Tolna Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-20 / 92. szám

4 Tolna meg yet nepcjsäg 10ß0 április 20, EINSTEIN Egy kiváló együttes emlékezetes előadása Az Annalen der Physik című előkelő német folyóiratban 1905- ben egy tanulmány jelent meg a ►'Mozgó testek elektrodinamikájá­ról« címen. Szerzőjéről, Albert Einsteinről nem sokat tudtak; kö­telmében forradalmasította a mo­dern fizikát. Tételei nagy részét már igazolta az idő, sokat emle­getett utolsó tanulmányában pe­dig olyan elméletet igyekezett ki­dolgozni, mely egyaránt érvényes rábban a berni Szabadalmi Hiva­talban dolgozott, s ebben az év­ben nevezték ki a berni egyetem magántanárává. A tanulmány két fontos megállapítást tartalmazott: 1. Azok a törvények, amelyek sze­rint bármely fizikai rendszer ál­lapotai változnak, nem függenek attól, hogy két egymáshoz képest egyenletes mozgást végző rend­szer közül melyikre vonatkoznak. 2. Minden fénysugár egy meg­határozott c sebességgel mozog bármely »nyugvó« koordináta­rendszerben. akár álló, akár moz­gó fényforrás bocsátotta ki. Nem feladatunk, hogy ezen a helyen méltassuk Einstein tételei­nek jelentőségét, az azóta eltelt fél évszázad egyébként is régen igazolta a relativitáselmélet e két alaptételét. Mindez azonban csak az alap volt, a kiindulópont, s maga Einstein érezte legjobban elégtelenségüket. A következő ál­lomás az 1911-ben publikált ta­nulmány, melyben a gravitáció hatását vizsgálta a fény terjedé­sére, 1916-ra pedig befejezte az általános relativitáselméletről szóló munkáját. Mindez így végtelenül egysze­rűen hangzik, azonban éppen ez jelenti a modern fizika forradal­mát, az elemi részecskék tör­vényszerűségeinek megfigyelésé, tői az atombombáig, s ma már az atomenergia békés felhasználá­sáig. A beírni Szabadalmi Hivatal tisztviselője a tudomány egyik legragyogóbb pályáját futotta be, s jelentősége elsősorban abban van, hogy nem az elődök nyom­dokain haladt, hanem volt bátor­sága az* önálló gondolkozásra. Minden idők egyik legnagyobb fizikusa volt, aki a szó valódi ér­a makro, és a mikrokozmoszra. • A tudós mellett nemes emberi tulajdonságai is maradandóvá te­szik emlékét. A haladás, az igaz­ság, az emberi tisztesség érde­kébe állította tudását. Magányos ember volt, de ez a magány nem szigetelte el az emberektől. — »Szenvedélyes érdeklődésem a szociális igazság és a szociális fe­lelősség iránt számomra meg­foghatatlan ellentétben állt azzal az igénytelenséggel, mely a fér­fiak és nőkhöz fűződő személyes kapcsolataimban megnyilvánult« — írja. S élete végéig nem szűnt meg harcolni az igazságért, az embertelenség és a barbárság el­len, amelynek pusztítását saját életében is látnia kellett, amikor Goebbels sajátkezűleg égette el Einstein könyveit. Mindvégig harcolt az atomenergia békés fel- használásáért, s a háború után az amerikai néphez küldött üze­netében ezeket írta: »Rajtunk, tudósokon, akik ezt a szörnyű erőt. felszabadítottuk, rajtunk áll, parancsolóan bennünket ter­hel a felelősség az atomenergia irányításáért, azért, hogy az em­beriség jólétét szolgálja és ne a megsemmisülését idézze elő«. öt évvel ezelőtt, 1955. április 13-án halt meg, 76 éves korában. Az utókor nemcsak a legnagyobb tudósok között őrzi meg emlékét, mert a modem fizika forradal­márjának neve a tisztességgel, a becsülettel, az emberséggel is ösz- szeforrt. Azok közé tartozott, akik töretlenül hittek a haladás­ban, hittek abban, hogy szebbé, boldogabbá lehet tenni az embe­riség életét. (cs) Posfabélyegek a Lenin-évfordulóra Moszkvában Lenin születésérek 90. évfordulója alkalmából ápri­lis 10-én új postabélyeg-sorozatot hoztak forgalomba. A bélyegre j- zokat a Zavjalóv-művésziek (apa és fia) készítették. A hat bélyegből álló sorozatot 10; 30, 40, 60 kopejkás és 1 ru­beles értékben adták ki. A bélye­gek Lenin életének különböző mozzanatait, a Szovjetunió életé­nek eseményeit, s a „Lenin” atom­jégtörőt ábrázolják. Az 1 rubeles bélyeg témája a békeharc. Ezen a bélyegen a szovjet hatalom el­ső békéről szóló dekrétuma lát­ható és a földgömb, rajta külön­böző nyelveken ez a szó: „Béke1. Az előtérben Lenin arcképe van. 192i óta a Szovjetunióban több mint 100 postabélyeget adtak ki Lenin tiszteletéire. gém is megtisztelt néha egy-egy darab kolbásszal vagy füstölt an­golnával. Éppen ezért sajnáltam, amikor egy szép nap nyomtala­nul eltűnt. Később hallottam, hogy nem is Kurzbein volt a ne­ve, és Potsdamban vezető SS- funkciót töltött be. Meglehet, hogy július 20-i barátjával együtt aktívan is közreműködött anyám és Gebhard öcsém letartóztatásá­ban. Steltzer többnyire magával vitt Hamburgba az övezeti tanács üléseire, bár nekem ott semmi tennivalóm nem volt. Ezek az ülések az angol katonai kor­mányzásnak mintegy demokrati­kus cégtáblául szolgáltak. Ha­vonta rendezték meg őket, és mindig két vagy három napig tartottak. Az ülések kiváló al­kalmat szolgáltattak arra, hogy a vveimari demokráciának a Har­madik Birodalomban háttérbe szorított nagy államférfiai újból pozitúrába vágják magukat, em­lékiratokat fogalmazzanak, és be­szédeket tartsanak. Az üléseken részt.vevők egyébiránt jegy nél­kül meglehetősen jól étkezhet­tek a vasúti vendéglőben. Ham­burgban jó néhány ismerősömet volt alkalmam viszontlátni. A düsseldorfi kormány akkori feje, a későbbi bonni belügymi­niszter, dr. Lehr szőkébb kísére­tében gyakran láttam régi cim­borámat, Nansent. Mindig friss volt, mindig jókedvű. Kormány­zati autó és külön sofőr állt ren­delkezésére, másképp már nem is járt, mint autón. Közben vala­milyen akadémiai címet is szer­zett magának, mert most már hivatalosan mindenütt doktor Nansen néven szerepelt. A düs­seldorfi kormánynál és dr. Lehr- nél szemmelláthatóan meglehetős befolyása volt. A hannoveri szociáldemokrata miniszterelnök, Heinrich Kopf ta­nácsadójaként egy volt kollégám, Herr von Campe jelent meg a szí­nen, aki a háború előtt főkon­zuli tisztségben Párizsban műkö­dött. Herr von Campe természe­ténél fogva reakciós ' »Welfe« volt, a Harmadik Birodalomban azonban Hitler egyik legrajon- góbb hívének mutatkozott a kül­ügyi szolgálatban. Neki is meg­volt a saját autója, és fontos sze­repet játszott a hannoveri de­mokráciában. Az övezeti tanács titkárságá­ban ült volt kollégám, Herbert Blankenhorn, aki engem 1931- ben Washingtonban felváltott. Az utolsó pillanatig hűségesen szol­gálta a náci rendszert. Hogy mi­lyen módon sikerült befurakod­nia ebbe a főképpen szociálde­mokratákból összeállított övezeti titkárságba, rejtély volt előttem. Szociáldemokrata kollégái dr. Konrad