Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-28 / 99. szám

E lj e n és erősödj éh amunhás—-paraszt Tudják kötelességüket a dunaföldvári egyéni gazdák Megyénk egyik legnagyobb te­rületű községében, Dunaföldvá- roh a szocialista nagyüzemi me­zőgazdasággal szemben, ma még a kisárutermelő magángazdaságok vannak túlsúlyban. Éppen ezért a paksi járás mezőgazdasági áruter­melésében figyelmet érdemlő sze­repük van még a dunaföldvári egyéni gazdáknak. A többi között mintegy 6000 hízottsertést, több száz vagon étkezési burgonyát vár tőlük az állam, ebben az év­ben és természetesen azt is elvár­ja, hogy a törvényesen kivetett adót maradéktalanul befizessék Tisztában vannak a dunaföld­vári parasztok azzal, hogy hol­nap, vagy holnapután községük­ben is áttérnek a nagyüzemi ter­melésre. Ez a fejlődés útja. S tán éppen ezért igyekeznek úgy cse­lekedni, hogy elősegítsék holnapi nagyüzemük gyors kialakítását. Jól bizonyítja ezt az a tény, hogy az egyéni gazdák ebben az esztendőben 2300 hold földre hordtak ki istállótrágyát, ami re az elmúlt évben nem volt példa. Mindemellett minta­szerűen előkészítették, elmun kálták a kukoricaíöldeket és a tervezett 5000 holdból S000 HOLDAT MAR BEVETET­TEK KUKORICÁVAL. Borsóval is bevetettek az idén akkora területet, amekkorát évti­zedek óta minden esztendőben bevetnek. Ezt a munkát is idejé­ben elvégezték, s ha minden jól megy, három hét múlva ehetnek a zöldborsóból a budapesti mun­kások, amit a dunaföldvári egyé­ni gazdák termeltek. Hasonló a helyzet a burgonyánál is. Beültettek 500 holdat, többet mint az elmúlt tíz esztendő bármelyikében. Az egyéni gazdáknak a lehető­ségek határán belül SEGÍT AZ ALLAM IS. A bölcskei gépállomáson keresz­tül öt traktort bocsátott rendel­kezésükre és lehetővé tette, hogy szokványminőségű kukoricájuk jelentős részét nagy termést adó hibridvetőmagra cseréljék ki. Nem mondható el ennyi elisme. rést érdemlő igyekezet az állat­tenyésztés fejlesztéséről. Az a helyzet ugyanis, hogy az első ne­gyedévben alig 350 sonkasüldőt, illetve hízottsertést értékesítettek az egyéni parasztok. Az egyéni gazdaságokban kevés az anyakoca is, amit a falu mezőgazdasági ve­zetői azzal magyaráznak, hogy eddig úgyszólván nem volt a fa­lunak disznólegelője és ez lassí­totta a sertéstenyésztés fellendí­tését. Ezen most segít a tanács. Harminc hold legelőt bocsátott — a község kezelésében lévő le­gelőből — az egyéni gazdák ren delkezésére és a jövő héten megszervezik az egyéni parasztok disznóinak legeltetését. A szarvas marhatenyésztés fokozása érdeké­A forró lelkesedés és az erő­södő barátság érzése hatotta át a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos kongresszusának vala­mennyi résztvevőjét. Köztük me­gyénk tíz küldöttét is. A beszámoló, amelyet Vadász Elemér akadémikus, az MSZBT elnöke ismertetett és a felszólalá­sok reális és meggyőző szám­adást és egyben irányítást adtak az MSZBT eddigi és jövőbeni munkájához. A kongresszust ünneppé avat­ta az, hogy a küldötteken keresz­tül az egész ország népének szíve együtt dobogott és valamennyien egy nagy fogadalmat tettünk: Jobban kell dolgoznunk, többet kell tennünk a barátság elmélyí­téséért, mint amit eddig tettünk. Erősebbé és elszakíthatatlanná kell tennünk a barátság ezernyi szálát, amelyek felszabadítóink­hoz, a szovjet néphez fűznek ben nünket. Az ész és az érzés egy­szerre mondott igent akkor, ami­kor a megbonthatatlan magyar— szovjet barátság ápolása mellett tettünk újból és újból hitet. Érzelmekben gazdag és felejt­hetetlen volt a kongresszus. Mé­lyen szívünkbe véstük V. P. Dru- zin elvtárs szovjet delegátus me­leg szavait, aki a kongresszuson a két nép, a magyar és a szov­ben pedig rideg gulyát létesít a tanács, ahol egész nyáron kint lehetnek az egyéni gazdák szarvasmarhái. Az előbbi is, meg az utóbbi is elősegíti az ál­lattenyésztés fellendítését. Ha már itt tartunk ejtsünk néhány szót az adófizetésről is. Jóleső érzés­sel nyugtáztuk, hogy a dunaföld­vári egyéni gazdák e tekintetben is tudják kötelességüket. A köz­ségi tanács pénzügyi osztályának naprakész könyveléséből ugyanis kiderül, hogy az első negyedévi adófizetési tervet túlteljesítették. Nem túlfizetésről van szó, de szép számmal akadnak olyanok is, akik már kifizették a félévre kivetett adót. M-né jet nép barátságáról beszélt, amelyek a múlt harcaiban gyö­kereznek. Beszéde nyomán fel­elevenedtek hazánk felszabadítá­sának történelmi napjai. Felejthetetlen volt az a pilla­nat is, amikor Dobi István elv­társ, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a kormány ne­vében átadta a Magyar—Szovjet Baráti Társaság jó munkájának elismeréséül a »Munka Vörös Zászló Érdemrendjét«. A megha­tottság és a büszkeség érzése töl­tött el bennünket. Úgy éreztük, hogy a kitüntetésben benne van a Tolna megyei aktivisták jó mun­kájának elismerése is. A kongresszus első napi tanács­kozásának méltó befejezése volt a Mojszejev együttes operaházi előadása, amelyet az MSZBT kongresszus küldötteinek tiszte­letére rendeztek. Igazi művészet­ben gyönyörködhettünk, amely­be a szereplők tudásukon kívül a magyar nép iránti szeretetüket és a szívüket is beleadták. Szép és felejthetetlen élmé­nyekkel gazdagodtunk. Magunk­kal hoztuk a két nap emlékét és azt az elhatározást: jobban kell dolgoznunk és többet kell ten­nünk a magyar—szovjet barátság elmélyítéséért. Pozsonyi Ignácné KONGRESSZUSI JEGYZETEK kus Köztársaság külügyminiszté­riumában. A külső körülmények mind ellenem szóltak. Nem bíz­tak benne, hogy szándékaim be­csületesek, s ezt nem is vehettem tőlük rossz néven. De nem hagy­tam annyiban a dolgot, s miután a németektől elutasító választ kaptam, Karlshorstba utaztam a szovjet konzulátushoz. Ott is is­mételten elutasítottak. Mint­hogy azonban az elutasítás el­lenére is újból és újból jelent­keztem, a végén a konzul mégis­csak megígérte, hogy megvizs­gálja az ügyemet. Ez meglehető­sen sokáig tartott. Visszautaztam Londonba. Pár hónappal később azonban megkaptam a Német De­mokratikus Köztársaságba való beutazási engedélyt. ÜJ IDŐK ELÉBE A MEGTALÁLT OTTHON Ahhoz, hogy a hidegháború arcvonalán álszökjek, nem kel­lett veszélyes kalandokat átél­nem, s lopott géppel idegen ten­gerek fölött átrepülnöm. A ber­lini Zoo-pályaudvaron jegyet váltottam magamnak, és a Stadt- bahnnal mentem át a Spreen, mely a Lehrter- és a Friedrich- strasse-pályaudvarok között a fő­városunkat Kettészakító két szek­tor határvonala. A Scharmützelsee melletti Bad Saarow volt utazásom célja. Ott élt anyám nyolcvanéves nővére; közelebbi rokonságomból ő volt az egyedüli, aki meg régi ottho­nában lakott, s akinél otthonra találhat lom. Ncmmá-ém a po­rosz történelemből jól ismert Zie­ten nevet viselte. A hétéves há­ború huszárgenerálisa férjének dédnagybátyja volt. Nagynéném férje, az 1870/71-es háború vete­ránja, az első világháború alatta nagy vezérkar ezredeseként halt meg. Nagynéném azóta tanítónő lányával Bad Saarowban élt. Kis háza volt az egyedüli, amit egy­kor tekintélyes vagyonából a hú­szas évek inflációjából átmen­tett. 1945-ben súlyos harcok dúl­tak körülötte, mert egy fanatikus SS-parmicsnok egy bulldog ma­kacsságával igyekezett tartani az erdőt, melynek szélén ez a ház állt. A becsapódó repeszdarabo- kat a falak és a kert fái megsíny­lették ugyan, maga a ház és be­rendezése azonban valami csoda folytán épségben maradt. 1952-ben, egy havas januári na­pon érkeztem meg oda minden vagyonommal — két kézitáskába csomagolt holmihoz még csak hordár sem kellett. Nagynéném már akkor megpillantott az ab­lakból, amikor felbukkantam az erdei úton. Mankójával az ajtó­hoz sántikált, s beeresztett. Ti­zennégy év óta nem láttuk egy­mást — mintha csak tegnap lett volna. Jól ismert, meghitt ott­honba jöttem, ahol szíves szere­tettel fogadtak. Vége hát az ide­gen országokban való csavargás­nak. Mélyen beszívtam magam­ba — hosszú idő után először — a hazai fenyőerdő illatos levegő­jét. Tíz napja tartózkodhattam már P.aarowban, amikor egy reggel berlini rendszámú autó állt meg kis kertünk előtt. A -' rco " ígac'; egy huszonhét év körüli őrnagya szállt ki belő­le: elhozta német személyazonos­sági igazolványomat. Bevezettem a házba. Nagynéném gyorsan a függöny mögé dugta a rongyos lepedőt, melyet éppen akkor fol­tozgatott. Leültünk az asztal mellé. Nagynéném kézimunka­kosarából előkotorta töltőtollát, hogy előírás szerint tintával ír­hassam alá a nevemet. Az ifjú rendőrőrnagy barátsá­gosan nézte, hogyan kanyarítom alá a nevemet. Kellemes, intelli­gens megjelenésű férfi volt, s nem azon a raccsoló, természet­ellenes orrhangon beszélt, melyet régebben a porosz tisztek oly előszeretettel kultiváltak. A ber­lini munkásnegyed hamisítatlan dialektusa csendült ki beszédé­ből. Amint az aláírt okiratot át­nyújtotta, szívélyesen kezet szo­rított velem, s szerencsét kí­vánt a Német Demokratikus Köz­társaság idegenből hazatért új honpolgárának. Kis keresgélés után nagynéném előhalászott egy régimódi kul­csot, a nagy, faragott fehérnemű­szekrény kulcsát, melyben titok­ban még néhány üveg régi itó- kát őrzött. Előhoztam három po­harat, kihúztam az egyik üveg dugóját, és koccintottunk mi hár­man: a császári idők ezredesének öreg özvegye, a munkásosztály­ból származó ifjú tiszt és én, az 1918-as forradalmi idők egykori gárdahadnagya, aki most, öt­venéves korában, hosszas tévely­gések után végre megtalálta a népéhez vezető utat. Poharunkat közös hazánkra, Németországra és egy békés, jobb jövőre ürítet­tük. (Vége.) A LEGFIATALABB ÜZEM Szekszárd legfiatalabb üzeme a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfel­dolgozó Vállalat szekszárdi fiók­ja, alig egy hónapja indult meg benne a munka. Jövőre már min: egy 600 nődolgozőnak ad munka­lehetőséget. Galág Jánosné már „régi” dol­gozónak szá­mít és már az „újoncokat” ta­nítja. Falusi Fe rencnét segíti a munkafogások elsajátításában. Az új tanévben hatékonyabb támogatást kap a felnőtt-oktatás Az oktatási reform előkészíté­sén dolgozó kormánybizottság a dolgozók iskolája hálózatának szé leskörű továbbfejlesztését hatá­rozta el. Mind az iskolai jellegű oktatás, mind pedig a tanfolya­mok felhasználásával emelni kí­vánják a dolgozók általános és szakmai műveltségének színvona. lát. A jövőben szélesítik az üze­mi iskolák hálózatát. Gondoskod­nak arról is, hogy az egyes üze­mekben a műszak-beosztás ne akadályozza az iskolai órák rend szeres látogatását. Jelentős fej­lesztés várható a mezőgazdasági dolgozók iskoláinál. A különböző munkakörök betöltésére alkal­mas szakembereket az iskolai tanfolyamokon és a dolgozók me­zőgazdasági technikumaiban ké­pezik majd. A felnőtt-oktatás tantervi anya gát is korszerűsítik a rendesko- rúakénál meghatározott ' elvek alapján, természetesen figyelem­mel a felnőttek életkori sajátos­ságaira, tapasztalataira, szakmai igényeire Az 1960—61-es tanévre a fel­nőttek számára kevésbé alkal­mas általános iskolai tankönyvek hez kiegészítésül, vagy azok he­lyett úgynevezett tankönyvpótló jegyzeteket kapnak a dolgozók iskoláinak hallgatói. _______ A z új művelődési ház Szakcson nemrégiben a kultúra otthona egy elavult berendezésű és kis férőhelyű épület volt. De a fejlődni, művelődni, magasabb színvonalon szórakozni vágyó la­kosság közös erőfeszítése nyo­mán egy új, korszerű művelődési ház épült fel. — Vége a zsúfolódásnak — mondja Mizerák Sándor, az új művelődési ház igazgatója. A ré­gi helyünkön mindössze 100—150 ember fért be a nagyterembe. Arról már nem is beszélek, hogy egy nagyobbszabású színdarab­bal, egy komolyabb művészeti csoport nem is léphetett fel ná­lunk már a kis színpad miatt sem. — Természetesen a különböző szakkörök, művészeti csoportok számára sem volt megfelelő hely. Most azonban mindezek az aka­dályok elhárultak, rendszeresen működik a fotoszakkör, a tánc­csoport, a vegyes kórus. A szín­pad a legkorszerűbb igényeket is kielégíti. Legutóbb is például az Országos Filharmónia tartott ná­lunk opera- és operett estet. De jöhet bármelyik nagy színház is hozzánk. A látogatottságban sincs hiány. Az említett előadáson is zsúfo­lásig megtöltötték a termet. Az igaz, hogy most már 6—700-an is beférnek. Köztudomású, hogy Szakcs is szövetkezeti községgé lett. S azóta, Mizerák Sándor tapasztala­ta szerint nagyobb a látogatott­ság. Összehasonlíthatatlanul töb­ben igénylik, hogy a községben minél színvonalasabb előadásokat élvezhessenek. ' (Sz) Szerkesztőségi üzenet Csonka István Tolna, Szek­szárdi u. 1. A szerkesztőséghez küldött kérdéseire a választ a HVDSZ Tolna megyei Területi Bizottság levélben küldi meg önnek.

Next

/
Thumbnails
Contents