Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

lOCO. február 2.

TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG

3

IC

o «

í tóink ír j ú h t

Megválasztották a szövetkezeti vezetőket

Medinán

Január 29-én, délután 3 ór$. A A községi kultúrotthon felé hullámzik a falu dolgozó parasztsága. A kultúrházban már ülnek néhá- nyan. Halk zsibongás töjti meg a nagytermet. Beszélgetnek. Itt-otf gondterhelt arcokat látni, az emberek vitatkoznak egymással. Másutt mosolygó, nevetgéld asszonyok állnak.

Nagy nap van ma Medinán- Befejeződött a község mezőgazdaságának szocialista átszervezése. A közös gazdaság megalakításával kapcsolatos ügyek intézése végeit jöttek egybe a falu lakói.

Közben az idő elmúlt, a nagyteremben sem maradt már ülőhely, sőt a két kisebb terem is zsúfolásig» telt. Valamennyién itt vannak, akik az elmúlt hetekben írták alá a belépési nyilatkozatot. Kezdetét yesZi Medina községben a szövetkezet alakuló gyűlése. Elsőnek a szövetkezet nevét illetően döntenek. Az egybehangzó vélemények alapján Medina község egyetlen közös gazdasága Béke Tsz néven szerepel majd.

Amíg bent folyt a beszélgetés, az elmúlt hetek eseményeit idézték fel, addig a másik teremben a visszavonuló jelölő bizottság tagjai tanácskoztak, megbeszélték, hogy kiket javasoljanak a szövetkezet vezetőségébe.

A javaslatot elsőnek az elnökre tette meg a jelölő bizottság, s jól. Bizonyság erre, hogy az alakuló gyűlés a jelölő bizottság által javasolt Rafajlovics Milánt, a községi tanács vb. elnökét választottá meg a közös gazdaság vezetőjévé.

Az elnökhelyettes Kelemen József lett, aki eddig is mintaszerűen gazdálkodott az öt holdján. Annak rendje szerint megválasztották az ellenőrző bizottság, a fegyelmi bi. zottság és a szociális bizottság tagjait is. Végül pedig kérte a közgyűlés, hogy kezdődjék el Medina határában a földek rendezése, a nagytablák kialakítása.

Dombi Péter

Több árugabenát termelünk és növeljük az állattenyésztés hozamát”

Kitüntetések a magyar sajtó napja alkalmából

Nem mindennapi esemény szín, helye volt a legutóbbi pénteken Balraapd község kul túr háza.

Itt tartotta éyvégi zárszámadó közgyűlését a helybeli Béke Termelőszövetkezet. A vezetőség beszámolóját Ruppen János, a szövetkezet alnöknelyettese tartotta. Foglalkozott azzal, hogy az elmúlt évi eredmények nem lebecsülendők. Néhány fillér híjján a szövetkezet 35 forintot osztott egy- egy munkaegységre. Ez nem sok, de ha figyelembe vesszük, hogy a szövetkezet vagyona egy év alatt több mint félmillió forinttal növekedett, akkor elégedettek lehetünk. Ez azt is jelenti, hogy a dal- mandi Béke Tsz tavaly szilárd alapokra helyezte gazdaságát. Ezért határozhatunk úgy, hogy ebben az évben növeljük az állat- tenyésztést és az állatok hozamát. El akarjuk érni, hogy ebben a gazdasági évben legalább négy

hold földre jusson egy számosállat, és egy-egy tehén több tejet adjon, mint tavaly. Sok szó esett a beszámolóban és különösen az utána következő vitában az árutermelés fokozásának lehetőségeiről, feladatairól. A közgyűlés úgy foglalt állást, hogy az idén sokkal több árut ad az országnak Dal- mar.d termelőszövetkezeti község, mint az elmúlt esztendőben. Ezt célozza az az intézkedés is, mely szerint kidolgoznak egy premizálási rendszert, amit a szövetkezet tagjai kérnek, igényelnek. Aki jól dolgozik, többet termel a terveiő- írásnál, az részesüljön prémiumban.

A közgyűlés befejezése után a szövetkezet tagjai átvették az évi munkájuk után járó pénzösszeget és utána vidáman szórakoztak reggelig.

Schiffer József

Mardosó lelkiismeret

Nem tudott elaludni. Hajszás napja volt. Ha az idegmunka megkínozta mindig álmatlanság lépett fel nála az utóbbi időben. Reggel a foga is fájt.

A telihold fényének egy csíkja beszűrődött a függöny hasa- dekán. Sokáig bámulta a fény- nyalábot. A felesége megfordult álmában. A csendben szunnyadó asszonyra nézett. Világos bőre most sötétszínűnek tetézett. A száját félig nyitva tartotta.

Megpróbált ő is elaludni. Behunyta a szemét. Most a teljes sötétség mélyéről váratlanul egp meleg tekintetű, panaszos fájdalmat sugárzó szempárt idéztek fel gondolatai, s nyomban megjelent lelki szemei előtt a szempár gazdája is. A mai dél- előttön látta életében először. Alacsony, rosszul öltözött kis nőcske. Most helyezték nemrég a körzetébe. Amikor reggel elindult az autóbuzszal, tervbe vette, hogy meglátogatja és ellátja instrukciókkal. Főleg az adminisztráció terén. Mert az újdonsült gyógyszerészek közül kevesen szeretnek adminisztrálni. Fiatal, csinos lányra gondolt, s egy pillanat alatt kiábrándult, amikor megpillantotta. Udvarias bókkal akart ráköszönteni, s a csalódás mogorva gorombaságot váltott ki belőle. A fogfájása is felújult. A hibák, amelyek elé tárultak, nem voltak nagyok. Sértő szavakat használt, az alacsony kis nő csak hallgatott. Nem védekezett. Nem szabadkozott. De miért nem? Esze van neki! — Munkáslányból lett diplomás! Miért nem szólt hát semmit?

Kutyaugatás zökkentette ki gondolataiból. Kinyitotta a szemét. Ugylátszik a holdat felhő takarta el, mert a függöny ha- sadékán beszűrődő fénycsík eltűnt a szobából. Arcát a párnába fúrta, s megpróbált másra gondolni. Valami régi, kellemes emlékre. Nem sikerült. A panaszos. parna szemek ismét kísérteni kezdtek, s megjelent újból képzeletében a gazdájuk is. Talán a gorombaság annyira megsértette, hogy képtelen volt a beszédre? Nyilait át agyán a szörnyű felismerés. Meglehet, hogy elsírta volna magát, ha beszélnie kellett volna. A hirtelen keletkezett új gondolatok hatására érezte, hogy elpirul. Eszébe jutott, hogy ismerőse,

akinek feleségével együtt dolgozik, amikor megjött a pártkongresszusról és elbeszélgetett t'eie, azt mondta, úgy kell a jövőben minden vezető poszton lepő embernek irányítani, hogy ne sértse meg a beosztottjait. Úgy adjon utasítást, úgy kritizáljon, úgy tegyen megjegyzéseket, hogy cselekedetével soha senkit ne sértsen meg önérzetében. A legfontosabb, hogy mindenkiben az érző embert tisztelje és saját magát se tartsa soha többnek, csak egy embernek.

Most már a gondolatok özöne lepte el az agyát. Sajnálni kezdte a zavartan viselkedő, bánatos nézésű lányt, aki bizonyára nagyon magányos új munkahelyén, s aki talán koplalja a megértést, a jósápot, a szere- tetet. Igen. Mert minden ember, a legfiatalabbtól, a legöregebbik mind megértésre és szerétéire vágyik. S ha egyedül él valaki, új környezetben és nincs barátja a közelben, annak keserves az élete. Az még a gorombaságra is másként reagál. Alinak ahhoz sincs ereje, hogy cinikus gorombasággal visszavágjon.

Felemelte az éjjeli szekrény lapjáról karóráját. A foszfor- eszkáló számlap két órát mutatott. Utolsó kétségbeesett kísérletet tett az alvásra, de nem sikerült. Felkeltette a feleségét. A félálomban levő asszony megszokott mozdulattal fonta karjait a nyaka köré. Melegség áradt belőle, de eltolta magától. Az asszony méltatlankodni kezdett, amiért csak úgy céltalanul felkeltette, de amikor tudomására hozta, hogy az új kolleganőjével kapcsolatban akar elmondani néhány dolgot, éberen figyelni kezdett.

Hajnali kakaskukorékolás vetett véget beszédjének. Amikor kiöntötte minden gondolatát, az asszony meghatódott hangon suttogta:

— Ha mégegyszer elmégy, leérj bocsá'iiatot tőle.

Félkönyekre támaszkodott, s úgy nézett a feleségére. Az asz- szony arca nedves volt a köny- nyektől, mégis mosolygott.

Megsimogatta puha tenyerével férje borostás arcát, s most már hangosabban mondta:

— Te Oszkár, amióta kommunista ismerőseid vannak, én úgy érzem sokkal jobb ember lettél. Azelőtt nem csináltál magadnak ilyesmiből problémát.

HAYPÁL TIBOR

Az Országház Munkácsy termében hétfőn a magyar sajtó napja alkalmából kitüntetéseket nyújtottak át. *

A kitüntetések átadásánál jelen vol: Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Szakasits Árpád, a Magyar Űjságírók Országos Szövetségének elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Naményi Géza, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vezetője.

A kormányldtüntetéseket Kristóf István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára nyújtotta át.

Munka Érdemrenddel tüntették ki Bognár Károlyt, a Népszabadság szerkesztőbizottságának helyettes vezetőjét, Darvasi Istvánt, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs-propaganda osztályának helyettes vezetőjét, dr. Garam Jó. zsefet, a Figyelő című hetilap főszerkesztőjét, Paál Ferencet, a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagját, Várnai Vilmost, a Magyar Rádió és Televízió agi- taciós és propaganda főosztályának vezetőjét. Több újságíró Szocialista Munkáért Érdemérem, illetve Munka Érdemérem kitüntetésben részesült—köztük Ullmann József elvtárs, a Tolna megyei Népújság olvasószerkesztője is.

Benke Valéria művelődésügyi miniszter első ízben nyújtotta át a Rózsa Ferenc-díj oklevelét, emlékérmét és a velejáró pénzjutalmat.

Új hasítógép

a Dunaföldvári Cipész KTSz-nél

A Dunaföldvári Cipész KTSZ- nek éveken keresztül okozott komoly nehézséget, hogy nem volt a szövetkezetnek hasítógépe, így a gumicsizma gyártásához — napi 400 pár csizma készül már a szövetkezet gumis üzemében — felhasznált hulladékgumit nem tudták a szükséges vastagságúra hasítani. Ezt a munkát a Simontor- nyai Bőrgyárral kellett elvégeztetni. Hetenként egy autórakományt tett ki a hasításra kerülő használt autógumi mennyisége.

Ma már -otthon« végzik ezt a munkát. A Simontornyai Bőr- ' rtan ugyanis a múlt évben felfedeztek egy kiselejtezett, a háború óta használaton kívül lévő hasítógópet, amely még akkor ment tönkre, amikor a front átvonult a községen. Eredeti formájúban nem is lehetett használni, szerkezeté deformálódott. A 200 centiméter vágószélességü gépet azonban »megrövidítettél:« 130 centiméteresre — a gyár karbantartói alakították át a szövetkezet állományonkívüli béralapja terhére —, miután a ktsz megvásárolta a kiselejtezett gépet.

1. fokozat: Rényi Péter, a Nép-* szabadság szerkesztőbizottságának helyettes vezetője, Baktai Ferenc, a Népszava rovatvezetője.

2. fokozat: Árkus István, a Népszabadság rovatvezetője, Ruf- fy Péter, a Magyar Nemzet főmunkatársa.

3. fokozat: Dutka Mária, a Magyar Nemzet munkatársa, Grnnd- pierre Lajos, a Hajdú-Bihari Napló felelős szerkesztőhelycttese.

Kristóf István beszédet mondott a kitüntetések alkalmából, hangsúlyozta: ma milliók hallgatják a rádiót, olvassák lapjainkat, s milliók tekintenek elismeréssel arra, ami jó ebben a munkában* Él bennük a várakozás, az igény, hogy sajtónk dolgozói a nép odaadó szolgálatában állandóan javítsák munkájukat. Ez a megtisztelő várakozás nagy felelősséget ró a sajtó munkatársaira, akik ezt büszkén és örömmel vállalják, mert annak hangsúlyozását jelenti, hogy újságírók, lapot előállító nyomdászok, a rádió és televízió műszaki dolgozói — a lapot, a tömegekhez eljuttató terjesztők, postások — magasztos ügy szolgálatában fáradoznak.

Harcoljanak a sajtó munkatársai bátran az élet új és haladó jelenségeinek győzelemre juttatásáért: tegyék mozgósító erejűvé azt az alapvető igazságot, hogy a nép jobb élete, hazánk gazdasága és ereje a jobb munkától függ. Építő bírálattal, megalkuvás nélkül, szenvedélyesen lépjenek fel a szó. cialista építés útjában álló lazaságok és fegyelmezetlenségek, fogyatékosságok és mulasztások eL len, tekintsék fontos feladatuknak az új, a szocialista ember jellemének, erkölcsének, tudatának állandó formálását, harcoljanak az önzés, az önhittség és megannyi egyéb, a múltból ittmaradt, a szó. cialista embertől idegen, káros tulajdonságok ellen.