Adenauer, CDU-elnök trójai lovának tekintették; s mint hogy a később szövetségi kancel­lárrá előlépett dr. Adenauernál Bonnban karriert csinált, úgy lát­szik, nem is volt teljesen indo­kolatlan ez a gyanú. • Az. övezeti tanácsnak a ham­burgi Sophienterasson levő hosz- szú, négyszögletes ülésterme kül­A szekszárdi színjátszók A kapitányt mutatták he Bonyhádon AZ ELÖADÄS plakátja szín­padi legendát ígér. A darab az­tán az ígéretet csak részben váltja be, a magasan szárnya­lást a szöveg csak kevés helyen biztosítja s a darab túlságosan is bonyolult felépítése csak fo­kozza a rendezőre és szereplők­re rótt nehézségeket. Ennek el­lenére és egyéb hibái mellett is A kapitány nagysodrású darab, majdnem mindvégig lenyűgöző s néhány igazán szép, a legjobb művekre emlékeztető részlet nagy lehetőségeket nyújt a szí­nészeknek elsöprő sikerek ara­tására. A szerző, Örsi Ferenc si­keresen mutatja be egy fiatal­ember fejlődését a hazafias ér­zéstől, a dolgozó emberek iránt érzett szimpátiától a munkás- mozgalom és munkáshatalom igenléséig majd addig a pilla­natig, amikor mint a Szovjet Hadsereg tisztje a béke lehető­ségét hozza Budapestnek és az azt védelmező ellenséges csa­patoknak, de a fasiszták orv­gyilkos golyójától szeretett szülővárosának kapujában el­esik. A szekszárdi művelődési ház központi színjátszó együttese hatalmas feladat megoldására vállalkozott, amikor műsorára tűzte örsi Ferenc művét. A da­rab kiváló szereplőket igényel, még a statisztákra is nagy fel­adatokat ró, technikai megol­dása pedig szinte kivihetetlen­nek látszik műkedvelő együtte­sek számára. S a szekszárdi színjátszók vállalkozását siker kísérte. Noha a szekszárdi elő­adás megkapó sikere után Bonyhádon annyi minden össze, játszott, hogy megakadályozza a sikert (a szerencsétlen össze­tételű közö.-ség, a technikai felszerelés gyengesége, indiszoo. nált szereplők stb.), mégis elra­gadtatással nyilatkozhat a bony hádi színházkedvelő közönség az előadásról. A GYENGE TECHNIKAI FELSZERELÉS most különös élességgel veti fel a kérdést: nem lehetne-e egyszerűsíteni a technikai megoldásokon; a leg­tökéletesebb összhangra, milli- méternyi pontosságú együílmű- ködésre van szükség ahhoz, hogy az előadás sodra ne szen­vedjen kárt A darab első ré­szében sok a felesleges szólam, bátor kézzel kellett volna kur­títani a szükségtelenül hosszú párbeszédeken, s néhány patá­sőleg a legkevésbbé sem hason­lít a berlini Kroll-operára. Az a színjáték azonban, amelyet a né­met demokrácia gyászvitézei itt rendeztek, kísértetiesen emlékez­tetett arra, aminek a Kroll-ope- rában voltam tanúja. Egy patkó alakú asztal körül bőbeszédűen taglalták és vitat­ták az új német megszállási de­mokrácia többé-kevésbé nyárs- polgári képviseletének mélyen- járó elméi azokat a kérdéseket, melyek őket foglalkoztatták. Mö­göttük, a fal három oldalánál foglalt helyet kíséretük, Nansen, Campe én és mások. A brit lobogóval és brit felség- jelvényeklíel díszített negyedik fal előtt hosszú asztal állt. Mö­götte állandóan ült néhány an­gol, és látható unalommal hall­gatta az elhangzott beszédeket. Alkalmilag egy-egy nyilatkozatot is tettek. A fontosabb viták al­kalmával, vagy amikor hatalmi szóval kellett eldönteni valamit, r.agy kíséretével megjelent az övezet főparancsnoka, Bran Ro­bertson tábornok, a Dunlop- gumikonszern egykori igazgatója, saját fennkölt személyében. Szín­relépését röviddel megjelenése előtt mindig közhírré tették. — Ilyenkor elnémultak a viták, minden szem várakozóan függött az ajtón. Amint a tábornok a te­rembe lépett, mindenki felpat­tant a helyéről. Ugyanilyen szer­tartás mellett távozott is őtábor- noksága. (Folyta tjük.) tikus részlet elhagyása is indo­kolt lett volna. A jövőben még minderre lesz lehetőség, hiszen az előadás még csak most van kialakulóban. Műkedvelőktől ritkán látott erejű előadás a szekszárdiaké. A bátor darabválasztás, a poli­tikai mondanivaló határozott kihangsúlyozása, a szép beszéd- technika és túlzásoktól mentes, a mondanivalóhoz jól illeszke­dő súlyos játékmód bel pta ma­gát a közönség szívébe. Ezzel az előadásukkal a szekszárdi köz­ponti színjátszó együttes tagjai — nyugodtan mondhatjuk — példát mutattak bonyhádi kol­légáiknak, de a megye vala­mennyi színjátszó csoportjá­nak. PIACSEK GYÖRGY kapitá­nya szép és hiteles emléket ál­lít a legendás Steinmetz kapi­tánynak. Az első képek túlzot­tan erős és magas hangvétele után mély átéléssel tolmácsolta egy fiatalember vívódását és magáratalálúsát. Lányi Géza apája hitelesen mutatta be a radikális polgár őrlődését és azt, hogy végül, ha tettekkel nem is képes rá. érzelmileg a haladás, a fejlődés mellé áll és undorral fordul el az ellenfo’- radalomtól. Az egész előadás legfelejthetetlenebb jelenete volt, amikor Szabó Béla öreg pedellusból lett vöröskatonája, a levert forradalom után kol­dulni kényszerül. Nagy színé­szekre — nem műkedvelőkre, hanem hivatásosokra — emlé­keztető pillanatai voltak ekkor Szabó Bélának. Általában a legnagyobb elis­merés hangján lehet beszélni az előadásról. A kiemelkedő alakítások mellett, mint például Hepp József munkása, meg­nyugtatóan jó színvonalút nyújtott minden szereplő. Sza- lay Tibor a tanár szerepében hiteles volt, s ez a legtöbb, amit szerepéből ki lehetett hozni. Ugyanezt lehet elmondani Szászvári Józsefnére. Szűcs Va­lira, vagy Hollós Manyira és minden szereplőre. Éliás Ist­vánnak és Szabó Bálának volt néhány emlékezetes jelenete. A rendezők, Krassay Gyula és Raksányi Vilmos, jó munkát végeztek. Vincze Győző díszle­tei teljesen leegyszerűsítettek, csak utalnak a színhelyre, éppen ezért nem lassítják a cselek­ményt, sőt segítik annak erős- sodrú kibontakozását A bonyhádi előadás a lehető­ségeknek csak egy részét hasz­nálta ki. Mind a darab, mind a szereplők tehetsége még sokkal sikeresebb előadásokat tesz le­hetővé. Letenyei György A nőtanács kezdeményezésére gyermekmegőrző helyeket létesítenek A termelőszövetkezetek felfej­lődésével az asszonyok százai ír­ták alá a belépési nyilatkozatot, de sok százra tehető az olyan asz- szonyok száma, akik mint család­tagok vesznek részt a közös mun­kában. Az idei évben minden község és minden termelőszövet­kezet elkészítette az árutermelési tervet, amelyben meghatározták, hogy milyen terményféleságből mennyit szándékoznak értékesí­teni. A tervek teljesítése attól függ, hogy a tsz-tagok mennyire veszik lei részüket a közös munkából. A nők mozgósítása a munkában való részvételre elsősorban a tsz veze­tőségének a feladata, de sokat te­hetnek e tekintetben a nőtaná­csok is. Ezzel kaposol atban fel­kerestük Takács Mihálynét, a nő­tanács megyei titkárát, aki a kö­vetkezőket mondotta el munka­társunknak: — Az asszonyok kezemunkájá- ra nagy szükség van a termelő­szövetkezetekben. A növényápo- lási munkáknál pedig szinte nél­külözhetetlenek az asszonyok.* Amíg egyénileg gazdálkodtak kora reggeltől késő estig együtt dolgoztak férjükkel, s szinte ere­jüket meghaladó munkát végez­tek. A nagyüzemi gazdálkodásra vau) áttéréssel a gépek könnyíte- nek a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetén, mentesülnek az erejüket meghaladó nehéz fizi­kai munkától, de ez korántsem jelenti azt, hogy a nők munkája nélkülözhető. Az asszonyok szívesen vállal­jál?: a tsz-ben a munkát, de igen gyakran felmerül: hova tegyék a gyermekeket addig, amíg ők a földeken dolgoznak, Kevés az óvoda, a napközi otthon és a böl­csődei férőhely és különösképpen — Ihlet kell hozzá... A közel­múltban a múzeumőröknek kellett eltávolítaniok a Louvreból két férfit, akik letelepedtek a Mona Lisa elé, az egyik derékig levet­kőzött, s a másik Mona Lisa kép­mását tetoválta a mellére. A mú­zeumi őrök közbelépésére a teto­válást végző férfi kijelentette: ..Ügyfelem ragaszkodott hozzá, hogy ezt a képet tetováljam a mellére. Szükségem volt az ere­deti műtől kapott ihletre, hogy az ón munkám is „megállja a he- lyéf’rt kevés a termelőszövetkezeti köz­ségekben. Bár az idei évben is kapunk némi állami támogatást, idénynapközi otthonok létesítésé­re, de mindent nem várhatunk »fentről«, magunknak is csele­kednünk kell a helyi adottságok­nak megfelelően. A megyei nőtanács kezdemé­nyezésére mozgalmat indítottunk a termelőszövetkezeti községek­ben és termelőszövetkezetekben gyermekmegőrző helyek létesíté­sére. A termelőszövetkezetek ve­zetősége nagy örömmel fogadta javaslatunkat és miután elsősor­ban saját érdekükről van szó, a legtöbb helyen támogatják is kez­deményezésünket. A tanácsokkal karöltve helyi­séget biztosítanak, a tsz-ek pedig vállalják, hogy a kiválasztott gyermekgondozók javára bizo­nyos munkaegységrészesedést ad­janak. Azokban a tsz-ekben, ahol a gyermekek étkezéséről is gon­doskodnak, a szülők élelmet ad­nak össze, a zöldségfélét pedig a tsz kertészete adja majd. A pedagógusok is nagy meg­értéssel támogatják az elgondo­lást. A pálfai pedagógusok fel­váltva, napi 4 órai társadalmi munkát ajánlottak fel, s vállal­ták, hogy foglalkoznak a gyer­mekekkel. Bölcskén és Madocsán a nyolcadik általános iskolás lá­nyok vállalkoztak arra, hogy s?abadidejükben meséket olvas­nak fel és játszanak a kicsinyek­kel. Hasonló tervek vannak Nagy- dorogon, Kaidacson, Simontor- nyán és Felsőnyéken is, ahol má­jus hónapra tervezik a gyermek­megőrzők megnyitását, — fejezte be tájékoztatóját Takács Mi- hályné, a nő tanács megyei tit­kára. — Az ősi Egyiptom legszebb asszonya. A hagyomány úgy tud­ja, hogy az ősi Egyiptom legszebb asszonya a bűbájos Hatasu ki­rálynő volt. Páratlan szépségének híre 3 évezreden keresztül fenn­maradt, s valószínűleg nem kis részben azért, mert hallatlanul pazarló életmódot folytatott. A hagyomány azt is tudni véli, hogy a szép királynő a nemzeti jöve­delem jelentős hányadát költötte többek között saruszíjainak a leg­ritkább ékkövekkel való kiraká-> sara,

Next

/
Thumbnails
Contents