Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-29 / 75. szám

1900. március 2S.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG

3

A francia nép most láthatja, hogy mit ért a Szovjetunió békés együttélésen

Hatalmas tömeg fogadta Marseilleben Hruscsov elvtársat

Moszkva (MTI):

A Pravda hétfői vezércikke „Építsük együtt a békét” címmel a többi közt ezeket írja.

. — „Szovjetunió —, béke —, barátság!” — kiáltják e napokban harsányan a franciák szívélyesen és forró lelkesedéssel üdvözlik Hruscsovot.

Mindenütt, ahol Hruscsov megfordul, megnyílik az emberek szíve és a barátság forró légkörében olvad a hidegháború jege.

Az élet parancsolóan követeli

a Szovjetunió és Franciaország szoros együttműködését.

— A Szovjetunió és Franciaország teljes mértékben megtalálhatja a közös alapot a megegyezés hez, a béke biztosításának alapvető kérdéseiben — állapítja meg a továbbiakban a Pravda vezércikke és kifejti, hogy ilyen kérdések: a második világháború maradványainak felszámolása és a német békeszerződés megkötése, a leszerelés, a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok fejlesztése,

Hruscsov franciaországi vidéki körutazásának első szakasza éppen olyan nagy sikerrel zárult, mint párizsi tartózkodásának első része. Párizsban pénteken este az operaház előtt lezajlott lelkes ro- konszenv-tüntetés koronázta meg a szovjet kormányfő három párizsi napját, vasárnap este pedig a marseillei, éppolyan szívélyes fogadtatás zárta le az első két vidéki napot. Bordeaux-tól Mar- seille-ig a lelkesedés hőfoka egyre növekedett. Órákon át álltak ezrek és tízezrek zuhogó v esőben a városok és falvak, utcáin, hogy üdvözölhessék a szovjet miniszterelnököt és kíséretét. A várakozók nem csalódtak.

Hruscsov nem zavartatta magát a percre kiszámított programmal. Megállt, kiszállt gépkocsijából, kezet szorított az emberekkel, ajándékokat osztogatott, megsimogatta a gyermekek arcát. Mindig volt ideje rá, hogy néhány szóval üdvözölje a fogadására megjelent városi vezetőket. Velük is rögtön megtalálta a kellő hangnemet, éppenúgy, mint a munkásokkal, a gyermekekkel és nőkkel.

A lapok megállapítják, hogy Hruscsov franciaországi tartózkodása alkalmával nem voltak olyan ellentéteket tükröző beszélgetések, mint az Egyesült Államokban, hanem inkább párbeszédek folytak a szovjet kormányfő és a franciák között. Ezek a párbeszédek legtöbbnyire kedvesek és kedélyesek voltak.

Hruscsóv és kísérete vasárnap délután öt óra körül érkezett meg Arles-ba, Provence régi fővárosába. Itt rövid előadást rendeztek részére az antik római színházban. Az előadáson először görög táncokat, majd egy balettet, végül pedig a farandole-t, Provence híres táncát mutatták be a vendégeknek. Nyina Hruscsova oldalán Henriette Bon, Arles szépségkirálynője ült. Henriette Bon virágcsokrot és egy arlesi népviseletbe öltöztetett gyönyörű babát nyújtott át Hruscsova asszonynak. Hruscsov megkérdezte a szépségkirálynőt: »Hallandó velünk eljönni a Szovjetunióba?* Henriette Bon kedves mosollyal válaszolt: »Igen, nagyon szívesen elmennék*. Hruscsov ekkor odafordult a kíséretében levő Joxe miniszterhez és ezt mondta neki: »Látja, milyen sikerem van; az önök szépségkirálynője hajlandó velem jönni*.

Az előadás végén a város polgármestere Arles történetét tartalmazó könyvet ajándékozott a szovjet kormányfőnek. Hruscsov kijelentette, nagyon meg vágyóit elégedve a fogadtatással és e találkozással*.

Az arlesi tartózkodás után a szovjet kormányfő és kíséretének gépkocsikaravánja megindult az országúton Marseille felé. Mar- seille-be körülbelül este fél hét órakor érkeztek. Franciaország második legnagyobb kikötővárosa utazásának eddigi leglelkesebb fogadtatásában részesítette Hrus-’ csovot. Rendkívül nagy tömeg szorongott az utcákon, a régi kikötőben, a Canebiere-n és a pre- fektura épülete előtt.

Szovjet és francia zászlók lengtek nemcsak a középületeken, hanem számos más épületen is. Férfiak, nők és gyermekek apró szovjet és francia zászlókat lobogtattak az érkező gépkocsisor felé. Hruscsov és felesége kedvesen integetve viszonozta az üdvözlést. Ütemesen hangzott a kiáltás: »Hruscsov, Hruscsov«, valamint »Éljen a francia—szovjet barátság!«

A szovjet kormányfő cs kísérete a prefekturára hajtatott, s szűkkörű vacsorán vett részt. Vacsora után azt a kívánságát fejezte ki, hogy mielőbb pihenőre térhessen. így vasárnap este más hivatalos programra nem is került sor.

Maga Hruscsov a következőket mondta eddigi franciaországi tartózkodásáról: »Rendkívül elégedett vagyok a fogadtatással, amelyben a franciák része: ítet- tek. Úgy érzem magamat közöttük mint barátok között*.

A szovjet kormányfő eddigi

■T-f'rye'i t & I* tÓ7lr O d'ít £7

Humanitében Pierre Courtade kommentálja.

Ez az utazás — írja Courtade — mindenekelőtt a rosszakarat végét jelenti. Hruscsov és kísérete mindig azon fáradozik, hogy megtalálja a megértést a franciákkal.

A békéről, az ipar és a mező- gazdaság fellendítésének lehetőségéről, a francia—szovjet kapcsolatok megerősítéséről beszél, csupa olyasmiről, ami a franciákat érmen úgy érdekli, mint a szovjet embereket.

Hruscsov soha sem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy megjegyezze: a szocialista rendszer ma- gasabbrendű. Láthatja mindenki hogy semmiképpen sem akar propagandista lenni Franciaországban ahogyan a reakciós sajtó megpróbálta elhitetni mielőtt Franciaországba jött. Arról van szó, hogy

a francia nép most valóban hithatja, mit ért a Szovjetunió a békés együttélésen.

A többi lap politikai kommentárt nem közöl, csupán azt hangoztatja. hogy a franciaországi fogadtatás felülmúlt minden várakozást.

Franciaország népe úgyszólván egyöntetű lelkesedéssel fogadta a szovjet kormányfőt és kíséretét. Alig és nagyon elszórva fordul elő néhány incidens. Ilyen incidensre került sor a Hruscsov érkezése előtti, éjszakán Marseille-ben. A kikötőmunkások az egyik városrészben Hruscsovot. üdvözlő plakátot ragasztottak ki a falakraj Jobboldali fiatalemberek egy csoportja, akik az „ifjú nemzet” nevű szervezethez tartoznak, megtámadta a munkásokat és revolverrel lövöldözött rájuk. A munkások ellenálllak. Végre megérkezett a rendőrség, mire a jobboldali támadók megfutamodtak. Az éjszaka sötétjében azonban-nem vették észre, hogy egy munkás holtan maradt az utca kövezetén. A 38 éves René Bontet holttestét csak ma reggel fedezték fel.-AFRAMGÍAQIIRSIÁfif- LATOBATAB ÜW0KIÄLÄ

Térképünk N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének franciaországi körutazását ábrázolja. Jelmagyarázat: 1. repülőgépen, 2. gépkocsin, vonaton megteendő útszakasz. — Terra —

Két terv a tízes leszerelési bizottság előtt

A Pravda kommentárja

Moszkva (TASZSZ): A Pravda hétfői számában kommentálja a tízes leszerelési bizottság elé terjesztett két tervet: az általános és teljes leszerelés szovjet programját és a nyugati tervet. A Szov jetunió általános és teljes leszerelési tervének célja: olyan helyzet megteremtése, amelyben egyetlen államnak sincsenek fegy veres erői, a belbiztonsági erők minimális állományán kívül.

A nyugati terv, mint szerzői mondják, »hatásos nemzetközi ellenőrzés mellett az általános leszerelésre irányul*. A terv azonban nem jelöli meg a feladrt végrehajtásának időtartamát. A nyugati terv nem adja meg az egymással szorosan összefűző leszerelési intézkedések teljes programját. Célja, a különálló megállapodások -endszerének megteremtése olymódon, hogy az egyes javasolt intézkedésekről a más intézkedésekre való áttérés újabb tárgyalásokat tételez fel és új egyezmények megkötését követeli meg.

Ha összehasonlítjuk a két tervet. kitűnik, hogy a nyugati terv szerint a hadseregek ha csökkentett létszámmal is, de megmaradnak.

Nem tiltják el az atom- és hid- rogén fegyvereket, tovább folyik a veszedelmes fegyverkezési verseny.

Világos, hogy a nyugati országok miért hagvták ki tervüknek elnevezéséből (á1+alános leszerelési terv) szemérmesen a »teljes* szócskát. A nyugati terv egyáltalán n°m biztosítja valamennyi állam teljes leszerelését

_________

I A tízes bizottság elé terjesztett két dokumen'um összehasonlítása nyilvánvalóan nem válik a nyugati terv javára. Ezt már sc;c nvu gáti sajtóorgánum is észrevette, j A genfi újságírók nem leszerelési tervnek, hanem a fegyverzet ! ellenőrzési tervének nevezték el a nyugati tervet.

Mivel pedig a békeszerető közvélemény élesen bírálta ezt a dokumentumot, egyes nyugati személyiségek kénytelenek voltak gyorsan kijelenteni, hogy ez csak az első javaslat, a nyugati hatalmak első indítványa, a továbbiakban olyan javaslatokat vesznek majd be a tervükbe, amelyek elő segítik a telíes leszerelést. Nos, ha megérjük, meglátjuk. Azonban már most meg kell mondani, hogy az általános és teljes leszerelésről szóló tárgyalásokat nem lehet diplomáciai árverésnek tekinteni. A tízes bizottság előtt álló probléma a világ sorsa szempontjából túlságosan komoly dolog ahhoz, hogy íeleiuilen játékot lehessen űzni vc.e — írja a Pravda.

Folytatja munkáját a leszerelési értekezlet

Genf (Reuter—AFP): A tízhatalmi leszerelési értekezlet hétfőn délelőtt a Nemzetek Palotájában folyta'ta munk-ját / z ülésen Ormsby-Gore angol küldött elnökölt. A hétfői ülésen a legfontosabb felszólalások az olasz, az angol és a román küldött részéről hangzottak el. ______

A barátság forró légkörében olvad a hidegháború jege

PUTLITZ:

Néni etországból—j

( Németországba

(72)

Németgyűlöletet nem tapasztaltam. Az autóbuszon zavartalanul beszélhettem Willivel hangosan németül, az emberek még csak felénk sem fordultak. Sőt gyakran ilyesfajta megjegyzéseket hallhattunk:

— Kár, hogy ez az őrült Hitler ellenünk visel háborút, ahelyett, hogy az angolok és németek ösz- szefognanak, és kivernék Finnországból azokat az átkozott bolse- vikieket.

Egyik—másik magas pozíciójú úr azon a véleményen volt, hogy most mindennél fontosabb volna — a bakui olaj mezők bombázása.

Görcsösen igyekeztem érdeklődést kelteni mértékadó körökben aziránt, hogy Angliának e magatartása milyen kétségbeesett helyzetbe sodorja Németországban a hitlerista háborús politika ellenzőit. Vansittart révén még a Chamberlain-kormány tagjaihoz is került bejutnom, és személyesen kifejtettem előttük a véleményemet. Mint valami szellemidéző, ültem a lord-pecsétőr ódon dolgozószobájában, a Themse-parti parlament-épületben, és igyekeztem a befolyásos Sir Samuel Hoa- re-t rábeszélni arra, hogy hívjon életre egy német felszabadító' bizottságot, és legalább nagy vonásokban közölje velünk Anglia bé- keféltételeit. Az öreg toryt semmivel sem lehetett kihozni nyugalmából. Figyelmesen hallgatott de nem jutottam vele semmire. Mindössze ennyit jegyzett meg hébe-hóba:

— Nagyon érdekes.

— Ezt érdemes volna alaposabban megvizsgálni.

Lassanként beláttam, hogy hiába minden, nem tudom az angolokat tettekre ösztönözni. Tovább csinálják a maguk dolgát a régi módi szerint mindaddig, míg majd Hitler jobb belátásra bírja őket.

Egész bensőmben felkavart a. győzelemittas Hitlernek a berlini Sportpalastban januárban tartott rádióbeszéde:

— Olyan háborút fogok ellenük viselni, hogy a lélegzetük is eláll.

De még ennél is jobban megrendített egész röviddel ezután Chamberlain kijelentése:

— Hitler has missed the bus — Hitler lekéste a csatlakozást.

De bárhogyan folyjék is tovább a háború, most azzal kellett törődnöm, miből fogok ezután élni. A bankszámlámon levő összegből legfeljebb egy évig húzhatom ki. Keresetforrás után kellett néznem.

Közvetlenül Vansittart denhami

parkja mögött helyezkedtek el az angol filmipar nagy stúdiói. Olt állandóan kerestek anyagot hit- lerellenes filmekhez. Nem tartott soká, s már Korda Sándor részére. írtam szövegkönyveket. Röviddel utána a Two Cities Film Corporation alkalmazott tanácsadóként egy filmhez, melyet a Themse melletti Sheppcrton stúdiójában forgattak. A film témája: föld alatti mozgalom Németországban, a mozgalom hordozható titkos adóval dolga?!': a nácik ellen. Tisztára a fantázia terméke. Megpróbáltam legalább a külsőségeket valamelyest realisztikussá tenni. Nem volt UPfly- nyű dolog a nagyon finom cs érzékeny Clive Brook színészt hitelesen durva SS-GrupperíÜhrérnék maszkírozni, vagy r.z" elegáns Diana Waynyard-ot bcöl- tözteíni német penziótulc.L'.qnos- r.őnek. A filmet az ismert Anthony Asquith, az első világháború Asquith miniszterehtöké- nek és a híres Lady Oxfordiak a fia rendezte. Mulatott rajta, amikor olyan nagy buzgalommal igyekeztem megtanítani a fiatal statisztákat, hogy csináljanak feszes »Hátra arc!«-ot, vagy milyen is az az előírásos »német köszöntés«. Nagy segítségemre volt ebben Willi, akiről kiderült, hogy remekül ismeri a különböző náci- egyenruhákat és rangjelzéseket. Tény, hogy ezzel a film-munkámmal többet kerestem, mint valaha is régebbi diplomáciai tevékenységem során.

Külsőleg tehát igazán kellemes körülmények között töltöttem volna el Angliában 1939/40 telét, ha nem éreztem volna ál'andóan olyan nagyon biztosan, hogy a