Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-19 / 15. szám
A TOLNA MEGYEI NP.PÜJSAG 1960. január 1&, Négyezernyolcszáz forintos jutalom A jutalmat szombaton osztották ki... De amíg eddig eljutottak a külesdi téglagyárban, hosszú és nehéz utat tettek meg! A múlt év tavaszán, termelési tanácskozást tartottak. Égetők és nyerstéglagyártók mondták el véleményüket a versenyről. Mert a verseny, melynek jutalmát szombaton adták, tavasszal kezdődött... A bonyhádi téglagyár felhívására válaszoltak a kölesdiek: »Háromszázezer égetett téglát adunk a népgazdaságnak terven felül...» A múlt télen gondosan kijavították a gépeket. Előkészítették a földet, felszerelték az új berendezéseket, a szállítószalagot, a 450-es prést, a köradagolót és a töröhengert... Kongresszusi versenyt tartottak a téglagyáriak. Verseny volt ez a javából. Azért is, mert háromszáz forinttal emelkedett az átlagkereset 1956-hoz viszonyítva, meg azért is, mert kétmillió téglával gyártottak többet, mint három évvel ezelőtt... — Az egyesülés vezetőségének dicséretét, elismerését hoztam el önökhöz — szólt a téglagyáriakhoz Bitter János igazgató. Jól dólgoztak, hétszázezer téglát adtak terven felül az államnak. Erre még nem volt példa a kölesdi gyár történetében... De még jobb eredményt is érhettek volna el, elsők is lehettek volna a versenyben, ha az égetők kicsit jobbár, vigyáznál: a minőségre, a tűzre... Az idén vegyék figyelembe a múlt évi tapasztalatokat, s úgy kezdjék el a munkát. Nagyobbak fcladatainlz, tíz százalékkal kell tiíbb téglát gyártanunk, mint amennyit az 1959-es terv előírt. A műszaki feltételeket biztosítjuk, a többi meg a téglagyári munkásokon múlik. A gyár vezetője Kővári István, a dolgozók nevében beszélt, amikor arról szólt, hogy folytatni akarják a kongresszusi versenyt. Az egyesülés üzemeinek dolgozóit versenyre hívták. A kongresszusi versenyt tovább folytatják 1960- ban, s ennek első szakasza a felszabadulás ünnepe lesz, április négyre pedig már új téglát adnak a préstől, és folytatják további a versenyt a több és jobb minőségű tégláért... És csak ezután került sor az ünnepélyes termelési tanácskozáson a jutalmak kiosztására, Mátyás István égető, Szöllősi József, Márkus János, Posztós István, Botos János és Szenta József kapott díszes oklevelet és pénzjutalmat... Es a többi dolgozó is, mert a termelési tanácskozás után közös vacsorát tartottak, együtt mulattak reggelig a kölesdi téglagyáriak... A kongresszusi verseny alatt hétszázezerrel több tégla készült a tervezettnél, több bért. kaptak ezért a munkások, több jutott az építőanyagból a tsz-ekbe, a lakóházakhoz, és a munkaverseny anyagi jutalma a négyezernyolcszáz forint a munkások zsebébe került... ÁCS JENŐ A neve : Búzakalász Miszlán is hátat fordítottak a réginek A domboldalon... Nyáron nagyon nagy érték a domboldal, amikor aranysárga búzát érlel rajta a meleg napsugár, de az igazi értéke — legalábbis a gyermekek'szerint — most van télen, amikor csillogó hópárna borítja. Most, amikor a szánkók és ródlik tömkelegé siklik rajta alá, pirosarcú lánykákkal és fiúkkal. S ha egy-cgy rááll »kisiklik», i utasa, vagy utasai hóemberekké válnak, a jóízű kacagás csilingelő hangja messzire hallatszik. Aztán ha percekig nincs bukfenc, a merészebb fiúk ügyesen »felfordulnak«. Erre eztán újra van kacaj, van derű, amely egyre szélesebb teret igényel magának. A tetőfokát azonban még nem éri el. Ez akkor következik be, amikor a kísérő papák valamelyike — mert egy-kettő közülük szeret újra gyermekké lenni, — szánkóra ül és úgy- úgymond, »fejjel megy a hónak«. Hogy mindezek »mennyit ár- vek<< a gyermekeknek, azt leírni nem lehet. Látni kell igazi boldogságukat, hallani szívből jövő kacagásukat, amely mint pacsirtaének cseng-bong a hóval borított domboldalon. RESETERITS IL Bíznak az emberek! Ezt szeretném száz felkiáltójellel hangsúlyozni, mert olyan jelentős dolog. Noha ott él bennük a tegnap ezernyi maradványa de az aláírásig, a belépésig eljutottak. Ez pedig nem pusztán ákom-bákom, vagy for. más betűket, hanem mögötte ez elhatározást, a felelősségérzetet jelenti. Elhatározás: »Majd megmutatjuk, hogy nem lesznek megélhetési gondok a faluban. Ha dolgozni kell, mi ott leszünk.« Felelősségérzet: »A jól jövedelmező szövetkezet megteremtéséhez minden munkaképes embernek, öregnek, fiatalnak hozzá kell járulnia.« Hollósi Mihály azt mondta: — Nem lesz itt baj, mert majd ahhoz ragaszkodunk, hogy mindenkinek a munkája szerint ... Ami pedig azt illeti, a miszlai ember akárhova ment dolgozni, sehol sem panaszkodtak rá. Tárgyilagosan cl keli ismerni, hogy a falut szorgalmas emberek lakják. Ha ez a szorgalom megmarad a szövetkezetben is — minden remény megvan rá —, akkor csodákat művelhetnek majd a szövetkezetben, hiszen a jó vezetés mellett a nagyüzemben termékenyebb a munka. Ez be is következik — a látottak, hallottak következtében ebben jogosan bízhatunk. Arról beszélnek a faluban, hogy .Miszlán nem fordul elő az, ami megtörtént Kisszéke- lyen. Történetesen az, hogy az emberek ugyan aláírták a nyilatkozatot, de amikor a munkáról volt szó, többen vonakodtak. így aztán az indulás ott nem is valami jól sikerült. Nem ellenőriztem, hogy mi igaz ebből és mi nem. Az tény azonban, hogy a miszlaiak fievelték őket — számtalan rokoni és baráti szál köti össze a két falut — és a miszlaiak a látottakból, hallottakból a tanulságokat is igyekeztek levonni. Ez ismét jó jel! A józan gondolkodásukra vaU az is, hogv belátták: a nagy. kodni. Ugyanis körülbelül ekkora lesz a szövetkezet területe. Ezért aztán arra az elhatározásra jutottak, hogy meghívják agronómusnak Béresé - nyi Bélát, aki jelenleg a Paksi Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályának főagronómusa. Azért őt, mert Bercsényi már hosszabb időn keresztül gazdálkodott a falu határában, ismeri azt, ismerik öt a miszlaiak, jó szakembernek tartják és ő is ismeri a miszlai embereket. A vezetőségválasztó közgyűlésen a több száz megjelent egyhangúan megszavazta és kéri. I fogadja el a meghívást. Eöröcz Imre bácsitól hallottam, hogy 1 mint régi ismerősnek, szemé- j lyesen is ír levelet ez ügyben. ! Ez is arra vall, hogy ésszerűen akarnak termelni, gazdáik'idei. Az öregek közül némelyik nem is várta meg az agitátora- kat, hanem elment a tanácshoz; — Aláírhatnám-e én is a nyilatkozatot? Van néhány hold földem. Majd pedig a »nyomaték« kedvéért hozzátette: — Ne ám, hegy azt gondolják, csak haszonlesés miatt szeretném aláírni... Mert a munkánál is ott leszek, ha annyit nem is tudok dolgozni, mint egy fiatal. Természetesen nem volt »akadálya« annak, hogy aláírja a | nyilatkozatot. Most már ők is nagyobb bizalommal nézhetne k a jövő elé, mint eddig. A háztáji területet megkapják, a fold. 1 járadék ugyancsak elég jelentős és egy öreg házaspárnak már magában véve ez csaknem teljesen fedezi az évi megélhetést. Akire pedig majd érvényes lesz a nyugdíjtörvény, még előnyösebb helyzetbe Kerül. Ahány ismerőssel találkoztam és beszéltem, annak majdnem mindnek volt valamilyen elgondolása a szövetkezet jövőjét illetően. László József: — Érdemes lesz majd sole birkát tenyészteni, hiszen rengeteg erre alkalmas legelő van a határban. Az majd hozná a hasznot. Nagy István: — Állandóan kalkulálni leéli majd és csak azzal foglalkozni, amiből haszon van. mert ha valamire ráfizetünk, annak ml valljuk a kárát. Szemmel láthatóan változás állott be a tanács tevékenységében is. Természetesen a különféle közigazgatási problémák végzése ezután is nagy feldatot jelent. A minap, amikor ott jártam, a tanács vb- elnöke, Tiborcz Ferenc és titkára, Steiz János éppen a nyugdíj, törvényt tanulmányozták, me t az emberek most már majd nem adóproblémákkal keresik íel a tanácsot, hanem ilyen dolgokról kérnek felvilágosítást. A nagy közösség ezernyi gondját, baját segítik megoldani. A községi tanács vezetői is hosszú időn keresztül azon fáradoztak, hogy Miszla termelőszövetkezeti község legyen. Ahhoz pedig, hogy továbbra is méltóak legyenek a nép bizalmára — mint eddig — mindenekelőtt segíteniük kell a szövetkezet felvirágzását. Azt hiszem, ebben sem lesz hiány< Magam hallottam, amikor Tiborcz Ferenc azt mondta az új tsz-elnöknek. Molnár Józsefnek, hogy bármilyen segítséget is kérnek, ha módjukban állj megadják. (Folytatjuk.) Boda Ferenc A benevezett 12 brigád közül öt érte el a szocialista brigádok számára előírt szinteket szorriorító fejezeteihez tartoznak. Aligha lehetett elvárni, hogy a lengyelek glaszékesztyűben fogják kitoloncolni a németeket, akik emberemlékezet óta meglopták az országukat, s könyörtelen és fennhéjázó urak módjára viselkedtek. Az egyes németeket ez természetesen kegyetlen sorscsapásként érfe. Akinek pedig hozzánk hasonlóan a konzulátuson naponta száz meg száz ember sorsával kellett foglalkoznia, az természetesen könnyen olyan lelkiállapolba került. mely elfeledtette vele. hogy itt a történelem kiegyenlítő igazságáról van szó. Amint ez már történni szokott, itt is elsősorban a kisember fizette meg a számlát, a nagy bűnösök többnyire ép bőrrel Ciszták meg a dolgot. Az úgynevezett hakatisíák — a lengyeleltenes nőmet telepítési mozgalom vezetői az első világháború előtt — a Hansemannok, Tiedemannok és más hirhedt lengyelfalók, ha csak egy mód volt rá, ravaszul optál- tak. Ezeket most elismerték legyei állampolgároknak, s így nyugodtan ülhettek összerabolt latifundiumaikon, míg a parasztok, kézművesek és hasonló kisemberek, akik becsületesen a németséghez tartozónak vallották magukat, gyakran teljes vagyonukat elvesz.- tették. A konzulátus fő tevékenysége az elszállítás megszervezésében merült ki. Naponta ezrekre rúgott azoknak a száma, akik részére el kellett készítenünk az okmányokat. A várószobák már kora reggel tömve voltak, a kérvényezők sorállása gyakran már az utcán kezdődött. Az emberek kétségbe voltak esve. szitkozódtak, hangosan iajveszékeltek. Még öngyilkossági kísérletek is előfordultak. Időnket teljesen kitöltötte a mupka, mert ezt a forgalmat sohasem voltunk képesek a nyolcórás munkaidő alatt lebonyolítani. Leggyakrabban még a késő esti órák is a hivatalban találtak bennünket. A lengyel lakossággal semmi néven nevezendő érintkezésünk nem volt. A lengyelek kerültek bennünket, s ml sem nagyon igyekeztünk kapcsolatot teremteni velük. Egyikünknek sem jutott eszébe például, hogy a nyelvüket megtanuljuk. A lengyel szöveget mindig tolmáccsal fordítottuk le. Magától értetődik, hogy ilyenformán szó sem lehetett sem színházba járásról. sem arról, hogy bármilyen lengyel kulturális megnyilvánulás iránt érdeklődjünk. Szabad estéinket legjobb esetben a Bieneck-étteremben töltöttük, ahová kizárólag csak németek jártak, lengyel oda be nem tette a lábát. Amit aztán ott hallott az ember Lengyelországról, vagy az ottani viszonyokról, az természetesen mindennek volt nevezhető. csak éppen objektív és baráti megnyilvánulásnak nem. Alkalmilag meglátogattam egyik másik volt iskolatársamat vagy ezredbeli bajtársamat, akinek Po- senben vagy Pommerellenben birtoka volt. Ezek is nagyobbrészt felvették a lengyel állampolgárságot, és továbbra is birtokukon élA dombóvári fűtőházban az. elmúlt év nyarán 12 brigád tűzte célul maga elé, hogy az év végé- l re elnyeri a szocialista brigád eí- gazdaság irányításához megfe-! met. A brigádok többségükben lelő szakember is kell, mert j fiatalokból állnak, s mellettük mégis csak más 15 holdon és néhány idősebb munkás dolgozik, más háromezer holdon gazdálA brigádok a benevezéskor Vállalták, hogy rendszeresen teljesítik terveiket, gyarapítóik szak mai, politikai ismereteiket és általános műveltségüket, baráti, elvtársi segítséget nyújtanak egymásnak, az idősebbek rendszeresen átadják a fiatalabbaknak szakmai tapasztalataikat és tovább szilárdítják a munkafegyelmet. A vállalásban külön Doniként szerepel a balesetelhárítás. Hiába teljesíti, vagy teljesíti túl vállalását egy-egy brigád, ha annak valamelyik tagjának hibájából baleset keletkezik, nem nyertek. Dé epnek ellenére sem tartották szükségesnek, hogy megtanuljanak lengyelül. Ha a mi ősi birtokainkon még a hűbéri időknek megfelelő viszonyok uralkodtak, akkor az itteni társadalmi viszonyok a legsötétebb középkori viszonyoknak feleltek meg. Az itteni disznóólakhoz képest, melyekben a lengyel mezőgazdasági munkások lakni kényszerültek, a laaskei zsellérházak olyan takarosak és csinosak voltaic, mint- valami villalakás. S mfg nálunk otthon az általában beszélt plattdeutsch bizonyos kapcsolatot teremtett a földesúr és munkásai között, itt úr és szolga között még annyival is mélyebb volt a szakadék, hogv ha a szolgának valami kérése volt. azt a neki idegen német nyelven kellett előadnia. Nem akartam hinni a szememnek, pedig magam láttam, hogy amikor a földesúr megjelent a vasárnapján tiszta istállóban, nemcsak a férfiak, hanem a nők is mennyire igyekeztek a kez.ét vagy akár csak a kabátja szegélyét megcsókolni nagy alázatukban. A gazdasági cselédek nálunk is levették sapkájukat, ha apámat üdvözölték, itt azonban az emberek a földig hajoltak és szinte a sapkájultkal seperték a port az úr lába előtt. A lengyelországi német földbirtokosok ezt a szoiga- lelkűséget többnyire gőgös szenv- telenséggel vették tudomásul; a lengyel földbirtokosok pedig — .mint hallottam • — szigorúan ügyeltek arra, hogy ez a szégyenletes szokás továbbra is fennmaradjon. (Folytatjuk.) hetik el a szocialista brigád meg« tisztelő címet. Január elején a fűtőháznál értékelték a félévi teljesítményeket. Ezek szerint a benevezett 12 brigád közül öt érte el a kívánt szintet, teljesítette vállalásának minden előírását. Az öt brigád sem viselheti azonban még a szocialista brigád nevet, mert azt az üzemi termelési tanácskozás az eredmények gondos mérlegelése alapján adományozza. Értesüléseink szerint a közeli napokban tartják meg a termelés^ tanácskozást, amelynek egyik napirendi pontja a szocialista brigád cím odaítélése lesz. A hét brigád — amelynek nem sikerült az elmúlt félévben elérni a vállalt szinteket — tovább küzd, hogy ők is elnyerhessék a megtisztelő címet. Műtét a helikopteren A krasznojarszki sebészeti kórház orvosai elhatározták, hogy az »MI—4« helikoptert használják fel, mint légi műtőt. A helicopter fülkéjében a műtőasztal, valamint a kutatásokhoz és analízisekhez szükséges műszerek fél óra alatt előkészíthető!:. Az ily' n mentő-helikopter a legmegköze- líthetetlenebb és legtávolabbi helyekre is képes eljuttatni a szakorvosi segítséget. A napokban a krasznojarszki határterület légi egészségügyi állomásától segítséget kértek. A szverlolobovszki szovhozban Anna Ivanova Koszova fejőnőn sürgős műtétet kellett végezni. A légi műtő csakhamar földet ért a szovhozban, s a sebészek közvetlenül a helikopteren végezték el a műtétet. Koszova életét megmentették. — Ünnepélyesen üz.embe helyezték a Kínai Népköztársaság Belső-Mongol Autonóm Terii1 elének első olajfinomítóját. A finomítóban a helyi olajat dolgozzák fel. Az olajfinomító, amely évente több ezer tonna gazolint, nehéz és könnyű diesel-olajat állít elő, fontos szerepet tölt be ennek a néhány évvel ezelőtt még terméketlen sivatagi területnek a korszerűsítésében. — Ultrapontos műszerek. A leningrádi szerszámgyárban olyan műszereket készítettek, amelyek 0,1 mikron pontossággal mérnél:. | Az emberi hajszál a 0,1 mikronnál 500-szorta vastagabb. Az új műszereket különböző készítmé- különösen precíziós műszerek csapágy-alkatrészeinek, mérá- i sére szánták.
