Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-07 / 82. szám

4

■ i

TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG - 1960. április l

Hatvanöt szereplő, magas színvonal a szavalok, ének- és zeneszólísták szekszárdi járási találkozóján

A felszabadulási kulturális szemle járási bemutatóit a szekszárdi járásban több részletben rendezik meg. A legjobb szavalok, ének. és zeneszólisták találkozójára Bátaszéken került sor a felszabadulási ünnepségek keretében. Hatvanöt szereplő mutatta be tudását, adott számot fel- készültségéről.

A bemutatott szavalatok, énekés zeneszámok lelkiismeretes fel- készültségről tanúskodtak, úgy. hogy a találkozó műsorának színvonala magas volt, jobb, mint az elmúlt évek hasonló műsoraié.

A szavalok közül különösen a tolnai gimnazisták jeleskedtek. Közülük is elsősorban Klem Márta Arany János: Walesi bárdok című költeményének tolmácsolásával, Bánhegyi Katalin József Attila: A város peremén című versének előadásával és Aszmann Anna József Attila: Hazám című költeményének magasszínvonalú előadásával. Nagy sikert aratott

és szép élményt nyújtott a selyemgyári Bajza Anna Jiri Marek: Az anya beszél című írásának előadásával. A tengelici Dömötör Etelka és az őcsényi általános iskolás Fülöp Sára emelkedett még ki az egészében figyelemreméltó műsorból. Dicséretet érdemel az ugyancsak általános iskolás bogyiszlói Telegdi Julianna Tvardovszkij: Átkelés című írásának tolmácsolásáért.

Az énekszólisták közül Fülüp Sára emelkedett ki őcsényi népdalok és Schubert: Vadrózsájának előadásával. A zeneszólisták közül a legemlékezetesebb teljesítményt Honti József (Öcsény) harmonika, Dóczi István (Sárpilis) és Klem Márta (Tolna) zongoraszámai jelentették Szerepelt a bemutatón a sárpiiisi mesemondó, K Kovács János is.

A zenekarok és énekkarok járási bemutatójára jövő vasárnap Tengelicen kerül sor.

így látják

tizenötéves fejlődésünket a Tolna megyei gyerekek

"így látják gyerekeink a szocializmust« — talán ebben a mondatban lehetne legjobban ösz- szefoglalni a Tolna megyei gyermekrajz kiállítás tartalmát, értelmét, mondanivalóját. A kiállítást Szekszárdon rendezték meg a felszabadulás 15. évfordulója tiszteletére, a Garay téri általános iskolában. Négyszázhúsz rajzon számolnak be a gyerekek arról, hogyan látják fejlődésünket, mi az ami számunkra fontos mai életünkből.

Nyugodtan állapíthatja meg lázár Pál festőművész, a kiállítás rendezője: — A gyerekek a legnagyobb igyekezettel és szeretettel készítették képeiket. Kis »anziksz« valamennyi. Rá lehet belőlük ismerni a falura.

Ezt még annyival nyugodtan meg lehet toldani, nemcsak a falura, de egész Tolna megyére rá lehet ismerni a képekből. Sőt az egész mai magyar valóságra. A gyerek kevesebbet is, de többet is lát fejlődésünkből, mint a felnőttek. Hiszen mi hozzászoktunk ahhoz, hogy nagy vonalakban, nagy távlatokban. nagy tömbökben gondolkozzunk. Ezeknek a gyerekeknek a számára a szocializmust, fejlődésünket egy- egy új iskola, egy-egy új ház, kultúrház, rádió, televízió, villamosítás, traktor, villanytűzhely, korszerű bolt, mosógép, porszívó, színház, zongorázó parasztlány jelenti. S már ábrázolják a képeken a ma napjainak nagy átalakulását, a termelőszövetkezetek fejlődéséről is beszámolnak. És az »Otthon lett a grófi kastély« című kép nem megváltozott életünkről beszél-e?

A rajzok — gyermekrajzok. De nem egyen a tehetség határozott jeleit lehet észrevenni. Nemcsak a dombóvári Horváth Marietta munkáján, hanem a tolnai Schmidt Klárién, vagy a duna- kömlődi Polányi Mátéén is, hogy csak néhányat említsünk.

Nyugodtan lehet mondani. a gyermekrajz-kiállítás jelentős kulturális eseménye megyénknek. Megnézni pedig nemcsak érdemes, hanem egyenesen élmény.

(~ei)

ban, s így egyedül maradtam New Yorkban. Elsősorban azzal kísérleteztem, hogy Levine úr helyett találjak valakit, akivel közösen cikkeket írhatnánk. Nehezen ment a dolog, s közben minden nap tovább apasztotta amúgy is lapos pénztárcámat.

Elhatároztam tehát, hogy elfogadom egy volt kapitány meghívását, aki virginiai farmjára aratómunkásokat keresett. Szénásszekereket megrakni vagy egy búzatáblát aratógéppel levágni — ennyit legalább fiatal koromban megtanultam. A mezőgazdasági munka különben is jót tett a hosszú semmittevés után. Fizetést a munkámért ugyan nem kaptam, de legalább ingyen és egészséges táplálékon éltem. — Egyedül az amerikai hőség volt förtelmes. Még a tenyerem sem tudott megkérgesedni úgy, ahogy kell, mert annyira izzadtam, hogy folyton csak felhólyagosodott és sebesre dörzsölődött.

Virginiai tartózkodásom mindössze pár hétig tartott. Augusztus elején levelet kaptam New Yorkból, egy Lewis Galantiere nevű, előttem addig ismeretlen publicistától, hogy szívesen megpróbálna velem közösen néhány cikket írni. Azonnal visszautaztam New Yorkba, de útközben rövid látogatást tettem Washingtonban Willinél és néhány más barátomnál.

Galantiere feleségével együtt Manhattan felső részén lakott, de dolgozószobát bérelt a város centrumában, egy felhőkarcoló hunyonnyolcadik emeletén, közvetlenül a tető alatt. A szoba pici

volt, de állt benne egy dívány, s így kis táskámmal beköltözködtem. Az augusztusi hőségben éjjel-nappal csurgott rólam az izzadság, s csak úgy tudtam kitartani, hogy minden félórában letussoltam magam; szerencsére nagyon közel, a szobával szemben volt a zuhanyozó. Galantiere mindennap eljött, s együtt dolgoztunk. Megpróbálkoztunk a legkülönfélébb témákkal, új barátom pedig nyakába szedte a lábát, hogy közös műveinket elhelyezze valamilyen újságnál vagy folyóiratnál. Fáradozásai azonban eredménytelenek maradtak, úgyhogy abbahagytuk a további próbálkozást. Irodáját felajánlotta nekem lakásnak, de nem akartam továbbra is terhére lenni.

Egy német ismerősömnél véletlenül összeismerkedtem a salzburgi ünnepi játékok volt karmesterével, Burghausferral, aki emigránsként élt most New Yorkban. Neki sem volt munkája, s havi negyven dollárból kellett megélnie. Ezt az összeget a nagy karmester, Toscanini folyósította neki régi salzburgi barátságuk jeléül. Eurghauser elmondta, hogy összekerült valahol egy idősebb, jótékony kvéker hölggyel, aki bizonytalan időre el akar utazni és csinos négyszobás lakását úgyszólván ingyen, havi tíz dollárért hajlandó bérbe adni. Ha én odaköltöznék, fejenként csak öt dollárt kellene fizetnünk. Persze szívesen elfogadtam az ajánlatot, és azonnal össze is költöztünk.

Úgy tanyáztunk a kvéker hölgy lakásában, mint a cigányok, mert Burghauser még nálam is keveSdiC d fatládJUúfoyáli

Új műsort mutat be a hátai népi együttes a felszabadulási

kulturális szemlén

Lla valahová színvonalas, mű- ** vészi műsor kellett, bizton lehetett számítani a bátai népi együttes reprezentatív, a megyei igényeket tökéletesen kielégítő, de az országos igényeknek is megfelelő bemutatójára. Pedig működésüket soha nem kísérte olyan zajos ünneplés, olyan hurrá-hangulat, mint egynémely más neves művészeti együttesünkét. Csendesen mondhatni szerényen, készültek minden előadásukra és mindig a közönségre bízták, döntse el, megérdemlik-e a tapsot, vagy sem. Soha nem reklámozták ünma gukat, később jóhírnevük hatásosabb volt mindenféle reklámnál.

S máig, sajnos nem egy nagynevű együttesünket elmosták az évek, megcsappant a működési, a szereplési kedv, megfáradtak talán, vagy nem tudtak eléggé lelkesítő célt tűzni maguk elé hosz- szabb vizsgálódást igényelve ennek a teljes mélységben való feltárása, elég az hozzá, hogy mai munkájuk csak árnyéka a régebbinek.

Bátán ma sem cseng hiába a a telefon, ha meghívást közvetít a népi együttesnek. A ..Szocialista kultúráért” kitüntető jelvény itt nem vitrin-dísz, nem fényesen csillogó ékszer, ami fölött el lehet ábrándozni a múlt sikerein,"hanem mindig újabb eredményekre serkentő figyelmeztető kitüntetés.

múltra. Táncok, énekszámok teszik teljessé a műsort. Úgy érezzük együttesünk fejlődésének ismét magasabb fokára lépett ennek a műsornak a betanulásával.

Arról nem beszél Id. Farkas Vilmos. az apa, hogy a műsort fia, ifj. Farkas Vilmos állította össze, szövegét ő írta, a táncok koreográfiája is az ő munkája. Ö a rendező és táncol is a népi játékban. S azt is csak futólag említi meg, hogy nem volt könnyű a műsor összeállítása, hiszen a halászoknak meglehetősen kevés dal-hagyományuk van. Meg az együttes tagjaival is vannak problémák. A tagság cserélődött. A középkorú tagok közül jónéhónyan elmentek traktoros iskolára, a fiatalok közül meg ketten ipari tanulónak. Újaknak kellett a helyükre állni. Pontosabban: újakat kellett toborozni helyettük. Néhányan az öregek közül is kiváltak a csoportból De mindez nem akadálya a működésnek. Sőt.

1/ őzben két színjátszó csoport is működött a művelődési otthonban, az egyik például a Dandin Györgyöt mutatta be nem kevés sikerrel. Most megint két színdarab előkészületei folynak. Az egyik Nazim Hikmet műve, a „Legenda a szerelemről”.

S mindez anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is panaszkodnának a nehézségek miatt. (Amely nehézségek egyébként ténylegesen megvannak.) Mivelhogy a nehézségeket le is lehet küzdeni. Ezt példázza a bátai népi együttes működése.

De egy dolog miatt méltatlan- kodnak az együttes vezetői, s nem is ok nélkül.

— Kevés a szereplési lehetőség. Betanulunk egy-egy műsort, aztán párszor előadjuk itt Bátán és nincs tovább. Szerepelni szeretnénk. Csak hívjanak meg bennünket. A földművesszövetkezet csoportja vagyunk. Szívesen megyünk közgyűlésekre, ünnepségekre csak hívjanak bennünket, s teremtsék meg a szereplési lehetőséget. S akkor még nagyobb lesz a csoport tagjainak kedve, még jobbak lesznek előadásaink.

Id. Farkas Vilmos szavaihoz nincs mit hozzátenni. A bátai csoport nem kér és nem csinál magának reklámot, de mindig kész a szép hirdetésére, a kultúra terjesztésére. Több mint tíz éve ezt tűzték célul maguk elé, s a vállalás teljesítésében még egyszer sem fáradtak el annyira, hogy abbahagyták volna a munkát.

Letenyei György

A munka csendben folyik, ” majdnemhogy titokban, most is folyik, Hetenkint kétszer az együttes tagjaival népesedik be a művelődési otthon, ahol ifj. Farkas Vilmos irányításával folyik az újabb előadás csiszolása, finomítása. Április 12-én, a fel- szabadulási kulturális szemle őcsényi körzeti bemutatóján szerepel legközelebb a csoport. Id. Farkas Vilmos, a művelődési otthon igazgatója ezeket mondja az új műsorról:

— Címe: Este a halásztanyán. Feldolgoztunk benne egy balladát, amely, mint már több műsorunkban is, a szegény lány — gazdag legény szerelmének tragédiáját mondja el. Ugyanekkor ez a műsorunk már mai életünkkel is foglalkozik, sőt mondanivalóját éppen a mai halászéletből vettük. A i ballada csak betét, emlékeztető a

sebbet értett a háztartáshoz. Ha sikerült egy épkézláb reggelit feltálalnom, vagyis semmi sem égett oda, semmi sem kozmásodott meg, Burghauser jutalomképpen egy óra hosszat fagottozott nekem. Kivételesen jól sikerült reggeli után Richard Strauss Don Juan- motívumait játszotta, melyeket különösen szerettem. Egyébként többnyire forró virslin vagy burgonyasalátával körített májgombócon éltünk, mert ezeket az utcai bódékban készen lehetett kapni.

Burghauser értékes könyvtárának egy részét át tudta menteni Ausztriából, úgyhogy időm nagy részét olvasással tölthettem. Kivételes élvezetet szerzett nekem az olvasás, mert az egész elmúlt év alatt Cecil Rhodes, Lord Kitchener, az arábiai Lawrence és az angol katonai memoár-irodalom más hasonló termékein épülhettem. A jamaikai helyőrségi könyvtárban ugyanis más fajta műveket nemigen találtam. Rendkívüli érdeklődéssel olvastam most először végig Casanova emlékiratainak összes köteteit. Az emlékiratok — mint ezt most megállapítottam — nemcsak a mindenki által ismert, csodálatos erotikus kalandokat tartalmazzák, hanem amellett a tizennyolcadik századbeli Európa uralkodó rétegeinek életéről is tökéletesen szemléletes képet nyújtanak: alig van ország, melyről ne kapnánk eleven és plasztikus képet. A szerző egyedül csak a mi Porosz- országunkat intézi el néhány rövid oldalon.

(Folytatjuk.)

Beszélgetés egy nyugdíjas parasztemberrel

Újra egy év telt el a jól megérdemelt pihenés, a nyugdíj idejéből. Egy évvel ezelőtt ugyanitt a ház előtt találkoztam Tóth János bácsival, az idős nyugdíjas parasztemberrel. Akkor is tavaszvolt, s az idős mórágyi bácsi éppen terveiről beszélgetett. — Ide

— mutatott akkor az árokpartra

— szilvafákat akarok ültetni.

S most, hogy itt állunk a jócskák már rügyeznek, hirdetik egy idős munkásember elpusztíthatatlan munkakedvét. Mert nemcsak ezekről a jócskákról van szó, hanem a többiekről is, amelyek belül a kertben virítanak, hisz itt a baracknyílás ideje.

De még ez sem minden, mert a szakcsoportban elültetett 300 akác és 1200 gyümölcsfacsemete közül is sok az ő munkáját dicséri. — Nem tudok munka nélkül lenni — mondja — úgy érzem, ha nyugdíjban is vagyok, valahol mindig szükség van a munkámra.

Most is éppen egy nénike lép mellénk: — János bácsi, van-e még azokból a gyümölcsfákból, én is szeretnék ültetni a ház körül egy párat.

— Van lelkem — adja mea a választ —, csak intézze el a fold- művesszövetkezet irodáján. Ott leap egy cédulát és én kiadom a csemetéket.

Amint beljebb megyünk, látni is a kertben az elföldelt csemetéket. Ezek elosztását vállalta Tóth bácsi. — Előzőleg házról házra jártam — mondja s megkérdeztem, ki milyen és mennyi fát

akar. Most aztán széjjelosztom. Már alig van az eredeti 350 darabból.

Még egy szenvedélye van, ha lehet így mondani, s ez a szőlő, íme a ház eleje is ezzel van befuttatva. Egy tő úgy elfutott, hogy tavaly is 137 fürtöt érlelt meg. No, a szakértő kezelés, a gondos bánásmód bizony nem vész kárba. A szakértelméről egyébként tanúskodik a díszes oklevél: ezüstkalászos gazda a szölö- és gyümölcstermelés terén. Jelesen végezte el a tanfolyamot. — Bizony fiatal barátom — mondja — nem állhatunk meg, tanulni kell. Meg aztán mi lett volna a világból, ha a mi öregjeink nerrt szorgoskodtak volna. Itt vannak a gyümölcsfák például. Ha nem ültettek volna, most mi sem ennénk.

— Ha másért nem — mutat ki az útszélen álló facsemetékre — tán azért majd emlegetnek egy darabig. — Bizonyára jó darabig, elmondják majd amikor leszakítanak egy-egy szilvát róluk, ezt még a Tóth bácsi ültette...

De nemcsak ilyen önként vállait munkából áll ám az élete. — Szórakozás is akad, jut rá idő bőven. a pihenés óráiban. — Amikor jobb az idő el-eljárogatok horgászni — mondja. S most elfogja a hagyományos horgász mesélőkedv.

így él dolgozik, szórakozik manapság egy nyugdíjas parasztember. S ami a legérdekesebb — ez ma már talán nem is furcsa.

__________________________ (Sz)

A „Kiváló földművesszövetkezet44 címmel pénzjutalmat is kaptak a faddi földművesszövetkezet dolgozói

A Faddi Földművesszövetkezet vezetősége és dolgozói április 3-án ünnepelték, hogy elnyerték a »Kiváló földművesszövetkezet« címet és a velejáró oklevelet Horváth István ügyvezető tájékoztatta a megjelenteket a végzett munkáról, majd ismertette az eredményeket: 28 000 forint nyereségrészesedés, 4000 forint jutalom, nyári kirándulások, tehát érdemes volt jól dolgozni — mondotta az ügyvezető. Felszólalt Báthory Lóránt, a SZÖVOSZ titkárság vezetője, Győrfi László, az FJK elnöke, Grábics István, a KPVDSZ i megyei titkára is- Horváth János,

a MÉSZÖV kereskedelmi osztályának vezetője a MÉSZÖV üdvözletét tolmácsolta, majd a Faddi Földművesszövetkezet elért eredményeit, sikereit méltatta, mely után közel 10 000 forint Jutalmat, valamint okleveleket adott át a szövetkezet dolgozóinak. A dolgozom nevében jelen- csik Pál köszönte meg a jutalmakat. Ezt követően a Sióagárdi Földművesszövetkezet tánccsoportja szórakoztatta' a megjelenteket. Az ünnepély után a szövef- kezet dolgozói halvacsorán vettek részt, melyet reggelig tartó tánc követett,