Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-07 / 32. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 1980. fefrruár i­■A Egy mohamedán pap különös hitszónoklafa Gyógyítva nevelnek A Dzsumhurijet című török lap »Egy fiatal lelkész furcsa állítá­sai« címen beszámolót közöl ar­ról, hogy Konya város mecsetjé­ben‘egy hitszónok a következő beszédét tartotta a hívők előtt: »Azt mondják nektek, hogy a vi- lág.forog: ne higgyétek el! Állító­lag a Föld a Napnak egyik le­szakadt részecskéje: hazugság, ne higgyétek! Az ilyen dolgokat csak isten ismeri«. — A buzgó mu­zulmán ezután így folytatta: »A hitetlenek a mi szolgáink. Csak hadd találják fel a gépkocsit, rá­diót, stb. mi majd használjuk ta­lálmányaikat«. A tüzes ifjú pap beszéde után a mecset vezető papja lépett a szó székre és szükségesnek, látta he­lyesbíteni ifjú kollégájának buz­galmát. Kijelentette, hogy a mo­hamedán hit nem fordít hátat a pozitív tudományoknak és csak azokkal együtt haladhat.. A me­csetben összegyűlt hívők körében a tudománytalan fiatal pap állí­tásai hangos derültséget keltettek és az esetről felsőbb szerveknek jelentést tettek. „Volt egyszer egy icike-picike asszony. Ennek az icike-picike asszonynak volt egy icike-picike tehene. Az icike-picike tehén egy icike-picike istállóban lakott...” Rángatózik még az arca, eltorzul néha az ábrázata Béluskának, de azért lassan-lassan, néha-néha ki­mondja a c-betűt. Mert ennek az erőltetve icike-pickére fabrikált mesének pedagógiai, helyesebben: gyógypedagógiai célja van, be­szélni tanít. Elmondja Béluska ötször, elmondja tízszer meg ti­zenötször is és szűnnek a gátlá­sok, mosolyra derül a szem, min­den szépen kimondott c-betű, győzelem. Erzsi néni „angyalkái” Sötét, kicsiny szobában egy rozzant széken ül előttem, bot­jára támaszkodva Moós Erzsi néni. Magányos félig béna öregasszony. Szociális segélyből él és a szerető gondoskodás ad neki erőt az élethez. Mert Erzsi * néninek szorgalmas gondviselői ; Vannak. Diáklányok: A Kommu­nista'Ifjúsági Szövetség tagjai. ' Most is itt találok közülük ket­tőt a lakásán. Az egyik kislány apróíát készít a tüzeléshez, a másik pedig seprűvel a kezében szorgoskodik. — Mióta segítenek az Erzsi néninek a fiatalok? — Négy év óta. Nagyon meg­szerettem az én „angyalkáimat.” Minden évben mások jönnek, de •mind egyformák, mert jóság 'árad belőlük. Akik elvégezték az iskolát, azoknak is eszébe ju­tok, mert leveleket küldenek újévkor, karácsonykor, s arról Sém feledkeznek meg, hogy mi­kor van a névnapom. Balázsi Valika és Drávái Ma- ' rí a két „angyalka”, miután vé- ' geztek a munkával, odaülnek Erzsi néni mellé. Most már ele- vehebb lesz beszélgetésünk. — Mutasson a fiatalkori képei­ből, Erzsi néni! — javasolja Ba­i lázsi Vali. Erzsi néni a szekrényre mutat és a lányok már ugranak is, . hogy szétnézzenek benne. — Ott találjátok őket az alsó fiókban! Amikor megtalálják a képe­ket, dicsekedve mutogatják. • mintha a nagymamájuk képei • lennének, — Ugye, milyen csjnos volt az Erzsi néni lánykorában? — Megkérjük mondjon el né­hány dolgot az életéből Erzsi néni. A kérés hosszú gondolkodás­ra készteti, de miután elrendez­te gondolatait, sorolni kezdi. — Döbröközön születtem, az­tán édesapám Budapestre ke­rült, amikor második elemista lettem, akkor pedig már Fiumé- ben laktunk. A tengerészeti hi­vatalnál kapott állást az apám. Francia, német, olasz nyelvet tanultam gyermekkoromban. A szép Adriai-tengeri kikötővá­rosban jártam gimnáziumba. Aztán ismét visszakerültünk Budapestre. Az édesapámat ko­rán elvesztettem. Dombóvárra költöztünk, azóta is itt lakom. Az anyám szélütést kapott. A háztartás és a betegápolás mun­kái mellett kenyérről is kellett gondoskodnom. Magántanulókat készítettem elő a polgári iskolai vizsgákra. Szegény édesanyámat évtizedekig ápoltam. Mozdu­latlan, merev volt az egész teste. Egyedül emelgettem, s végül én is megrokkantam. In- szalagtáguéást kaptam. Az egész ifjú életem boldogság nélkül múlt el. Úgy elszállt, mintha nem is lett volna. — Mi a véleménye, most jobbak az emberek, mint néhány értizeddel ezelőtt voltak? — Sokkal jobbak.. Főleg a fia­talok. akik már új nevelést kap­tak. kevesebb bennünk az ön­zés. Ezek a kis „angyalkáim” mindenre képesek, csakhogy se­gítsenek nekem. Szabad idejük­ben takarítanak, felmossák a lakásomat elszaladnak a boltba, ha valamire szükségem van, sőt még a fürdőbe is elvisz néha ez a két kis „angyal”, a Marika, meg a Valika és jó alaposan le­mosnak. Amikor a lányok mo­ziba mennek, mindig benéznek hozzám és megkérdik hogy nincs-e valamire szükségem. — És a felnőtteken is lát vál­tozást? — Igen. Ök is jobbak, mint voltak. Azelőtt senki nem törő­dött az elárvult öregekkel. A hozzám hasonló, idős asszonyok legfeljebb koldulási engedélyt kaptak, s kiülhettek a templom­lépcsőre. Én kérem úgy látom, hogy az emberekben ma egyre jobban kifejeződik az igazi kép­mutatás nélküli jóság, a gyengé­ken való őszinte segíteniaka- rás. A múltkor a földművesszö­vetkezet vezetői például tud­tomra adták, hogy nem kell fi­zetnem az ebédért, mert ingyen ebédet biztosítanak. A gimná­zium tanárai pedig annyi pénzt adtak össze tüzelőre, hogy bő­ségesen van 'egész télen át tűzifám és szeífém. — Mutassa még a verseit is Erzsi néni — kérleli Marika, s ő engedelmeskedik. Előttem fekszenek egy magá­nyos szív belső önvallomásai. Nem az irodalmi értékük ha­nem inkább az őszinteségük van hatással az emberre. A versek alatt régi dátumok. A megálmo­dott, de meg nem valósulha­tott boldogság utáni vágyako­zás, ami a versekből kiérződik, s meghatja a sorok olvasóját. Kint alkonyodik. A lányok számára nemsokára megkezdőd­nek a tanuló órák. Búcsúzunk Erzsi nénitől. Valika a kertajtó­ból még visszaszól. — Majd vasárnap megint el­jövünk Erzsi néni! (Haypál) A szekszárdi gimnázium orvosi rendelőjében voltam tanúja Pin­tér István, gyógypedagógiai tanár foglalkozásának. Egymásnak ad­ják a kilincset a beszédhibás gye­rekek. E, F.. tízéves kisfiú nem tudja a betűket, szótagokat logi­kai sorrendben kapcsolni. Kép helyett péket mond, kút helyett utkot mond. Kétszer bukott már az iskolában. A. M. nyolcéves kislány hatéves korában kezdett csak beszélni. Ny. M. 14 éves fiú hadar, beszéde érthetetlen, kap­kodó., Egy nyolcéves kislány be­szédéből 13 betű hiányzik. Van, aki négy—Öt, vagy több betűt nem tud kiképezni van, aki da­dog, a beszédhibás esetek széles skálájával ismerkedhet meg itt az ember. Könnyen szerencsétlenné válhat a beszédhibás gyerek. A beszéd­hibának bonyolult okai vannak, amelyek idegrendszeri rendellenes ségekhez vezethetők vissza. A hi­bás beszédű gyereket társai az iskolában kigúnyolják, utánoz­zák, kinevetik, s ez zárkózottság­ra emberkerülésre, kisebbségi ér_ zések kifejlődésére vezet. Ezeket a gyerekeket gyógyítva nevelni gyönyörű hivatás az emberszere­tet magasztos megnyilvánulása. Nagy-nagy türelmet kíván ez a hivatás. Pintér Istvánt csodálat­tal néztem, hallgattam, s arra gon­doltam: milyen kevesen ismerik a gyógypedagógusok munkáját! Pe­dig nagy társadalmi értéke van ennek a' munkának, embereket emelnek fel, gyógyítva nevelnek, s nagyon sokan köszönhetik ne­kik a boldogságukat. A szekszárdi gimnázium orvosi rendelőjében tudtam meg Pintér Istvántól azt is hogy megyénk az országban élen jár a beszédhibák leküzdésében. Ide a gimnázium orvosi rendelőjébe 156 beszédhi­bás jár foglalkozásra. Kik és honnét jönnek ide? Fő­leg gyerekek a megye egész terü­letéről: Tolnáról, Szálkáiról, Dunaföldvárról, Mözsről, Bony- hádról, Pálfáról, Alsónyékről, KakasdróV és még sok más köz­ségből. Tsz-tagok, pedagógusok, gépkocsivezetők, orvosok, pincé­rek tisztviselők gyermekei járnak ide. Da járnak felnőttek is. Olyan felnőttek, akiknek gyermekko­rukban nem adatott meg az al­kalom, most próbálják kihasznál, ni a lehetőségeket. A gyógyítás teljesen ingyenes. Megyénk a beszédhiba felszá­molásában újabb, nagy lépés előtt áll. Gyógypedagógusok, orvosok térképezik fel a megyét és biztos adatokat szereznek hol, milyen, mennyi beszédhibás gyermek van. S a gyógyítva nevelésre bevonják majd az általános iskolai, közép­iskolai pedagógusokat és az óvó­nőket is. Az eddigi eredmények és azok az eredmények, amelyeket a gyógypedagógusok, orvosok és a pedagógusok lelkes áldozatkész munkájától várunk a humanitás, az emberszéretet nagyszerű, be­szédes megnyilvánulása. (gyenis) Eleven az Ifjúsági élei a tengelici Petőfi Tsz-ben h A tengelioi’ Petőfi Termelőszö­vetkezet fiataljai 3000 forint pénz­jutalmat kaptak''az országos hib­ridkukorica-termesztési verseny­ben. elért eredményeikért. A pén­zén a fiatalok közül a legjobb munkát végzők a nyárön sátortá­borban üdülnek. Hosszas előkészítő munka után e hónap 4-én este nagy sikerrel mutatták be a szövetkezet fiatal­jai- a Pettyes című színdarabot. A színdarab betanításában főként Sudár Ágnesnek volt nagy sze­repe, A Petőfi Tsz fiataljai népi tánc- számokkal, szólóénekesekkel és szavalatokkal vesznek részt az április 4-i megyei ifjúsági sereg­szemlén . A Petőfi Termelőszövetkezetet az Április 4. Gépgyár munkásai patronálják. Ä munkások meg­hívták budapesti vendégszerep­lésre a KISZ-szervezet népi tánc- csoportját. Nagyszabású parkosítási tervet dolgoztak ki a szövetkezet fia­taljai. Többek között vállalták, hogy 2000 facsemetét ültetnek az idén. Vállalásuk egy részét már teljesítették. Ezidáig több mint 500 facsemetét ültettek el. A szövetkezet vezetőinek javas­latára a tsz öltözőt építtet a fia­talok részére a sportpályán. Az öltözőt vízvezetékkel és zuhanyo­zóval is ellátják. BUKFENC Horváth Pistát mindenki csak Bukfencnek, szólította. így ismerte őt a műhelyfőnök, a fűtőházfőnök, meg az igazgatóság főosztályveze­tője is. Mert Bukfenc híre eljutott - messzire, túl a futőház határain is. .! A Bukfenc név még akkor ragadt rá, amikor az ipart tanulta, ami­kor először ismerkedett a kazán- csőpréssel... Kimustrált, vén zörgő-»csontú« 375-ös gépet tolattak az akna fölé. Félévszázad óta húzta az igát az Öreg jószág. Elkoptak, meg fel­újították alkatrészeit. Hat hónapig kint csörgött-szuszogott a vágá­nyok között, és utána egy hó- . napig javították. Nemcsak azért tartott egy hónapig a javítás, mert inasok, végezték, oktatóik felügyelete mellett, hanem mert -— hogy ismételjem — öreg volt szegény jószág. A gép javítását nem is vállalta el valamirevaló kazánkovács. Ha lakatost küldtek a géphez — be­teget jelentett. A hegesztő meg arra hivatkozott, hogy a láng elégeti a rossz lemezt: nincs sem­mi értelme pocsékolni a gázt, még kevésbé a hegesztő amúgyis túl­zsúfolt munkaidejét... S még eh­hez hozzá kell tenni azt is; a mű­vezetők sem szívesen vállalták a felelősséget a gépért, vállvonogat­va utasították el a munkát. (Ké­sőbb az is kitudódott, hogy a nagy huzavona a pénz miatt volt: nem lehet a munkán »ke­resni«.) A háromhetvenötöst senki nem vállalta, rámaradt az inasokra. Bódogh B. Pista bácsi volt az inasok főoktatója, ö szállta meg az öreg gépet, csintalan kamaszai­val. A mázsás hajtórudat szerelték le elsőnek. A dugattyúkra csak ezután került sor, majd kiszedték a csöveket a kazánból' A tűzros­télyt, a vízpumpákat, a biztosító szelepeket is leszerelték, s a szárnyaszegett gép mellé rakták. A gép alkatrészeit — amelyiket lehetett — kijavították, a javít­hatatlan helyébe újat vételeztek a raktárból. Két hét alatt az alkat­részek nagy részét kijavították. A fűtőházfőnök egyik körútja alkal­mával a tanulókhoz is odament. Maszatos képű, olajos ruhájú kis ördögfiókákhoz hasonlítottak a gyerekek. Horváth Pista a füst­szekrényben dolgozott. Dol­gozott, mert szokásától eltérően reggel nagy veszekedések után bújt csak be a füstszekrénybe, azzal a fogadalommal, hogy ad­dig onnan nem jön ki, míg az összes csövet be nem px’éselte. Közel járt már a nap a delelő- höz. A gyerekek a gép körül dol­gozgattak. Észre sem . vették, amint a főnök közéjük ért, és be­szélgetni kezdett az oktatóval, Bó­dogh B. Pista bácsival... — Pista bácsi — szólt a főnök az oktatóhoz — át kellene ezt a gépet .építeni légfékesre. A gyere­kekre rá lehetne bízni az egyik öreg kompresszor felújítását. — Vállalnák a fiúk? — Rajzok vannak-e? — Itt vannak nálam, nézze meg. Pista bácsi leült, térdén tere­gette ki a rajzot, hümmögött hoz­zá egy kicsit, erős bütykös ujjú­val szántotta egy darabig a vo­nalak összevisszaságát, gondol­kodott, s csak azután nyilatkozott: — Megcsináljuk. Várjon csak! Szólok a gyerekeknek. — Fiúk, hagyjátok abba a mun­kát. A tanulók mind köré sereglet- tek. — Kompresszort kellene sze­relni a masinára, itt a rajz, a kompresszor meg a raktárban. Meg tudjuk csinálni? — Meg hát, persze, csak hosz- szabb időt adjanak rá. Ne futká- roztassanak bennünket, akkor méglesz! — összevissza kiabáltak a gyerekek. Pista bácsi tudta, hogy .a gép kompresszorral hagy­ja majd el az aknát... Horváth Bista, ném szállt le a füstszekrényből, dérékig kihajolt a lyukon, úgy szólt ki: — Ti megcsináljátok? Még soha nem voit kezetekben kompresszor. Bukfencet, három bukfencet vetek, ha működni, fog! Társai csak nevettek rajta. Másnap, harmadnap, a tanuló- brigád egy része a mozdonyt, má­sik része a kompresszort javította. Két hét múlva már felszerelték a mozdonyra a , kompresszort. A próbanyomást kibírta a kazán — jól préselte a csöveket a Pista gyerek — az első felfűtés is a ta­nulók munkáját dicsérte... A próbajáratot a fűtőház ud­varán .tartották. Bódogh B. Pista bácsi volt a vezér, a gyerekek tü­zeltek, és a gépen csüngtek.. Az udvar közepén, amikor Pista bá­csi bekapcsolta a kompresszort, egyenletesen szuszogott a gép és a műszer mutatta: telik a tartál* levegővel... A gyerekek Horváth Pistát ke resték. Pista gyerek a mozdony elején kapaszkodott. Nagy unszo­lásra szánta csak el magát, hogy az ígéretét beváltsa: három göm­bölyű bukfencre... A bukfencek megtekintésére szépszámú közönség gyűlt egybe. S hangos szóval biztatták, hogy ráadást is adjon... A próbaút sikerült, a bukfencek is szabályosak voltak. Pista más­nap az oktatóhoz ment: — Ne haragudjon Pista bácsi, de szeretném magát megkérni, hogy feléjtse el, ne hozza többet a fiúk eszébe a bukfencet. És... és... ez többet nem ismétlődik meg... küldjön engem kompresz- szort szerelni... Horváth Pistát elküldték kompresszort szerelni. Hegeszteni is megtanult, értett az esztevgá- lyozáshoz is, mire kezébe kapta a szakmunkás oklevelet. A múlt héten pedig azt hallottam, hogy a szakma ifjú mestere jelvényt is megkapta. A név, a Bukfenc, Pistán ma­radt, pedig már nagyon sokan nem emlékeznek a névadást elő­idéző történetre... Pj-

Next

/
Thumbnails
Contents