Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-21 / 44. szám

I960, február 2í. ' TOLNA’ MEGYEI NETÜ.TSÄG 3 Gazdasági együttműködés a szocialista tábor országai között A kapitalista fejlődés széles­körű nemzetközi munka- megosztást hozott létre az orszá­gok között, ahol igen kiterjedtek a külkereskedelmi kapcsolatok. E gazdasági kapcsolatoknak azon­ban általános jellemzője, hogy túlnyomórészt gazdasági, politikai és katonai függőségi viszonyok­kal járnak. A fejlődésben elma­radt országok kivannak szolgál­tatva a fejlettebbeknek. Ez orszá­gokban nem fejlődhetnek a ter­melőerők, hiszen az erősebb or­szágoknak érdeke, hogy partne­reik továbbra is biztos felvevő­piacai legyenek termékeiknek, ne válhassanak gazdaságilag önálló­vá. A vezető tőkés országok ka­pitalistái akkor érhetnek el minél nagyobb profitot, ha olcsó nyers­anyagot tudnak biztosítani az el­maradottabb országokból, ugyan­akkor el tudják ott ' helyezni áruikat. Hazánkban a felszabadu­lás előtt ugyanilyen volt a hely­zet. Magyarország volt az élel­miszer- és nyersanyagszállítója az iparilag fejlettebb Ausztriának — majd a fasiszta Németországnak — főképp mezőgazdasági termé­keket exportált, de még az ipar­cikk-exporton belül is túlsúlyban szerepeltek a kitermelőipar, a bányászat termékei és az egyéb, a külföldön továbbfeldolgozásra kerülő anyagok. Merőben más kapcsolatok ala­kultak ki a második világháború után a szocializmust építő orszá­gok között. A szocialista világ­piac nemzetközi méretű munka- megosztása a közös gazdasági és politikai célok szilárd alapján nyugszik. A szocialista táborban nincsenek érdekellentétek a fej­lettebb és a gazdaságilag elma­radottabb országok között, hiszen valamennyi szocializmust építő ország erősödése a szocialista vi­lágrendszer erősödését jelenti. A szocialista országok közötti munkamegosztás, nem egyszerűen a különböző termékek cseréjében jut kifejezésre. A gazdasági kap­csolatok elősegítik mindegyik or­szág fejlődését, lehetővé teszik, hogy mindegyik ország népgaz­daságának azt az ágát fejlessze a legnagyobb mértékben, amelynek adottságai a legjobbak. így nincs szükség — mint a Szovjetunióban annakidején — a nehézipar min­den ágának fejlesztésére, az erő­ket koncentrálni lehet azokra a gazdasági ágakra, amelyek az or­szág természeti, földrajzi adott­ságai, a kialakult hagyományok tekintetében a legjobban fejleszt­hetők. Lehetőség van ugyanakkor a nyersanyagokban, fűtőanyagok­ban szegény országok iparának fejlesztésére is. P élda nélkül áll a történe­lemben, hogy egy iparilag erősen fejlett nagyhatalom elő­segíti más országok iparosítását. A Szovjetunió pedig ezt teszi. Hruscsov elvtárs, az indiai Bhi- laiban tartott nagygyűlésen el­mondta többek közt, hogy a gyar­mattartók fogyasztási cikkeket szállítanak az önálló fejlődés út­jára lépett országoknak. De ezek a cikkek gyorsan elfogynak és a »segélyben« részesített kénytelen újból ugyanilyen cikkeket kérni segélyként. így a szállító óriási profitot vág zsebre és függő hely­zetben tartja a gazdaságilag el­maradott országok népeit. »Mi — mondotta Hruscsov elvtárs — jobbnak tartjuk az igazi segítsé­get, amelynek révén a gyarmati uralom alól felszabadult minden ország gyorsan fejlesztheti saját gazdasági életét és saját maga állíthatja elő a szükséges cikke­ket«. A Szovjetunió így segíti a még kapitalista fejlődés útjára lépett elmaradott országokat is. Termé­szetes, hogy még . fokozottabban áll ez a szocialista tábor orszá­gaira. Nem elsősorban fogyasz­tási cikkeket szállít részükre — bár ezt is —, hanem termelő­berendezéseket, nyersanyagokat. A Szovjetunió 1962-ig a szocialis­ta országokba — a jelenleg ér­vényben lévő szerződések alapján — csaknem félezer ipari üzem lé­tesítéséhez szállít gépeket, beren­dezéseket. Szovjet hitel segítsé- vel építjük a Dunai Vasmű hen­gerművét, fejlesztjük többek közt a gördülőcsapágy és Diesel-gyár­tást, a híradástechnikai ipart, a műtrágyagyártást. Gép behozata­lunk 80—90 %-át teszi ki a Szov­jetuniótól és a többi szocialista országtól kapott gépek. Több fontos iparág fejlesztése, sőt je­lenlegi munkája elképzelhetetlen lenne, ha a szocialista országok­tól, elsősorban a Szovjetuniótól nem kapnánk nyersanyagot. így a vasércszükséglet nagy részét a Szovjetunió biztosítja, a pamut­ipar sem működhetne a szovjet gyapot nélkül. Az elkövetkező években megépülő kőolajvezeté­ken keresztül fogjuk majd kapni a szovjet nyersolajat, amely nemcsak energiaproblémáink megoldását segíti elő, hanem biz­tosítja fejlődő petrokémiai ipa­runk nyersanyagellátását is. Energiaellátásunk terén — lé­vén hazánk meglehetősen sze­gény, energiahordozókban — je­lentős segítséget kapunk a többi szocialista országtól is, így Ro­mániától, Lengyelországtól és Csehszlovákiától. A szocialista országok közti gazdasági együttműködés előnyei azonban nemcsak a nyersanyag-, gép- és energiaellátás terén mu­tatkoznak meg. Lehetővé vált, hogy az egyes országok — a szá­mukra kedvező adottsággal ren­delkező iparágak fejlesztésénél — ne csak saját, hanem, a többi or­szágok szükségleteit is figye- lembevehessék. Már pedig minél nagyobb egy-egy termék piaca, minél többet kell belőle gyárta­ni, annál gazdaságosabbá lehet tenni előállítását, annál nagyobb a lehetőség a műszaki fejlesztés­re. Több iparágunk — mint a jár­műipar egyes ágai, híradástechni­kai ipar, műszeripar — csak úgy érhette el fejlettségének jelenle­gi színvonalát, hogy a belföldi szükségletet jelentősen meghala­dó mennyiséget tudunk termékei­ből — elsősorban a távlatokban is biztos piacot jelentő — szocia­lista országokba exportálni. A műszaki fejlődés meggyor­“ sítását is lehetővé teszi a szocialista országok együttműkö­dése. Míg a tőkés világban egy- egy új eljárás, találmány hét­pecsétes titkot képez, a szocialista országok egymás rendelkezésére bocsátják tapasztalataikat, a kü­lönböző gyártási eljárásokat, sőt Rádióműsor orvosok részére Az amerikai gyógyszergyárak | enseknek szükségük van a váró­napi 13 órás műsorral 16 ame­rikai városban új rádiószolgála­tot vezetnek be 50 000 orvos ré­szére. Az orvosok havi 10 dollár lefizetése ellenében kizárólagos joggal élvezhetik a rádióállomás által sugárzott orvosi előadáso­kat, a paciensek részére pedig a várószobában »megnyugtató ze­nét« sugároznak Az amerikai orvosok az ország legtehetősebb rétegéhez tartoz­nak. öt dolláron alul nem állnak szóba a beteggel, a szakorvosok azonban 15 dollárt is elkérnek egy vizitért. Ezt a jelentős összeget tekintve nem vitás, hogy a páci­szobában felcsendülő tató zenére«. »megnyug­Kétféle időjárás Berlinben Az elmúlt hét végére a kelet­berlini meteorológia száraz, hideg időt, a nyugat-berlini prognózis pedig havazást jósolt. Furcsa mó­don mind a két prognózis bevált: a kettéosztott frontváros jellegé­nek megfelelően, kétféle időjárás uralkodott Berlinben. A nyugati szektorban esett a hó, míg a kele­ti szektorban az utcák szárazak maradtak. egy-egy probléma megoldásá­ra különböző országok kutatóin­tézetei is együttműködnek. A Szovjetunió 1947. és 1958. között tizenhétezer teljes műszaki doku­mentációt adott át a szocialista országoknak. Lengyel és csehszlo­vák közgazdászok számították ki, hogy a Szovjetuniótól kapott mű­szaki dokumentációk, gyártási el­járások megvalósítása Lengyelor­szágban egymilliárd, Csehszlová­kiában egymilliárd kétszázmillió rubeles megtakarítást eredmé­nyezett. A műszaki dokumentációk, gyártási eljárások kicserélése, egymás rendelkezésére bocsátása lehetővé teszi, hogy ne kelljen olyan problémák kutatására for­dítani az erőt, amit egy másik szocialista országban már megol­dottak, hanem kevesebb kérdésre koncentrálni az anyagi erőket és szakembereket. Hazánk például jelentős segítséget kap a Német Demokratikus Köztársaságtól e téren is, a vegyipar, ezen belül főként a műanyagipar fejlesztésé­hez. A tudományos eredmények kicserélésén kívül fokozódik a különböző országok tudományos kutatóintézeteinek együttműködé­se is. A tapasztalatcsere nem kor­látozódik csak a tudományos ku­tatókra, vezető szakemberekre, hanem egyre gyakoribb a hasonló iparágak dolgozóinak kapcsolata is. így például szoros kapcsolat alakult ki több NDIC-beli és ma­gyar gyár között. A múlt nyáron például sor került a két ország között ifjúmunkás-brigádok cse­réjére. A szocialista országok 1949-ben hívták életre a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsát. Kezdet­ben csak kereskedelmi megálla­podásokra korlátozódott a tanács tevékenysége, azonban — főként áz 1958. májusi moszkvai érte­kezlet óta — előtérbe kerül a nemzetközi munkamegosztás fo­kozása a tervek, köztük a távlati tervek összehangolása útján. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy hasznos az együttműködés, ami nemcsak az egyes országok, hanem az egész szocialista tábor gyors fejlődését eredményezi és egyre nagyobb esélyeket biztosít a kapitalista táborral folyó békés gazdasági verseny megnyerésére. Erről is beszélni kell Tanuló szövetkezeti tagok önámítás volna azt mondani, hogy a szövetkezeti paraszt, aki tegnap szakított a kisparaszti gazdálkodással, — jól érti a munkaegység számítást, pontosan tudja, hogy milyen teendői van­nak a brigádvezetőnek, munka­csapatvezetőnek, az ellenőrző, a fegyelmi bizottságnak és így to­vább. Az igazság az, hogy mind­ezzel ma még nagyon sok szö­vetkezeti paraszt nincs tisztában, ami érthető is... De tudni akarja, azon van, hogy megtanulja. Es ez a szándéka — amit elsősorban a maga érdekében határozott el, — becsülendő, tiszteletre méltó... Manapság szinte természetes­nek veszi mindenki, hogy Majo- son, Nagykónyiban és majd min­den termelőszövetkezeti község­ben, pedagógusokat, szövetkezeti vezetőket kértek meg tanfolyam vezetésére, a közösségek tagjai. S éppen, mert természetesnek ve­szik, hogy tanuljanak a szövet­kezeti tagok — senki sem készí­tett statisztikát arról, hogy nap­jainkban a jól fűtött falusi isko­lákban hányán hajolnak füzetük fölé, hányán tanulják a nagyüze­mi gazdálkodás alapvető mozza­natait, a harmadik, vagy tizedik faluban a szövetkezeti tagok. A statisztikai kimutatás nem is hi­ányzik senkinek, de azért nem árt beszélni a tanuló, szövetkezeti parasztokról, hiszen ez is — mint csepp a tengert — példázza, hogy a közös útra lépett egyéni pa­rasztok igyekeznek megtanulni ai kollektív gazdálkodást, igyekez­nek beleilleszkedni a közösségi életbe. Többezerre tehető ma azoknak a szövetkezeti tagoknak a szá­ma, akik saját falujukban, vagy tangazdaságban, kísérleti intézet­ben tanulják szakemberektő 1 a szövetkezeti gazdálkodás fortélya­it. Megyénkben a lengyeli szakisko Iában az iregszemcsei kutató inté- tézetben, a tengelici kutató inté­zetben a megye minden részéről összesereglettek a brigádvezetők, az állattenyésztési üzemágvezetők és az újonnan megválasztott el­nökök, s nagy buzgalommal ta­nulnak, a nagyüzemi gazdálko­dást jói ismerő szakemberektől) Beszélni kell a tanítókról is. Minden elismerés'azé a falusi pe­dagógusé, aki napi iskolai mun­kája után legtöbbször ellenszol­gáltatás nélkül tanítja munka­egységszámításra a szövetkezeti parasztokat. Dicséret jár annak a kutató intézetbeli, vagy állámi- gazdasági szakembernek is. aki a nagyüzemben szerzett tapaszta­latait átadja a szövetkezetek új vezetőinek. A tanítók éppen olyan felelősségteljes munkát vé­geznek, mint maguk a tanulók. S mindez azért történik, mert igye­keznek elősegíteni a falun, nap­jainkban végbemenő, forradalmi átalakulásánál; a győzelmét;:'.. Köszönet és dí»c?T'et érte. Molnár Lászlóné Husek Rezső zongoraestje Csütörtökön este hosszú szünet után a szekszárdi hangverseny­életet hallgatásba burkoló jégpán­cél is felolvadt és a zeneiskola nagytermében tanítványok, ba­rátok és a zene igazi kedvelői ad­tak egymásnak találkozót, hogy meghallgassák Husek Rezsőnek, a zeneiskola művész-igazgatójának zongoraestjét. A hangverseny iránt megnyil­vánult érdeklődés természetesen a művésznek szólt, aki pályafu­tása során újabb magaslatokig emelkedett és ez a hangverseny volt a fokmérője annak, hogy je­lenleg hol tart a fejlődésben. Ezt mutatta a műsor is, amely a legkényesebb igényeket is ki­elégítette. Különösen a műsor má­sodik fele ragadta meg a hallga- ságot és abban is az „Erdőzson­gás” és a „La Campanella” arat­ta a legnagyobb közönségsikert. A hangverseny után a hallgató­ság lelkesen üdvözölte a közked­velt művészt, aki három ráadás­sal hálálta meg az őszinte tapso­kat. „Pergolési Árijában", „Cho­pin cisz moll Noeturn-jében'k vala mint Chopin „Fantáziájában” kü­lönösen megmutatkozott a virtu­ozitás és az elmélyüllség tökéle­tes egysége. A műsor második felében el­hangzott 123. Petrarca szonettét a zeneszám előadása előtt Puskás Mária gimnáziumi tanuló szaval­ta el mély átéléssel. A tervek szerint márciusban Hernádi Lajos ad Chopin estet a szerző születésének 150. évfordu­lója alkalmából a Béke Világ Ta­nács rendezésében, majd április elején Igor Zsukov szovjet zongo­ramű vé*sz látogat el Szekszárd- ra. O. I. PUTLITZ: Nem elországból—) C Németországba (41) Valójában ez a június 30-a halálos csapást mért egy »máso­dik forradalom« minden még le­hetséges megrezdülésére, és vég­legesen nyeregbe' emelte a német militarizmust. A Bendlerstrasse urai előtt most már megnyílt az út, hogy tetszésük szerint egész Németországot egyetlen kaszár­nyaudvarrá változtassák. Ki ké­telkedhetett még benne, hogy mire készülődnek? Arra, hogy egy napon letöröljék 1918-nak úgynevezett gyalázatát, és füstöl­gő csataterekké változtassák Eu­rópa virágzó országait. Bárhogyan gúnyolódtak is ma­guk között a régi tisztek a cseh őrvezetőn és katonai fennhájázá- son, mégis ő volt az a varázsló, aki a hosszú évek árnyékéletszerű tengődése után megnyitotta előt­tük régi dicsőségük kapuit. Ha­bozás nélkül, sőt lelkesedéssel es­küdtek fel Hitlernek, amikor az öreg tábornagy röviddel azután Neudeckben meghalt. Jövendő ra­gyogó karrierjük reményében nemcsak az egyik, de mindkét szemüket behunyták, amikor Hit­ler június 39-án még két német tábornokot, Schleichert és Bre­dowot is agyon merte lövetni. Hagyomány, hűség, katonabecsü­let mind nagyon szép jelszó volt. A minden bírói eljárás nélkül meggyilkolt bajtársakra azonban még sok szót vesztegetni — nem, az urak ezt nem tartották cél­szerűnek. Kétségtelen, hogy Rohm kapi­tány és a vele együtt kivégzett SA-vezérek rablók és vérszomjas szadisták voltak. Németországban minden utcagyerek tudta, milyen lábon áll az erkölcsiségük. Mégis, amíg a Röhm-hívek millióinak — valamilyen fajta szocializmus felé való zavaros törekvésükkel — volt némi szerepük a nácifronton, még láttam valami lehetőséget a náci rendszer felrobbantására. Most bezárult a kör, a hatalom korlátlanul a tábornokok kezé­ben volt. Ennek pedig új világ­háborúra kellett vezetnie. Mitévő legyek, hogy megaka­dályozzam a dolgok végzetes fej­lődését? Azt mindenesetre meg­kísérelhetem, hogy legalább itt, Angliában felnyissam az emberek szemét. Még nagyhatalom volt Anglia, amelytől minden európai diktátornak félnie kellett. Már most megmutatkozott, milyen hi­bát követtek el a nyugati hatal­mak, amikor múlt októberben a genfi leszerelési konferencián szó nélkül, nyugodtan eltűrték a ná­cik arcátlan gorombáskodását. Ha megállást akarnak parancsolni ennek a nyakukra növő háborús fenevadnak, a legcsekélyebb kon­cessziót sem szabad megtenniük. Angol ismerőseim legtöbbje azonban semmibe vevő leereszke­déssel még olyasformán nyilat­kozott, mint Lionel: — Ha ti magatok meg akar­tok főni a saját magatok barna levében, az ellen semmi kifogá­sunk nincs. De ha bennünket is be akartok vele mocskolni, az uj- jatokra koppintunk. USTINOW ŰR Természetesen Ustinow urat is felkerestem. Ustinow már pár hó­napja nem volt a Wolff távirati ügynökség képviselője. A nácik kiderítették, hogy egyik nagy­anyja zsidó volt, s ez állásába ke­rült. Németországba visszatérnie őrültség lett volna, így Angliában maradt, ahol kiterjedt baráti kör­rel rendelkezett. Fix állása abban az időben nem volt, zsibárusok- nál felkutatott régiségekkel ke­reskedett, ebből úgy-ahogy meg­élt. Felesége, Nadja, a Sadlers Wells-balett részére festett kulisz- sza-dekorációkat. Nagy lakásukat feladták, a sze­mélyzetet elbocsátották, s tizen­négy éves Peter fiúkkal együtt meglehetősen cigánymódra ta­nyáztak a Chelsea művsszne- gyed egyik bérházának legfelső emeletén. Peter Ustinow ma fel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents