Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-17 / 65. szám
4 TOLNA MECYEI NÉPÚJSÁG 19G0. március 17. Takarékos gyerekek Minden második vagy harmadik napon a kisfiam reggelente azzal búcsúzik tőlem: »Apuka, adj egy forintot«. S én minden reggel megkérdezem tőle, mire kell neked a forint kisfiam? A válasz vem az, hogy cukorra, vagy valami másra, hanem bélyegre, takarékbé- lyegre. Az iskolában ugyanis ezt is, a takarékoskodást is megtanulták. Nagy öröm ez a szülőnek, hiszen a takarékosság még felnőtteknél is örvendetes erény, hát még kisgyerekeknél. De ha már ilyen korán megszokják, bizonyára nagyobb korukban már vérükké válik. Egyedülálló ez? Nem. A múlt- korában a Szekszárd-szőlőhegy egyik házában, Fejér Jánosélc- nál jártam. Éppen a két kislányuk tanulása közben nyitottam be. S az asztalon, a szerte heverő könyveken a jellegzetes takarékossági füzetecskét is megpillantottam. — No, lássuk milyen takarékosak vagytok — szóltam, s már akartam belepillantani a füzetbe. De már röppent is felém a válasz — 151 forint van benne, bácsi — mondta a kisebbik. És valóban egymás mellé sorakoztak a füzetben az 50 filléres, forintos, sőt tízforintos bélyegek. Ez azonban még . nem az egész, s már ugrott is a konyha- kredenchez, s előszedett még vagy két füzetet. A nagyobbik a földrajz tanulás közben mond ja el, hogy neki is ugyanennyi van. Arról már mindketten beszélnek, hogy mi történik m.ajd a pénzzel. — Megyünk majd nyaralni a Balatonra, vagy máshova — mondják boldogan. Ilyen nevelés után bizonyára az ö gyermekeik is takarékos szellemben nevelődnek fel. És továbbmentve a fejtegetésben a magánéleten túl, a közösségi életben is takarékos honpolgárai lesznek a hazának. (Sz) Tehén istállói, serlésfiazlatót építtet a naki Napsugár Termelőszövetkezet A hét KISZ leánybrig'ád Tizenkét fiatal, selyemgyári Uny a múlt hónapban elhatározta, hogy újfajta versenyt indít. Valamennyien KiSZ-tagok. Két brigádot alakítottak és nem kisebb dologra vállalkoztak, mint arra, hogy megszerzik a »Szocialista munka ifjú brigádja« címet. A gombolyító üzemrész dolgozóinak eredményeit nézve — első látásra — nem tűnik fel semmi különös. A teljesítményszázalékok nagyjából olyanok, mint a brigádon kívülieké. Vannak a két brigádban is olyanok, akik 105— 110—115 százalékra teljesítik normájukat, de olyanok is, akiknek a száz százalék siv"s men. De a következő rubrika már sokkal érdekesebb. A hulladék csak harmad- vagy negyedannyi, mint a többieknél. Boris néni — özv. Molnár Jánosné csoportvezető — azt is elmondja, hogy a két brigád még nem kapott vissza rossz orsót. Éhhez tudni kell, hogy a figyelmetlen munka következménye az, hogy hibás lesz az orsó, amit aztán a meó visszaküld. Minél kevesebb legyen a hulladék a drága selyemből. — Meri mi nagyon jól tudjuk —, mondja imnw »WTinriwrnitw Bényei Júlia, az eayik brinád tagja, — hogy egy kiló selyemből tizenöt méter selyemszövet készül. Ezért kell takarékoskodni vele. Nálunk egy-másfél deka a napi hulladék, de másoknál eléri a hat-nyolc dekát is. Ha most én csak magas százalékot alcarnék elérni, ezt már hulladékba dobnám — mutat az egyik motollára, ahol még van egy kevés fonal —, de inkább még egyszer megkeresem a szálat és legombolyítom az utolsó méterig. Brigádunkban is van még olyan tag, akinél baj van a hulladékkal. Ezt majd vasárnap délelőtt beszéljük meg, amikor összejövünk a brigádvezető lakásán egy kis beszélgetésre. Mert nemcsak a munkában vannak együtt a két brigád tagjai. Együtt szórakoznak, együtt végzik a társadalmi munkát. A KISZ klubdélutánon egy asztalnál ülnek. Ha társadalmi munkára van szükség, — mint legutóbb is a nőnapi előkészületeknél, — a két KISZ-brigádra biztosan lehet számítani. És nemcsak arra ügyelnek gondosan, hogy a termelésnél ne legyen hiba egyik brlgád- u i iirrninrniinmm »'»'»» tagnál sem — közösen segítik a gyengébbeket —, de a magatartásra se legyen panasz. Nemrég történt, hogy az egyik kislány a piros pettyes kendő helyett — ez van »rendszeresítve« a gyárban, ilyet kapott mindenki — »divatosabb« kendővel kötötte be a fejét. Két napig nem hagyták békén, míg fel nem kötötte ö is a gyári pettyes kendőt. Präger Eva brigádja — róluk tudni kell, hogy valamennyien tizenhét évesek, öten közülük együtt jártak iskolába, egyszerre kerültek az iskola elvégzése után 1057-ben a gyárba, — nemrég új taggal gyarapodott. Munkáját korábban is jól végezte az új brigádtag, »kiváló dolgozó« oklevelet is kapott, csak a KISZ rendezvényekre nem járt el és társadalmi munkát nem végzett. Most már mindenben együtt van a brigád többi tagjával. A selyemgyáriaknak szép hagyományaik vannak a szocialista versenyben. A két KISZ leánybrigád új úton indult el. Ez az ut, az új versenyforma — mint az eddigi tapasztalatok mutatják — bevált. J. J. i»ii imirm u i >nrn>ri rrn A naki Napsugár Termelőszövetkezet tagjai ebben az évben jelentős építkezéseket végeznek Saját erőből és beruházásból is. A sertéstenyésztés részére egy küllőn területet jelöltek ki, ahol már készen van a hízószállás, s itt készül egy 42 férőhelyes fiaztató is, mellette takarmányelőkészítővel, gondnoki lakással. Beruházásból 100 férőhelyes, magiárpadlásos, tejházas tehén- istálló épül a termelőszövetkezet részére. Az építkezés földmunkáit a termelőszövetkezet tagjai végzik el, s ugyancsak ők építenek egy napi öt köbméter hozamú Kutat az istálló közelében, amely fedezi az építkezés, majd később az állatok vízszükségletét. Az építőanyag jelentős részét is a terErdőtüz volt Azzal riasztották hétfőn este háromnegyed hétkor a bonyhádi tűzoltókat, hogy Nagymányokon tűz van az erdőnek az a része ég. amelyik a bánya felett terül el. Öl holdon égett az avar A tűz fénye Kakasdon is látható volt. A tűzoltók a bányászokkal közösen nagy erőfeszítéseket tettek melőszövetkezet szállítja az építkezés helyszínére. Eddig mintegy 500 köbméter homokot, ICO ezer téglát, 150 betongerendát és az épület vas tetőszerkezetét szállították már a helyszínre, s a tagoknak ez a közreműködése olcsóbbá is teszi az építkezést. A felhasználandó faanyag jelentős részét szintén a termelőszövetkezet biztosítja, s ennek felfűrésze'- tetését a szomszédos somogyszili termelőszövetkezetnél végeztetik el. S míg a termelőszövetkezet férfi tagjai az épíikezés körül adódó munkákat végzik, addig az asz- szonyok jelentős része a nyári betakarításra gondolva, zsákokat készít elő, hogy a nagy munka közepette zsákhiány ne lassítsa a munka ütemét. Nagymányokon a tűz lokalizálására, ez csak veszélyessége miatt rendkívül ritkán alkalmazott ellentűz gyújtásával sikerült. A becslések szerint a tűz nem okozott komoly károkat a nagy- mányoki erdő faállományában. A tűz okát eddig még nem sikerült megállapítani. Varga Imre bölcskei révésznek 1919. november 29-én fehérterrorista ellen- forradalmárok eltörték a hát- gerincét. A szörnyű gaztett emlékét most negyven év eltelte után is magán viseli. Amikor a parasztlegény horizontjában megjelenő három daru- 'iollas közül a legalacsonyabbik az Ö nevét kiáltotta, hirtelen leállt a munka. A vízimalmot vontató dunai emberek meredten néztek rá, szemükből szánalom, vegyes félelem tükröződött. — Na, ne bámulj, mozogj! — bíztatta a középső dülledtszemű, nagyorrú katona, akinek hosszú csendőrszurony volt a puskájára tűzve. Megindult szótlanul előttük az úton, amely a csornoki zátonytól egészen a faluig vezetett. Ideges remegés fészkelt a gyomrába. Ilyesféle érzést akkor tapasztalt — A földmíívesszövetkezeti kereskedelem 1959-ben ruházati cikkekből 21 millió, bútorból 6 millió, vas- és műszaki áruból 9 millió forint értékkel hozott többet forgalomba, mint 1958-ban. mint Nápolynak ez a nagycsütörtöki hangulata. Gépem másnap reggel 8 órakor startolt. Mielőtt nekiindult volna az Adriai-tengernek, a pilóta még leírt egy kört a Vezúv körül. A kráterből izzó vörös füst go- molygott felfelé, elfödte előlünk a csúcsot. Amikor a kék Adria fölött a láthatáron észrevettük a túlsó partot, egy cédulát köröztettek a kabinban: »Közeledünk áz albániai Santi Quaranta kikötőhöz.« Már előző utazásom alkalmával is különös érzéssel töltött el az a tény, hogy Európa közepén van egy ország, ahol lefátyolozott nők élnek, ahol mecsetek állnak, s hogy ez az ország még teljesen a középkori Kelethez tartozik. Mindenütt Európában megünnepelték a nagypénteket, csak ennél a kis mohamedán népnél nem. Átrepültünk a görög határon. Balra, a felhők fölött fenséges hegycsúcs bukkant fel, melynek kupoláján még ott ragyogott a szűzfehér hó. A mondákkal átszőtt Olympos! Valóban méltó helye a villámokat szóró Zeusnak és a klasszikus ókor isteneinek. Ijedten zökkentem vissza 1939 irtózatos valóságába, amikor gépünk az athéni repülőtéren földet ért. Minden oldalról izgatott tömeg vett körül bennünket, s aggódva kérdezte: »Mit láttatok?« Mi bizony semmi feltűnőt nem vettünk észre a magasból. A valóságban pedig az történt, hogy mialatt mi békésen átrepültünk Santi Quaranta és Albánia fölött, Mussolini fegyveres haderejével fi« Adria felől betört az Egész Európán végigzúgott a riadó. Sokan attól féltek, hogy mái' másnap kitör a rettegett világháború. Annál inkább igyekeztem a béke utolsó napjait kiélvezni. Már másnap reggel felszálltam egy kis gőzhajóra, hogy a húsvéti napokat Délos ősi hagyományoktól megszentelt szigetén tölthessen!. A szigeten nem olvastam újságot, nem hallgattam rádiót Rövid órákra még egyszer elfelejthettem a szörnyű fasiszta világot, Egyedül ültem húsvét reggelén a Kynthos-sziklán, s átengedtem magam gondolataimnak. A monda szerint ezeknek az ősrégi barlangoknak valamelyikében született Apollón isten. Körülöttem a kél; Égei-tenger, ennek habjain cirkált hajdanában a fortélvos Odysseus. Lábaimnál a hellén szentélyek nemes romjai és a megmaradt széles sétány, melynek szélein a híres délosi márványoroszlánok állnak őrt. Csodálatos, mennyi erőt tud kölcsönözni a megkínzott léleknek, milyen tiszta érzeteket tud kelteni az emberben az antik világ talajával való érintkezés. Ez a klasszikus görög világ a harmóniának és a helyes arányoknál; oly biztos érzékét fejlesztette ki, hogy ha azt teljesen magunkévá tesszük, még a mi zavaros, kusza mánk is tisztább alakot ölt, és egyszerűbb körvonalakban rajzolódik ki. Akkor aztán nem lehet többé kétséges, mi a kultúra és mi a barbárság, mi a szép és mi a csúnya, mi a valódi, tartós értékű és mi a hamis vagy jelenMég a legvadabb barbárok is, akik az évezredek folyamán rabolva, fosztogatva estek neki Athénnal;, még azok is mindig bizonyos tiszteletet tanúsítottak a Parthenon magasztos tökéle [essége iránt. Csak az utolsó évszázadban jött egy angol admirális, hogy rést lőjön a Parthenon oszlopsoraiba és elvihesse pompás frizeit. A huszadik század barbárjait és gyilkos fegyvereiket tekintve, Európa műalkotásainak még kevesebb kilátásuk lesz arra, hogy épen és sértetlenül fennmaradjanak az utókor számára. Csak borzadallyal lehetett erre a jövqre gondolni. Fél napon át sütkéreztem a Delphoi-i magaslatokon, a hajdani Pythie-templom márványpadlóján, fröcsköltettem magam a kasztáliai forrás lezuhanó vizével, míg a Parnasszos felől közeledő zivatar arra nem kényszerífetí, hogy megváljak a felejthetetlen táj lenyűgöző panorámájától, s visszatérjek a faluba. Végigsétáltam Olympia árnyékos pinialige- tein, melyekben megrepedezett fatörzsek módjára hevertek szana_ széjjel az egykori Zeus-templom hatalmas oszlopai. Áhitatosan húztam végig ujjamat azokon az írásjegyeken, melyeket a költő Byron karcolt be a Kap Zouion- nál, magasan a tenger fölött épült Poseidon-templom egyik oszlopába száz évvel ezelőtt, amikor a görög nép hősi harcokat vívott, hogy lerázza magáról az évszázados szolgaság jármát. ** tgolytatjuk.) Kínpadon először, amikor a fronton első ízben vezényelték rohamra. A táj békés volt és mozdulatlan. A faluszéli tóban libák úszkáltak. Gondolatok lepték el az agyát. Mit akax-nak ezek megint Bölcskén? Egyik kísérőjét felismerte. Ahhoz a bandához tartozott, amelyik Csordás Ferencet, meg Komáromi Istvánt agyonverte. Akkor azt hitte, hogy ő megúszta... és most itt vannak. Mi lesz az asszonnyal, meg a három gyerekkel ? — Lépkedj, mert kilyukasztom a sarkadat! — Szuronyhegy bö- kődött a lábszárába. A hátulról jövő, durva recsegő hang tulajdonosa lehetett a tettes. Az, akinek csendőrszuronya van. Érezte, hogy vércseppek folynak végig a lábán. De különösebb fájdalmat nem érzett. Úgy látszik csak kicsit bökött bele. Megszaporázta lépteit. Megint gondolkodni kezdett. Hogy lehet az, hogy ő érte csak november végén jöttek el? A községház udvarán nyüzsögtek a darutollas legények. Bamba, röhögő pofák fogadták. A főhadnagy elé vezették. Ráismert a tisztre, s rögtön rádöbbent aria, hogy a környékszerte hírhedt paksi hóhértól nem várhat irgalmat. Cseresznyés főhadnagy alattomos, hideg tekintete végig- siklott rajta. — Hány vöröst szállítottál át a komppal? He? Na! Süket vagy? Állj vigyázzba, ha veled beszélek! Hogyan? Hát nem válaszolsz7 Na majd megtanítunk folyékonyan beszélni! — A hatalmas termetű tisztnek vékony, rikácsoló hangja volt, akár egy részeg utcalánynak. Varga Imrének eszébe jutottak az augusztusi napok. Jöttek tépet- ten, rongyosan, véresen,, kisebb-na gyobb csoportokban a menekülő vörös katonák, s az ö kompja akkor éjjel-nappal szállított. Honnan tudná Ö, hogy hányat hozott át a biztos halálból? Mit is válaszolhatna a kérdésekre? Úgy sem tagadhatja le! összeszorította a száját, s hangtalanul nézte a tisztet. A főhadnagy egészen közel lépett hozzá, s ekkor Ö megemelte a bal karját és azt mondta: — Főhadnagy úr, hadirokkant vagyok! A jobb karomat a haza... Nem tudta folytatni, a főhadnagy mellbelökte. Két katona fogta föl esés közben Bevezették a tanácsterembe. Gyors, gyakorlott kezekkel nyomták rá egy deszka- padra. Két oldalt ránehezkedtel; a vállára. Az arcát odanyomták a íorgácsszagú, félig nyers deszkához. Az egyik katona ruhájának furcsa karbolszaga volt. Az első ütések fájtak. Hallotta a bot suhanását, ahogy átszelte a levegőt. Jajgatni kezdett és kiabált. Maga sem tudta mit kiabál. Megállt az agya. Képtelen volt valamire gondolni. Az ütések egy. re tompábbak lettek. Zsibbadó tes tét al'g érezte. Úgy tűnt. mintha a katonák helyett mázsás kövek nyomnák vállát a pádhoz. Távolról. nagyon-nagyon távolról gur- gulázó, kísérteties röhej szűrődött a füléhez. Mintha nem is egy ember, hanem ezer ember röhögne valahol kórusban. Égővörös karikákat látott. Először csak ötöt. Nagyon gyorsan forogtak. A karikák hirtelen megszaporodtak Azt érezte, hogy nagy, sötét mélységbe zuhanik, s érzés nélkül vágódik neki valami nagjron kemény tárgynak. Elájult. Mintha a Dunában tért volna magához. Felnézett. Vödrökből öntöttél; rá a vizet. Vérrel keveredett víz állt tócsában a padlón. Rikácsoló, vékony hang ütötte meg a dobhártyáját, de nem tudta felfogni a szavak értelmét. Me. gint elájult. German Imre, a laposhomlokú, mázsástermetű káplár, a dúsgazdag veszprémi kocsmáros fia fellökte feje tetejére a darutollas sapkát, zsebkendőt vett elő, megtörölte homlokát, aztán a tölgyfabotot, amelyen a héj cafatokká rongyolódott az ütésektől, sarokba állította. — No, ez készen van! — állapította meg az ájult ember felé bökve a tiszthelyettes — Nincs készen! Mindenki Cseresznyésre nézett. A főhadnagy fogai csikorogtak. Az áléit emberhez rohant. Két lecsüngő kezét hátrafeszítette, aztán csizmasarokkal dobbantott egyet. A fényes tiszti csizma patkós sarka Varga Imre gerincét érte. Az egyenes hát kettécsuk* lőtt. Mielőtt a különítmény továbbindult volna, két ember kilökte az élettelennek látszó testet a községház udvarára. Haypál Tibor Ez év első két hónapjában 8346 nyugatnémet lakos települt át az NDK-ba A Neues Deutschland híradása szerint 1960. januárjában és februárjában összesen 8346 nyugatnémet lakos települt át a Német Demokratikus Köztársaságba. Az áttelepültek 40 százaléka 18—-25 I éves fiatal, aki az NDK-ba való meneküléssel vonta ki magát a fenyegető sorozás alól. Az első két hónapban áttelepültek közt 284 paraszt és mezőgazdasági munkás yanj
