Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-20 / 43. szám
1960. február 20. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 A lakosság életszínvonala a kereskedelem tükrében Erről it beszélni kell Különbség! Summások... a fiatalok már nem ismerik ennek a szónak az értelmét, legfeljebb, ha az öregek elmagyarázzák. Summás ... Lealázást jelentett ez a szó, a grófi, hercegi, püspöki nagybirtok hierarchiájának legalsó fokát. Tavasszal jöttek Hevesből, Borsodból — a gulyát akkor már kicsapták a legelőre — és betelepítették őket a nyárra kiürült istállókba. Megvac- koltak, a szalmán ott aludtak együtt férfiak és nők. És éredekes volt hallani a minap a MEDOSZ megyei küldött- gyűlésén a beszámolót. Olyan emberekkel foglalkozott, akiknek, legtöbbje ott él a hajdani úri birtokokon. Sőt, mi több, a hajdani cselédlakásokban. — Mezőgazdasági üzemeink dolgozóit ott találtuk a megyei, az országos versenymozgalmakban .. — 1959-ben 235 dolgozó szerezte meg a »Kiváló dolgozó« jelvényt. .. — Százhuszonegy ipari tanulót szerződtettek a megye állami gazdaságai... — Több mint hárommillió forint szociális beruházásokra az állami gazdaságokban ... — Alsóleperden, Alsőpélben megszüntették a közös konyhás lakásokat. Középhidvégen hidegmelegvizes mosdót létesítettek a munkásszálláson..; — A női munkásszállásokat el kell látni mosógépekkel, hogy munkájukat ezzel is megkönnyítsék. .. — Kevés a munkásszállás Sárközben, Biríton. Újakat kell építeni... (Világos ablakú, padlós, tiszta épületeket). — A munkásszállásokat kulturáltabbá kell tenni, több szórakozási lehetőséget kell biztosítani... — Változtatni kell az üdülőjegyelosztáson, mert kevés mező- gazdasági dolgozónak jut beutaló gyógyfürdőre. — A MEDOSZ két év alatt 900 dolgozót és gyermeket üdülte- tett... — 139 000 forint szülési segélyt osztottak ki... — Kevés az általános műveltség emelését segítő előadás ... — Az állami gazdaságokban 1959-ben 56 490 látogatója volt a mozielőadásoknak. 13 698 kötet könyvet kölcsönöztek ... — Minden állami gazdaságban van televízió. Nem nagy a különbség — óriási. Hiszen állami gazdaságaink csak tíz évesek. A fiatalok nem ismerik »azt« a letűnt világot. Az idősebb generáció számára pedig nem kell különösebb kommentár az összehasonlításhoz. B. I. Ismerkedési estet rendeztek a Bonyhádi Zománcművek önkéntes tűzoltói Fellendült az élet a Bonyhádi Zománcművek önkéntes tűzoltó- testületében. Egy évvel ezelőtt úgyszólván csak papíron működött a testület, munkájáról, eredményéről semmi jót elkönyvelni nem lehetett. Az üzemi hivatásos tűzoltóság megszűnésével egyidő- ben az üzem vezetősége teljesen újjászervezte az önkéntes tűzoltó, testületet. Az újjászervezés óta megjavult a tűzoltók munkakedve, szakmai továbbképzéshez való viszonya is. Hogy a testület szervezeti életében lényeges változás állt be, azt igazolja a vasárnapi rendezvényük is. ______ é s ő is örült, hogy megszabadulhat tőlem, amikor von Hoesch londoni nagykövetünk felajánlotta, hogy helyembe elküldené Kös- ternek egyik régi és kedves kollégáját. Én sem búsultam a cserén, mert ilyen körülmények között sehogy sem volt már ínyemre az élet Párizsban. A GONDTALAN ANGLIA ÉS 1934. JUNIUS 30-A 1934 június elején költöztem át Párizsból Londonba. Az angol hajón, amelyen Calais-ból Doverbe átkeltem, véletlenül összetalálkoztam jövendőbeli főnökömmel, Leopold von Hoesch nagykövettel. Mielőtt ugyanis az elmúlt évben Londonban Neurathot felváltotta, csaknem egy évtizeden át Párizsban töltötte be a német nagyköveti tisztet, és még ma is szívesen ruccant át alkalmilag egy-egy kis kirándulásra a Szajna-parti szép városba. Most is onnan jött, és az eltöltött boldog órák után ragyogó kedvben üdvözölt. Brockdorff-Rantzau és Maltzan halála óta kétségtelenül Hoesch volt a legjobb ló a német diplomáciai szolgálat istállójában. Magas, karcsú alakjával, kifogástalan öltözékével, okos és megnyerő ábrázatával s nem utolsó sorban lekötelező modorával a tökéletes világfi megtestesülése volt. Régi, dúsgazdag szászországi nagyiparos családból származott. Ebéd helyett a hajón csak füstölt, lazacot meg kaviárt ettünk. — Ha az ember Párizsból jön, A testület tagjai február 14-én a zománcgyári kultúrotthonban táncmulatsággá] és tombolasorsolással egybekötött ismerkedő estet rendeztek, melyre meghívták az üzem KISZ-fiataljait és a cipőgyár önkéntes tűzoltóit is. Az ismerkedő est jól sikerült, a testületnek 1400 forint bevétele lett, mindenki jól érezte magát. A sikert remélhetőleg újabb siker követi majd, mert a testület veze. tői elhatározták, hogy a közeljövőben hasonló rendezvénnyel örvendeztetik meg a tagokat. nehezen szokik hozzá az angol konyhához — jegyezte meg, s ebben igazat adtam neki. Hoesch túlságosan a régi iskolához tartozó diplomata volt ahhoz, hogy valaha is olyan nyilatkozatot tegyen, amely őt politikailag kötelezné. Egész fellépése azonban nyilvánvalóvá tette, hogy ez a finom érzelmű, kultúrált ember nem nagyon rokonszenvezhetett a Németországban uralkodó barbárokkal. Az ő világa tisztán és kizárólag a nemzetközi konferenciák és diplomata-szalonok tükörsima parkettja volt. De származása és nagy vagyona ellenére sem vált szűklátókörű reakcióssá, mint párizsi utódja, Roland Köster úr. A Beigrave Square közelében, egy régi oxfordi barátomnál biztosítottam magamnak ideiglenes lakást, itt tett le Hoesch a poggyászommal együtt, amikor a Vistoria-pályaudvarról a követ- ségi autón behozott. Igazán a lehető legkellemesebb körülmények között érkeztem meg új állomáshelyemre. Pár hétig eltartott, míg megfelelő lakást kaptam, addig oxfordi házigazdáimmal maradtam. Uj lakásom, ahonnan tíz perc alatt kényelmesen átsétálhattam a követségre, a Piccadilly szívében feküdt, a Sohow Square-en, a londoni irodalmi világ évszázados anekdotákkal átszőtt helyén. Egy náci-diplomata számára — hiába, az voltam! — könnyebb volt az élet angol környezetben, mint franciák között. Az utolsó tíz év alatt — ellentétben Franciaországgal — a németek AngClég gyakori téma a mi la- *■ púnkban is, hogy beszámolunk a kereskedelmi érdekességek ről: Az egyes idények előtt hírt adunk a különféle idényjellegű áruk mennyiségéről — a vásárlási lehetőségekről. Husvét, karácsony előtt természetes dolog, hogy meg írjuk, ki milyen ajándékkal, újdonsággal lepheti meg gyermekét, élettársát, ismerősét. A borivókkal ugyancsak közöljük, hogy milyen reményekkel nyithatnak be a borkóstolókba, éttermekbe, csakúgy, mint ahogyan beszámolunk, a nyári hűsítő ital, elsősorban a sörellátásról és az egyéb közérdekű dolgokról. Az ilyen beszámolók lényege az szokott lenni, hogy milyen mennyiség áll majd a vásárlók rendelkezésére és ez mennyivel több, mint az előző év hasonló időszakában forgalomba hozott mennyiség. Az elmúlt év során, jónéhány ilyen beszámolót, riportot írtam már, de nyugodtan merem állítani, hogy ritka kivétel volt, amikor nem arról adhattunk számot, hogy mennyivel lesz több... Az elmúlt időszakok mérlegelésénél pedig rendszeresen azt írhattam, hogy mennyivel volt több... Tehát évről-évre, idényről- idényre nő az árumennyiség, mely a vásárlók rendelkezésére áll. Ez éppen úgy vonatkozik az iparcikkekre, a mosógépekre, rádiókra, televíziós készülékekre, mint az élelmiszerféleségekre, a mirelite- árukra, a szalámikra, a kenyérre, vagy a friss sertéskarajra. Sőt, nyugodtan ide vehetjük az import árukat, a déligyümölcsöt stb. De ha megfigyeljük, észre vehetjük, hogy a számok, adatok halmaza mellett rendszerint ott van egy szerény megjegyzés is: „Sajnos, noha a forgalomba hozott meny- nyiség 20 százalékkal több volt az előző évinél, az igényeket mégsem tudtuk teljes mértékben kielégíteni”. Ez is az igazsághoz tartozik. Az kétségtelen, hogy iparunk ” nincs az európai ipar élvonalában és következésképpen az előállított iparcikkek mennyisége sem olyan nagy aránylag, mint liában még népszerűek is lettek. Itt is visszataszítónak találták ugyan a náci-rendszert, de csak eltévelyedések tartották, amelyet egyelőre nem is kell komolyan venni. Lionel barátom, akinél szállást kaptam, nem sokkal azelőtt pár napig Berlinben tartózkodott, s ott tanúja volt a május elsejei horogkeresztes hűhónak. Benyomása mindössze ennyi volt róla: — It all seems rather silly. Meglehetősen dőre dolog az egész. Még az undorító június 30-i vérfürdő is csak megvető fejcsóválást váltott ki legtöbbjüknél. Erre a felfogásra tipikusnak tűnt nekem egy megjegyzés, melyet egy magántársaságban elfogyasztott vacsora közben a híres Noel Cowardtól hallottam. Az egy személyben szövegkönyvíró, színész és operett-zeneszerző Coward a húszas és harmincas években körülbelül azt a szerepet játszotta a londoni színházi életben, mint Oscar Wilde a század- forduló idején. Néha csak úgy ontotta magából a szellemes ötleteket és sziporkázó élceket. Kicsit settenkedett körülöttem, majd megkérdezte: — Please tell me, wby did Hitler behave in tbis... hm... hm... delicious way? — Mondja kérem, miért viselkedett Hitler olyan... hm... hm... elragadóan? Aki régebbről nem ismerte az angolok előszeretetét a paradox képtelenségek iránt, az most nyugodtan megbotránkozhatott volna az ilyen játszi, könnyed magatartáson. (Folytatjuk.) némelyik más orászgban, noha évről-évre nagyobb a fejlődés. De az igények kielégítésének nem csak ez, sőt elsősorban nem ez az oka, hanem az igények rendkívüli növekedése. Ez a megállapítás pedig nemcsak a városi emberre érvényes, hanem éppen úgy. a falu. sira is. ki a már mindenki mosógépet igyekszik vásárolni, ezenkívül értékesebb rádiót, jobbminőségű, drágább ruhaszövetet, divatos ruhát, a gyermeknek a nyárra lehetőleg több pár szandált, télre pedig több pár cipőt. Megyeszerte százak építkeznek évente, vagy alakítják át a régi lakásukat, a régi bútorokat pedig újakkal cserélik ki, mert az kényelmesebb, divatosabb. Ha a feleség ebédet főz, természetes dolog, hogy arra úgy készül fel, hogy az ebédhez lehetőleg friss húst is tudjon feltálalni s az úgynevezett »tésztásnapok« számát a lehető legkisebbre csökkentik. Aki hízót vág — egyébként sokkal többen vágnak, mint azelőtt — nem elégszik meg a család számára az egy-két, másfél-két mázsás hízóból készíthető ínyencséggel,. hanem rendszerint még vásárol is hozzá a hentesüzletben tíz-húsz kiló darálni való húst, mert*»a családban mindenki jobban szereti a kolbászt és a szalámit, mint a sonkát«. Mindezen igények kielégítéséhez pedig nyilván évről évre több áru kell és ha az ipar fejleszti is a termelését, nem valószínű, hogy ki tudja elégíteni minden cikkféleségből az igényeket. A z idei évben, 1960-ban ötvenhárom és félmillió forint értékkel több árut hoznak forgalomba Tolna megyében a kereskedelmi szervek, mint ta- voly. Ez 4,2 százalékos növekedésnek felel meg. Ismerve a megye lakosságának igényeit, előre kijelenthetem, hogy valószínűleg ez sem lesz elég, minden bizonynyal lesz olyan áruféleség, amelyet elkapkodnak az üzletekből és azon szerencséseken kívül, akik hozzájutottak, olyanok is lesznek, akik csak szerettek volna hozzájutni, de mivel ez nem sikerült, elégedetlenkednek. Esetleg olyan eset is előfordul majd, hogy bejönnek például a szerkesztőségbe panasszal, vagy a kereskedelmi szervekhez írnak panaszos levelet. Ilyenkor mit lehet mást tenni, mint eljuttatni a levelet, a panaszt az illetékesekhez, kérni, hogy fokozzák ennek, vagy annak az árunak a termelését, hogy minél jobban ki lehessen elégíteni az igényeket. Esetleg az is előfordulhat, hogy a rossz szervezés,. kései rendelés miatt nem lesz elegendő áru néha egy- egv községben. Tavaly például előfordult, hogy Tolnán a fő idényben kifogyott az üzletekből a cukor, mert nem gondoskodtak az előírás szerinti tartalékkészletről. Ez helyi jellegű probléma, a kereskedelmi dogozókon múlik, ők tudják elkerülni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kereskedelmi dolgozók túlnyomó többsége igyekszik is elkerülni az ilyen zavarokat, mint ahogyan az ipar is igyekszik minél több árut termelni a vásárlók igényeinek kielégítésére. B. F. Jókedvű székelyek között Tudósítás a bonyhádi Ezüstkalász Tsz zárszámadási közgyűléséről Pattogó a zene ritmusa, kemény lábak súlyos dobbanásai dübörögnek a parketten. Mulatnak a székelyek, kirobbant jókedvük. Közgyűlés után vagyunk, a bonyhádi Ezüstkalász Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlése után. Nagyszerű volt ez a közgyűlés! A vidám, táncotokat nézem hosz- szasan, gondolkodva, s megtalálom a vidámság okát. Egy esztendővel ezelőtt alakult meg az Ezüstkalász Tsz Bony- hádon 1145 hold földön, 135 családdal. S ez az esztendő nehéz, gondokkal zsúfolt esztendő volt, de nagy iskola .is, amely iskolának most teszik le a vizsgáját, most fedezik fel a tanulságait. A felfedezés öröme lángol itt a Bony hódi Járási Kultúrház nagytermében. A tsz alakulása is, meg a kezdeti lépések is kétségek között történtek. A már sokat próbált és sokat csalódott székely nép vívódva indult el az új szocialista úton és izgulva várta: mit eredményez majd ez az új élet? Voltak — elég sokan — akik már az első lépéseknél megtorpantak, nézeteltérésekbe keveredtek, sértődötten, makacsul visszavonultak háztáji gazdaságukra, elmaradoztak a közös munkából. Persze voltak olyanok is, akik nem ijedtek meg a nehézségektől és erejük megfeszítésével munkálkodtak a közösség és a saját maguk javán. Ezeknek az utóbbiaknak lett igazuk, a szövetkezés hívei győztek, az ö igazságukat hirdetik azok a számok, amelyeket az igazgatóság beszámolójában ismertetett Várszegi Imre elnök, s amelyek büszkén hivalkodnak Miklós István főkönyvelő nyilvántartásaiban. A szövetkezés tántoríthatatlan híveinek: Molnár Ferencnek, Tóth Gyulának, Gál Balázsnak, Tamás Ábrahámnak, Csoboth Lázárnak, meg a többieknek köszönheti itt a kultúrházban mindenki a jókedvét. Egy-két eredmény: 41 forintot ér egy munkaegység, 923 000 forintot osztottak ki a munkaegységekre, közel 20 000 forintot a föld- járadékra, 22 000 forintot tartalékoltak szociális és kulturális alapra és 97 000 forinttal növelték a fel nem osztható szövetkezeti alapot. Az induláskor meglévő 400 000 forint értékű tiszta vagyon több mint a duplájára, több mint egymillió forint értékre, emelkedett. Tehát egy év alatt milliomosok lettek. A számok makacsok, a székely ember is tud makacs lenni, de ezeket a számokat látva, hallva és az eredményt, a saját vagy a társai zsebében is megérezve, változtatni kell nézetein. És változtat is: a szövetkezeti gazdálkodás javára. Ezért ez a zárszámadási közgyűlés nagy politikai győzelem Bonyhádon, a kommunisták politikájának győzelme. És tanulság is! Olyan tanulság, amely — mint Daradics Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság titkára mondotta felszólalásában — gyümölcsöző lesz az idei évben. Akik jól dolgoztak, levonhatják a tanulságot saját zsebükön, hogy érdemes volt jól dolgozni. Akik nem dolgoztak, ugyancsak saját zsebükön mérhetik le, hogy nem volt érdemes nem dolgozni. A szocialista nagyüzem még a gazdálkodás hibái mellett is egy éves fennállása alatt bebizonyította életképességét és fölényét. Mi lenne most, mit osztottak volna és mivel gyarapodtak volna, a bonyhádi Ezüstkalász Tsz tagjai, ha minden egyes tag szívügyének tekintette volna egész évben minden körülmények között a közös munkát és a közös gondokat? Érdemes ezen a kérdésen elgondolkozni és érdemes lenne ebben az évben tettekkel a választ is megadni. —is—os—
