Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-16 / 39. szám

1&60. február IG.

TOLNA MEGYEI NfPÜJSÄG

H a ng verseny -híradó

Minden bizonnyal sokakat váratlanul ért csütörtökön Husek Rezső zongoraestjének elhalasztása. Erről beszélgettünk a minap a népszerű művész-pedagógussal, aki elmondotta, hogy rendkívül pechsorozattal kellett megküzdenie, de most már reméli, hogy a február 18-ra halasztott hangverseny megrendezésének nem lesz akadálya. »Először az ujjam gyűlt meg, azután tüszős mandulagyulladást kaptam, majd pedig egyik fogamat kellett eltávolítani és ezek az esetek napokra lehetetlenné tették a gyakorlást és a rendszeres felkészülést. A múlt csütörtökön már ugyan túl voltam mindezeken, de 37,5 fokos lázzal és erősen legyengült állapotban még sem akartam megkockáztatni« — mondotta a művész és hozzátette, hogy csütörtöki hangversenyén feledtetni igyekszik a terminus-iiáltozásokat a szekszárdi zenekedvelőkkel.

*

Változás állt be a tamási hangverseny időpontjában is. Egyelőre nehezen megy a terminusok ösz- szeegyeztetése és így előreláthatólag majd csak márciusban látogat el Husek Rezső, Erdélyi János (hegedű) közreműködésével a tamási járás központjába.

*

Azok, akik a szekszárdi gimnázium Irodalmi Színpadának szombat esti előadását megtekintették és meghallgatták az ott elhangzott műsorszámokat, azon kívül, hogy gyönyörködhettek Husek Rezső igazgató legjobb napjaira emlékeztető játékában, örömmel fedezhették fel azt, hogy a mester és a tanítvány (Thész László) egy műsorban szerepel. A szekszárdi zeneiskola rövid 4 esztendős működése alatt már bocsátott ki magából olyan muzsikusokat, akikre büszkék lehetünk. Ilyennek ígérkezik Thész László is, aki bámulatos magabiztonsággal, hibátlan technikai felkészültséggel és 15 éves gyereket messze meghaladó elmélyült- séggel szólaltatott meg egy-egy Chopin és Mozart művet.

*

Az idén kétségkívül nincsen olyan tervszerűség a hangversenyek rendezésében, mint az elmúlt esztendőkben megszoktuk. De a szekszárdi hangversenylátogatok azonban így sem maradnak esemény nélkül. A hírek szerint március második felében ismét Hernádi Lajos, Kossuth-díjas művészünk látogat el Szekszárdra, hogy a Nemzetközi Chopin év alkalmából a Béke-Világtanács, a TIT és a zeneiskola közös rendezésében Chopin hangversenyt adjon a nagy lengyel zeneköltő születésének 150 éves évfordulója emlékére.

Akik visszaemlékeznek Hernádi Lajos tavalyi páratlan sikerére (ráadásként 5 olyan művet hallhattunk, mint Liszt XV. Magyar Rapszódiája — Rákóczi induló, Liszt La Campanellája, stb), azok számára nem kell bizonygatnunk, hogy a hangverseny milyen élményt ígér. Minden bizonnyal ezúttal ismét szűknek fog majd bizonyulni a zeneiskola hangversenyterme.

A tavalyi tapasztalatok felhasználásával készít élték el az idei munkaverseny tervét a Tolnai Textilgyárban

1959. tavaszán lapunkban megírtuk, hogy a Tolnai Textilgyár dolgozói csatlakoztak a kongresszusi munkaversenyhez és az év végéig 133 000 forint értékű megtakarítást érnek el. A gyár dolgozói vállalásukat teljesítették, a hulladékcsökkentés, energiatakarékosság és a segédanyagok gazdaságosabb felhasználásával az év végéig 134 568 forintos eredményt értek el.

A kongresszusi vállalást a dolgozók teljesítették. A termelési tervet nem. A terv nemteljesítés a gyár jellegzetességéből adódott, ugyanis a termelést főleg a külföl di cégek megrendelései szabályozzák. A gyár főleg a nyugati cégeknek gyárt textiliát.

Az 1959-es tervet változatlan áron számítva — emlékezetes az 1959 január 1-i termelői árrendezést — 97,3 százalékra teljesítették. 1958. termelésének százalékban kifejezve 1,2 a javulás.

A tavalyi tapasztalatok figyelembevételével a gyár dolgozói elhatározták, hogy

az idén tovább folytatják a kongresszusi versenyt, az év végéig 251000 forintos megtakarítást érnek el.

A gyár dolgozóinak versenyét a műszaki vezetők és a tömegszervezetek vezetői összesítették és elkészítették a gyár 1960. évre szóló munkaverseny tervét.

Az idén 0,5 százalékkal akarják túlteljesíteni a vetés tervet, ennek értéke 70 ezer forint.

A termékek minőségét — az első osztályú áruk arányát — a tavalyi 90,1-del szemben egy százalékkal javítják.

A hulladékcsökkentés is szerepel a munkaversenyben. 600 kiló fonalat takarítanak meg a gyár

munkásnői, mintegy 34 000 forint értékben. A segédanyag felhasználás 5 százalékos, a gépállási idők 30 százalékos.

az önköltség 0.1 százalékos csökkentése 147 000 forintos megtakarítást eredményez majd.

A gyár gazdasági vezetői együtt működve a tömegszervezetekkel, megteremtették a vállalások teljesítésének feltételét. Jelentős különösen a tervtúlteljesítés vállalás — 0,5 százalék a vetülék tervnél — a múlt évi versenyhez viszonyítva, e pont teljesítése esetén az éves iérvét is teljesíteni tudják.

Lakodalom a szövetkezetben

A szekszárdi Béke Termelőszövetkezetben lakodalmat ünnepeltek. Férjhez ment a szövetkezet, kertészének, Márton József nelc lánya, Éva. A kislány is ugyancsak tsz-tag, a kertészetben dolgozik és így a lakodalmat a szövetkezet is segítette, borjút vágtak erre az alkalomra.

Enni-innivaló volt bőven. A szövetkezet adta a borjút, a meghívottak rengeteg baromfit adlak össze, Márton Józsi bácsinak bőven jutott bor munkaegységrészesedésként, ki tudta belőle tartani a lakodalmat. A sütés, főzés is a szövetkezet asszonyaira hárult és a felszolgálás is. A lakodalmat is a szövetkezet kultúrtermében tartották meg.

Az új asszony sok szép ajándékot kapott, ruhaféléket, edényeket, a háztartáshoz szükséges holmikat. És ami a legfontosabb epv lakodalomban — mindenki jól érezte magát, jól mulatott.

Villám interjú ló-ügyben

Bay András, az Állatforgalmi Vállalat helyettes vezetője ül velem szemben. Tőle várok feleletet arra, amire most nagyon sokan kiváncsiak megyénk újonnan

A dunassentgyorgyi

üzemegységben

Két ember szorgoskodik a Zetor körül. Az egyik hátsó kereket szerelik fel éppen.

— Még ma elkészül ez is — mondja ki rá az »ítéletet« Pál Ferenc üzemegységvezető. — Főjavításban volt...

Ez azt jelenti, hogy minden kis részét átvizsgálták, kijavították.

$ Egy másik műhelyrészben két G.-35-ös áll »kibelezve«, javítás alatt. Az egyik éppen most kapott új hengerfejet. Néhány nap múlva ezek is elhagyják a műhelyt.

— Elnyűhetetlenek ezek a gépek — mondja a traktor mellett szorgoskodó traktoros, Szemere Gyula. — Csak lassan eljár felettük az idő. Korszerűtlenek lettek... Jönnek majd helyükbe a Zetorok, az U-28-asok, a Beloruszok.

Úgy beszél a traktorról, mint jó gazda a lováról. Valósággal szeretettel...

— Korszerűbb gépek jönnek a mezőgazdaságba — folytatja. — Ezek a Hofherrok azért is jók voltak, mert valakinek éppen csak elmagyarázták a kezelését és már dolgozhatott velük. Az újabb traktorok viszont már szakembert kívánnak... A traktorosság nemcsak foglalkozás, szakma is lesz már...

— Készen várjuk már a tavaszt

Családias ünnepségen búcsúztatták a 33 évi szolgálat után nyugdíjba vonult postást

Kedves, családias ünnepségre jöttek össze szombaton este a paksi postások a járási művelődési házban. Hétfőn akasztotta utoljára nyakába a postás-táskát Südi István bácsi. Harminchárom éven keresztül hordta-vitte a leveleket, pénzesutalványokat, újságokat. Hány száz és hány ezer kilométert gyalogolhatott ez alatt az idő alatt? Már őrá is ráfért a pihenés, és munkatársai kedves kis ünnepséggel tették emlékezetessé nyugdíjbavonulását.

A postahivatal vezetője, Hernádi Ferenc és a szakszervezeti bizottság titkára, Czeidli István köszöntötte a nevezetes nap alkalmából. Mindketten azt kívánták az idős postásnak, hogy még hosz- szú évekig élvezze a jól megérdemelt pihenést. A dunaföldvári postások üdvözletét Somogyi Nándor hivatalvezető tolmácsolta.

Munkatársai végül ajándéktárgyakat — egy kis postásfigurát, hamutálcát és más tárgyakat adtak át neki. Közben előkerültek a hazulról hozott demizsonok, süteményestálak, majd táncra is kerekedtek. Még az ünnepelt is táncolt, megmutatva, hogy nem is olyan öreg.

— mondja Pál Ferenc üzemegységvezető. — Azok a gépek, amelyekre legelőször szükség lesz, kijavítva állnak. A traktorok, ekék kultivátorok, tárcsák, vető- gépek... De lesz is munkánk. — Mintegy háromezer hold föld el- munkálása vár ránk, itt, Duna- szentgyörgyön az Ezüstkalásznál, meg Gerjenben... De mire a munkát kezdhetjük, talán megjön az »utánpótlás« is... Hét Belorusz, egy Sz-100-as és egy DT... Felváltják a jó öreg Hofherrokat.

Figyelemre méltó, ahogyan az üzemegységvezetö, s a traktorosok a G-35-ösökről beszélnek. Nem lekicsinylőén, hiszen már az uni- verzál traktorokhoz szoktak, hanem szeretettel. Hiszen mégis csak ezek a gépek voltak a nagyüzemi mezőgazdaság úttörői.

alakult termelőszövetkezeteiben.

— Tud arról, hogy egyes termelőszövetkezetekben attól félnek a tagok, hogy a sok ló megeszi a jövedelmet?

— Tudok.

— És fordulnak-e a vállalathoz sokan lóértékesítési ügyben?

Mielőtt válaszolna, feláll és egy vaskos füzettel tér vissza. Szétnyitja és elém teszi.

— Nézze meg a bejelentéseket!

Termelőszövetkezeti nevek és

számok sorakoznak egymás alatt. A feljegyzések oldalakat töltenek be.

— Hány lóról lehet itt szó?

— Körülbelül kétezerről.

— Hogy áll a felvásárlás?

— December óta átlagosan heteként nyolcvan-száz lovat vásárolunk fel.

— Mitől függ a vásárlás nagysága?

— A kerettől.

— Hát a keret?

— A keret pedig attól, hogy külföld felé államunk hány lovat tud értékesíteni. Mert a belső

— Cipészrészieget állít fel a lakosság kívánságának • megfelelően a Döbröközi Vegyesipari Ktsz.

piac részére viszonylag kevés ló kell.

— Milyen lovakra van leginkább szükség a felvásárlásnál?

— Elsősorban 0 és Les minőségű lovakra.

— Mit értünk ez alatt?

— A jobb minőséget. Ide tartoznak az olyan lovak is, amelyek munkára nem alkalmasak lábhiba vagy kehesség miatt, de azért jó a kondíciójuk. Amelyik lónak nagyon rassz a kondíciója, „zörög a csontja”, az semfni esetre sem tartozik ebbe a kategóriába. Az ilyenek felvásárlására nagyon alacsony a keretünk.

— Milyen termelőszövetkezetek részesülnek előnyben?

— Elsősorban is azok, amelyek-* nél nagy takarmányhiány van. A járási politikai és gazdasági szervek legtöbbször szólnak az ilyen termelőszövetkezetek érdekében,

— Minden felesleges ló fel lesz vásárolva?

— Fel. De időpontot egyáltalán nem lehet mondani.

— Mitől függ a felvásárlási ütem?

— Elsősorban attól, hogy külföldnek hány lovat tudunk eladni,

( — H — )

PUTLITZ:

Néni etországból—^

C Németországba

(36)

Ilyen módon keveredtem személyes ismeretségbe először életemben egy szabályszerű, hivatásos gyilkossal.

Utunkra a delegáció autóját vettük igénybe. Szép időnk volt, s minthogy Heydrich ráért, a bevásárlások után kis sétára invitált. így hát gyalog tettük meg visszafelé a mintegy két kilométernyi utat a szállóig. Kéken ragyogott a tó, nedveszölden mosolyogtak a rétek, ezüstösen csillogtak a napfényben a távoli glecs- cserek. Felhívtam a figyelmét a természet szépségére:

— Ezek a napok itt önnek bizonyára igazi üdülést jelentenek a müncheni állandó irodai munkák után.

Savanyúan reagált erre a megjegyzésemre:

— Ilyen ramontikus ábrándozásokra nincs ma az embernek ideje. Vannak ennél fontosabb dolgok, melyekkel az embernek foglalkoznia kell.

Rögtön láttam, hogy vele szemben is az lesz a legjobb taktika, ha amennyire csak tudom, ártalmatlan trotlinak adom ki magam.

— Hogyan? — méltatlankodtam. — Pár napi kikapcsolódásra végeredményben mindenkinek lehet igénye.

Csaknem részvevőén mért végig talpamtól a fejem búbjáig:

— Van magának fogalma arról, mi minden történik, ha az ember minden pillanatban nem maga néz a dolgok után?

— Ez valóban érdekelne engem — kíváncsiskodtam. — Any- nyi mindent beszélnek az emberek Dachauról meg koncentrációs táborokról. Hát ha az állam veszedelmes ellenségei ott biztos helyen a rács mögött ülnek, tulajdonképpen semmi nagyobb baj nem történhet.

— Maga túlságosan egyszerűnek Képzeli el ezt a dolgot. Azt hiszi, hogy olyan könnyen fel lehet őket göngyölíteni? Tény, hogy a legveszélyesebbek közül néhányat már ártalmatlanná tettünk, de még mindig elegen vannak, akik szabadon kószálnak. Ezeknek egy része oly rafináltan álcázza magát, hosrv ugyancsak rí sen kell lennünk, ha nem akarjuk nyomukat veszíteni.

Óvatosan, de továbbra is a témánál maradtam.

— Mondja, végül is mit kezdenek ezekkel az emberekkel? Elvégre nem lehet őket időtlen időkig táborokban tartani, hiszen akkor valószínűleg se vége, se hossza nem volna a rémhírterjesztésnek. Nem volna jó, ha úgy* mint a Reichstag felgyújtásával kapcsolatban, itt is rendeznének egyszer egy nagy, nyilvános pert, ahol végérvényesen tisztázni lehetne ezeket a dolgokat?

Újból kifürkészhetetlen pillantást vetett rám, s megállt.

— Úgy látom, maga valóban falusi ártatlanság. Amit maga mond, az nem más, mint nyárspolgári finnyáskodás. Ezek a disznók meg sem érdemelnek egy pert. Minél csendesebben tüntetjük el őket, annai jobb. így vagy úgy, de kinyírjuk őket, szökés közben agyonlőjük, vagy valamilyen más módon tesszük el láb alól.

Most aztán illetékes forrásból hallottam azt, ami ellen bensőleg még mindig tiltakoztunk, aminek nem akartunk hitelt adni. De mostantól fogva már én sem számíthattam magam azok közé a németek közé, akik egy napon majd ezzel a kifogással akarnak előállni:

»Én nem tudtam róla«. ,

AZ ÖRÖK RÖMA

Az őszi ülésszak befejezése " én kivettem évi szabadságomat, 3 elutaztam Olaszországba.

Hogy milyen visszataszítókká