Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-25 / 47. szám

I960, február 25. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 R gyár szerszámműhelye A gyár méreteihez viszonyítva csak egy kis üzeme a szerszám­műhely a Bonyhádi Zománcgyár­nak, de a »nagy« gyár egy lépést sem tudna tenni e kis műhely nélkül. Itt készülnek ugyanis —a műszaki osztály tervei, rajzai alapján — a különböző sajtoló­szerszámok, amelyeket felszerel­nek a gépekre. Minden gyárt­mánynak megvan a maga szer­számgarnitúrája, amivel a kivá­gott lemezt megfelelő alakúra lehet formálni. Ezred m i 11 i méteres pontosság A szerszámkészítés bonyolult, nagy szakértelmet igénylő mun­ka. Ha például a különböző saj­tolószerszám-pároknál nem egyez­nek a méretek, a lemez ráncos lesz, el is szakadhat. Általában századmilliméteres pontossággal kell leforgácsolni az anyagot, a nagyobb szerszámoknál tizedtnil- liméteres pontosság a követel­mény, de nem ritka az olyan munka sem, ahol ezredmil- liméteres a megengedett »tűrés«, mint például az Oragyámak ké­szített számlap-kivágó és sajtoló szerszámoknál. (A műhely ugyan­is nemcsak a bonyhádi gyár ré­szére dolgozik, néha vállal más üzem részére is munkát.), így aztán a hagyományos »subler«-en kívül a műszerek közé tartozik a mikrométer, az indikátor-óra és a különböző mérőhasábok is. „Fiatalítják" a műhelyt Egy évvel ezelőtt — mint Sza­bó Mihály művezető mondja — csupa öreg, elavult gépből állt a műhely gépparkja. Az eszterga- padokat, maró-, fúró- és gyalu­gépeket egy huszonöt méteres transzmissziós-tengely közvetíté­sével hajtották meg. Nyáron az­tán megérkezett az első új gép, egy csehszlovák gyártmányú egyetemes marógép. Azóta csak­nem minden hónapban kaptak egy-egy új gépet, most szerelik fel a legújabbat, a nemrég érke­zett csehszlovák esztergagépet. Lebontották a transzmissziót, il­letve több, mint húsz métert le­vágtak belőle. Az új gépek egye­di meghajtásúak, egyedi meghaj­tásúvá alakították át a megma­radt régi gépeket is. Csak Bor- sody elvtárs öreg, »ferencjóska- korabeli« síkköszörűjét hajtja meg a transzmisszió. De ezt a masinát is kicserélik még az idén egy modem, szovjet síkköszörű­gépre. Teljesítik felszabadulási versenyvállalásukat a műhely dolgozói A szerszámkészítők jelentős részt vállaltak a gyár versenyfel­ajánlásából. Az üzem egyik új gyártmányának, az ecuadori ex­portra kerülő szűrőkanál és merő­kanál készítéséhez szükséges szerszámgarnitúrát március vé­gére kellett volna elkészíteni. Ezt március 15-ére vállalták, de még ennél is hamarabb készültek él a felszerszámozással. A hét vé­gére legyártják a nullszériát az export merő- és szűrőkanalakból, így márciusban már megindulhat a nagybani gyártás. Most dolgoz­nak a műhelyben egy új gép elő­állításán, ami szintén szerepel a gyár vállalásában, ez a hidrauli­kus félautomata fémnyomógép Elkészülte után — erre a máso­dik félévben kerül sor — köny- nyebbé válik a simítok munkája. A jelenlegi simítógépeken ugyan­is — különösen nagyobb edények­nél — nagy erőkifejtést követel a munka, kevés olyan dolgozó van a gyárban, aki néhány évnél to­vább bírná ezt a munkát. Az új gép mentesíti ettől majd a dol­gozókat. Kilencvenhat egészségügyi előadás — 4000 tanuló részesül iskolaorvosi ellátásban — Szociális segélyezések egészségügyi osztályának múlt évi munkájából A városi tanács A városi tanács egészségügyi osztálya eredményes munkát végzett az elmúlt évben, eléggé széles munkaterületén. Közegész­ségügy, köztisztaság, anya- és csecsemővédelem, szociálpolitika — mindegyik munkaterület ko­moly erőfeszítést igényelt. Az egészségügyi osztálynak sok se­gítséget adott a végrehajtó bizott­ság. Többek között utasította a szabálysértési előadót, hogy az egészségügyi osztály feljelentései alapján a szabálysértési eljárást három nap alatt folytassa le. Az osztály főorvosa 96 esetben, mintegy 5300 hallgató előtt tartott ismeretterjesztő előadást a TIT és a Vöröskereszt rendezésében az őcsényi kendergyárban, Ózsákon, Kajmádon, Mázán, Zom bán. Majoson, Kétyen. Bonyhádon, Tolnán és más j községekben Szekszárdon kí­vül. Komoly feladatok hárultak az iskolaorvosi ellátásra. Az ipari tanulók számának növekedésével a gondozottak száma négyezer fölé emelkedett. Mégis, mindezek ellenére az iskolafogorvos a tanu­lókon kívül a terhesek fogászati ellátását is elvégzi, teljesen díjta­lanul. A tisztasági mozgalomban elért eredmények a Vöröskereszt és az egészségügyi állandó-bizottság ja­vára írandók. Brigádokat alakítottak, ame­lyek végigjárják a várost, az intézményeket, üzemeket, la­kóházakat. A közegészségügyi ellenőrzések eredményeként eltűnt a szekszár­di piacokról a hamisított tej. Az egészségügyi osztály 36 sze­mélyt részesít rendszeres segély­ben, 58-nak nyújtott rendkívüli segélyt, 19 főt utalt szociális ott­honba az elmúlt évben és két sok- gyermekes anyát részesített 1400— 1400 forint pénzjutalomban. Az elmúlt évben a városban 2,9 százalékos volt a csecse­mőhalálozás aránya, ami iga­zán figyelemreméltó ered­mény, főleg, ha hozzátesszük, hogy az elhalt csecsemők kétharmada életképtelen állapotban született. Ebben nem kis része volt annak a munkának, amelyet a védőnők végeztek és nem utolsósorban a kórház szülészeti osztályának, mert a koraszülött csecsemők két­harmad részét szakszerű kezelés­sel meg tudták menteni. Erről is beszélni kell A munkatársak segítsége »Vera nénit«, teljes nevén Kob­rák Veronát túlajdonképpen csak a fiatal lányok körében nevezik néninek. Elvált asszony. Két gyermeke van. A nagyobbik fiú már tíz év körüli. Kezdetben takarítónő volt a szövődé előkészítő üzemrészében. Most automata gépen dolgozik. »Csévélő« munkásnő lett. »Vera nénit« a lányok csen­des, szorgalmas asszonynak is­merték kezdettől fogva. Tudták, hogy nehéz az élete és azt külön is becsülték benne, hogy zokszó nélkül viselte a családdal bíró magányos nő ezer gonddal járó életét. Egyszer Szilák Marika, a fonál­kiadó észrevette, hogy valami nincs rendben »Vera néni« körül. A szokottnál gondterheltebb volt, a szemei fáradtságról, álmatlan­ságról tanúskodtak. Amikor Marika érdeklődött gondjai felől, kiöntötte a lelkét. Elmondta a szótlanságban panasz nélkül eltöltött évek minden ke­serűségét. Volt férje nem fizette a gyer­mektartást hosszú ideig. Bíróság elé került az ügy. Végül is a fér­fit elítélte a bíróság. Takarítónői fizetéséből tartotta fenn a családot és takarékos élet­módjával elérte azt is, hogy egy kis szoba-konyhás házat építte­tett fel Mözsön. Hornos épületek eltakarításából származó olcsó épületanyagot vett házépítéshez. Az elrevült, szuhos gerendák azonban nem bírták a tetőzetet és beszakadt a mennye­zet. Szilák Marika, meg a többi KISZ-es lány összedugták a fejü­ket aztán elhatározták, hogy se­gélyt kémek munkatársnőjük ré­szére a szakszervezettől és meg­kérik a gyár vezetőségét, hogy olyan munkakörbe állítsa, ahol többet kereshet. »Vera néni« azóta megkapta a gyorssegélyt. Erős, új gerendát vásárolt és ma már automata gé­pen dolgozik. Az előkészítő üzemrész mun­kásai azonban más meglepetést is tartogatnak számára. Úgy hatá­roztak, hogyha kitavaszodik, ki­vonulnak teljes létszámmal a ki­csiny kis családi házacskához a gyár kőműves brigádjának tag­jaival együtt és kívül-belül ala­posan rendbehozzák a Kobrák- család otthonát. Amikor a nagyszerű terv nap- vi’ágot lát e rövid kis írás nyo­mán, nem számít többé meglepe­tésnek, de ahogy az előkészítő üzemrész munkásai Kobrák Ve­rona ügyét intézték, az az egyre nagyobb teret hódító igazi, szo­cialista emberszeretet egyik szép megnyilvánulása és feltétlenül di­cséretet érdemlő cselekedet.-H- j Bogyiszlói gazdák látogatása a bátaszéki és a tamási termelőszövetkezetekben A családban is akkor harmoni­kus az élet, ha az idősebb testvér segíti, támogatja, bátorítja a fia­talabbat és ha az meg is fogadja a tanácsokat. E hasonlat ráillik a termelőszövetkezetekre is. A közös gazdasági munka, a közös­ségi élet számos problémájában jó segítséget tudnak adni a régiek az újaknak, a most kezdőknek. Éppen ezért van nagy jelentő­sége a tsz látogatásoknak. Leg­utóbb Bátaszéken történt ilyen látogatás: Bogyiszló lakóinak egy csoportja látogatott el Bátaszék- re, hogy a kezdésben, a munka­tervek, a munkaszervezetek ki­alakításában segítséget kapjanak. El lehet mondán;, hogy a látoga­tók tapasztalatokban gazdagodva tértek haza otthonukba. Emellett természetesen végig­nézték a tsz gazdaságot, amely igen jó benyomást tett rájuk. — Ugyanakkor egy másik kisebb küldöttségük a tamási Vörös Szik­ra Termelőszövetkezetbe látoga­tott el. HÍREK a téli olimpiáról Szerdára virradóra — magyar idő szerint — fejeződött be a keddi negyedik olimpiai vereeny- szám. A női műkorcsolyázásban az ameri Icaiak többszörös világ­bajnoknője, Carol Heiss nagy fö­lénnyel szerezte meg a győzelmet. A húsz éves New Yorlc-i egyete­mista olyan kitűnő futást muta­tott be, hogy két pontozó is 5,9-re értékelte teljesítményét. Heiss mögött a második helyen a hol­land Európa-bajnoknő Dijkstra végzett. Eredmények: Női műkorcsolyázás olimpiai bajnoka: Carol Heiss (Egyesült Államok) 1490,1 pont, 9 h. sz. 2. S. Dijkstra (Hollandia) 1424,8 pont, 20 h. sz. 3. B. Rolles (Egyesült Államok) 1414.9 pont, 26 h. sz. 4. J. Mrazová (Csehszlovákia) 1338,7 pont, 53 h. sz. 5. J. Haanappel (Hollandia) 1331.9 pont, 52 h. sz. 6. L. Owen (Egyesült Államok) 13v' pont, 57 h. sz. * A jégkorong-torna keretében egy mérkőzést játszottak a 7—9. helyért. A Finnország—Japán ta­lálkozó 6:6 (2:1, 3:2, 1:3) arányban döntetlenül végződött. Tizenöt számban dőlt el eddig az elsőség a téli olimpián, s a még hátralévő öt versenynapon újabb tizenkét számban avatnak baj­nokot. A Szovjetunió négy, Né­metország három, Svédország és Svájc két-két az Egyesült Álla­mok, Norvégia, Franciaország és Kanada egy-egy aranyérmet szer­zett. A nemhivatalos pontverseny állása: 1. Szovjetunió 104 pont, 2. Németország 49,5 pont, 3. Egyesült Államok 39 pont. 4. Svédország 36 pont, 5. Svájc 25 pont, 6. Finnország 20 pont. „Tíz év legnagyobb sikerei“ ebben az évben új sikereket hoznak PUTLITZ: Németországból—^ C Németországba A Tolnai Selyemfonó kultúr- gárdája »Tíz év legnagyobb si­kerei« címmel műsort állított ösz- sze. A műsoron belül az elmúlt 10 esztendő legnagyobb sikereknek örvendő jeleneteit, ének és tánc­számait újították fel. A műsor eddigi három előadá­sát telt ház nézte végig, a negye­dik előadást előreláthatólag már­cius 6-án tartják. A közönség körében különös­képpen az operett részleteket elő­adó szólóénekeseknek volt nagy sikere. ,(44) A tárgyalások időpontját jól választották meg. V. György uralkodásának 25 éves jubileumát ünnepelték azokban a hetekben, s így az angol nyilvánosságban nem keltett túlságos feltűnést a német delegáció megjelenése. Na­ponta rendeztek díszszemlét és egyéb ünnepségeket, melyeknek visszhangja az utolsó hasábig megtöltötte az újságokat. Olyan élénk zűrzavar uralkodott Lon­donban, amilyet ritkán élt még meg ez a józan város. Ribbentrop jelenléte és megbeszélései most kevéssé érdekelték a közönséget. A jelek szerint még Vansittart sem ismerte fel ezen angol külön- út szükségszerűen mily megsem­misítő hatást fog gyakorolni Mus­solinira és az akkori francia mi-' niszterelnökre, Pierre Lavalra. — Kézlegyintve jelentette ki, hogy technikai megállapodásokról van szó, melyek lényegüket illetően csak a tengerészetre vonatkoznak, és az majd tudni fogja, mit kell tennie, hogy Hitlert kordában tartsa. Minden a kulisszák mö­gött játszódott le, s a későbbi tör­ténelem-kutatókra vár, hogy fel­fedezzék, milyen üzleti érdekek késztették a nemzetközi fegyver­kezési monopóliumot, hogy bele­szóljanak ebbe a játszmába. Egy napon az utcán találkoztam Wassner tengernaggyal. — Ribbentrop valóban eléri a célját — szólt hozzám. — Szégyen és gyalázat, hogy nem szabad Hoechsel beszélnem. Wassner nem volt náci, a ha­gyományokat tisztelő, istenfélő tiszt típusát képviselte. Nyomta Ribbentropnak adott becsületsza­va, mert azt kötelességszegésnek érezte külképviseleti vezetőjével szemben. A nyilvánosság előtt nem beszélhetett Hoeschsel, mert a sok besúgó miatt ez nem lett volna tanácsos. Találtunk egy megoldást. Mind­ketten kaptunk meghívót egy nagy fogadásra, melyet a rákövet­kező esték egyikén a dúsgazdag Lady Weigall, az 1914-es idők­ből ismert von Eckardstein báró, német követségi tanácsos özvegye rendezett ascoti kastélyában. Éz a minden évben megismétlődő, a doni »season« befejezését je­lentő esemény zárta le a lóver­senyéről is híres »Ascot Day«-t. Hoeschnek előzőleg jelen kellett lennie a királyi pár hivatalos di­nerjén, melyet a windsori kas­télyban rendeztek. Megbeszéltük, hogy Hoesch a diner után Lady Weigall estélyére is elmegy. Folyt a tánc a weigalli kastély termeiben. Wassner egyszer csak visszavonult, s a toilett felé tar­tott. Szóltam Hoeschnek, hogy kövesse, jómagam pedig megáll­tam az ajtó előtt. A kis helyiség más látogatói amikor látták hogy ott állok várakozva, dolguk vége­zetlenül tapintatosan visszavonul­tak. Kopogtatással adtam jelt, hogy az előszoba üres. Rövid idő múlva elsőnek Hoesch lépett ki a helyiségből. Arca töprengő ki­fejezést öltött, alig vett észre, amikor visszatért a bálterembe. Nem éppen méltóságteljes körül­mények között kellett tudomásul vennie, hogy azt az országot, amelyben ő akkreditálva volt, az »a bolond« helyesebben ítélte meg, mint ő a hosszú évek isko­láját kijárt, tapasztalt nagykövet. Ribbentrop tető alá hozta flotta- egyezményét. EGY KIRÁLYI PARÁDÉ A jubileumi ünnepségek nép­szerű tetőpontja június 14-én a király születésnapján volt, ami­kor az uralkodópár szertartásos díszmenetben végigvonult London utcáin. Ennek a színjátéknak a megte­kintésére nem is találhattam vol­na jobb helyet, mint a Carlton House Terrace déli oldalán fek­vő nagy teraszt. A német követ­ség a terasz közepén helyezkedett el, közvetlenül a Piccadillybe fel­vezető széles külső-lépcsőnél. Alattunk húzódott a Mail, az a pompás dísz-fasor, mely a Buc- kingham-palotától egyenes vonal­ban a Trafalgar Square-i kapuig terjed: szemben a varázslatos St. James Park, melynek lombkoro­nái mögül átragyognak a West­minster tornyai és kupolái. Innen kitűnően lehetett látni a menetet

Next

/
Thumbnails
Contents