Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-22 / 120. szám

V • ♦ í y I960.' május 22. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG fi Három ember — három vélemény A nyugdíjas munkás, a tsx-tag és a tsz-elnök nyilatkozik a nemzetközi eseményekről Nagydorogon kora hajnalban megmozdul az élet. Először csak az udvarokra szűkül le a reggeli ébredés zaja, majd kiáramlik az utcára, megmozdul a termelőszö­vetkezeti falu vérkeringése. Há­rom emberrel találkoztam riport- írtamon ezen a friss májusi reg­gelen. A NYUGDÍJAS Olyan örökké mozgó ember a Csuprik Józsi bácsi. Nyugdíjas ipari munkás, de a tsz kovács­műhelyébe jár dolgozni. Nem tud élni mozgás, alkotás, munka nél­kül. Kora reggel ott áll már a műhely előtt és alig várja, hogy kinyissák. A párizsi események­ről így nyilatkozik. — A háborútól félek: kettőt átéltem már, s most nagyon bí­zom abban, hogy nem lesz hábo­rú. A Szovjetunió nagyon erős. Én azt tartom, ez az erő kétszer is meggondolásra készteti a nyu­gatiakat, mielőtt támadni mer­nének. — Nagyon tetszik nekem az, hogy Hruscsov möst beolvasott nekik. Először azt gondoltam, hiá­ba fáradt Párizsba, nem sikerült neki jobb belátásra bírni Eisen- howert, de aztán amikor hallot­tam és olvastam a beszédeit, mo­solyogtam magamban. Csak meg­érte mégis odamenni! Szemükbe megmondta nyugati földön azt, ami a szívét nyomta... A TSZ-TAG Szépen rendezett dohánypalán­ta ágyások között szorgoskodik a harmatos reggelen Ányos Ferenc, a tsz dohánytermelője. A 32 ágyásban több százezer palánta zöldell, sokat már kiültettek. Először arról beszél Ferenc bácsi, hogy több mint két évtizede fog­lalkozik a dohánnyal, s milyen szép, kényes mesterség ez. Majd elmondja, hogy azelőtt nincste­len volt, uraságoknak művelt fe­lesbe dohányt. A mindennapi élet eseményeivel együtt önkéntele­nül a nemzetközi eseményekről is beszélünk. — Nem fiatal már Hruscsov elvtárs, de nagyon eleven mozgá­sú, fürge észjárású, fáradhatatlan ember — mondja Ányos Ferenc. — Láttam, mikor itt volt, elmen­tem én is Sztálinvárosba meg­hallgatni a beszédét. Hej, de meg­éljeneztük! — Most kétszeresen meg kell éljenezni! Megtanította az ame­rikaiakat a rendre. Hát azok még mindig azt hiszik talán, hogy a régi Oroszországgal van dol­guk? Most aztán remélem, meg­döbbentek és elspekulálnak. — Nekem egyébként Hruscsov elvtárs beszédeiben az tetszik a legjobban, hogy könnyen érthe­tően, a nép szívéből szól. .Igazat beszél és nyíltan. Az igazság meg mindig könnyen érthető. A TSZ-ELNÖK Sebestyén István tsz-elnök min­den reggel végigjárja a gazdasá­got. Gyönyörködik a szépen zpl- dellő gabonatáblákban, a kapá­sok egyenes soraiban, a dohány­palántákban és a gömbölyödő, hí­zó ökrökben. Szép ez mind így együtt és szépen megindult az Üj Barázdában a közös élet. Minde­nütt szorgos kezek építik a bol­dogabb, szebb jövendőt. Az élet csak békében virágzik ... — És a békét ki kell harcolni! — mondja Sebestyén, István. — Hrucsov elvtárs ' a világ legelső békeharcosa. A nyugati országok­ban is úgy ünnepük,,mint a bé­ke követét, Egy olyan nagy és erős népet képvisel, amely nép nagyon megszenvedte már a há­borút, most kommunizmust épít és minden lélegzetével békét akar. — Az csak világos,1 hogy nem tűri el ez a nagy, erős nép, hőgy sértegessék, és vérrel öntözött földjén, büszke határain katonai kémrepülők csak úgy be- és ki­járjanak. Nem szeretnék Eisen­hower bőrében lenni most, ami­kor hazamegy, de a választáso­kon még úgy sem. Három ember, három véle­mény. Mindhárom emberrel vé­letlenül találkoztam, és vélemé­nyüket a maguk módján mond­ták el baráti beszélgetés közben, milliók nevében.