Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

lOCO. február 2. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 IC o « í tóink ír j ú h t Megválasztották a szövetkezeti vezetőket Medinán Január 29-én, délután 3 ór$. A A községi kultúrotthon felé hul­lámzik a falu dolgozó parasztsága. A kultúrházban már ülnek néhá- nyan. Halk zsibongás töjti meg a nagytermet. Beszélgetnek. Itt-otf gondterhelt arcokat látni, az em­berek vitatkoznak egymással. Má­sutt mosolygó, nevetgéld asszo­nyok állnak. Nagy nap van ma Medinán- Be­fejeződött a község mezőgazdasá­gának szocialista átszervezése. A közös gazdaság megalakításával kapcsolatos ügyek intézése végeit jöttek egybe a falu lakói. Közben az idő elmúlt, a nagy­teremben sem maradt már ülő­hely, sőt a két kisebb terem is zsúfolásig» telt. Valamennyién itt vannak, akik az elmúlt hetekben írták alá a belépési nyilatkozatot. Kezdetét yesZi Medina községben a szövetkezet alakuló gyűlése. El­sőnek a szövetkezet nevét illetően döntenek. Az egybehangzó véle­mények alapján Medina község egyetlen közös gazdasága Béke Tsz néven szerepel majd. Amíg bent folyt a beszélgetés, az elmúlt hetek eseményeit idéz­ték fel, addig a másik teremben a visszavonuló jelölő bizottság tag­jai tanácskoztak, megbeszélték, hogy kiket javasoljanak a szövet­kezet vezetőségébe. A javaslatot elsőnek az elnökre tette meg a jelölő bizottság, s jól. Bizonyság erre, hogy az alakuló gyűlés a jelölő bizottság által ja­vasolt Rafajlovics Milánt, a köz­ségi tanács vb. elnökét választottá meg a közös gazdaság vezetőjévé. Az elnökhelyettes Kelemen József lett, aki eddig is mintaszerűen gazdálkodott az öt holdján. Annak rendje szerint megválasztották az ellenőrző bizottság, a fegyelmi bi. zottság és a szociális bizottság tag­jait is. Végül pedig kérte a köz­gyűlés, hogy kezdődjék el Medina határában a földek rendezése, a nagytablák kialakítása. Dombi Péter Több árugabenát termelünk és növeljük az állattenyésztés hozamát” Kitüntetések a magyar sajtó napja alkalmából Nem mindennapi esemény szín, helye volt a legutóbbi pénteken Balraapd község kul túr háza. Itt tartotta éyvégi zárszámadó közgyűlését a helybeli Béke Ter­melőszövetkezet. A vezetőség be­számolóját Ruppen János, a szö­vetkezet alnöknelyettese tartotta. Foglalkozott azzal, hogy az elmúlt évi eredmények nem lebecsülen­dők. Néhány fillér híjján a szö­vetkezet 35 forintot osztott egy- egy munkaegységre. Ez nem sok, de ha figyelembe vesszük, hogy a szövetkezet vagyona egy év alatt több mint félmillió forinttal nö­vekedett, akkor elégedettek lehe­tünk. Ez azt is jelenti, hogy a dal- mandi Béke Tsz tavaly szilárd alapokra helyezte gazdaságát. Ezért határozhatunk úgy, hogy ebben az évben növeljük az állat- tenyésztést és az állatok hozamát. El akarjuk érni, hogy ebben a gazdasági évben legalább négy hold földre jusson egy számosál­lat, és egy-egy tehén több tejet adjon, mint tavaly. Sok szó esett a beszámolóban és különösen az utána következő vitában az áru­termelés fokozásának lehetőségei­ről, feladatairól. A közgyűlés úgy foglalt állást, hogy az idén sokkal több árut ad az országnak Dal- mar.d termelőszövetkezeti község, mint az elmúlt esztendőben. Ezt célozza az az intézkedés is, mely szerint kidolgoznak egy premizá­lási rendszert, amit a szövetkezet tagjai kérnek, igényelnek. Aki jól dolgozik, többet termel a terveiő- írásnál, az részesüljön prémium­ban. A közgyűlés befejezése után a szövetkezet tagjai átvették az évi munkájuk után járó pénzösszeget és utána vidáman szórakoztak reggelig. Schiffer József Mardosó lelkiismeret Nem tudott elaludni. Hajszás napja volt. Ha az idegmunka megkínozta mindig álmatlanság lépett fel nála az utóbbi idő­ben. Reggel a foga is fájt. A telihold fényének egy csík­ja beszűrődött a függöny hasa- dekán. Sokáig bámulta a fény- nyalábot. A felesége megfor­dult álmában. A csendben szunnyadó asszonyra nézett. Vi­lágos bőre most sötétszínűnek tetézett. A száját félig nyitva tartotta. Megpróbált ő is elaludni. Be­hunyta a szemét. Most a teljes sötétség mélyéről váratlanul egp meleg tekintetű, panaszos fáj­dalmat sugárzó szempárt idéz­tek fel gondolatai, s nyomban megjelent lelki szemei előtt a szempár gazdája is. A mai dél- előttön látta életében először. Alacsony, rosszul öltözött kis nőcske. Most helyezték nem­rég a körzetébe. Amikor reg­gel elindult az autóbuzszal, tervbe vette, hogy meglátogatja és ellátja instrukciókkal. Főleg az adminisztráció terén. Mert az újdonsült gyógyszerészek kö­zül kevesen szeretnek admi­nisztrálni. Fiatal, csinos lányra gondolt, s egy pillanat alatt kiábrándult, amikor megpillan­totta. Udvarias bókkal akart ráköszönteni, s a csalódás mo­gorva gorombaságot váltott ki belőle. A fogfájása is felújult. A hibák, amelyek elé tárultak, nem voltak nagyok. Sértő sza­vakat használt, az alacsony kis nő csak hallgatott. Nem véde­kezett. Nem szabadkozott. De miért nem? Esze van neki! — Munkáslányból lett diplomás! Miért nem szólt hát semmit? Kutyaugatás zökkentette ki gondolataiból. Kinyitotta a sze­mét. Ugylátszik a holdat felhő takarta el, mert a függöny ha- sadékán beszűrődő fénycsík el­tűnt a szobából. Arcát a párná­ba fúrta, s megpróbált másra gondolni. Valami régi, kellemes emlékre. Nem sikerült. A pana­szos. parna szemek ismét kísér­teni kezdtek, s megjelent újból képzeletében a gazdájuk is. Ta­lán a gorombaság annyira meg­sértette, hogy képtelen volt a beszédre? Nyilait át agyán a szörnyű felismerés. Meglehet, hogy elsírta volna magát, ha beszélnie kellett volna. A hir­telen keletkezett új gondolatok hatására érezte, hogy elpirul. Eszébe jutott, hogy ismerőse, akinek feleségével együtt dol­gozik, amikor megjött a párt­kongresszusról és elbeszélgetett t'eie, azt mondta, úgy kell a jö­vőben minden vezető poszton lepő embernek irányítani, hogy ne sértse meg a beosztottjait. Úgy adjon utasítást, úgy kriti­záljon, úgy tegyen megjegyzé­seket, hogy cselekedetével soha senkit ne sértsen meg önérzeté­ben. A legfontosabb, hogy min­denkiben az érző embert tisz­telje és saját magát se tartsa soha többnek, csak egy ember­nek. Most már a gondolatok özöne lepte el az agyát. Sajnálni kezd­te a zavartan viselkedő, bánatos nézésű lányt, aki bizonyára na­gyon magányos új munka­helyén, s aki talán koplalja a megértést, a jósápot, a szere- tetet. Igen. Mert minden em­ber, a legfiatalabbtól, a legöre­gebbik mind megértésre és sze­rétéire vágyik. S ha egyedül él valaki, új környezetben és nincs barátja a közelben, annak keserves az élete. Az még a go­rombaságra is másként reagál. Alinak ahhoz sincs ereje, hogy cinikus gorombasággal vissza­vágjon. Felemelte az éjjeli szekrény lapjáról karóráját. A foszfor- eszkáló számlap két órát muta­tott. Utolsó kétségbeesett kísér­letet tett az alvásra, de nem si­került. Felkeltette a feleségét. A félálomban levő asszony meg­szokott mozdulattal fonta kar­jait a nyaka köré. Melegség áradt belőle, de eltolta magától. Az asszony méltatlankodni kez­dett, amiért csak úgy céltalanul felkeltette, de amikor tudomá­sára hozta, hogy az új kollega­nőjével kapcsolatban akar el­mondani néhány dolgot, éberen figyelni kezdett. Hajnali kakaskukorékolás ve­tett véget beszédjének. Amikor kiöntötte minden gondolatát, az asszony meghatódott hangon suttogta: — Ha mégegyszer elmégy, leérj bocsá'iiatot tőle. Félkönyekre támaszkodott, s úgy nézett a feleségére. Az asz- szony arca nedves volt a köny- nyektől, mégis mosolygott. Megsimogatta puha tenyeré­vel férje borostás arcát, s most már hangosabban mondta: — Te Oszkár, amióta kommu­nista ismerőseid vannak, én úgy érzem sokkal jobb ember let­tél. Azelőtt nem csináltál ma­gadnak ilyesmiből problémát. HAYPÁL TIBOR Az Országház Munkácsy termé­ben