Tolna Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-18 / 116. szám

s 4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG I960, május 18. Működik az új szekszárdi tejüzem Külsőre nem valami mutatós az üzem* meglátszik, hogy eredeti­leg nem erre a célra építették. Belül azonban egészen más a kép. Keramitkocka padlóburkolat, esempézett falak, modern fény­csővilágítás, csővezetékek, szi­vattyúk, gépek. Nem is akár­milyen gépek, hanem a legkor­szerűbb tejipari berendezések működnek az űj szekszárdi tejü­zemben* Az alagút kannamosógép — miután kicsurgatja a bennmaradt tejet a kannákból, fertőtleníti cs tisztára mossa az alumínium kannákat. Az automata lemez- pasztőrgépen nem kell állandóan felügyelni a hőmérsékletre, rá- dióelektrorúkus vezérlés biztosít­ja, hogy az előre beállított hőfok állandó legyen. Csővezetékeken jut a tejszín a tartályokba, majd a modern dán „Kobus” kocka- alakú köpülőbe, amiből kettő van az országban — egyik a szek­szárdi. A fölözött tejet a bolygó. keverős sajtkádakban dolgozzák fel sajttá. tíz társával együtt — a majosi üzemből került ide, a busz regge­lenként Majosról egészen az üze­mig elhozza. Majosról hozták át Szekszárdra a vajgyártást, ugyanúgy, mint a város fogyasztási tejjel való ellá­tása is már Majos helyett az új szekszárdi üzemből történik. Amikor a minőség felől érdeklő­döm, Budai Miklós vajmester büszkén mondja, hogy az első naptól kezdve kizárólag első osz­tályú vaj készül az üzemben. Ez nemcsak a kitűnő berendezésnek, hanem az alapos felkészülésnek is köszönhető. Eddig csak belföl­di vajat gyártottak, — innét lát­ják el az egész megyét vajjal — de a napokban megkezdik az export-vaj készítését is. Kilencvenezer kiló húscsirke értékesítésére kötöttek szerződést megyénkben A termelőszövetkezeti és egyé­ni parasztgazdaságokban nagy­arányú az idén a pecsenyecsirke nevelés. Illetékes helyen közöl­ték, hogy a két szektor eddig ösz- szesen 90 000 kiló húscsirke érté­kesítésére kötött szerződést. En­nek nagyobbik részét, több mint 70 000 kilót a termelőszövetkeze­tek adják át az államnak. A csirkenevelésen kívül nagy az érdeklődés a liba, a kacsa és a pulykanevelés iránt is. Eddig a szövetkezetek és egyéni parasztok 14 000 liba, 17 000 kacsa és közel 5000 pulyka értékesítésére kötöt­tek szerződést. (J. J.) 1 Madarak és fák napja a faddi általános iskolában Rácz János: az üzem villany- szerelője a kapcsolószobát mu­tatja meg. Olyan, mint egy auto­mata telefonközpont, csak kicsit nagyobbak a védőrács mögött el­helyezett kapcsoló-egységek, vas­tagabbak a vezetékek. A baleset­elhárítást szolgálja ez a megoldás, hogy az üzemhelyiségekben lévő motor- és világítási kapcsolók 24 voltos alacsony feszültséggel mű­ködnek, ezen, a veszélymentes hálózaton jutnak ide a kapcsolási »parancsok«, itt működnek a táv­vezérlésű kapcsolók. A vaj-részlegnél éppen csoma­golják az adagológépből kijövő vajat. A tízdekás adagokat egye­lőre »Majosi teavaj« címkéjű pa­pírba csomagolják, — mint Bara- nyi Jánosné csomagolótói megtu­dom — még felhasználják a meg­maradt majosi csomagolópapíro­kat, de nyomják az új szekszárdi címkéket is, nemsokára abba cso­magolják a vajat. Baranyiné — A régi, háború előtti dalos, tán­cos ünnepséget idézték a minap a faddi általános iskolások és ne­velőik. Madarak és fák napját tartottak. E kedves esemény szín­helyéül a közel 10 000 holdas helybeli Lenin Tsz-t választot­ták. Egésznapos kirándulást tet­tek itt a gyerekek és nevelőik. A szövetkezet vezetősége pedig uzsonnát adott vendégeinek. Az egésznapos program keretében a pedagógusok és a tanulók kirán­dulást tettek a közös gazdaság üzemegységeiben. Elkísérte őket Homok István elnök és Eigner György, a párttitkár is. Az egésznapos kirándulás al­kalmából sok érdekeset láttak és hallottak a pedagógusok. De néz­zük ezt sorjában. A Kossuth üzemegységben két gép paprika­palántát ültetett. Ez új! Nézzük meg! S máris megállt a teher­autó. Mert autón járta be a pe­dagógus társaság a 18 kilométeres átmérőjű faddi határt. A kedves vendéglátók gondoskodtak gyer­mekeik nevelőinek kényelméről. A kertészet megtekintése után már nem is csodálkozom, hogy az a pedagógus féjtegeti a nagyüze­mi gazdálkodás előnyeit, akiről álmaimban sem gondoltam volna ezt. És még mi mindent látha­tott a mindjobban lelkesedő tár­saság. A 8000 holdas határt a vaj kai növendékjószágokat, csir­kéket, a dombori hízómarhákat, anyadisznókat, malacokat, birká­kat és így tovább. »Faddiak vagyunk, de nem is­mertük Faddot« — mondta Sopo- nyai János tanár a kirándulás végén. Ábel Mihály tanár már azért ostromolja Eigner elvtársat — hogyan ismerhetnék meg job­ban a tsz életét? Este a pedagógusok nótaszóval érkeztek meg a faluba. Balogh András I A1U6ÄS Százötven szek­szárdi érettségiző diák búcsúzott szombaton az isko­lától. A városi pártbizottság a ré­gi megyeháza nagytermében fo­gadást adott a „bal lagók” részére. Felső képünkön Szabópál Antal elv- társ, a városi párt- bizottság titkára üdvözli a fiatalo kát. Kalmár József elv társsal, a váror tanács elnökévc koccintanak a: érettségizők. Előzzük meg a baleseteket Ebben az évben lesz tíz éve an­nak, hogy a szakszervezetek pár­tunk és államunk megbízásából átvették a munkavédelem fel­ügyeletét. Az eltelt tíz év ered­ményei igazolták az intézkedés helyességét. Ezen a téren is, mint az élet egyéb területén, számot­tevő eredményeink vannak me­gyénk üzemeiben. Ezek az ered­mények mindenekelőtt a balese­tek számának csökkenésénél, az egészségtelen és veszélyes mun­kakörülmények megszüntetésénél jutnak kifejezésre. Államunk az eltelt évek során igen jelentős összegeket fordított munkavéde­lem fejlesztésére. Ezentúl az a harc, melyet szakszervezeteink a sokszor megnyilvánuló értetlen­séggel, a munkavédelmi felada­tok lebecsülőivei szemben foly­tattak, nem volt hiábavaló. Megyénk üzemeiben a szak- szervezetek segítségével a gazda­sági vezetők többsége felelőssé­gük teljes tudatában a munkavé­delem műszaki fejlesztésében tö­rekednek jobb eredmények eléré­sére. Üzemeink gépi berendezé­seit mindenütt ellátták általában hatásos védőeszközökkel. A mun­kavédelem műszaki fejlesztése mellett üzemegészségügyi létesít­mények hálózata (öltöző, mosdó, fürdő, üzemi konyha stb.) évről évre bővül. Ma már az ipari munkások ked­vező munkakörülményei mellett felsorakoznak a mezőgazdasági üzemek kedvező munkakörülmé­nyei, szemben a felszabadulás előtti embertelen munkakörül­ményekkel. mellyel párosultak a2 elviselhetetlen hosszú munkaidők is. A tőkés idők üzemi állapotai számos dolgozó családot földön­futóvá tettek azáltal, hogy a dolgo­zó megrokkant, munkaképtelen­né vált, nem volt. aki róla és családjáról gondoskodjék. A tő­kés kapzsiság nem kímélte az em­bert, sok áldozatot követelt min­denütt. Dolgozóink közül sokan nagyon is természetesnek veszik né pi államunk erőfeszítéseit, a ked­vező munkafeltételek megterem­téséért és közben gyakran meg­feledkeznek arról, hogy milyen volt a munkások sorsa a Horthy- uralom éveiben. A munkanélkü­liség fenyegető 'réme, amely rá­nehezedett a dolgozók vállaira, aránytalanul olcsó munkaerőhöz juttatta a tőkést. Ezért a mun­kások erejével szinte elképzelhe­tetlen pazarlást folytathattak. Ilyen körülmények között nem csodálatos, hogy a legtöbb üzem­ben a legelemibb biztonsági be­rendezések, egészségügyi feltéte­lek hiányoztak, sőt a dolgozókat egyenesen rákényszerítették a legveszélyesebb munkák minden óvintézkedés nélküli végzésére, Ma már sem Simontornyán, sem pedig Bonyhádon — ahol régen a védőberendezések is ritka számba mentek — nem sötét, nedves pinceműhelyekben dol­goznak az üzemek dolgozói. A mezőgazdasági üzemeinkben sem kell a piszkos pajtákban meghú­zódni dolgozóinknak és a hazul­ról hozott szegényes napi kosztot a piszkos munkahelyen elfogyasz­tani, mint ezt akkor tették. Mindez ma már a múlté. A leg­több üzemünk korszerű, egészsé­ges munkatermei második ottho­na dolgozóinknak. A tények tö­mege bizonyítja, hogy az elmúlt tíz évben megyénk üzemeiben a munkavédelemmel való foglal­kozás a gazdasági szervek rend­szeres tevékenységét képzi és ennek a tevékenységnek a mun­kafeltételek javulásában számot­tevő eredményei mutatkoznak meg. Csakis a szocializmust építő országban alakulhat ki olyan lég­kör, amelyben a dolgozókról való mindenirányú gondoskodás a ve­zetők természetes és állandóan számonkért kötelességévé válik. Ilyen körülmények között a dol­gozók ezreinek éber felügyelete kíséri a központi intézkedések végrehajtását és a közösség kö­veteli meg azoknak a felelösség- revonását, akik hanyagságból* kényelmességből, vagy éppen tu­datlanságból vétkeznek a dolgo­zók munkavédelmével kapcsola­tos alapvető érdekei ellen. Helytelen lenne azonban azt képzelni, hogy a szocializmus építése közben a munkavédelem fejlődése spontánul, minden aka­dálytól, zavaró körülménytől mentesen megy végbe. Számos zavaró körülmény nehezíti még ma is üzemeinkben a munkavé­delem tömeges kibontakozását, azt a nemes célt, hogy a munka- védelem a társadalom valameny- nyi tagjának közvetlen érdeke legyen. A gátló körülmények el­sősorban az emberek gondolko­dásmódjáról, a régi, elavult módszerekhez való ragaszkodás­ból erednek. Igen nehéz megváltoztatni sok munkás és vezető helytelen szem­léletét, amely gyakran abban nyilvánul meg, hogy lebecsülik a munkavédelmi intézkedések fon­tosságát. A termelést elvonatkoz­tatják a biztonságos és egészsé­ges munkakörülményektől. Vagy számos dolgozónál a túlzott ma­gabiztosság, mondva azt, hogy engem úgysem ér baleset, az úgynevezett bravúroskodás, amely napjainkban igen érezteti hatását és számos balesetnek okozója. A túlzott magabiztosság a munká­ban arra készteti az embereket, hogy mellőzzék a védőfelszerelé­sek használatát. Az elmúlt év csonkulásos és halálos balesetei csaknem kivé­tel nélkül az említett figyelmet­lenségből, nem kellő körültekin­tésből származnak. Élénk bizo­nyítékul szolgál a Dalmandi Gép­állomás egyik traktorosának ha­lálesete, aki munka közben trak­torával szarvasvadászatra indult és eközben traktora felborult és maga alá temette. Ugyancsak számos gazdasági vezetőnél ta­pasztalható, hogy vélt termelési érdekek, vagy helytelenül értel­mezett takarékosság címén meg­szegik a különböző munkavédel­mi előírásokat, vagy azok mellő­zését elnézik. Ezek a körülmé­nyek még napjainkban is a bal­eseteknek melegágyai. Pártunk VII. kongresszusának a dolgozók munkakörülményeinek javítására vonatkozó célkitűzései világos perspektívát nyújtanak minden vezető számára, hogy a maga munkaterületén a lehető legtöbbet tegyen a veszélyes és egészségtelen munkakörülmé­nyeknek megszüntetéséért. Ezért a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa szükségesnek tartja, hogy az üzemekben, intézményekben a dolgozók bevonásával mindenütt fel kell kutatnunk mindennemű baleseti veszélyforrást. Ennek ér­dekében ebben a hónapban az üzemek országosan munkavédel­mi hetet tartanak. A munkavédelmi hét feladata, hogy fokozottabb mértékben ke­ressék annak lehetőségét, hogy az eddiginél is jobbak legyenek üzemeink munkavédelmi felké­szültségei. Ezért mindenki, mun­kahelyén maradéktalanul bekell, hogy tartsa a biztonsági előíráso­kat és dolgozóink újításaikkal nö­veljék a munkavédelmi berende­zések hatékonyságát. El kell érnünk, hogy ezen ne­mes feladatnak végzése minden üzemben, minden munkahelyen lényeges eredményhez vezesse a balesetek számának megelőzését. Ezért nem kell sajnálni az időt, fáradságot, mert hiszen ennek a munkának a gyümölcse a legdrá­gább: dolgozóink egészsége, testi épségének védelme. Zrínyi János SZMT munkavédelmi xeliigyelő •r!" n r

Next

/
Thumbnails
Contents