Tolna Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-19 / 67. szám

2

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

1960. március 19.

Szilézia igaz proI@tárn@mzetköz!ség szellemében fogadta a magyar párt- és kormánykiiidüttséget

(Folytatás az 1 oldalról.)

találkozhatunk. Bér távol élünk egymástól, közös fronthoz tartozunk. Ezt az élet bizonyítja. Amikor az ellenforradalmárokkal harcoltunk, az ellenség azt hirdette: egyedül maradtunk. Nagyot tévedtek, mert nemcsak a becsületes magyar dolgozók, hanem a határainkon túl élő munkástestvéreink és közöttük a sziléziai munkásforradalmárok is mellettünk álltak. Célunk egyszerű cs érthető: a szocializmus építése. És ez sok nehézséggel, tömérdek feladattal jár. De ne saj- ná’kozzanak rajtunk ellenségeink. Ha a hatalom a kezünkben van,

számunkra nincs megoldhatatlan feladat. A munkáshatalomhoz pedig nem engedünk nyúlni.

— Ma hazánkban erős munkáshatalom van; kidolgoztuk programunkat, szép sikereket értünk el az ország építésében. Ebben nagy szerepe van annak, tiogy a magyar dolgozókat közös eszmék fűzik össze a világ munkásosztályával. önök a sziléziai medencében élnek, mi pedig a magyar síkságon, mégis ugyanazon célért fáradozunk: az új, szocialista világ megteremtéséért.

I Ehhez kívánunk jó egészséget, sok J sikert!

Az üdvözlő beszédek elhangzása után a küldöttség tagjai rövid sétát tettek Katowice utcáin. A járdákat és az úttestet benépesítették a város lakói. A tömeg lelkesedéssel éltette Kádár elvtársat, az MSZMP-t, és a lengyel— magyar barátságot.

A rövid séta után a magyar vendégek szívélyes búcsút vettek Katowice lakosaitól és elindultak a sziléziai medence megtekintésére. Útjuk a munkásszívekből fakadó testvériség, a proletár internacionalizmus diadalútja volt. Amerre küldöttségünk elhaladt, az útvonalat integető csoportok övezték. Sok helyen — így például a »Bálidon« kohónál, a zgodai műszaki berendezések gyárában, a »Béke« kohónál, a zabrzei gépgyárnál és a dobreki kohónál — a küldöttség rövid időre megszakította útját. Mindenütt a dolgozók tömegei — élükön a gyárak vezetőivel — várták a magyar vendégeket és ajándékokkal halmozták el őket. A gyár igazgatója elmondotta, hogy négy gépi berendezést készítenek a Magyar Népköztársaság számára, és büszkék rá, hogy segíthetik a testvéri magyar nép munkáját. A dolgozók mindenütt arra kérlek Kádár elvtársat, tolmácsolja üdvözletüket a magyar népnek.

$f£3c?Y&7ŰIés a «lonstd" művekben

Az út utolsó állomása a chor- zówl »Konstal« művek volt. Itt az egész üzem kivonult a küldöttség fogadására és hamarosan valamennyi vendég kezében óriási virágcsokor pompázott. Az igazgatók tájékoztatták a vendégeket a gyár munkájáról, majd a küldöttség tagjai megtekintették a legújabb villamos-típust, végül pedig az egyik óriási szerelőcsarnokban nagygyűlésen találkoztak a magyar párt- és kormányküldöttség tagjai a dolgozókkal.

A nagygyűlést a Lengyel Egyesült Munkáspárt gyári alapszervezetének titkára nyitotta meg.

A magyar párt- és kormányküldöttség nevében Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólt a dolgozókhoz. Köszönetét mondott a meleg fogadtatásért, méltatta a lengyel munkásosztálynak a szocializmusért vívott sok évtizedes áldozatos, hősi harcát, majd így folytatta:

— Mint tudják, párt- és kormányküldöttségünk azért jött a Lengyel Népköztársaságba, hogy viszonozza annak a lengyel pártós kormányküldöttségnek magyarországi látogatását, amelyet 1958-ban Gomulka elvtárs vezetett. Úgy jöttünk, mint testvér a testvérhez, beszélgetni a mindnyájunkat kölcsönösen érdeklő kérdésekről, s kicserélni tapasztalatainkat, erősíteni és kibővíteni együttműködésünk szálait.

Mindnyájan a nagy szocialista család tagjai vagyunk. Elszakífcbatatlanlil összefűz bennünket a nemzeti munkásösszefogás, kölcsönös segítség és támogatás, a szocializmus építésének nagy célja. Népeink évszázadok óta közös sorsa a barátság és testvériség mély érzéseit alakította ki dolgozóinkban. Népünk legnagyobb nemzeti hősei közt tiszteli Bem József tábornokot, a nagy lengyel hazafit, az 1848—49-es magyar 'szabadságharc hős tábornokát. Nagy népszerűségnek örvend nálunk a gazdag lengyel irodalom, a lengyel zene és tudjuk, hogy önök hasonlóképpen tisztelik és szeretik lánglelkű poétánkat, Petőfi Sándort, Liszt Ferenc és Bartók Béla halhatatlan muzsikáját.

— Barátságunk és testvériségünk új, szocialista tartalmat nyert azóta, hogy népeink felszabadult az idegen e’nvomás és a-földesúri kar' ústa kizsákmá nyolás igája alól

— Magyar népünk, amelynek mindkét keze tele van a szocialista jövő építésének munkáival, békét kíván Európában és az egész világon. örülünk annak, hogy a nemzetközi feszültség enyhülésével a béke kilátásai ma jobbak, mint bármikor korábban. Azt is tudjuk, hogy

a béke megőrzésének legfontosabb záloga hatalmas szocialista táborunk egysége.

A kengyel Népköztársaság, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és valamennyi szocialista ország szilárd összefogása olyan erő, amelyen megtörik a hideg- háborús erők minden próbálkozása. Éppen ezért elsőrenű kötelességünknek tartjuk, hogy úgy óvjuk szocia lista táborunk egységét, népeink és pártunk egységét, akár a szemünk fényét.

— A béke védelme éberségre int valamennyiünket. Különös figyelemmel kell kísérni a német militaristákat. Alig több mint húsz éve, a hitleri fenevad éppen Lengyelország lerohanásával kirobban tóttá a második világháborút és még tizenöt éve sincs, hogy saját barlangjában késztették feltételnélküli kapitulációra a szörnyű világégés kirobbantóit. S bár a sebek még alig hegedtek be és nem sikerült még minden romot eltüntetni. mégis annak lehetünk tanúi, hogy Nyugat-Németországban újra nyíltan szervezkednek és új területszerzési terveket kovácsolnak a revansista-militarista körök

— Mi ezeknek a kardesörtetn bonni imperialistáknak azt mondjuk: hasznos lenne, ha visszaemlékeznének a 15 év előtti napokra és jól eszükbe vésnék, hogy a hitleri agresszió végülis Berlin romjainál és a nürnbergi nemzetközi bíróság előtt fejeződött be.

— De jó lenne, ha alaposan eszükbe vésnék, hogy a hatalmas szocialista tábor országait nem lehet büntetlenül provokálni.

— Mi magyarok es lengyelek az elmúlt évszázadok során különö-1 sen sokat szenvedtünk a rabló német imperializmus csapásaitól. Népeinknek leggyakrabban puszta fennmaradásukért kellett küzdeni, ok. Éppen ezért.

fokozott éberséggel figyeljük a bonni mesterkedéseket és válaszul szorosabbra zárjuk sorainkat.

Fock elvtárs beszédét így fe.fezI" be:

— Mindaz, amit rövid ittlétünk

során tapasztaltunk, újra megerő- sileile hitünket abban, hogy a hős lengyel munkásosztály a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével szilárdan őrködik a proletárdiktatúrán, nem kíméli erejét a szocialista Lengyel Népköztársaság felvirágoztatásáért folyó küzdelemben.

A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a jelenlévők kérésére, felszólalt Kádár János elvtárs is, aki átadta a magyar nép elvtársi és testvéri érzéseinek jelképes ajándékát: a Magyar Népköztársa, ság zászlaját.

— A magyar dolgozók ez alatt n zászló alatt harcolnak a szocializmusért, az emberibb életért, ugyanúgy, mint ahogyan a lengyelek a maguk zászlaja alatt e közös célokért, — mondotta

— Mi nem felejtjük el ezt a találkozót, és tudják meg barátaink az egész világon, hogy mi együtr vagyunk, s az ellenség is vegye észre, hogy

a magyar és lengyel munkásszív egy ügyért dobog. Együtt vagyunk a nehézségben, a bajban cs együtt leszünk a végső győzelemben is.

— Szívből kívánok jó egészséget, sok sikert, személyes boldogságot. Éljen örökké barátságun::! — mondotta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára.

Kádár elvtárs beszédét hosszantartó taps követte. A nagygyűlés az Internaeionálé hangjaival fejeződött be.

A magyar párt- és kormányküldöttség ezután megtekintette a Katowice környéki stadiont, a c.il- lagvizsgálót, majd ötórás útjáról visszaérkezett Szilézia fővárosába, Katowicébe.

E. Gierek, a LEMP katowicei vajdasági bizottságának első titkára, valamint E. Nieszporek, a katowicei vajdasági néptanács elnöke pénteken délben díszebédet adott a magyar párt- és kormány- küldöttség tiszteletére, amelyen Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és R. Nieszporek, a katowicei vajdasági néptanács elnöke pohárköszöntőt mondott.

A küldöttség pénteken délután megtekintette a katowicei ifjúsági palotát, majd este különvona- ton visszaérkezett Varróba

Li Szín Man véres „győzelme“

egyáltalán nem keltett meglepetést: a 85 éves vérszomjas diktátort ismét »megválasztottál:«. A választás végeredménye: 11 halott és 59 súlyos sebesült. Ehhez azonban hozzá kell vennünk azt is, hogy Li Szin Man ellenjelölt nélkül lett negyedszer is elnök, mert ellenfele közvetlenül a választások előtt váratlanul »meghalt«, de így is 25 000 rendőr és CEO 000 katrna állt Csatasorba, hogy biztosítsa Li Szín Man negyedszer! elnökségét.

Nyugati hírügynökségek már a választások előtt hírt adtak arról a véres terrorról, ami Déi- Koreában folyt. Az Eastern V/orld című angol lap azt irta, az lenne a csoda, ha nem választanánk meg Li szin Mant, a Reuter iroda pedig így jellemezte a választási előkészületeket: Erőszak, büntetések, halál. A nyugati lapok arról írtak, hogy elvan légkör uralkodott egész Dél-Kórsában, mintha statárium lenne. Az agg diktátor még így sem bízott óléggá a sikerben, mert megvásárolta az összes hivatalnokot, az ellenzéki gyűléseket pedig betiltatta, s parancsot adott ki, hogy tartóztassanak le mindenkit, aki ellene merne fellépni. Li Szin Mannek minden oka megvolt erre a félelemre, mert míg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban évről évre emelkedik ez életszínvonal, fejlődik a gazdasági élet, Dcl-Koreában épp rz ellenkezője történik. • Tíz év alatt pontosan felére csökkent a lakosság gabonafogyaszjúsa, egy japán lro kimutatása szerint pedig a dél-koreai lakosság fogyasztása egyharmadával kevesebb átlagosan, mint 1943- ban volt. Ehhez járul a mun: kanélkülielt tömege, amit legjobban az mutat, hogy 1950-ban több mint 4 millió ember volt teljesen munka nélkül Dél- Koreában.

Li Szin Man politikája azonban nem arra irányul, hogy emelje a lakosság életszínvonalút, megszüntesse a nyomort, a munkanélküliséget. Az Associated Press hírügynökség tudósítójának így jellemezte néhány hét előtt politikai programját: »Azt szeretném, ha Dél-Koren nagyszabású rakétatámaszpont lenne a kommunizmus terjeszkedésének megakadályozására«.

A véres elnökválasztás Nyugaton is mind több megnyilatkozást vált ki Li Szin Man eilen. »A választás valóságos gyalázat volt« — írja az angol Guardian, s minden lap kiemeli. hegy a választás a terror és a megfélemlítés jegyében zajlóit le. Herter amerikai külügyminiszter is kénytelen volt a növekvő felháborodás láttán magyarázatot kérni Dél-Kprea washingtoni nagykövetétől, Li Szin Man diplomatája azonban zzal válaszolt, hogy az amerikai demokráciát akarják megvalósítani Dél-Koreában. n választásokon pedig semmiféle tér rar nem volt.

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fejlődő élete, egyenletesen növekvő életszínvonala nem lehet hatás nélkül Dél-ICorea lakosságára sem. Li Szin Man ezt terrorral, véres választásokkal akarja ellensúlyozni, ezzel azonban csak kegyetlen diktatúráját leplezi le ismét.

Kiváló tudósokról nevezték el a Hold túlsó felén újonnan felfedezett krátereket

Moszkva (fASZSZ): Kiváló tudósokról és kulturális személyiségekről nevezték el azokat a krátereket és mélyedéseket, amelyeket a Hold túlsó feléről nyert felvételek további tudományos tanulmányozása közben észlelték.

Az újabb holdkrátereket Giordano Bruno, Jules Verne, Hertz, Kurcsatov, Lobacsevszkij, Maxwell Mandelejev, Pasteur. Popov, Curie-Sklcdowska, Csu Csing-Csi és Edison nevével jelölik.

A neveket a szovjet tudományos akadémia elnökségének bizottsága adta

A loító 12. hetének nyerőszámai:

12, 29, 48, 79, 71

PUTLITZ:

Németországból

C Németországba

64.

Az. Amszterdam melletti Zand- voort fürdő strandján feküdtünk a nyüzsgő embertömeg között, s eszembe jutott az az anekdota, mely akkor egész Hollandiát bejárta: »Mi a különbség Tel-Aviv és Zandvoort között?« A felelet: •Zandvoortban nincsenek arabok.« Nemcsak Heydrichnak, hanem minden egyes emberének is legalább egy zsidó halála nyomta a lelkiismeretét. Egyesek még csodálatosan szép luxusautójukkal is elhencegtek előttem, melyet, mint mondták, valamelyik gazdag bécsi zsidótól »örököltek«. Száz meg száz zsidó volt itt a strandon, azok mind minket vizs- gálgattak. Bizonyára akadtak kö_ zöttük német emigránsok is. akiket nyilván állandóan kísértett az SS koncentrációs táborok képe. Úgy éreztem, hogy minden pilanatban bekövetkezhet ellenünk egy merénylet, de még csak egy gyűlölködő szó sem ütötte meg a fülemet az egész idő alatt.

Valami szorongó érzés azt súgta nekem, hogy Heydrich minden kegyes jóindulata ellenére sincs teljesen meggyőződve az én vidéki ártatlanságomról. Amennyire csak tudtam tehát, mindenféle hülyeséget beszéltem, bárgyú vicceket mondtam. Estére vacsorára hívott meg a szállodájába bajnokaival együtt. Megsejtettem a szándékát, le akart itatni, hogy így meggondolatlan nyilatkozatokra ragadtassam magam. Minden »Prost« előtt félelmetesen fürkésző tekintetet vetett rám. Nehéz volt megőrizni a lélekjelenlétemet. Mennél tovább tartott az ünnepség, annál inkább úgy éreztem, mintha tüzes parázson ülnék, annál jobban törtem a fejemet, hogyan szabadulhatnék meg mielőbb ép bőrrel ebből a társaságból.

Röviddel éjfél előtt összeszedtem minden bátorságomat. Azt az egyet jól láttam, hogy Heydrich teljesen aljas, bűnöző természete ellenére is közönséges német nyárspolgár. Amennyire csak tőlem tellett, igyekeztem rá a söröző nyárspolgár zsargonjával hatást gyakorolni.

— Gruppenführer, az ivászat ivászat, de a szolgálat az szolgálat. ön lrialudhatja magát a jó puha ágyban, de nekem helnai a hivatalomban józannak kell

lennem. Én most lelépek. Úgyis régi szabály, hogy minden mulatságot akkor kell ot’hagyni, amikor az ember a legjobban érzi magát. És ez a pillanat most elérkezett az én részemre.

Heydrich csodálkozva nézett rám, de nem szólt egy szót sem.

— Gruppenführer — folytattam —, sohasem tudnám magamnak megbocsátani, ha most anélkül mennék el, hogy még eev poharat ürítsek az ön egészségére.

Formaszerűen felálltam, felemeltem a poharam.

— Megengedi?

Ennyi udvariasság Heydrichri levette a lábáról, és ő is felemelte a poharát.

— Megengedi, hogy ülve maradjak?

— Gruppenführer, egészen kivételes szerencsémnek tartanám, ha felállni kegyeskednék.

Valóban fel is állt, koccintottunk. Röviden meghajoltam az asztaltársaság többi tagja előtt, s eltűntem oly csendesen és feltűnés nélkül, amennyire csak tudtam.

Megkönnyebbülten estem be a kocsiba Willi mellé.

— De most aztán nyomd meg azt a pedált, tűnjünk el innen. Remélem, utoljára találkoztam velük az életben.

*

Talán két hónappal a háború kitörése előtt még Lev doktorral is összehozott a véletlen. Berlinből sürgős interurbán tette

r’y délután: »Doktor Ley eey küldöttséggel elutazott Londonba a szakszervezeti ülésre. Este 10