Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-02 / 79. szám

j 060. április 2. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG s Emile Zola emléke Minél több árut a népgazdaságnak ! Zajos siker, botrányok, száműze­tés, majd irodalmi rangját meg­illető elismerés kísérte pályáját.. De mindezen túl tervszerű, szí­vós munka jellemzi roppant gazdag életművet, mely egy kis- sebb könyvtárat tölt meg. Kevés író volt, aki olyan céltudatosan haladt volna írói pályáján, mint Zola: a naturalizmus, amelynek megtermetője volt, az ő kezében az ábrázolás teljességét jelentette, s nem azt amivé utánzói kezében lett. A romantika ellen lázadt, amikor irodalmi eszményképek helyett Claude Bernard-t tartotta mesterének, az orvost, aki a kí­sérleti módszer bevezetésével va­lóban tudománnyá tette a gyó­gyítást. De nemcsak Claude Ber­nard volt a mester, hanem az egész pozitivizmus is. Mindenek előtt Taine, akinek milieu-elmé- letéből irodalmi gyakorlatot csi­nált, a filozófus Comte és a ter­mészettudós Darwin. A „Roman experimental”, a kísérleti regény, materialista alapokon nyugszik, a fizikai, kémiai törvényeknek alá­vetett, a környezet által befolyá­solt embert tanulmányozza és áb­rázolja. Ez a módszer eleve elvet minden öncélúságot: Zola a kor szociális problémáit tárja fel, né­ha szinte félelmetes erővel. Ebből következik harcos antiklerikaliz- musa is. mert a haladás, a tudo­mány igazi ellenségét az egyház­ban látja. Erről szól egyik legis­mertebb sorozata, a Három város, amely a papi csalások erőteljes leleplezése. Az élet teljességének ábrázo­lása, mint cél, már Balzacnál is kísértett, s ugyanez az igény veze­ti Zolát, amikor a Rougan-Macqu- art család húszkötetes regényfo­lyamában a második császárság egész Franciaországát bemutatja. A roppant vállalkozásnak nem minden darabja egyforma értékű, de a Patkányirtó, a Nana, a Ger­minal. vagy az összeomlás min­den bizonnyal maradandó értékei a világirodalomnak. Szociális beállítottsága, az igaz­ság szenvedélyes keresése az iro­dalmon kívül is megmutatkozott: a nagy port fölvert Dreyfus-ügy- ben. 1897. január 12-én közzétet­te híres nyilt levelét Faure köz- társasági elnökhöz. J’accuse, vá­dolok, hirdette az azóta is sokat idézett levél, s bár Zolát kétszer is elítélték miatta, mert Dreyfüs bíráit gyilkossággal vádolta, de a katonai hatóságok és az antisze­mita párt minden akciója hiába­valónak bizonyult, Zola szava a közvélemény szavát jelentette. A második, ismét elmarasztaló had­bírósági ítélet ellenére előbb meg­kegyelmeztek Dreyfusnek, majd 1906. július 12-én elhangzott a végső ítélet, amely a szerencsét­len tüzértiszt ártatlanságát mond­ta ki. Az igazság diadalmaskodá­sában nagy szerepe volt Zolának is. 120 évvel ezelőtt született Pá­rizsban. Halálát véletlen szeren­csétlenség okozta: gázkályháját akarta meggyújtani, de a kiömlő gáz megölte, <cs) Örök hála és köszönet... Még most is itt zsongnak fü­lemben ezek a szavak. Március 30-án délután 16 óra 40 perckor futott be a hála-staféta két kül­dötte, Kreskay Éva és Ringbauer Béla gimnáziumi tanulók, a ta­nácsház előtti térre, ahol a fel­szabadító szovjet hadsereg tiszt­jei és zenekara, a város társadal­mi szerveinek képviselői, az isko­lák, pedagógusok és érdeklődők mintegy 400-as tömege fogadta őket. A stafétabotok roskadoztak a szalagoktól. Ehhez akart hoz­zájárulni Dunaföldvár népe is. Dr. Ványi Gábor üdvözlő szavai után a párt, a tanács, a KISZ, az úttörők mind-mind rákötötték szalagjukat a hála jelképeként. Az ünnepélyes hangulatból fel­ocsúdva már Kurucz Mária és Do- boli István kezében látjuk a sza- ; lagos stafétabotot, ők elkísérték a ' stafétát a hídfőig és onnét küld­tek hálás köszönetét felszabadí­tóinknak. Kreskay Zoltánná levelező még a nácik esetleges győzelmét is megváltásnak tekintették. A kormányzót ismételten fi­gyelmessé tettem a helyzet ve­szélyes voltára, és különféle in­tézkedéseket javasoltam. — Miért nem próbálja meg, kormányzó úr, legalább az or­szág húsellátását biztosítani? Be­rendezhetne saját sertéshizlaldát. A malac egy év alatt felnő. Ná­lunk burgonyával etetik a disz­nót, de közismert dolog, hogy a jó disznó mindent megeszik. — Miért ne lehetne disznókat hiz­lalni azzal a sok ezer tonna ba­nánnal, ami most itt elrothad? Sir Arthur csak fölényesen mo­solygott. — önök németek folyton csak ezperimentálni akarnak, és ezzel megzavarjak az egész világot. Megkérdeztem: vállalhatja-e Anglia azt a felelősséget, hogy most a háborúban a tengeralatt­járóktól veszélyeztetett övezeten át küldje tartályhajóit benzinnel Jamaikába? Nálunk odahaza Laaskéban a burgonyából főzött szeszt üzemanyagnak is használ­ják. Az itteni cukornád-szeszfőz­dék is elő tudnának állítani fűtő­anyagot gépkocsik részére. A newcastlei hegy túlsó oldalán le­vő gyár egy idő óta már ezt a gyakorlatot követi. Ha minden szeszfőzde erre rendezkedne be, a sziget teljesen önellátóvá vál­hatnék. — ön nagyon is egyszerűen képzeli el a dolgokat — vetette ellen Sir Arthur. — Hogyan fi­nanszírozzuk például az állam- háztartást, ha a petróleumtársa­ságok nem róják le nálunk az il­letékeket? Bevételeinknek két­harmad része az olajvámokból ered. Minden ötletem, melyet vala­milyen újjárendezéssel kapcsolat­ban előadtam, úgy tűnt a kor­mányzónak, mint valami őrült — ha nem forradalmi — agy torz­szüleménye. Tudni sem akart más útról, mint a hagyományos brit gyarmati politika régi, kita­posott útjáról, amelyen isten aka­rata szerint majd csak elbukdá­csol valahogy. Ez az út vezetett aztán ahhoz a lehetetlen helyzet­hez, hogy még most is, amikor naponta ezrekre menő tonna hajóteret süllyesztettek el, a déli­gyümölcsöt meg a cukrot Angliá­ba küldték, hogy onnan aztán a Blake és Crosswell ismert kon­zervgyárkonszern gyümölcslekvár formájában küldje vissza Jamai­kába. Arra nem is gondoltak, hogy Jamaikában is fel lehetne állítani gyümölcsíz-gyárat. A ja­maikai kakaóbab is változatlanul az angliai Cadbury-féle csokolá- aegyárakba vándorolt, és ott dol­gozták fel. A brit gyarmati uraknak eb­ben a makacsságában az volt a legcsodálatosabb, hogy ők maguk ezt a merevségüket erőnek tar­tották. Szilárdan hitték, hogy ép­pen a régi szokásokhoz való ra­gaszkodásuk biztosítja világbiro­dalmuk fennmaradását. Személyesen általában kedves, nyájas és művelt emberek vol­tak. Kultivált, stíulusos életet él­tek; még most, a háborúban is kifogástalan szmokingban jelen­Lényegesen több árut termelünk a tsz-ben, mint amennyit egyéni korunkban termeltünk Elmondja : Füves József, a tamási Széchenyi Tsz elnöke A járási tanács javaslata szerint idén 1 808 000 forint értékű árut kellene értékesítenünk, így 100 holdra 133 000 forint áruértékesí­tés esne. Mi azonban ellentervet dolgoztunk ki, amely szerint kö­zel 2 millió forint értékű árut értékesítünk, 100 holdanként 147 ezer forint értéket. Árutermelésünk több mint fe­lét az állattenyésztés adja. Ez is mutatja, hogy a közös gazdálkodá­sunk első lépéseinél máris az ál­lattenyésztést állítjuk a gazdál­kodás homlokterébe. Az állattenyésztésen belül a sertéstenyésztésnek szánjuk most kezdetben a legnagyobb szerepet. Tesszük ezt azért, mert a sertés- tenyésztés kisebb befektetéssel gyorsabban jövedelmez. 428 sertést hizlalunk meg eb­ből 749 000 forint bevételre számftUnk. Jelenleg 144 sertésünk van — ezek bői százat a tagok adtak össze — s ebből 124-et állítottunk hízóba A hízók közül 20 kocát fialtatunk hogy ez is segítse a jövő évi hízó­állományunk megteremtését. A hí­zókocákon kívül van még 20 te- nyészkocánk is és még 40-et szán­dékozunk venni. így 60 tenyész- koca képezi még az idei évben ser téstenyésztésünk törzsét. 1 traktorosok is kapnak szociális juttatásokat a szövetkezeitől Pálfán A pálfai Egyetértés Termelő- szövetkezetben 20 gépállomási traktoros dolgozik. Közülük ti­zennyolcán az elmúlt év őszén beléptek tagnak a közös gazda­ságba. Munkájukat dicséretesen végzik, amiért a közgyűlés részük­re is szociális juttatásokat szava­zott meg. Ennek alapján minden termelőszövetkezeti traktoros egy hold háztáji földet kap a közös­ből. s emellett megkapja évi tű­zifa-szükségletét is. S hogy az ed­digieknél is jobb munkára ösztö­nözze, a tagság határozata szerint a növénytermelő brigádok terven felüli termelvényeiből prémiumot kapnak a traktorosok is, akik egész éven át egy növénytermelő brigád területén dolgoznak. tek meg a vacsoránál. De annyi­ra elzárkózva, oly távol éltek azoktól az embermillióktól, akik­nek jó vagy rossz sorsa az ő ke­zükbe volt letéve, hogy komo­lyan úgy képzelték: ezekre nézve jótétemény az ő uralmuk. ' Még az én kanadai katonáim is elképedtek az itteni rossz gaz­dálkodás láttán. Egyikük-másikuk komolyan foglalkozott azzal a tervvel, hogy háború után vissza­jön Jamaikába gazdálkodni, és majd megmutatja ezeknek a ma­kacs „imperiálok”-nak, mit lehet racionális módszerekkel kihozni ebből az áldott és termékeny földből. Tervüket valószínűleg nagyon kevesen tudták közülük meg­valósítani, mert ezeket a derék Winnipeg-gránátosokat úgy, ahogy voltak, kiképzetlenül, 1941 nya­rán behajózták Hongkongba, s a japánok még azon a télen fel­morzsolták őket. A kocaállomány fogja bizto­sítani, hogy .a jövő évben le­galább ezer hízott disznót tud­junk majd értékesíteni. A sertések takarmányozása jelen­leg biztosított. A tagok holdan­ként 50 kiló kukoricát adtak ösz- sze, de sokan vannak olyanok, akik kölcsön adnak abrakot a tsz- nek. Ilyenek például Szegletes György, aki 17 mázsa, Z. Szalai József, aki 10 mázsa, Tóth Jó­zsef, aki 5 mázsa kukoricát ad kölcsön. A takarmányozást segíti az is, hogy az államtól minden kocára két mázsa szójadarát ka­punk. Az elhelyezési problémát is megoldjuk. Olcsó favázas óla­kat építünk saját erőből: két 120 férőhelyes hizlaldát. Részben állami hitelből és saját hozzájárulással 40 férőhelyes ser- tésfiaztatót is építünk. Rátérve állattenyésztésünk má­sodik fő ágára, a szarvasmarha­tenyésztésre, elmondhatom, hogy ezen a téren is bíztató a kezdet, összesen 118 szarvasmarhát gyűj­töttünk eddig össze, ebből idén 32- őt állítunk hízóba. Több tenyész­állatot vásárolunk továbbtenyész- tésre, így a hízómarhákon felül a tejtermelésből is komoly bevételre számítunk. Közel 23 000 liter tejet tervezünk értékesíteni, de úgy Pénteken délután ünnepélyes keretek között nyitották meg a Garay gimnázium dísztermében a megye középiskoláinak fejlődését bemutató kiállítást, amely egy­ben annak is bizonysága, hogy is­koláink milyen eredményt értek el a politechnikai oktatás során. A megye 13 középiskolája mel­lett a szekszárdi, paksi, dunaföld- vári és a bonyhádi általános is­kolák is szerepelnek s az ő mun­kájukon mérhető le a politech­nikai oktatás folyamatossága. A kiállított tárgyak nemcsak a nevelők és diákok leleményessé­gét, közös munkáját dicsérik, ha­nem az iskola és a gyakorlat, az oktatás és az élet közötti egyre szorosabb kapcsolatot is bizonyít­ják. A legnagyobb sikerük ter­mészetesen a tolnai gimnazisták­nak van, akik kiállították tavaly készített távirányítású hajójukat, amelynek most készül a párja, a Lenin atomjégtörő ugyancsak táv- irányítású mása. A gyakorlati ok­tatás eredményességét bizonyítja a bonyhádi gimnázium is, amely a cipő- és a zománcgyárral mű­ködik közösen. A diákok pompás papucsokat készítettek, míg a paksi diákok sajátkészítményű konzervjeiket állították ki. De ugyanez az üzemekkel való jó együttműködés tapasztalható a néz ki, hogy ezt a tervünket túl­teljesítjük. A szarvasmarhák elhelyezésé­ről átmeneti megoldásként a tagok nagyobb istállóit vettük igénybe. Szerfából, saját erőből, még idén építünk egy növendékistállót, hogy ezzel is enyhítsük elhelyezési gondjainkat. A takarmányozást úgy oldjuk meg, hogy a tagok május 30- ig minden szarvasmarha után naponta 5 kiló száraztakar­mányt adnak össze. Hangsúlyoztam, hogy fő gondunk az állattenyésztés. Ennek van alá­vetve a növénytermelés szerkeze­te is. Jellemző, hogy 1500 holdas tsz-ünk a réttel együtt kb. 1000 holdon termel takarmányt. 420 holdon termelünk kukoricát, 110 holdon fővetésű. 30 holdon másod­vetésű silókukoricát. Ezen kívül 20—30 holdon korai kukoricát akarunk termelni. Pillangósokat 150 holdon termelünk, ezen kí­vül 20 hold zabot, 30 holdon za­bosbükkönyt, több mint 200 hol­don árpát, 23 holdon takarmány­borsót és így tovább. Termelőszövetkezetünk pár hét­tel ezelőtt alakult. Kezdeti lépé­seink biztatóak és terveink olya­nok, amelyeket teljesíteni tudunk, lényegesen több árut termelünk a nagyüzemben, mint amennyit egyé ni korunkban termeltünk. megye többi középiskolájában Js; míg a palánki mezőgazdasági technikum növénytermesztési, biológiai, állattenyésztési kísér­letei az iskolában folyó magas- fokú szakoktatást bizonyítják. A pedagógiai rész mellett a kiállítás bepillantást enged az is­kolák belső életébe is. Majdnem valamennyi iskola gazdag levele­zőlap gyűjteményt állított ki, amely a diákoknak szinte az egész világra kiterjedő levelezé­sét mutatja, több iskola a közös kirándulások nagyon szép fény­képeivel, művészeti együtteseik, sportcsapataik munkáját, ered­ményeit bemutató képekkel, dí­jakkal is szerepel. A rendkívül érdekes és tanul­ságos kiállítást dr. Tuska Pál, a megyei tanács vb.-elnöke nyitot­ta meg. Beszélt arról a hatalmas fejlődésről, amit iskoláink a fel- szabadulás óta elértek, a kiállí­tásról szólva pedig rámutatott arra, hogy ennek minden darab­ja arról tanúskodik, hogy az el­múlt 15 évben iskoláinkban jó munka folyt. A kiállítás megrendezéséért őszinte dicséret illeti a megyei tanács művelődésügyi osztályát, s a rendező tanárokat, elsősorban Merő Lászlót a jó ügyhöz méltó buzgalommal végzett munkáért. (cs) Ünnepi műsor, képzőművészeti kiállítás i Pakson, a felszabadulási évforduló tiszteletére Középiskoláink életét bemutató kiállítás nyílt a szekszárdi Garay gimnáziumban EGY KÜLÖNÖS ÜRIEMBER MEGNYITJA A KAPUT AZ USA-BA Jamaikai tartózkodásunk első napjától kezdve azon törtem a fejem, hogyan kerülhetnénk ki ebből a ráccsal körülvett para­dicsomból. A háborús viszonyok miatt csak egyetlen állam jöhe­tett számításba menedékhelyként: az Egyesült Államok. Mindenütt másutt előbb-utóbb valószínűleg pénzzavarba kerültünk volna. (Folytatjuk.) A paksi járási művelődési ház I irodalmi színpada hazánk felsza­badulása 15. évfordulójának tisz­teletére ünnepi előadást tart áp­rilis 3-án délután a járási műve­lődési házban. Az előadás előtt ünnepi beszédet Szalai Lajos köz­ségi párttitkár mond. Ugyancsak április 3-án délután nyitják meg ünnepélyes keretek között a paksi képzőművészek al­kotásaiból rendezett kiállítást a művelődési házban. Április 4-én, hétfőn délelőtt 9 órakor koszorúzási ünnepséget tar tanak. A közületek, szervezetek, vállalatok képviselői délelőtt 9 órakor gyülekeznek koszorúval a községi pártbizottságon, s onnét vonulnak a szovjet hősök emlék­művéhez. A szovjet hősök emlék­művénél ünnepi beszédet tart:' Dé­vai Lajos elvtárs honvéd őrnagy; A koszorúzás alatt az I. és II. sz; iskola egyesített énekkara ünnepi műsort ad. A lottó 14. hetének nyerőszámai: 13, 15, 41, 55, 65

Next

/
Thumbnails
Contents