hétfőn a magyar sajtó napja alkalmából kitüntetéseket nyúj­tottak át. * A kitüntetések átadásánál jelen vol: Nemes Dezső, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, Szir­mai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Szakasits Árpád, a Ma­gyar Űjságírók Országos Szövetsé­gének elnöke, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának tagja, Naményi Géza, a Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatalának vezetője. A kormányldtüntetéseket Kris­tóf István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának titkára nyújtot­ta át. Munka Érdemrenddel tüntették ki Bognár Károlyt, a Népszabad­ság szerkesztőbizottságának he­lyettes vezetőjét, Darvasi Istvánt, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs-propaganda osztályának helyettes vezetőjét, dr. Garam Jó. zsefet, a Figyelő című hetilap fő­szerkesztőjét, Paál Ferencet, a Magyar Nemzet szerkesztőbizott­ságának tagját, Várnai Vilmost, a Magyar Rádió és Televízió agi- taciós és propaganda főosztályá­nak vezetőjét. Több újságíró Szo­cialista Munkáért Érdemérem, il­letve Munka Érdemérem kitünte­tésben részesült—köztük Ullmann József elvtárs, a Tolna megyei Népújság olvasószerkesztője is. Benke Valéria művelődésügyi miniszter első ízben nyújtotta át a Rózsa Ferenc-díj oklevelét, em­lékérmét és a velejáró pénzjutal­mat. Új hasítógép a Dunaföldvári Cipész KTSz-nél A Dunaföldvári Cipész KTSZ- nek éveken keresztül okozott ko­moly nehézséget, hogy nem volt a szövetkezetnek hasítógépe, így a gumicsizma gyártásához — napi 400 pár csizma készül már a szö­vetkezet gumis üzemében — fel­használt hulladékgumit nem tud­ták a szükséges vastagságúra ha­sítani. Ezt a munkát a Simontor- nyai Bőrgyárral kellett elvégez­tetni. Hetenként egy autórako­mányt tett ki a hasításra kerülő használt autógumi mennyisége. Ma már -otthon« végzik ezt a munkát. A Simontornyai Bőr­- ' rtan ugyanis a múlt évben fel­fedeztek egy kiselejtezett, a há­ború óta használaton kívül lévő hasítógópet, amely még akkor ment tönkre, amikor a front át­vonult a községen. Eredeti for­májúban nem is lehetett használ­ni, szerkezeté deformálódott. A 200 centiméter vágószélességü gé­pet azonban »megrövidítettél:« 130 centiméteresre — a gyár karban­tartói alakították át a szövetkezet állományonkívüli béralapja ter­hére —, miután a ktsz megvásá­rolta a kiselejtezett gépet. 1. fokozat: Rényi Péter, a Nép-* szabadság szerkesztőbizottságának helyettes vezetője, Baktai Ferenc, a Népszava rovatvezetője. 2. fokozat: Árkus István, a Népszabadság rovatvezetője, Ruf- fy Péter, a Magyar Nemzet fő­munkatársa. 3. fokozat: Dutka Mária, a Ma­gyar Nemzet munkatársa, Grnnd- pierre Lajos, a Hajdú-Bihari Napló felelős szerkesztőhelycttese. Kristóf István beszédet mondott a kitüntetések alkalmából, hang­súlyozta: ma milliók hallgatják a rádiót, olvassák lapjainkat, s milliók tekintenek elismeréssel arra, ami jó ebben a munkában* Él bennük a várakozás, az igény, hogy sajtónk dolgozói a nép oda­adó szolgálatában állandóan ja­vítsák munkájukat. Ez a megtisz­telő várakozás nagy felelősséget ró a sajtó munkatársaira, akik ezt büszkén és örömmel vállalják, mert annak hangsúlyozását je­lenti, hogy újságírók, lapot előál­lító nyomdászok, a rádió és tele­vízió műszaki dolgozói — a lapot, a tömegekhez eljuttató terjesztők, postások — magasztos ügy szolgá­latában fáradoznak. Harcoljanak a sajtó munkatársai bátran az élet új és haladó jelen­ségeinek győzelemre juttatásáért: tegyék mozgósító erejűvé azt az alapvető igazságot, hogy a nép jobb élete, hazánk gazdasága és ereje a jobb munkától függ. Építő bírálattal, megalkuvás nélkül, szenvedélyesen lépjenek fel a szó. cialista építés útjában álló laza­ságok és fegyelmezetlenségek, fo­gyatékosságok és mulasztások eL len, tekintsék fontos feladatuknak az új, a szocialista ember