Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-09 / 84. szám
1960 április 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Minél több árut a népgazdaságnak Prémium-rendszerrel tesszük érdekeltté tagjainkat terveik teljesítésében Elmondja : Ettig László agrármérnök, a majosi Aranykalász Tsz elnöke Termelőszövetkezetünk ez év- I érendő átlagtermést. Amennyiben ben 100 hold redukált szántóterületen 130 000 forint értékű árut tervez értékesíteni. Árutermelésünkben nagy szerep jut a növénytermelésnek, mivel állattenyésztésünk megteremtésének csak a kezdetén vagyunk. A növénytermelésből 1 462 000 forint, a kertészetből 84 000 forint, gyümölcs és szőlőből 18 000 forint, hízó és egyéb állatból 494 000 forint, tenyészállatból 40 000 forint, állati termékekből 125 000 forint bevételt tervezünk. A növénytermelésben termelt termékek értékesítése tehát egész árutermelésünknek több mint a felét teszi ki. A növénytermelésben is döntő szerepe van a kapásoknak. Kukoricából, burgonyából, cukorrépából, napraforgóból, babból és dohányból 1 100 000 forint bevételre számítunk. Tehát döntő feladat árutermelési, így bevételi tervünk teljesítésében is az, hogy kapásnövényeinket megfelelően megmunkáljuk. Csak jó munkával tudunk olyan terméseredményt elérni, amely eredmény biztosítja terveink megvalósításátA jó munka biztosítása érdekében ösztönző jövedelem- elosztási formát alakítottunk ki. A munkaegység-rendszert prémiummal fejlesztettük tovább Mindenekelőtt megállapodunk írásban egy-egy munkacsapattal egy bizonyos növény adott területen való megmunkálására. A megállapodott munkák díjazására úgynevezett alap munkaegység mennyiséget állapítunk me«. Az alap munkaegység mennyiséget csak nagyon indokolt esetben lehet túllépni. Ezt , az alap munkaegység mennyiséget osztják majd el önállóan az elvégzett munka arányában egymás között a munkacsapat tagjai. Minden területen a talaj minőségének és egyéb feltétele'.! r megfelelően terveztük meg az ela munkacsapat túlteljesíti a tervet, a terven felül termelt termék egy részét természetben, vagy pénzben prémiumként megkapja. A kukoricánál például három kategóriát állapítottunk meg. Az első kategóriában 13, a másodikban 16, a harmadikban 19 mázsa májusi morzsolt kukorica az elérendő átlagtermés. Burgonyánál két kategória van, az egyiknél 90 mázsa, a másiknál 70 mázsa a tervezett átlagtermés. A kategóriák kialakítása megszünteti azt az igazságtalanságot, hogy különböző objektív adottságok befolyásolják a prémium mennyiségét. A tervet nem az objektív adottságok előnyei miatt, hanem jó munkával lehet túlteljesíteni. A cukorrépánál progresszív a prémium? 120 mázsás átlagtermés a tervünk. Ha a munkacsapat ezt 150 mázsára teljesíti túl, akkor a túlteljesített 30 mázsa cukorrépa értékének 50 százalékát kapja meg pénzben. Ha 200 mázsás átlagtermést ér el, akkor a 120 és 150 mázsa közötti 30 mázsa 50 százalékát és a 150 és 200 mázsa közötti 50 mázsa 75 százalékát kapja meg pénzben. Ha pedig 200 mázsa feletti átlagtermést ér el, akkor az előbb felsoroltakon kívül a 200 mázsa felett termelt cukorrépa pénzértékét teljes egészében megkapja a munkacsapat. Prémiumrendszerünk előnyeit abban látom, hogy mivel mun kacsapatokat premizálunk és nem egyéneket, így nem daraboljuk úgy fel a munkát, nem veszítjük el a közös munka, a kooperáció nagy előnyét. Továbbá nevelő ereje is van a munkacsapatok premizálásának, mert közös munkára és a közös érdekek felismerésére serkenti az egyéneket. Aztán így sikerül a családtagokat is bevonni a mun- | kába, mert a munkacsapaton belül az kapja meg a legtöbb munkaegységet, meg a legtöbb prémiumot is, aki a legtöbb munkát végzi. Sokat várunk prémium-rendszerünktől. A kerti munkákra is kigondoltunk valami jó premizálást, mert ott is ösztönzővé akarjuk tenni a jövedelemelosztást. Aztán