Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-24 / 71. szám

- ä» ■ 1960. március 24. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG Serényen dolgoz-£ nak a Déldunántú-> 11 Áramszolgáltató Vállalat villanysze­relői Szekszárdon, hogy a nagy ün­nepre, a felszaba­dulás 15, évfordu­lójára elkészüljön a város új közvi­lágítása. Nemcsak a régi lámpákat oserélik ki — a |í Hármashídtól a kórházig és a Sztá­lin tértől a vasút­állomásig terjedő útszakaszon — kor. ,, . szerű, fénycsöves lámpatestekre, ha­nem eltüntetik a város központjá­ból a régi vasosz­lopokat és a Garay teret szinte pókhn. lószerűen elcsúfító légvezetékeket Is. Képünkön az egyik vasszerkezetű osz- lonot emeli ki he­lyéből a vállalat darusautója. Együtt o szövetkezeti parasztokkal M1 Ezer hold földet felszántottak, 120 hold gyümölcsöst rendbe tettek és 300 holdat vetettek eddig a bölcskei tsz-tagok A paksi járás legfiatalabb kö­zös gazdasága, a 4 és félezer hol­das bölcskei Rákóczi Termelőszö­vetkezet, amely közel ezer tagot számlál. A szövetkezeti parasz­tok már az idén többet szeretné­nek termelni közösen, mint ed­dig külön-külön. Éppen ezért ké­sedelem nélkül hozzáláttak a ta- vaszi munkákhoz. A tövényter- melők közül, 250-en dolgoznak ál­talában a határban, akik műtrá­gyát szórnak, trágyát hordanak a Kertészetben serénykednek és egyéb munkát végeznek. De raj­tuk kívül mintegy 120 pár lófo­gattal is dolgoznak naponta a határban. Van is tennivaló bő­ven, hiszen az ősszel mintegy 2000 holdon nem végezték el a mélyszántást a bölcskei egyéni gazdák. De ebből eddig a termelő- szövetkezet fogataival és a gépál­lomás hét 1 faktorával 1000 hol­dat felszántottak már. A vissza- lévő ezer holdat pedig egy héten belül el akarják végezni a Rá- kóczibeliek. A szántás és a trágyahordás mellett folyik a vetés is. Zabbal, tavaszi árpával, borsóval és len­csével eddig mintegy 300 holdat vetettek be a szövetkezeti pa­rasztok. A vetőmagvakat, — a szerződésesen termelt növények ki_ vételével — ők maguk adják ösz- sze. A már elvetett zab és tavaszi árpa vetőmagját is a tagok vitték a közösbe, amit minőségi vető­magra cserélt ki a vezetőség. De összehordtak már 100 mázsa bur­gonya- és mintegy 80 mázsa kuko­rica-vetőmagot is, ami azonban még most is folyamatban van. De úgy mondják a bölcskei vezetők, hogy amire a kukorica és bur­gonya vetési ideje itt lesz, addig­ra együtt lesz ez a vetőmag is. A most induló bölcskei Rákóczi Tsz-nek 120 hold gyümölcsöse is van, amiből 45 hold termő, a töb­bi fiatal uitetésű. A gyümölcsös­ben is végeztek már a metszéssel, a gyümölcsfák tisztogatásával, a rügyfakadás előtti permetezés pe- eug szintén folyamatban van. A leggazdagabb ember... — Olyan derekas áldomást fi­zetett, hogy csak na! — Ugyancsak kitett magáért! • — Nyolcvanezer forintot ka­pott kézhez... — A leggazdagabb ember a fa­luban... Eddig is volt neki a ta­karékban vagy százezer... így és hasonlóképpen beszél­nek mostanában Miklós Gáborról Majoson. Hogyan jutott ennyi pénzhez? Négy találatos lottószelvénnyel talán? Vagy kötvényét sorsolták ki? Dehogy. Egyszerűen csak — juhász. Pontosabban körülírva; termelőszövetkezeti juhász. Tavaly találkoztam vele, akkor érlelődött benne az elhatározás, hogy belép a szövetkezetbe há- romszázötven birkájával. Belép, immár másodszor, István és Pé­ter öccse biztatására, akik — ugyancsak juhászok ■— már szö­vetkezeti tagnak mondhatták ma­gukat. Igaz, Miklós Gábort nem na­gyon kellett unszolni, ment 6 ma­gától is, tudta, mi az a szövetke­zet, tagja volt öt éven keresztül. Ha nincs az ellenforradalom, nem bomlik fel a szövetkezet, ak­kor nem kellett volna most má­sodszor belépnie. — Minden évben volt 600—630 munkaegységem — mondotta ak­kor. Sok mindenről beszélget­tünk. Elmagyarázta a juhsajt ké­szítésének módjait, a tanyáján et­tünk a magakészítette birkagu­lyásból. (Harmincnégy éves »szak-' mai gyakorlat« után mindegyik elkészítésében szerzett gyakorla­tot.) — Nem élek en rosszul a szö­vetkezetben sem — jósolta akkor vidáman és úgy látszik, akkor, ott a tanyán ráhibázott. Lám, most talán róla beszél­nek legtöbbet Majoson. — ő a leggazdagabb ember a faluban... Van, aki irigyli, de a legtöbben tudják, megdolgozott érte. Elba­rangolni a nyájjal ötven-hatvan kilométerekre, naponta kifejni annyi birkát — ebben a mester­ségben is van, ami nehéz. Nem­csak úgy, az ablakon dobták be neki a pénzt, amiből — derekas áldomásra is jutott... B. 1. <ikor Tamás Károly tói megkérdeztem, hogy sze­reti-e a szakmáját, kissé értet­lenül nézett rám, elmosolyodott és a világ legtermészetesebb hangján válaszolt. — Csakis, hiszen ezért lettem agronómus. Eddigi pályafutásáról keveset, a nevéhez fűződő sikerekről pe­dig úgyszólván semmit nem mondott. Kollégájától, Kiss Ist­vántól tudtam meg, hogy ő, a 29 esztendős agrármérnök ma Magyarország egyik elismert állattenyésztője. 1954-ben vég­zett az egyetemen, hazánkban elsőnek ő kapott vörös diplo­mát. Közvetlenül az egyetem után megyénkbe került, a pak­si járás főállattenyésztője lett, majd a megyei tanács törzs­könyvi felügyelője. De mert ki­váló állattenyésztőnek tartják, 1957-ben már rábízták a Föld­művelésügyi Minisztérium Törzskönyvi Főosztályát. Ez a beosztás felelősségteljes volt. Tamás Károlyt szerették itt, ő mégis máshova vágyott, nagy­üzembe, ahol sok jószág van, és bizonyítani lehet, hogy jól meg­tanulta az állattenyésztés meg­annyi fortélyát. Elkerült tehát a Kiskunhalasi Sertéstenyésztő Vállalathoz, ahol törzskönyv­vezető lett. Hogyan állta meg- itt a helyét?... Minden magya­rázat helyett hadd írjam ide, hogy tavaly az Országos Mező- gazdasági Kiállításon az általa kitenyésztett sertéstörzsnek te­nyésztési nagydíjat ítélt'oda a bíráló bizottság. fíg ő a mezőgazdasági kiállításon aratta a ba­bért, Faddon a nagyüzemi gaz­dálkodás útján elindult szövet­kezeti parasztok, egyik legna­gyobb gondja volt, hogy hon- nét »szerezzenek« 9000 holdas gazdaságukba főállattenyésztőt. S mivel Tamás Károlyt, a fad- di vezetők közül sokan isme­rik, hívták agronómusnak. — Hívtak és én szívesen jöt­tem. Az ősz óta vagyok itt a faddi Lenin Termelőszövetke­zetben. Annyit tudok mondani, hogy nagyon nehéz most itt fő­állattenyésztőnek lenni. Még­sem. bántam meg,, hogy eljöt­tem. Örülök annak, hogy a szö­vetkezeti parasztokkal együtt alakíthatok ki itt Faddon egy nagyüzemi állattenyésztést, amely sokat jövedelmez a kö­zösségnek — jegyezte meg be­szélgetés közben. — Mennyire sikerült ez ed­dig? — kérdeztem. A főállattenyésztő maja elé nézett, sóhajtott egyet és ismét mosolyogva válaszolt. — Tessék megnézni az üzem­egységeket, a jószágokat, be­széljen a dolgozókkal és döntse el Ón, hogy mennyire sikerült. így történt. A faddi Lenin­ben annak ellenére, hogy nyolc híján 5000 lábasjószógot tarta­nak nyilván, a tanyaközpontok­ban, és az istállókban felesle­gesen elejtett szalmaszálat még véletlenül sem lehet látni, de nem lehet látni trágyakupaco­kat sem. Az istállókban példás a rend, a naponta összejövő trá­gyát pedig a főállattenyésztő szarvasba hordát ja. Külön is­tállóba köttette a tbc-re rea­gált jószágokat és teljesen el­különítve tenyésztik tovább a törzskönyvezett egyedeket. Egy­szóval: — Géczi Károlynak, az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatósága főagronómusának szavaival élve: »olyan a faddi termelőszövetkezet nagyüzemi állattenyésztése, hogy az min­den kritikát kibír«. Ebben pe­dig legnagyobb érdeme a fiatal állattenyésztőnek, Tamás Ká­rolynak van. Hogyan sikerült mindezt el­érni?... Erről külön lehetne akár regényt is írni. Hiszen a faddi Leninben az ősszel egyharmad annyi jószágra volt takarmány, mint ami jelenleg van. Mégis átteleltették a 700 szarvasmar­hát, az 1300 sertést, a sok száz birkát, meg a többi jószágot is. S mindezt úgy, hogy a hozamok nem csökkentek. A 265 létszá­mú tehenészetben például az elmúlt hónapban is 13,09 liter volt a fejési átlag. A hízómar­hák is napi átlagban gyarapod­tak egy kilót és a kocák fialási átlaga jelenleg is 8, ami jónak ■ mondható. Dolgozik is a főál­lattenyésztő rengeteget. Nápon- ta állítja össze például a ta­karmányszabványt, mert a főtt tojástól kezdve a törkölyig min­dent etetnek, és a takarmányok összeállítása naponta változik. T amás Károlynak az el­múlt ősszel szavazott bi­zalmat a faddi Lenin Tsz pa­rasztsága. S ő megfelelt ennek a bizalomnak. Búcsúzáskor azt mondotta, hogy a szövetkezeti parasztokkal együtt dolgozva elérik, hogy az idén egyedül az állattenyésztés 8 millió forintot jövedelmez a közösnek. Ez pe­dig nagy szó. Dorogi Erzsébet Kiállítást rendez az ozorai múzeum Az ozorai múzeum vezetőit már régóta foglalkoztatja a gondolat, hogy a Kapos mente hagyomá­nyait, fejlődéstörténeti adatait felgyújtsák. Most tervet dolgoz­tak ki, melynek keretében mind­ezt megvalósítják, s a felgyűjtött adatokat kiállítás keretében, szemléltetve mutatják majd be a járás lakosságának. Bemutatják többek között a mezőgazdasági eszközök fejlődését a régen hasz­nált eszközöktől egészen a most használt modern szerszámokig. Megismerheti a látogató a terme­lőszövetkezetek fejlődését és a gép­állomások több éves történetét is. A kiállítás látogatói megtekint­hetik majd a Kapos völgye állat­világát, valamint növényeit pre­parált formában. Betekintést nyer hetnek a környék víz- és erdő- gazdálkodásába. A kiállítást augusztus húszadi­kán szándékoznak megnyitni Ta­másiban a járási művelődési ház­ban, s innét hozzák majd át az ozorai vár múzeumi részlegébe. Leonardo da Vinci korai műve Londonban ? Alberto Martini milánói mű­értő meglátta a londoni Királyi Akadémiában Andrea del Ver­rocchio olasz festőnek a XV. szá­zadban készült, Máriát és a kis Jézust ábrázoló festményét, s ab­ban felfedezte Leonardo da Vinci, Verrocchio leghíresebb tanítvá­nyának első művét. A kép hátte­rét alkotó építészeti motívum és a táj, mint mondotta, az ifjú I eo- nardo jellegzetes stílusában ké­szült. Martini szerint Leonardo da Vinci megváltoztatta Ver­rocchio egyik vázlatát s maga festette meg a képet. Amennyi­ben Martini feltevése helyesnek bizonyul, akkor Anglia birtoká­ban van a legkorábbi Leonardo da Vinci-mű, amely sok műértőt fog Londonba vonzani. A kép ér­téke persze ebben az esetben je­lentősen megnő. PUTLITZ: Nem etor szagból—^ C Németországba 68. — Ilyesféle emberekkel gyak­ran találkoztam, Schultze-Bernet úr. Lehetséges, hogy ismerem őket, határozottan nem tudnám megmondani. Mit akar tudni ró­luk? — Ezek az emberek nekem dol­goznak, s valaki denunciálta őket Stevens kapitánynál. — Hogy-hogy? Stevens mesélte magának, hogy honnan tudja? — Kedves Putlitz uram, nem lennék Schultze-Bernet, ha nem lennének meg Stevensnéj is a bi­zalmi embereim. Mindent meg­tudok, ami ott történik. És hon­nan kaphatta volna máshonnan ezeket a neveket, mint innen? Mi a véleménye? — Azt hiszem, igaza van, Schultze-Bernet úr. Sajnos, ne­kem semmi támpontom nincs ilyen gyanúra. — Akkor nincs más hátra, ala­posabban utána kell járnom a dolognak. Majd végére járok én ennek az ügynek Még kezet is fogott velem bú­csúzáskor. Nyilvánvalóan nem volt még biztos a dolgában. Én azonban már biztosan tudtam, hogy közvetlen veszély fenyeget, azonnal szedni kell a sátorfámat. Leültem az asztalomhoz az akta­halom mögé, s törtem a fejemet. A határok le vannak zárva, nor­mális úton senki innen ki nem juthat Angliába. Csakis Vansit- tart segíthet. Azonnal el kell kül- denem Willit Ustinowhoz. Ebben a pillanatban azonban nem hagy­hatom el az irodahelyiséget, mert gyanút keltenék. A telefonomat ellenőrizték, minden elővigyázat­lanul kiejtett szó az életembe ke­rülhet; márpedig Willivel okvet­lenül beszélnem kell. Felhívtam tehát, és a követke­zőket mondtam neki: — Willi, idefigyelj. Annyi a munkám, hogy valószínűleg késő ■éjszakáig itt kell ma ülnöm. Ne várj vacsorával, viszont öt és hat között hazamegyek uzsonnázni. Készíts kávét és valami enniva­lót, magad is légy otthon. Valami javítani való van a kocsin, azt hiszem, a száraz elemek körül van valami baj. Remélhetőleg megértette, hogy másutt van valami baj. Ez délután két órakor történt. Hogy bírom ki az időt öt óráig? Ideges voltam, s hogy idegessége­met leküzdjem, olyan tempóban dolgoztam, mint még soha. Mégis végtelennek tűntek ezek a dél­utáni órák. Pontosan ^ öt órakor beszálltam a kocsiba és hazamentem. Még ki sem húztam zsebemből a kulcsot, már kinyílt az ajtó — Történt valami? — kérdezte Willi aggódva. — Történt, Willi, történt. Ha huszonnégy órán belül ei nem tű­nünk, mint a kámfor, elvesztünk. Akár hiszi Ustinow, akár nem,. Stevensnél ott ül egy kém, aki Schultze-Bernettel együtt dolgo­zik. Azonnal ülj fel a motorke­rékpárodra! Ustinownak feltétle­nül kell találnia utat és módot arra, hogy még ma éjjel kivigyen minket Hollandiából. Én még visz. szamegyek az irodába, hogy ne keltsek gyanút, de amilyen korán csak tudok, legkésőbb kilenc óra körül újra itthon leszek. — És mit csinálunk, ha Usti- now azt mondja, hogy nem lehet? Ne nézzek be előbb Hermann ba­rátomhoz, Palland grófnő inasá­hoz? ö majd elbújtat minket — legalábbis egy időre. — Hermannról majd akkor be­szélünk, ha már minden kötél szakad. Azt magad is tudod, hogy Butting mindent, amit csak akar, keresztül tud vinni a holland rendőrségnél. Hermann-nál pár órán belül megtalálnak, s azon­nal áttesznek a határon, a kutya se ugat utánunk. Nem, először Ustinowva; kell beszélnünk. Sem­mi más nem vezethet célra. Az angoloknak ki kell vinni bennün­ket innen! — Félek — dadogta Willi. — Én is — ismertem be —, de menni kell a dolognak! Kényszeredett nyugalommai ül­tem le a kávéhoz, megkönnyeb­bülve hallottam, hogy Willi elro-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents