Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-18 / 41. szám

4 ‘ TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG I960. február 18/ Tervszerűség a Gerjeni Állami Gazdaság pártszervezetének munkájában és TERVEK HAJÓSOM — Az elmúlt évben a párt szer­vezeti megerősítését tekintettük fő feladatnak, s 20 párttaggal, il­letve tagjelölttel emelkedett pártszervezetünk tagjainak szá­ma — mondja Kiss Ferenc elv­társ, a Gerjeni Állami Gazdaság párttitkára. — A tag- és tagje­löltfelvételnél elsősorban közvet­lenül a termelésben dolgozók számarányának növelését vettük figyelembe. Ebből következett a második tennivaló: a szétszórt munkahelyek, üzemegységek erő­sítése pártszempontból. Itt van például Várszeg, ahol párttagunk nem volt. Az elmúlt tíz év alatt ebben az üzemegységben 11 üzem­egységvezető váltotta egy­mást. Azt is hozzá kell tenni, hogy itt volt a legalacso­nyabb a termelési szint is. Keresték, kutatták a hibák okát, de ugyanakkor keresték azokat az embereket is, akik he­lyileg reálisan látták a hibákat, s elmondták, hogyan lehetne azo­kon változtatni. — Aki keres, az talál! — tartja a közmondás, és ez a gyakorlat­ban is beigazolódott — mondja Kiss elvtárs. — Amióta a vársze­gi üzemegységünkben három­négy párttagunk, illetve tagjelöl­tünk van, javult a politikai han­gulat, s reméljük, hogy ez a gaz­dasági változásokat is maga után vonja. Pártépítési munkánk ered­ményeihez hozzájárult az is, hogy bíztunk az emberekben és elvetettük azt a régi hibás elmé­letet, hogy pozíciószerzésből akar­nak a pártba bejutni. (Vannak ilyenek is, de ezeken rajt tartjuk a szemünket.) — így vettük fel Kovács Pál elvtársat, akire . egyéniségének megfelelő pártfeladatot bíztunk. A reá bízott munkát becsülettel el is végezte. A gazdaságban folyó politikai A csehszlovák bélyeggyűjtők 1959-ben nagy sikereket értek el a nemzetközi bélyegkiállításokon. Z. Kvasnicka prágai bélyeggyűjtő az egyesült államokbeli Hamp­stead városban a »Csehszlovák tábori posta« bélyegkollekcióért a kis Goebbels és a Hitler által később követté kinevezett kövér tolmács, Paul Schmidt. A felve­vőgépek zümmögni kezdtek. — Que pensez vous, Monsieur le Ministre...? — kezdtem fran­ciául betanult mondókámat. Schmidt a kérdésemet lefordí­totta németre, Goebbels válaszolt valamit, Schmidt franciául ehs- méte’te részemre. Ugyanezt a je­lenetet közvetlenül utána angol verzióban is leforgatták. A berlini mozikban a film a következő cím alatt futott. »A világsajtó tülekedik, hogy dr. Goebbels birodalmi miniszter úr­tól interjút kaphasson«. Berlini barátaim rendkívül csodálkoztak, hogy a világsajtót az én szemé­lyemben látják megtestesítve. A filmet Genfben is bemutatták, ahol pedig mindennap láthatták fizimiskámat a folyosókon, és a konferencia minden résztvevője tudta rólam, hogy a német dele­gációhoz tartozom. A szélhámosság persze hamar kiderült, és olyan kínos kommen­tárokra adott alkalmat, hogy Goebbels, aki közben visszauta­zott Berlinbe, tizennégy nappal később maga volt kénytelen a filmet levétetni a műsorról. Né­metországban persze az esetet nem tárgyalták, a külföldi sajlo­vai pedig röviden és velősen csak annyit közöltek, hogy aljas zsidó hamisításról van szó, melyet fény­képészeti montázs-trükkök útján követtek el. Először titkon örültem neki, hogy ha kis mértékben ugyan és akaratlanul is, de mégis hozzájá­rultam a Goebbels-féle propagan­da-módszerek nevetségessé téte­oktatásban pártonkívüliek is rés. t vesznek. Rácz József, a központi üzemegység vezetője, a politikai oktatáson keresztül jutott köze­lebb a párthoz. — Azt láttam és tapasztaltam, hogy ma már az emberek őszin­tén elmondhatják véleményüket., s ha megállapításai esetleg téve­sek, nem valamiféle ellenséges tendenciának fogják fel, hanem türelmes és okos