Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

KÉPEKBEN nem élt olyan jól, mint napjainkban, s arról is a tények beszélnek, hogy népünk műveltebb, egészségesebb lett, mint valaha volt. Ipari ter­melésünk üteme hatszorosa a Horthy-Magyar- ország ipán fejlődésének, megszűnt a munka­nélküliség, nem ismeri népünk már a létbizony­talanságot. A mezőgazdaságban is döntő fölény­be kerültek a szocialista szektorok. Nem voltunk egyedül a nagy feladatok meg­oldásakor. Mellettünk állt és segített az egész szocialista tábor, élén a kommunizmust építő Szovjetunióval. Népünk történelmében először talált olyan barátra, amely kész volt arra, hogy támogcssa népünk felemelkedését, a szocializ­mus építésének megteremtését, a haza függet­lenségéért vívott harcunkat. A tények sokasága tanúskodik arról, hogy a nemzeti függetlensé­günk, társadalmi előrehaladásunk és a magyar —szovjet barátság elválaszthatatlan egymástól. Nem lehet számot adni arról — még kivo­natosan sem —, hogy mi mindent valósítottunk meg a hároméves és az ötéves tervek során, miként hoztuk helyre az ellenforradalom okozta károkat. »-Tizenöt év képekben-» a másfél évti­zednek .egy-egy sorsfordulójára emlékeztet. Az 1958—59 telén és 1959—60 telén a dolgozó parasztok törne" gesen írták alá a belépési nyi­latkozatot, s ez azt is jelentette, hogy szakítottak az évszázados termelési formával. Megyénkben az ellenforradalom után csupán egy termelőszövetkezeti község volt, ma már számuk eléri a 97- et. Abban a néhány községben, amelyben még jelentős számban vannak egyénileg gazdálkodó parasztok, ott is működik ter­melőszövetkezet. Tolna megye összterületének mintegy 89 szá­zalékán folyik a szocialista nagy üzemi gazdálkodás. A dolgozó parasztok 1945-ben amikor a feudális nagybirtok fel­osztásáról volt szó, tudták, hegy a kommunista párt a parasztság felemeléséért, élet- és munkakö­rülményeinek megjavítás! írt harcolt. A parasztság azt is tuti­ja, amikor a párt a kisparee.’:,!; összevonását, termelőszövetkeze­tek alakítását javasolja, isméi jót akar a parasztságnak. A párt hívó szavára, amint a népneve­lők a „nagy beszélgetés” idején tolmácsoltak a parasztság felé, sok helyen csoportosan írták alá az aranykalászokkal díszített be­lépési nyilatkozatokat. Az iparosítással párhuzamo­san szerte az országban évről- évre új lakások épültek. 1951—58 között 228 498 lakást adtak át rendeltetésének. A lakásépítke­zés üteme állandóan gyorsul, s a 15 esztendős lakásépítkezési program végrehajtása nyomán megszűnnek majd a lakásgon­dok is. üj városok jöttek létre. Közöttük is legjelentősebb Sztá- linváros, Inota, Komló, Kazinc­barcika. Az új városok körül mindc­az 50-es évek elejétől megvál­tozott az iparnak és a mezőgaz­daságnak szerepe a nemzeti jö­vedelem termelésében. Az ipar gyors ütemű fejlődésének ered­ményeként, a mezőgazdaság fo­kozatosan elvesztette vezető sze­repét a nemzeti jövedelem ter­melésében és átadta helyét a népi demokrácia legszilárdabb gazdasági bázisának, a szocia­lista iparnak. Az ipar nagy mennyiségben állítja elő a legkorszerűbb szer­Hazánk egyik legkorsz erűbb vaskombinátja nütt korszerűen felszerelt ipar­telepek jöttek létre. Sztálinvá- ros, amely most lesz 10 eszten­dős, s amelynek egy részét mu­tatja be képünk, az egykori du- napentelei fennsíkon épült. A szocialista iparosítás elvéinek alkalmazásának eredményeként, számgépeket, amelyek a világ minden táján megbecsülést, el­ismerést szereznek hazánknak. Soha annyi közszükségleti cik­ket nem állított elő a magyar ipar, mint a felszabadulást kö­vető másfél évtizedben. Az új társadalmi rend fejlő­désével párhuzamosan egyre többen ragadták meg azt az al­kalmat, hogy pótolják azt, amit a tanulás terén fiatal korukban rajtuk kívül álló okok miatt el­mulasztottak. A kibontakozó kultúrforradalomban sok ezren, tízezren vettek könyvet a ke­zükbe. Tolna megyében az 1958—1959-es esztendőben csu­pán a középiskolák levelező ta­gozatán 628-an tanultak. Rajtuk kívül igen sokan végzik az álta­lános iskola VII. és a VIII. osztályát, s ugyancsak többszáz azoknak a száma is, akik leve­lező tagozaton tanulnak vala­mely egyetemen, főiskolán. Szinte megszámlálhatatlan ma már azoknak a száma, akik ezüstkalászos tanfolyamot vé­geztek a megyében. Igen nép­szerűek lettek a népfőiskolák is, ahol dolgozó parasztok, iparo­sok is szívesen tanulnak. Ké­pünkön a tengelici népfőiskolát mutatjuk be munkaközben. 1956 októberében ellenfor­radalom robbant ki, amelynek aa volt a célja, hogy megdöntse a magyar proletárdiktatúrát, hazánkat kiszakítsa a szocia­lista országok táborából, meg­semmisítse 12 esztendő minden vívmányát. Féktelen fehér ter­ror dühöngött. Ártatlan embe­rek ezrei kerültek népünk el­lenségeinek kezére. De bármily tervszerű is vöt a támadásuk, nem sikerült megismételniük 1919-et. A magyar nép élet-ha­lál harcában nem volt egyedül. Népűnk a segítségére siető szovjet seregek Segítségével rön vld idő alatt fegyverrel számol­ta fel a támadót. S a Köztársa­ság téren, aliol a legkegyetle- nebbül tombolt a fehérterror, a budapesti dolgozók „Megvéd- jük a proletárdiktaturát'’-jel- szóval forró hangulatban nagy­gyűlést tartottak, amelyen or­szág-világ előtt hitet tettek a szocializmus ügye mellett. Súlyos károkat okozott az el-* lenforradalom, de a szocialista tábor országaitól kapott politi­kai és gazdasági segítség és a magyar munkások, dolgozó pa­rasztok és értelmiségiek odaadó, lelkes munkája elhárította az országot fenyegető gazdasági katasztrófát. Tolna megye dolgozói március 27-én Szekszár- don tartott nagygyűlésen avatták fel a felszaba­dító szovjet hősök emlékművét. Emléket állítottak azoknak, akiknek harca eredményeként megnyílt a lehetősége annak, hogy Magyarországon ismét a munkásosztály vegye kezébe a hatalmat, és meg­valósítsa Lenin jóslatát, megteremtse a második magyar proletár diktatúrát. Tolna megye dolgozói is hálával emlékeznek a hősökre, felszabadulá­sunk 15, évford ulóján. A jól végzett munka jutalma az üdülés. Az ország legszebb részein létesített a népi hatalom üdülőket. Ma már közhelynek számít, ha valaki arról beszél, hogy a nyáron egy-két hetet üdülnek a Balatonon, vagy vala­melyik helyi üdülőben. Üdülő­ink télen-nyáron zsúfoltak. Egy- egy esztendőben például Bala- tonlellén 21 000-en, Balatonföld­váron 16 000-en, Harkányban 26 000-en, Siófokon 35 000-en, Za- márdiban 10 000-en, Hajdúszo­boszlón 16 000-en üdülnek. Ezek természetesen kiragadott számok a legnagyobb üdülőhelyek for­galmából Évenként, hazánkban közel egy millió ember üdül. Képünk az egyik begyvidéki üdülőt mutatja be.

Next

/
Thumbnails
Contents