Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-15 / 89. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ISGO. április 15» A Hazafias Népfront olvasómozgalmi felhívása A tudás fegyver Aki többet ^ tud, magabiztosabban jár- kel a világban, s hamarabb ismeri fel az igazságot' A felismert igazság birtokában pedig sikeresebben szolgálhatja hazája és az egész emberiség boldogulását. Az igazán művelt ember kezében a tudás nem a rombolás, hanem az építés, nem a háború, hanem a béke fegyvere. A műveltség legfőbb forrása a jó könyv. A felszabadulás óta megyénkben is ugrásszerűen emelkedett a könyvolvasó emberek száma, mert a tudást egyre többen szomjúhozzák, s ezt mind párán csolóbban követeli meg az élet is, szocialista fejlődésünk egyre gyorsuló üteme. Könyvkiadásunk gondoskodik arról, hogy a szép- irodalmi és ismeretterjesztő művek növekvő mennyiségben és választékban jussanak el az olvasni, művelődni vágyó emberekhez. A könyvek legfontosabb közvetítői a könyvtárak. E kulturális intézmények 1959 óta megyénkben is soha nem tapasztalt fejlődésnek indultak. A tanácsok anyagi gondoskodása folytán egy-egy községi könyvtár évente több száz kötet könyvvel gyarapszik. Egyre szaporodik az olvasóteremmel bő. vített, ízlésesen berendezett könyvtárak száma. Megyénkben csupán községi tanácsaink évente több mint egymillió forintot áldoznak a könyvtárakra, s az anyagi feltételek megteremtése nyomán tovább növekszik az olvasótábor is, p\e tovább kell mennünk a megkezdett úton. Sok ember él még falvainkban, pusztáinkon, akikben ott lappang ugyan a művelődés vágya, de vagy egyáltalán nem olvasnak, vagy még nem rendszeresen. Szükségesnek tartjuk tehát, hogy a ma mégnem olvasó dolgozókat — munkásokat, parasztokat, értelmiségieket — is kézenfogjuk és a könyvtárakba irányítsuk, hogy meríthessenek a szépség és a tudás kiapadhatatlan forrásaiból, a könyvekből. \ Ne legyen falvainkban egyetlen olyan művelődni, olvasni vágyó, könyvszerető ember, akihez ne juttatnánk el a könyvet. A Hazafias Népfront támogatja a KISZ és a nőtanács ilyen irányú kezdeményezéseit, de számít minden tömegszervezetünk és kulturális intézményünk támogatására is abban, hogy megyénkben minél szélesebbkörű olvasómozgalom induljon meg. A könyvtárak állományuk bővítésével, az olvasók igényeinek helyes kielégítésével szolgálják ezt. a Népfront pedig azzal, hogy megszervezi az olvasómozgalommal kapcsolatos klubélet kialakítását, s ennek érdekében könyvismertetéseket, író-olvasó találkozókat rendez A könyvtárosokkal együtt segítsék helyi népfront-bizottságaink, hogy a falusi dolgozók előtt feltáruljanak a könyvtárak kincsei, hívják, várják oda őket, hogy mindenki hozzá is juthasson az ízlésének, érdeklődési körének megfelelő színvonalas művekhez- Különös figyelemmel legyenek arra, hogy gyarapítsák a könyvtárak népes olvasótáborát az új útra tért, a termelőszövetkezetbe tömörült dolgozó parasztok sokaságával. Legyen ez az olvasómozgalom a Hazafias Népfront országos kongresszusára való készülődés egyik méltó, nemes célkitűzése, melyet a kongresszus után továbbra is szervezni kívánunk. Amikor meghirdetjük megyénk ben az olvasómozgalmat, kérjük ehhez minden szervezet és kul- túrmunkás segítségét, támogatását. Törekvésünk: váljék a könyvek útján való művelődés, időtöltés általános szükségletté, nemes szórakozássá, hogy egész népünk mielőbb »kiművelt emberfők sokasága« legyen! A Hazafias Népfront Tolna megyei Elnöksége emberekkel. Havonta átlagban három-öt tábort látogattam meg. Tiszti táborban csali egyszer jártam. Találtam ott néhány értelmes embert, de általánosságban hűvös ál-Udvariassággal éreztették velem, hogy nem hajlandók szóbaállni egy osztályuk- béli emberrel, aki esküjét megszegte és dezertált az ellenséghez. Ezek után már csak legénységi táborokat látogattam. Ott is különbözőképpen fogadtak. Két vagy három táborban olyan füttykoncertet, olyan ordítozást rendeztek, hogy nem is próbálkoztam meg a beszéddel. A legtöbb táborban azonban figyelmesen meghallgattak, sőt akadtak táborok, amelyekben igazán jó és érdekes vitákra került sor. Minden alkalommal bizalmatlanság fogott el, amikor egy-egy tábori látogatásom előtt az angol táborparancsnokok, dicshimnuszokat zengedeztek a németek mintaszerű rendszeretetéről és fegyelméről és kijelentették, hogy nekik maguknak alig kell valamivel törődniük, minden megy, mint a karikacsapás. Amikor pedig az egyes táborrészlegek mintaszerű német parancsnokai legszűkebb munkatársaik, a konyhafőnökök, kantinkezelők és más, altiszti vagy őrmesteri rangban álló notabilitások körében külön boxukba valamilyen étkezésre meghívtak, minden alkalommal megállapítottam, hogy az asztalok csak úgy roskadoznak a sok szalonnától, sonkától, tojástól és vajtól. Ha azonban sikerült ettől a nehezen lerázható társaságtól néhány percre megszabadulnom és valamelyik közönséges hadifogollyal négyszemközt beszélAsszonyoknak — lányoknak nem, többnyire azt kellett hallanom, hogy a tábor többsége bizony koplal. Némelyik angol parancsnok észrevette ezeket a dolgokat, és megkérdezte tőlem: miért van az, hogy a németek között oly gyenge lábon áll a bajtársi érzület, és miért terjedt el annyira a »kerékpáros-típus«, mely felfelé hajlong és lefelé tapos? Mint Vansittart mesélte, Winston Churchill megjegyezte egy alkalommal ehhez a témához szólva: — A német vagy embertársa torkának ugrik, vagy a talpát nyalja. Más okom is volt, amiért a fogolytáborokat látogattam. Szerettem volna prignitziekkel, szű- kebb hazámból való emberekkel találkozni, akik talán valami közelebbit tudnának mondani családomról. Többet is találtam, részletesebb felvilágosítást azonban egyikük sem tudott adni. Egy pritzwalki földim azt mesélte, hogy még 1939-ben az ottani járásbíróság hirdetőtábláján láttif fényképemmel ellátott körözőlevelemet. Aggasztóbb volt egy putlitzi származású fogoly megjegyzése, aki határozottan állította, hogy anyámat és Gebhard öcsémet az elmúlt évben a Gestapo elvitte. Augusztus végén levelet kaptam Madame Leroy-Beaulieu-től, Michel barátom édesanyjától. A levélhez egy összegyűrt cédulát mellékelt, melyet kerülő úton kapott egy Laaskéből hazatért francia hadifogolytól. Megismertem Armgard húgom írását: »Walter Olaszországban eltűnt, mi, többiek, élünk. Kérlek, segíts. A legmélyebb nyomorból küldjük üdvözletünket«. Azonnal Dick White-hoz siettem, aki ekkor őrnagyi rangban a hadügyminisztériumban szolgált, s megkértem nézzen utána, nem szerepel-e az olasz hadifogolyjegyzékben Walter neve. De mit tehetek őértük, akik otthon ülnek? Bárkit kérdeztem is, Vansittartot és tőle lefelé mindenkit, mind azt válaszolta, hogy hiába minden, Putlitz a szovjet megszállási övezetben feleszik, azzal pedig képtelenek kapcsolatot teremteni. Megmutattam Nansennak Armgard céduláját, s megkértem, érdeklődje meg a titkos szolgálat köreiben, nem volna-e erre mégis valami lehetőség. Pár nappal később Nansen szigorúan titkos közléssel tért vissza. — Az angol Intelligence Service egy tisztje a következő héten valamilyen jóvátételi szállítás ügyében a szovjet övezetbe utazik. Hajlandó Putlitzba is elmenni. Mint mondja azonban, földbirtokosok ügyében nehezen tud tenni valamit, s ha nem bocsátunk nagyobb összeget a rendelkezésére, a dolog teljesen kilátástalan. Nansen meglehetősen nagy ösz- szeget nevezett meg, többet, mint egész bankszámlámnak fele ösz- szegét. Természetesen bizalmatlan voltam. De el akartam kerülni, hogy valaha is szemrehányást tehessek magamnak: kizárólag fösvénységből mulasztottam el családom megsegítését. Átadtam a pénzt. — Évekkel később megállapítottam: egyetlen angolt sem láttak soha Laaske közelében. (Folytatjuk.) Húsvéti készítmények Divatbemutat« Nagydorogou A nagydorogi földművesszövetkezet az elmúlt vasárnap nagyszabású divatbemutatót rendezett a község Petőfiről elnevezett művelődési házában. Délután 5 órakor zsúfolásig megtelt a nagyterem és az érdeklődést bizonyítja az is, hogy Kajdacs, Sárszentlő- rinc és Bikács községekből is eljöttek sokan, hogy részt vegyenek a divatbemutatón. A változatosan összeállított műsor minden egyes száma, külön-külön kellemes szórakozást jelentett a mintegy 500 főnyi nézőközönségnek. A legnagyobb sikert Nyíregyházi Nagy László rádióénekes aratta, aki a divatbemutató szünetében magyar nótákat énekelt. A divatbemutató közönségének véleménye az volt, hogy a nagydorogi földművesszövetkezet jól megrendezte a divatbemutatót, s ez dicséretére válik. Fekete László Báránypaprikás tejföllel A fiatal bárányhúst tetszés szerint darabokra vágjuk. Bő zsírban, vöröshagymát pirítunk, s egy kanál törött paprikával ízesítjük. Rárakjuk a bárány húst, amelyet megsózva, lefödve puhára főzünk. Tálalás elett tejföllel ízesítjük és galuskával tálaljuk. Bárányhús gombával A bárány két hátsó combját bc- sózzuk és egészben megsütjük, ha megsült kivesszük a zsírjából, amelyben apróra vágott petrezselyemzöldjét és gombát párolunk. Ezután egy kanál liszttel megszórjuk, húslevessel feleresztjük. A mártásszerű lébe belerakjuk a felszeletelt báránycombot és néhány percig forraljuk, melegen tálaljuk. Bárányhús sülve Finom báránypecsenyét készíthetünk a báránycombokból, amelyeket sütés előtt besózunk, s tép-» síbe téve, kevés zsírral a sütőben egy óra hosszán keresztül többszöri öntözés mellett pirosra sütünk. Hidegen és melegen egyaránt fogyaszthatjuk, burgonyakörettel és savanyúsággal. Húsvéti sonka A sonkát forró vízben kell lemosni, majd hideg vízzel leöblítjük, hogy füstszagát elveszítse. Ezután egy nagyobb edényben, bő vízben lassú tűzön, 3—i óra hosz- szán keresztül főzzük. Ha meg akarunk győződni arról, hogy meg van-e főve, szúrjunk egy villát bele s ha a villa könnyen kijön a húsból anélkül, hogy a sonkát felemelné, akkor már megfőtt. Melegen és hidegen egyaránt tálalhatjuk, zsírjától megtisztítva szeletekre vágva. Adhatunk hozzá céklát, tormát, vagy mustárt. Japánujjas pulóver Jólsikerült kézimunka kiállítást rendezett a nagymányoki nőtanács A tél folyamán Cser Margit vezetésével, mintegy 30 részvevővel kézimunka szakkört szervezett a nagymányoki nőtanács. A szakkör tagjai szorgalmasan dolgoztak, s minden előtanulmány nélkül elsajátították a különféle népi hím. zések és horgolt kézimunkák készítését. A négy hónap munkáját összegezve kiállítást rendeztek, amelyen 120 különböző kézimunkát mutattak be: leheletszerű csipkéket, buzsáki és torockói hímzéseket, szálöltés térítőkét. A kiállítás minden egyes darabja nagy szépérzékről tanúskodott. Dicséret és elismerés illeti Cser Margit szakkörvezetőt, aki művészi igénnyel állította össze a kiállított munkadarabokat. A kiállítást körülbelül 600 ember nézte meg. s úgy tervezik, hosy a járás más községeiben is bemutatják. Mezei László Bonyhád Jó tudni a szépségápolásról A körmök legyenek ápoltak és tiszták, de nem minden munkahelyen előnyös a vérvörösre lakkozott köröm. Mi célja is lenne annak, hogy a körmök színével hívjuk fel magunkra a figyelmet? A feketére festett szemöldök markánssá, keménnyé teszi az arckifejezést és öregít. A világos színű és ritka növésű szempillák disnkrét: megfestése e lenben kife- jezésteli tekintetet ad. Arcpirosítás csak akkor szép, ha az a természetesség látszatával hat. Csak egész óvatosan használjunk pirosítót és kizárólag csak az arc azon részére, mely nevető arckifejezésnél elődomborodik. Ügyeljünk arra, hogy a festék egyenletesen legyen elosztva és éles hátár nélkül olvadjon össze az arcbőr természetes színével. Elősegíti ezt ha rúzsezás után könnyedén bepúderezzük az arcot. Kötéséhez körülbelül 20 deka duplaszálú zefírfonal szükséges. 2—2’,2-es tűvel kötjük. A munka elejét 110, a hátát 100 szemre kezdjük. A jobb oldalán sima, a bal oldalán fordított sorokat kötünk egészen a hónaljig, itt kezdjük a mintát. 1 sor: 2 sima, 1 szemet leemelünk, a következő szemet simán lekötjük, az előző szem alatt. 3 sima. 1 ráhajtás, 1 sima. 1 ráhajtás, 3 sima, a negye. dik szemet leemeljük és a következő sima szem alatt lekötjük, 2 sima. 2 sor: fordított. Ezzel a mintával kötünk egészen a váll- és nyakkivágásig. A vállmagasságnál a szemeket fokozatosan befejezzük, a nyakkivágást egyszerre fejezzük be. A hátán a szemeket ketté osztjuk a karkivágással egv- vonalban és húzózárat varrunk bele.
