Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-28 / 50. szám
AAAaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA I960, február 28. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG Nők a tsz vezetőségében A paksi Vörös Sugár Tsz-ben újjáválasztották az ellenőrző és a szociális bizottságot. Az ellenőrző bizottságba beválasztották Hanoi Jánosnét, a szociális bizottságba pedig Haáz Mihálynét és Weisz Máriát. Elbeszélgettem az új vezetőség három nőtagjával és most itt közreadom beszélgetésünk tartalmát. Tanulságképpen... Aki kezdeményezte Hanoi Jánosné, elevenmozgású és fürge észjárású assszony. Az irodaépületen dolgozott éppen az építőbrigáddal, amikor felkeres, tem. A bontásból kikerült téglákról vakarta le az odatapadt régi maltert. — Hanoi néni még ehhez is ért? — Mindenhez érteni kell az asszonynak. — A vezetéshez is ugye, mert hát magát most vezetőnek, ellenőrző bizottsági tagnak választották. — Meglepődtem, amikor engemet is beválasztottak. Igaz, hogy én vetettem fel először, hogy sokan vagyunk itt a tsz-ben mi asz szonyok, s ha dolgozni jók vagyunk, hát vezetőnek is jók lehetnénk, s most engem is beválasztottak, pedig hát nem azért mondtam... — Azért remélem nem ijedt meg, ha meg is lepődött, s majd jól ellátja ezt a funkciót. — Az biztos, hogy ellátom. Nem boszorkányság az ellenőrzés, már érdeklődtem, hogy mi lesz a munkám, majd beletanulok.. Hanolné eddig is bátran megmondta a véleményét és a hibák feltárásától sem ijedt meg. Most hivatása lesz az, hogy harcoljon a hibák és a szabálytalanságok ellen. Sok minden függ majd a munkájától. A% első ügyfél Haáz Mihályné, nem idős asz- szony még, negyven év körüli, de többnek látszik, megtörte az élet, régi napszámos sorsa, tizenöt éves 224 csoport több mint tízezer résztvevő eddig a felszabadulási kulturális szemlén A KISZ Központi Vezetősége és a Művelődésügyi Minisztérium közös felhívása a felszabadulási kulturális szemlén való részvételre a Tolna megyei fiatalok körében is nagy visszhangra talált. A szemle tartalmában és formájában különbözik az eddigi seregszemléktől. A szemlén való részvételt nemcsak művészi csoportok fellépése jelenti, hanem a még eddig viszonylag elhanya- goltabb területek bevonásával bővítik a fiatalok részvételét és sokrétűbbé, színesebbé teszik a fiataloknak ezt a nagyszerű mozgalmát. A felszabadulási kulturális szemlére ez ideig 224 csoport küldte el nevezését. A csoportokban foglalkoztatott fiatalok, kul- tűrmunkások száma meghaladja a hatezret. Ha ehhez a számhoz még hozzáadjuk az olvasómozgalomban, a szellemi öttusában és az »Ifjúság a szocializmusért-' mozgalomban résztvevők számát, akkor ez ideig körülbelül tízezerre tehető azoknak a száma, akik felszabadulásunk méltó megünnepléséért részt vesznek a szemle rendezvényein. A színjátszó-csoportok zöme mai tárgyú darabba] készül a szemlére. A várdombiak Gerencsér: Kerekeskút, a szedresiek 0OOQ0OOOO0OOO00OOOO©©® FONTOS FELHÍVÁS! Szájunkon keresztül sok fertőzésnek vagyunk kitéve! Védekezzünk! Ápoljuk fogainkat, öblítsük szájunkat. ODOL-fogkrém, ODOL-szájvíz Katajev: Az ezred fia, a kurdiak Dobozy: Szélvihar, a kisvejkeiek Egri: Virágzik a hars című színművével vesznek részt a szemlén, az ozorai együttes tagjai pedig Kállay: Kötél tánc című drámáját mutatják be. Alig van olyan KlSZ-alapszer- vezet, népművelési egység, ahol ne készülnének a szemlére. Még az olyan kislétszámú alapszervezet tagjai is, mint a kisvejkei, tánccal, szavalattal, színdarabbal készülnek, pedig a tagság létszáma mindössze 12. A tánccsoportok, népi együttesek száma kevesebb, mint az 1956-os seregszemlén volt, munkájukban viszont igen határozott minőségi fejlődés tapasztalható, ami részben kárpótol a számszeiű csökkenését. Olyan kiváló együttesek alakultak, mint a Sárközi Állami Gazdaság és az ozorai KISZ-szervezetek csoportjai A felszabadulás 15. évfordulójának tiszteletére Szekszárdon megalakult a sárközi táncegyüttes 28 taggal, az idei táncfesztiválon mutatkozik be a dombóvári művelődési otthon központi tánc- együttese is, főleg helyi gyűjtésű táncokkal. Minden művészeti ágban hasonló érdeklődés tapasztalható. Általános színvonal-javulásról számolhatunk be, kivételt talán csak a tánczenekarok jelentenek, amelyek műsorpolitikai és szakmai felkészültsége elég hiányos. A fő figyelmet a rendező szervek arra összpontosítják, hogy a szemle rendezvényei ne csak bemutatók legyenek, hanem valóban a Tolna megyei ifjúság seregszemléjét jelentsék. özvegysége. Tizenöt éve küzködik egyedül, s neveli lányait. Beteges, nehéz munkát már nem nagyon tud végezni, most beválasztották a szociális bizottságba. — Én is meglepődtem — mondja, amikor mesélem neki Hanol- néval folytatott beszélgetésemet. A bizalomnak örülök és igyekszem majd helytállni. Helyes az, ha nőt választanak a szociális bizottságba, nekünk jobb szívünk van, jobban megértjük a bajokat. — Hogy van megelégedve a tsz-el? — Négy éve vagyok tagja. Bizony volt már úgyis, hogy elkeseredtem. Elkeseredésemnek az volt az oka, hogy beteges vagyok. — Mi a véleménye, el tudjá-e majd látni funkcióját? — El. Már fel is keresett az első ügyfél Scheidl Lajosné, egy régi tsz-tag özvegye. Özvegyi nyugdíja után érdeklődött, jár-e neki? Majd a gyűlésen felvetem a kérdést és megnézzük a rendeleteket is. Nem akarok se felelőtlenül, se könnyelműen ígérni senkinek semmit. Azt mondják, hogy Haázné eddig csendes, szerény asszony volt, nem szeretett sokat beszélni, de amit mondott, annak értelme volt mindig. Ezt teszi majd ezután, s akkor majd megfelel a bizalomnak. Gyereknek látszik Bizony meglepődtem, amikor Weisz Mariska belépett az irodába. ö lenne a tagja a tsz vezetőségének? Hisz gyerek még ez a szöszi kislány... Valóban fiatal, le sem merem írni életkorát, de amilyen fiatal, olyan komoly a gondolkodása. Weisz Mariska azok közé tartozik, akiket nem nehéz megismerni. Őszinte, nyílt és egyenes a beszéde. ö a KISZ-t képviseli a vezetőségben. — Úgy tudom engem azért választottak a szociális bizottságba, hogy szervezzem majd meg a fiatalokat, az öreg és beteg tsz-tagok megsegítésére. Aki rászorul, azoknak majd segítünk a háztáji gazdaságban, persze társadalmi munkával. — Most mit csinálnak a fiatalok? — Legtöbben a kertészetben dolgozunk, már készítjük elő a melegágyakat. Aztán van ám nálunk KISZ-élet is! Én a kutúrgár- dában is részt veszek, népitáncos vagyok, most április 4-re készülünk. Ami a funkciómat illeti, amit a szociális bizottságban betoltok, mindent megteszek, hogy el tudjam látni. Weisz Mariskának egész biztosan komoly ez az elhatározása. (gryenis) Á nagy évforduló előtt Minden óra és minden perc közelebb hozza a nemzetközi nőnap 50 éves évfordulóját, ötven évvel ezelőtt, 1910-ben Koppenhágában megszületett határozat mondotta ki, hogy minden év március 8-a a béke megvédésének, az egyenjogúságért folyó harcnak, a nők nemzetközi összefogásának harci napja legyen. Ezt a jubileumot mi is nemes alkalomnak tekintjük arra, hogy felidézzük elődeink, a nőmozgalom úttörőinek, zászlóvivőinek emlékét, a világ haladó gondolkodású asszonyainak emlékét, akik előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a női egyenjogúságot és annak érvényesítését csak az egész nép felszabadulása, csak a társadalom forradalmi átalakulása útján lehet kivívni. A nemzetközi nőmozgalom bevehetetlen bás.yái, fáradhatatlan harcosai, kifogyhatatlan érvű szószólói lettek a felszabadult asz- szony-milliók, akiknek már telt erejükből arra is, hogy eszmei, erkölcsi s ha kell, gyakorlati segítséget nyújtsanak a még elnyomás alatt élő népek asszonyainak, a felszabadulásuk érdekében folytatott harchoz. Eszmei és erkölcsi segítséget adott a világ asszonyai mellett a magyar nőknek is, buzdította és tanította felszabadult országunk nőtársadalmát, he • a régóta várt zabadságával és a jogaiyal élni tudjon. Felszabadulásunk után megalakult nőszervezet, az MNDSZ céljának tartotta a nők nevelését, bevonta a társadalmi életünk formálásába. Tanította cs nevelte a nők százait és ezreit, azokat a nőket, akik ma kémén'- elhatározással, ügyünk igazának tudatában készülnek üzemekben és falun egyaránt a »nagy évforduló« megünneplésére. Üzemekben és falvakban egyaránt azt beszélik meg, hogyan tegyék a nők harci napjává március 8-át. A kajdacsi nőgyúlésen részt vett ötven nő, aszonyok és lányok arról tanácskoztak, ho-’v a község minden lakosát meglátogatják és meghívják a nőnapi ünnepségre. Szekszárdon a nőmozealf inban résztvevő nők találkozóját tartják meg, ahol felelevenít!k eddigi munkájukat és megszabják, mi a további feladat, hog- rn segítsék a jelenleg legfontosa' b munkákat, Bátaszéken zászlói, wi- tó ünnepségre készülnek az asz- szonyok. Az üzemi nődolgozók a községek asszonyaival közösen ünnepelnek ezen a naoon. Ezzel is jobban megszilárdítva a munkásparaszt szövetséget. A nemzetközi összefogás jegyében szervezik a nőtanácsok az üzemi nőbizottságokkal közösen a nemzetközi nők napját, ahol az ünnepi előadás után színvonalas kultúrműsorral teszik színessé az ifjúság és a KISZ tagjai, az úttörők köszöntése biztatja még több és jobb munkára Tolna mesve munkás-paraszt asszonyait, lányait. A VONATON A megállón utolsóként egy ötven-ötvenöt év körüli részeg férfi szállott, azaz mászott íei $ kocsiba. Haja csapzott, ruhája sáros, elárulva, hogy egyensúlyérzéke nincs rendben, többször is földre eshetett. Az utasok először megdöbbenve néztek rá, majd súgdolózás, hahota következett, A megélénkült kocsiban a megjegyzések tömkelegé röpködött. Ilyenek: — Jó] beivott az öreg! — Mit szól majd a felesége? — Nem kemény az anyaföld? stb., stb. Senki sem vette észre, hogy karján gyászszalagot visel, mert sáros volt az is. Odabukdácsolt szemben velem egy üres helyre. Arcát két sáros tenyerébe temette, mit sem törődve velünk. Ujjait szétn^itva fogta az arcához s közöttük láthattam két zavaros, kimondhatatlanul bánatos szemét, melyekkel a messzeségbe nézett. Ahogy figyelem, látom, hogy nagyokat sóhajt s mintha ajkai is mozognának. — Rozim! Drága jó Rozim! — sírja, súgja önmagának s ketten, hárman is halljuk, kik körülötte ülünk. — Nézd, gyászol valakit — súgja a mellettem ülő fiatalasszony férjének. — Bánatában ihatott — mondja rá a férfi. — Miért kellett meghalnod? Miért hagytál itt, drága jó feleségem? — nyög fel az öreg olyan bánatosan, hogy minden arcról eltűnik a mosoly, s a szúró megjegyzések is megállnak féjúion. A gúnyt, a megvetést száműzi a részvét, a szánalom. S mintha vonatkattogás sem lenne — a csendben — sír, zokog az öreg, a Rozim, miért hagytál itt, drága Rozim szavakat ismétli, tördeli el-elcsukló hangon. A következő állomáson pedig már senki sem látja sárosnak, gyűröttnek s szinte mindenki feláll, hogy segítsen neki a leszállásnál. R. I. Olvasd a TOLNA MEGYEI Népújságot! óvja egészségünket, védelmez! NAPONTA KÉTSZER: REGGEL. ESTE: ODOL (80) Szakképzett vakoló £ kőműveseket 1 belső és homlokzati munká- J ra azonnali belépésre buda- £ pesti munkára felveszünk. £ Étkezést és szállást adunk £ és a jogosultaknak különélő- t si pótlékot fizetünk. Cím: ► É. M. 43. sz. Építőipari Válla- t lat Budapest, V., Kossuth ► Lajos tér 5. IV. em. 55. £ IfTWTWHWWTTTfftlffTtT £ %Aprótermetű fiú ácsorog az utcasarkon. Talán tizenöt éves. Szinte elv ész a fekete köpenyben, ellenzés sapkája is várja, hogy még nőjön egy kicsit a fiú feje. Tanácstalanul nézelődik, míg végre feltűnik egy valamivel idősebb, ugyanolyan öltözetű fiú kerékpáron. Int neki. Amaz megáll előtte a járdaszélen, tanácskoznak valamiről. Az ácsorgó fiú arca felderül. Mindketten mennek tovább, hívja, küldi őket a kötelesség. Hivatalos, egyenruhás személyiség volt mindkettő. Postás. Jobban mondva, még csak amolyan postás-palánta. De nemcsak ők, még két másik, gyerekszámba menő postás járja a paksi utcákat. Vajon miért éppen itt, Pakson látni ennyi fiatal postást? — Annakidején megjelent egy miniszteri rendelet a 14—16 éves korú gyerekek foglalkoztatásáról — mondja Hernádi Ferenc hivatalvezető. — A rendelettel élve, alkalmaztunk mi is olyan fiatalokat, akik kikerültek az általános iskolából. Jelenleg négy ilyen fiatal van; Prantner János, PrantTámlád-fc&ímták ner József, Nicki Ferenc és Led- neczki István. A két Prantner közül János 1958 novemberben, Jóska 1959 októberben, a két utóbbi decemberben került hozzánk. — János már önálló lett, most minősítettük át, hogy az öreg Sü- di István nyugalomba vonult. Most a Jóska következik, amire kellően begyakorolja magát, az o számára is lesz hely. Tizenhat éves korára végleges állása lesz... Prantner Jóska mosolygós arcú, sima szőkehajú fiú. Nagyon tetszik neki a mesterség — no meg az egyenruha. — Egy évig vártam a felvételre. Nem volt kedvem a továbbtanuláshoz — mondja. — Miután kiálltam az iskolából, jelentkeztem, de akkor nem volt üresedés. Csak tavaly ősszel. Addig dolgoztam az Építőipari Ktsz-nél, a biritói gazdaságban, a halastóépi- térnél... — Akit a Prantner Jánossal együtt vettünk fel — szól közbe a hivatalvezető —, meggondolta magát egy év után, elment traktorosiskolára. így kapott helyet a Jóska. Azután felvehettünk még két fiút. A szülők is szívesen adták, őket postásnak. Az egyik újonc, Ledneczki Pisti éppen az autóbusztól jött be. csomagkezelésből. Tavaly állt ki az iskolából, s amíg a postára bekerült, otthon dolgozott. A legboldogabb akkor volt Pisti, amikor január elején az első fizetését megkapta. Elvégre alig tizenöt éves fejjel önálló pénzkeresettel rendelkezik. Hogy hova tette első fizetését? Tartalékolja, megvárja, amíg több ösz- szejön, akkor ruhát vesz belőle magának. — A legkisebb közülük — mondja róla a hivatalvezető, amikor Pistit elhívja a kötelesség —, de nagyon szorgalmas. Nem akar elmaradni az idősebbektől. Persze, tanulni itt is kell nekik. Tanulnak földrajzot, postakezelés:’, postaügyi ismereteket. Az idősebbek szii'esen segítenek nekik, és állandóan figyelik, hogyan dolgoznak, hogyan viselkednek. — Bent a hivatalban, és az utcán is. Uk jelentik majd az utánpótlást... Néhány nappal karácsony élőn kaptak a fiúk új egyenruhái, lábbelit. Örömtől sugárzó arccal próbálták magukra, öltöztek bele. Az öregebbek pedig tettetett szemrehányással mondták: — De felvitte az isten a dolgotokat! Most jöttetek, aztán mér egyenruhát kaptok. Mi csak kér év után ölthettük magunkra... Aztán komolyra fordították, a hangot: — Ne felejtsétek, az egyenruha kötelez! És a négy srác felnőtthöz illő komolysággal hordja-v'szi a leveleket Pakson. Pedig éppen csak kikerültek az iskolapadból. BOGNÁR ISTVÁN '
