Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-20 / 118. szám

f

6

TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG

1960. május 20.

(!i

Csalódás

Jolán nénit gyermekkorom óta ismerem. A férje kisiparos volt. A második világháborúban tűnt el nyomtalanul. Azóta tanítónőnek nevelt lányával éldegél.

Legutóbb a paksi Duna-parti sétányon bukkantam rá. Egy pádon ült, a virágzó gesztenyefák alatt, s a kezében könyv volt. Nem akartam zavarni olvasás közben. Észrevétlenül szerettem volna elmenni előtte, de a délutáni hajó dudája felrez- zentette elmélyült magányából, s amikor a kikötő felé fordult, megpillantott. Odaintett maga mellé a padra.

— Ismered Tóth Árpád verseit? — kérdezte kíváncsian, s felém fordította a kezében tartott könyv borítólapját, amelyen a kérdezett költő neve volt olvasható.

Bólintottam.

— Melyik verse tetszik legjobban? — faggatott tovább.

— Az Uj Isten.

— Nekem is! — vágta rá fiatalos lelkesedéssel.

Az ámulattól majdnem elejtettem a kezemben tartott gesztenyevirágot.

■— Na, most mit csodálkozol? — Talán nem hiszed el? — ráncolta dühösen a homlokát s a hangjából sértődöttség érződött.

— Miért kételkednék a szavában? Elhiszem én! Csakhát meglepődtem egy kissé... Jolán nénit nagy templomjárónak ismertem mindig és hát...

— Elég! — vágott a szavamba — látszik, hogy ritkán jársz erre. Te még a régi Jolán nénit ismered! Pedig nem az vagyok.

Rövid szünet következett. A napfénytől csillogó hullámok tetején megindult a fehértestii hajó Dunaföldvár felé. Az utasok integettek a kikötő peronján ácsorgó ismerősöknek. Jolán néni sokáig nézte a hajót, s amikor már az utasok csak apró játékembereknek látszottak és senki sem integetett, elővette a zsebkendőjét és meglobogtatta a hajó felé. Ugylátszik régi ismerősétől, a hajótól búcsúzott, nem a rajta lévő emberektől.

— Megkérem mondja el nekem kiábrándulásának történetét!

Letette maga mellé a könyvet a padra. Az egyhangú, nyugalommal hömpölygő széles vizet nézte, s halk, öreges hangján nekikezdett a különös históriának.

— Három évvel ezelőtt, a húsvét utáni első vasárnapon templomi zászlókkal és feszületekkel megindultunk a határba. Az élen haladt ünnepi or- nátusban a plébánosunk. Zengett az ének, s ha az énekszó megszakadt, a hálaadó imák mormolása és az ég felé szálló könyörgő kiáltások hallatszottak. Nagyon szerettem mindig a tavaszi búzaszenteléseket. Valósággal elbűvölődtem, s a szivem a tavaszi illatokat leheló, rissen zöldellő határban megtelt hálával és különös, megmagyarázhatatlan boldogság-érzettel.

— Legnagyobb csodálkozásomra a menetet vezető plébánosunk abbai a dűlőbe fordult be ahol a mi, alig 600 négyszögölnyi búzatáblánk zöldellt. El sem tudod képzelni, mennyire repesett a szívem az örömtől, amikor a mi búzánknál állapodott meg a menet, s láttam, hogy a szentelt víz cseppjei a földünkre hullanak. Szerettem volna odamenni a plébánoshoz, hogy megcsókoljam . a kezét, olyan jól esett a megtisztelés. Első esetben szentelték meg a mi búzánkat.

Körbejártuk a határt. Megálltunk a gabonatábláknál. Éne. keltünk és imádkoztunk. Fáradtan érkeztem haza. Amikor

a tanítónő lányomnak újságoltam a nagy hírt hihetetlenül legyintett a kezével s arról beszélt, hogy több műtrágyát kellett volna vásárolnunk, ha jobb termést szeretnénk a földünkön.

— Eljött a nyár. A szár kalászba szökkent; Gyönyörű, telt, aranyszínű, hullámzó tenger lett földünk. Készülődtünk az aratásra. Kaszást fogadtam. Az aratás előtti napon vad vihar keletkezett. Dörgött az ég, vil- lámlott s megeredt az eső. Az ablakunkon dobolt a jég.

— Másnap rémülten siettem ki a határba. Az érett búzakalászokból kiverte a szemet a jég, s a szél összekuszálta, földrefek- tette a gabonát. Ott, a föld végén hirtelen eszembe villant a tavaszi búzaszentelés emléke s akkor valami összetört bennem;

— A lányom leolvasta rólam a nagy csalódást, s összetörtsé- gemben, búskomorságomban nem hagyott magamra. Vígasztalt és magyarázott. Tanított. Igen. Szabályosan tanított. Hosz- szasan magyarázott arról, hogyan születtek meg valamikor a primitív emberek fantáziájában az istenek;

— Úgy ittam magamba az új tanokat, mint a szomjas föld az esőt. És ma már sokkal szabadabb, derűsebb, boldogabb vagyok mint valaha is voltam; Széttörtek bennem a lelki béklyók, amelyeket magamban hordtam;

— Most már megérted, miért szeretem Tóth Árpád Uj Isten című versét? — fordult felém mosolyogvaHAYPAL TIBOR

Utolsó szavai felkeltették kíváncsiságomat. Amikor a hajó eltűnt a Duna-kanyarban, megkérdeztem.

— Nem jár templomba Jolán néni?

— Nem.

— Minek köszönhető szakítása?

— Annak, hogy csalódtam, fiam! Nagyot csalódtam!

A tolnai tormelőszövetkezet kapta meg a Tolnaszigeton lévő sertésfiaztotokat

A közigazgatásilag Tolnához tartozó Tolnaszigeten 1956-ig sertéstenyésztésre profilírozott állami gazdaság működött. Ekkor azonban felosztották és az épületek egy részét, a Magtermeltető Vállalat kapta meg. E cég azonban érthető módon nem tudta kihasználni a 6, egyenként 100 férőhelyes fiaztatót. Tavaly a faddi Lenin termelőszövetkezet kérte és megkapta az épületeket. A terv az volt, hogy baromfifarmot létesítenek itt. Időközben, ez év elején termelőszövetkezeti község lett Tolna is. Az itt alakult szövetkezetnek szüksége volt a szigeten lévő istállókra. Ezért felvette a kapcsolatot a faddi Lenin Tsz-szel, amely a tolnai közös gaz daság javára lemondott a sertés- fiaztatókról. így a Magtermeltető Vállalat központjának helyettes vezetője, Janis Sándor május 17- én a tolnai termelőszövetkezetnek adta át az istállókat. A tolnai termelőszövetkezet az épületeket megvásárolta, amelyet hosszúlejáratú állami kölcsönből fizetnek ki. Az épületek rendbehozását és átalakítását a tolnai termelőszövetkezet házi építő-brigádja rövidesen megkezdi. A fiaztatókból létesítenek sertéshizlalásra alkalmas helyiségeket, egy része pedig megmarad sertésfiaztatónak.

Apróhirdetések

— A tamási járás területén tíz

színjátszó, kilenc tánccsoport és három énekkar működik. Közülük igen jelentős eredményt ért el a tamási és a nagykónyi tánccsoport, ezek a járási seregszemle részvevői közül a megyei döntőbe jutottak. A koppányszántói tánccsoport felelevenítése érdekében helyi jellegű táncmotívumokat gyűjtenek össze és dolgoznak fel.

— Huligán, házhoz szállítva.

Az amerikai „jobb társaságok” szórakoztatására New Yorkban ügynökség létesült, ahol huligánok bérelhetők. A huligánok szakállas, elhanyagolt legények, akik gitárkíséret mellett durva hangon értelmetlen, közönséges kifejezésekkel teletűzdelt dalokat adnak elő és mindent elkövetnek, hogy zavarba ejtsék az „előkelő” vendégeket. Egy huligán bérleti díja egy estére 25 dollár.

— Rendőrségi közlemény. A

BM Szekszárd Városi és Járási Rendőrkapitánysága közli, hogy a közelmúltban egy aktatáskát és 500 forinton aluli pénzösszeget szolgáltattak be talált tárgyként. Jogos tulajdonosa átveheti a rendőrség Várköz 4. szám alatti épületében.

— Az angolok tízezrei tanulnak

oroszul. A Daily Herald beszámol arról, hogy több tízezer angol ember tanul oroszul. A BBC orosz nyelvtanfolyamot indított és igen sokan hanglemezekről is tanulják az orosz nyelvet. Százhatvan középiskolában a gyermekek német vagy latin helyett oroszt tanulnak. Igen sok felnőtt sajátítja el az orosz nyelvet esti iskolákon. A tanerőhiény leküzdésére megalakult az orosz tanárok társasága. A társaság titkára kijelentette. hogy a mai világban igen fontos az orosz nyelv elsajátítása. A mérnökök, tudósok és üzletemberek eredetiben akarják olvasni az értékes orosz szak- folyóiratokat.

— A Biritó-pusztai Állami^Gaz- dasághoz tartozó földes-pusztai üzemegységben teljesen gépesítették a szénabetakarítást, géppel végzik a kaszálást, rendsodrást, kocsira rakást és a kazalbaHatan ülünk a Szekszárd felé robogó esti vonat második kocsijának első kabinjában.

A mellettem ülő fiatal szovjet katonával oroszul próbáljuk megérteni egymást. Kiderül, hogy Odesszából jön. Szabadságon volt. Keveset beszél, de minden szavából kitűnik, hogy nagyon szereti gyönyörű, tengerparti szülővárosát.

A szemközti pádon hét nő és egy férfi németül beszélnek. A nők közül az egyik-negyven év körüli, nagynövésű, telt alakú asszony, a másik fiatal lány. A férfi az idősebbik hölggyel lehet egykorú.

A lány csupa lelkesedés. Hol kérdő, hol csodálkozó tekintetet vet a körülötte levőkre. A németül beszélő útitársak feje fölött, a poggyásztartón hatalmas bőröndök. A felső bőröndön piros, kék és sárga labdákkal tömött háló.

Hatodik útitársunk, aki az erdészek jól ismert uniformisában hangtalanul ült egy darabig helyén, s bodor füstkarikákat ereget kurtaszájú pipájából, váratlanul a németül beszélő férfi felé fordul és tört németséggel megkérdi tőle:

— Németországból jönnek?

A férfi hamisítatlanul magyaros kiejtéssel válaszolja.

— Igen,

rakást. A szénabetakarítás egy német gyártmányú Mählader típusú, univerzális géppel történik. Az ügyes gép mintegy 60—70 ember munkáját helyettesíti.

— Óh, absztrakt! Marikko Ben- zon jugoszláv absztrakt festő nem tartózkodott Belgrádban, amikor megnyitották a májusi jugoszláv tavaszi tárlatot. Ezen a tárlaton Benzonnak egyik képe is kiállításra került. Néhány nappal a kiállítás megnyitása után Benzon Belgrádba visszaérkezve meglátogatta a kiállítást és megállapította, hogy festményét fordítva akasztották a falra. Egy belgrádi esti lap ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Ez az eset is bizonyítja, hogy az absztrakt festményeket maguk a szakértők sem értik meg.”

— A közelmúltban megjelent

könyvek: Földeák János: Tékozlók, Fodor József: Országutalt énekei, József Attila: Külvárosi éj, Keszthelyi Zoltán: Visszatért évek, Kis Ferenc: Ami megőriz, Tolsztoj: Háború és béke, Vas István: Rapszódia egy őszi kertben, Várnai Zseni: Békét a világnak, Dobozy Imre: Tegnap és ma. Barabás Tibor: Egy címíró emlékiratai, Darvas József: Országúton, város táján, Erdős László: A szökevény, Jankovich Ferenc: Hídégetés, Urbán Ernő: Aranyfüst, Nyikolajeva: Útközben, So lohov: A hazáért harcoltak.

— Huszonhat százalékos cukor- tartalmú szőlő sós talajon. A Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság kormánya elhatározta, hogy 1965-ig kétszeresére növelik a köz társaság szőlőtermelő területét. Szőlőt ültetnek például a Sirak- sztyeppe parlagon heverő sós talaján. ahol talajjavítás után hektáronként 120 mázsa, 26 százalékos cukortartalmú szőlőt szüretel nek. Grúz mérnökök a sós talaj feljavításához speciális, elektromos készüléket szerkesztettek. A tábla két végén elektródiákat szerelnek fel, amelyeket egyenáramú áramforrással kapcsolnak össze. Az áram felbontja a talajban lévő sót, miközben a keletkező marólúg lerakódik a katódpó- luson, s onnan könnyűszerrel eltávolítható.

VONATON

Hirtelen félbeszakítom a katonával folytatott egyre akadozó társalgást, s érdekességet gyanítva a kezdődő párbeszédre figyelek.

— Rokonokhoz jöttek látogatóba? — fogyatja az erdész tovább a messziről jött embereket.

— Igen.

— Hol laknak a rokonok?

— Mözsön és Gyönkön.

— Akkor előbb a mözsieket nézik meg, ugye?

— Természetesen.

— Mikor jártak utoljára Magyarországon?

— Tizennégy évvel ezelőtt.

— Nem furcsa?

— De igen — válaszol most a férfi helyett az asszony.

— Miért furcsa?

— Amerre jöttünk, a vonat ablakból mindenfelé villákat láttunk. Azelőtt ilyen lakása csak a jegyzőnek volt a faluban. Most meg azt beszélik, parasztok laknak bennük. És az öltözködés is feltűnő. Nem számítottunk ennyi jólöltözött emberre. Mert, ugye az természetes, hogy nálunk, Németországban, Drezdában jól öltözködnek az emberek! A mi országunk

ipari állam. Mi úgy gondoltuk, hogy itt csak élelemből van bőség. De ezek után attól félek, még a gumilabdáinkkal sem okozunk nagy örömet a gyermekeknek. Pedig húsz évvel ezelőtt az ilyen játék nagy szó volt az akkori gyermeksereg szemében. Mondja, mi történt itt maguknál?

— Ma már mi is ipari állam vagyunk, asszonyom — mosolyog az erdész, s most megint ő kérdez.

— A kislány nem tud magyarul?

— Nem. És persze neki nem az tűnik fel, ami nekünk. Mert ő nem látja maga előtt a régebbi Magyarországot. Először jár itt életében.

— A kislánynak mi tetszik legjobban a látottakból? — érdeklődik tovább az erdész.

— A sárközi meg a matyg hímzés! Budapesten a népművészeti cikkeket árusító üzletben minden pénzünket el akarta költeni.

— Tolna-Mözs! Vasútállomás! — hallatszik a vasutas kiáltása, s az erdész ugrik, hogy segítsen a vendégeknek a bőröndöket leszedni. Mielőtt indulna a vonat, az ablakhoz állok, s látom, ahogy a rokonok népes csoportja sorra öleli a messzi földről érkezetteket.

—ü—

Mozaiklapoknak bármely szín- I ben és mintában raktárról szállítását vállaljuk. Termelőszövetkezet, Gyulakeszi. (62)

Vörös ciklop és falazókövek, nyers és faragott quáderkövek szállítását vállaljuk. Termelőszövetkezet, Gyulakeszi. (62)

Közületek figyelem! Beton járdalapokat 40x40x6-os méretben és egyéb betonárukat (előregyártott tégla, födém, kútgyűrű, cementkád stb.) megrendelésre szállítunk. Termelőszövetkezet, Gyulakeszi. (62)

Vezető' gondnoki állásra felveszünk könyvelésben jártas dolgozót havi 1300,— Ft-os fizetéssel. Mü. M. 505. sz. Helyiipari Iskola, Szekszárd, Széchenyi u. 23. (95)

Eladó Simson Moped, 48 köbcentis, új állapotban. Bonyhád, Rákóczi u. 3. Du. 18—19-ig. (97)

600-as Zündapp oldalkocsival príma állapotban eladó, esetleg kisebbért cserélhető. Halász, Szekszárd, Munkácsy 43. (88)

Műszaki vezetői munkakörbe építészmérnököt vagy gyakorlattal rendelkező építésztechnikust keres a Szekszárdi Építőipari Szövetkezet. (84)

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrils Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefonj 20—10. 20—11

Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46.

Telefon: 21—21, 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi a •- ’ -italoknál

és kézbesítőknél

Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft