Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-13 / 37. szám

i960, február Í3. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Cseréljük ki tapasztalatainkat fl munkák újszerű megszervezését és elszámolását vezették be a tengelici Petőfi Tsz-ben A tengelici Petőfi Termelőszö­vetkezet megyénknek azok közé a közös gazdaságai közé tarto­zik, ahol a tervezettnél jóval több munkaegységet használtak fel az elmúlt években. Tavaly például a 130 000-el szemben 206 000 munkaegységre fizettek ki részesedést a tagoknak. A mun kaegység ilyen naf arányú felhí­gítása nem adta hű képét a tagok közösből származó jövedelmé­nek, sok vitának, nézeteltérésnek volt az alapja. Az a helyzet ugyanis, hogy egy közel 4000 holdas gazdaságban sok olyan munka is előadja magát, amire a munkaegységben nincs norma. Az ilyen esetekben aztán, függet­lenül attól, hogy ki mennyit dol­gozott, egyszerűen beírták a könyvbe, hogy vegyes-munkát végzett és arra a napra jóváír­tak neki egy munkaegységet. De előfordultak fúrcsább esetek is. Olyan, hogy 30 holdas kukorica tábla fogasolásáért például még- egyszer annyi munkaegységet fi­zettek ki, mint szabad lett vol­na. S mindez azért fordulhatott elő, mert egy táblában több bri­gád végzett el egy munkafolya­matot, és mindnek a teljesítmé­nyét más-más mérte fel, írta be a könyvbe. A fent említett visszásságokat igyekszik megszüntetni a vezető­ség, azzal, hogy újszerűén szerve­zi meg a tagok munkáját. Ez a gyakorlatban a következőképpen néz ki: Az ipari üzemekhez hasonlóan bevezették a munkautalványozá­si rendszert. Ezt a szövetkezet fő- agrónomusa, vagy annak minden, kori helyettese végzi. Nézzük ezt egy gyakorlati példán keresztül. Ha be kell takarítani 12-es szá­mú tábláról a lucernát, akkor a. főagrónomus az ilyen és ilyen számú munkautalványon utasítja XY brigádvezetőt, hogy ezt vé­geztesse el. A munkautalványon a főagrónomus egyben azt is fel­tünteti, hogy a nevezett tábla hány hold, és a szóbanforgó mun­ka elvégzéséért mennyi munka­egységet lehet jóváírni. Erre a brigádvezető a hozzátartozó tsz­tagoknak a főagrónomustól ka­pott munkautalvány másik olda­lán szintén névreszólóan írja elő a munka elvégzését. Amennyiben ez megtörtént, felméri a területet és a végzett munkáért járó egv- séget beírja annak, aki elvégezte. Hogy mi ebből a haszon? Rész­letesen megnéztük ezt is. Egybe­hangzó vélemények szerint elő­ször is szilárdabb lesz a munka- fegyelem, másodszor pedig csök­ken az adminisztráció. A gyakor­latban ugyanis az történt, hogy megszüntették Tengelicen a mun­kacsapatokat. A vezetőség és a tagság többsége nem tartotta ész­szerűnek, hogy a függetlenített brigádvezetők mellett még a munkacsapat-vezetőknek is plusz 15 százalék munkaegységet írja­nak jóvá, azért mert beírják 8—10 ember napi teljesítményét. A munkateljesítés felmérésével és a munkaegység beírással kapcso­latos adminisztrációt — havi 42 alapmunkaegvségért — elvégzik a brigádvezetők. így máris több­ezer munkaegységet spórolnak meg a Petőfi Termelőszövetkezet, ben. A fentieken túlmenően a köny­velés kidolgozta azt is, hogv mennyi munkaegységet lehet 1 hold kukorica, búza, vagy zöld­ségféle megtermelésére felhasz­nálni. Mindezt lebontották mun­kafolyamatokra, amit a munka- utalványon szintén feltüntetnek. I<ry teljes egészében kiküszöbölő­dik a munkaegység hígítás. De ebben az évben már úgynevezett vegyes munkát sem engedélyez a vezetőség. Kidolgozták arra a munkafolyamatra is normát, amire eddig nem volt. Ezután csakis az utalványra feltüntetett teljesítmény alapján írnak jóvá munkaegységet a tagoknak. Természetes, hogy a munkát fen tebb leírt újszerű megszervezésé­nek begyakorlása nem lesz köny- nyű. Éppen ezért a mostani téli napokat is felhasználják a köny­velők, hogy a brigádvezetőket ki­oktassák a pontos adminisztráci­óra, a teljesítmények kiszámítá­sára. Bieberstein kollégáim közt áll­tam. Bargen egyébként röviddel ezután átállt és belépett a pártba, Bieberstein pedig tiszti rangban áthelyeztette magát a hadsereg­be, mert másképpen nem tudott magán segíteni. Rosenberg fenti kijelentése után oldalba bökdös- tük egymást, alig tudtuk vissza­tartani magunkat, hogy hangosan fel ne nevessünk. Az ünnepség záróakkordja a Horst-Wessel-Lied eléneklése lett volna, de ez sem jrolt sikernek mondható. Senki sem ismerte kö­zülünk a szöveget, s így Rosen- bergnek és gárdájának egyedül kellett a dalt végigénekelni. A NÉPSZÖVETSÉG ATMOSZFÉRÁJA Titkos szándékaimnak, hogy valahogy eltűnjek Berlin meg­mérgezett levegőjéből, egy nem remélt véletlen jött segítségére. A Népszövetség leszerelési konferen­ciájára kiküldött német delegáció sajtóattaséjaként egy idősebb, nős kollégámnak állandó Berlin és Genf között kellett »pendliznie«. Egy napon megemlítette, hogy milyen terhes neki ez a nyugtalan utazó életmód, mennyivel szíve­sebben maradna állandóan Ber­linben. Azonnal megragadtam az alkalmat, s kijelentettem neki, hogy én szívesen átvenném az ő megbízatását, ha ki tudná járni a személyzeti osztály hozzájárulá­sát. A dolog sikerült, s már ápri­lisban kiutazhattam Genfbe. Genfben a Népszövetség és sok más nemzetközi szervezet szék­helyén a két világháború közötti időszak folyamán a mesterséges­nek és irreálisnak sajátos atmosz­férája fejlődött ki. Calvin ősi vá­rosa, svájci-kispolgári kényelem­szeretetével és józan, puritánul szigorú erkölcsi felfogásával kü­lönös kontrasztban állott a hát­térben lejátszódó kozmopolita hi­valkodások és szövevényes int­rikák nagyüzemével. Az egésznek a színhelye: Európa egyik leg­kiesebb sarka a nagy, mélykék tó legKülső csücskén, ahol a Rho­ne a Stadtbürcke alatt elfolyva megkezdi futását Dél-Franciaor- szág romantikus völgyei felé, eny hén emelkedő, sáfrányvirágok és nárciszok borította rétek között, melyek- aztán fentebb elvesznek a sötétzöld fenyőerdőkben. Távo­labb a horizonton a wallisi Alpok és az égbenyúló Mont Blanc vi­lágító gleccserjei. Nem csoda, ha a világ minden tájáról összesereglett diplomaták és delegátusok kiválóan érezték ‘magukat itt, különösen a kellemes évszakokban — akárcsak fürdő­vendégek lettek volna valamilyen első osztályú fürdőhelyen: annál is inkább, mert a bőséges napi­díj teljes fedezetet nyújtott itt- tartózkodásukra. így aztán a ten­gerparti sétányon, ahol az excel­lencies urak és a világ minden tájáról összegyűlt egyéb magas méltóságok emésztési sétájukat végezték, olyan jeleneteket lehe­tett megfigyelni, melyek gyak­ran egy bécsi operettben is meg­álltak volna a helyüket. Á fokozottabb gazdaságszervező és kulturális tevékenység jellemzi a dalmandi tanács munkáját Pártunk VII. kongresszusán többször volt szó a tanácsokról, amelyeknek tevékenységében egy. re inkább előtérbe kerül- a kul­turális nevelő és gazdasági szer­vező munka. A dalmandi községi tanács munkájában is érvénye­sülnek ezek az általános elvek. József elvtárs, a községi tanács elnöke. A községben létrehoztak az el* múlt napokban egy kulturális bi­zottságot, amely összehangolja a különböző tömegszervezetek és vállalatok rendezvényeinek idő­pontját, s feladatának tekinti azt Egyre nagyobb terepet kap á községi tanács munkájában a gazdasági szervező munka is A község az elmúlt esztendőben termelőszövetkezeti község lett. A sok elaprózott parcella helyén szocialista nagyüzem jött létre. A tanács tevékenységének jórészét a szocialista nagyüzemnek nyúj­tott segítség teszi ki. A termelési tervek elkészítésében aktívan be­kapcsolódott, s a többi között a reális tervezésre hívta fel a fi­gyelmet. A tanács is megkapta a termelési terv példányát, hogy rendszeresen ellenőrizhesse, ho­gyan hajtja végre a tsz saját ter­veit, s ha valahol fennakadás lenne, akkor azonnal tud segít­séget adni. Jelenleg a szövetke­zet gépi vásárlásában ad segítsé­get, de már építkezési anyaggal is segítette a közös gazdaságot. A tanács vezetői megbeszélik a szö­vetkezet vezetőivel a megjelent rendeleteket, törvényeket. Meg­vitatják, hogy egy-egy rendelet­nek megfelelően milyen intézke­déseket tesznek, hogyan él a szövetkezet a rendeletadta lehető­ségekkel. A falu szocialista átszervezése és az új munkastílus tette lehe­tővé, hogy a községi tanács olyan kérdésekről tárgyalhatott, ame­lyek a szocialista viszonyok meg­erősödésével jelentkeznek, s ame­lyek az adminisztratív intézkedé­sek csökkenő tendenciája mellett egyre inkább jellemzik a helyi tanácsok munkáját. K. Balog János Addig, amíg a múlt év elején a község termelőszövetkezeti át­szervezésénél, az adófizetések maradéktalan megoldása volt a fő gond, az idén a végrehajtó bi­zottsági üléseken és a tanácsülé­seken a termelőszövetkezeti moz­galom eredményeinek megszi­lárdítása, valamint a kulturális, nevelő munka kapott nagyobb szerepet. — Az idén egyik fontos teen­dőnk a kulturális élet fellendítése A község szocialista átszervezése nyomán igen nagy mértékben megnövekedtek a kulturális igé­nyek. Ezért vettük sorra mindjárt az elsők között a községi könyv­tár helyzetének megvizsgálását. Az átszervezés után ugyanis a könyvtár forgalma ugrásszerűen megnőtt, mintegy négyszerese a réginek. Uj helyiséget biztosítot­tunk részére, s az idén mintegy 1000 kötet könyvvel akarjuk gya­rapítani könyvállományunkat is. A községi költségvetésben kul­turális célokra közel 10 000 forin­tot fordítunk, ennek egy ré­szét természetesen a könyvtár kapja meg — mondotta Schiffer is, hogy adott esetben összefogja a most még eléggé széttagolt kul­turális erőket. A községben ed­dig általában csak az általános iskolások és az ifjúság adott mű­sort, de most már szervezés alatt áll egy felnőttekből álló színjátszó gárda. A községi tanácsnak olyan megvizsgálására is futotta erejé­ből, mint például az iskolai oktatás helyzetének megvizsgálására. A vb megállapítása szerint ott mu­tatkozik elsősorban a nehézség, hogy a fiatalokat az iskolában materialista szempontoknak meg­felelően tanítják, ugyanakkor otthon a legtöbb esetben idea­lista, vallásos szempontok ér­vényesülnek a nevelésben. A vb. szükségesnek tartja, hogy a pe­dagógusok az eddiginél sokkal többször végezzenek családláto­gatást, de ezekről a kérdésekről beszélgessenek el a szülőkkel is. A községben 175 tanuló van. A felső tag'ozatúak közül többen a községhez tartozó Alsóleperdről járnak be. Sokáig lőrén, máskor igáskocsikon érkeztek meg a gye­rekek az iskolába. Most a tanács kérésére külön autóbuszjáratot i indítottak. Mérleg Az új termelőszövetkezet tar­totta első közgyűlését, de részt vettek a régi Aranykalász Tsz tagjai is. Az emberek a beszá­molóra figyeltek, amelyet az elő­készítő bizottság elnöke, Pere Gá­bor mondott immár egy jó óra óta. Hosszú volt a beszéd, de nem unalmas. Okos ember a Pere Gábor, érdemes hallgatni a sza­vát. I Tehát az emberek figyeltek, I gondolataikat magával ragadta — Mon eher Collegue. — Quel énorme plaisir, Mon­sieur le Ministre. — Vous etes bien aimable, mon illustre ami. — Excellence, je suis enchanté. Érdeklődtek Madame hogyléte iránt, jó eredménnyel járt-e leg­utóbb fogyókúrájuk, kicserélték a párizsi vagy karlsbadi restau­rant-ok borválasztéka és inyenc- különlegességei terén szerzett ta­pasztalataikat, kellő. áhítattal megtárgyalták a legújabb can- nes-i vagy San-Sebastian-i bot­rányt, és kínos tapintattal kerül­tek minden olyan témát, mely a másikat talán kellemetlenül érint­hetné. — Végtelenül sajnálom, hogy a legutóbbi ülésen néhány olyan verzióval kellett élnem, amelye­ket ön kétségtelenül nem tehetett teljesen a magáévá. De meg kell önnek értenie, igen tisztelt bará­tom, hogy kormányom ragasz­kodik a dologhoz. Az ügyek saj­nos, egyre jobban komplikálód- nak. Higgye el nekem, őszintén csodáltam az ön ékesszólását, amellyel érveit felsorakoztatta, és rendkívüli örömömre szolgál, hogy most alkalmam van önt sze­mélyesen biztosítani legmélyebb tiszteletemről. De hiszen Excel- lenciádnak gazdag tapasztalatai­val ezt jobban kell tudnia, mint nekem. Les Affaires... oh, la la!... Nem méltóztatná engem abban a szerencsében részesíteni, hogy ott a teraszon elfogyaszt velem egy kis apéritifet? (Folytatjuk.) az előadó logikája. Csak egy va­laki nem figyelt, ez pedig a régi termelőszövetkezet elnöke volt, a Mohos János. Nem figyelt oda a beszédre, pedig ott ült ő is a piros drapériás asztalnál, az el­nökségben, mindjárt az előadó mellett. Nem tudott figyelni, csak magába nézett, magára gondolt. Tudta jól, hogy most mérlegre te­szik, igazságos, pontos mérlegre, s ott lemérik kegyetlenül, nyíl­tan az egész falu színe előtt. És lehet, nagyon könnyen lehet, hogy nem a javára billen el a mérleg. Másfél éves elnöksége, ennek minden eseménye tisztán kirajzo­lódott elméjében. Kirajzolódtak az eredmények, meg a hibák is. De a hibák sokkal élesebben, s azokat most jobban is érezte. Eléje vetült az az este, amikor Szomor Péter, aki akkor még kí­vülálló volt, pohár bor mellett bírálta a közös hibáit. Akkor ő, Mohos János hegykén, rendre- utasítóan odavágta. — Mi közöd ehhez, te Péter? Törődj a magad bajával. Péter nem maradt el a válasz­szák — Ma még talán nincs közöm, de holnap már lehet és ezért nem mindegy nekem már ma sem, mit, hogyan csináltok, s mit csinálhatnátok jobban. Mohos Jánosnak hallgatni kel­lett volna a bíráló szóra, de nem ezt tette. — Azt és úgy csinálunk, amit s ahogyan akarunk! Hallod? Ur vagy te a saját portádon, én meg az én portámon ... E vitából akkor veszekedés vált, ott kint a szőlőhegyen majdnem bírókra mentek. A párt­titkár másnap figyelmeztette Mo­hos Jánost, hogy a kívülállókkal jobb viszonyt kell kialakítani, s ennek érdekében legyen barát­ságosabb. Mohos János fiatal, s kicsit fe­jébe is szállott az elnökség di­csősége. Jó munkát végzett, sokat dolgozott, ezt mindenki látta, még a kívülállók is, csak sok kí­vülállóval, úgy mint Szomor Pé­terrel is, íoghegyről beszélt. S most itt ülnek ezek a volt kí­vülállók, már a vitát is meg­kezdték arról, hogy a falu döntő többsége új belépő, tehát új tszt-t csinálnak, s a régi kis tsz-cl haj­landók egyesülni, persze úgy, ha új vezetőséget választhatnak. így kerül mérlegre Mohos János is, ha akarják megválasztják, ha nem akarják, hát nem választják meg, hiszen van más is a falu­ban, aki alkalmas lenne az el­nöki posztra. Az egyesülés megszavaztatott. A régi tagok is, meg az újak is az egyesülés mellett törtek pál­cát. Kezdődött tehát az új veze­tőség megválasztása. Az új intéző bizottságba Mohos Jánost is je-1 lölték. Az emberek nem zúgtak, a jelölést csedben tudomásul vették. Amikor azonban egyen­ként kellett szavazni a jelöltekre* hármat közülük leszavaztak. Mo­hosra kerülvén sor, szót kért az öreg Berta István. — Intéző bizottságba javaso­lom. Sőt én azt mondanám, még elnöknek is jó lenne. Fiatal, moz­gékony ember és értelmes is Mo­hos János. Hibái voltak, bizto­san vannak is, azokat majd bí­rálni kell, s kijavítani, legyen szerényebb, közvetlenebb az em­berekkel és figyelmezzen az okos szóra. Szomor Péter közbekiabált: „Úgy van!” Berta folytatta. — Igen, javítsa ki hibáit Mo­hos János, mert azokat ki lehet javítani, s akkor lehet még belő­le igazi jó elnök. Mi figyeltük munkáját az Aranykalászban, s tudjuk, hogy ennek a tsz-nek a hibái nemcsak Mohos Jánoson múltak... Berta István leült. A hátsó sor­ban tapsolni kezdtek és tapsolt az egész társaság. Tapsoltak ak­kor is, amikor a már megválasz­tott intéző bizottság Mohos Já­nost emelte az elnöki posztra. Mégiscsak Mohos Jánosnak a javára billent el a mérleg, de úgy, hogy levonhatta belőle a megfelelő tanulságot. Gyenis János

Next

/
Thumbnails
Contents