jellemé­nek, erkölcsének, tudatának ál­landó formálását, harcoljanak az önzés, az önhittség és megannyi egyéb, a múltból ittmaradt, a szó. cialista embertől idegen, káros tu­lajdonságok ellen. Kívánom, hogy soha nem feled­ve nagy elődeink példamutatását, állandóan tanulva és merítve a magyar sajtó forradalmi hagyo­mányaiból, munkálkodjanak to­vább népünk javára. A kitüntetettek nevében Árkus István, a Népszabadság rovatve­zetője mondott köszönetét. PUTLITZ: Nem etországból—) ( Németországba (25) A müncheni barna pártvezető­séget hivatalosan meghívták Ber­linbe a kormányalakítással kap­csolatos tárgyalásokra. Luxus­autók hosszú sorában érkeztek meg az urak, és a V/ilhelmplat- zon, az előkelő »Kaiserhof«-ban szálltak meg, amely erre az időre az utcára rakta egyéb vendégit. Sajtóosztálybeli dolgozószobám a volt Friedrich Leopold-palotáben pontosan a szállodával szemben feküdt, így íróasztalom mellől fi­gyelhettem meg ennek a hajtó­kákkal, parancsőrtiszti zsinórok- kel és paszományokkal felcicomá- zott csapatnak a zajos bevonulá­sát. Az embernek szinte az volt a benyomása, hogy a farsangot hirtelen pár hónappal előrehe­lyezték. Ilyenek voltak hát azok az emberek, akiktől a nép leírhatatlan nyomorúságából való megváltását remélte. Figyelmébe ajánlottam Leersnek ezt az ellent mondást, ö sem találta valami szépnek ezt a színházat, de meg­nyugtatott és a következő kije­lentést tette: — Minden a Führeren múlik. 0 a nép embere, és két lábbal áll a földön, ö majd idejében gon­doskodni fog róla, hogy leoperál- j.-k ezeket a kinövéseket. Minden este kommünikét kel­lett leadnunk a tárgyalások me­netéről. Kommünikénk anyaga többnyire abból a szerfölött ud­varias és korrekt levélváltásból állott, amelyben az igen tisztelt Herr Hitler és az igen tisztelt Herr Meissner, a Hindenburg-íéle elnöki hivatal főnöke, egymást kölcsönösen biztosították kiváló tiszteletükről. A levelek tartalma már korántsem volt ilyen harmo­nikus. Az igen tisztelt Herr Hitler a birodalmi kancellárságra pályá­zott, és a teljes hatalmat köve­telte. A katonai kamarilla vi­szont csak pár miniszteri bársony­székkel akarta kielégíteni, az ■»öregúr« meg látni sem akarta ezt a Hitler Adolfot. S amikor ‘'' s’ -n-kelletlen végül is fo­gadnia kellett, le sem ültette, áll­ni hagyta, mint valami közönsé­ges bakát. A kihallgatás után pe­dig így nyilatkozott Meissnernek: — Ezzel a cseh őrvezetővel nem ülök le!... És egy ilyen mihasznát, akire még a rekrutáimat sem bíz­nám rá, egy ilyet akar maga bi­rodalmi kancellárnak megtenni? Dolguk végezetlenül tértek te­hát vissza Münchenbe a luxus­autók horogkeresztes zászlócs­káikkal és felzsinórozott utasaik­kal. Nem maradt más halra: Sehleicher úrnak magának kel­lett gondoskodnia arról,. hogy megszerezze a szükséges tömeg­bázist a kormány részére, melyet most ő vett át. Ellentétben Herr von Paperinr.l és báróival, akik kizárólag saját szűklátókörű osztályérdckciknck megfelelően kormányoztak, vol­tak Schleiehernek bizonyos általa nosabb elképzelései. Szívesen vet­te, ha »katonazubbonyos gondol­kodónak« vagy »szociális tábor­noknak« nevezték. Hozzá legköze­lebb álló ideológusainak egyike az én közvetlen főnököm volt, a bi­rodalmi sajtófőnöknek kinevezett Ma.rcks őrnagy, az ismert göttjn- gai történész fia, a Bendler- strasse intellektuelle vált, szem­üveges vezérkari tisztje. Ami Schleicher tábornok »nem zeti összefogását« illeti, hát az tel­jesen konfúzus zagyvalék volt. De Németországban rn.iridig akadtak szervezetek, testületek és főleg politikai misztikusok, akik lelkesedte!: a »porosz katonai szo­cializmus« védjegyű eszme-kok­télért. Ezeksek a köreit Schlei­cher tábornoknak tehát maga kö­ré kellett csoportosítania, ha meg akarta valósítani a szélső jobbol­daltól a szélső baloldalig terjedő »nemzeti erők« összefogását, — Ezek a körök azután maguk jöt-

Next

/
Thumbnails
Contents