Kívánom, hogy soha nem feledve nagy elődeink példamutatását, állandóan tanulva és merítve a magyar sajtó forradalmi hagyományaiból, munkálkodjanak tovább népünk javára.

A kitüntetettek nevében Árkus István, a Népszabadság rovatvezetője mondott köszönetét.

PUTLITZ:

Nem etországból—)

( Németországba

(25)

A müncheni barna pártvezetőséget hivatalosan meghívták Berlinbe a kormányalakítással kapcsolatos tárgyalásokra. Luxusautók hosszú sorában érkeztek meg az urak, és a V/ilhelmplat- zon, az előkelő »Kaiserhof«-ban szálltak meg, amely erre az időre az utcára rakta egyéb vendégit. Sajtóosztálybeli dolgozószobám a volt Friedrich Leopold-palotáben pontosan a szállodával szemben feküdt, így íróasztalom mellől figyelhettem meg ennek a hajtókákkal, parancsőrtiszti zsinórok- kel és paszományokkal felcicomá- zott csapatnak a zajos bevonulását. Az embernek szinte az volt a benyomása, hogy a farsangot hirtelen pár hónappal előrehelyezték. Ilyenek voltak hát azok az emberek, akiktől a nép leírhatatlan nyomorúságából való megváltását remélte. Figyelmébe ajánlottam Leersnek ezt az ellent mondást, ö sem találta valami szépnek ezt a színházat, de megnyugtatott és a következő kijelentést tette:

— Minden a Führeren múlik. 0 a nép embere, és két lábbal áll

a földön, ö majd idejében gondoskodni fog róla, hogy leoperál- j.-k ezeket a kinövéseket.

Minden este kommünikét kellett leadnunk a tárgyalások menetéről. Kommünikénk anyaga többnyire abból a szerfölött udvarias és korrekt levélváltásból állott, amelyben az igen tisztelt Herr Hitler és az igen tisztelt Herr Meissner, a Hindenburg-íéle elnöki hivatal főnöke, egymást kölcsönösen biztosították kiváló tiszteletükről. A levelek tartalma már korántsem volt ilyen harmonikus. Az igen tisztelt Herr Hitler a birodalmi kancellárságra pályázott, és a teljes hatalmat követelte. A katonai kamarilla viszont csak pár miniszteri bársonyszékkel akarta kielégíteni, az ■»öregúr« meg látni sem akarta ezt a Hitler Adolfot. S amikor

‘'' s’ -n-kelletlen végül is fogadnia kellett, le sem ültette, állni hagyta, mint valami közönséges bakát. A kihallgatás után pedig így nyilatkozott Meissnernek:

— Ezzel a cseh őrvezetővel nem ülök le!... És egy ilyen mihasznát, akire még a rekrutáimat sem bíznám rá, egy ilyet akar maga birodalmi kancellárnak megtenni?

Dolguk végezetlenül tértek tehát vissza Münchenbe a luxusautók horogkeresztes zászlócskáikkal és felzsinórozott utasaikkal. Nem maradt más halra: Sehleicher úrnak magának kellett gondoskodnia arról,. hogy megszerezze a szükséges tömegbázist a kormány részére, melyet most ő vett át.

Ellentétben Herr von Paperinr.l és báróival, akik kizárólag saját szűklátókörű osztályérdckciknck megfelelően kormányoztak, voltak Schleiehernek bizonyos általa nosabb elképzelései. Szívesen vette, ha »katonazubbonyos gondolkodónak« vagy »szociális tábornoknak« nevezték. Hozzá legközelebb álló ideológusainak egyike az én közvetlen főnököm volt, a birodalmi sajtófőnöknek kinevezett Ma.rcks őrnagy, az ismert göttjn- gai történész fia, a Bendler- strasse intellektuelle vált, szemüveges vezérkari tisztje.

Ami Schleicher tábornok »nem zeti összefogását« illeti, hát az teljesen konfúzus zagyvalék volt.

De Németországban rn.iridig akadtak szervezetek, testületek és főleg politikai misztikusok, akik lelkesedte!: a »porosz katonai szocializmus« védjegyű eszme-koktélért. Ezeksek a köreit Schleicher tábornoknak tehát maga köré kellett csoportosítania, ha meg akarta valósítani a szélső jobboldaltól a szélső baloldalig terjedő »nemzeti erők« összefogását, — Ezek a körök azután maguk jöt-