Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-27 / 74. szám
1960. március 27. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG T Gyorsítsuk meg a műszaki fejlesztést A HETEDIK PÄRTKONGRESZ- SZUS célul tűzte ki, hogy 1965-re, — az 1958-as évhez viszonyítva — az ipari termelést mintegy 65—70 százalékkal növeljük. Ezt pedig elsősorban a termelékenység emelésével érjük el. A kongresszus által elfogadott irányelvek szerint a munka termelékenységének az iparban 37—40 százalékkal kell emelkednie a hét esztendő alatt. A termelékenység emelésének fő eszköze a műszaki fejlesztés. A szocialista termelési viszonyok közt, ahol megvalósul az egész népgazdaság tervszerű irányítása, ahol a dolgozók egyéni érdeke egybeesik az egész társadalom érdekeivel, nincs határa a technika fejlesztésének. Szocialista államunk évről évre sokmilliárd forin tot fordít új, korszerű nagyteljesítményű gépek, berendezések üzembeállítására, amelyekkel nagy mértékben nő a termelékenység. A műszaki fejlesztés feladatait azonban nem szabad leszűkíteni a beruházásokra, új, korszerű gépek, berendezéseknek a termelésbe való beállítására, ahogy sok gazdasági vezető véli. Kétségtelen, hogy a technikai haladásban a nagyobb ugrást a jelentősebb beruházások teszik lehetővé. A termelékenységet nagymértékben, vagy éppen ugrásszerűen emelni újfajta gépekkel, berendezések, újfajta gyártási eljárások bevezetésével lehet, amelyek többé-ke- vésbé csak jelentős beruházással valósulhatnak meg. Az új kenderturbina és kócnemesítő agregát a Dunaföldvári Kendergyárban, a gépi nyersgyártás bevezetése a téglagyárakban ugrásszerűen növelte a termelékenységet. Bár kivételesen előfordulhat, hogy egy- egy újítás, kis változtatás a gépen, ami olcsón megvalósítható, jelentős eredményt hozhat a műszaki fejlődésben, de általában az újítások, ésszerűsítések, a munka jobb megszervezése csak összességükben hoznak nagy eredményt. ANYAGI LEHETŐSÉGEINK azonban korlátozottak. Nem lehet rövid idő alatt az egész iparban kicserélni a régi, nagyrészt elavult termelőberendezéseket. Az anyagi erőket egyes súlyponti területekre kell koncentrálni. A műszaki fejlesztésben tehát éppen ezért különösen nagy jelentősége, szerepe van a dolgozók újításainak, ésszerűsítési javaslatainak — amelyek egyébként mé'g a legmodernebb termelőberendezéseknél is tökéletesíthetik a termelést. A Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál ponthegesztéssel váltották fel a kézi szegecselést, ezzel több, mint ötszörösére növelték e munka termelékenységét. Ugyanitt gépesítettek egyéb munkafolyamatokat is, mint például a vödrök peremezését, fenekelését, „házilag”, olcsón alakították át a régi konzervipari gépeket erre a célra. És hogy a téglagyáraknál maradjunk, itt a nyersgyártásnál „forradalmi” haladást jelentett a kézivetésről a gépesített termelésre való áttérés, ami jelentős beruházást igényelt, az égetésnél azonban minden beruházás nélkül valósíthatók meg a technikai haladást jelentó gyorségetési módszerek. A műszaki fejlesztést éveken keresztül gátolta az a körülmény, hogy az új gyártmányok, technikailag fejlettebb gyártási eljárások kikísérletezése, bevezetése kockázatot jelentett a vállalatnak. A kísérletezés, próbálkozás költséggel jár és az eredmény nem is biztos. Az a vállalat járt jól, amelyik nem próbálkozott az újjal, megmaradt a régi, „bevált”, megszokott gyártási módszerek mellett. A műszaki fejlesztés finanszírozásának új rendszere — amely a múlt évben, az új termelői árakkal egyidejűleg lépett életbe — változást hozott e téren. A vállalatok árbevételük bizonyos hányadát — az iparág jellegétől függően 0,1—8,5 százalékot — amely mindenképpen része az önköltségnek, műszaki fejlesztési alap képzésére fordítják. Ebből fedezik a műszaki fejlesztés költségeit. Ezzel a lehetőséggel azonban a múlt esztendőben csak nagyon kis mértékben éltek a vállalatok. Nem egy üzem jóformán hozzá sem nyúlt ehhez a pénzhez, mint például a Simontornvai Bőrgyár, vagy a Bonyhádi Zománc- gyár. A bőrgyárban évente több, mint tízmillió forintot ruháznak be, igényli is a gyár az új épületeket, gépi berendezéseket, de a műszaki fejlesztési alapot nem használja fel. A Bonyhádi Zománcgyárban több, mint ötszázezer forintot tesz ki a múlt évben fel nem használt műszaki fejlesztési alap. Az év elején kidolgozott műszaki fejlesztési terv egyetlen pontját sem valósították meg, csak egy-két feladat megvalósításához kezdtek hozzá. A VÁLLALATOK nem ismerik eléggé a műszaki fejlesztés finanszírozása új rendszerében meglévő lehetőségeket. A Bonyhádi Zománcgyórban például továbbra is úgy vélekednek — központi instrukció alapján — hogy műszaki fejlesztési alapból elvégzett kísérletek költségeivel — amennyiben az új eljárást alkalmazásba veszik — teljes egészében az illető gyártmány költségeit kell megterhelni, tehát végeredményben a kísérletezés rontani fogja az önköltséget, következésképen kedvezőtlenül hat ki a nyereségrészesedés alakulására. Pedig éppen azért építik be — a fel- használástól függetlenül — a műszaki fejlesztési alapot, hogy biztos, előre tervezhető fedezete legyen a műszaki fejlesztési tervnek. Ebből kell fedezni a kísérletek, új technológia, új gyártmányok bevezetésével kapcsolatos költségeket, beleértve a tudományos kutatóintézeteknek adott meg bízások szabadalmak vásárlása, illetve saját találmányok védelme stb. költségeit, a gyártmány önköltségét közvetlenül csak az alkalmazásbavétel és az azt követő költségek terhelik. A vállalatok évről évre elkészítik a műszaki intézkedések tervét. Azonban sok helyen csak azért állítják össze, mert a felettes szerv megköveteli. A Szekszárdi Városi Pártbizottságnak a műszaki fejlesztés problémáival foglalkozó ülésén került szóba, hogy a szekszárdi vállalatok „műszínt- tervei”-nek legtöbbjét sebtében csapták össze, nem vitatták meg széleskörűen a dolgozókkal. Pedig a dolgozók számos javaslattal, észrevétellel segíthetik a műszaki fejlesztési feladatok helyes kijelölését és megvalósítását. Az üzemi pártszervezeteknek az eddiginél sokkal többet kell foglalkozni a műszaki fejlesztés kérdéseivel. Vizsgálják felül a vállalatok vezetőségének ezirányú munkáját különösen a műszaki fejlesz tési tervek összeállításának módját és azok teljesítését. A MŰSZAKI HALADAS elválaszthatatlan az üzemek dolgozói, de elsősorban vezetői szakmai képzettségének emelésétől. Ta lálóan jegyzi meg erről a dombóvári járási pártbizottság ülésének megállapítása, mely szerint, ha megkérdeznek egy vállalatvezetőt, mire lenne szüksége a műszaki fejlesztéshez, mindjárt sorolja a különböző modern gépeket. De ha azt kérdezik, hogyan képezi magát, nem tud válaszolni. Helyes határozatot hozott a szekszárdi városi pártbizottság amikor kötelezővé tette a vállalatok vezetőinek a politikai továbbképzés mellett a szakmai tanulást is és egy év múlva beszámoltatja őket, hogy milyen szakmai képzésben vesznek részt. A műszaki fejlesztés ma egyike legfontosabb feladatainknak. Nélküle nem valósíthatjuk meg nép- gazdasági tervünket, nem növelhetjük a termelékenységet, nem növelhetjük a lakosság életszínvonalát. Első a versenybe Munkaversenyt indítottak a felszabadulás tizenötödik évfordulója tiszteletére a Paksi Konzervgyár dolgozói. \ befőttüzemben — ahol egyéni verseny folyik — az j exportra kerülő körtebefőtt kiszerelésénél a verseny legjobbja Scheidt Mária fiatal szak- munkáslány lett. Elítélték a társadalmi tulajdon fosztogatóit A Gyönki Járásbíróság dr. Kosztend Vilmos tanácsa pénteken folytatta a tárgyalást Kiss Imre simontornyai lakos és társai bűnügyében. Mivel ifjú Major István nem jelent meg a tárgyaláson, az ő ügyét elkülönítette a bíróság. A bíróság befejezettnek nyilvánította a bizonyító eljárást, majd dr. Horváth Ferenc járási ügyész vádbeszéde hangzott el. Többek között a bűncselekmény nagyfokú társadalmi veszélyességére hívja fel a figyelmet és elemezte az ügy részleteit. Amint arról már hírt adtunk, bűnszövetkezet alakult és rendszeresen lopkodták a Simontornyai Bőrgyárból a bőrt. A bűnjelként lefoglalt bőröket, lábbeliket, amelyek összsúlya több mázsa, megvizsgálta a tárgyaláson egy ár- és egy borszakértő is. Nagy részükről megállapították, horv csak illegális úton juthatott Kiss Imre cipész kisiparos birtokába. A tehergépkocsin szállított kész és félkész bőrárut rendszeresen lopkodták. Arra törekedtek, hogy az átvételnél-átadásnál többlet mutatkozzék, s így akarták fedezni a lopásukat. A védőbeszédek is elhangzottak az ügyben, majd ítélethozatalra vonult vissza a bíróság. A bíróság Kiss Imre, Pintér Ferenc és Légrádi László vádlottakat társadalmi tulajdon sérelmére ismételten és bűnszövetkezetben elkövetett lopás, Kiss Imrét pedig ezen kívül még zárolt cikk adás-vételével elkövetett közellátási bűntett miatt vonta felelősségre. Kiss Imrét 2 évi és 4 hónapi börtön- büntetésre és 1000 forint értékű vagyonának elkobzására ítélték, Pintér Ferenc 1 évi és 7 hónapi börtönbüntetést, 1570 Ft pénz mellékbüntetést és 2 évi jogvesztést, Légrádi László 1 évi és 3 hónapi börtönbüntetést és 1 évi jogvesztést kapott. Több vádlottat társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett kisebb súlyú lopás miatt mondott ki bűnösnek a bíróság. Idős Sallai József, a gyár volt portása 6 hónapi börtönbüntetést és 6000 forint pénz- büntetést, özvegy Illés Jánosné 5 hónapi börtönbüntetést kapott. A börtönbüntetés végrehajtását mindkét vádlottnál felfüggesztette a bíróság. Több vádlottat javító-nevelő munkára ítélt a bíróság munkabércsökkentéssel. Csömösz Istvánt 4 hónapi és Balázs Jánost 1 évi javító-nevelő munkára ítélte a bíróság. Három vádlottat: Baján Zoltánt, Juhász Gyulát és Nagy Pált bűnpártolásért 800—800 forint pénzbüntetésre, illetve Nagy Pált 1 évi javító-nevelő munkára ítélte. Bognár Gyula orgazdaság bűntettét követte el és 1000 forint pénzbüntetést kapott. Budai Jánost és Nagy Józsefet bűncselekmény hiányában felmentette a bíróság. Közel 800 holdon termelnek szerződéses növényt a Simontornyai Kossuth Tsz-ben Negyvenhárom forint huszonegy fillér lesz egy munkaegység értéke az év végén a simontornyai Kossuth Termelőszövetkezetben. A termelőszövetkezetnek a tervek szerint ebben az évben növénytermesztésből 4 368 878 forint, állattenyésztésből pedig közel két és félmillió forint bevétele lesz. Egyéb forrásból pedig 1 352 000 forint bevételre számítanak. 600 000 forintot tesz ki az az összeg, amelyet feldolgozott árukért kapnak. A termelőszövetkezet bevételét az említetteken belül jelentősen növeli a szerződéses termelés. Az illetékes szervekkel 64 holdas kertészetük termékeire, 61 hold zöldség, 50 hold kender, 70 hold cukorrépa, 50 hold mák, 50 hold borsó, 100 hold napraforgó termésére kötöttek többek között szerződést. Szerződéses növényt összesen 792 holdon termelnek... A termelőszövetkezetben 1543 hold kukoricát vet-' nek, ennek egy részét az állatok takarmányozására fordítják, 50 vagont pedig leszerződtek. A szövetkezet tagjai állattenyésztéssel is szerelnének foglalkozni, ezt a tervüket azonban egyelőre az istállók hiánya akadályozza. Ebben az évben azonban a probléma jelentős része megoldódik. Állami hitelből építenek az idén egy 100 férőhelyes tehénistállót, egy 50 férőhelyes növendékistállót. S ugyancsak állami hí Leiből létesítenek egy negyven holdas halastavat is. Saját erőből is építkeznek a termelőszövetkezet tagjai. Építenek egy 90 férőhelyes sertésfiaz- tatót. Ennek építési munkálatai már a befejezéshez közelednek. Építenek egy 50 férőhelyes marha hizlaldát, 800 férőhelyes sertés- hizlaldát és egy 1000 férőhelyes juhhodályt. Ezenkívül létesítenek gépeik tárolására gépszint, valamint egy takarmányos-fészert. Négyen beszélnek ... — Szorozd be a te holdaddal. — Tizenhét kiló jut egyre... — Na, most mennyi jut száz hold szántóra? — Nektek kijön úgy hatvanöt darab. Mennyi a tervetek? — Hetven. Nálatok? — Nálam kijön a hetvenöt... — Hány mázsával számítod? — öttel. Lesz majd persze köztük négy, meg hét mázsás is. Azért számítok öt mázsás átlagot. — A Sárdiéknak meg lesz akkor harminchárom. — Lehet, hogy több is lesz... — Hát a hízóból mennyi esik? — Na, majd kiszámítom azt is... Kétezerötszáz osztva... megvan benne hétszer... — Nálunk a kétezerötszáz told után úgy hétszázötvenöt. Az egy-két tizeddel nem számoltam. — Nekünk meg hatszáznégyei kellene... — Nekünk háromszpzhar- mincat... — Annyi biztos, nem lesz könnyű. 136 000 forint száz holdanként. Csak ezen az éven legyünk túl, jövőre már köny- nyebben leszünk. — Azt is meg lehetne csinálni, hogy a tagság a háztájiban eladásra is hizlaljon... — Azt mondod, hogy jövőre, már könnyebb lesz? De jövőre megint több kell. És az áruirié- kesítési terv teljesítésén sok múlik. — Azt tudom. Tavaly is ki- lencvenezret jelentett nekünk, hogy teljesítettük. Ez a beszélgetés — amely így értelmetlennek tűnik — /regszemcsén zajlott le a minap Fata László tanácselnök és a községbeli három termelőszövetkezet elnöke, Tóthi Mihály, Kövesdi János és Sárdi Ferenc között. Arról tárgyaltak, a három termelőszövetkezet az év folyamán hány hízódisznót, marhát értékesít. Az Uj Élet mintegy 755 hízót és 75 marhát, a Rákóczi 604 hízót, 60 marhát, az Uj Barázda 330 hízót és 33 marhát. Ezek természetesen még nem pontos számok, hiszen a közeljövőben tárgyalja meg a pártszervezet, a vezetőség, a közgyűlés mindhárom szövetkezetben. (b.)
