Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-02 / 52. szám
4 : TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1960 március Zi NAPLÓMBÓL... A jövő pedagógusai között * Egy idős néni és egy fiatal lány Vizsgázott ma az élst iskolájában. A néni osztályzata csillagos ötös, míg a lányé — csúfos megbukás. . Szín: a dombóvári vasútállomás. Befut egy zsúfolt vonat s utasai, hogy ne kelljen két kilométert gyalogolniok, valósággal rohamot intéznek a helyi autóbusz ellen. (Mintha csak Pesten lennénk, jegyzi meg találóan valaki.) Egy 16—17 év körüli leány szinte élvezettel rúg, tapos, könyököl, úgy »dolgozza« magát előre. Mikor aztán egy fiatalasz- szony kezéből valósággal kisodorja gyermekét, nyilván a férj, eléggé uralkodva magán rendre akarja bírni. Óh, csak ez hiányzott! Olaj ömlött a tűzre! — Hm! Mit képzel? Miért, maga kicsoda? Magának talán extra jár? Egyenjogúság van, vagy mi a ménkű, — nem? Mikor aztán levegőért kap, a pillanatnyi csendben megszólal egy idős néni: — Engedjenek, legyenek szívesek! Le akarok szállni. Majd én elgyalogolok, csak ezeknek a kisgyermekes anyáknak jusson hely! — és apró léptekkel elhagyja az autóbuszt. * Egy kislány elcsúszott a járdán és kiömlött kannájából a tej. Keserves zolcogásba kezdett. t — Miért sírsz kislányom? — A pécsi igazgatóság legnagyobb forgalmú állomása Dombóvár, mely a megnövekedett forgalomnak ma már alig tud megfelelni. Éppen ezért korszerűsítése igen időszerű, amely részben megkezdődik az állomás kitérőinek felújításával, az építkezés első üteme 5 300 000 forint értékű. A jelenlegi állomást 80 évvel ezelőtt építették, s ideje, hogy új ruhába öltözve, kissé megfiatalítva, várótermei és szolgálati helyiségei kielégítsék a jelenlegi nagy utasforgalmat. Ennek figyelembevételével tervezte meg az UVÁTERV az állomás felvételi épületének korszerű felújítását és biztosított a KPM 1,1. szakosztály 3 millió forintos hitelt. De sajnos, a közölt két változat közül a terv nem valósulhat meg, megver talán édesanyád? — kérdi tőle egy idős vasutas bácsi. — Nem azért bácsi kérem, hanem azért, mert ez lett volna a kishugom reggelije — szipogja az értelmes kislány, mire a bácsi kivesz pénztárcájából három forintot és visszaküldi a tejcsárdába a már hálás szemekkel mosolygó kislányt. * — Szia! — köszöntött az este a mozi előtt két fiatal lány egy lánycsoportot. — Szia! — vágták ők rá kórusban. Pár pillanat múlva: — Szevasz- tok! — üdvözölt egy fiú egy fiúcsoportot, — Szevasz! — vágták rá a fiúk ugyancsak kórusban. Majd a férje oldalán egy sebtében érkező fiatalasszony biccentette meg fejét egy másik nő felé: — Pád! S a fogadás is hasonló volt: — Páá! — Csókolom! — hangzott egyszerre két-három helyen is. Aztán ismét sorrendben, majd össze-vissza, ahogy az előadás közeledett, mind sűrűbben hallatszott a Szia, és a Csókolom, a Szevasz, meg a Páá. Egyszerre aztán mintha valami csoda történt volna, hirtelen egy irányba terelődött sok-sok tekintet. Pedig dehogy történt csoda. Mindössze csak annyit, hogy egy paraszt bácsi Jó estét köszöntéssel üdvözölte ismerőseit. RESETERITS ISTVÁN mivel a korszerű követelmények kielégítése túlhaladja a felújítás keretében engedélyezett beruházási méreteket. Most elkészült a terv szerényebb változata, mely a minimális, de feltétlenül szükséges követelményeket foglalja magába, ismét tárgyalások kezdődtek és csak a pénzügyi engedélyezés van vissza. A tervdokumentáció hiánya miatt ez évben a felújítási munka — megkezdődik — amennyiben a kért hozzájárulást megkapjuk, ha nem, úgy csak a műszaki szükségességből adódó követelmények megoldása lesz lehetséges a fenntartási hitel terhére. Várnai László Pécs — „AKI JÓ PEDAGÓGUS AKAR LENNI, jöjjön él a kaposvári Tanítóképző Intézetbe tanulni’’ — mondták szinte egyszerre a Tolna megyei fiatalok közül azok, akikkel