-is-os Vass Istvázmé eivtársx&ő látogatása Hagymányokon Kedves vendéget fogadtak pén­teken délután Nagymányokon. Vass Istvánné, az Országos Béke. tanács titkára, az országgyűlés elnöke, .megyénk képviselője láto­gatott el a községbe. A tanácshá­zán a pártszervezet és a tanács vezetőivel folytatott eszmecserét a községet érintő problémákról. Utána az általános iskolába lá­togatott el, ahol a pedagógusok­kal beszélgetett el a nemzetközi helyzetről és a pedagógusokat érintő • problémákról. Megyénk képviselőjét az általános iskolá­ban az úttörők köszöntötték, majd szívélyes hangú beszélgetés közben megvendégelték. Ezt követően a helyi vájártanu. ló intézetet látogatta meg. A pártépítési munka tapasztalatai a Dombóvári Fütftházban D ombóvár legnagyobb létszá­mú alapszervezete a fűtő­házban van. A párttagságot évek óta az jellemzi, hogy egységesen kiáll a gazdasági és politikai fel­adatok megvalósítása élére, mely­nek eredményeként, egyre másra érik el a sikereiket. Az alapszervezet vezetősége, a tagság véleményének figyelembe­vételével szabja meg mindig a so- ronkövetkező feladatokat, így ké­szül a pártszervezet munkaterve is. A fűtőházi kommunisták a ter­melés gazdaságossá tételére irá­Házépítők A -szalufák", amelyekből a te­tőszerkezet lesz majd, most a fal­töméshez szolgálnak segítségül. A falon tarkaruhás asszonyok, lá­nyok állnak. Kezükben ütemesen emelkedik, majd lecsap a kézi döngölő. Estébe hajlik az idő. Az épület a náki főutca végében épül, s a megye legszélsőbb háza lesz. Egy dobásnyira van csak Somogy megye határa az épít­kezőktől. Mikolics József, az épülő ház tulajdonosa miközben a földet lapátolja, magyaráz. — Elbontattam a régi házat. Elöregedett. Túl volt már a nyolcvanon. Ebben a korban már az emberek is felmondják a szol­gálatot legtöbb esetben, nemcsak a házak! — Mekkora lesz az új ház? — Két szoba, előszoba, kony­hából áll majd. — Hol dolgozik? — A termelőszövetkezetben, — Mennyibe kerül az építke­zés? — ■ Huszonöt-harmincezer fo­rintból fel tudom építeni a házat. ■ —7- Szinte hihetetlen! — Pedig így van! Tudja kérem, nagy szerencsém, hogy segédkez­nek a szövetkezeti munkatársak. Ilyenkor este mindig teli vgn a fal tömőkkel. — Hol laknak most, ideiglene­sen? A pajtához vezet és elvonja az építmény bejárata elől a ponyvát. — Itt-lakunk! Nem hagyhatjuk itt éjszakára a faanyagot. A bú­torainkat meg elszállítottuk a ro­konokhoz. — Mikorra épül fel a ház? — Ha minden jól megy, ma es­tére a falak készen állnak! A te­tőt csak két hét múlva rakhatjuk fel. Sok a munka a határban. Legtöbbször csak este tudunk építkezni. Mégis gyorsan épül a házam, mert segít a közösség, amelynek tagja vagyok. —h— Hová tűnt néhány pénzkereseti forrás? Ennekelőtte tizen-húsz eszten­dővel mennyi pénzkereseti forrás­ra bukkant rá a szegényember le­leményessége. Ahonnan csak egy­két pengő — ínségesebb időben tíz-húsz fillér — keresetet lehe­tett remélni, ott nem is egyen­ként, hanem tömegesen megjelen tek azok, akik a harmados (eset­leg negyedes) kukorica, az »átaj- jás« szőlő, meg a részesaratás mellett rákényszerültek egyéb ke­reseti lehetőségek felkutatására. A család nagy volt, a gyerek éhes (hiszen a gyerek mindig: éhes, még akkor is, ha jóllakott, hát még akkor ha valóságosan“ koriig a gyomra), pénzhez kellett jutni. S állandó munkája sok ember­nek nem volt, ezek aztán rákény­szerültek, hogy alkalmi kereseti forrásokhoz folyamodjanak. — Egyik ilyen pénzkereseti lehető­ség volt a selyemhernyó-tenyész­tés. Az egésznek a folyamata is­meretes a szekszárdiak és Szek- szárd környékiek előtt, azt tehát elmondani teljességgel szükség­telen. ' S ma? A minap kérdezem egy szek­szárdi asszonytól: — AZ idén hány doboz selyem­hernyót nevel, Juli nénim?. Csodálkozva néz rám: — Én? Egyet se. S aztán elmondjad. — Nem vesződök én velük. Ha beüt a dolog, jól lehet vele keres­ni, de mennyi a veézödség. Nem mászom én a fákat. Nem vesző­dök azokkal a kukacokkal> (El­nézést a kifejezésért, ő mondta igy) A többi megkérdezettek majd­nem hasonlóan vélekedtek, s va­lamennyien hozzátették: »Meg­keresem én a kenyeremet köny- nyebben, egyszerűbben is. Van nekem biztos, állandó állásom. A gyógynövények gyűjtésével körülbelül hasonló a helyzet. De ez nem is volt Szekszárdon és kör nyékén olyan jelentős, annyi em­bert foglalkoztató kereset, mint a selyemhernyó-tenyésztés, ezért ne is vesztegessünk rá sok szót, inkább egy pár gondolatot a gombaárusokról. Mi tagadás, a piacon ma is szá­mosán árulnak rendszeresen gombát, de tizedannyién s_em, mint húsz-huszonöt évvel ezelőtt. Ma már szövetkezetektől, üzle­tekből vásároljuk a gombát, nem árusoktól, egyszerűen azért, mert fogynak és lassan elfogynak a gombaárusok. Hiszen miért is menne gombát szedni az, aki napi myolc órát dolgozik állandó munkahelyén. Tavaly nyáron Összesen két em­bert, illetve családot láttam, aki epret gyűjtött, hogy eladja a pá- linka-fözdének. Jól emlékszünk, amikor aratás után ellepték a búza- és rozstar­lókat. Ezen a vidéken búzafej- szedőknek nevezték őket. Nem az a szándék ~ vezette őket, hogy »mentsünk meg minden szem gabonát«, hanem, mert szükségük volt erre a gabonára, ez biztosí­totta évi kenyérszükségletüknek egy részét, * ‘ Nem tudni a nyáron hogyan lesz. Kétségtelen, minden évben megkérjük az úttörőket, tenyész- szenek selyemhernyót, gyűjtsék az elhullajtott gabonakalászokat. Merthogy fontos ez.- Végered­ményben kár minden méter se­lyemért, ami nem termelődik meg, kár minden szem gabonáért, amely a fogyasztás számára elvész — s mégis ■ milyen jó az, hogy ez már nem kenyérkereseti forrás. Hiszen mindenkinek van állan­dó, biztos állása. nyitják a pártmunkát. A munka­verseny kezdeményezői és élenjá­rói mindig kommunisták voltak, Magyar Sándor, Gyurisán Meny­hért és a többi elvtárs példamu­tatása követésre talál a párton- kívüli dolgozók körében is. Példa erre az is, hogy a brigádok verse­nyében az utazó és javító személy zet felszabadulási versenye az él­üzem feltételek teljesítéséért, több tízezer forint megtakarítást ered­ményezett szénben, segédanyag­ban egyaránt. Amilyen fontosnak tartják a fű­lőháziak á termelés segítését pártmunkával. legalább olyan gonddal végzik a pártépítés fon­tos, nagy emberismeretet követe­lő munkáját is. A pártszervezet állandóan szá- montart tíz—tizenkét munkást, aki kéri felvételét a pártba. Mi­előtt vezetőségi, majd pedig tag­gyűlés elé vinnék a kérelmező ügyét, megbízzák e munkásokat pártmunkával. F eladatul adják például, hogy a felvételét kérő munkás segítse a termelőszövetkezet — a fűtőház által patronált közös gaz­daság, a dombóvári Alkotmány Tsz — megerősítését. Ha szakem­ber az illető, akkor javítási, vagy egyéb gazdasági jellegű munkát 1 végez a szövetkezetben. Feladatul adják például a jövendő tagjelölt­nek azt is, hogy valamelyik tö­megszervezetben végezzen mun­kát. Ilyen pártmegbizatást kapott Radnai Lajos és Németh János is. így segítik a Honvédelmi Sport- szövetség, a KISZ, a nőtanács, a szakszervezet munkáját. A felvételét kérő politikai kép­zésére is gondol az alapszervezet, amikor egyéni elbírálás alapján beosztják politikai szeminárium­ba. A marxizmus—leninizmüs tan folyamon például három munkás, a párttörténetet tanulmányozó szemináriumon kettő, az időszerű kérdések tanulmányozását végző szemináriumban pedig 11 mun­kás vesz részt. Jó módszer az is. amikor a tag­jelöltet ajánlója mellé osztják be pártmunkára, így még jóbbam'é.v vényesül az az elv, hogy áz aján­ló felel a tagjelöltért. S amikor eljön az idő. hogy a pártvezetőség megtárgyal ja a felvételi kérelmet, alaposan ismerik a kérelmezőt és a taggyű­lés elé már tiszta ügyet tudnak vinni: ismeri a tagság a felvételét kérő munkás tevékenységét, egyé niségét. Ennek eredménye az, hogy a fűtőházban felvett és a taggyűlés által jóváhagyott tagje­lölt kérelmezők közül egyet sem utasított vissza a felsőbb párt­szerv. A pártépítési munka rendsze­res a fűtőházban. Állandóan űj módszereket keresnek, hogy a ké­relmező felvétele idejére már- po­litikailag megfelelő légyen a párt­tagsága. Az egyéni beszélgetések, a közösségi nevelés, ■ a pártpoliti­kai munka összekapcsolása á ter­melő munkával az alapja a párt­építésnek a fűtőházban. S hogy ez a módszer eredményes, azt a pártalapszervezet tévékenysége, a kiváló termelési eredmények is igazolják, " -........ * — P — Elkészült a víztorony Simontornya község és a bőr­gyár dísze a nemrég elké­szült új vízto­rony. A torony üzembeállítá­sával megszűn­tek a vízgon­dok a bőrgyár­ban.

Next

/
Thumbnails
Contents