Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-28 / 99. szám
E lj e n és erősödj éh amunhás—-paraszt Tudják kötelességüket a dunaföldvári egyéni gazdák Megyénk egyik legnagyobb területű községében, Dunaföldvá- roh a szocialista nagyüzemi mezőgazdasággal szemben, ma még a kisárutermelő magángazdaságok vannak túlsúlyban. Éppen ezért a paksi járás mezőgazdasági árutermelésében figyelmet érdemlő szerepük van még a dunaföldvári egyéni gazdáknak. A többi között mintegy 6000 hízottsertést, több száz vagon étkezési burgonyát vár tőlük az állam, ebben az évben és természetesen azt is elvárja, hogy a törvényesen kivetett adót maradéktalanul befizessék Tisztában vannak a dunaföldvári parasztok azzal, hogy holnap, vagy holnapután községükben is áttérnek a nagyüzemi termelésre. Ez a fejlődés útja. S tán éppen ezért igyekeznek úgy cselekedni, hogy elősegítsék holnapi nagyüzemük gyors kialakítását. Jól bizonyítja ezt az a tény, hogy az egyéni gazdák ebben az esztendőben 2300 hold földre hordtak ki istállótrágyát, ami re az elmúlt évben nem volt példa. Mindemellett mintaszerűen előkészítették, elmun kálták a kukoricaíöldeket és a tervezett 5000 holdból S000 HOLDAT MAR BEVETETTEK KUKORICÁVAL. Borsóval is bevetettek az idén akkora területet, amekkorát évtizedek óta minden esztendőben bevetnek. Ezt a munkát is idejében elvégezték, s ha minden jól megy, három hét múlva ehetnek a zöldborsóból a budapesti munkások, amit a dunaföldvári egyéni gazdák termeltek. Hasonló a helyzet a burgonyánál is. Beültettek 500 holdat, többet mint az elmúlt tíz esztendő bármelyikében. Az egyéni gazdáknak a lehetőségek határán belül SEGÍT AZ ALLAM IS. A bölcskei gépállomáson keresztül öt traktort bocsátott rendelkezésükre és lehetővé tette, hogy szokványminőségű kukoricájuk jelentős részét nagy termést adó hibridvetőmagra cseréljék ki. Nem mondható el ennyi elisme. rést érdemlő igyekezet az állattenyésztés fejlesztéséről. Az a helyzet ugyanis, hogy az első negyedévben alig 350 sonkasüldőt, illetve hízottsertést értékesítettek az egyéni parasztok. Az egyéni gazdaságokban kevés az anyakoca is, amit a falu mezőgazdasági vezetői azzal magyaráznak, hogy eddig úgyszólván nem volt a falunak disznólegelője és ez lassította a sertéstenyésztés fellendítését. Ezen most segít a tanács. Harminc hold legelőt bocsátott — a község kezelésében lévő legelőből — az egyéni gazdák ren delkezésére és a jövő héten megszervezik az egyéni parasztok disznóinak legeltetését. A szarvas marhatenyésztés fokozása érdekéA forró lelkesedés és az erősödő barátság érzése hatotta át a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos kongresszusának valamennyi résztvevőjét. Köztük megyénk tíz küldöttét is. A beszámoló, amelyet Vadász Elemér akadémikus, az MSZBT elnöke ismertetett és a felszólalások reális és meggyőző számadást és egyben irányítást adtak az MSZBT eddigi és jövőbeni munkájához. A kongresszust ünneppé avatta az, hogy a küldötteken keresztül az egész ország népének szíve együtt dobogott és valamennyien egy nagy fogadalmat tettünk: Jobban kell dolgoznunk, többet kell tennünk a barátság elmélyítéséért, mint amit eddig tettünk. Erősebbé és elszakíthatatlanná kell tennünk a barátság ezernyi szálát, amelyek felszabadítóinkhoz, a szovjet néphez fűznek ben nünket. Az ész és az érzés egyszerre mondott igent akkor, amikor a megbonthatatlan magyar— szovjet barátság ápolása mellett tettünk újból és újból hitet. Érzelmekben gazdag és felejthetetlen volt a kongresszus. Mélyen szívünkbe véstük V. P. Dru- zin elvtárs szovjet delegátus meleg szavait, aki a kongresszuson a két nép, a magyar és a szovben pedig rideg gulyát létesít a tanács, ahol egész nyáron kint lehetnek az egyéni gazdák szarvasmarhái. Az előbbi is, meg az utóbbi is elősegíti az állattenyésztés fellendítését. Ha már itt tartunk ejtsünk néhány szót az adófizetésről is. Jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy a dunaföldvári egyéni gazdák e tekintetben is tudják kötelességüket. A községi tanács pénzügyi osztályának naprakész könyveléséből ugyanis kiderül, hogy az első negyedévi adófizetési tervet túlteljesítették. Nem túlfizetésről van szó, de szép számmal akadnak olyanok is, akik már kifizették a félévre kivetett adót. M-né jet nép barátságáról beszélt, amelyek a múlt harcaiban gyökereznek. Beszéde nyomán felelevenedtek hazánk felszabadításának történelmi napjai. Felejthetetlen volt az a pillanat is, amikor Dobi István elvtárs, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a kormány nevében átadta a Magyar—Szovjet Baráti Társaság jó munkájának elismeréséül a »Munka Vörös Zászló Érdemrendjét«. A meghatottság és a büszkeség érzése töltött el bennünket. Úgy éreztük, hogy a kitüntetésben benne van a Tolna megyei aktivisták jó munkájának elismerése is. A kongresszus első napi tanácskozásának méltó befejezése volt a Mojszejev együttes operaházi előadása, amelyet az MSZBT kongresszus küldötteinek tiszteletére rendeztek. Igazi művészetben gyönyörködhettünk, amelybe a szereplők tudásukon kívül a magyar nép iránti szeretetüket és a szívüket is beleadták. Szép és felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Magunkkal hoztuk a két nap emlékét és azt az elhatározást: jobban kell dolgoznunk és többet kell tennünk a magyar—szovjet barátság elmélyítéséért. Pozsonyi Ignácné KONGRESSZUSI JEGYZETEK kus Köztársaság külügyminisztériumában. A külső körülmények mind ellenem szóltak. Nem bíztak benne, hogy szándékaim becsületesek, s ezt nem is vehettem tőlük rossz néven. De nem hagytam annyiban a dolgot, s miután a németektől elutasító választ kaptam, Karlshorstba utaztam a szovjet konzulátushoz. Ott is ismételten elutasítottak. Minthogy azonban az elutasítás ellenére is újból és újból jelentkeztem, a végén a konzul mégiscsak megígérte, hogy megvizsgálja az ügyemet. Ez meglehetősen sokáig tartott. Visszautaztam Londonba. Pár hónappal később azonban megkaptam a Német Demokratikus Köztársaságba való beutazási engedélyt. ÜJ IDŐK ELÉBE A MEGTALÁLT OTTHON Ahhoz, hogy a hidegháború arcvonalán álszökjek, nem kellett veszélyes kalandokat átélnem, s lopott géppel idegen tengerek fölött átrepülnöm. A berlini Zoo-pályaudvaron jegyet váltottam magamnak, és a Stadt- bahnnal mentem át a Spreen, mely a Lehrter- és a Friedrich- strasse-pályaudvarok között a fővárosunkat Kettészakító két szektor határvonala. A Scharmützelsee melletti Bad Saarow volt utazásom célja. Ott élt anyám nyolcvanéves nővére; közelebbi rokonságomból ő volt az egyedüli, aki meg régi otthonában lakott, s akinél otthonra találhat lom. Ncmmá-ém a porosz történelemből jól ismert Zieten nevet viselte. A hétéves háború huszárgenerálisa férjének dédnagybátyja volt. Nagynéném férje, az 1870/71-es háború veteránja, az első világháború alatta nagy vezérkar ezredeseként halt meg. Nagynéném azóta tanítónő lányával Bad Saarowban élt. Kis háza volt az egyedüli, amit egykor tekintélyes vagyonából a húszas évek inflációjából átmentett. 1945-ben súlyos harcok dúltak körülötte, mert egy fanatikus SS-parmicsnok egy bulldog makacsságával igyekezett tartani az erdőt, melynek szélén ez a ház állt. A becsapódó repeszdarabo- kat a falak és a kert fái megsínylették ugyan, maga a ház és berendezése azonban valami csoda folytán épségben maradt. 1952-ben, egy havas januári napon érkeztem meg oda minden vagyonommal — két kézitáskába csomagolt holmihoz még csak hordár sem kellett. Nagynéném már akkor megpillantott az ablakból, amikor felbukkantam az erdei úton. Mankójával az ajtóhoz sántikált, s beeresztett. Tizennégy év óta nem láttuk egymást — mintha csak tegnap lett volna. Jól ismert, meghitt otthonba jöttem, ahol szíves szeretettel fogadtak. Vége hát az idegen országokban való csavargásnak. Mélyen beszívtam magamba — hosszú idő után először — a hazai fenyőerdő illatos levegőjét. Tíz napja tartózkodhattam már P.aarowban, amikor egy reggel berlini rendszámú autó állt meg kis kertünk előtt. A -' rco " ígac'; egy huszonhét év körüli őrnagya szállt ki belőle: elhozta német személyazonossági igazolványomat. Bevezettem a házba. Nagynéném gyorsan a függöny mögé dugta a rongyos lepedőt, melyet éppen akkor foltozgatott. Leültünk az asztal mellé. Nagynéném kézimunkakosarából előkotorta töltőtollát, hogy előírás szerint tintával írhassam alá a nevemet. Az ifjú rendőrőrnagy barátságosan nézte, hogyan kanyarítom alá a nevemet. Kellemes, intelligens megjelenésű férfi volt, s nem azon a raccsoló, természetellenes orrhangon beszélt, melyet régebben a porosz tisztek oly előszeretettel kultiváltak. A berlini munkásnegyed hamisítatlan dialektusa csendült ki beszédéből. Amint az aláírt okiratot átnyújtotta, szívélyesen kezet szorított velem, s szerencsét kívánt a Német Demokratikus Köztársaság idegenből hazatért új honpolgárának. Kis keresgélés után nagynéném előhalászott egy régimódi kulcsot, a nagy, faragott fehérneműszekrény kulcsát, melyben titokban még néhány üveg régi itó- kát őrzött. Előhoztam három poharat, kihúztam az egyik üveg dugóját, és koccintottunk mi hárman: a császári idők ezredesének öreg özvegye, a munkásosztályból származó ifjú tiszt és én, az 1918-as forradalmi idők egykori gárdahadnagya, aki most, ötvenéves korában, hosszas tévelygések után végre megtalálta a népéhez vezető utat. Poharunkat közös hazánkra, Németországra és egy békés, jobb jövőre ürítettük. (Vége.) A LEGFIATALABB ÜZEM Szekszárd legfiatalabb üzeme a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi fiókja, alig egy hónapja indult meg benne a munka. Jövőre már min: egy 600 nődolgozőnak ad munkalehetőséget. Galág Jánosné már „régi” dolgozónak számít és már az „újoncokat” tanítja. Falusi Fe rencnét segíti a munkafogások elsajátításában. Az új tanévben hatékonyabb támogatást kap a felnőtt-oktatás Az oktatási reform előkészítésén dolgozó kormánybizottság a dolgozók iskolája hálózatának szé leskörű továbbfejlesztését határozta el. Mind az iskolai jellegű oktatás, mind pedig a tanfolyamok felhasználásával emelni kívánják a dolgozók általános és szakmai műveltségének színvona. lát. A jövőben szélesítik az üzemi iskolák hálózatát. Gondoskodnak arról is, hogy az egyes üzemekben a műszak-beosztás ne akadályozza az iskolai órák rend szeres látogatását. Jelentős fejlesztés várható a mezőgazdasági dolgozók iskoláinál. A különböző munkakörök betöltésére alkalmas szakembereket az iskolai tanfolyamokon és a dolgozók mezőgazdasági technikumaiban képezik majd. A felnőtt-oktatás tantervi anya gát is korszerűsítik a rendesko- rúakénál meghatározott ' elvek alapján, természetesen figyelemmel a felnőttek életkori sajátosságaira, tapasztalataira, szakmai igényeire Az 1960—61-es tanévre a felnőttek számára kevésbé alkalmas általános iskolai tankönyvek hez kiegészítésül, vagy azok helyett úgynevezett tankönyvpótló jegyzeteket kapnak a dolgozók iskoláinak hallgatói. _______ A z új művelődési ház Szakcson nemrégiben a kultúra otthona egy elavult berendezésű és kis férőhelyű épület volt. De a fejlődni, művelődni, magasabb színvonalon szórakozni vágyó lakosság közös erőfeszítése nyomán egy új, korszerű művelődési ház épült fel. — Vége a zsúfolódásnak — mondja Mizerák Sándor, az új művelődési ház igazgatója. A régi helyünkön mindössze 100—150 ember fért be a nagyterembe. Arról már nem is beszélek, hogy egy nagyobbszabású színdarabbal, egy komolyabb művészeti csoport nem is léphetett fel nálunk már a kis színpad miatt sem. — Természetesen a különböző szakkörök, művészeti csoportok számára sem volt megfelelő hely. Most azonban mindezek az akadályok elhárultak, rendszeresen működik a fotoszakkör, a tánccsoport, a vegyes kórus. A színpad a legkorszerűbb igényeket is kielégíti. Legutóbb is például az Országos Filharmónia tartott nálunk opera- és operett estet. De jöhet bármelyik nagy színház is hozzánk. A látogatottságban sincs hiány. Az említett előadáson is zsúfolásig megtöltötték a termet. Az igaz, hogy most már 6—700-an is beférnek. Köztudomású, hogy Szakcs is szövetkezeti községgé lett. S azóta, Mizerák Sándor tapasztalata szerint nagyobb a látogatottság. Összehasonlíthatatlanul többen igénylik, hogy a községben minél színvonalasabb előadásokat élvezhessenek. ' (Sz) Szerkesztőségi üzenet Csonka István Tolna, Szekszárdi u. 1. A szerkesztőséghez küldött kérdéseire a választ a HVDSZ Tolna megyei Területi Bizottság levélben küldi meg önnek.