az elmúlt napokban alkalmam volt találkozni Ka. posvárott. Riportomat talán a város szépségének leírásával, az intézeti élet ismertetésével kellett volna kezdeni. Azzal, hogy „Somogy ország” székhelye, Kaposvár virág- város — és ahogy egy kis túlzással a somogyiak beszélnek az ország egyik legszebb dunántúli városa Valóban szép város, impozáns épületeivel, különösképpen nyáron, amikor utcái, parkjai, sétányai a virágok ezer színében pompáznak. Az intézetről magáról külön is sokat lehetne írni. Gyönyörűek a tágas tantermek, a kisebb méretű szemináriumi szobák, a hatalmas tornaterem és a kollégium, amely korszerűen fel van szerelve. A negyedéveseken kívül 59 I. évfolyamos főiskolás . köztük 24 Tolna megyei fiatal, a jövő pedagógusai tanulnak itt. Erről talán csak annyit A Kaposvári Tanítóképző Intézetben minden feltétel biztosítva van ahhoz, hogy a fiatalok tudásszomját kielégítse és új embereket, a szocialista társadalom építőit nevelje. A Tolna megyei fiatalok tanulmányi eredményei iránt érdeklődtünk Hajdú Tibor elvtárstól, az in tézet igazgatójától, — A Tolna megyeiek közül három jeles, tizenhat jó és öt közepesrendű eredménnyel szerepelt a féléves vizsgán. A színjeles tanulók egyike Csehák Mária faddi fiatal, akit néhány héttel ezelőtt választottak meg a KlSZ-szerve- zet titkárának, annak elismeréséül. hogy szeretik és bíznak benne a fiatalok, — mondja Hajdú Tibor, az intézet igazgatója. Mária magatartásáról és munkájáról az elismerés hangján beszélnek tanárai, de tanulótársai is, mert azon kívül, hogy jóképességű fiatal, szorgalmas és mindezek mellett sok társadalmi munkát is végez. — ÖSSZETARTOZUNK MI TOLNAIAK jóban, rosszban, bál vigyázunk arra, hogy ne szigetelődjünk el a somogyi, vagy a Baranya megyei növendékektől. Segítjük egymás munkáját. Ezt Ács Róza mondja, aki a tanulmányi felelős tisztét tölti be. Rózsa, Tolnanémedi községből került az intézetbe. Édesanyja az ottani termelőszövetkezet tagja. Amikor aziránt érdeklődtem, miben látja a pedagógiai munka szépségét, fiatalos lelkesedéssel azt mondta: — Olyan pedagógus szeranék len ni, akinél nincs ellentét a gondolkodásmód és a tett között. A lehetőség adva van ahhoz, hogy a dialektikus- materializmus alapján tanulhassunk és teljes értékű pedagógusokká váljunk. Az udvariasság szabályait be-, tartva a fiúk eddig hallgattak, hagyták, hogy a lányok beszéljenek. De ennél a témánál már ők sem hagyták magukat. — Figyeljük a rádióban, a sajtóban a megyénkről szóló híradásokat. Tolna megye községei egymás után alakulnak át termelőszövetkezeti községekké. A három év alatt, amíg mi az intézetben tanulunk, még nagyobb társadalmi változások lesznek. Ezek a társadalmi életben beállt változások megszabják a jövő pedagógusainak nevelő munkáját is. Ezekről Benkő Miklós szakcsi fiatal beszélt, aki már 1956-ban leérettségizett, falujában a KISZ- titkári teendőket látta el és az érettségi után fizikai, majd szellemi munkát végzett, s ennek következtében némi élettapasztalattal is rendelkezik. — MUNKA UTÁN JÓLESIK A PIHENÉS, szórakozás.. Mivel1 töltik szabadidejüket az intézet fiataljai? — KISZ-szervezetünk előre kidolgozott munkaterv szerint dolgozik. A terv politikai feladatokon kívül bőségesen foglalkozik kul15 éve halt meg, a fasizmus pusztította el őt is, mint annyi más kiváló írótársát. A halála óta eltelt másfél évtized azonban elegendő volt ahhoz, hogy Gelléri Andor Endre klasszikusaink közé vonuljon be, s ezt az a tény sem csökkentheti, hogy életműve töredékes. Idősebb kortársai. Német László, Kosztolányi, sőt Babits is a magyar novella megújítóját látták benne, Kosztolányi pedig Gelléri »titndéri realizmusáról« beszélt. Fiatal éveinek ez a valóban tündéri realizmusa azonban a háború éveiben egyre fegyelmezettebb lett, mind jobban letisztult s Gelléri a nagy realisták közé emelkedett. 1908. március 30-án született s fiatal éveinek minden emléke Óbudához fűződik, üt volt apjának lakatosműhelye. Az ifjú Gelléri itt tanulta a lakatosszakmát, de az üzlethez nem volt érzéke, s bár a középisleola után a technológiát is elvégezte, az apja állal annyira kívánt szakmában nem vitte semmire. Saját bevallása szerint huszonnégy éves koráig harminc féle mesterséggel kísérletezett: volt kelmefestő, gőzmosó (erről írta egyetlen regényét, A nagymosodát), gyári rajzoló, ügynök. sőt hivatásos sportember is, mert roppant testi ereje volt s egy időben komolyan sportolt is. »Állásról állásra bolyongva sokat szenvedtem« — írja magáról. A nyugtalanság, amely élete végéig elkísérte irodalmi munkásságában állandó, szinte gyógyíthatatlan elégedetlenséget okozott benne. Füst Milánnak, ak.i kezdettől fogva pártfogója volt, egyszer ezt mondta: »►Attól félek, hogy mégse vagyok én elég tehetséges. Milán úr«. Pedig ekkor már szép sikere!; áluak mögötte: Pf'/res Lajos 1920-1-01 rendszeresen közölte, novelláit, s a Nyugat is szívesen folurális és sportfeladatokkal, amelyek szórakozást is nyújtanak fiataljainknak. Élénk a klubélet és a sportélet — mondja Gerzsényi ijps \ieue} soijezs eijozoRí ua.i; a tanári kar részéről a KISZ munkájával foglalkozik. — Tervünket eddig egy pont kivételével teljesítettük. Intézetünk KlSZ-szerve- zete készül a kulturális seregszem. lére, folynak az Ifjúság a szocializmusért próbázások, de kivettük részünket a társadalmi'munkából is. Segítettük a sportpálya építését, a Jókai-park fásítását és voltunk mezőgazdasági gyakorló munkán a Kaposvár környéki tsz- ekben. — És milyen vállalás az. amelyet eddig nem teljesítettek? Bizonyára valami nagy dolog, amelynek teljesítése nehézségbe ütközik, — Nem, egyáltalán nem — tiltakoznak a fiatalok. Szinte hihetetlenül hangzik, de így van: nem teljesítettük a tervbevett, tánccal egybekötött farsangi klubest meg.’ rendezését. Ezzel még adósak vagyunk magunknak. De ígérjük, teljesíteni fogjuk. „MINDEN LEHETŐSÉG ADVA VAN ahhoz, hogy teljes értékű pedagógusokká váljunk” — mondta Ács Rózsa. S ahogy a fiatalokkal történt beszélgetés tanulságát összegeztem, megállaDÍtottam hogy valamennyiüket a hivatásszeretet és a falu kulturális életének fellendítéséért érzett felelősség hatja át, És amikor búcsúzóul a megszokott kérdést tettem fel: mit üzennek haza. valamennyiök nevében Petrás László a következőket mondta: „azt üzenjük, hogy számítsanak ránk, mert Tolna megyében akarjuk kivenni részünket a nyári táborozásból és a társadalmi munkából”, Pozsonyiné gadta írásait. 1928-ban Az Est pályázatának győztese lett, ami tekintélyes ösztöndíjat biztosított számára, 1931-ben Mikszáth-díjat kapott regényéért, a következő évben pedig, majd 1934-ben ismét megkapta a Baumgarten-díjat. Hiábavaló kérdés, hogy mi lett volna belőle, mit tudott volna alkotni még, ha nem pusztítja el a fasizmus. Pályája egyre emelkedett s utolsó könyve, az Egy lelkiismeret története, amelyet a munkaszolgálata alatti szabadsága idején irt, hihetetlen gyorsan, nemcsak a legmegrázóbb emberi dokumentumok egyike, hanem Gelléri életművéből is magasan kiemelkedik. Ez a csodálatosan szép könyv egy tiszta, emberi lelkiismeret vívódásokkal, felemelkedésekkel és elbukásokkal tele története, amelynek értékét csak növeli az a tény, hogy leplezetlenül ír egy olyan korról, amelyben élnie kellett. Több évi munkaszolgálat illán 1914 novemberében hurcolták el Magyarországról. Fogoly! ú rsa i Mavthausenben és Giinslcirchönben látták, sőt 1915 tavaszán meg is menekült. A legyengült szervezetben azonban már nem volt ellenállóerő s március 2-án meghalt. Utolsó pillanatáig alkotó gondok foglalkoztatták, a munka- szolgálatosok poklát akarta megírni., »annyi letörés, annyi fél- munka után a teljes kifutás boldog fáradalmával azt mondani, befejeztem, marad jón örök emlék és példa«, — amint egyik utolsó levelében írla. Cs. L. is produkálni fogja-e magát. A királyt a jelek szerint már előkészítették a legrosszabbra. Az első alkalmat erre a színjátékra egy »lever« nyújtotta, melyet VI György, az új király a St. James-palotában tartott. Ezeken a rendszerint délelőtt megtartott »lever«-ken kizárólag csak férfiak jelenhetnek meg. Sem a királyné, sem más hölgy nem képviselteti magát. A »le- ver«-k alkalmával a király nem ül a trónuson, hanem egy kis emelvényen állva fogadja az előtte elvonuló lovagokat. A történelmi nevezetességű St. James- palota középkori lovagtermében megtartott »lever« még romantikusabb képet nyújt, mint a Victoria királynő által építtetett Buckingham-palotának viszonylag modern tróntermében rendezett »cour«. A külföldi diplomaták először egy sötét faburkolatú és régi királyportrékkal teleaggatott előteremben gyülekeznek, ahonnan azután anciennitás és rang szerint Libasorban vonulnak , be a nagyterembe. Ribbentrop rémületére a véletlen úgy hozta magával, hogy mi a szovjet nagykövetség és az akkori spanyol köztársaság nagykövetsége közé kerültünk. Az etikett előírásai Angliában szentek, s így ezen nem lehetett változtatni. A szükségtől kényszerítve tehát Ribbentron közvetlenül a Szovjetunió utolsó attaséja után lépett a tetembe, Régebben az volt a szokás, hogy a nagykövetek vagy követek munkatársaikat név szerint mutatták be a királynak. Ma már ennek a szokásnak csak a formai része maradt meg. A misszió főnöke elvégzi saját reverenciáit, azután a király mellé lép és addig áll ott, míg beosztottjai mind elvonulnak. Szolgálati rangomnak megfelelően eléggé hátul álltam, s így kényelmesen megfigyelhettem, hogyan hajtja meg magát Ribbentrop, -minden a legnagyobb rendben, normálisan folyt le. A király megkönnyebbülten konstatálta az aggodalommal várt »német köszöntés« elmaradását, s már a soron következő Woer- mann Jtóvet felé fordult. De ugyanebben a pillanatban Ribbentrop, aki most már az oldalánál állott, jobbját közvetlenül a király orra elé lendítette. A dadogó VI. Györgyről mindenki tudta, hogy idegei nincsenek a legnagyobb rendben, s most erre ü hirtelen mozdulatra egész teste megrándult. Már-már attól kellett tartani, hogy elveszíti egyensúlyát. De aztán gyorsan összeszedte magát, s úgy tett, mintha semmi sem történt volna. Az esetet azonban a teremben mindem ki észrevette, és a sajtó napokon át foglalkozott »Brickendrop« legújabb hőstettével. Sokan úgy vélekedtek, hogy Ribbentrop be fogtó látni: most mégis melléfogott. Én nem osztottam ezt a véleményt, s egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy a botrányt még meg fogja ismételni. Pár héttel később a Bucking- ham-paloiában volt fogadás. A diplomaták közül ez alkalommal csak a misszió-főnökök és azok vonultak el a királyi pár előtt, akiket most kellett bemutatni. Mi, a londoni »öreg fiúk« már előre felálltunk az alabárdosok fala mögött. Mellettem állt Blaas, osztrák követségi tanácsos, akivel meglehetősen jó viszonyban voltam. .— No. de most biztosan nem fogja a kacsóját megint előrelendíteni — súgta oda nekem. — Fogadjunk, hogy megteszi. Blaas belement a fogadásba. Egy font sterling volt a tét. Ribbentrop került sorra, a trón elé lépett — és azonnal a magasba repült a karja. Most azonban nemcsak olyan röviden, mint a St. James-palotai »lever« alkalmával, hanem* teljes, előírásos hosszúságában. Itt azonban mégis elég nagy volt- a távolság közte és a királyi pár között ahhoz, hogy ne váltson ki ijedelmet, csak egy kegyes mosolyt. A kastély gyönyörű képtárában voltak felállítva a büfék is, itt nyújtotta át nekem később Blaas úr a megérdemelt egyfontos bankjegyet. (Folytatjuk.) Megfiatalítják a 80 éves dombóvári állomást 15 éve halt meg Gelléri Andor Endre
