Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
i3cö. április 3. tOLNA MFGTFI NEPÜJSÍG S Az tiia§ífá§ok betartása, a műszakiak jobb együttműködése szükséges a bőrgyár! helyzet javításához Uj transzformátorállomások építésével és iizembehel.vezésével javítják Szekszárdon a város áramellátását. Képünkön Molnár Lajos villanyszerelő, a DÉDÁSZ kiváló dolgozója a leágazó vezetéket köti össze az egyik új transzformátornál. Qne mainál partizán a ölt: — JfliízáiL pái'ttitk/lr 1959-ben a Simontornyai Bőrgyárat, a gyár műhelyeinek egészét nem a jó munka jellemezte. Annak ellenére, hogy a kongresz- szusi verseny feladatait túlteljesítették, sok kívánnivalót hagyott maga után a gyár múltévi lermelése. Az üzemrészek közötti munka nem volt megfelelően ösz- szehangolva, az egymásba-kapcso- lódó termelési folyamatok, akadoztak, nehézségekbe ütközött a feladatok részleteiben való teljesítése. Az éves mennyiségi tervet teljesítették de a minőségi követelményektől a tényleges eredmények eltértek. Példa erre, hogy a terv az V., a VI. és a VII. szortiment — minőségi osztályok — arányát 33 százalékban engedi meg, ezzel szemben, az össztermékek 50 százaléka (!) jut az említett szortimentekbe. Az aránytalanság nagy volt! És ebből következik, hogy a diktált nyereségességet nem tudták elérni. A hibák okai A bőrgyár, főleg külföldről beszerzett nyersbőrt dolgoz fel készbőrré, — ennek tekintélyes részét exportálja is — és ebből következik, hogy harcot kell folytatni minden darab bőr megfelelő minőségben való kikészítéséért. A devizagazdálkodás, tehát itt méginkább megköveteli a takarékosságot, a technológiai fegyelem betartását. Az 1959. évi termelési munka, hibáit több — nem csak objektív! *— hibára lehet visszavezetni. A sógor a barát, családi kapcsolatok köztudomású, hogy Si- montornyán igen elterjedt. Nem ritka az olyan család, amelyből 15—20 fő is dolgozik a gyárban, különböző beosztásban. E kapcsolatok következtében egymás A tervek teljesítésének és túlteljesítésének egyik jól bevált módszere az élenjáró agro- és zoo. technika bátor alkalmazása. Sok ilyen módszert ismerünk a mező- gazdaságban, amelyek közül egy- gyel, a mesterséges borjúnevelés előnyeivel szeretnék foglalkozni. A természetes borjúnevelés leírását mellőzöm, mivel a mező- gazdaságban dolgozók tudják, hogy ez miből áll. Helyette leírom, hogy mit eredményez nálunk a mesterséges borjúneve- lés. Szövetkezetünkben 1957-ben vezették be ezt a módszert, állami gazdasági példa alapján. Többletbefektetést ez nem igényelt, m,ert saját építőbrigádunk régi épületet alakított át mesterséges borjúnevelővé. Igaz, ez nem mond ható korszerűnek, de a célnak na. gyón is megfelel. íme a bizonyíték: Szövetkezetünkben 63 törzskönyvezett fejőstehén van. Átlagban 50 borjú születik nálunk egy évben. Gazdaságunkban külön elletőistálló van Mikor a tehén 7 hónapos vemhes, ide kötjük be és napi 22 liter tejtermelésre készítjük elő az ismert takarmányozási módszerrel. Mikor a tehén megellett, a kisborjút azonnal elvesszük tőle, betesszük a mesterséges borjúnevelőbe. Itt az állat- tenyésztés két kiváló mestere, Schaádt Henrik és felesége nevelik őket tovább. A kisborjúk négyhetes korukig 9—10 liter teljes tejet kapnak naponta. De fokozatosan rászoktatjuk őket az evésre is. Háromhetes koruktól kezdve állandóan van előttük jó- minősépű borjúszéna, lucernaszéna és fehérjedús abrakkeverék. Amikor a borjú négyhetes, akkor hibáival elnézőbbek az emberek, nem követelik meg a technológiai fegyelem olyan betartását, mint azt a gyár a népgazdaság és a dolgozó érdeke megkívánná. Az elmúlt évi tapasztalat az is, hogy nem adta mindenki tudása javát, a feladatok megoldásához. Ez főleg a műszaki dolgozókra vonatkozik. Nem volt meg a termelésben az a lelkesedés, — mond hatjuk úgy is, hogy szív — amit az „ügy”, a népgazdasági érdek megkívánt. Szívesebben törődtek egyesek a kis szőlőbirtok megművelésével, a labdarúgó-csapat eredményességével, mint a gyári nehézségek megoldásával. Az a kevés műszaki, aki éjt, nappallá téve dolgozott az eredményesebb munka érdekében, kevés volt ahhoz, hogy javuljanak a termelési mutatók. A műszakiak és a tömegszej-veze tek közötti kapcsolat sem volt megfelelő. Nem egy esetben nézeteltérések, vélt sérelmek őrölték az energiájukat, holott azt az erőt, lelkesedést más, hasznosabb dologra is lehetett volna fordítani. A hiba okai ezek. Az alapvető hiba a technológiai fegyelemben volt. A technológiai utasítások nem voltak határozottak nem követelték meg betartásukat , és ebből következik, hogy nem is igen estek kétségbe egyesek, amikor a gyári negyedéves, havi és dekád statisztikák egyre „kiabáltak” a jobb a szervezettebb munkáért. Romlott a minőség! És a kongresszusi versenyt sem a gyári hibák megszüntetésére irányították elsősorban! Bár eredményes volt a kongresszusi verseny, de mit ér az, ha egyik területen kiugrik a teljesítmény, máshol meg szinte katasztrofális a helyzet... A munkásokat kellett volna segítmár csak nyolc liter teljes és egy liter fölözött tejet kap. Ettől kezdve fokozatosan csökkentjük a teljes tejadagot, és növeljük a fölözött tej mennyiségét. így érjük el, hogy amikor a borjú 12 hetes, akkor már csak fölözött tejet kap, de ekkor már ettől is elválasztjuk. Többszöri számításaink szerint ezzel a módszerrel egy-egy borjú felnevelésénél 20 kiló vajnak megfelelő tejszínt takarítunk meg, ami 1200 forintot jelent a közösnek. Az évi 50 mesterségesen nevelt borjú így 60 000 forint többletjövedelemhez juttatja szövetkezetünk tagságát. Tudom, a mesterséges bor .Kinevel és nek ma még sok ellenzője van, akik azzal érvelnek, hogy csökött lesz a jószág. Ez nem így áll. Ezt megint csak saját eredményeinkkel szeretnénk bizonyítani. Nálunk a mesterségesen nevelt borjúk 12 hetes korukig napi átlagban 1100 grammot gyarapod. nak. Amire teljesen elválasztjuk őket a tejtől, az üszőborjaknak 170, a bikaborjaknak pedig 180 kiló az átlagsúlya. Olyan teheneket tenyésztünk a mesterségesen nevelt borjakból, hogy csaknem valamennyit törzskönyvi felügyelet alá veszik. Én éppen az elmondottak alapján bátran ajánlom valamennyi termelőszövetkezetnek a mesterséges borjúnevelés bevezetését. Meggyőződésem, hogy így is hozzá lehet járulni a termelési tervek túlteljesítéséhez, ezen belül növelni lehet az áruértékesítési mutatók alakulását is Takács Zoltán, a bonyhádi Petőfi Tsz állattenyésztő agronómusa ségül kérni a feladatok megoldásához... De ez csak alig néhány hete történt meg. „A nagy beszélgetés“ Két hete új főmérnök került a gyárba. Vendrei Árpádot a minisztérium küldte Simontomyára, tegyen rendet. Az új főmérnök megjelenésével kezdetét vette a nagy beszélgetés. A főmérnök sorra magához hivatta az osztályok vezetőit, tanácskozott velük véleményüket meghallgatta és gyűjtötte a tapasztalatot. A tizedik napon jártam Simontornyán. A változás már érezhető volt ekkor. És látszik, hogy a gyár élére jó karmester állt, aki emberséges szigorával rendet tud teremteni; de csak úgy, ha a műszaki dolgozók, a munkások segítik, támogatják ebben a nehéz munkában. — A változást, az alap, a technológiai fegyelem javításától várom — mondja Vendrei elvtárs. — Megfelelő utasítások, intézkedések és ezek lelkiismeretes végrehajtása a kivezető út a kátyúból. És a munkások véleményét is meg kell hallgatnunk, tőlük is kell kérnünk a segítséget jelen esetben a munkaverseny kiszélesítésével a feladatok megoldósásához. A vállalat eredményeit javítani kell! így, ahogy eddig dolgozott a bőrgyár nem szabad dolgozni ! A főmérnök társaságában négy műszakival — Klemencsics Antal. Csomós András, Oravecz István és Bérezi Márton — beszélgettünk. A műszakiak véleménye és a feladatok A hibák megszüntetése érdekében elsősorban azokat a tényezőket kell felszámolni, amelyek az 1359. évi munkát akadályozták. A műszaki dolgozók közötti kapcsolat kiépítése fontos: az üzemrészek közötti kooperáció nélkülözhetetlen a minőség javítása szempontjából. Az utasítások végre-' hajtása és a végrehajtások ellenőrzése a műsza'-ink felelősségérzetét fogja növelni. Nem sokat hallottunk arról, hogy a bőrgyárat, a bőrgyári műszakiakat a bírálat jellemezte volna. Pedig enélkül jól dolgozni nagyon nehéz. Az egyéni érdek, a sógor, koma, családi kapcsolatok sok esetben káros hatását is csak a bírálat fokozottabb érvényesítése tudja megszüntetni. A napokban készül el a gyár második negyedéves műszaki intézkedési programja a minőség javítása érdekében. A személyekre megjelölt feladatok végrehajtása és ennek ellenőrzése a termelés javulását fogja majd eredményezni. csakúgy mint a már bevezetett kísérleti jellegű intézkedések. A javulás, —tekintettel arra, hogy a bőrkikészítési munka hosszú technológiás, — csak hetek múlva lesz kézzelfogható. A fokozottabb ellenőrzéssel, az adminisztratív rendszabályok mellett a termelő munka javulását meg lehet gyorsítani. A megfelelő helyen, a megfelelő módon kell dolgozni! A bőrgyárban is ezt kell tudomásul venni, egyes kényelemszerető embereknek. A simontornyai gyárban, „tisz túl a bőr”, úgy is, hogy az emberek mindjobban megtalálják helyüket a termelésben, úgy is. hogy egyre javul a termékek minősége. És ezt a javulást állandóvá kell tenni! A lehetőségek — műszaki, technikai téren — megvannak; a feladatok végrehajtói pedig, a műszakiak és munkások is ott vannak a gyárban, akik együtt annyi sok nehéz csatát megnyertek már. "" Pálkovács Jenő Tóth István ötvenhat éves. Harminckilenc év óta bányász. Vidám ember. A bányamunka megviselte ugyan, szilikózist kapott, de kedélyállapota, ahogy mondják a legnehezebb időben is megmaradt vidámnak. A sötétkék svájci-sapkát félrecsapva viseli fején, akár egy francia. A párttagsági könyvében ezerkilencszázharmincegyes dátum jelzi tagságának kezdetét. — Hol lett párttag? — Franciaországban. A feleségem is abban az évben lépett be, amikor én. — Ott is bányász volt? — Igen. És most, hogy Hruscsov elvtárs azon a vidéken jár, nekem könnyű elképzelni, micsoda lelkesedéssel fogadják a francia bányászok. Én is közöttük tanultam meg tisztelni és szeretni a Szovjetuniót. — A háború is ott érte Franciaországban? — Bizony, ott. Azokban az években a párttagok hármas csoportokra voltak osztva. Minden elvtárs két másik társát ismerhette. így küszöbölte ki a párt a nagyobb arányú »lebukások-« lehetőségét. — Részt vett Tóth elvtárs is az ellenállási mozgalomban? — A Guesnai bányásztelep közelében hídrobbantási akcióban vettem részt. A Nord-vidé- ken sok volt a magyar származású bányász. Közülük többen kitüntették magukat a partizán- háborúban. Én Nebehaj, Renner és Pávelka elvtársakat ismertem a magyarok közül. Az ellenállási harc elismeréseként, amikor hazajöttem, megkaptam a Szabadságért érdemrendet. — Most milyen pártmunkát végez. — A mázai kommunisták titkára vagyok. Hozzám tartozik a községit a téglagyári, a vasúti és a villanytelepi pártszervezet. — Melyik alapszervezetnek kell legtöbbet segíteni? — A községi pártszervezet- nek, amelynek a termelőszövetkezeten belüli nehéz politikai munkát kell végeznie. — Mit tart legfontosabb teendőnek a termelőszövetkezeti pártszervezettel kapcsolatban? — Hogy kibővítsük. A néphez hű, becsületes parasztemberek közül felveszünk a közeljövőben egynéhányat. — Mint bányásznak, tetszik magának jelenlegi mozgalmi munkája, amely főleg a mező- gazdaság fejlesztésével függ össze? Úgy látszik, kissé csodálkozik a kérdésen. — Harmincadik éve vagyok katonája a kommunista mozgalomnak. Nem tudok elképzelni olyan pártmegbizatást, ami ne tetszene. Ami a szocializmus győzelmének érdekében történik, az mind szép munka és csak örömet okozhat egy kommunistának, még akkor is, ha nehéz. C-H-j A mesterséges neveléssel borianként 20 kiló vajat nyerünk Hozzászólás a „Minél több árut a népgazdaságnak" című vitához
