Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-17 / 65. szám

4 TOLNA MECYEI NÉPÚJSÁG 19G0. március 17. Takarékos gyerekek Minden második vagy har­madik napon a kisfiam regge­lente azzal búcsúzik tőlem: »Apuka, adj egy forintot«. S én minden reggel megkérdezem tőle, mire kell neked a forint kisfiam? A válasz vem az, hogy cukorra, vagy valami másra, hanem bélyegre, takarékbé- lyegre. Az iskolában ugyanis ezt is, a takarékoskodást is meg­tanulták. Nagy öröm ez a szülőnek, hi­szen a takarékosság még fel­nőtteknél is örvendetes erény, hát még kisgyerekeknél. De ha már ilyen korán megszokják, bizonyára nagyobb korukban már vérükké válik. Egyedülálló ez? Nem. A múlt- korában a Szekszárd-szőlőhegy egyik házában, Fejér Jánosélc- nál jártam. Éppen a két kislá­nyuk tanulása közben nyitottam be. S az asztalon, a szerte he­verő könyveken a jellegzetes ta­karékossági füzetecskét is meg­pillantottam. — No, lássuk milyen takaré­kosak vagytok — szóltam, s már akartam belepillantani a füzetbe. De már röppent is fe­lém a válasz — 151 forint van benne, bácsi — mondta a ki­sebbik. És valóban egymás mellé sorakoztak a füzetben az 50 filléres, forintos, sőt tízfo­rintos bélyegek. Ez azonban még . nem az egész, s már ugrott is a konyha- kredenchez, s előszedett még vagy két füzetet. A nagyobbik a földrajz tanulás közben mond ja el, hogy neki is ugyanennyi van. Arról már mindketten beszél­nek, hogy mi történik m.ajd a pénzzel. — Megyünk majd nya­ralni a Balatonra, vagy más­hova — mondják boldogan. Ilyen nevelés után bizonyára az ö gyermekeik is takarékos szellemben nevelődnek fel. És továbbmentve a fejtegetésben a magánéleten túl, a közösségi életben is takarékos honpolgá­rai lesznek a hazának. (Sz) Tehén istállói, serlésfiazlatót építtet a naki Napsugár Termelőszövetkezet A hét KISZ leánybrig'ád Tizenkét fiatal, selyemgyári Uny a múlt hónapban elhatároz­ta, hogy újfajta versenyt indít. Valamennyien KiSZ-tagok. Két brigádot alakítottak és nem ki­sebb dologra vállalkoztak, mint arra, hogy megszerzik a »Szocia­lista munka ifjú brigádja« címet. A gombolyító üzemrész dolgo­zóinak eredményeit nézve — első látásra — nem tűnik fel semmi különös. A teljesítményszázalé­kok nagyjából olyanok, mint a brigádon kívülieké. Vannak a két brigádban is olyanok, akik 105— 110—115 százalékra teljesítik normájukat, de olyanok is, akik­nek a száz százalék siv"s men. De a következő rubrika már sokkal érdekesebb. A hulladék csak harmad- vagy negyedannyi, mint a többieknél. Boris néni — özv. Molnár Jánosné csoportvezető — azt is elmondja, hogy a két bri­gád még nem kapott vissza rossz orsót. Éhhez tudni kell, hogy a fi­gyelmetlen munka következmé­nye az, hogy hibás lesz az orsó, amit aztán a meó visszaküld. Minél kevesebb legyen a hul­ladék a drága selyemből. — Meri mi nagyon jól tudjuk —, mondja imnw »WTinriwrnitw Bényei Júlia, az eayik brinád tagja, — hogy egy kiló selyemből tizenöt méter selyemszövet ké­szül. Ezért kell takarékoskodni vele. Nálunk egy-másfél deka a napi hulladék, de másoknál eléri a hat-nyolc dekát is. Ha most én csak magas százalékot alcarnék elérni, ezt már hulladékba dob­nám — mutat az egyik motollá­ra, ahol még van egy kevés fo­nal —, de inkább még egyszer megkeresem a szálat és legombo­lyítom az utolsó méterig. Brigá­dunkban is van még olyan tag, akinél baj van a hulladékkal. Ezt majd vasárnap délelőtt beszéljük meg, amikor összejövünk a bri­gádvezető lakásán egy kis beszél­getésre. Mert nemcsak a munkában van­nak együtt a két brigád tagjai. Együtt szórakoznak, együtt vég­zik a társadalmi munkát. A KISZ klubdélutánon egy asztalnál ül­nek. Ha társadalmi munkára van szükség, — mint legutóbb is a nőnapi előkészületeknél, — a két KISZ-brigádra biztosan lehet szá­mítani. És nemcsak arra ügyel­nek gondosan, hogy a termelés­nél ne legyen hiba egyik brlgád- u i iirrninrniinmm »'»'»» tagnál sem — közösen segítik a gyengébbeket —, de a magatar­tásra se legyen panasz. Nemrég történt, hogy az egyik kislány a piros pettyes kendő helyett — ez van »rendszeresítve« a gyárban, ilyet kapott mindenki — »divato­sabb« kendővel kötötte be a fe­jét. Két napig nem hagyták bé­kén, míg fel nem kötötte ö is a gyári pettyes kendőt. Präger Eva brigádja — róluk tudni kell, hogy valamennyien tizenhét évesek, öten közülük együtt jártak isko­lába, egyszerre kerültek az iskola elvégzése után 1057-ben a gyárba, — nemrég új taggal gyarapodott. Munkáját korábban is jól végezte az új brigádtag, »kiváló dolgozó« oklevelet is kapott, csak a KISZ rendezvényekre nem járt el és társadalmi munkát nem végzett. Most már mindenben együtt van a brigád többi tagjával. A selyemgyáriaknak szép ha­gyományaik vannak a szocialista versenyben. A két KISZ leány­brigád új úton indult el. Ez az ut, az új versenyforma — mint az eddigi tapasztalatok mutatják — bevált. J. J. i»ii imirm u i >nrn>ri rrn A naki Napsugár Termelőszö­vetkezet tagjai ebben az évben jelentős építkezéseket végeznek Saját erőből és beruházásból is. A sertéstenyésztés részére egy kül­lőn területet jelöltek ki, ahol már készen van a hízószállás, s itt ké­szül egy 42 férőhelyes fiaztató is, mellette takarmányelőkészítővel, gondnoki lakással. Beruházásból 100 férőhelyes, magiárpadlásos, tejházas tehén- istálló épül a termelőszövetkezet részére. Az építkezés földmunkáit a termelőszövetkezet tagjai vég­zik el, s ugyancsak ők építenek egy napi öt köbméter hozamú Ku­tat az istálló közelében, amely fedezi az építkezés, majd később az állatok vízszükségletét. Az épí­tőanyag jelentős részét is a ter­Erdőtüz volt Azzal riasztották hétfőn este háromnegyed hétkor a bonyhádi tűzoltókat, hogy Nagymányokon tűz van az erdőnek az a része ég. amelyik a bánya felett terül el. Öl holdon égett az avar A tűz fénye Kakasdon is látható volt. A tűzoltók a bányászokkal kö­zösen nagy erőfeszítéseket tettek melőszövetkezet szállítja az épít­kezés helyszínére. Eddig mintegy 500 köbméter homokot, ICO ezer téglát, 150 betongerendát és az épület vas tetőszerkezetét szállí­tották már a helyszínre, s a ta­goknak ez a közreműködése ol­csóbbá is teszi az építkezést. A felhasználandó faanyag jelentős részét szintén a termelőszövetke­zet biztosítja, s ennek felfűrésze'- tetését a szomszédos somogyszili termelőszövetkezetnél végeztetik el. S míg a termelőszövetkezet fér­fi tagjai az épíikezés körül adódó munkákat végzik, addig az asz- szonyok jelentős része a nyári betakarításra gondolva, zsákokat készít elő, hogy a nagy munka közepette zsákhiány ne lassítsa a munka ütemét. Nagymányokon a tűz lokalizálására, ez csak ve­szélyessége miatt rendkívül ritkán alkalmazott ellentűz gyújtásával sikerült. A becslések szerint a tűz nem okozott komoly károkat a nagy- mányoki erdő faállományában. A tűz okát eddig még nem sikerült megállapítani. Varga Imre bölcskei ré­vésznek 1919. november 29-én fehérterrorista ellen- forradalmárok eltörték a hát- gerincét. A szörnyű gaztett emlékét most negyven év eltelte után is magán viseli. Amikor a parasztlegény hori­zontjában megjelenő három daru- 'iollas közül a legalacsonyabbik az Ö nevét kiáltotta, hirtelen le­állt a munka. A vízimalmot von­tató dunai emberek meredten néz­tek rá, szemükből szánalom, ve­gyes félelem tükröződött. — Na, ne bámulj, mozogj! — bíztatta a középső dülledtszemű, nagyorrú katona, akinek hosszú csendőrszurony volt a puskájára tűzve. Megindult szótlanul előttük az úton, amely a csornoki zátonytól egészen a faluig vezetett. Ideges remegés fészkelt a gyomrába. Ilyesféle érzést akkor tapasztalt — A földmíívesszövetkezeti ke­reskedelem 1959-ben ruházati cikkekből 21 millió, bútorból 6 millió, vas- és műszaki áruból 9 millió forint értékkel hozott többet forgalomba, mint 1958-ban. mint Nápolynak ez a nagycsü­törtöki hangulata. Gépem másnap reggel 8 órakor startolt. Mielőtt nekiindult volna az Adriai-tengernek, a pilóta még leírt egy kört a Vezúv körül. A kráterből izzó vörös füst go- molygott felfelé, elfödte előlünk a csúcsot. Amikor a kék Adria fö­lött a láthatáron észrevettük a túlsó partot, egy cédulát köröz­tettek a kabinban: »Közeledünk áz albániai Santi Quaranta kikö­tőhöz.« Már előző utazásom alkalmá­val is különös érzéssel töltött el az a tény, hogy Európa közepén van egy ország, ahol lefátyolozott nők élnek, ahol mecsetek állnak, s hogy ez az ország még teljesen a középkori Kelethez tartozik. Mindenütt Európában megünne­pelték a nagypénteket, csak ennél a kis mohamedán népnél nem. Átrepültünk a görög határon. Balra, a felhők fölött fenséges hegycsúcs bukkant fel, melynek kupoláján még ott ragyogott a szűzfehér hó. A mondákkal át­szőtt Olympos! Valóban méltó he­lye a villámokat szóró Zeusnak és a klasszikus ókor isteneinek. Ijedten zökkentem vissza 1939 irtózatos valóságába, amikor gé­pünk az athéni repülőtéren föl­det ért. Minden oldalról izgatott tömeg vett körül bennünket, s aggódva kérdezte: »Mit láttatok?« Mi bizony semmi feltűnőt nem vettünk észre a magasból. A va­lóságban pedig az történt, hogy mialatt mi békésen átrepültünk Santi Quaranta és Albánia fölött, Mussolini fegyveres haderejével fi« Adria felől betört az Egész Európán végigzúgott a ria­dó. Sokan attól féltek, hogy mái' másnap kitör a rettegett világhá­ború. Annál inkább igyekeztem a bé­ke utolsó napjait kiélvezni. Már másnap reggel felszálltam egy kis gőzhajóra, hogy a húsvéti napo­kat Délos ősi hagyományoktól megszentelt szigetén tölthessen!. A szigeten nem olvastam újsá­got, nem hallgattam rádiót Rövid órákra még egyszer elfelejthet­tem a szörnyű fasiszta világot, Egyedül ültem húsvét reggelén a Kynthos-sziklán, s átengedtem magam gondolataimnak. A mon­da szerint ezeknek az ősrégi bar­langoknak valamelyikében szüle­tett Apollón isten. Körülöttem a kél; Égei-tenger, ennek habjain cirkált hajdanában a fortélvos Odysseus. Lábaimnál a hellén szentélyek nemes romjai és a megmaradt széles sétány, mely­nek szélein a híres délosi már­ványoroszlánok állnak őrt. Csodálatos, mennyi erőt tud kölcsönözni a megkínzott lélek­nek, milyen tiszta érzeteket tud kelteni az emberben az antik vi­lág talajával való érintkezés. Ez a klasszikus görög világ a har­móniának és a helyes arányoknál; oly biztos érzékét fejlesztette ki, hogy ha azt teljesen magunkévá tesszük, még a mi zavaros, kusza mánk is tisztább alakot ölt, és egyszerűbb körvonalakban rajzo­lódik ki. Akkor aztán nem lehet többé kétséges, mi a kultúra és mi a barbárság, mi a szép és mi a csúnya, mi a valódi, tartós ér­tékű és mi a hamis vagy jelen­Még a legvadabb barbárok is, akik az évezredek folyamán ra­bolva, fosztogatva estek neki Athénnal;, még azok is mindig bizonyos tiszteletet tanúsítottak a Parthenon magasztos tökéle [es­sége iránt. Csak az utolsó évszá­zadban jött egy angol admirális, hogy rést lőjön a Parthenon osz­lopsoraiba és elvihesse pompás frizeit. A huszadik század bar­bárjait és gyilkos fegyvereiket tekintve, Európa műalkotásai­nak még kevesebb kilátásuk lesz arra, hogy épen és sértetlenül fennmaradjanak az utókor szá­mára. Csak borzadallyal lehetett erre a jövqre gondolni. Fél napon át sütkéreztem a Delphoi-i magaslatokon, a hajda­ni Pythie-templom márványpad­lóján, fröcsköltettem magam a kasztáliai forrás lezuhanó vizével, míg a Parnasszos felől közeledő zivatar arra nem kényszerífetí, hogy megváljak a felejthetetlen táj lenyűgöző panorámájától, s visszatérjek a faluba. Végigsétál­tam Olympia árnyékos pinialige- tein, melyekben megrepedezett fatörzsek módjára hevertek szana_ széjjel az egykori Zeus-templom hatalmas oszlopai. Áhitatosan húztam végig ujjamat azokon az írásjegyeken, melyeket a költő Byron karcolt be a Kap Zouion- nál, magasan a tenger fölött épült Poseidon-templom egyik oszlopá­ba száz évvel ezelőtt, amikor a görög nép hősi harcokat vívott, hogy lerázza magáról az évszáza­dos szolgaság jármát. ** tgolytatjuk.) Kínpadon először, amikor a fronton első ízben vezényelték rohamra. A táj békés volt és mozdulat­lan. A faluszéli tóban libák úsz­káltak. Gondolatok lepték el az agyát. Mit akax-nak ezek megint Bölcskén? Egyik kísérőjét felis­merte. Ahhoz a bandához tarto­zott, amelyik Csordás Ferencet, meg Komáromi Istvánt agyonver­te. Akkor azt hitte, hogy ő meg­úszta... és most itt vannak. Mi lesz az asszonnyal, meg a három gyerekkel ? — Lépkedj, mert kilyukasztom a sarkadat! — Szuronyhegy bö- kődött a lábszárába. A hátulról jövő, durva recsegő hang tulajdo­nosa lehetett a tettes. Az, akinek csendőrszuronya van. Érezte, hogy vércseppek folynak végig a lá­bán. De különösebb fájdalmat nem érzett. Úgy látszik csak ki­csit bökött bele. Megszaporázta lépteit. Megint gondolkodni kez­dett. Hogy lehet az, hogy ő érte csak november végén jöttek el? A községház udvarán nyüzsög­tek a darutollas legények. Bam­ba, röhögő pofák fogadták. A fő­hadnagy elé vezették. Ráismert a tisztre, s rögtön rádöbbent ar­ia, hogy a környékszerte hírhedt paksi hóhértól nem várhat irgal­mat. Cseresznyés főhadnagy alattomos, hideg tekintete végig- siklott rajta. — Hány vöröst szállítottál át a komppal? He? Na! Süket vagy? Állj vigyázzba, ha veled beszé­lek! Hogyan? Hát nem válaszolsz7 Na majd megtanítunk folyéko­nyan beszélni! — A hatalmas ter­metű tisztnek vékony, rikácsoló hangja volt, akár egy részeg ut­calánynak. Varga Imrének eszébe jutottak az augusztusi napok. Jöttek tépet- ten, rongyosan, véresen,, kisebb-na gyobb csoportokban a menekülő vörös katonák, s az ö kompja ak­kor éjjel-nappal szállított. Hon­nan tudná Ö, hogy hányat hozott át a biztos halálból? Mit is vála­szolhatna a kérdésekre? Úgy sem tagadhatja le! összeszorította a száját, s hangtalanul nézte a tisz­tet. A főhadnagy egészen közel lé­pett hozzá, s ekkor Ö megemelte a bal karját és azt mondta: — Főhadnagy úr, hadirokkant vagyok! A jobb karomat a haza... Nem tudta folytatni, a főhad­nagy mellbelökte. Két katona fog­ta föl esés közben Bevezették a tanácsterembe. Gyors, gyakorlott kezekkel nyomták rá egy deszka- padra. Két oldalt ránehezkedtel; a vállára. Az arcát odanyomták a íorgácsszagú, félig nyers deszká­hoz. Az egyik katona ruhájának furcsa karbolszaga volt. Az első ütések fájtak. Hallotta a bot suhanását, ahogy átszelte a levegőt. Jajgatni kezdett és kia­bált. Maga sem tudta mit kiabál. Megállt az agya. Képtelen volt valamire gondolni. Az ütések egy. re tompábbak lettek. Zsibbadó tes tét al'g érezte. Úgy tűnt. mintha a katonák helyett mázsás kövek nyomnák vállát a pádhoz. Távol­ról. nagyon-nagyon távolról gur- gulázó, kísérteties röhej szűrődött a füléhez. Mintha nem is egy em­ber, hanem ezer ember röhögne valahol kórusban. Égővörös kari­kákat látott. Először csak ötöt. Nagyon gyorsan forogtak. A kari­kák hirtelen megszaporodtak Azt érezte, hogy nagy, sötét mélység­be zuhanik, s érzés nélkül vágó­dik neki valami nagjron kemény tárgynak. Elájult. Mintha a Dunában tért volna magához. Felnézett. Vödrökből öntöttél; rá a vizet. Vérrel keve­redett víz állt tócsában a pad­lón. Rikácsoló, vékony hang ütötte meg a dobhártyáját, de nem tud­ta felfogni a szavak értelmét. Me. gint elájult. German Imre, a laposhomlokú, mázsástermetű káplár, a dúsgaz­dag veszprémi kocsmáros fia fel­lökte feje tetejére a darutollas sapkát, zsebkendőt vett elő, meg­törölte homlokát, aztán a tölgy­fabotot, amelyen a héj cafatokká rongyolódott az ütésektől, sarok­ba állította. — No, ez készen van! — álla­pította meg az ájult ember felé bökve a tiszthelyettes — Nincs készen! Mindenki Cseresznyésre nézett. A főhadnagy fogai csikorogtak. Az áléit emberhez rohant. Két le­csüngő kezét hátrafeszítette, az­tán csizmasarokkal dobbantott egyet. A fényes tiszti csizma pat­kós sarka Varga Imre gerincét érte. Az egyenes hát kettécsuk* lőtt. Mielőtt a különítmény tovább­indult volna, két ember kilökte az élettelennek látszó testet a köz­ségház udvarára. Haypál Tibor Ez év első két hónapjában 8346 nyugatnémet lakos települt át az NDK-ba A Neues Deutschland híradása szerint 1960. januárjában és feb­ruárjában összesen 8346 nyugat­német lakos települt át a Német Demokratikus Köztársaságba. Az áttelepültek 40 százaléka 18—-25 I éves fiatal, aki az NDK-ba való meneküléssel vonta ki magát a fenyegető sorozás alól. Az első két hónapban áttelepültek közt 284 paraszt és mezőgazdasági munkás yanj

Next

/
Thumbnails
Contents