a munkakedv megteremtésében nagy szerepe van az előleg- fizetésnek is. ősszel kezdtük meg a közös munkát, azóta havonta fizetünk előleget. December, január, február és március hónapokra mintegy 60 000 forintot fizettünk ki előlegként. Nagy szerepe lesz ösztönző prémium-rendszerünknek terveink megvalósításában. Az a véleményem, hogy ez a módszer, amelyet kidolgoztunk, jól kapcsolja össze az egyén érdekeit a termelőszövetkezetével és a termelőszövetkezet érdekeit az egész társadalom érdekeivel. A házépítésben is segít tagjainak a bonyhádi Petőfi Tsz Kinek az ötlete volt?... Azt ma már nehéz lenne megállapítani, meg nem is ez a fontos. A lényeg az, hogy három esztendővel ezelőtt hét kőművest is beszerveztek a bonyhádi Petőfi Termelő- szövetkezetbe. Azzal az ésszerű elgondolással tették azt, hogy kialakítanak egy önálló építőbrigádot, amely kéznél lesz, ha tatarozni, vagy átalakítani kell egy épületet. Arra azonban senki nem gondolt akkor, hogy a szövetkezet kőművesei új házakat építenek majdan a tagoknak. S lám ez történt, történik napjainkban is. A Petőfi Termelőszövetkezet építőbrigádja, Becker Ádám vezetésével ugyanis tavaly 9 termelőszövetkezeti tagnak épített családi házat. Természetesen munkaegységre: egy kőműves két munkaegységet kap tíz órára. — Amikor elkészült a ház, összeadják, hogy mennyi munkaegység értéket dolgozott itt az építőbrigád és ezt levonják attól a tagtól, illetve családtól, aki a munkát megrendelte. Ilyen alapon aztán kétszeresen jól jár az a szövetkezeti paraszt, akinek a közösbeli iparos-brigád dolgozik. Egyrészt azért, mert a házépítésnél végzett szakmunkákat nem azonnal, hanem az évvégi elszámolásnál kell tulajdonképpen fizetni. Másrészt jóval kevesebbe kerül egy új ház így, mintha állami vállalat, ktsz vagy magán kőműves építené. Ismeretes ugyanis, hogy egy építkezésnél felvonulási költségeket is számít fel az építővállalat, ami bizony tekintélyes összeg. A szövetkezet építőbrigádja ezt nem számolja fel. Kimutatják, hogy Hóner Józsefnek, az egyik szövetkezeti tagnak három szoba, összkomfortos, mellékhelyiségekből álló új ház összesen 140 000 forintba került. Ha nem a szövetkezet brigádja építi, akkor 180 000-et kellett volna Hóner Józsefnek fizetnie. A bonyhádi Petőfi Tsz tagjai élnek is e viszonylag kedvező házépítési lehetőséggel. Az idén újabb 5 szövetkezeti paraszt jelentette be, hogy házat akar építeni. A brigád a megrendelt munkát elvégzi. Emellett persze még arra is van idő, hogy a közösben dolgozzanak a szövetkezeti építők. Az idén egy modern 52 férőhelyes mesterséges borjúnevelőt és öt baromfiólat épít fel a szövetkezet iparos brigádja. Ez is 50 000 forinttal olcsóbb lesz így, mintha vállalat építené. Győré András párttagságának története ŐSZ VOLT. A naptár szerint' nem lehet megállítani, vagy visz1959-et írtunk. Az út menti eperfákon megsárgultak a levelek. A faluban is hallani lehetett egy munkában levő Diesel-traktor jellegzetes, monoton hangját. Takács Károllyal. a tanács helyi elnökével éppen arról beszélgettünk, hogy a tavasszal megalakult termelőszövetkezetben nehezen indul a közös munka. Elmondotta ennek két legfőbb okát. A szövetkezeti parasztok munkaidejét lefoglalja az egyéni parcellák termésének betakarítása. Ez volt az egyik. A másik pedig az, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom esküdt ellenségei erejüket megfeszítve dolgoztak. Arra uszították az újdonsült szövetkezeti parasztokat, hogy ne vegyenek részt a közös munkák megkezdésében. A történelem kerekét azonban belül 325 márka — kegydíjjáran- dósága, melyet havonta kapott Adolftól vagy Aloistól, nem érkezett be időre, úgyhogy a követség segítségét kellett igénybe vennie. Első ízben 1935-ben jelent meg nálam Frau Hitler. Először megijedtem, amikor ezen a néven jelentették be nálam, de már az első