felvilágosító szó­val győzik meg nézeteik káros voltáról — mondotta azon a párt­taggyűlésen, amelyen tagjelölt­felvételéről döntöttek. A Gerjeni Állami Gazdaság pártszervezetének vezetőségi tagjai és a pártcsoport-bizal- miak egész évre szóló párt­feladatot kaptak: ez pedig az emberekkel való fokozott tö­rődés. Porubszky Rezső elvtárs azon túl, hogy mint igazgató a több, mint ötezer holdas gazdaságnak a munkáját is irányítja, mint pártvezetőségi tag vállalta a Táncsics üzemegység pártszer­vezeti megerősítését — egy párt­csoport létrehozásával bízták meg. A pártcsoport-bizalmiak mun­kája sem abban merül ki csupán, hogy a tagsági bélyegeket eloszt­ják a párttagok között. Vala­mennyien konkrét politikai fel­adatat kaptak és a végzett mun­káról a taggyűlés előtt számoltak be. A Gerjeni Állami Gazdaság pártszerve ének munkáját a tervszerűség jellemzi. Foglalko­zik a politikai nevelőmunkával, amely a gazdaság rentábilis ter­melésében realizálódik. Foglalko­zik a párt szervezeti megerősíté­sével, éspedig úgy, hogy olyan emberek kerüljenek a pártba, akikben megvannak azok a jó tu­lajdonságok, amelyek méltóak a párttag megtisztelő névre. nagydíjat kapott. B. Fertka ugyan csak prágai bélyeggyűjtő cseh­szlovák bélyegkollekcióért a mexikói Monterreyben nyert első díjat. A budapesti nemzetközi bé­lyegkiállításon I. Brunelikot a »Zeppelinek« kollekcióért része­sítették első díjban. léhez. De aztán egyre kellemetle- nebbül éreztem magam. Néhány jóakaraté kollegám már meg is jósolta nekem: — Ha visszatér Berlinbe, való­színűleg el fog tűnni valamelyik koncentrációs táborban. AZ ELSŐ ÖKÖLCSAPÁS \ A leszerelési konferencia zá­tonyra futott, és terméketlen szőr- szálhasogatások közepette egyre mélyebben fúródott a homokba. Pozitív eredményt, vagy akár csak erősebb propagandahatást már egyik résztvevő sem várt. Lassanként a nácik is elvesztet­ték minden érdeklődésüket, és a magas látogatók egyre ritkábban utaztak Berlinből Geníbe. A Carlton Park-Hotel halijá­ban megint maauk között voltak a régi, rutinirozott, hivatásos dip­lomáciai és tisztviselői gárda tag­jai, csaknem úgy, mint a weimari köztársaság idejében. Viszont egyre gyakrabban hal­lottunk olyan híreket, hogy Hitler a tárgyalások egyoldalú megsza­kítását tervezi. Egy ilyen lépés — — ez volt akkor mindanyiunk vé­leménye — elkerülhetetlenül rep- resszáliákat vonna maga után a szövetségesek részéről, sőt talán még a német föld is újból idegen megszállás alá kerülne. Mint mindennap, október 14-ének reggelén is összegyűltünk Nadolny nagykövet szobájában delegációnk szokásos megbeszélé­sére, amikor beérkezett a távirat: Németország kilépett nemcsak a leszerelési konferenciából, hanem magából a Népszövetségből is, mi GONDOK Esztendeje lesz immár, hogy termelőszövetkezetivé alakult Ma- jos község. Az emberek akkor úgy döntöttek, hogy ősszel kez­dik meg a közös munkát, tehát a közösségi élet most van bonta- kozóban. Biztató kezdet A nyár folyamán 240 holdon pillangóst és abraktakarmányt termeltek a tsz tagjai, így most nincs gondjuk a közösbe vitt ál­latok takarmányozására. Részben középlejáratú hitelből, de na­gyobbrészt saját erőből istállókat alakított át és hozott rendbe az ősz és a tél folyamán a szövetke­zet építőbrigádja. Igénybevették a tagok nagyobb istállóit is, ame­lyek kisebb átalakítással megfe­lelnek a közös állatállomány el­helyezésére. A közösbe vitt állatokat már el­helyezték, de most sem pihen az építőbrigád. Kutat ástak a leendő tany aközpon tban, helyreállítják a régi tsz-ről rájuk maradt ser- tésfiaztatót .és a baromfiólakat. Az állam is segíti őket: hitelt kaptak egy 50 férőhelyes szarvasmarhaistálló építésére és állami hitelből villamosítják a ta­nyaközpontot is, Helyes gazdasági arányok kialakítása A 6000 holdas termelőszövetke­zetnek egyik legfőbb feladata: olyan gazdasági arányok kiala­kítása, melyek biztosítják a har­monikus és jövedelmező gazdál­kodást. Kevés a szarvasmarhájuk, sok a lovuk és nincs sertésállomá­nyuk. Ezért a lovakat igyekeznek mielőbb eladni és még az év első felében 13 előhasi üszőt, 18 szűz­üszőt, 10 választott borjút és 13 hízómarhát vásárolnak. Sertés- állományukat 30 tenyészkoca sül­dő- vásárlással alapozzák meg. Az év második felében 3000 csirkét Vásárolnak a rendbehozott ba­romfifarmban. Sokat várnak a juhtenyésztés­től, melynek mintegy 66 hold le­gelő képezi az alapját. Kettőszáz­nyolcvannyolc birkával indulnak és a gyapjúból, meg a szaporulat­ból 70 000 forintos bevételt vár­nak. Tehát ebben az ' esztendőben pedig pakoljunk fel valameny- nyien, és haladéktalanul térjünk vissza Berlinbe. Ez a hír túltett legpesszimistább várakozásunkon is. Az arcok krétafehérré váltak. Még von Freyberg tengernagy és a Bendlerstrassénak körünkben tartózkodó többi magasrangú tisztje is elrémült azon a felelőt­lenségen, amellyel nemzetünk sorsát kockára tették, és felidéz­ték a szövetségesek katonai be­avatkozásának veszélyét. Mintha temetésre jöttünk volna össze, úgy ültünk ott pár órával később, amikor Nadolny a többi ország delegátusaival hivatalosan közölte, hogy Németország kilé­pett a Népszövetségből. A beje­lentést sajnálattal tudomásul vet­ték, és nem történt semmi. Egye­nesen megható volt azonban az a mód, ahogyan egyes külföldi kol­légáink búcsút vettek tőlünk. — Minden hivatás bizonyos kolle­giális együttérzést teremt meg, s ez így van a diplomáciában is, függetlenül az egyes országok és érdekek különbözőségétől. A kol­légák átérezték helyzetünket, és tőlük telhetőén igyekeztek meg­vigasztalni bennünket. Sir Arthui Willard, az angol Foreign Office sajtófőnöke így szólt hozzám, amikor utoljára kezet fogtunk egymással: — A helyzet komoly. Remél­jük, hogy el fog simulni, és nem kerül sor a legrosszabbra. Azt mindenesetre meg szeretném ön­nek mondani, hogy feleségem és én mindig nagyon fogunk örülm, ha valamikor Londonba vetődik, és ott meglátogat bennünket. (Folytatjuk.) nagy lépést tesznek előre az aránytalanságok megszüntetésé­ben. Készülnek a tavaszi munkákra A tagoktól átvett fogatos vető­gépeket már megkezdték javíta­ni, felkészíteni a vetésre. A fo­gatos vetőgépekre azért van első­sorban szükség, hogy minél job­ban kihasználják a még így is felesleges lovakat. A vetőmagok nagy részét a tagok már bevitték a közösbe. Biztosítva van teljes egészében a borsó, a zab, a tavaszi árpa vető­mag szükséglete és részben a burgonyáé is. Vetnek 410 hold kukoricát, ehhez a vetőmagot ak­kor gyűjtik össze, ha megérkezik a hibrid-vetőmag, melyért cseré­be szokvány kukoricát adnak. A tavaszi vetések szerkezetét úgy alakítják ki, hogy az áruter­melés mellett gondolnak az ál­latlétszám nagyarányú felfutására és az állathizlalásokra is. Idén 36 marhát és 100 sertést akarnak hí­zóba állítani. Nagyszerű prémiumrendszer A munkacsapatok között a föld­területet úgy osztják ki, hogy számolnak a bedolgozó családta­gokkal is. öt embert osztanak be egy munkacsapatba és a bedolgo­zó családtagoktól függően álla­pítják meg a munkacsapat meg­munkálandó földterületét, »Csütörtökön reggel Nyikita Hruscsov szovjet minisztere l- nök megérkezett az indiai fő­város Palam repülőterére. A ragyogó napfényben több ezer em bér üdvrivalgásokkal fogadta a 15 sugárhajtású vadászgép dísz­kíséretében feltűnő 1L-18 min­tájú repülőgépet«. Amikor ezt az újsághírt ofr vastam, eszembe jutott egy rö­vidke történet, amelyet L. Jó­zsef egy tsz gépkocsivezetője mesélt el nekem... — Nagyon hosszúnak látszott az a hét... Nagy szállításunk volt... Mindenki el volt fáradva, én a kocsi vezetője és ugyan­úgy a rakodómunkások is. A lelket a tsz elnöke tartotta bennünk. S a végén, amikor lebonyolítottuk a nagy mun­kát, titkon hálásak voltunk az öregedő elnöknek. Azon a hé­ten az utolsó napon, szombaton történt... Már nagyon későre járhatott az idő, úgy fél tíz lehetett. Még arra is emlékszem, hogy sűrű köd volt. Alig hogy leparkíro­zom, leállítom a motort, odalép hozzám a brigádvezető s azt mondja, hogy holnap — vasár­nap megint kell menni. Meg sem vártam, hogy befejezze, amit mondani akart, hanem he­lyébe én mondtam neki egy jó »magyarosat«. Méghogy vasár­nap is dolgozzam, nem volt elég az egész hét! S amikor végre szóhoz jutott a brigádve­zető megmondta, Sztálinváros- ba kellene vinni a tsz tagjait, akik meg akarják hallgatni Hruscsov elvtárs beszédét. Így már egészen más, gondoltam magamban, miért nem így kezdte a mondókáját. Kívülről azonban még szabódtam, hogy el vagyok fáradva, de magam­ban már tudtam, hogy elveze­tem én azt a kocsit, ha kell még Debrecenbe is. A párt Központi Bizottsága leg-í utóbbi határozatának javaslatait magukévá tették és minden ka­pásnövény termelésére prémium- rendszert vezetnek be. A premi­zálás például a kukoricánál úgy történik, hogy írásbeli szerződést köt a tsz külön-külön minden munkacsapattal. A szerződésben a munkacsapat elvállalja, hogy a rábízott kukoricát meghatározott időben háromszor megkapálja, töri és a szárat felvágja. Vállalja a csapat, hogy holdanként eléri a májusi morzsoltra átszámílott 16 mázsás átlagtermést. A tsz vál­lalja ezért a megfelelő munka­egységek jóváírását, s egyéb mun­ka- és termelési feltételek bizto­sítását. No már most, ha a munkacsa­pat 16 mázsánál nagyobb átlag­termést ér el, akkor a terven fe­lüli termés felét a munkacsapat kollektívája természetben meg­kapja. Az így kapott kukoricát a csapat tagjai maguk között, a végzett munka arányában eloszt­ják. Ezt a prémiumrendszert a ve­zetőség Ettig László elnök javas­latára dolgozta ki és a tagok nagy megelégedéssel fogadják. * Nem kevés gonddal jár egy ilyen nagy mezőgazdasági üzem megindítása, mint a majosi és sok kezdeti nehézséget kell leküzde­ni. A majosiak azonban azt tart­ják, hogy amire nevük aláírásá­val vállalkoztak, azt minden ne­hézség ellenére is teljesítik. Ök látják majd ennek a hasz­nát, Másnap reggel mindenki Sztálinvárosba akart menni, alig fértek fel az emberek az autóra. Mindenki jókedvűen ér­kezett, magával hozta hozzá­tartozóit, Rengeteg ember gyűlt össze. Amikor az a sok kéz tapsra verődött össze, bizony ott egy kisebb orkán keletke­zett. A nap egyik legnagyobb élménye számomra az volt, hogy végre szemtől szembe lát­hattam Hruscsov elvtársat, A nap másik meglepetése, hogy Hruscsov elvtárs mellett a tol­mács nagyon hasonlított T. La­joshoz. Ahogy jobban megfi­gyeltem arcának vonásait, rá­jöttem, hogy az az ember nem lehet más, csak a Lajos, a régi jó kenyeres pajtásom. Együtt nevelkedtünk, együtt szívtuk el az első cigarettát az istállóban, hogy apánk ne vegye észre, együtt koccintgattunlc, együtt futottunk a lányok után... Fokozatosan előrehúzódtam a díszemelvény felé. Meg is tud­tam közelíteni úgy húsz mé­terre. Valóban ő volt. Hűen fordította a szovjet miniszter- elnök — Hruscsov elvtárs — minden szavát. Lám, lám mi lett ebből az egyszerű paraszt- gyerekből — elmélkedtem. Va­lamikor a felszabadulás előtt milyen nyomorban éltek. Aztán jött a háború... Együtt vonul­tunk be, s egyszer nyomave- szett. Az ünnepség végén oda­siettem hozzá. Nagyon megör­vendeztünk egymásnak. El­mondta, hogy egy kórházba ke­rült, majd ottmaradt a Szov­jetunióban és most tolmács. Sajnos nem sokáig beszélget­hettünk egymással, de annyi időnk volt, hogy megadjuk egy­más címét. Azóta is levele­zünk... Így esett az a kettős talál­kozás,. (balázs) Csehszlovák bélyeggyűjtők sikere Kettős találkozás

Next

/
Thumbnails
Contents