű sertésfiaztatót, süldőszállást és hizlaldát. Ez jó, olcsó és gyorsabban elkészül, mint a modern istálló, — hang­súlyozta Walter János. VÉGEZETÜL az állategészség­ügyről, a sertéstenyésztők megvá­lasztásáról és a szakszerű takar­mányozásról beszélt a megyei tanács elnökhelyettese. Elmondot­ta a résztvevőknek, hogy tavaly a szövetkezetekben általában 14 hónapig hizlaltak egy kocát, amely érthető módon nem gazda­ságos. S hogy a hizlalási időt fe­lére lehet csökkenteni, arról a résztvevők megyőződhettek a ten­gelici Petőfi Tsz-ben. Walter János előadását vita kö­vette, amelynek keretében több termelőszövetkezeti állattenyész. tőn kívül felszólalt Tolnai Ferenc, a megyei pártbizottság mezőgaz­dasági osztályvezetője is. Néhány verejtéke®épp Szeme élénk, pillantását fi­gyelve fiatal, de homloka fé­nyes magasságát tekintve már korosabb ember áll elénk a Bonyhádi Cipőgyár folyosóján, amikor Lencz Ádám után ér­deklődünk. — Én volnék az — mondja, s mielőtt kezet nyújtana, meg- törli ujjait zöldes kötényében. Lencz Ádám egyik leánya a bonyhádi közgazdasági techni­kum negyedik osztályának a tanulója, s ő mint szülő, né- hányad magával jelentős érté­ket képviselő társadalmi mun­kát végzett azon az építkezésen, ami az iskolánál most folyik. Az iskola igazgatója ajánlotta őt a figyelmünkbe, hogy ha va­lakit fel akarunk keresni a szü­lők közül, vele beszéljünk. S amikor ezt közöljük vele. ő más neveket említ, akik szin­tén hozzá hasonló munkát vé­geztek. GyimeSi Ferenc, Sági Lajos, Konkoli Gyula nevét Egy életrevaló és támogatást érdemlő vidéki kezdeményezés: a Tiszatáj Irodalmi Kiskönyvtár A vidéki irodalom, a vidéki művészet is él és élni akar. Meg akarja mutatni, hogy figyelemre méltó értékek rejlenek benne és minden igyekezetével igyekszik felszínre hozni, közreadni és szé­les körben terjeszteni ezeket az értékeket. így született meg Csongrád me­gyében — a legrégibb vidéki fo­lyóirat, a Tiszatáj szárnyai alatt — az elmúlt évben a Tiszatáj Iro­dalmi Kiskönyvtár gondolata. S a gondolatot tettek követték. Az 1959-es esztendőben hét kötete je­lent meg a sorozatnak. Négy pró­zaíró és két költő versei, elbeszé­lései és kisregényei juthattak el ízléses kiállításban az olvasókö­zönséghez. Közöttük van a Jó­zsef Attlia-díjas Dér Endre, a Hódmezővásárhelyen élő Kárász József, akinek néhány évvel eze­lőtt jelentős regénye jelent meg „A gyújtogatok” címmel a Mag­vető Kiadó gondozásában. Lődi Ferenc, az ismert költő újabb verskötettel jelentkezett és meg­jelenhetett a most induló And- rássy Lajos versgyűjteménye, Tóth Béla kisregénye és Bárdos Pál no vellái is a Szeged képzőművé­szetét bemutató kiadvány mellett. Ebben az évben tovább folyta­tódik a sorozat. Már megjelent Siklós János „Megtalált út” című novelláskötete, s rövidesen nap­világot lát Horváth Sándor „Ar- tyeki emlék” című kisregénye is. A program világosan mutatja a kezdeményezés célját, és jelen­tőségét. Egyrészről: ápolni és köz­readni a múlt legjobb hagyomá­nyait, másrészről pedig segíteni a fiatal, máról író tehetségek ki­bontakozását, fejlődését. Úgy hisz szűk a cél nemes és megérdemli a támogatást mindenütt, ahol szeretik az irodalmat és ahol szükségesnek tartják a szocialis­ta realizmusra törekvő fiatal al­kotók segítségét, pártfogását és népszerűsítését, mondja el hamarjában. — ők éppen olyan szülők, mint én, éppen úgy, olyan lelkiismerete­sen odaadóan dolgoztak, mint én. — Miért? — Hogy miért? — adja visz- sza a kérdést a válasz szavait keresve. Nehéz lenne ezt pon­tosan megfogalmazni. Oda jár, abba az iskolába a lányom és amikor az egyik szülői értekez­leten az igazgató azt mondta, hogy kellene egy kis segítség a szülőktől is az alapok kiásásá­hoz, úgy gondoltam a többi szü­lővel együtt én is, hogy a saját gyerekemnek szerzek örömet azzal, ha az iskola szebb lesz, s ehhez én is hozzájárulhatok a munkámmal... Nem nagy mun­ka volt... De a kislányom már beszélt róla, hogy mennyivel jobb lesz majd ezután szebb iskolába járni, ő az idén végez, s mire egészen elkészül, már nem ül az iskola padjaiban... — Az ön fiatal éveiben mi­lyen volt a tanulási lehetőség? — kérdezem. — Én nem tanultam tovább. Inasnak mentem, falusi gyerek lévén... Nem panaszkodhatom. Dolgozni szerettem, és megél­tem mindig... Én inas voltam, a lányom pedig az idén, ha el­végzi a közgazdasági techni­kumot dolgozni mehet. Két, három munkahely közül is vá­laszthat. — Szép lesz az iskola, ha el­készül — mondja rövid hallga­tás után. — És az ön lánya már vé­gez... — válaszolom. — Van egy kisebb lányom is. ő is a közgazdasági technikum­ban tanul majd tovább... A na­gyobbik most ballagott, a ki­sebbik majd jó pár év múlva, addigra még szebb lesz az is­kola... Tudja milyen jó érzés nézni egy apának, hogy a lá­nya ott ballag, búcsúzik az is­kolától, azok mellett a félig- kész, vakolatlan falak mellett, aminek alapját én is ástam, s néhány verejtékcsepp a hom­lokról oda hullott a földre?... (buni) Felhívás az újjáválasztott Hazafias Népfront-bizottságok­hoz, megyénk dolgozóihoz A Hazafias Népfront-mozga- lom nem rendelkezik külön programmal. Segíti a párt és a kormány célkitűzéseinek meg­valósítását. Munkálkodik egész társadalmunk mielőbbi felemel­kedése, a szocializmus építése, a béke védelme, népköztársaságunk erősítése, általában tehát minden olyan magasztos cél érdekében, mely végső soron dolgozó né­pünk szebb és tartalmasabb éle­tét van hivatva biztosítani. A Hazafias Népfront tehát a bé­ke, a jólét, a nemzeti független­ség, a népi hatalom politikáját hirdeti. Ezeknek a célkitűzéseknek megvalósításáért a Hazafias Nép­fronton belül a párttagok és a pártonkívüliek száz- és százezrei szövetkeznek. A mozgalmon ke­resztül egyre több becsületes dol­gozó kapcsolódik be a közügyek intézésébe és válik tudatosan ak­tív építőjévé a szocialista társa­dalmi rendszernek. A Magyar Szocialista Munkás­párt VII. kongresszusa a dolgo­zó nép felemelkedését célzó olyan feladatokat határozott meg, ame­lyek gyakorlati megvalósításá­ban nagy munka vár a Hazafias Népfrontra, ezen belül a párt népfront-politikáját magáénak valló és azért dolgozni kész min­den becsületes dolgozóra. Második ötéves tervünk cél­kitűzéseinek mielőbbi megvalósí­tása azt jelenti, hogy egész tár­sadalmunk, így megyénk dolgo­zói is gyorsabban haladnak a kultúráltabb, egyre szépülő élet felé. Ennek biztosítására a Hazafias Népfront Tolna megyei küldött- értekezlete felhívással fordul me­gyénk dolgozóihoz, a népfront minden egyes társadalmi mun­kásához: Lendületes munkával, szemé­lyes példamutatással, a munka- fegyelem megszilárdításával, a | gazdasági vezetés színvonalának ! emelésével, a munkakörülmények gyors javításával és a rendszeres politikai felvilágosító munkával dolgozzanak annak érdekében, hogy a második ötéves terv cél­kitűzései határidő előtt megvaló­suljanak. A szocializmus mielőbbi fel­építésének igen fontos feladata a szocialista nagyüzemi mezőgazda­ság megteremtése. Megyénk parasztságának túl­nyomó többsége már rálépett ar­ra az útra, mely végső soron sa­ját felemelkedésének útja is. A falu szocialista átalakítását elő­segítő munkából népfront-bizott­ságainak többsége is kivette a ré­szét. Ezzel kapcsolatban jelenleg kétirányú munkát kell megyénk népfront-bizottságainak kifejteni. rP ürelmes felvilágosító szó- val kell megmagyarázni azoknak a dolgozóknak, akik még nem léptek a nagyüzemi gazdál­kodás útjára, hogy milyen előnyt jelent az egész társadalomnak, a még egyénileg dolgozó parasztok­nak, ha az elavult mezőgazdasági forma helyett az újat, a többter­melést, a jobb életet adó nagy­üzemi formát választják. Ugyanakkor minden eszközzel segítsék bizottságaink a meglévő termelőszövetkezetek megszilár­dítását A szövetkezetek politikai és gazdasági megerősítése éppúgy forradalmi feladat, mint a tsz-ek számszerű fejlesztése. Az új szö­vetkezetek még nem minden eset­ben szocialista nagyüzemek. A tsz-ekbe lépett egyéni parasztok ugyan termelőszövetkezeti tagok, de még nem váltak általában szocialista emberekké. A szocia­lista ember kiformálása hosszú, nehéz, szívós munkát igényel. E nehéz, de felemelő munkából is vegyék ki részüket megyénk népfront-bizottságai, megyénk be­csületes dolgozói. Erősítsék a Hazafias Népfront­bizottságok a szövetkezetekbe lé­pett dolgozó parasztok és csa­ládtagjaik azon meggyőződését, hogy helyesen választottak, ami­kor a termelőszövetkezetbe lép­tek, mert ez felemelkedésük egyetlen járható útja. A népfront-bizottságok tagjai egyéni példamutatással és meg­győző szóval is segítsenek a szo- közös vagyon megteremtésében, cialista nagyüzemi gazdálkodás, a közös munka kialakításában, a közös vagyon megteremtésében. A termelőszövetkezetek gazdasági megszilárdítása vonalán is sok tennivaló vár népfront-bizottsá­gainkra, megyénk dolgozóira. Népszerűsítsék a termelőszö­vetkezetek olcsó, saját erőből történő építkezéseit és segítsék, hogy a társadalmi munkavállalás ebben minél nagyobb szerepet kapjon. Segítsék elő, hogy a műszaki értelmiségiek társadalmi munká­ban készítsenek terveket és ad­janak tanácsokat a kisebb ter­melőszövetkezeti építkezéseknél. Szervezzenek a jól működő ter­melőszövetkezetekben üzemszer­vezési tapasztalatcseréket, egyes termelőszövetkezetek eredményeit tükröző kiállításokat, különböző látogatásokat. Segítsék a belterjes gazdálko­dás kiterjesztését, az öntözéses földművelés kialakítását. Szorgalmazzák, hogy a háztájj gazdaságokból is minél több árut értékesítsenek a termelőszövetke­zeti parasztok az állami felvá­sárló szervek útján. termelőszövetkezetekben dolgozó népfront-bizottsági tagok minden eszközzel segítsék a közös vagyon megvédését, tehát megyénk minden dolgozója, az újonnan megválasztott bizottsá­gok tagjai tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy Tolna megyében minél több szocialista gondolkodású ember és hasznosan gazdálkodó szocia­lista mezőgazdasági nagyüzem le­gyen. A külpolitikai események ma­gyarázására fel lehet használni pl. a falun kedvelt kapu előtti beszélgetéseket, kisgyűléseket, a termelőszövetkezetekben szoká­sos értekezleteket, a munkaszü­neteket, faliújságot, kulturális rendezvényeket, a szépirodalom eszközeit. A lakossággal meg kell értet­ni, hogy az atomfegyverek kor­szakában a béke biztosítása a sző szoros értelmében az életet je­lenti. Ezért mindent el kell kö­vetni annak érdekében, hogy az emberiség éberségét fokozzuk, hogy az emberek figyelmét ráirá­nyítsuk a háborús gyújtogatókra, az emberi élet vámszedőire és le­leplezzük minden kísérletüket. Mutassunk rá a Szovjetunió ve­zette béketábor helyes béketörek­véseire és e törekvések megvaló­sítására hívjunk fel minden csa­ládját, népét, az emberi művelt­séget. az életet szerető dolgozót. A béke megvédésének lehetősé­gei megnövekedtek annak ellené re, hogy egyes imperialista cso­portok a békét még mindig a csalárdságra és hitszegésre akar­ják alapozni. Az emberiségnek csak igen kis részét teszik ki azok, akik pénzsóvár elvakultsá- gukban háborút készítenek elő. Ha tehát összefogunk és tovább­ra is erőteljesen munkálkodunk békénk megvédésének érdekében, akkor közös erővel képesek le­szünk lefogni a háborús gyújto­gatok kezét és biztosítani békés építő munkánkat. 'T'olna megye Dolgozói! A A Hazafias Népfront megyei küldöttértekezlete felhív minden becsületes dolgozót, segítse e felemelő célok megvalósítását. Dolgozzunk annak érdekében, hogy az elmúlt évszázadok alatt oly sokat szenvedett népünk to­vábbra is a felemelkedés útját járva, mielőbb eljusson a jóléten, a boldogságon, a békén alapuló szocialista életbe.

Next

/
Thumbnails
Contents