pillantásra láttam, hogy egy abszolút értelmes valakivel van dolgom, aki szilárdan áll a valóság talaján. Minden tartózkodás nélkül beszélt előttem, s igazán nem tett lakatot a nyelvére, amikor a családban uralkodó áldatlan állapotok kerültek szóba. Nemcsak Alois hagyta őt faképnél, hanem röviddel azelőtt fia, Patrick is elment Németországba. A fiúnak állítólag Parteigenosse Bene csavarta el a fejét. Bene a tizenhét éves fiút Londonba csalta, ott Austin Reednél, a Regent-street legelegánsabb úridivat üzletében tetőtől talpig felöltöztette, és elküldte Adolf nagybátyjához, Berchtesgadenba. — Adolf bácsi azonban nemigen tudta, mit kezdjen ezzel az uno- kaöccsével, aki még németül sem tudott. A végén megtette kertésznek, s tovább nem is törődött vele. Egy évig tartott, míg Patrick el tudott szabadulni Berch- lesgadenből és Berlinbe jutott, ahol aztán Winter úr, a berlini autókirály a »Führer« udvari szállítója kurfürstendammi üzletében gyakornoknak felvette. Megkérdeztem akkor Frau Hitlert, miért nem megy ő is Németországba, hiszen ott biztosan jobban élhetne, mint Angliában. jámbor ír parasztasszony. Örülök, hogy Adolftól egy egész tenger választ el. Még ezt a harminc fontot is csak azért fogadom el, mert pénz nélkül nem tudok élni, hiszen tudja, hogy itt még takarítónőnek sem vesznek fel sehol, mert Adolf Hitler sógornője vagyok. — Ezt nagyon jól megértem, Frau Hitler. De miért nem követel magának legalább valamivel nagyobb összeget, mint ezt a nyomorúságos havi harminc fontot? — Nekem nincsenek nagy igényeim, ennyi is elég nekem a megélhetéshez. És ha többet kérnék, akkor az Adolf talán még ezt is beszüntetné. Meg aztán nekem még mindig jobb a helyzetem, mint Paula ítaubal sógornőmnek,- Adolf saját nővérének, aki évekig vezette neki a háztartását, s most ott ül Bécsben egy fillér nélkül. Azért hagyta ott Adolfot, mert annyira gyötörte a sógornőm tizenhét éves Geli lányát, hogy az ott, Adolfnál öngyilkos lett. örülök, hogy az én Patrickom eddig minden baj nélkül megúszta. Úgy három év múlva Patrick is kereket oldott Németországból, visszatért az anyjához, azután mindketten kivándoroltak New Yorkba. Patrick most abból élt, hogy beutazta az Egyesült Államokat, és előadásokat tartott nagybátyja életénei!; pikáns intimitásairól. Az én bécsi színés?zem egy ilyen rendezvény alkalmával ismerkedett meg vele. Természetesen kíváncsi voltam Alois fiára, Adolf unokaöccsére. — Isten őrizz! — hárította el a A megbeszélt időben elmentem a szóbanforgó Brodway-i kocsmába. A helyiségben, mint általában a hasonló New York-i helyiségekben, kevés ülő alkalmatosság volt, a pohár söröket inkább csak állva fogyasztották. Patrick valóban bámulatosan hasonlított Adolfra. A huszonhárom éves fiatalember azonban valamivel magasabb és jobb megjelenésű volt. Arcvonásaiban sem lehetett felfedezni azt a görcsös eltorzulást, ami nagybátyját any- nyira jellemezte. Egyébként azonban rendkívül hasonlított a »Führer«-re, még a hajtincse is ugyanolyan bőszen hullott a homlokába. Érthetetlen módon még azt a bajusznak nevezett kis szőrcsomót is ugyanúgy stuccoltatta az orra alatt, mint a nagybátyja. Egyenesen meglepett, hogy Patrick egyáltalán nem tűnt fel a helyiség többi vendégének. Patrick csak törve beszélte a német nyelvet, így többnyire angolul beszélgettünk. Elmondotta, hogy ő is, anyja is újból felvették az ír Dowling nevet, hivatalosan tehát már nem hívják őket Hitlernek. Megkértem, adja át üdvözletemet édesanyjának, Brigittánál!, s hamarosan elbúcsúztam tőle, mert nemigen érdekelt tovább. Az utolsó pohár sörnél a színész koccintásra emelte poharát: — Hitler gebedjen meg! Patrick is szívesen koccintott, s így ittunk mi hárman, egy porosz junker, egy bécsi zsidó színész és egy Herr Hitler, a »Führer« vérrokona, egy New York-i kocsmában, erre az átkozott hóhérra. (Folytatjuk.) szafelé fordítani. Az egyik traktor ekét vontatva maga után ágyat készített a gabonának. A másik, vetőgépet húzott, rakta földbe az apró búzaszemeket. Ez mór az összeszántott kisparcellákból lett nagytáblában történt. A vetőgép után pedig Győré András bácsi ment, aki bizony jóval túl van már élete delén. Hét holdjával és 350 társával nem olyan régen annak előtte lépett ő is a közösbe. Amikor arról volt szó, hogy vetni kell, egyedül ő volt, aki az első hívó szóra elkezdte a közös munkát. Munkába állt és szinte minden nap oft volt, mig be nem vetettek 936 holdat őszi gabonával a tolnanémedi határban. AZ ÉVSZAKOK KÖVETIK EGYMÁST, ősz után tél jött, most pedig itt van a tavasz. A tolnanc- medi határban is zöldell a gabona, ismét népes a határ. De a határ képében csakúgy mint az emberek gondolkodásában az őszihez viszonyítva van valami változás. Ezt a mindennapi tevékenység alapján lehet lemérni. Azon tudniillik, hogy a Kossuth Termelő- szövetkezet nagytábláin ma már nemcsak szántó és vető traktorokat meg Győré András bácsit lehet látni, hanem csaknem háromszázan minden nap megjelennek közös munkára. Ezzel magyarázható, hogy földbe került és szépen zöldell a borsó, a tavaszi árpa, a zab. Elvetették a cukorrépamagot, ültetik a burgonyát és minden hold őszi gabonára kiszórtak 50 kiló pétisót. A 30 holdas kertészetben pedig szépen fejlődnek a kiültetett zsenge palánták. E rövid kitérő után kanyarodjunk vissza Győré András bácsi történetéhez. Brigádvezető lett az öreg. Több száz holdat és ötven ember mindennapi munkájának megszervezését bízta gondjaira a közösség, ö pedig megy most is fáradhatatlanul akárcsak az őszszel. Azt mondják a szövetkezeti vezetők, hogy amióta szövetkezeti tag lett, egyetlen napot sem hiányzott a közösből, csak amikor beteg volt. SZIVÉT, LELKÉT beleadja a munkába az öreg. Tudjuk: jórészt neki köszönhetjük, hogy kenyér- gabonát is osztottunk az idén. Se én, se a másik se a harmadik nem jött az ősszel a tsz-be, amikor vetni kellett, de az Öreg az itt volt. Dicséret és köszönet ezért neki — mondja Győri János az egyik szövetkezeti tag. A szövetkezeti mozgalom kibontakozásának élharcosaként ismerik el Tolnanémediben Győré And rás bácsit. Éppen ezért a falu kommunistái hívták, hogy lépjen be a pártszervezetbe tagnak. Hívták és szívesen ment. Tagjelöltség nélkül, rendkívüli úton, nemrég kapta meg a piros párttagsági könyvét. Ez pedig nagy dolog, de Győré András bácsi megérdemelte. Dorogi Erzsébet „Szemet szemért44 a diplomáciában Néhány héttel ezelőtt tuniszi munkások bontani kezdték a tuniszi francia nagykövet szállását körülvevő kerítést. Jean-Mark Begner nagykövet azonnal tiltakozott a tuniszi külügyminisztériumban. »Sajnáljuk — válaszolták ott —, de új utcát építünk. az ön falának egy kis része utunkban áll«. A nagykövet jelentést tett kormányának. . Huszonnégy órával később az ifjabb Habib Burgibát, Tunézia párizsi nagykövetét meghívták a Quai d’Orsayra, ahol hivatalosan megismételték előtte Begner tiltakozását, nemhivatalo- san pedig tudomására hozták, hogy a francia nagykövet mindaddig nem tér vissza Tuniszba, amíg az ottani városi hatóságok nem szüntetik meg az útépítő munkálatokat a francia diplomáciai képviselet közelében. Másnap reggel csákányokkal és lapátokkal felszerelt párizsi munkások jelentek meg a tuniszi nagykövetség Barbe de Jui utcai épületének bejárata előtt és kezdték felszedni a kövezetét. Pillanatok alatt eltorlaszolták a bejáratot, a homlokzat előtti járdát pedig elborította az aszfalt- törmelék. A nagykövetcég titkára, bár sejthette, hogy miről van szó, megkérdezte a munka felügyeletével megbízott mérnököt, hogy mi történik itt? »Valahol ezen a környéken megrepedt egy vízvezetékcső, de nem tudjuk hol és most keressük«, — válaszolta a mérnök bizonytalanul.
