Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-23 / 45. szám

i960, február 23. TOLNA MEGYEI NßPÜJSAG 3 Városból falura... IJj tolatási módszert vezettek be a dombóvári vasútállomáson Fejlődik az ország, növekednek a szállítási feladatok, tehát fej­leszteni kell a vasutat is, hogy a nagyobb feladatot is megtudja ol­dani. A nehezebb feladatok meg­oldását segítik az új tolatási mód­szerek. A vasút területén szük­ségszerűvé vált, hogy új tolatási módszert vezessenek be, termé­szetesen csalt ott, ahol annak be­vezetése eredményes és ott, ahol az alkalmazható. Dombóvár állomáson már az el­lenforradalom előtt foglalkoztunk azzal, hogy bevezetjük a hatvá- nyos tolatási módszert. Azonban ez az ellenforradalom közbejötté­vel elmaradt. Dolgozóink már ak­kor is látták ennek az új mód­szernek a jó oldalát és szívesen is foglalkoztak vele. Az ötéves terv irányelveinek tanulmányozása közben ébred­tünk rá arra, hogy milyen nagy feladatokat kell az elkövetkező időben elvégeznünk, és ezt pedig csak úgy tudjuk megoldani, ha a munkánkban olyan újat vezetünk be, ami növeli az eredményein­ket. Felsőbb szerveink javaslata alapján vezettük be az új tolatási módszereket. Az oktatótisztjeink, Szűcs Gyula és dr. BarCzi Amb­rus elvtársak tanították az új módszerekre dolgozóinkat. Hetek óta rendszeresen foglal­koznak oktatótisztjeink az új módszerek betanításával és el­mondhatjuk, dolgozóink kedvelik az új tolatási módszereket, az egy­szerű rendezést és a duplázást is. Az új tolatási módszer beveze­tése nemcsak az állomás mun­káját könnyíti, hanem a közbe­eső állomásokon is megrövidíti a tolatós vonatok tartózkodási ide­jét, mert egy csoportban lesznek az egy állomásra szóló kocsik. Ami azt is jelenti, hogy a tolatós vonatoknak is megrövidítjük a menetidejét és kevesebb lesz az az idő, amit a vonatkísérő sze­mélyzet a családjától távol tölt. Több idő jut a kulturális életre, a szórakozásra. Az új tolatási módszerrel ér­demes foglalkozni olyan formá­ban is, hogy ez a későbbiek' so­rán ne új, hanem régi, jól bevált módszer legyen. Ekkor aztán le­het keresni egy még ennél is job­bat. Bódogh Mihály Dombóvár, állomás Szijjártó Sándorról először a gépállomás fiatal főmérnök he­lyettese nyilatkozott. Tőle tud­tam meg, hogy nagyon meg­vannak vele elégedve. »Precíz« ember. Szereti a pontos mun­kát. Most itt áll előttem olajos ruhában, fején svájci sapkával. Harminc év körüli fiatalember. — Hol tanulta az esztergályos szakmát? — Budapesten. — Mikor került fel Bölcské­ről Budapestre? — Ezerkilencszázötvenben. — És mikor jött vissza? — Két évvel ezelőtt. — Miért jött vissza? — Elmosolyodik. — Ennek sokféle oka van. — Mi a legfőbb oka? — Tudja kérem, én Bölcskére nősültem. A szüleim, meg a fe­leségem itt éltek Bölcskén, én meg Pesten éltem. Nehéz volt az élet. Fiatal házas vagyok. Ritkán találkoztam a felesé­gemmel és emellett igen nagy problémát jelentett, hogy költ­séges volt a különélés. — Nem üzemi konyhán ét­kezett? — Nem. Tetszik tudni én na­gyon kényes gyomrú ember va­gyok... A vendéglőben igen nagy volt az üzemi konyhához képest a választék, de viszont a pénztárcát is jobban ki kellett nyitni. A drága »kajához« hoz­zájött még aztán az albérleti la­kás költsége is. — Itt Bölcskén hol lakik? — A szüleim házában. — A keresete hol volt na­gyobb? — Budapesten. De végeztem egy-két számítást, s megállapí­tottam, hogyha a nyári hónapok keresetét is számítom itt a gép­állomáson, akkor körülbelül »egáloan« vagyok. — A szórakozás lehetőségei itt is megvannak? Nevet a kérdésen. — Bölcskét egyelőre azért nem lehet Budapesttel összeha­sonlítani. Budapest a sokféle szórakozó helyével valósággal »kiprovokálta« az emberből a költekezést. Itt valamivel ne­hezebb elkölteni a pénzt. Hogy mivel szórakozom? Futballista vagyok... Rádiót hallgatok, tele­víziót nézek, és olvasok. Van egy kis magánkönyvtáram. Vá­logatott, jó könyvekből áll. — Van több olyan bölcskei fiatal is, aki itlhagyta a falu­ját? — Van bizony. És van köz­tük jónéhány »dizeles« is. Ezek­re igen nagy szüksége lenne a gépállomásnak. Hiányunk van »dizelesekből«. — Nem próbálták még őket hazacsalni? — »Agitáltam« már egyet- kettőt. Az egyik azt hiszem rá is áll az alkura. Ha hazajön, nem jár rosszul. — Mit szól a szövetkezeti át­szervezéshez? — Jó magam is segítettem átszervezni a falut, s látja most, hogy már csaknem minden fa­luból szövetkezeti falu lett, egy fordított folyamat indul lassan el. — Mire gondol? — Arra, hogy néhány «évvel ezelőtt faluról városba vándo­roltak a fiatalok, mert féltek a kisparaszti munkától, most meg majd városból falura indulnak jónéhányan, hogy a városban magukba szedett tudással segít­sék az új életet. (—H—) Rózsásáért a régi kórház előtt Téglagyára: üzemeltetnek—salát erejükből is építkeznek—a nagykényi tsz-tagok Bár a naptár még telet mutat, a Szekszárdi Kertészeti Vállalat már tavasztváró hangulatot teremt városunkban. Látható jele annak a régi kór­ház előterében megkezdett föld­munkálatok. Jónéhány éve bizony ez a rész nagyon elhanyagolt ál­lapotban volt. Most kezdenek ki­bontakozni a várható szépítés kontúrjai. A régi kórház előtti szigetet magastörzsű rózsákkal ültetik be, méltó díszítésként a gyógyítás házához. Nehezebb munkát ad a régóta elhanyagolt másik oldal, a domb­oldal kiépítése, beültetése. A né­hai köves, kavicsos elhanyagolt terület sok munkát ad a vállalat dolgozóinak, egyrészt a régi félig- meddig kipusztult növényzet kiir­tása szempontjából, másrészt a víz által lehordott termőtalaj visszahordását illetően. A földmunkák megkezdődtek, s lelki szemeinkkel szinte látjuk, mily gyönyörű, felemelő érzés lesz végignézni e tájon, amely egyébként is városunk egyik leg­forgalmasabb része. A padkaszerűen kiépített oldal lenti részén füvesítést terveznek, feljebb bokorrózsás hosszú föld- szalag virít majd. Még feljebb virágágyások sorakoznak egymás mellett végig, s a felső úttól az egészet díszcserjesor választja el. Közben néháw fenyőfa emelke­dik ki majd az újjávarázsolt kör­nyezetből. ­Mindez természetesen nem kis összegbe kerül. A rózsák például nem olcsók. Az egész városban történő parkosításhoz mintegy 1000 rózsatőre lesz szükség, s ez maga 14 000 forint. Bőven jut eb­ből ide a kórház környékére is. — Valóságos rózsiligetet vará­zsolunk ide — mondják az itt dol­gozó munkások. Valamikor szép, csinos v>olt itt minden, az idén azonban a vállalat dolgozói min­den eddiginél pompásabbra épí­tik ki. A tamási járás egyik nagy ter­melőszövetkezeti községében, Nagykónyiban, a közel hatezer holdas termelőszövetkezetben 528 parasztcsalád egyesült közös gaz­dálkodásra. A földműveléshez jól értő parasztemberele úgy ha­tároztak, hogy gazdaságuk alap­jait főleg Saját erejükből rakják le. Mindjárt az alakuló gyűlésen olyan határozatot fogadott cl a tagság, hogy a 1 özös alapra egységesen mindenki 150 forin tot ad a közösbe vitt minden hold föld után. így összesen 750 000 forint. Ezen a közeljövőben traktort és hozzá munkagépeket vásárol a vezető­ség. De futja még jószágvásár­lásra is, hiszen már az idén -jól jövedelmező, nagyüzemi állatte­nyésztést akar kialakítani a Hala­dás Tsz. Ehhez Is hozzájárul a tagság. Eddig 528 lábasjószágot ajánlottak fel a tagok a szövet­(42) Ustinov,' megígérte, hogy elin­dítja a dolgot. A beszélgetés után sokkal jobban éreztem magam. Mégis éreztem valami gyenge­séget állásfoglalásomban. Erősít- getiem magamban, hogy rosszabb sorsra már nem juthat Hazám, mint amilyenbe Hitler sodorja, s hogy éppen ezért minden eszközt jónak kell találnom Hitler meg­semmisítésére. Belső harcomban erkölcsi támaszként szolgáit ne­kem az a veszély, melygt éppen akkoriban olvastam egy angol nyelvű Talleyrand-áletrajzban: »A nemzetek életében vannak pillanatok, amikor egy hazafinak legfőbb kötelességévé válik, hogy elárulja saját kormányát, mely hazáját a romlás felé vezeti«. Másfelől viszont annak is tuda­tában voltam, hogy szerencsétlen módon semmilyen kapcsolatom nincs a Németországon belüli el­lenzékkel. Hogyan állapíthassam meg, kinek vannak becsületes szándékai? Kollégáim és más pol­gári személyek csak beszéltek; az egyedüli kommunista pedig, akit Berlinből közelebbről ismertem, nyomtalanul eltűnt. kezeinek. A jószágokat rövidesen közös istállóba kötik. Már eddig tíz, volt középpa­raszt felajánlotta a háztályi gazdaságéban lévő istállóját, ahová több mint 109 állatot, már holnap beköthetnek. Mindez persze korántsem jelen­ti a közös jószágok elhelyezésé­nek teljes megoldását. Éppen ezért mihelyt itt lesz a kikelet, a nagy- kónyi tsz-tagok, hozzálátnak az építkezéshez. Ennek a feltételét már nagyrészt biztosították. Tóth Árpád .szövetkezeti kőművesmes­ter vezetése mellett 20 tagú épí­tőbrigád alakult, akik már hol­nap megkezdhetnék az építkezést. Mér fát is termeltek ki a tagok, hogy az épülő juhhodályhoz és lóistállóhoz ne kelljen faanyagot vásárolni. Fűzi Ferenc ttz-tag pe­dig a közösnek adta téglaégető- jét, ahol ő lesz az üzemég vezető. Évente 120 000 téglát tud­SZEMEKBÖL ALL A HÁLÖ A követségen eleinte nem fog­lalkozhattam közvetlenül a né­met—angol kapcsolatok politikai kérdéseivel. A konzulátusi osz­tály vezetője lettem, s így a Carl­ton House Terrace felső díszter­meiben semmi keresnivalóm nem volt. Lent ültem a szuterénben, s az úgynevezett »sör-ügyosztály­ban« uralkodtam, ahol az ügy­felek zömének ügyes-bajos dol­gait intézték. Az egyedüli veszélyes náci itt lenn az útlévélügyi hivatalnok volt. Többi munkatársamról meg­állapítottam, hogy szerencsére mind értelmes és nagyon kevéssé náci-beállítottságú emberek. Ha magunk között voltunk, sohasem ordítottuk egymásra az előírt »Heil Hitler !«-t. A Führer ránk kényszerített arcképeit lehetőleg mindig a hátunk mögötti falra akasztottuk, hegy legalább munka közben ne kelljen rájuk nézni. Nyakig ültünk a munkában. Mi, akik a mindennapi élet apró- cseprő bajaival pepecseltünk, a többieknél jobban láttuk a biro­dalom belső adminisztrációjának ennek következtében olcsóbb, gyorsabb lesz a tsz saját ere­jű építkezése. Az igazsághoz az is hozzátarto­zik, hogy kölcsönt is igényel a nagykónyi termelőszövetkezet. A tagok szeretnék, ha az állam meg­hitelezné egy száz férőhelyes mo­dern .szarvasmarhaistálló építési költségeit, ami még ebben az év­ben elkészülne. A nagykónyi Haladás Terme­lőszövetkezetben nemcsak a kö­zös jószágok elhelyezése érdeké­ben tesz erőfeszítéseket a tagság, hanem más tekintetben is. Amint Sárdi István a közös gazdaság el­nöke elmondotta, 2000 hold föld tavaszi bevetéséhez szükséges magvakat a tagok háztáji gazda­ságukból adják össze. Ennek a technikai lebonyolítása máris fo­lyamaiban van . elképesztően totális önkénv-jel- legét. A Berlinből hozzánk érke­ző döntések annyira háttérbe szo­rították a jogot és az igazságot, s úgy dobálóztak az emberi sorsok­kal, hogy egy korrekt hivatal­noknak még a hajaszála is égnek meredt tőlük. Naponta száz meg száz instan- ciázó kilincselt nálunk, s ezekneK nagyobb része zsidó és emigráns volt. Akár útlevelet kértek, akár egyéb okmányokat, az mind élet­bevágóan fontos volt nekik. —: Egyiknek-másiknak segítségére tudtunk lenni, ha egyik szemün­ket behunytuk; de soknál nem te­hettünk semmit, mert a nyakunk­ba került volna. A tapasztalat azonban megtanított arra, hogy bizonyos dolgokat különféle trük­kökkel is nyélbe lehet ütni. Örömömre felfedeztem, hogy a brit belügyminisztérium külföldi osztályának főnöke, bizonyos Mr. Cooper olyan ember, akinek he­lyén van a szíve. Minthogy állan­dóan egymással volt dolgunk* csakhamar szoros egyetértés ala­kult ki közöttünk. Hivatalos kötelességeim közé tartozott arról gondoskodni, hogy az emigránsok Angliában min­denütt falba ütközzenek, viszont azok a nácik, akik itt szándékoz­tak tevékenykedni, minden köny- nyítést megkapjanak. »Parteige­nosse« Bene, a »Trylisin« hajnö- vesztpszer hajdani kopasz képvi­selője, aki a nácipárt Landesgrup- penleiterévé küzdötte fel magát, gyakran ült az irodámban. Éles hangú javrrtrírkrt diktált ne­kem, vagy hallgatta, amint vala­Éielmiszer önkiszolgáló bolf és ifalbolf épül Dunaszenfgyörgy újtelepen Már épül, s előreláthatólag má­jus végén megnyílik Dunaszent* györgy új településén, egy föld­művesszövetkezeti önkiszolgáló csemege- és élelmiszerbolt. A bolt építése 350 000 forintba kerül és a földművesszövetkezet tagjai tár­Választmányi ülést tart a MÉSZÖV A MÉSZÖV megyei választ­mánya február 26-án, pénteken kibővített választmányi ülést tart. Az értekezleten Kovács György, a MÉSZÖV igazgatóságának el­nöke beszámolót tart a földmű­vesszövetkezeteknek a tsz-mozga- lom szervezése és megerősítése érdekében végzett eddigi munká­járól és a további feladatokról. A határozati javaslat beterjesztése és megvitatása után ismertetésre kerül az 1959. évi mérleg, a to­vábbiakban pedig egyéb szerve­zeti kérdéseket tárgyalnak meg. . A választmányi ülést a szek­szárdi Szabadság Szálló emeleti nagytermében tartják. sadalmi munkával is segítik az építkezést. Eddig több m}nt 6000 forint értékű a végzett társadal­mi munka. A bolt mellett italbolt is léte­sül, modern berendezéssel és asz­talokkal. Több mint 350 000 forint községfejlesztésre Regölyben — ahogy erről már hírt adtunk, törpevízmű épül az elmúlt évben megalakúit vízgaz­dálkodási társulás szervezésében. A község lakossága portánként 400 forintot szavazott meg a víz­mű építésére. Az elmúlt évben 375 000 forintot már be is építet­tek. Az egyes lakosok számára je­lentős vállalás mellett ebben az évben több mint 350 000 forintot szavazott meg a tanácsülés a köz­ségfejlesztésre. A fenti pénzösz- szegből járdákat, köves utakat építenek a község belterületén. Ezen kívül az iskola, a kultúrott­hon, a KISZ és a sport fejleszté­sére is gondoltak, s megfelelő anyagi támogatást szavazott meg a község lakossága. r*>k itt gyártani, s PUTMTZs Nem etor szagból—) C Németországba

Next

/
Thumbnails
Contents