Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-20 / 43. szám

1960. február 20. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 A lakosság életszínvonala a kereskedelem tükrében Erről it beszélni kell Különbség! Summások... a fiatalok már nem ismerik ennek a szónak az értelmét, legfeljebb, ha az öregek elmagyarázzák. Summás ... Lealázást jelentett ez a szó, a grófi, hercegi, püspö­ki nagybirtok hierarchiájának legalsó fokát. Tavasszal jöttek Hevesből, Borsodból — a gulyát akkor már kicsapták a legelőre — és betelepítették őket a nyár­ra kiürült istállókba. Megvac- koltak, a szalmán ott aludtak együtt férfiak és nők. És éredekes volt hallani a mi­nap a MEDOSZ megyei küldött- gyűlésén a beszámolót. Olyan emberekkel foglalkozott, akiknek, legtöbbje ott él a hajdani úri bir­tokokon. Sőt, mi több, a hajdani cselédlakásokban. — Mezőgazdasági üzemeink dolgozóit ott találtuk a megyei, az országos versenymozgalmak­ban .. — 1959-ben 235 dolgozó szerezte meg a »Kiváló dolgozó« jel­vényt. .. — Százhuszonegy ipari tanulót szerződtettek a megye állami gazdaságai... — Több mint hárommillió fo­rint szociális beruházásokra az állami gazdaságokban ... — Alsóleperden, Alsőpélben megszüntették a közös konyhás lakásokat. Középhidvégen hideg­melegvizes mosdót létesítettek a munkásszálláson..; — A női munkásszállásokat el kell látni mosógépekkel, hogy munkájukat ezzel is megkönnyít­sék. .. — Kevés a munkásszállás Sár­közben, Biríton. Újakat kell építe­ni... (Világos ablakú, padlós, tisz­ta épületeket). — A munkásszállásokat kultu­ráltabbá kell tenni, több szóra­kozási lehetőséget kell biztosíta­ni... — Változtatni kell az üdülő­jegyelosztáson, mert kevés mező- gazdasági dolgozónak jut beutaló gyógyfürdőre. — A MEDOSZ két év alatt 900 dolgozót és gyermeket üdülte- tett... — 139 000 forint szülési segélyt osztottak ki... — Kevés az általános művelt­ség emelését segítő előadás ... — Az állami gazdaságokban 1959-ben 56 490 látogatója volt a mozielőadásoknak. 13 698 kötet könyvet kölcsönöztek ... — Minden állami gazdaságban van televízió. Nem nagy a különbség — óriá­si. Hiszen állami gazdaságaink csak tíz évesek. A fiatalok nem ismerik »azt« a letűnt világot. Az idősebb generáció számára pedig nem kell különösebb kommentár az összehasonlításhoz. B. I. Ismerkedési estet rendeztek a Bonyhádi Zománcművek önkéntes tűzoltói Fellendült az élet a Bonyhádi Zománcművek önkéntes tűzoltó- testületében. Egy évvel ezelőtt úgyszólván csak papíron műkö­dött a testület, munkájáról, ered­ményéről semmi jót elkönyvelni nem lehetett. Az üzemi hivatásos tűzoltóság megszűnésével egyidő- ben az üzem vezetősége teljesen újjászervezte az önkéntes tűzoltó, testületet. Az újjászervezés óta megjavult a tűzoltók munkaked­ve, szakmai továbbképzéshez va­ló viszonya is. Hogy a testület szervezeti életében lényeges vál­tozás állt be, azt igazolja a vasár­napi rendezvényük is. ______ é s ő is örült, hogy megszabadul­hat tőlem, amikor von Hoesch londoni nagykövetünk felajánlot­ta, hogy helyembe elküldené Kös- ternek egyik régi és kedves kollé­gáját. Én sem búsultam a cserén, mert ilyen körülmények között sehogy sem volt már ínyemre az élet Párizsban. A GONDTALAN ANGLIA ÉS 1934. JUNIUS 30-A 1934 június elején költöztem át Párizsból Londonba. Az angol hajón, amelyen Calais-ból Dover­be átkeltem, véletlenül összeta­lálkoztam jövendőbeli főnököm­mel, Leopold von Hoesch nagy­követtel. Mielőtt ugyanis az el­múlt évben Londonban Neurathot felváltotta, csaknem egy évtize­den át Párizsban töltötte be a né­met nagyköveti tisztet, és még ma is szívesen ruccant át alkal­milag egy-egy kis kirándulásra a Szajna-parti szép városba. Most is onnan jött, és az eltöltött boldog órák után ragyogó kedvben üd­vözölt. Brockdorff-Rantzau és Maltzan halála óta kétségtelenül Hoesch volt a legjobb ló a német diplo­máciai szolgálat istállójában. Ma­gas, karcsú alakjával, kifogásta­lan öltözékével, okos és megnyerő ábrázatával s nem utolsó sorban lekötelező modorával a tökéletes világfi megtestesülése volt. Régi, dúsgazdag szászországi nagy­iparos családból származott. Ebéd helyett a hajón csak füs­tölt, lazacot meg kaviárt ettünk. — Ha az ember Párizsból jön, A testület tagjai február 14-én a zománcgyári kultúrotthonban táncmulatsággá] és tombolasor­solással egybekötött ismerkedő estet rendeztek, melyre meghív­ták az üzem KISZ-fiataljait és a cipőgyár önkéntes tűzoltóit is. Az ismerkedő est jól sikerült, a tes­tületnek 1400 forint bevétele lett, mindenki jól érezte magát. A si­kert remélhetőleg újabb siker követi majd, mert a testület veze. tői elhatározták, hogy a közel­jövőben hasonló rendezvénnyel örvendeztetik meg a tagokat. nehezen szokik hozzá az angol konyhához — jegyezte meg, s eb­ben igazat adtam neki. Hoesch túlságosan a régi is­kolához tartozó diplomata volt ahhoz, hogy valaha is olyan nyi­latkozatot tegyen, amely őt poli­tikailag kötelezné. Egész fellépése azonban nyilvánvalóvá tette, hogy ez a finom érzelmű, kultúrált em­ber nem nagyon rokonszenvezhe­tett a Németországban uralkodó barbárokkal. Az ő világa tisztán és kizárólag a nemzetközi konfe­renciák és diplomata-szalonok tü­körsima parkettja volt. De szár­mazása és nagy vagyona ellenére sem vált szűklátókörű reakcióssá, mint párizsi utódja, Roland Kös­ter úr. A Beigrave Square közelében, egy régi oxfordi barátomnál biz­tosítottam magamnak ideiglenes lakást, itt tett le Hoesch a poggyászommal együtt, amikor a Vistoria-pályaudvarról a követ- ségi autón behozott. Igazán a le­hető legkellemesebb körülmények között érkeztem meg új állomás­helyemre. Pár hétig eltartott, míg megfe­lelő lakást kaptam, addig oxfordi házigazdáimmal maradtam. Uj lakásom, ahonnan tíz perc alatt kényelmesen átsétálhattam a kö­vetségre, a Piccadilly szívében feküdt, a Sohow Square-en, a lon­doni irodalmi világ évszázados anekdotákkal átszőtt helyén. Egy náci-diplomata számára — hiába, az voltam! — könnyebb volt az élet angol környezetben, mint franciák között. Az utolsó tíz év alatt — ellentétben Fran­ciaországgal — a németek Ang­Clég gyakori téma a mi la- *■ púnkban is, hogy beszámo­lunk a kereskedelmi érdekességek ről: Az egyes idények előtt hírt adunk a különféle idényjellegű áruk mennyiségéről — a vásárlási lehetőségekről. Husvét, karácsony előtt természetes dolog, hogy meg írjuk, ki milyen ajándékkal, új­donsággal lepheti meg gyerme­két, élettársát, ismerősét. A bor­ivókkal ugyancsak közöljük, hogy milyen reményekkel nyithatnak be a borkóstolókba, éttermekbe, csakúgy, mint ahogyan beszámo­lunk, a nyári hűsítő ital, elsősor­ban a sörellátásról és az egyéb közérdekű dolgokról. Az ilyen beszámolók lényege az szokott lenni, hogy milyen mennyiség áll majd a vásárlók rendelkezésére és ez mennyivel több, mint az előző év hasonló időszakában forgalomba hozott mennyiség. Az elmúlt év során, jónéhány ilyen beszámolót, ripor­tot írtam már, de nyugodtan me­rem állítani, hogy ritka kivétel volt, amikor nem arról adhattunk számot, hogy mennyivel lesz több... Az elmúlt időszakok mér­legelésénél pedig rendszeresen azt írhattam, hogy mennyivel volt több... Tehát évről-évre, idényről- idényre nő az árumennyiség, mely a vásárlók rendelkezésére áll. Ez éppen úgy vonatkozik az iparcik­kekre, a mosógépekre, rádiókra, televíziós készülékekre, mint az élelmiszerféleségekre, a mirelite- árukra, a szalámikra, a kenyérre, vagy a friss sertéskarajra. Sőt, nyugodtan ide vehetjük az import árukat, a déligyümölcsöt stb. De ha megfigyeljük, észre vehetjük, hogy a számok, adatok halmaza mellett rendszerint ott van egy szerény megjegyzés is: „Sajnos, noha a forgalomba hozott meny- nyiség 20 százalékkal több volt az előző évinél, az igényeket még­sem tudtuk teljes mértékben ki­elégíteni”. Ez is az igazsághoz tar­tozik. Az kétségtelen, hogy iparunk ” nincs az európai ipar él­vonalában és következésképpen az előállított iparcikkek mennyisége sem olyan nagy aránylag, mint liában még népszerűek is lettek. Itt is visszataszítónak találták ugyan a náci-rendszert, de csak eltévelyedések tartották, amelyet egyelőre nem is kell komolyan venni. Lionel barátom, akinél szállást kaptam, nem sokkal azelőtt pár napig Berlinben tartózkodott, s ott tanúja volt a május elsejei horogkeresztes hűhónak. Benyo­mása mindössze ennyi volt róla: — It all seems rather silly. Meglehetősen dőre dolog az egész. Még az undorító június 30-i vérfürdő is csak megvető fejcsóválást váltott ki legtöbb­jüknél. Erre a felfogásra tipikus­nak tűnt nekem egy megjegyzés, melyet egy magántársaságban el­fogyasztott vacsora közben a hí­res Noel Cowardtól hallottam. Az egy személyben szövegkönyvíró, színész és operett-zeneszerző Co­ward a húszas és harmincas évek­ben körülbelül azt a szerepet ját­szotta a londoni színházi élet­ben, mint Oscar Wilde a század- forduló idején. Néha csak úgy on­totta magából a szellemes ötlete­ket és sziporkázó élceket. Kicsit settenkedett körülöttem, majd megkérdezte: — Please tell me, wby did Hitler behave in tbis... hm... hm... delicious way? — Mondja kérem, miért viselkedett Hitler olyan... hm... hm... elragadóan? Aki régebbről nem ismerte az angolok előszeretetét a paradox képtelenségek iránt, az most nyu­godtan megbotránkozhatott volna az ilyen játszi, könnyed magatar­táson. (Folytatjuk.) némelyik más orászgban, noha évről-évre nagyobb a fejlődés. De az igények kielégítésének nem csak ez, sőt elsősorban nem ez az oka, hanem az igények rendkívüli növekedése. Ez a megállapítás pe­dig nemcsak a városi emberre ér­vényes, hanem éppen úgy. a falu. sira is. ki a már mindenki mosógépet igyekszik vásárolni, ezen­kívül értékesebb rádiót, jobbmi­nőségű, drágább ruhaszövetet, di­vatos ruhát, a gyermeknek a nyárra lehetőleg több pár szan­dált, télre pedig több pár cipőt. Megyeszerte százak építkeznek évente, vagy alakítják át a régi lakásukat, a régi bútorokat pedig újakkal cserélik ki, mert az ké­nyelmesebb, divatosabb. Ha a fe­leség ebédet főz, természetes do­log, hogy arra úgy készül fel, hogy az ebédhez lehetőleg friss húst is tudjon feltálalni s az úgy­nevezett »tésztásnapok« számát a lehető legkisebbre csökkentik. Aki hízót vág — egyébként sok­kal többen vágnak, mint azelőtt — nem elégszik meg a család számára az egy-két, másfél-két mázsás hízóból készíthető ínyenc­séggel,. hanem rendszerint még vásárol is hozzá a hentesüzletben tíz-húsz kiló darálni való húst, mert*»a családban mindenki job­ban szereti a kolbászt és a sza­lámit, mint a sonkát«. Mindezen igények kielégítésé­hez pedig nyilván évről évre több áru kell és ha az ipar fejleszti is a termelését, nem valószínű, hogy ki tudja elégíteni minden cikk­féleségből az igényeket. A z idei évben, 1960-ban öt­venhárom és félmillió fo­rint értékkel több árut hoznak forgalomba Tolna megyében a kereskedelmi szervek, mint ta- voly. Ez 4,2 százalékos növeke­désnek felel meg. Ismerve a me­gye lakosságának igényeit, előre kijelenthetem, hogy valószínűleg ez sem lesz elég, minden bizony­nyal lesz olyan áruféleség, ame­lyet elkapkodnak az üzletekből és azon szerencséseken kívül, akik hozzájutottak, olyanok is lesznek, akik csak szerettek volna hozzájutni, de mivel ez nem si­került, elégedetlenkednek. Eset­leg olyan eset is előfordul majd, hogy bejönnek például a szer­kesztőségbe panasszal, vagy a ke­reskedelmi szervekhez írnak pa­naszos levelet. Ilyenkor mit le­het mást tenni, mint eljuttatni a levelet, a panaszt az illetékesek­hez, kérni, hogy fokozzák ennek, vagy annak az árunak a termelé­sét, hogy minél jobban ki lehes­sen elégíteni az igényeket. Esetleg az is előfordulhat, hogy a rossz szervezés,. kései rendelés miatt nem lesz elegendő áru néha egy- egv községben. Tavaly például előfordult, hogy Tolnán a fő idényben kifogyott az üzletekből a cukor, mert nem gondoskodtak az előírás szerinti tartalékkész­letről. Ez helyi jellegű probléma, a kereskedelmi dogozókon múlik, ők tudják elkerülni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kereskedelmi dolgozók túl­nyomó többsége igyekszik is elke­rülni az ilyen zavarokat, mint ahogyan az ipar is igyekszik mi­nél több árut termelni a vásárlók igényeinek kielégítésére. B. F. Jókedvű székelyek között Tudósítás a bonyhádi Ezüstkalász Tsz zárszámadási közgyűléséről Pattogó a zene ritmusa, ke­mény lábak súlyos dobbanásai dübörögnek a parketten. Mulat­nak a székelyek, kirobbant jó­kedvük. Közgyűlés után vagyunk, a bonyhádi Ezüstkalász Termelő­szövetkezet zárszámadó közgyűlé­se után. Nagyszerű volt ez a közgyűlés! A vidám, táncotokat nézem hosz- szasan, gondolkodva, s megtalá­lom a vidámság okát. Egy esztendővel ezelőtt alakult meg az Ezüstkalász Tsz Bony- hádon 1145 hold földön, 135 csa­láddal. S ez az esztendő nehéz, gondokkal zsúfolt esztendő volt, de nagy iskola .is, amely iskolá­nak most teszik le a vizsgáját, most fedezik fel a tanulságait. A felfedezés öröme lángol itt a Bony hódi Járási Kultúrház nagyter­mében. A tsz alakulása is, meg a kez­deti lépések is kétségek között történtek. A már sokat próbált és sokat csalódott székely nép vívód­va indult el az új szocialista úton és izgulva várta: mit eredményez majd ez az új élet? Voltak — elég sokan — akik már az első lépéseknél megtor­pantak, nézeteltérésekbe keve­redtek, sértődötten, makacsul visszavonultak háztáji gazdasá­gukra, elmaradoztak a közös mun­kából. Persze voltak olyanok is, akik nem ijedtek meg a nehéz­ségektől és erejük megfeszítésével munkálkodtak a közösség és a sa­ját maguk javán. Ezeknek az utóbbiaknak lett igazuk, a szövetkezés hívei győz­tek, az ö igazságukat hirdetik azok a számok, amelyeket az igaz­gatóság beszámolójában ismerte­tett Várszegi Imre elnök, s ame­lyek büszkén hivalkodnak Mik­lós István főkönyvelő nyilván­tartásaiban. A szövetkezés tán­toríthatatlan híveinek: Molnár Ferencnek, Tóth Gyulának, Gál Balázsnak, Tamás Ábrahámnak, Csoboth Lázárnak, meg a többiek­nek köszönheti itt a kultúrházban mindenki a jókedvét. Egy-két eredmény: 41 forintot ér egy munkaegység, 923 000 fo­rintot osztottak ki a munkaegysé­gekre, közel 20 000 forintot a föld- járadékra, 22 000 forintot tartalé­koltak szociális és kulturális alap­ra és 97 000 forinttal növelték a fel nem osztható szövetkezeti ala­pot. Az induláskor meglévő 400 000 forint értékű tiszta va­gyon több mint a duplájára, több mint egymillió forint értékre, emelkedett. Tehát egy év alatt milliomosok lettek. A számok makacsok, a székely ember is tud makacs lenni, de ezeket a számokat látva, hallva és az eredményt, a saját vagy a társai zsebében is megérezve, változtatni kell nézetein. És vál­toztat is: a szövetkezeti gazdálko­dás javára. Ezért ez a zárszám­adási közgyűlés nagy politikai győzelem Bonyhádon, a kommu­nisták politikájának győzelme. És tanulság is! Olyan tanul­ság, amely — mint Daradics Fe­renc elvtárs, a megyei pártbizott­ság titkára mondotta felszólalásá­ban — gyümölcsöző lesz az idei évben. Akik jól dolgoztak, levon­hatják a tanulságot saját zsebü­kön, hogy érdemes volt jól dol­gozni. Akik nem dolgoztak, ugyancsak saját zsebükön mérhe­tik le, hogy nem volt érdemes nem dolgozni. A szocialista nagyüzem még a gazdálkodás hibái mellett is egy éves fennállása alatt bebizonyí­totta életképességét és fölényét. Mi lenne most, mit osztottak vol­na és mivel gyarapodtak volna, a bonyhádi Ezüstkalász Tsz tagjai, ha minden egyes tag szívügyének tekintette volna egész évben minden körülmények között a kö­zös munkát és a közös gondokat? Érdemes ezen a kérdésen elgon­dolkozni és érdemes lenne ebben az évben tettekkel a választ is megadni. —is—os—

Next

/
Thumbnails
Contents