Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

i

*

fr

A tárogatót most is ott őrzöm kopott fatokban a szekrény tetején. Egykori rokkant, vak gazdájának teste már régen eggyékeveredett a haza földjével. A régi hangszert azóta senki sem szólaltatta meg. Mégsem néma. A csendes nyári estéken, amikor egyedül ülök otthon és elmerengek gyermekkorom emlékein, még most is hallom az öreg Kissiéi tárogatójának hangját. Ércesen- szól és elnémíthatatlanul..:

Különös ember volt az öreg. Féllába hiányzott, s a csonkra szíjazott fadarabon bicegett végig a falun, ha néha kibújt viskójából. Jobb hóna alatt mankó, bal kezében fehér bot Ruhája kopott, toldozott-foldozott volt, de rongyos soha Őszülő haja a válláig ért, arcát reme- te-szakáll övezte. Bőre, mint a gyűrött pergamen: mély árkokat rótt rá a könyörtelen idő. Vállán üres tarisznya lógott, bicegő lépteinek ütemére ver- deste oldalát. Ép lábán nyáron sarut hordott, télen zsákdarabokba bugyolálta. Messziről bárki koldusnak nézhette, de közelebb érve az alamizsnát nyújtó kéz1 visszahúzódott: a rokkant, vak ember külseje tiszteletet parancsolt. Büszke tartása, aszkétikus arcvonásai erőt és méltóságot sugároztak. »Szent ember« — mondták róla a vénasszonyok,

Negyvennégyben hagy csapat gyerekkel rabló-pandúrt ját_ szottam az augusztusi porban úszó Fő utcán. Kiszel bácsi éppen akkor ment végig1 a falun. »Nézzétek mán, ehun gyün a cucilista!« — mutatott felé a Hajdi bíró fia.

— Az meg mi, te?kérdezgettük tőle.

— Nem ’tóm, apám mondta, hogy az öreg Kiszel nem szent ember, hanem cucilista. Meg a nóták is cucilisták, amiket tárogatózik.

Sokáig törtem a fejem rajta, mit jelenthet a titokzatos szó. Másnap megkérdeztem apámtól. Azt válaszolta, • a 'cucilista rosszfajta ember,

Vagy két hét múlva az anya- nyulamat vittem Koblászék apaállatához. Nagy fütyórészve siettem végig a Fő utcán, amikor az egyik sarkon nekiütköztem Kiszel bácsinak. Ijedten odébb akartam állni, de az öreg az összeütközéstói kiejtette kezéből a botját Óvatosan lehajoltam, s odanyújtottam neki.

— Köszönöm, édes gyermekem — mondta az öreg. Hangja jóságosán, szeretetteljesen csengett. Jól esett a kedves, simogató hang, ritkán volt részem benne. Többnyire csak »hé, gyerek !«-kel, vagy »te íiú!«-val tituláltak. Egy pillanatra megálltam előtte, rajtafelejtettem tekintetemet.

— Hová sietsz ilyen sebbel- lobbal? — érdeklődött.

— A nyulamat viszem a Kob- lászékhoz... — dadogtam.

Napégette kezével a kosaram felé nyúlt. Kitapogatta benne a tapsifülest, s elismerően megjegyezte: — Szép .. j Biztosan sok kicsinye lesz.., Hanem tudod-e, nekem milyen apa- nyulam van? ,:: CsincSilla-szür- ke.

— Csíncsilla? ■— kérdeztem kerekre nyílt szemmel.

— Az.; No, gyere csak;, majd meglátod.

Kissé meglepődtem. Hiszen mindenki tudta a faluban, hogy Kiszel bácsi már régóta, senkit sem fogad otthonában.. Megfogtam az örég kezét és szótlanul elindultam vele. Alig mentünk néhány háznyit, két csendőr tűnt elő valahonnan,

— Jönnek? — kérdezte az

aggastyán. ■

— Csendőrök — válaszoltam.

Amikor elhaladtak mellettünk, hangosan és illendően köszöntem, mert azt már megtanultam, hogy a ■ csendőrök igen nagy urak, nagyot kell köszönni nekik. Nagy csodálkozásomra Kiszél bácsi szótlanul ment tovább, bár egészen bizBERTALAN ISTVÁN:

tosan hallotta lépteiket, ruhájuk, kakastoílujj suhogását.

— SZ’imatolriák a' kop-t! — dörmögte keserű gyűlölettel.

Hamarosan íftígriShk' ä falu- végre/ béméntírníc KísZel "bácsi kertjének1 .kLpuján. Az öreg gondosan1 beréteszelte -a zárat. Mesebeli látvány’' törült elém. Az akácsövénnyel határolt, kis telek , > . valósággal t. tühdérkert volt. Á kaputól a házikóig gyönyörű szőlőlugas, ha jolt boltívesen az ösvény fölé.’ Kétoldalt gondosan ... ápolt gyürpölcsfák roskadoztak ed.es terhűktől A lugas yégén kétfelé ágazott az út, pompázó Virágagyat ' ölelt körül, közepén sohtorn'yú kicsi vár trónolt, mohával, kövirózsákkal börítótt Sziklahairúon. Álmélkodásoró még növekedett, amikor megpillantottam a házat. A kis vityillő talált kőből, vályogból, téglából, bádog- és desáfeáááraböliból,. . sárral egyberágasztott'rőzséből épült. A . házról-, ’’aí kertről, mindenről nagy-nagy szegénység, s mégis mesebeli szépség igézete áradt.

Az öreg magahiztoáan mozgott a kertben éá a ház körül, szinte elfeledtette .vakságát. A viskó melíéjtfc kicsiny,. ólak, ketrecek, kalitkák sorakoztak,,: benkicsiny vár mellett a pádon, , mozdulatlanul, mint egy szobor, .. csak gz ujjai, mozogtak a hang- szer billentyűin. Lábujj'hegyen :, iopakodtárgL, közelebb, s egy bokor mögül lestem az aggastyánt. Meglepetten meresztgettem szememet az eljbém táruló, látványra. A vén tárogatós előtt 0 virágágy szélén egy gyönyörű lány üldögélt. Karcsú karjával átkulcsolta térdét, melyen állát nyugtatta. Könnyű pipacspiros ruhája- alól kivillant . comb j ának márvány-fehérsége. Hosszú haja fekete volt, mint a szafvasbogár szárnya. Elöl ' margarétából iont f.üzér fogta össze, hátul fekete zuhatagként ■ omlott alá meztelen vállaira. Szeme, zöld parázsként izzott a nyár-aíkonyi fényben. Szépséges, tiszta arcáról madonnás szomorúság és megejtő báj sugárzott.. Mozdulatlanul ült, s jjjmereven néz-te a tárogatozó aggastyánt, mindén érzékszervé- . vei magába szívta' a csodálatos ( dallamokat. Olyan volt, mint egy ..mesebeli tündér, szinte vár- • tam, mikor bont szárnyat, s perdül libbenő táncra a virágok .között.

Jó negyedóráig ülhettem áhi- tatos csendben. Igéző dallamok . kaptak szárnyra a vén rokkant ,, kopott' hangszeréből. LegtÖbbj ül — Eljöttél?-— El — feleltem felrezzenve. Nem is gondoltam volna, hogy tud ottlétemről.

— Hallottam, amikor jöttél, megismertem a járásodat.

— Pedig,1 igazán csendesen... ‘ — A vakok jobban hallanak, mint a iátok.

Néhány pillanatnyi szünet után folytatta:

— Nem félsz?

— Nem.

— Tőlem félni szoktak a gyerekék... Pedig szeretem őket.

Megint elhallgatott. Gyermeki képzeletemben megannyi kérdés torlódott egymásra. Sok mipdent szerettem volna megtudni róla és a tündér! teremtésről. Valami azonban visszatartott attól, hogy a lányról szót ejtsek.

t— Tessék mondani, igaz, hoev a Kiszél bácsi cucilista? — bátorkodtam aztán neki a kérdésnek.

Az Öreg meglepetten emelte fel a fejét.

— Ki móndta ezt neked?

— Hát mondják. Meg azt is hallottam, hogy a dalok is cucilisták, amiket tárogatózik.

— Nem cucilistának, hanem

nük szfebbnéi szebb házinyulak, s olyan: állatok, amilyeneket, én addig- jószerivel csak. az iskolás könyvben láttáin: mókus, róka, páva, .'fácán,1 áörény, tengerimalac, sündisznó, fehéregér.

Sokáig emlékezetes maradt számomra ez a látogatás, napokig csaíf, a különös öreg s a há- ' zat'ája’ foglalkoztatott.

Esténként* feihhfSant a megszokott nyáresti szerenád. Kiszel bácsi -tárogatójának. .édesbús háh&já; - ;Z*hgetty zúgott, hömpölygött a dal végig az egész fadurtÓjHÓT11 étCééenVbúgój hol lágyan zsöftgó, höí trillázó dallama megrezegtette. a völgyre ülépedétf '.‘íbllgdt.i'ipeKéz le« vegöt. A háíatéro1 párasztok egy pHJanatra, ,,,megálltak: »A szent ember, tárogatóik!«; A lassú, lomha léptekkel hazafelé sammogó r -tehenek-,.*--felemelték fejüket1 'és- panasaösaa elbődül- tek.

ti-'1 v ' <4-1^

Egyik- este■/’merengve ‘figyel’ tem a tárogató hangját, aztán hirteleft’,.' éihrátározáüfeal, neki- iramodfám.^'Néhány 'perc múlva visszafejjt£t1;. jéfegzettel, láb; ujjhegyén.;’ sinte.'ferapl6mi á'fii:- tattá! ’ surrantam * Bé Kl’szxl -W- csi kertjébe. Az öreg ott ült a

két ismertem.már, gyakran hallottam esténkénti Utolsóként?

: azonban olyan dallam zendült. -fel, amely,-új; volt számomra.', Valami, nagyszerű erő, fenséges *

' varázs áradt belőle. Egészen "ha- j talmába kerített.

A dal után - elnémult . Kiszel ; bácsi tárogatója, ölébe fektet- ’

■ je. a hangszert* s a. vakok jeíleg-l

■ zetes, , merev tartásával szófia- ’ nul, motóulatlánúl . ült tovább. .Tekintetem ismét, a lányra ’

• .1 röppent. Felállt, néhány pil-» lanatig, mozdulatlanul matúdt, ;

■ majd lassú-, deirúganyós,lépték-'•

• kel; megindult. Mellettem ment

el, a bokor mögül éreztem szok-r nyája ( szélének lágy. simogató-. sát.-Almélkodva néztem, egy ■ pillanatra sem vettem le róla .

, .tekintetemet. így még sakkal ‘ szebbnek’látszott. Arbockárcsú 'derekát 'fehér öv fogta át, rin- i r. éó-’ telt kis csípője kidombori- V ’ tóttá a könnyű szoknyát, almá-'- nyi melle emelintette égőpiros " blúzát. Sohasem láttam ’ még ■ l .hozzá fogható szépséget. Elvo-,

’ nult előttem, majd bement a házba és eltűnt a szemem elől. - Nem, mértem megmoccanni. Gondoltam,, bá az öreg is be- megy a viskóba, észrevétlenül elosonok. Kiszól bá-"si azonban f váratlanul, .megszólalt:

¥ ■- a / ■

áZöciálfStáhak mondják azt. De én nem az vagyok.

— Az valami rosszfélét- jelent?

— Nem, ném jelent rosszfélét, de én mégsem vagyok az.

Megkönnyebbültem. Kiszel bácsi tehát. mégsem rosszíéle ember.

— És a nóták, ami et táro- ■gatőzfik? »’•

— Igaz emberek dalai.

• ' •»» Azok kicsodák? ,

" ' A szegények és becsületesek ... De miért ülsz ' olyan , messze? • Gyere közelebb.

Felálltam, odaléptem. Kiszel bácsi tétova mozdulattal felém nyújtotta, kezét. Gyengéden végigsimogatta a hajamat, ujjai ■ hegyével, kitapogatta arcvonáso.. mat.;.:í,

— Érdekes arcod van.

— A bácsi egyáltalán nem

lát?

— Semmit, kisfiam.

— Már régóta?

— Huszonöt éve.

— Nagyon rossz lehet sem- ■ mit sem látni.

Az öreg nem válaszolt. Kí- vSficsíisá'gOm ' azonban nem ha- ■- gjcott- nyugton. .

— És álomban sem lát?

— Eleinte vakon is láttam álmokat. De már nagyon régen csak hangokat álmodok... Dalokat, dallamokat, emberek, állatok hangját.

Sokáig beszélgettünk. Érdekes, számomra ismeretlen dolgokat hallottam tőle. Arról beszélt, hogy Magyarországon a munkások és a szegény földművelők a legigazabb emberek, de az orgzág mégsem az övék A szegények egyszer már elűzték nyakukról a gyárosokat, föld- birtokosokat, de hatalmuk el. bukott. Ekkor harcolt és rokkant meg Kiszel bácsi, ekkor vesztette szeme világát.

Már erősen sötétedett, amikor elbúcsúztunk egymástól. Távozásom előtt két kezét a válla- imra tette.

— Hanem a lányról, akit itt láttál, ne szólj senkinek. Nagy baj lenne belőle, nagyon nagy baj — mondta kérlelő aggodalommal.

— Senkinek, soha! — jelentettem ki őszintén.

— Bízom benned, fiam — bocsátott utamra.

Ezután gyakran eljártam az öreghez. Már nem a gyönyörű kert, a kis vár, a különös házikó és az érdekes állatok vonzottak. Sokkal inkább a szépség: s lány titka és az aggastyán régi, érdekes történetei. A lányt nem láttam többé, nem is beszéltünk róla. Sejtelmem szerint állandóan a házban tartózkodót':, mert Kiszel bácsival mindig csak a kertben beszélgettem.

Barátságunk csak néhány hétig tartott. Az emberek fgyre többet beszéltek a háborúról, arról, hogy nemsokára odaér a front.

ősz volt, amikor egyik este hiába vártam, hogy megszólaljon az öreg Kiszel tárogatója. Aggódva indultam a kicsi ház felé. Talán beteg? A Fő utcán szekereken, gékocsikon elcsigázott arcú. fáradt katonák vonu'- tak . nyugat felé. Németek, ma- . gyarok vegyesen Az öreg tárogatós kertjének máskor gondosan bereteszelt kapuja tárva- nyitva volt. Végigfutottam a lugas alatt. Szomorú látvány fogadott. A virágok széttiporva, a vár lerombolva, ajtó-ablak nyitva, az -Udvaron szerteszéijel mindenféle holmi. Az állatok ketrecei üresek voltak. Beléptem a viskóba.

Mindent szétszórva, feldúlva találtam. Egy egészen kicsi, szobának egyáltalán nem nevezhető helyiségben női ruhadarabokra leltem. Megdöbbenve ismertem fel közöttük a pipacspiros ruhát. Mellette egy héber nyelvű imakönyv hevert. Ekkor kezdtem megérteni, miért kellett titokban tartani a fekete hajú lány ottlétét. Az összetört bútorok, szétdobált, megtiport szegényes holmik között ott hevert a tárogató. Felzaklatott érzésekkel, riadtan néztem a Dualitás nyomait. Mi történhetett Kiszel bácsival és a lánnval? Ki tette ezt a gazságot velük?

Megálltam a kicsi szobában, torkom összeszorult, sírás fojtogatott.

Két nap múlva viszontláttam a vén tárogatóst. A szovjet előőrsök találtak rá a falu határában. A németek vitték oda. s agyonlőtték a kiserdő mellett. Ott voltam a temetésén. Gyalu- •latlan koporsóban feküdt, vérvörös lobogó volt a szenvedője, éppen olvan s»ínű. amilyen a fekete hajú lány ruhája pl- roscsillagos katonák kísérték utolsó útjára.

A lányt nem láttam többé, azóta sem tudom, mi lett vele,

A tárogatót most is ott őrzöm kopott fatokban a szekrény tetején. Egykori rokkant, vak gazdájának teste már régen eggyékeveredett a haza földjével. A régi hangszert szója senki sem szólaltatta meg Mégsem néma. A csendes nvári e?- téken. amikor egyedül ülök otthon és elmerengek gyermekkorom emlékein, még ma is hallom az öreg Kiszel tárogatójának hangját. Ércesen szól és e!« némíthatatlanul...