Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-23 / 95. szám

1960. április 23. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 4 Erről is beszélni kell Szétszakíthatatlan szálak Kiss János bácsi ötvenöt éves. Két évvel ezelőtt még kilenc hold földön gazdálkodott. Életé­ben az idén járt először Buda­pesten. Egyhetes fővárosban tar­tózkodása összefügg azzal, hogy szövetkezeti tag lett. Ugyanis a Budafoki Hőerőmű munkásai patronálják Kurdot, ahol János bácsi lakik, s a tava­szi munkák megkezdése előtt az ipari munkások három olyan szövetkezeti parasztot hívtak meg vendégségbe, akinek gyógyfür­dőre volt szüksége ahhoz, hogy tavasszal ismét munkaképes le­gyen. János bácsit két társával együtt a gyár szépen berendezett mun­kásszállásának egyik szobájában helyezték el. A hőerőmű kony­hája látta el a vendégeket élelem mel, s amikor távozásukkor fi­zetni akartak a kiadós ebéde­kért, a vendéglátók nem fogadtak el pénzt a három szövetkezeti embertől. Napjaik nagy részét a Lukács fürdőben töltötték. János bácsi, aki első ízben járt a nagyváros­ban, elragadtatva nyilatkozott beszélgetésünkkor Budapestről és a fürdőről, amelynek gyógyító hatású vize elűzte testéből a reumát, ami hosszú időn át kí­nozta. Kiss János bácsi rövid buda­pesti tartózkodása alatt nagyon megszeret'e vendéglátóit, a mun­kásokat is. Az ő számára a munkás-paraszt szövetség nem frázis, hanem valóság. Azok kö­zé az ezrek és tízezrek közé tar­tozik,- akik ma már nap mint nap érzik és tapasztalják, hogy a betűk és a jelszavak hogyan vál­toznak át valósággá. A hőerőmű munkásai segédkez­nek a kurdiaknak a vasvázas is­tálló építésénél. Anyagot és tár­sadalmi munkát adnak, mert tudják, hogy a fiatal, első lépé­seit járó falusi szocialista szek­tornak, a szövetkezetnek nagy szüksége van, az őszinte baráti segítségre. De nemcsak a gazda­sági és politikai megerősödés ér­dekli őket. Törődnek az emberek gondjával, bajával is. A három reumától megszabadított szövet­kezeti paraszt mindegyike mun­kaképes lett. A Lukács fürdő gyógyító vize nemcsak személye­sen Kiss János bácsinak segített a baján, hanem segítette a szö­vetkezetei is, mert a betegségből kilábolt ember eggyel több mun­kaerőt jelent Érdemes megfigyelni azokat az apró, sokszor alig észrevehető je­leket, amelyek letagadhatatlan bizonyítékai az egyre mélyülő, napról-napra tartalmasabbá vá­ló munkás-paraszt szövetségnek. Kiss János bácsit, meg a többi­eket, akik ma már az új szocialista viszony alapján érintkeznek a várossal, szétszakíthatatlan szá­lak kötik a munkásosztályhoz. (H) Öt^ íven holdon alkalmaznak szórjfejes öntözést kertészetükben a kurdi Új Élet Tsz tagjai Minél több árut a népgazdaságnak Hogyan lehet biztosítani termelőszövetkezeteinkben a betervezett hozamot és a betervezett munkaegység értékét? A kurdi Uj Élet Termelőszövet­kezet tagjai tervbe vették, hogy 50 hold területen szórőfejes ön­tözést alkalmaznak az idén ker­tészetükben. A szórófejes öntöző- berendezés vásárlására hitelt vesz fél a szövetkezet. A termelőszövetkezeti tagok 80 holdas kertészetük számára ma­guk nevelték fel a szükséges pa­lántákat. Az Uj Élet Tsz anyakoca törzs- állományát ebben áz évben 16-ról 65-re növeli. Az állatállomány növekedésé­vel párhuzamosan nagyarányú építkezésekbe kezdenek. A buda­pesti patronáló üzem segítségével 150 férőhelyes hizlaldát építenek még ebben az évben. Nagy erővel, lendülettel folyik a tavaszi munka az ország terme­lőszövetkezeteiben. Legtöbb he­lyen a vetési munkálatokat befe­jezték, jelenleg a burgonyaültetés folyik és hátra van a kukorica vetés jelentős része. A sietés oka elsősorban az, hogy minél na­gyobb termést tudjanak elérni és ezen keresztül év végén a munka­egység értéke minél nagyobb le­gyen. A megyei üzemszervezési szak- bizottság megbízásából szeretnék egy-két tanácsot adni megyénk termelőszövetkezeteinek, hogy ho gyan biztosítsák a betervezett ho­zamot és ezen keresztül a tagság részére minél nagyobb jövedel­met. Szerintem két dolog a fontos. Az egyik, hogy a betervezett termés­átlagokat, majd hozamokat min­den körülmények között érjük el, a másik pedig az, hogy a beter­vezett munkaegység mennyiségei ne lépjük túl. A termésátlagokat a jó vetőma­gok és helyes agrotechnika mel­lett a talajerő egyensúlyban tar­tásával lehet biztosítani. Ez kü­lönösen fontos most, amikor ke vés műtrágya áll rendelkezésünk­re. Alaposan meg kell hát vizs­gálni az egyes táblák, illetve a2 újonnan alakult termelőszövetke­zeteknél az egyes parcellák talaj­erő állapotát, hogy ennek megfe­lelően adjuk a műtrágyát. Az őszi búzát, de különösen az őszi ár­pát a késői száraz fagyok igen megsanyargatták. Ezeknek tehál injekcióként, mint a betegnek, síit Kollégium-avcató ünnepségre készülnek Bonyhádon A bonyhádi Vörösmarty Mihály Középiskolai Fiúkollégium KISZ- fiataljai április 30-án kollégiumi avatóünnepséget tartanak. A kol­légium-avatást egésznapos ünnep­ség keretében rendezik meg: gaz­dag sport-és kulturális programot dolgoztak ki. A programon belül a gyónki diákotthon és a bonyhádi kollégi­um válogatott csapatainak lab­darúgó-mérkőzése lesz az intézeti sportpályán. Ezt követően asztali­tenisz- és sakkversenyt rendeznek, majd a szellemi olimpia döntöjé­gősen adjunk egy kis nitrogén műtrágyát. Ha valahol van még szántatian terület és ugyanakkor istállótrágya is áll rendelkezésre, sürgősen hordjuk azt ki és szánt­suk a kukorica alá, mert az na­gyon meghálálja. A tavaszi vetések, különösen a kapásnövények kikelése után az ápolási munkákat azonnal kezdjük meg, akár fogassal, akár kultivá- torral, de ne engedjük a gyomo­kat megerősödni. Az egyelési munkát idejében, lehetőleg korán kezdjük meg, mert az elkésett egyelés a termésátlag rovására megy. A különböző premizálási módszerekkel lehetőséget adunk a családtagok nagyobb bekapcsolá­sára és ezt feltétlen ki is kell használni. Ne maradjon megyénk­ben ebben az esztendőben egy da­rabka föld sem kapálatlanul, il­letve egyeletlenül. A termésátlagok biztosítása mellett ügyelnünk kell arra, hogy az állattenyésztési hozamokat is teljesítsük, illetve túlteljesítsük. Itt különösen vigyázni kell most a közelgő legeltetésre. Nagyon sok termelőszövetkezet ráfizetett arra, hogy az átvett állatokat takar­mányhiány miatt kihajtotta a le­gelőre. Ott nem hogy súlygyara­podást értek el az állatok, hanem nagy súlycsökkenés állott elő. Mi volt ennek az oka? Az, hogy a gyenge legelő füve nem biztosí­totta azt a tápanyagot, amire az állatnak az életfenntartásra szük­sége lett volna. Kénytelen volt tehát a saját húsát > „felélni”, il­letve „fogyasztani”. Ez igen drá­ga mulatság, mert az így lerom­lott állatot csak nagy költséggel lehet eredeti súlyára felhizlalni és többlet húst, zsírt pedig mégegyszer akkora költséggel tudunk biztosítani. Az így leszer re kerül sor a művelődési házban, ződött és hizlalt állatok nem hoz- amelyen a dombóvári és a bony- ( nak jövedelmet a tagságnak, ha- hádi gimnázium tanulói vesznek nem csak ráfizetést. Mit kell Me­részt. Este 20 árakor a bonyhádi hát tenni? A legelőre csak akkor KISZ-szervezetek tábortüzet rak- hajtsuk ki, ha már annak a füve nak a kollégium udvarán, majd megerősödött és csak annyi álla- az ünnepélyes díjkiosztás és a tot, amennyit a legelő elbír. Ha felszabadulási verseny győztese- | ilyen legelővel nem rendelkezünk. inek megjutaimazása estet rendeznek. után tanc­amelyet az amerikaiak indítottak a volt külügyminisztérium né­hány felelős államtitkára és ma­gas funkcionáriusa ellen. Weiz­säcker, Woermann, Steengracht és mások mellett Gauleiter Bohle is ott ült a vádlottak padján. Az utóbbit mint a náci párt külkép­viseletének főnökét azokért az üzelmekért vonták felelősségre, melyeket az ő emberei kint foly­tattak. Nekem Landesgruppenlei­ter dr. Butting hollandiai tevé­kenységéről kellett tanúvallo­mást tennem. i Útiköltségre akkora összeget utaltak ki, hogy oda-vissza első ^osztályon utazhattam volna. — Nürnbergi tartózkodásom idejére ingyen lakást és ellátást biztosí­tottak, azonkívül tekintélyes napidíjat kaptam, melyet dollár­ban fizettek ki. Én azonban har­madik osztályon tettem meg a hosszú utat Londontól Nürn- bergig: az útiköltség-differenciá­val a zsebemben kis Krőzusnak éreztem magam, amikor megér­keztem. Nürnbergben a szövet­séges állampolgárok részére lefog­lalt, amerikai kezelésben levő és teljesen renovált Grand Hotelban szállásolták el. Kint erős fagy volt, a túlfűtött szobákban vi­szont alig lehetett kibírni a mele­get. A földszinten elhelyezett ét­terem ablakai az utcára nyíltak. Agyonfagyott, éhes arcok laposra nyomták orrukat az üvegen és bámulták, amint reggelenként úgy kilenc óra tájban felhajtom a pohár jéghideg ananászlevet és szürcsölöm az édes tejszínhabos, illatozó kávémat, vagy fogyasz­tom a szalonnás tükörtojásból álló reggelimet. Évek óta nem reggeliztem olyan jól, mint itt. Velem szemben egy uniformisos amerikai ült, aki kövérségben Hermann Göringgel is felvehette volna a versenyt. Délelőttönként a törvényszék épületében megtekintettük a bor­zalmas koncentrációs táborokról készített filmeket. Azt a filmet is láttam, mely Hitler részére ké­szült a július 20-i áldozatok ki­végzéséről. Mészároskampókon húzogatták fel-le, fel-le, a sze­rencsétleneket, míg elszállt belő­lük a lélek. Máskor cigarettázva nézegettük azt a kopár hátsó épületet, melynek rácsos ablakai mögött őrizték a letartóztatott háborús bűnösöket. Délben kinyi­tották a szállodában a bárhelyi­séget, este dzsessz-zenekar szol­gáltatta a tánchoz a zenét. Szín­házba is mehettünk. Remek elő­adásban láttam itt Ábrahám »Hawai rózsája« című operettjét. A »Paradicsom a tengerparton, az az én hazám« melódia sóvár- gó emlékeket idézett fel ben­nem, mert eszembe jutottak a napsütéses Haitin töltött szép napok. Az amerikai vádképviselet munkatársainak nagyszámú kara főként német emigránsokból te­vődött össze, akik nem is olyan régen lényegesen rosszabb körül­mények között éltek. Sokat kö­zülük még a háború alatti New York-i időmből ismertem. Az amerikai urak egyáltalán nem vagy csak igen kevéssé beszéltek németül, úgyhogy a német akta­hegyeket darabról darabra, szó­ról szóra le kellett fordítani szá­mukra. Feltűnt nekem, hogy mi­lyen sok titkárnőt hoztak ma­gukkal; majdnem valamennyi igen csinos volt. A beidézett német nemzetiségű tanúk természetesen nem a Grand Hotelban laktak. Az ő ré­szükre külön német vendégfoga­dót rendeztek be, központi fűté- ses, folyóvizes szobákkal, melyek — ha fényűzőknek nem is vol­tak mondhatók — az akkori vi­szonyok között mégis nagyon megfeleltek. Még a fehér ágyhu­zat1 sem hiányzott Az ellátással is meg lehettek elégedve, jóval bőségesebb volt, mint amilyenben az átlagos német fogyasztó része­sülhetett. Aki ott lakott, igazán nem bánta, ha tanúvallomására esetleg csak később került sor. Állandó vendégei is voltak en­nek a háznak: a Harmadik Biro­dalom néhány volt híve, aki ed­dig valamilyen internáló tábor­nak vagy fogháznak volt a lakó­ja, s most az amerikai törvény­szék védőszárnyai alatt talált menedéket. Ezekhez tartozott a náci rendszer első Gestapo-főnö- ke Poroszországban, a még min­dig fiatalos külsejű Rudolf Diels, aki 1933-ban, a Reichstag égése után a berlini Alexanderplatzon oly előzékenyen mutatta be fog­lyait nekem’ és angolszász laptu­dósítóimnak. Azok az informá­ciók, melyeket ő adhatott az ame­rikaiaknak, bizonyára felbecsül­hetetlen értéket jelentettek ne­kik. (Folytatjuk.) akkor feltétlen takarmányoznunk kell az állatokat az istállóban. Ez bármennyire drágának is látszik, mégis olcsóbb, mintha kétszer kell a húst megvenni. A takarmány biztosítása érdekében minden kö­rülmények között biztosítás kell a zöld futószalagot, őszi keverék­kel kezdjük a zöld etetést, utána pedig valami korai tavaszi keve­rékkel (napraforgós borsó) foly­tatjuk és lehetőleg arra vigyáz­zunk, hogy még a kis területen termesztett pillangós takarmány­hoz ne nagyon kelljen hozzányúl­ni. Ezután a csalamádés borsó, vagy a csalamádé az, ami kiegé­szítheti, illetve biztosíthatja a fo­lyamatos és olcsó takarmány ete­tését. Ez különösen az újonnan alakult termelőszövetkezetekre vo natkozik, ahol igen kevés takar­mányt találunk. A szilárd takarmánybázis bizto­sítása érdekében első és legfonto­sabb feladatunk, hogy a szüksé­ges vetőmagokról előre gondoskod­junk. Minden termelőszövetkezet a szükséges vetőmagját feltétlen termelje meg és ne várja azt, hogy az állam biztosítsa számuk­ra. Itt javasolnám a járási tanács mezőgazdasági osztályainak hat­hatós támogatását oly formában, hogy pár régi megállapodott ter­melőszövetkezettel termeltesse meg a járás részére a szükséges vetőmagokat. Ha már az állatok részére szük­séges takarmány biztosítva van, akkor minden körülmények kö­zött gondoskodni kell a tervben betervezett állatlétszám elhelye­zéséről, tehát a szükséges férőhe­lyeket fel kell építeni bármilyen egyszerű formában is. A takar­mány és a férőhely biztosítása után pedig az állatokat kell be­szerezni, amikkel a betervezett állattenyésztési hozamokat bizto­sítani lehet. A termésátlagok és az állatte­nyésztési hozamok biztosítása nem elég arra, hogy a beterve­zett munkaegység értéke megle­gyen. Szükség van arra, hogy a betervezett munkaegység mennyi­séget ne lépjük túl, tehát nem szabad munkaegység lazítást en­gedni. Termelőszövetkezeteinknél ez a legnagyobb hiba, a koma, só­gor alapon egy-két munkaegy­ségtöbblet beírás igen sok össze­get vesz ki a tagok zsebéből, akik becsületesen, tisztességesen dolgoz­nak. Ennek biztosítása sokkal nehezebb feladat, mint a termés­átlagok és hozamok elérése. Ki­tartó és következetes neveléssel kell odahatni, hogy a tagok sa­ját maguk leplezzék le azokat, akik meg nem érdemelt munka­egységet iratnak be maguknak és ha ez sem használ, illetve ez sem vezet eredményre, akkor szigorú ellenőrzéssel kell megakadályoz­ni. Erre az ellenőrzésre nem sza­bad sajnálni egy munkaerő erre a célra való beállítását, aki min­den nap ellenőrizné a végzett munka alapján a teljesített mun­kaegységet. A havi forint, amit erre a célra kifizetünk, sokszoro­san visszatérül és a tagság zsebé­be vándorol. A munkaegységlazítás összefügg a lopással, amit sok terme­lőszövetkezetben még ma is lehet tapasztalni. Ennek kiküszöbölésé­re pontosan be kell tartani a bi­zonylati elvet és semmit sem sza­bad írás nélkül sem bevenni, sem kiadni. Ez talán bürokratikusnak látszik, de feltétlen szükség van rá, mert enélkül pontos könyve­lést. pontos számadást vezetni, jö­vedelmet kimutatni nem lehet. Az általam elmondott, illetve leírt dolgok egyszerűek, ezt min­denki tudja és sajnos a gyakor­latban csak kevés helyen valósít­ják meg. A célunk egy, hogy a népgazdaságnak minél több ter­méket adjunk és ezzel a termelő­szövetkezeti tafság jövedelmét fo­kozzuk. Ezt azonban csak úgy ér­hetjük el, ha mindnyájan össze­fogunk és egy akarattal küzdünk ennek a célnak a megvalósításáért. Hogy eredményt tudjunk elérni, az a kérésem, hogy e lap hasáb­jain vessük fel a problémákat, ahol vannak és ahol már a kez­det nehézségein túl estek, azok nyújtsanak segítséget a kezdők- 1 nek. Simon József főmérnök Iregszemcsei Kutatóintézet Hatvan hold gyümölcsöst telepít a gyulaji Új Barázda Tsz Gyulajon, a esihari dombokat jelenleg kiöregedett szőlők, par­lag földek és egyéb kihasználat­lan területek borítják. Az Űj Barázda Ts2 úgy hatá­rozott, hogy a határnak ezt az eddig nem eléggé hasznosított ré­szét gyümölcsössel telepíti be. Már idén megkezdték a telepítést. A jövő évben mintegy 60 holdas táblán fejezik be a gyümölcsös­kert kialakítását. Főleg Jonathán almafákat ül­tetnek, mint az eddigi tapaszta­latok mutatják, e gyümölcs ter­melésének az itteni feltételek ki­tűnően megfelelnek. Az itt telepített gyümölcsössé] 77 holdra emelkedik a tsz gyü­mölcsöseinek területe. Ugyanis jelenleg már van 17 hold gyümöl­csösük, ahol a kajszibarack, alma és szilvafák a közeljövőben tér* more fordulnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents