Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-09 / 33. szám

f * 5 i * > 5 a TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1980. február 9; fényképezésről A Egyezzünk meg elöljárójában abban, hogy a fényképezés ko­moly előtanulmányokat 'kíván. Ezt a tagadhatatlan tényt bizony­gatta pesti sógorom minap. Be­mutatta a legújabb Exa masiná­ját, majd elmagyarázta, hogy ilyen fényképezőgépet csali a külkereskedelmi minisztérium engedélyével, az ENSZ és XXIII. János pápa „Nihil obstat! Impri­matur” jelzésű beleegyezésével lehet megszerezni potom 1400 fo­rmiert ... Mindezt elhittem ... Mivel egy kis korsó szekszárdi vöröset is vittem magammal, melyet időközben kortyolgattunk is, meg kellett tudnom, hogy a gép. kezelése nem is olyan egy­szerű, mint azt a jámbor laikus képzelné. Ugyanis a beállításhoz szükség van a szögfüggvények is­mére, éré. a differenciál és integ­rál-sz; mi fásokra a logarlőcs tö­kéletes kezelésére ... és ami a legfőbb, hajlékony testre és ala­pos kémiai ismeretekre is, amely a kép előhívásával áll szoros kap­csolatban .. .. Ezek után délután 5 órakor megvacsoráztunk. Azért ilyen ko­rán, hogy az elméletet felvált­hassa a gyakorlat, vagyis a sógo­rom -bemutathassa fényképezési tudományát. A két hölgy, már­mint a sógorasszony és nejem, természetesen átöltöztek. Sietni, sietni — rendelkezett Edward úr (a sógor). A hölgyek bámulatra, valóban méltó gyorsasággal rövid másfélóra alatt el is készültek. Mi ezalatt felforgattuk a szobát, hogy jobb legyen a beállítási le­hetőség. A szekrénnyel volt a legtöbb baj. A negligens jószág véletlenül megbillent és a frissen vasalt holmik (óh borzalom!) a íöldezetre hullottak. Rozalinda asszony (a madonnaalakú sógornő) nem éppen szelíd pillantást ve­tett ránk. Végül is a két hölgy helyet fog­lalt. A sógor behozta a konyhá­ból a négylábú kelléket, melyet közönségesen hokkedli néven tisz. telünk. Ez helyettesítette az állványt. A gépben állítólag 30 képhez CSELES ÓRA Az ember sosem tudhatja, hogy mi a baja az órájának és mit kell tenni annák megjavítása ér­dekében. Eddig mindig azt hit­tem, hogy egyszerűen el keil vin­ni az óráshoz, ki kell várni tü­relmesen azt az öt napra ígért és rendszerint három hónapig tartó javítási időt s kész. A minap rájöttem, hogy nem is mindig van szükség e hossza­dalmas várakozásra és rendsze­rint igen költséges javításra. Egy szerencsés véletlen vezetett eme felfedezéshez. Semmi tudatos munkát nem végeztem ez irány­ban, mivelhogy az órákhoz mind­össze annyit értek, hogy le tu­dom olvasni róluk az időt. Történt, hogy egy évvel ez­előtt vásároltam egy úgynevezett vekker órát, amelynek azt a hi­vatást szántam háztartásomban, hogy minden nap a kívánt idő­ben ébresszen fel. Ezenkívül p0- dig a mutatói állásából kívántam megállapítani állandóan a pon­tos időt. Szóval komoly szerepet szántam neki, mert a XX. szá­zad második felének, r.z atom­korszak küszöbének embere még­sem igazodhat a hajnali kakas­kukorékoláshoz — a környéken lévő egyetlen kakast különben is elfogyasztották pörkölt formá­jában — sem pedig egyéb hagyo­mányos hasonló ébresztő mód­hoz. Tehát vettem egy órát. Ennek az volt a fő tulajdonsága — egy éves gyakorlat alapján nyugod­tan állíthatom. — hogy soha nem ébresztett fel a kívánt időben é; soha nem mutatta a pontos időt. Elle ".ben megtörtént, hogy este felhúztam csörgőre, mivel reggel korán kellett volna kel­nem és reménykedtem, hátha hi­vatásának tudatára »ébred« és felébreszt. Ilyen reményekkel hajtottam nyugovóra fejemet és alig, hogy elaludtam, az óra zö­rögni kezdett általam teljesen is­meretlen ok miatt. Régi tulaj­donságom, hogyha egyszer éjsza­ka felébresztenek, nem tudok el­aludni utána. Most is így történt. Az új vekkerem tehát okozott egy álmatlan éjszakát. Szerettem volna a földhöz csapni. Az egyik éjszaka — az óra éjjeli szekré­nyen volt, közvetlenül az. ágy mellett — paplanommal lelök­tem az órát. A szerencsétlen vek­ker csörömpölve gurult végig a padlón. Én pedig kicsit még elé­gedett is voltam eme véletlen miatt, mivel — gondoltam — most már nem kell önkezűleg földhöz csapnom. Ám, mit hal­lok... Az óra ketyeg tovább. Sőt, mi több... Azóta is rendszeresen jár és ráadásul soha nem siet é; nem késik. Felhúztam a zörgőjét is: pontosan zörgött. Sőt, azóta minden reggel ponto.san zörög, ha kívánom. Hát nem érdekes ez? Le kel­lett löknöm az éjjeli szekrényről, hogy ébresztőórám hivatásának tudatára ébredjen... Azóta különös becsben tartom. Másoknak pedig azt tanácsolha­tom, hogy ha új órát vesznek és azzal valami baj van, akkor tes­senek nyugodtan leejteni. Az én órám is így javult meg. Ha ez sem használ, akkor természetesen kénytelenek lesznek a javítóhoz vinni. Boáa Ferenc elégséges film van ... De a film nem akart odébb mozdulni. Hosz- szas fej- és papírszámítás után rájött Edward mester arra, hogy a gép hibás. Egy-két órai kemény munka után a film végre meg­mozdult. Most a fejek és lábak el. rendezése következett. A kezet nem szabad előre tartani, mert nagy lesz a képen — szólt az utasítás. A fejet ilyenkor egyenesen tar­tani! Jaj. de a fejeknek csak a fele látszik. Igen a masinát hát­rább kell vinni. De útban van az előszoba ajtaja. Nosza, ezt azonnal le kellett szedni... Ez a művelet elég hamar befejezést nyert. Nem tudom, mi okból, de a sógor most hasrafeküdt a sző­nyegen és állítgatta a gépet. így a mennyezetet látta csak, ezért guggolóállásba helyezkedett. így már jó lett volna minden. A höl­gyek azonban a pózt mulatságos­nak találhatták, mert nevetésben törtek ki. A mester önérzetében megbánt­va felemelkedett hogy nem csi­nálja tovább a dolgot. Hosszas diplomáciai békítő tárgyalások után mégis munkához látott... Végre megtörtént az első felvétel. A hölgvek ezután ismét átöltöz­tek. Feleségemnek, mert ruhát nem vitt magával, nővére ruhái­ba kellett bújnia. Némi keresgé­lés után sikerült is találnia egyet, amely viszonylagosan nem lötyögött rail a. A szoba berende­zését ismét át kellett rendezni. Ez a tevékenység kisebb-na- ffvobb zajjal járt... A zajra fel­sietett a házmesterné is. Látván azonban, hogy itt csak csupán családi fényképezésről van szó, elsietett. Egy negyedóra eltelté­vel azonban Kodelkánéra emlé­keztető öltözetben megjelent és bejelentette. hogv ő is fényké­pezőgép elé óhajt állni. Termeté­nek terjedelmessége miatt ismét állítani kellett a gépet. Kicserél­tük a 100-as körtéket 200-asra, majd kezdetét vette a felvétel. A sógor most már oldalára fe­küdt és úgy fényképezett. Leg­végül következtem én . . Ezzel a kitűnő amatőrfényképész nem csinált sok cécót. Kijelentette, hogy pompás fényképarcom van és hasonlít valami Lombresóhoz. Feltételezem, hogy Lombresó a legjobb divatdendi, ezért örültem is a bóknak. Mellemet kifeszítet­tem számat csücsörítettem, el- ragadtaíóan mosolyogtam. — Ebből pompás kép lesz — állapította meg a zseniális kép- csiháló. * A képet tegnap kaptam meg. A heidelbergi ősemberre emlékez­tet ... i Hiába, nem elég fejlett a tech­nika! •Mert csakis ez lehet a sikerte­lenség oka. Báli — Elnökségi ülést tart a Ma­gyar Honvédelmi Sportszövetség február 10-én délelőtt, a szövet­ség székházában Szekszárd, Rá­kóczi utca 16. Első napirendi pontként az elnöki beszámoló hangzik el az 1959-es év eredmé­nyeiről, amelyet Bacsa József, a szövetség megyei elnöke tart. Második napirendi pontként az 1980. évi munkatervet ismerik meg a résztvevők. — James Ilagerty. az öreg róka. Két amerikai újságíró fo­gadást kötött, hogy kérdéseikkel zavarba ejtik James Hagertyt, Eisenhower elnök sajtófőnökét. Hagerty azonban átlátott a szitán és így szólt hozzájuk. „Uraim, engem nehéz lesz zavarba ejteni. Ennél jóval fontosabb kérdésekre is megtagadtam én már a vá­laszt.” — Kukoricalermesztc-si tanács­kozást rendez a Bács Kiskun Megyei Tanács Végrehajtó Bizott­ság Mezőgazdasági Osztálya feb­ruár 12-én délelőtt Baján a Jó­zsef Attila Kultúrházban. Elő­adást tartott Gonda Béla, az FM Növénytermesztési Főigazgatóság osztályvezetője „A kukoricater­mesztés eredményei és a jövő fel­adatai” címmel. Felkérték hozzá­szólásra megyénk egyik szakem­berét is, Németh Bélát, a báta- széki Búzakalász Termelőszövet­kezet főagronómusát. — „Süketnéma” hasbeszélő. Évekig megszokott látvány volt Párizs égjük legforgalmasabb utcasarkán egy koldus, nyakában „süketnéma” feliratú táblával. Mellette egy rúdon tarka papa­gáj illegette magát, s minden ado­mányt „Merci beaucoup”-val nyugtázott. A minap' kiderült, hogy a papagáj egyetlen szót sem beszél: az adományokat a „süket­néma” koldus köszönte meg, mi­vel tökéletes hasbeszélő. — Április 4-én rendezi meg Szék-1 szárdoa a KISZ városi végrehajtó bizottsága a művelődési házzal közösen a'felszabadulási kultu­rális seregszemlét. Este pedig nagyszabású felszabadulási kar­nevál lesz. — 1959-ben megyénk 170 könyvtárából 31 100 olvasó 843 200 kötet könyvet olvasott el. Ezen adatok szerint a lakosság 11,5 százaléka, minden nyolcadik em­ber könyvtári olvasó. — Uj műrost Lengyelország­ban. A lengyelországi celluloze- viszkóza gj’árban megkezdték egy „Elena” elnevezésű új típusú műrost gyártását. A műrost a gyapjúnál tartósabb, kb. 30 szá­zalékkal könnyebb és nem megy össze a mosásban. Az ilyen anyagból készült felsőruhát nem kell vasalni. — Acélolvasztás — kohó nél­kül. Kazahsztáni tudósok kidől* gozták az elméleti alapjait annak az eljárásnak, amely lehetővé tenné, hogy vasércből kohók nél­kül közvetlenül acélt lehessen ol­vasztani. Az eljárás a „ciklonol­vasztáson” alapszik: egy acéltar­tályban a nyersanj-agrészecskéket izzó forróságú forgószél gyors ol­vadásra bírja. A Szovjetunióban már meg is kezdték egy ilyen el­járást alkalmazó mű tervrajzának kidolgozását. — Megjelent a Népszabadság termelőszövetkezeti tanácsadója, amely sok ismeretet tartalmaz a termelőszövetkezeti tagok és ve­zetőségek számára. ’— a Televízió műsora: 18,30: Varázsszem. 19,30: TV Híradó; 19,45: Két ember sok hangszerrel; A Korda—Nánásy kettős játszik; 20.00: Micsoda éjszaka! Magyar film. 21,20: Gyermekeinkről; Bízó Gyula pedagógiai műsora. Eltemettük a nagybőgőt Jelentem, hociy a mözsi ci­gánybálon annak rendje és módja szerint eltemettük a nagybőgőt. A fontos szertartást több évszázados hagyomány szabályozza s Horváth István bálrendezőnek volt gondja rá, hogy ne rútítsa el semmi hiba a ksgyeletes aktust. Horváth Já­nos és Kovács Sándor, mint pa­pi személyek kitűnően látták el feladatukat, de beszámolónk nélkülözné a pontosságot, ha megfeledkeznénk Balázs Jó­zsefről, aki a rendezésnél segéd­kezett. A szertartás egyébként így zajlott le: A két pap díszbe öltözött, ha­talmas fehér kendőkbe bitgyo- lálták magukat, fejükre pedig papírcsákót illesztettek. A holt­tá nyilvánított nagybőgő a te­rem közepén nyúlt el, fehér le­pellel fedve, s végső búcsúként borral locsoltatott meg, miköz­ben a két pap a hagyományos és rituális rigmust szavalta: Pande muri falka, táj mulass a bőgőva...« aminek teljes szö­vege szabad fordításban igy hangzik: »Meghalt a nagybőgő, felkötötték az állát«. A gyere­kek apja bizony egy vasat se keresett s nincs is, aki keresne rájuk. Még asszony sincs, aki el­tartaná őket, de ha felnőnek majd, csak lesz valami kerese­tük. A gyászoló gyülekezet, első­sorban pedig az asszonyszemé­lyek eközben éktelen sivalko- dást csapnak s méltán, mert ha meggondoljuk, nem csekély do­log egy nagybőgő szerencsétlen és váratlan kimúlása s mindez pedig é^en a báli mulatság kellős közepén. Mindez azon­ban csak percekig tart. A sí- rás-rívással még nincs vége, va- lamennyiönk szívét összeszorít­ja a fájdalom, amikor a bőgő váratlan feltámad halottaiból, a gyászos jajveszékelést harsány nevetés váltja fel s a bált lehet folytatni, ott ahol az imént a bőgő halála miatt abbamaradt. A bőgőtemetás minden ci- gánymv.latság ősi szertartása, amit nem engednének el. A ré­gi szokásokból jóformán csak ez maradt meg, már a cigány­tánc is lassan kimegy a divat­ból. Tangó, foxtrott járja csak, s az ősi táncot, amely a huszár- verbunkosnak egyéni, a táncos leleményére, ügyességére hízott változata, alig tudják mér. A ruha is megváltozót*, a nők cif­ra, rikító ruhák helyett nylon- blúzt hordanak s a férfiak kö­zül is csak egy-kettő viseli a magasnyakú színes inget. De a bőgőtemetés megmaradt, mint utolsó, ma is eleven hagyomány. Mi értelme, mit akar jelképez­ni a nagybőgő hirtelen halála és váratlan feltámadása? Azt mondják, úgy van ez, mint az éleiben. Keletkezik és elmúlik minden, de az elmúlás felett =s diadalmaskodik az örök, foly­ton megújuló élet. Cs. L. A Juhépusztai Állami Gaz- J) daság felvételre keres uni- á verbális mezőgazdasági gép­szerelő képesítéssel rendel­kező SZERELŐKET Fizetés megeg)rezés szerint. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. (21) 3OOOO(X9OOG0OOOOG^ MAKULATÚRA ÚJSÁGPAPÍR i csökkentett áron kapható íj szekszárdi, dombóvári. Bony­hádi, Paksi MÉH-telepeken. Kg ára állami vállalatoknak 4, magáncsoknak 4.80. (26) Apróhirdetések Idősebb asszonyt keresek gyer­mek mellé, heti 6 órára. Cím a Kiadóban. (18) Feles kertészt leeres a Biritói Állami Gazdaság 5 kh-as konyha- kertészetébe. Jelentkezni ugyan­ott lehet. (13) Felhívjuk mindazon centrifuga tulajdonosokat, akiknek birtoká­ban a Hajdúsági Iparművek által gyártott centrifuga van, hogy centrifugájuk kicserélése érdeké- ! ben név és pontos lakcím feltün- | tetősével február 15-ig értesítsék j az alábbi címet: Hajdúsági Ipar- j művek Service Budapest, VI., ! Nagymező u. 43. (25) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG I A Magyor Szocialisto Munkáspárt Tolna megyei Bi.-otisága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imié Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15-17. Telefon: 20-13, 20-11 Készül o Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21. 2j-72 felelős vezető: Széli István V Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapro 11 Ft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents