Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-16 / 64. szám
< \» ' n u m TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 19G0. március IC. A% úttörők, a papírgyűjtés és a \fÉH Évenként egyszer — esetleg többször is — meghirdetik a papírgyűjtő-, a vas- és fémgyűjtő hónapot, meg egyéb hulladékok gyűjtésének hetét, hónapját. A felhívások végén rendszerint ott van az is, hogy az úttörők vegyenek részt e nagyszerű feladat sikeres megoldásában. Me- gyeszerte ezrével indulnak el ilyenkor az úttörők kosárral, kiskocsikkal és felkutatják a hulladékpapírokat, összeszedik az elfekvő vashulladékot, de jelentős mértékben gyűjtenek színesfémet is. Minden elismerést megérdemelnek ezek a fiatalok lelkiismeretes munkájukért, s nem tudom van-e a megyében valaki is, aki sajnálja tőlük a gyűjtésben elért eredményekért kiosztott jutalmakat? Minden bizonnyal jólesik olvasni a kis úttörőknek az iskolai füzet fedőlapjára nyomott sort: »Ez a füzet az úttörők által gyűjtött hulladékpapírból készült«. Jó eszköz a papírgyűjtés és más hulladék összeszedése arra, hogy a gyerekeket a takarékosságra, rendre neveljük. Arra is kiválóan alkalmas, hogy megtanítsuk gyermekeinkkel: a hulladék is érték, felhasználható. Csakhogy azért mégsem ilyen egyszerű a dolog. Mert bár igaz, a gyerekek összegyűjtenek egy csomó papírt, össze is hordjál: az iskolákba, és amíg ezt végzik, több esetben arra is számítanak, hogy a közös erőfeszítéssel összegyűjtött papírból fedezik majd egy balatoni kirándulás költségeit, de néhány esetben mégsem lesz az egészből semmi. Nem lesz belőle semmi, mert a MÉH, amely hivatott a gyűjtő hetek és hónapok szervezésére, és az ösz- szegyűjtött hulladékok átvételére, arra már nem mindig képes, hogy rendeltetési helyére juttassa el a nagy lelkesedéssel összegyűjtött papiroshalmazt. Ma is még nem egy és nem két iskolában ott hever a papír, s néhány helyen pedig már el is rothadt, mert nem tudták kellően tárolni. Minél jobban rothad a papír, annál kisebb az úttörők öröme, mert kevesebb lesz a pénz, amiből fedezik egy kirándulás költségeit, arról pedig már nem is szólva, hogy népgazdaságilag sem mindegy hova kerül az összegyűjtölt papír. Milyen jó lenne, ha a MÉH figyelembe venné a népgazdasági érdeket, a pedagógiai szem pontolcat, a gyerekek örömét és elszállítaná a papírt az iskolákból. A címekért az úttörő szövetség megyei elnökségénél lehet jelentkezni. (K. Balog János) Szovjet baromfitenyésztők érdekes kísérlete Viktor Boriszov, a baromfitenyésztéssel foglalkozó Összszövet- ségi Tudományos Kutatóintézet munkatársa elérte, hogy az általa tenyésztett kacsák 140 tojást adjanak évente. (A Szovjetunió központi övezetének éghajlati viszonyai között a kacsáknál ritkaságszámba megy, ha évi 100 tojást adnak.) Boriszov a kísérletet olyan helyiségben végezte, amelyet mesterséges klima-be- rendézéssel szereltek fel. A kacsák rendszerint május végén kezdik el és a július végi tollhul- latás előtt fejezik be a tojást. Boriszov a kísérleti helyiségben olyan klimatikus viszonyokat teremtett, amelyek megfelelnek ennek az időszaknak. Nyolcszáz kacsát »kényszerített«, hogy a tojást januárban kezdjék. A toll- hullatási időszak megrövidítése érdekében a kacsák számára júliusi-augusztusi »időjárást« biztosított. A szakemberek nagy jövőt ígérnek ennek a módszernek, amely lehetővé teszi, hogy a baromfitenyésztők az egész év folyamán kiskacsákat kapjanak. ___ G AZDÁTLANUL A „műfaji” megjelölés már eleve nagy szabadságot biztosít ennek az írásnak, lehetővé teszi, hogy csatlakozzam az előttem szólókhoz — vagy éppen ellentmond- jak ott, ahol eltér a véleményünk. Bum Géza bátor probléma-felvetése egy régi sebhez nyúl. és hogy gyógyulást és gyógyítást kereső tiszta, szép szándékkal, az kétségtelen. Csányi László írását is a felelősség érzése diktálta, ha — véleményem szerint — nem is egészen ott keresi a baj okozóit, ahol azt keresni kellene. Nem mindig célravezető csak a mások felelősségét hánytorgatni — de ha már tesszük, maradjunk meg a tényéknél. Tudomásom van róla. hogy éppen a Csányi László által emlegetett fel nem használt — és így kárba veszett jelentős ösz- szeg — nem a hivatalosak, a felelősségben elmarasztaltak hibájából jutott érre a sorsra. Adták volna, ha lett volna mire, vagy kinek", sőt: ajánlottak még módot is a felhasználására, és mégis mi lett a vége? Az év lejárt, a pénz elveszett, s a dolgozó nép irodalmi célra szánt forintjait nem igényelték azok, akiknek az irodalom szolgálata tehetségüknél és helyzetüknél fogva nemcsak önkéntes, alkotó-építő munka, hanem kötelességük is volna... Hogyan történhetett ez meg? Tudnunk kell azt, hogy valami furcsa kettősség már eleve szolgál igen nyomós mentségekkel. Ennek a kettősségnek a lényege: más adja a pénzt, mint aki — elnézést a szörnyű szóért — „csinálja” az irodalmat; adva van tehát egy hivatalos szerv, aki fizetne — de kinek, hogyan, milyen feltételekkel, milyen megjelenési, illetve megjelentetési lehetőségek mellett, azaz milyen gyakorlati formában? Ki a tárgyalófél az irodalom oldaláról? Kivel értsen szót a tanács, ha anyagi támogatást akar nyújtani? Egyesekkel, akik valójában, vagy saját elképzelésük alapján képviselik Tolna megye irodalma^? Tavaly ez történt és ezért ■— nem is történt semmi, tehát ez nem megoldás. Nyilvánvaló, hogy alapjában véve gazdátlan az irodalom ügye a mi megyénkben. Akik írnak és több-kevesebb jogon írófále rangon tarthatók számon, egyéni uta. lkon próbálják a boldogulást. Lapokba, ide-oda pályázatokra — ‘sokszor csak az asétjúfióknak — a háborút semleges állampolgárként itt Angliában vészelhessem át. Később talán, ha a nácikat tönkreverték, ismét módomban lesz hozzájárulni ahhoz, hogy országaink között valódi barátság fejlődjék ki és valódi béke jöjjön létre. — Vártam ezt a kérést, sőt, minden oldalról már meghány- tam-vetettem is. Megígérhetem, hogy Anglia minden időben menedékét nyújt önnek, amikor akarja, háborúban is. — Lord Vansittart, kő esik le a szívemről, hogy ön olyan köny- nyűvé teszi nekem ezt a dolgot. De mielőtt véglegesén elhatározom magam, még valami más biztosítást is kell kérnem. — Mit kérhet még többet, mint amit mér megígértem? — Mylord, gondolja meg, hogy én német vagyok, és részemre a dolog komplikáltabb, mint az ön részére. Angliának ez nemzeti háborúja lesz. Nemcsak Hitler, hanem Németország ellen is fog harcolhi. Nekem azonban csak Hitler az ellenségem, és. a hábo rút bizonyos tekintetben polgár- háborúhak kell tekintenem. Ha arró van szó, hogv Hitlert és a nácikat kell megfojtani, nincs semmi a világon, amiben ne számíthatnának az én teljes támogatásomra. Ha azonban önök ugyrn- alckor Németországot is meg akarják semmisíteni, akkor már nem állhatok az önök oldalán. — Úgy gondolja, kedves Fui- litz, hogy mi semmit sem tanultunk Versailles-ból? Nem fogjuk még egyszer megismételni ugyanI • '* " <*•& VB, ».. . •; t azt a hibát! Tapasztalatból tudjuk, hogy egy kielégítetlen Németország állandó veszélyt jelent Európa számára. Németországgal kapcsolatosan mai háborús céljainkat öt szóval pontosan kifejezhetem: Teli éléskamrák és üres arzenálok — full larders and empty arsenals. Ez ellen, azt hiszem, önnek sem lehet kifogása. I.egyen meggyőződve róla, ez alkalommal okosabbak leszünk a békekötéskor, és ebben majd ön is segíthet nekünk. — Ezt komolyan gondolja? — Szavamat adom rá. Alig hihettem, hogy ennyi meg - értéssel találkozhatom, s még több ízben is megismételtem ezt a kérdésemet. Vansittart legalább háromszor kezet adott rá. Lord Vansittart eltávozott, Us- tinowval tovább beszélgettünk. — Túlságosan szépnek tűnik ez ahhoz — mondtam —, hogy igaz legyen. — Én mindig mondtam önnek, hogy az angolok sokkal okosabbak és értelmesebbek, mint ahogy képzeli. — Mégiscsak rettenetes, hogy idáig hagyták jutni a dolgot és a háború elkerülhetetlenné vált. — Igen, akárcsak isten malmai, az angolok is lassan őrölnek, de alaposan. Talán nem is lesz a háború olyan rettenetes, talán gyorsabban szertefoszlik Hitler hatalma, mint ahogy most gondolná az ember. — Lehet, hogy igaza van, Ustinov. Talán megérünk még bol- do'vabb időket is. Megnyugodva utaeigm vissza f .. .. Hollandiába. Döntöttem. Mélyen meg voltam róla győződve, hogy az adott körülmények között ez a leghelyesebb, amit tehettem. KULTÜRA RS BARBÁRSÁG ' ' *’ v. ~'j V •' ■' * Üt? 'i'f Eljött március idusa, és a hitleri moloch elnyelte a csehszlovák állam utolsó maradékát is. A német katonai gépezet korlátlanul uralkodott immár az egész közép-európai térségben. Most már a nyugati hatalmak megnyugtatási politikájának legel vakultabb hívei is látták, hogy a nácik, akiket jó részt ők maguk bátorítottak fel, őket is halálos veszéllyel fenyegetik. A népek követelték, hogy egyszer s mindenkorra vessenek véget az örökös engedékenység politikájának. Első ízben történt meg, hogy Hitler erőszakos akcióját nem vették többé hallgatólag tudomásul. Sem Londonban, sem Párizsban nem engedélyezték a németeknek, hogy a csehszlovák követségre betegyék a lábukat; a két nagyhatalom továbbra is elismerte a most már emigráeiós csehszlovák kormányt, s.dip'omá- ciai képviselőit sem hívta vissza. Az angol kormány még ezen túl is tett egy lépést, amely a hagyományosan óvatos Anglia részére pár évvel ezelőtt méo őrültségnek tűnt volna. Kötelezte magát, hogy a távoli Lengyelországnak segítséget nyújt, ha náci-Német- ország megtámadná. (Folytatjuk.) — Hozzászólón — írják, írják a dolgaikat, s ha valahol nyilvánosságot kapnak, örülhetnek — s ha nem, azon sem csodálkoznak különösen. Kevés a megjelenési lehetőség, de sok az írás és a sok írásban sok bizony az alja is... Aki Tolna megyében él és ír, hol számíthat közlésre7 Egyedül a Népújságban, mert sem egy árva folyóirat, sem tervszerű könyvkiadás nem volt eddig — ha leszámítjuk a „Sárköz” tt- szavirágnyi létezését... Valami halvány reménysugár most próbálja áttörni ezt a kétségkívül sötét képet Csányi László, Hans Sachs komédia-fordítása talán már el is készült a nyomdában s ezt követően — úgy hírlik — mások is sorra kerülnek. Mindez a jószándék bizonyítja, hogy nem ez a mego'dós. Illetve nem ee az igazi megoldása a Tolna megyei irodalom sok problémájának. Ad absurdum egyszerűsítve a kérdést, vannak íróink, van pénz (azaz megjelentetési lehetőség) — mi hiányzik ahhoz, hogy ilyen adottságok mellett irodalom is legyen? A gazda. Valaki (személy, vagy szerv) aki ezeket a jó gondokat a nyakába — vagy inkább a lelkiismeretére — vegye és megszervez ze a szanaszét kószáló szellem! erőket, és összefogja a szétforgácsolt lehetőségeket, hogy ezzel megteremtse azokat a kereteket» melyeket tartalommal majd bőven megtöltenek azok, akik nem vezérei, de becsületes szándékú munkásai akarnak lenni — mert tudnak is lenni — ennek a megújuló irodalmi életnek. Nem lesz könnyű dolog, de nem megoldhatatlan. A megyei tanács művelődési osztálya, az irodalmi színpad, a Városi Művelődési Ház. az élővé tehető Babits Társaság, a Tolna megyei Népújság irodalmi rovata, a TIT, stb. ma még külön-külön utakon próbálkoznak — az egyesek erőfeszítéséről nem is beszélve ,— valamit tenni a holtpontról való kimozdulás érdekében. Nem lehetne ezt együtt, közös tervezésben, összehangoltan? Gondolom, valóban csak szervezés kérdése. A párthatározat szellemében megvalósítható ez a kérdés is. Összeülni, szót érteni és végrehajtani. Talán a művelődés- ügyi osztálynak kellene az első lépést megtenni abban az ügvben — az érdekeltek összehívását — és a több szem többet lát alapján hiszem hogy eredményre jutnánk Mindenesetre, itt az ideje, hogy lépjünk egyet előre, és inkább már holnap, mint holnapután. így is sokat mulasztottunk. Jánosy Zoltán Levelezőink írják; Szívesen tanul a falu parasztsága A Hazafias Népfront által oe- indított oktatás a tsz-szervezés megkezdésével egy időben helyenként megrekedt. Azokban a községekben azonban, amelyek korábban alakultak át szövetkezeti községekké, eredményes volt a Hazafias Népfront oktatási munkája. Bátaapétin, Majoson, Nagy- mányokon és Zombán például hét-nyolc előadást tartottak, amelyek iránt a lakosság körében nagy érdeklődés nyilvánult meg. Nem egy előadáson 40—50 fű jelent meg és élénk vita formájában tisztázták azokat a kérdéseket, amelyeket az előadó nem fejtett ki világosan, vagy csak röviden érintett. A népfront előadássorozatai úgyszólván vitafórumokká váltak és a résztvevők nemcsak meghallgatták az előadásokat, hanem az egyes kérdések megvitatásából is élénken kivették a részüket. Sok helyütt behatóan foglalkoztak az előadások keretében a község helyzetével, a gazdaságosabb termelés kérdésével. Célunk az, hogy a tavaszi munkák megkezdéséig megtartott előadásainkon minél jobban kielégítsük a parasztság tanulási vágyát, hogy sikeresen zárhassuk la a népfront ez évi téli oktatását. Balogh József járási népfront titkár Iiátogatás a bonyhádi járási könyvtárban Szépen és otthonosan van berendezve a bonyhádi járási könyv tar könyvkölcsönzője. A bejárattól jobbra egy szőttessel laterített asztalkán nyitott könyvek állnak. Többek között itt látható Solohov Uj barázdát szánt az eke, M. Gorkij: Életem, Nagy Lajos: »919. május című regénye. A későbbiek során megtudtam azt, hogy ezekből a regényekből lehet kiválasztani a József A'tila olvasómozgalomhoz szükséges tudnivalókat. Ezek az ismeretek ér.k el az olvasómozgalom ezüstfokozatát. Ugyancsak erre az asztalkára szokták kitenni közszemlére a nagy események, vagy évfordulókhoz kapcsolódó regényeket, tudományos írásokat. Pár nappal ezelőtt még Csehóvot mutatta be a kiállítási asztal. ~ Balra egv könyvállványoir'-zrk- könyveket találhat rz olvasó. Jelenleg mezőgazdasági szakkönyvek foglalják el az állvány polcait. Megtalálhatók a legújabb kiadású tudományos értekezések. Néhányat a választékból: Mezőgazdaság a belterjesség útján (Magyar Agrártudományi Egyetem kiadásában), Erdélyi Tibor- és Konkoly István tudományos munkája a Növényvédőszereink című könyv. Ahogy fogytak a látogatók, alkalmam volt Schmidt Krisztinával, a könyvtár dolgozójával beszélgetni, aki elmondta, hogy a könyvtár jelenlegi állománya 8868 kötet könyv. Schmidt Krisztina egyébként érdekes megfigyeléseket tett. Statisztikát készített arról, hogy kik olvasnak legtöbbet. Az eredmény szerint az elsőség a cipőgyári és a zománcgyári munkásokat illeti. Elgondolkoztató az, hogy az immár várossá növő Bonyhádnak, két középiskolája van, de úgy látszik, hogy a fiatalok csak a »kötelezve ajánlott« műveket olvassa»!. Egyet azonban tényként állapíthatunk meg. Itt már a munkásság és a dolgozók fokozatosan növekvő kulturális igényének kielégítéséről van szó. Emelkedik az életszínvonal, magasabb a kuitúr- igény. Schmidt Krisztina kérésemre elmondja azt is, hogy mit szeretnek olvasni a munkások? — Nagyon szeretik a történelmi regényeket. Előszeretettel viszik az útleírásokat, de nem vetik meg a humoros írásokat sem. Pintér Imre téglagyári munkás például most hozta vissza Jack London: Az éneklő kutya című művét. Tovább nem folytathattam a beszélgetést a könyvtár dolgozójával, mert hiszen már vagy öt-hat általános iskolás fiú és lány vár arra. hogy könyvet cserélhessenek. (—b—) A tanyai iskola Iskolánkban, a Tamási kültelekhez tartozó Rácz-Völgyi Általános Iskolában az elmúlt év decemberében nyitottuk meg a könyvtárat, amelynek azóta 200 rendszeres olvasója van. Érdekes megemlíteni, hogy a kétszáz olvasó között szép számmal vannak cigányok is. Nagy örömünkre szolgál az is, hogy a szülői munkaközösség hathatós támogatásával televíziós készüléket vásárolhattunk iskolánk számára. Azt mondani sem kell, hogy a televíziós közvetítések igen látpgetoltak — írja levelében többek között Zsu- bori Károly pedagógus.
