Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-10 / 34. szám
Í9C0. február 10 TOLNA JVTEGYÉT HRPMGAG Erről i* beaaélni kell A BÉKE Elnézést Uram, vitatkozni óhajtok önnel... Mindezt szívesebben megtettem volna akkor, amikor — számomra, és azt hiszem sokunk számára — elfogadhatatlan nézeteit kifejtette, de sajnos a hely és a körülmények minderre nem voltak alkalmasak, s Így kénytelen vagyok most, a nagy nyilvánosság előtt a magam módján — remélem meggyőzően — cáfolni kijelentéseit. önnek a szokásosnál egy kicsit jobb kedve volt ez alkalommal. Ezt őszintén be is vallotta és sajnálkozását fejezte ki elhajlása miatt, de beismerte, hogy nem tehet róla. Bizonyára jól esett önnek, s remélem egészségére vált. ön jogász s foglalkozásából eredően feladata, hogy másokat meggyőzzön egyes emberek ártatlanságáról, vagy bűnösségéről. Talán hasonló ügyben járt Dunaíöldváron is és jól végzett munkája örömére támadt olyan hangulata, hogy poharazgatásra szánta magát, utána pedig betért a cukrászdába és az enyhe szédülést néhány duplával próbálta ellensúlyozni. Beszédes kedvében volt — ami hasonló, jó hangulatban lévő embereknél nem is feltűnő. Csak az lepett meg hogy minden átmenet nélkül politizálni kezdett. Elfojthatatlan csodálkozás kerített a hatalmába, amikor akaratom ellenére meghallottam, hogy nézeteiről a kiszolgálónőket és a társaságban lévő hölgyet akarja meggyőzni. Idézem a szavait: „Hruscsov és Amerika között nagy hidegháború van. £n elhiszem, hogy nem lesz háború do békeharc az igen, olyan, hogy kő kövön nem marad...” Emlékszik rá? Én szeretném önnel elhitetni — lehetőleg frázisként hangzó politikai szólamok hangoztatása nélkül —, hogy hiszek a béke- harc olyan győzelmében, amely minden követ meghagy a maga helyén, ön a fegyveres hábórút nevezte „békeharcnak", nekem pedig — és sok-sok millió embernek — mély, tántoríthatatlan meggyőződésünk, hogy a békeharc ilyetén való folytatása — ahogy azt most viseljük — eredményes lesz és sikerül elkerülni az olyan háborút, amely romba- dönt mindent, ahogy ön azt kőnek kövön nem maradásával kifejezte. Én hiszek abban is hogy ön hozzám hasonlóan szíve legmélyéről kívánja a békét és érte akár nagy áldozat meghozatalára is képes lenne... Élnek önben emlékek a második világháborúról? Hallgatta ön csendes nyári estéken a Libc- rátorok zúgását, amelyek elnyomták a csalogányok énekót, a ti'r csökcirpelést? Hallotta ön az ágyúk dörgését és az aknák becsapódását? Hallott Ön a hírhedt koncentrációs táborokról, ahol az életért rajongó -.inberek tiz-, százezreit és millióit végezték ki küldték gázkamrába? ... Nem sorolom tovább, mert fáj az emlékezés, de szeretném, ha egy kicsit Önnek is fájna. ön a második világháború éveiben már legényke volt. Talán udvarolt, s el tudom képzelni, hogy rajongott az életért. Első csókját talán akkor váltotta a Duna-parton amikor bombázók százai indultak útnak egy támaszpontról gyilkos terhükkel, vagy már éppen szórták a városrészekre, lakóépületekre, katonai támaszpontokra, vasúti csomópontokra — de ez végeremóny- ben teljesen mindegy mert mindenütt életet ontottak — tonnás bombáikat. Mint mondta autója van, s könnyen el tudom képzelni önről, hogy szeret élni. Talán gyermeke is van, akinek esténkint arról mesél, hogy nagyon jó boldognak lenni vagy ha nem mesél, a gondolata mélyén — hiszem, hogy ott él a törekvés, hogy boldog, gondtalan napokat biztosítson neki... Ugye várja Ön a tavaszt, hogy feleségével — ha \an — karonfogva kettesben sétálhassanak a dunaparti sétányon, hallgatva a mélyben loccsanva csókolódzó habok szeretkezését ... Higyje el Uram, az a sokmillió ember, aki felekezeti, világnézeti ellentétre való tekintet nélkül tetteivel szavaival harcol a békéért, békehprcosnak vallja magát, mind-mrnd hisz abban, hogy a békeharcot — nem úgy értelmezve ahogy ön mondta — sikerül diadalra vinni. Harc ez a javából, az élet a boldogság, a szeretet, az öröm, a munka harca, a szenvedés, a halál a fegyverek ellen. Én hiszek a béke győzelmében, hiszek önben is, hogy a milliók alkotta békéért menetelük tömi tt sorában ön is ott lépdel valahol, névtelenül de mégis egy szilárdrakovácsolt pontjaként a történelemnek, amelyet Ön is, én is, Amálka, a cukrászda presszósnője is naponta formálunk. S hiszem hogy hétfőn délután fél kettőkor csak tréfált, s amit mondott, nem gondolta koino- lyan. Higyje el, éreziétt ezt azok is, akiknek mondta, mert csak udvariasságból nevettek, s amikor az autóbusz elindult önnel Paks felé, magukban továbbra is csodálkoztak szavain. Atari 1 Géza Jól sikerült esztendő Egy munkaegység értéke: 45,77 forint Elferdült a londoni Big Ben tornya A londoni parlament épületének híres Big Ben tornya mint nemrégiben megállapították, tíz centiméterrel elferdült. A 93 méter magas torony ferdeségét akkor vették észre, amikor a képviselőház bejárata előtt az árkádok építésénél repedéseket találták a torony melletti falban. A munkaügyi minisztérium megállapítása szerint a torony t el- íerdülése nem aggasztó méretű. HaeisíUtt aláírás m George Washington bélyegen Egy új amerikai négy centes, George Washingtont ábrázoló bélyegen a nagy amerikai államférfi aláírását meghamisították. A művész, aki a posta részére a bélyeget tervezte a kővetkezőképpen indokolta a hamisított aláírást: „A oai emberek az eredeti aláírást, úgy, ahogyan annakidején Washington írta el sem tudnák olvasni." A régi írásmódnak megfelelően ugyanis a névben szereplő s-betű olyan, mintha f volna. Űj mozgalom I^eningrádban Sz. Olefirenko, a leningrádi »Kirov* húskombinát kísérleti üzemrészének vezetője nagyjelentőségű új mozgalmat kezd eme nvezett: szemináriumot indított az üzembe került új munkások számára, hogy műszaki ismeretekre tehessenek szert, megtanuljanak műszaki rajzokat készíteni, szakmát szerezzenek, s felébredjen benhük az újításra való törekvés. Olefirenko teljesen ingyenesen, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül oktatja a munkásokat. A dunaföldvári Alkotmány termelőszövetkezet sikeresen zárta le az 1959-es esztendőt. Tagjainak minden okuk megvan az elégedettségre. Egy munkaegység értéke 45,17 forint, az egy tagra eső évi átlagos jövedelem IS 75S forint és az egy tagra eső évi átlagos 200 ledolgozott munkanapot véve alapul, a tsz-tagok naponta átlagosan 83,78 forintot kerestek. Nézegetjük a tagok névsorát, nevük után a jövedelmeket. Ebből azt látjuk, hogy sokan, akik az átlagosnál jobban dolgoztak, jobban is kerestek az átlagnál. Csizmadia Ferenc, aki iiával együtt az állattenyésztésben munkálkodik 60 530 forint értékű jövedelmet mondhat a magáénál:. Ebből 33 350 forint készpénzt és állami elszámolási árakon számolva 27130 forint értékű terményt kaptak. Vörös János, aki a növénytermelésben dolgozik, egyedül 23,463 forint, Oláh István juhász 42 530 forint, Havlik Antal lakatos 39 316 forint értékű jövedelmet szerzett. A viszonylag kis, 800 holdas termelőszövetkezet 750 023 forint készpénzt, 1504 mázsa gabonát, 930 mázsa májusi morzsolt kukoricát, G00 mázsa alomszalmát, G04 mázsa burgonyát, 42 mázsa cukrot, 45 mázsa lencsét, 340 mázsa tűzifát a munkaegységekre, ezen kívül még 10 930 forint földjáradékot, 64 616 forint értékű búza, árpa, kukorica prémiumot osztott ki a tagoknak. A földjáradék és a prémium nincs benne a munkaegység értékében. Mindent kiosztottak vajon a földváriak? — vetődik fel az emberben a kérdés. S a további érdeklődés után kiderül, hogy áru- értékesítési tervüket 55 százalékkal teljesítették túl mintegy 1 741 000 forint értékű árut adtak el az államnak. Aztán tartalékokat is képeztek. A vetőmag és a takarmány- alapba, üzemviteli kiadásokra, szociális és kulturális alapra ösz- szesen 50 000 forint értékű terményt tartalékoltak. Fel nem osztható szövetkezeti alapjuk 520 167 forintról 756 870 forintra emelkedett és 206 000 forintot fordítottak saját erőből beruházásokra. Meg kell említeni külön, hogy minden egyes tsz-tag megértette az áruértékesítés nagy jelentőségét. A prémium fejében kapott terményeket a tagok közösen a tsz nevében adták el az államnak. Hogyan tudták elérni a duna- földváriak ezeket a jó eredményeket? Röviden lehet felelni erre. Szorgalmas munkával és okos, célszerű gazdálkodással. Sokat adtak az állattenyésztésre és helyesen hangolják össze a mezőgazdasági termeléssel n segédüzemek működését. A segédüzemekből múlt évben 180 000 forintot vételeztek be. Idén az Alkotmány napján ünnepli a dunaföldvári tsz fennállásának tizedik évfordulóját. Az elmúlt tíz esztendő sok nehézségei mellett sikerekben volt gazdag. Az Alkotmány Tsz tagjai az elmúlt tíz év alatt megalapozták közös gazdaságukat úgy, hogy az biztosítja most már évről évre a nagyobb jólétüket. 18S tonna túlsúly (1959-ben túlsúlyos vonatok közlekedtetésével 1428 egyenként ezertonnás vonatot takarítottak meg a dombóvári vasutasok. Részlet a kongresszusi verseny értéke.őséből.) Hideg van. A mozdonyt gőzfelhő borítja. A gépről lecsorgó víz jégcsapokká válik. Vörös csillagos, KISZ-jelvényes 424-es mozdony áll a dombóvári állomás 16. vágányán. A szerelvény összeállítását alig néhány perce fejezték be. A vonatkísérők ellenőrzik az okmányokat, összehasonlítják a szerelvénnyel. A kocsilakatosok a fékeket ellenőrzik. Túlsúlyos vonat indítását készítik elő. A forgalmi irodában, az ügyeletes tiszt kiadja az utasításokat, értesíti az állomásokat. — Vezér elvtárs, nagyon hideg van, bírjuk a túlsúlyt? A vonatvezető szavaira, kihajol a gépből Szabó János mozdony- vezető, füstölgő cigarettáját kiveszi szájából, s csak azután szól: — Bírjuk, a múlt évben sem vojt hiba, az idén sem l''he*'. — Majd jobban fűtünk, és lesz akkor gőz is. A fűtő szaporán rakja a gépbe a szenet, vörösre festi arcát a kazánajtón kitóduló meleg. Az indulás, mindig egy kis szorongással, izgalommal jár, még akkor is, ha már az ezredik útra indul a mozdonyvezető. S az izgalom a túlsúlyos vonatoknál érthető is, mert a mozdonyt csaknem maximálisan leterhelik, ilyen..ör vizsgázik a gép, és az ember is. A tizenhatodik vágány végében indulást jelez a szemafor. A vágányok között már látni a piros sapkás forgalmi tisztet, jön a vonatot indítani. Először aláírja a menetokmányokat, egyezteti az óráját a mozdony vezetőével. — Egy perc múlva indulunk? — Igen, készülhetnek. A gőznyomúsmérő mutatója a tizenhatos számon áll. Az indulás két légkört vesz el, tehát nincs semmi akadálya annak, hogy az állomásról elinduljon Budapestre a túlsúlyos irányvonat. A fnr'mlm'sta vízszintesen tartja az indító tárcsát, azután felemeli, le s fel mozgatja, a vezér int, hogy indít, kormos olajos kezét sáp..újához emeli, tiszteleg. A gőzszabálvozó kart lassan magafelé húzza. A dugattyúkból gőz tör elő, megmoccan a hatalmas gép, utána zörrennek a kocsik. Nagyobb gőzt ad a gépnek. A kerékek' egyhelyben pörögni kezdenek. Újabb erősítés: nagyobb gőzt enged a hengerekbe, a gőzfelhő eltakarja a forgalmistát, és már orra előtt döcög a vonat, az acélkerekek koppanva gurulnak át a sín-ösz- szeereszíéseknól. A forgalmista visszasiet az irodába. Közli a legközelebbi állomás ügyeletesével, hogy elindult a vonat, majd előveszi a munkanaplót, beírja a vonalot, a túlsúlyt: »A 3427-es vonat menetrend szerint 103 tonna túlsúllyal elment-*. így, száztonnánként, gyűlik a túlsúly, folytatják a kongresszusi versenyt 1960-ban is a dombóvári vasutasok. — P — PUTLITZ: Nem etországból—) C Németországba A mester ellátja tanácsokkal tanítványait, emberileg is közel férkőzik hozzájuk, foglalkozik mir. denn ipi problémáikkal — még színházba, szórakozni is eljár velük. Olefirenko volt az első, aki ilyen munkásszemináriumot szervezett Leningrádban- De ma már | nincs egyedül. Példája számos követőre talált, öt is akárcsak Va- lentyina Gaganovát, nem az anyagi érdekeltség vezette, hanem az eszme, a kommunista építés ügye iránti odaadás. (31) Az új minisztertől megkaptuk az utasításokat, hogy különös figyelemmel kísérjük a külföldi sajtó úgynevezett rémhír-rovatát, és ha csak lehetséges, szerezzünk be az illetékes belföldi hatóságoktól megfelelő anyagot a cáfolatra. Az esetek legnagyobb részében azonban nem volt beszerezhető ilyen anyag; a tények túlságosan nyilvánvalóak voltak. — Eszembe jut egy eset. A berlini Jonas-áruház zsidó tulajdonosát meggyilkolták, megcsonkított, hulláját megtalálták a Landwehr- csatornában, néhány külföldi laptudósító maga is látta. Cáfolatot lehetetlen volt fabrikálni. Az. eset bizony feltűnést keltett és Goeb- belsnek jelentést tettek róla. — Goebbels pillanatnyi habozás nélkül kijelentette: — Jonas-áruház Berlinben egyáltalán r.em létezik, erről egy szót se többet! I^het, hogy külföldön hitelt adtak ennek a hivatalos megállapításnak. De Berlinben minden gyerek ismerte a Jonas-áruházat. THÄLMANN A TÖMLÖCBEN A külföldi újságokban egyre gyakoribbakká váltak az elfogott kommunisták megkínzásáról szóló jelentések. A kommunistákkal eleinte aránylag kevésbé törődtek, mint a zsidókkal. így hát egy szép napon kijött a parancs: — Holnap délelőtt II órakor fontos megbeszélés Göringnél a külföldi újságírók részére. összetelefonáltam báránykái- mat, azok csaknem teljes számban meg is jelentek. A kövér Hermann abban az időben a Sommerstrassén lakott a Reichstag elnöki palotájában, ahonnan az a híressé vált föld alatti folyosó vezetett a közvetlenül szembenfekvö Reichstag- épületbe. A nagy fogadóteremben gyülekeztünk. A terem keskenyebb oldalán levő ajtó, amelyben Göringnek meg kellett jelennie, Göring magánlakosztályába vezetett. Ennek ellenére a nagyúá éppen úgy, mint tekintélyes kísérete, teljes hadi díszben, sapkában, csizmásán, antantszíja.k- krl íelkantúrozva és kesztyűvel jelent meg. Göring azonkívül még valami lovaglóostort is tartott a kezében. Jó ideig eltartott, rrjíg az a dagadt haspók felszerelését lekapcsolta magúról és az erre a célra készenlétben álló asztalra helyezte. Rövid beszéde a szokásos bombasztikus frázisok halmaza volt, s mindezt peckesen, porosz módra adta elő. Egyetlen lényeges közlés volt benne: Dials kormánytanácsos az újságíró uraknak rendelkezésére áll’, hogy megtekinthessék az alexander- platzi rentíőríőkapitányságot, ahol saját szemükkel meggyőződhetnek róla, milyen hazugok a politikai foglyok szabálytalan báw násmódjéra vonatkozó tudósítások. Autókaravánunk útnak indult. Még sohasem láttam kürtcint belülről. A kőlépcsőkről, melleken fel kellett mennünk, a rácsos ablakokon keresztül letekintettünk a komor fogházudvarra. Lent nvii zsögíek az emberek, akiket valószínűleg éppen akkor engedtek ki zárkáikból, hogy egXzfélóráig friss levegőt szívhassam!!:. Férfiak, nők, fiatalok és öregek tarka ösz- szevisszaságbon, csupa szánalmas megjelenésű ember, nyomorúságos öltözékben, összezsúfolva a magos, vörös téglafalak között, imbolyogva járkáltak az udvaron azon a.z esős napon. Az arcokról, melyeket a félhomány'oan valahogy ki lehetett venni, lerítt a keserűség. Diels vezetett minket a folyosókon végig, és egy őrmester egymás után több zárkát kinyitott, de észrevettük, hogy több cella mcl*
