Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-24 / 46. szám

4

! <r?5T:S'\ MEGTÉT NfiPtfJSÄÖ

1860. február 2-1

Mikor zárják le a nagyszokolyi vitát?

A nemsetközi nőnap előtt

Veres Pálné

Veres Pálné, Beniczky Hermin, Nógrád megyében — Láziban — született 1315. december 13-án. 1839-ben feleségül ment Veres Pálhoz, Nógrád megye főjegyzőjéhez. Férjhezmenetelétől az ötvenes évekig kizárólag családjának élt. Elsősorban egyetlen leánygyer mekének nevelése kötötte le.

1865. október 28-án jelenik meg a „Felhívás a nőkhöz” című írása. 1867-ben Sándor Zsigmond tógyörki kastélyában nagy fénnyel ünnepelték a ház asszonyának, Beniczky Máriának a névnapját. Ezt az alkalmat használta fel Veres Pálné, hogy a muzsikus hangulatba bele dobja a magyar nők elhanyagolt nevelésének fájdalmas ügyét. Ezen az 1867-es névnapi esten indult el hazánkban a .magyar nőnevelés nagy ügye.

1867. május 24-én 22 magyar nő értekezleten találkozott Veres Pálné gondolatának gyakorlati megvalósítása érdekében. Itt kimondották, hogy „egy nőképző Egylet alakítását életkérdésnek tekinti, s annak első célja lesz odahatni, hogy a nőknek alapos képzés*

Az ország fotoszakköreinek központi irányítását 1959. nyarán a Népművelési Intézet vette kézbe. Az intézet irányító, szervező munkájának keretébe szervesen illeszkedett bele a Tolna megyei íotoszakkörök vezetőinek kétnapos bonyhádi konferenciája.

A konferencia 25 résztvevője Ottófi József, a Szekszárdi Művelődési Ház fotoszakkörének vezetője „Fotoszakköri mozgalmunk időszerű kérdései” című előadása után értékes vitában tárgyalta meg egyes fotókörök eredményes működésének okát, valamint a hibákat és a hiányosságokat.

A jelenlevők; — Czank József, a megyei tanács művészeti előadója és Bánszki Pál, a Népművelési Intézet szakköri osztálya véré alkalom nyújtassék és a vagyontalanoknak önfenntartási pályát nyittassanak.”

Programot és alapszabályokat dolgoztak ki és a-keletkező egyesület pecsétjén is „Haladjunk!”- szóval jelölték meg tömörülésük célját. 1868. elején egy röpiratot adott ki „Nézetek a női ügy érdekében” címmel. Ebben jelölte meg a nők részére nyitandó életpályákat.

1869. október 17-én két szobás bérelt helyiségben Veres Pálné beszédével megnyílik hazánkban az első nőnevelő intézet. Az intézet csodálatos gyorsan fejlődött. 1881.-ben saját épületébe költözött. 1888-ban pedig felépült az egyesület második székhaza. 1894. ben kap nyilvánossági jogot.

1893. március 25-én, az egyesület negyedszázados jubileumán az üdvözlő beszédet Jókai Mór tartotta.

Mindinkább gyengülő fizikai ereje miatt Veres Pálné 1889-ben vonult vissza. Leányához Váchar- tyánba költözött 1895. szeptember 28-án halt meg.

zetőhelyettesének javaslatára — Bálogh Lajos, a Bonyhádi Művelődési Ház fotókörének vezetője, megyei fotoszakreferens mellé megyei fototanácsot választottak. A tanács tajai: Balogh Lajos, Schmidt Henrik, Máté Gyula (Bonyhád), Ottófi József (Szekszárdi, Mező László (Dombóvár) és Beke Árpád (Tolna). A megyei fototanács feladata a megye fotoszakköreinek szervezeti irányítása, a szakkörvezetők részére két- havonként továbbképző előadások rendezése.

Az értekezleten Szegedi Emil fotoesztéta, a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagja „Emberábrázolás a fotóművészeiben” és Réti Pál fotóművész „A művészi kifejezés technikai eszközei” címmel tartott értékes előadást.

Áldatlan vita folyik már 6—7 év óta a nagyszokolyi tanács és a helybeli Béke Termelőszövetkezet vézetősége között. Ma már meg nem határozható a nézeteltérés kezdete és oka sem, de jelenleg a Petőfi utcai 111-es számú ház körüli vitában csúcsosodik ez ki. Valamikor ez a ház volt a szövetkezet központi épülete, a tanácstól kapták használatra, majd kaptak egy másikat (amelyben jelenleg is vannak), s a tsz bejelentette vételi igényét a Petőfi utcai házra. A helyi tanács különböző okok miatt nem adta el a megüresedett épületet, de továbbra is engedélyezte annak használatát.

Ez az az időpont, amikortól a szövetkezet vezetői nem akarják elismerni a tanácsot, s szinte állam akarnak lenni az államban, pedig a

termelőszövetkezet nem államhatalmi

szerv.

Több olyan intézkedést foganatosítottak, ami a helyi tanács feladata, más esetekben pedig megkerülve a helyi tanácsot akartak elintézni különböző dolgokat. Az az általános vélemény alakult ki, hogy »megleszünk mi a tanács nélkül is, mi magunk is megoldjuk problémáinkat«.

A kezdeti sértődöttségből az lett, hogy ma már a Béke Termelőszövetkezet tagjai közül megválasztott vb.-tag nem jár el a vb.-ülésekre, de ezt teszi a szövetkezet elnöke is, noha oda rendszeresen meghívják. S mert ők nem mennek el a vb. ülésekre, úgy tartják, felesleges, hogy a vb. 'vezetői elmenjenek a tsz közgyűléseire, vezetőségi üléseire, általában meg sem hívják őket.

Ilyen körülmények között érthető, hogy a tsz vezetői figyelembe se veszik, ha a tanács szót emel például a törvényesség betartásáért. Rosszul értelmezett beavatkozásnak tartják a jó tanácsokat is. Nem sokan értettek egyet azzal sem, hogy a tanács vezetői szóvá tették az agronómus munkaidejének helytelen beosztását, amely reggel 8 órától délig és délután 2-től 5-ig tart. A tanács véleménye szerint a szövetkezeti gazdálkodás nem ezt a munkabeosztást követeli meg. Figyelemre

Ribbentrop nyugodtan Londonba az ő politikai halandzsájával, s cipelje haza személyesen azt a kosarat, melyet itt kapni fog. Gúnyosan figyelte azt a pompát, amelyet a Führer újonnan kinevezett »különmegbizottja« csaknem száz tagú kíséretével együtt a londoni Haymarketen, a Carlton luxushotelben kifejtett.

Ribbentrop, a francia Pommery Grenot pezsgő-cég képviselője, személyes okokból évek óta gyűlölte Hoescht. A cég főnöke, Po- lignac gróf befolyásos személyiség volt a párizsi társaságban, és gyakran megfordult a német nagykövetségen is, amikor annak Hoesch volt a vezetője. Hoesch azonban sohasem gondolt arra, hogy ugyanakkor a cég németországi képviselőjét, Joachim Rib- bentropot is meghívja HoVtense Beauharnais előkelő Rue de Lille-i palotájába — túlságosan kopottnak tűnt neki ez az álgavallér az adoptálás útján kiszélhá- moskodott nemesi »von«-jával. Nyilvánvaló dolog, hogy Ribbentrop már régóta bosszút forralt.

A londoni delegáció minden egyes tagjának becsületszóval kellett magát köteleznie, hogy a követség tagjainak, de különösen Koeschnek egy árva szót sem árul el a flottaügyi tárgyalások menetéről. Egyetlen tagja volt csak a követségnek, akit kénytelen-kelletlen be kellett vonniuk a tárgyalásokba, Wassner tengernagy, tengerészeti attasé, de neki is becsületszavát vették, hogy hallgatni fog.

(Folytatjuk.)

se méltatják, amikor a tanács az adottságok, a lehetőségek jobb kihasználására hívja fel a figyelmet. De megsértődtek akkor is, amikor figyelmeztették a Béke Tsz tagjait, hogy törvényellenesen vágják ki a fákat az Aranykalász Tsz területéről.

A féltékenység rossz tanácsadó

A mezőgazdaság szocialista átszervezése folytán Nagyszokoly is termelőszövetkezeti község lett. Uj tsz jött létre, Aranykalász néven. A tanácselnök és a tanács titkára, azzal az indoklással, hogy az új termelőszövetkezetnek, — amelynek nincs gyakorlata a nagyüzemi gazdálkodásban —, sok segítségre lesz szüksége, ide léptek be pártolótagnak s pártszervezetileg is ide tartoznak. Ez a teljesen érthető és indokolható álláspont sem tetszik a Béke Tsz tagjainak, s a minap megtartott közgyűlésükön már arról beszéltek, hogy a Béke Tsz-be a »mezítlábasok«, az Aranykalász Tsz-be a »nyakken- dősök« tömörültek. Nem nehéz ezekben a kijelentésekben megtalálni, hogy éppen azok akarnak mesterséges válaszfalat húzni a nagyüzemi gazdaságok és azok tagjai között, akik szóban a két tsz barátságáról beszélnek. Azt követelik, a tanács vezetői ne legyenek tagjai egyik termelőszövetkezetnek sem, hogy »megőrizzék semlegességüket«, más szóval ez azt jelenti, hogy maradjon a tanács kívülálló. E nézet tarthatatlansága a nagyszoko- lyiak többsége előtt közismert, s tudják, hogy a tanács nem lehet kívülálló a szocializmus építése során még Nagyszokolyon sem. A Béke Tsz vezetői úgy vélik, mivel ők nem sokat törődtek a tanácscsal, most a tanács vezetői valamiféle bosszútól vezettetve majd az Aranykalászt segítik az ő rovásukra. A tények azonban már régen megcáfolták ezeket a hamis érveléseket.

Miben segített a tanács a Béke Tsz-nek ?

A helyi tanács, hogy a termelő- szövetkezet gazdaságának megfelelő szakirányítást biztosítson, oda adta az azóta is a tanács státuszán lévő agronómust: a múlt

Egy fiatal hölgyet kerestem Dunaföldváron, akiről azt tudtam, hogy fiatal, Devecseri Erzsébetnek hívják és a kultúrotthon új igazgatója. A duna- földváriak se nagyon többet, mert hogy hol találom meg, azt már senki nem tudta. Végül a községi tanács elnökét kerestem meg, hogy tőle informálódjam, az vj igazgató holléte iránt. — Alig beszélgettünk azonban néhány percet, amikor nyílott oz ajtó és belépett, akit kerestem.

— Csak néhány, percem van — mondta —, de menjünk le a cukrászdába és ott beszélgessünk, mert ott vár valaki.

Devecseri Erzsébet tanítónő volt eddig, s alig két hete, hogy átvette a község kulturális életének az irányítását, mint a művelődési ház igazgatója...

A cukrászdában az Országos Rendező'roda egyik szervezője várta, aki az aznapra hirdetett előadás ügyében járt Dunaföldváron. Kertész Imre: Szerelem nem válóok című vígjátékának c.znapi előadását készítették elő.

A rövid beszélgetés keretében néhány kérdést intéztem az ÚJ igazgatóhoz távolabbi terveivel _ kapcsolatban. Elmondta többek között, hogy havi két színházi előadást szeretne rendév ben üzlethelyiséget is kiutalt a tsz-nek, hogy kertészeti termékeit ott értékesíthesse. A tanács e konkrét intézkedésen kívül már többször megkísérelte, hogy segítsen a szövetkezeti demokrácia betartásában, az alapszabály szerinti működésben, szívesen ismertettek rendeleteket, amelyek közül nem egy a tsz eredményesebb gazdálkodását tette volna lehetővé — de ezeket a kísérleteket a tsz vezetősége visszautasította azzal, hogy a tanács ne avatkozzék be a tsz* belügyeibe. Pedig a felsoroltak nem a rosszul értelmezett »beavatkozás«-t, hanem a helyi tanácsok feladatainak gyakorlását jelentették.

S hogy a nézeteltérés elvi, nem pedig személyi ellentéten alapszik, azt az is bizonyítja, hogy a községben azóta tanácselnök csere is volt, de a nézeteltérés továbbra is fennmaradt, sőt talán még élesebbé vált.

Mi a kivezető út?

Semmi esetre sem az, amit a Béke Tsz vezetői kívánnak, hogy a tanács csak a közigazgatási adminisztrációval törődjék. Alapvetően kell megváltoztatni a szövetkezet vezetőségének viszonyát a tanácshoz. Alá kell vetnie magát a tanács ellenőrzésének akár tetszik ez, akár nem. A szövetkezet vezetőségének tudomásul kell vennie azt, hogy községi szinten sem a termelőszövetkezet, hanem a tanács az államhatalmi szerv, s ebből adódik az is, hogy a tanácsnak a legapróbb részletekig ismernie kell a termelőszövetkezet életét.

A tanács, mint már sokszor, a legutóbbi napokban is megkísérelte, hogy az immár 6—7 esztendeje tartó elvtelen viszonynak véget vessen. ígéretet tett, hogy elintézi a függőben lévő lakáskérdést, s ígéret hangzott el arra is, hogy az Aranykalász Tsz segítése mellett nem hanyagolják el a Béke Tsz-t sem.

■

A jószándék azonban kevés, a tsz pártszervezetének, s talán a járási pártbizottságnak is hathatósabb segítséget kellene nyújtania, hogy minél gyorsabban, s minél eredményesebben tegyék meg a kellő intézkedéseket.

K. Balog János

szeresíteni a kultúrházban, s ehhez fővárosi színészeket és a Kecskeméti Katona József Színház művészeit szeretné megnyerni.

— A KISZ most létesít egy klubot, s úgy látom szükség fs lenne rá, a magam részéről támogatom — mondotta. — A kul- túrház szakkörei ezen a klubon belül működnének. Úgy tervezem, hogy egyelőre kézimunka és főzőtanfolyamot indítunk be a leányok részére... A dunaföld- vári közönség nevelésében igen sok tennivaló adódik. Jelenleg úgy néz ki a dolog, hogy az operetteknek és tánczeneesíek- nek nagy sikere van a községben, de a komolyabb előadások iránt mérsékelt az érdeklődés. A helyi ■’Próbálkozások is sok esetben az érdektelenségbe fulladnak...

—Nem fogja elvenni a kedvét a munkától, ha továbbra is ilyet tapasztal?

— Nem, mert nem remélem azt, hogy személyemmel mindez megoldódik. Tisztában vagyok azzal, hogy hosszas, kitartó munkára lesz szükség ahhoz, hogy lemérhető eredményt érjünk el a község kulturális éleiének elörclendíiésében.

(b)

ződésszegés az utolsó, melyet megtorolatlanul hagynak. Minden további hasonló önhatalmú lépés közös katonai és gazdasági rep- resszáliákat vonna maga után.

Hitler most három nagyhatalom egyesült arcvonalával került szembe. Nemcsak Anglia és Franciaország, hanem még Mussolininak, állítólagos barátjának Olaszországa is összefogott ellene. A »Harmadik Birodalom« külpolitikája zsákutcába jutott.

Mint a külügyminisztérium minden felelős funkcionáriusa, Hoesch is azon a nézeten volt, hogy most mór csak egyetlen kivezető út van: véget kell vetni az egyoldali szerződésszegéseknek, és visszatérni a »lehetséges« józan politikához, a normális tárgyalásokhoz, a Népszövetséghez és a hagyományos diplomácia játék- szabályaihoz! Ebben az értelemben fogalmazta meg Berlinbe küldendő jelentéseit.

Hitler tajtékzó dühvei ócsárolta a régi külügyminisztérium »gyáva és dekadens« képviselőit, akik semmi okosabbat nem tudtak neki tanácsolni, mint visszatérni az elavult és unalmas módszerekhez. Volt azonban egy tanácsadója, aki zseniális terveket sugalmazott neki.

Herr von Ribbentrop már régen pályázott rá, hogy külpolitikai téren megmutathassa a zsenialitását. Most be akarta bizonyítani »Führer«-jének, hogy ő, Ribbentrop igenis, véghez tud vinni olyan dolgokat, amelyek a Wilhelmstrasse megcsontosodott hivatalnokainak elképzelésében lehetetlenségszámba mentek. Tervét Angliára alapozta; ki akarta ugratni a stresai frontból.

Ribbentrop gondolatmenete körülbelül a következő lehetett: A stresai megállapodások főképpen, sőt talán kizárólag a német szárazföldi felfegyverkezés ellen irányultak. Anglia azonban elsősorban tengeri hatalom. Biztonságát nem annyira a nagy hadseregek, mint inkább a tengerek uralma biztosítja. Egy erős német szárazföldi haderő, mely Francia- országnak halálos veszélyt jelent, nem fenyegeti közvetlenül Angliát, amíg Anglia fölényben van a tengeren.

Miért ne menne bele Anglia tárgyalásokba — vélte Ribbentrop — ha felajánlanánk neki egy olyan paktumot, mely szerint a német flotta erőssége nem lehet nagyobb, mint az angol flottának egyharmad része? És különösen hajlamos lenne tárgyalásokra, ha közvetve értésére adnák, hogy a nyugatnak az új német szárazföldi hadseregtől sincs mit félnie. mert a Führernek arra végső soron csakis Keleten, a bolseviz- mus leveréséhez van szüksége.

Amikor Hoesch ezekről a Rib- bentrop-féle tervekről hallott, csak annyit mondott: »A bolond!« Ö átlátta, milyen hatása lenne egy ilyen angol'»külön fordulónak« Franciaország és Olaszország politikájára, és nem tudta elképzelni, hogy Anglia odadobja a Stresában éppen most létrejött egységfrontot csak azért, hogy magát egy jövendőbeli, egyelőre még csak tisztán kóczcletbeli német. flottaveszclytől megvédje. Hát csak jöjjön ez a műkedvelő

ß fotoszakkör-vezetök konferenciája

C7& ág igazgató