Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-10 / 34. szám

Í9C0. február 10 TOLNA JVTEGYÉT HRPMGAG Erről i* beaaélni kell A BÉKE Elnézést Uram, vitatkozni óhajtok önnel... Mindezt szí­vesebben megtettem volna akkor, amikor — számomra, és azt hi­szem sokunk számára — elfo­gadhatatlan nézeteit kifejtette, de sajnos a hely és a körülmé­nyek minderre nem voltak al­kalmasak, s Így kénytelen vagyok most, a nagy nyilvánosság előtt a magam módján — remélem meggyőzően — cáfolni kijelenté­seit. önnek a szokásosnál egy kicsit jobb kedve volt ez alka­lommal. Ezt őszintén be is val­lotta és sajnálkozását fejezte ki elhajlása miatt, de beismerte, hogy nem tehet róla. Bizonyára jól esett önnek, s remélem egész­ségére vált. ön jogász s foglal­kozásából eredően feladata, hogy másokat meggyőzzön egyes em­berek ártatlanságáról, vagy bű­nösségéről. Talán hasonló ügy­ben járt Dunaíöldváron is és jól végzett munkája örömére támadt olyan hangulata, hogy poharazgatásra szánta magát, utána pedig betért a cukrászdába és az enyhe szédülést néhány duplával próbálta ellensúlyozni. Beszédes kedvében volt — ami hasonló, jó hangulatban lévő embereknél nem is feltűnő. Csak az lepett meg hogy minden át­menet nélkül politizálni kezdett. Elfojthatatlan csodálkozás kerí­tett a hatalmába, amikor akara­tom ellenére meghallottam, hogy nézeteiről a kiszolgálónőket és a társaságban lévő hölgyet akarja meggyőzni. Idézem a szavait: „Hruscsov és Amerika között nagy hidegháború van. £n elhi­szem, hogy nem lesz háború do békeharc az igen, olyan, hogy kő kövön nem marad...” Emlékszik rá? Én szeretném önnel elhitetni — lehetőleg frázisként hangzó politikai szólamok hangoztatása nélkül —, hogy hiszek a béke- harc olyan győzelmében, amely minden követ meghagy a maga helyén, ön a fegyveres hábórút nevezte „békeharcnak", nekem pedig — és sok-sok millió em­bernek — mély, tántoríthatatlan meggyőződésünk, hogy a béke­harc ilyetén való folytatása — ahogy azt most viseljük — ered­ményes lesz és sikerül elkerülni az olyan háborút, amely romba- dönt mindent, ahogy ön azt kő­nek kövön nem maradásával ki­fejezte. Én hiszek abban is hogy ön hozzám hasonlóan szíve leg­mélyéről kívánja a békét és érte akár nagy áldozat meghozatalára is képes lenne... Élnek önben emlékek a má­sodik világháborúról? Hallgatta ön csendes nyári estéken a Libc- rátorok zúgását, amelyek elnyom­ták a csalogányok énekót, a ti'r csökcirpelést? Hallotta ön az ágyúk dörgését és az aknák be­csapódását? Hallott Ön a hír­hedt koncentrációs táborokról, ahol az életért rajongó -.inberek tiz-, százezreit és millióit végezték ki küldték gázkamrába? ... Nem sorolom tovább, mert fáj az em­lékezés, de szeretném, ha egy kicsit Önnek is fájna. ön a második világháború éveiben már legényke volt. Ta­lán udvarolt, s el tudom képzel­ni, hogy rajongott az életért. Első csókját talán akkor váltotta a Duna-parton amikor bombázók százai indultak útnak egy tá­maszpontról gyilkos terhükkel, vagy már éppen szórták a város­részekre, lakóépületekre, katonai támaszpontokra, vasúti csomó­pontokra — de ez végeremóny- ben teljesen mindegy mert min­denütt életet ontottak — tonnás bombáikat. Mint mondta autója van, s könnyen el tudom képzelni ön­ről, hogy szeret élni. Talán gyer­meke is van, akinek esténkint arról mesél, hogy nagyon jó bol­dognak lenni vagy ha nem me­sél, a gondolata mélyén — hi­szem, hogy ott él a törekvés, hogy boldog, gondtalan napokat biztosítson neki... Ugye várja Ön a tavaszt, hogy feleségével — ha \an — karonfogva kettes­ben sétálhassanak a dunaparti sétányon, hallgatva a mélyben loccsanva csókolódzó habok sze­retkezését ... Higyje el Uram, az a sokmil­lió ember, aki felekezeti, világ­nézeti ellentétre való tekintet nélkül tetteivel szavaival har­col a békéért, békehprcosnak vallja magát, mind-mrnd hisz abban, hogy a békeharcot — nem úgy értelmezve ahogy ön mondta — sikerül diadalra vinni. Harc ez a javából, az élet a boldogság, a szeretet, az öröm, a munka harca, a szenvedés, a halál a fegyverek ellen. Én hiszek a béke győzelmé­ben, hiszek önben is, hogy a mil­liók alkotta békéért menetelük tömi tt sorában ön is ott lépdel valahol, névtelenül de mégis egy szilárdrakovácsolt pontjaként a történelemnek, amelyet Ön is, én is, Amálka, a cukrászda presszós­nője is naponta formálunk. S hiszem hogy hétfőn délután fél kettőkor csak tréfált, s amit mondott, nem gondolta koino- lyan. Higyje el, éreziétt ezt azok is, akiknek mondta, mert csak udvariasságból nevettek, s ami­kor az autóbusz elindult önnel Paks felé, magukban továbbra is csodálkoztak szavain. Atari 1 Géza Jól sikerült esztendő Egy munkaegység értéke: 45,77 forint Elferdült a londoni Big Ben tornya A londoni parlament épületé­nek híres Big Ben tornya mint nemrégiben megállapították, tíz centiméterrel elferdült. A 93 méter magas torony ferdeségét akkor vették észre, amikor a képviselőház bejárata előtt az árkádok építésénél repedéseket találták a torony melletti falban. A munkaügyi minisztérium meg­állapítása szerint a torony t el- íerdülése nem aggasztó méretű. HaeisíUtt aláírás m George Washington bélyegen Egy új amerikai négy centes, George Washingtont ábrázoló bélyegen a nagy amerikai állam­férfi aláírását meghamisították. A művész, aki a posta részére a bélyeget tervezte a kővetkező­képpen indokolta a hamisított aláírást: „A oai emberek az ere­deti aláírást, úgy, ahogyan an­nakidején Washington írta el sem tudnák olvasni." A régi írás­módnak megfelelően ugyanis a névben szereplő s-betű olyan, mintha f volna. Űj mozgalom I^eningrádban Sz. Olefirenko, a leningrádi »Kirov* húskombinát kísérleti üzemrészének vezetője nagyjelen­tőségű új mozgalmat kezd eme nvezett: szemináriumot indított az üzembe került új munkások számára, hogy műszaki ismere­tekre tehessenek szert, megtanul­janak műszaki rajzokat készíteni, szakmát szerezzenek, s felébred­jen benhük az újításra való tö­rekvés. Olefirenko teljesen in­gyenesen, minden anyagi ellen­szolgáltatás nélkül oktatja a mun­kásokat. A dunaföldvári Alkotmány termelőszövetkezet sikeresen zárta le az 1959-es esztendőt. Tagjainak minden okuk megvan az elégedettségre. Egy munkaegység értéke 45,17 forint, az egy tagra eső évi átlagos jövedelem IS 75S forint és az egy tagra eső évi átlagos 200 ledolgo­zott munkanapot véve ala­pul, a tsz-tagok naponta át­lagosan 83,78 forintot keres­tek. Nézegetjük a tagok névsorát, nevük után a jövedelmeket. Eb­ből azt látjuk, hogy sokan, akik az átlagosnál jobban dolgoztak, jobban is kerestek az átlagnál. Csizmadia Ferenc, aki iiával együtt az állattenyésztésben munkálkodik 60 530 forint értékű jövedelmet mondhat a magáé­nál:. Ebből 33 350 forint kész­pénzt és állami elszámolási ára­kon számolva 27130 forint érté­kű terményt kaptak. Vörös Já­nos, aki a növénytermelésben dolgozik, egyedül 23,463 forint, Oláh István juhász 42 530 forint, Havlik Antal lakatos 39 316 fo­rint értékű jövedelmet szerzett. A viszonylag kis, 800 holdas termelőszövetkezet 750 023 forint készpénzt, 1504 mázsa gabonát, 930 mázsa májusi morzsolt kukoricát, G00 má­zsa alomszalmát, G04 mázsa burgonyát, 42 mázsa cukrot, 45 mázsa lencsét, 340 mázsa tűzifát a munkaegységekre, ezen kívül még 10 930 forint földjáradékot, 64 616 forint értékű búza, árpa, kukorica prémiumot osztott ki a ta­goknak. A földjáradék és a prémium nincs benne a munkaegység ér­tékében. Mindent kiosztottak vajon a földváriak? — vetődik fel az em­berben a kérdés. S a további ér­deklődés után kiderül, hogy áru- értékesítési tervüket 55 százalék­kal teljesítették túl mintegy 1 741 000 forint érté­kű árut adtak el az állam­nak. Aztán tartalékokat is képeztek. A vetőmag és a takarmány- alapba, üzemviteli kiadásokra, szociális és kulturális alapra ösz- szesen 50 000 forint értékű ter­ményt tartalékoltak. Fel nem osztható szövetkezeti alapjuk 520 167 forintról 756 870 forintra emelkedett és 206 000 forintot fordítottak saját erőből beruhá­zásokra. Meg kell említeni külön, hogy minden egyes tsz-tag megértette az áruértékesítés nagy jelentő­ségét. A prémium fejében kapott terményeket a tagok közösen a tsz nevében adták el az állam­nak. Hogyan tudták elérni a duna- földváriak ezeket a jó eredmé­nyeket? Röviden lehet felelni erre. Szorgalmas munkával és okos, célszerű gazdálkodással. Sokat adtak az állattenyésztés­re és helyesen hangolják össze a mezőgazdasági termeléssel n se­gédüzemek működését. A segédüzemekből múlt év­ben 180 000 forintot vételez­tek be. Idén az Alkotmány napján ün­nepli a dunaföldvári tsz fennál­lásának tizedik évfordulóját. Az elmúlt tíz esztendő sok nehézsé­gei mellett sikerekben volt gaz­dag. Az Alkotmány Tsz tagjai az elmúlt tíz év alatt megalapozták közös gazdaságukat úgy, hogy az biztosítja most már évről évre a nagyobb jólétüket. 18S tonna túlsúly (1959-ben túlsúlyos vona­tok közlekedtetésével 1428 egyenként ezertonnás vo­natot takarítottak meg a dombóvári vasutasok. Rész­let a kongresszusi verseny értéke.őséből.) Hideg van. A mozdonyt gőz­felhő borítja. A gépről lecsorgó víz jégcsapokká válik. Vörös csil­lagos, KISZ-jelvényes 424-es moz­dony áll a dombóvári állomás 16. vágányán. A szerelvény összeál­lítását alig néhány perce fejezték be. A vonatkísérők ellenőrzik az okmányokat, összehasonlítják a szerelvénnyel. A kocsilakatosok a fékeket ellenőrzik. Túlsúlyos vo­nat indítását készítik elő. A forgalmi irodában, az ügye­letes tiszt kiadja az utasításokat, értesíti az állomásokat. — Vezér elvtárs, nagyon hideg van, bírjuk a túlsúlyt? A vonatvezető szavaira, kihajol a gépből Szabó János mozdony- vezető, füstölgő cigarettáját ki­veszi szájából, s csak azután szól: — Bírjuk, a múlt évben sem vojt hiba, az idén sem l''he*'. — Majd jobban fűtünk, és lesz ak­kor gőz is. A fűtő szaporán rakja a gépbe a szenet, vörösre festi arcát a kazánajtón kitóduló meleg. Az indulás, mindig egy kis szorongással, izgalommal jár, még akkor is, ha már az ezredik útra indul a mozdonyvezető. S az iz­galom a túlsúlyos vonatoknál ért­hető is, mert a mozdonyt csak­nem maximálisan leterhelik, ilyen..ör vizsgázik a gép, és az ember is. A tizenhatodik vágány végében indulást jelez a szemafor. A vá­gányok között már látni a piros sapkás forgalmi tisztet, jön a vo­natot indítani. Először aláírja a menetokmányokat, egyezteti az óráját a mozdony vezetőével. — Egy perc múlva indulunk? — Igen, készülhetnek. A gőznyomúsmérő mutatója a tizenhatos számon áll. Az indu­lás két légkört vesz el, tehát nincs semmi akadálya annak, hogy az állomásról elinduljon Budapestre a túlsúlyos irányvo­nat. A fnr'mlm'sta vízszintesen tart­ja az indító tárcsát, azután fel­emeli, le s fel mozgatja, a vezér int, hogy indít, kormos olajos ke­zét sáp..újához emeli, tiszteleg. A gőzszabálvozó kart lassan maga­felé húzza. A dugattyúkból gőz tör elő, megmoccan a hatalmas gép, utá­na zörrennek a kocsik. Nagyobb gőzt ad a gépnek. A kerékek' egy­helyben pörögni kezdenek. Újabb erősítés: nagyobb gőzt enged a hengerekbe, a gőzfelhő eltakarja a forgalmistát, és már orra előtt döcög a vonat, az acélkerekek koppanva gurulnak át a sín-ösz- szeereszíéseknól. A forgalmista visszasiet az iro­dába. Közli a legközelebbi állo­más ügyeletesével, hogy elindult a vonat, majd előveszi a munka­naplót, beírja a vonalot, a túl­súlyt: »A 3427-es vonat menetrend szerint 103 tonna túlsúllyal el­ment-*. így, száztonnánként, gyűlik a túlsúly, folytatják a kongresszusi versenyt 1960-ban is a dombóvári vasutasok. — P — PUTLITZ: Nem etországból—) C Németországba A mester ellátja tanácsokkal tanítványait, emberileg is közel férkőzik hozzájuk, foglalkozik mir. denn ipi problémáikkal — még színházba, szórakozni is el­jár velük. Olefirenko volt az első, aki ilyen munkásszemináriumot szer­vezett Leningrádban- De ma már | nincs egyedül. Példája számos kö­vetőre talált, öt is akárcsak Va- lentyina Gaganovát, nem az anyagi érdekeltség vezette, ha­nem az eszme, a kommunista építés ügye iránti odaadás. (31) Az új minisztertől megkaptuk az utasításokat, hogy különös fi­gyelemmel kísérjük a külföldi sajtó úgynevezett rémhír-rovatát, és ha csak lehetséges, szerezzünk be az illetékes belföldi hatósá­goktól megfelelő anyagot a cáfo­latra. Az esetek legnagyobb ré­szében azonban nem volt besze­rezhető ilyen anyag; a tények túl­ságosan nyilvánvalóak voltak. — Eszembe jut egy eset. A berlini Jonas-áruház zsidó tulajdonosát meggyilkolták, megcsonkított, hul­láját megtalálták a Landwehr- csatornában, néhány külföldi lap­tudósító maga is látta. Cáfolatot lehetetlen volt fabrikálni. Az. eset bizony feltűnést keltett és Goeb- belsnek jelentést tettek róla. — Goebbels pillanatnyi habozás nél­kül kijelentette: — Jonas-áruház Berlinben egy­általán r.em létezik, erről egy szót se többet! I^het, hogy külföldön hitelt ad­tak ennek a hivatalos megállapí­tásnak. De Berlinben minden gye­rek ismerte a Jonas-áruházat. THÄLMANN A TÖMLÖCBEN A külföldi újságokban egyre gyakoribbakká váltak az elfogott kommunisták megkínzásáról szó­ló jelentések. A kommunistákkal eleinte aránylag kevésbé törőd­tek, mint a zsidókkal. így hát egy szép napon kijött a parancs: — Holnap délelőtt II órakor fontos megbeszélés Göringnél a külföldi újságírók részére. összetelefonáltam báránykái- mat, azok csaknem teljes szám­ban meg is jelentek. A kövér Hermann abban az idő­ben a Sommerstrassén lakott a Reichstag elnöki palotájában, ahonnan az a híressé vált föld alatti folyosó vezetett a közvet­lenül szembenfekvö Reichstag- épületbe. A nagy fogadóteremben gyülekeztünk. A terem keske­nyebb oldalán levő ajtó, amelyben Göringnek meg kellett jelennie, Göring magánlakosztályába veze­tett. Ennek ellenére a nagyúá éppen úgy, mint tekintélyes kí­sérete, teljes hadi díszben, sap­kában, csizmásán, antantszíja.k- krl íelkantúrozva és kesztyűvel jelent meg. Göring azonkívül még valami lovaglóostort is tartott a kezében. Jó ideig eltartott, rrjíg az a dagadt haspók felszerelését lekapcsolta magúról és az erre a célra készenlétben álló asztalra helyezte. Rövid beszéde a szoká­sos bombasztikus frázisok hal­maza volt, s mindezt peckesen, porosz módra adta elő. Egyetlen lényeges közlés volt benne: Dials kormánytanácsos az újságíró uraknak rendelkezésére áll’, hogy megtekinthessék az alexander- platzi rentíőríőkapitányságot, ahol saját szemükkel meggyőződhet­nek róla, milyen hazugok a po­litikai foglyok szabálytalan báw násmódjéra vonatkozó tudósítá­sok. Autókaravánunk útnak indult. Még sohasem láttam kürtcint be­lülről. A kőlépcsőkről, melleken fel kellett mennünk, a rácsos ab­lakokon keresztül letekintettünk a komor fogházudvarra. Lent nvii zsögíek az emberek, akiket való­színűleg éppen akkor engedtek ki zárkáikból, hogy egXzfélóráig friss levegőt szívhassam!!:. Férfiak, nők, fiatalok és öregek tarka ösz- szevisszaságbon, csupa szánalmas megjelenésű ember, nyomorúsá­gos öltözékben, összezsúfolva a magos, vörös téglafalak között, imbolyogva járkáltak az udvaron azon a.z esős napon. Az arcokról, melyeket a félhomány'oan vala­hogy ki lehetett venni, lerítt a ke­serűség. Diels vezetett minket a folyosó­kon végig, és egy őrmester egy­más után több zárkát kinyitott, de észrevettük, hogy több cella mcl*

Next

/
Thumbnails
Contents