Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

jfd-\$vtáx / utíj IV V X pez. ... peasy u.3«sa»^,. \VKBl VILÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK! TOLNA MEGYEI :. -V' . »••MA ’GYvík, tfz O CIA L j S.TlA • MUNX'A.SPÁRT'..í fbi.NA MEGYEI. BIZOTTSÁGA ÉS A M.E.G.YSy TANÁCS SP ' Í I I .. V. évfolyam, 80. szám. ÁRA: 80 FILLÉR Vasárnap: 1960. április 3. SZABADSAGUNK ünnepén Z ászlókat lenget a friss ta­vaszi szél. A szabadság zászlaja lobog. Ünnepel szerte az ország Ünnepelnek Tolna megye dolgozói is. Számunkra történelmi dátum elevenedik fel előttünk a mai napon, 1945. április 4. Annyi sok szenvedés, sötét év után e napon kisütött a nap hazánk felett. Tizenöt éve. hogy a Szovjet­unió dicső Vörös Hadserege kiverte Magyarország területé­ről a náci fasiszta hordákat és fiai élete áráh felszabadította a magyar népet a hódítók igája alól. Ezért nevezi népünk a Szov­jetuniót felszabadítójának és ünnepli legnagyobb nemzeti ünnepeként április 4-ét, azt a napot, amelyen a szovjet had­sereg az utolsó hitlerista meg­szállót is kiverte az ország te­rületéről. Felszabadítóinkra emléke­zünk! Akik vérüket ontották, életüket adták népünk szabad­ságáért. Szovjet hősök sírjai és emlékművei előtt tisztelettel adózunk azoknak, kik életüket áldozták, hogy szabadon élhes­sünk. Harcoltak gyermekein­kért, hogy vidáman éljenek, békében játsszanak és szép, új, egészséges iskolákban tanulja­nak. Április 4-e legnagyobb nem­zeti ünnepünk! Szabadság. E szó számunkra a legszentebb! Mennyi szovjet hős halt meg azért, hogy mi ün­nepelhessünk! A Szovjetunió az elmúlt 15 év alatt két ízben is fiai vére hullatásával adta bizonyságát a magyar nép iránti mély ba­rátságának, internacionalizmu­sának. A szovjet és a magyar nép barátsága nem mai keletű. 1917- ben kezdődött és az elmúlt 15 év alatt új szocialista tartalmat kapott. A német fasiszta hódí­tók elnyomása alól felszabadul­va népünk lerázta a tőkések igáját, és azóta szabad hazában a szocializmus élteti ma, és él­tesse is örökké a magyar— szovjet barátságot! A szovjet hadsereg harcosai­nak és parancsnokainak vére nem ömlött hiába. Hazánk felszabadulása óta el­telt • tizenöt év alatt a magyar nép bebizonyította, hogy képes nagy és szép feladatok megol­dására. Bizonyságát adtuk an­nak, hogy tudunk mit kezdeni a szabadsággal. Ennek legfé­nyesebb bizonyítékai azok a si­kerek, melyeket az elmúlt 15 év alatt elértünk a szocializ­mus építésében. Hol van ma már az 1930-as évek többszáz­ezres munkanélküli serege és létbizonytalansága ? Népünk ma jobban táplálko­zik, többet költ ruhára, kultu­rális kiadásokra, mint bármi­kor. A legfontosabb élelmisze­rekből a felszabadulás előtti fogyasztáshoz mérve lakossá­gunk jóval többet, néhány cikk­ből a kétszeresét fogyasztja. Éppen a múlt napokban adtuk át rendeltetésének a megye- székhelyen felépült új, modern kenyérgyárat azzal a céllal, hogy több és jobb minőségű ke. nyér kerüljön dolgozó népünk asztalára. A lakáskörülmények megjavítása érdekében az utób­bi három esztendőben évente kétszer annyi lakás épült az írtat Ssabópál Antal országban, mint az 1930—38 kö­zötti években. És mindez a dol­gozóknak. Ha Tolna megye fal vain vé­gigmegyünk, minden községben új házsorok épültek, nem is akármilyenek, hanem egészsé­ges téglaépületek, olyan villák, melyeket azelőtt csak a Horthy- rendszer kiváltságosainak volt módjukban építeni. Dombóváron az elmúlt évben két új bérház épült. Szekszár- don új bérháznegyed és új vá­rosrész épült ki, szinte máról holnapra. Megjavult egészség­ügyünk. Másfélszer annyi orvos vigyáz ma népünk egészségére, mint 1938-ban, s az akkori 31 százalékkal szemben 1959-ben már a lakosság 72 százalékára terjedt ki a társadalombiztosí­tás. Kerek egy évtizeddel hosz- szabbodott meg a háború előtti évekhez képest az emberek át­lagos életkora. Nemcsak egészségesebbek, de kultúráltabbak is lettünk. Négyszer annyi példányszámban jelennek meg a könyvek, két­szer annyi látogatójuk van a moziknak, mint a háború előtt. Községeinkben, Bogyiszlón, Gerjenben, Szakcson, Bölcskén és egy sor más helyen új kul-1 túrotthonok épültek. Szekszár- don új szabadtéri színpad, mely szélesvásznú filmek vetítésére is alkalmas. A kultúra és művelődés el­érhetővé vált a munkások és parasztok számára is A tudo­mány tárházai, az egyetemek és iskolák kapui kitárultak azok előtt a munkás és paraszt fiatalok előtt, akiket a kapita­lista úri Magyarország kultúr­politikája és az embertelen szegénység a tanulás lehetősé­geitől elzárt. És milyen isko­lákban járnak a mi gyermeke­ink? Olyanokba, mint a szek­szárdi új, húsztantermes, vagy a bonyhádi nyolctantermes, a kölesdi, a fácánkerti, a kakasdi új iskolák. Dolgozó parasztságunk sem marad el az általános fejlődés­től Felismerve a párt meggyő­ző munkája és a tények alap­ján a nagyüzemi gazdálkodás fölényét, megyénk dolgozó pa­rasztságának mintegy 80 száza­léka lépett a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás útjára, azzal az eltökélt szándékkal, hogy többet termeljen az országnak és saját magának. T fizenöt év! Romok közül, egészségtelen életkörül­ményekből indultunk el, s mi­lyen messze jutottunk! Tudjuk, hogy vannak és lesznek még gondjaink. Nem oldottunk még meg minden problémát, hiszen évszázados elmaradottságot kel. lett és kell leküzdenünk. Nyu­godt lelkiismerettel állíthatjuk és erről tanúskodnak a tények, hogy tizenöt év alatt soha eny- nyit nem fejlődött Magyaror­szág, soha nem történt annyi népünkért, mint a felszabadu­lás óta eltelt másfél évtizedben! Külső és belső ellenségeink is kénytelenek a tényeket látva, ezt beismerni. Az 1956-os ellen­forradalmi lázadás után megta­nulták, hogy nem lehet a nép eredményeit megsemmisíteni. Azonban még mindig nem ta­nultak eleget. Vegyék hát tu­domásul: ideig-óráig szervez­kedhetnek ellenünk, de a nép vas­kemény ökle előbb-utóbb lecsap rájuk úgy, hogy utána már be­tört fejjel nem lesz módjuk gondolkodni a történteken. Április 4-re, felszabadulá­sunkra emlékezve figyelmün­ket a Magyar Szocialista Mun­káspárt VII. kongresszusának határozatai alapján az előttünk álló feladatok megoldására kell összpontosítanunk. Célunk: még erősebbé ková­csolni a szocializmus rendsze­rét, még gazdagabbá, boldogab­bá tenni népünket, vidámabbá, gondtalanabbá tenni gyerme­keink életét. Ennek alapja a teremtő munka. Második ötéves tervünk végrehajtása során az eddigieknél még nagyobb távla­tok nyílnak megyénk fejlődésé­re és sor kerül Szekszárd város iparosítására is. Ezen a napon az egész ma­gyar dolgozó nép bensőséges hálával emlékezik meg a test­véri szovjet nép sokoldalú, ön­zetlen segítségéről is. Az 1956- ban nyújtott testvéri segítség, a szüntelen támogatás, melyet a szovjet nép szocialis­ta hazánk éoítésében nyújtott és nyújt, s mellyel elősegítette és elő fogja segíteni országunk fejlődését, népünk- felemelke­dését, hálával tölti el népünket. Hálásak vagyunk a Szovjet­uniónak, hogy felszabadított bennünket a náci fasiszta hó­dítók igája alól. S nem felejt­jük el soha sem, míg élünk, a történelemben egyedülálló nagylelkűségét H álásak vagyunk azért is, I hogy békében dolgozha­tunk és szabadságban élhetünk. Hála a Szovjetunió sikereinek, a szocialista tábor növekvő ere­jének és állhatatos békepoliti­kájának — a béke kilátásai jók. Az erőviszonyoknak a szocia­lista tábor javára való eltolódá­sának láttán az emberek bizton ságérzete mindjobban nő. Ma a béke ügyének legerő­sebb támasza az egész világon a szocialista országok ereje és egysége. Ez az az erő, amelyen megtörik a kalandra hajlamos imperialisták minden sötét ter­ve, s ez az az erő, amely a hi degháború felszámolásának és a tartós békének a reményével tölti el az emberiséget. Szabadságunk születésének 15. évfordulóján az emberek szívében a szeretet, az érzések, a gondolatok mélyebbek a szov­jet nép iránt, mint bármikor. A szekszárdi új szovjet hősi emlékmű, melyet Tolna megye dolgozói állítottak a megemlé­kezés, a tisztelet, az örök hála jeléül, valamint az a tény, hogy Szekszárdon a legszebb park­nak a Felszabadulás tér elneve­zést adtuk, hálánknak csak jelképei. Április 4 számunkra történel­mi dátum, nem halványodik el az idő múlásával. Sőt! Ahogy épül drága, új, szocialista ha­zánk, ahogy szépül és gazdago­dik dolgozóink élete, úgy mé­lyül el mindjobban népünk szí­vében a Szovjetunió népei irán. ti szeretet, ragaszkodás, és úgy világít, mind fényesebben és mind meszebbre e nap emléke. Igaz szívvel törekszünk, hogy még tovább erősítsük, mélyít­sük és örökre megbonthntatlan- ná tegyük népeink vérrel meg­szentelt kapcsolatát, a magyar — szovjet barátságot, IHHf a Felszabadulás Tavaszi virág napsütés romok között bújkáló béke a megtört arc a fénybe néz remény szövődik szét az égre tán Sopronnál még hallani: a német ágyú visszaardít, de a lelkekben valami szárnyrakapott öröm toranylik hiszen a sírból visszajött s előre lendült ez az ország ezer év átka felnyögött s ledobta büszkén úri koncát harsogva zendült hegy, folyó: cselédnek adjátok a földet s a szabad szélben villogó gépek dörögtek, tankok jöttek emeljünk ívelő hidat a síneket ragasszuk össze aki még alszik, fölriad s elindul vélünk a jövőbe legyen szívünk a serkenő dinamója az új világnak karunkban teremtő erő kenyér és hit a proletárnak. HATVANI DÁNIEL r ® / 4/ rET, TS I" () in 'A

Next

/
Thumbnails
Contents