Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-20 / 16. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Iß60. január 20. Elkészült a szekszárdi Béke Tsz terhelési terve A neve: Búzakalász Miszlán is hátat fordítottak a réginek Tovább növelik az árutermelést — Tenyészállatokat adnak el az új termelőszövetkezeteknek — Ötvenezer csirkét értékesítenek az idei évben A szekszárdi Béke Tsz elkészí­tette, a járási tanács már jóvá is hagyta az 1960. évi termelési ter­vet. Termelési tervüknek az az alapvető jellegzetessége, hogy to­vább törekednek ez évben is a belterjesebb és jövedelmezőbb gazdálkodás megvalósítására. Jól mutatja a belterjességre va­ló törekvést az, hogy az árutermelésből származó összbevétel összege 3 300 000 , forint, s ezen összeghez az állattenyész­tés 2 500 000 forinttal, a szőlészet 960 000 forinttal, a kertészet 250 000 forinttal járul majd hoz­zá. Tehát az árutermelési bevé­tel túlnyomó részét a belterjes üzemágak adják. Helyes törekvés a tervben az árutermelés fokozása. Az idei év­ben népünk ellátásában mind na­gyobb szerepet kap a mezőgazda­ság szövetkezeti szektora. A szek­szárdiak ezt megértve az állatte­nyésztés árutermelését például a tavalyi 1 962 000 forint ér­tékről emelik fel 2 500 000 fo­rint értékre. Tehát lényegesen fejleszteni kí­vánják az állattenyésztést. Az újonnan alakult termelőszö­vetkezeteknek 40 előhasi tenyész- iiszőt, 30 tenyészkant és 100 te- nyészkocát adnak el A tervkészí­tést megelőzően ez ügyben már megállapodást kötöttek a TEGI- vel. Ez a kezdeményezés, hogy te­nyészállatokkal segíti az új tsz­Mennyi nyugtató-tabiettára van szüksége az amerikai hadseregnek? A nemhivatalos, de általában megbízható »Army-Navy Air Force Journal« című amerikai katonai folyóirat szerint az 1961-es költségvetési évben a ka­tonai költségvetési előirányzatban több mint egymillió dollár szere­pel nyugtató-tabletták vásárlásá­ra az amerikai hadsereg részére. eket a szekszárdi Béke, két szem­pontból is figyelemreméltó. Egy­részt példa a többi, régebben és jól működő termelőszövetkezet­nek, másrészt pedig hirdeti a szekszárdi Béke Tsz eredményeit, amelyeket az állattenyésztésben már eddig is elért. A szarvasmarha és sertéste­nyésztésen kívül továbbfejlesztik a csirkefarmot is. Kétszeresére emelik idén az értékesítendő csir­kék számát. A múlt évi kedvező tapasztalatok és azok a főleg sa­ját erőből történt beruházások, amellyel a csirkefarmot létesítet­ték és bővítették, reális alapul szolgálnak arra, hogy idén mint­egy 50 000 darab csirkét értékesít­senek. így a tavalyinak mintegy kétszeresére, 1 millió forintra emelkedik a csirkeértckesítésből származó bevétel. A belterjességre és a jövedel­mezőségre való törekvést mutatja az is, hogy a tervek szerint nö­velik a szerződéses ipari növények vetésterületét. Fűszerpaprikát 10 bold öntözött területen, kendert 30 holdon és gyógymákot 20 hol­don termelnek. A szekszárdi Béke Tsz eddigi eredményei is figyelemreméltóak, a jól szervezett és jól irányított nagyüzemi gazdálkodás fölényét bizonyítják. Az idei évben minden remény megvan arra, hogy az ed­dig megteremtett bázison ezek az eredmények fokozódnak. Hitler kedvenc indulója a svéd rádió műsorán A stockholmi rádió nemrégiben egyik zenei műsorában közvetí­tette az úgynevezett »Badenwei- ler indulót«, amely Hitler ked­venc zeneszáma volt. A hallgató­ság köréből számos tiltakozás fu­tott be a svéd rádióhoz, úgy hogy a műsor-szerkesztőségnek elné­zést kellett kérnie és hivatalosan közölnie, hogy a szóbanforgó le­mezt eltávolítják a rádió lemez­tárából. III. NEM LENNE TELJES A KÉP Miszláról, ha az örvendetes dol­gok mellett a visszahúzó erőkről nem beszélnénk. Az igazsághoz tartozik, hogy bizony a szövetke­zet megszületésével párhuzamo­san ezek is jelentkeztek. A múlt héten sor került a ve­zetőségválasztó közgyűlésre, ame­lyen az »egész falu« megjelent. Azt hiszem, ennek a jelentőségét nem kell külön hangsúlyozni, mert tudott dolog, hogy az új ve­zetőségen, ellenőrző bizottságon nagyon sok múlik a szövetkezet­ben. Már előzőleg is sokat tár­gyaltak, vitatkoztak arról, hegy kik is lennének alkalmasak ve­zetőségi és ellenőrző bizottsági ta­goknak. Természetesen sok ember röl esett szó. Viták is voltak. Egy dologban azonban egyezett min­denkinek a véleménye: becsüle­tes, hozzáértő embereket kell vá­lasztani. A gyűlésre úgy érkezett min­denki, hogy felelőssége teljes tu­datában szavaz majd és segíti a lehető legjobb vezetőség és ellen­őrző bizottság megválasztását. — Több százan jöttek össze, a kul­túrotthon nagyterme zsúfolásig megtelt. A legnagyobb meglepe­tésre feltűnően sok asszony je­lent meg, olyanok is, akik az­előtt a vasárnapi nagy misén kí­vül még a szomszédba sem igen mentek el. Egy-két személy köz­bekiáltásaival igyekezett megza­varni a rendet s befolyásolni a hangulatot. AZ EGÉSZRŐL nem is lenne érdemes beszélni, hiszen mint mondani szokták, a »kútja ugat, a karaván halad«. Ilyennel nyil­ván semmi esetre sem lehet el­érni lényeges eredményt és az em­berek józan gondolkodású több­sége nem szokta a rendbontókat követni. De elhangzott olyan meg­jegyzés is, hogy »a nép...« Azaz a népre hivatkoztak és az egyik­másik emberről, akiknek a neve a választásnál szóba került, rá­galmazó kijelentést tettek. Persze a többség csak csóválta a fejét, amiért egyesek ilyen felelőtlenül nyilatkoztak. Természetesen a jó­zanabb többség nem is támogatta őket. Meg is választották a veze­tőséget és az ellenőrző bizottsá­got, küfön-külön szavazta'- min­ségében egyik szülője volt a Rap- palo-szerződésnek. Gróf Brook- dorff-Rantzau moszkvai nagykö­vet mellett az akkori német dip­lomata-testület egyik legvilágo­sabb koponyájának ismerték. Reakciós körökben őt is rossz hír­be hozták, elnevezték »vörös bá­rónak«, ezt áz áskálódást azon­ban nem vette túlságosan a szí­vére. Maltzan ezen a nyáron Ber­linben töltötte szabadságát, a Brandenburger Tor melletti Rad- ziwill-palotában lafkott, mely ak­kor a Dresdener Bank Guttmrnn- jának tulajdonában volt. Később, az 1931-es bankválság idején az amerikai követség vette meg a palotát. Itt kellett naponta szol­gálattételre jelentkeznem. Maltzan sok, nála kevésbé te­hetséges missziófőnökkel ellen­tétben természetes viselkedésű ember volt. sohasem erőszakolt magára méltóságteljes pozitúrá- kat. Egyáltalán nem feszélyezte magát, hogy például engem reg­gelizés közben Ingujjban fogad­jon, vagy borotválkozás közben alsónadrágban jelenjen meg előt­tem. Szívesen dolgoztam vele, mert a vele való együttműködés nemcsak tanulságos, hanem kel- letncs is volt. Egyszer a német Lufthansa, melyet érdekelni kezdett az rme- rikai piac, meghívta őt egy Ber­lin feletti próbarepülés^e. Maltzan engem is magával vitt. Sem ő, sem én nem ültünk még addig repülőgépen. Fenséges ér­zés volt megcsodálni a magasból a napsütésben csillogó tavakat és erdőket. Maltzan fellelkesült, és elhatározta, ezentúl gyakran fog repülni, tár napra rá hivatalos ügyben Münchenben yolt dolga; Megbízott, hogy a már . megvál­tott vasúti jegyét adjam vissza, és vegyek helyette repülőjegjret. —■ Kár, hogy most nem jöhet velem — búcsúzott tőlem a tem- pelhofi repülőtéren —, de legkö­zelebb megpróbálom magát is ma­gammal vinni. Még aznap délután a thürin- giai Schleizba kellett utaznom, hogy inasával együtt identifikál­juk és koporsóba helyezzük a re­pülőgép roncsai közt megtalált, alig felismerhető holttestét. Uno- kaöccsével, Vollrathtal együtt rendeztük meg a külügyminisz­tériumban a gyászünnepséget. Az emlékbeszédet maga Strescmann tartotta. A DOLLÁR HAZÁJÁBAN Pár héttel később a Hapag ha­jóstársaság »Deutschland« nevű hajóján útban voltam az Egye­sült Államok felé. Kerek tíz napig tartott az át­kelés Hamburgból New Yorkba. Eltekintve a southamptoni és cherbourgi rövid kikötői tartóz­kodástól, több mint egy hétig nem láttunk mást, csak a végte­len óceán tayolbavesző hullámait. Nem lehet elfelejteni azt a pilla­natot. amikor a távoli ködben először emelkednek magasan a horizont fölé a manhattani felhő­karcolók csúcsai. Szinte nem is emberi kéz művének tűnnek ezek az építmények; mintha valami varázslatos Grál-vár oromzatai és tornyai meredeznének túl a felhőkön, egészen az égig. Minden kézzelfogható, durva ve'óság ellenére, mely partra­szálláskor körülfogja az embert, ez íj benyomás^ még akkor sem tűnik el teljesen, amikor a New York-i szilárd talajt érzi a laba alatt. Még mindig az az é zése, mintha az őt körülvevő világ nem volna valódi. Csak lassanként le­het megszokni az utcákat betöl­tő bábeli zűrzavart, az emberte­len hajszát, tülekedést, a fülsike­títő zajt; a lenyűgöző és zavarba- hozó fitogtatását minden nagy­szerűnek és ugyanakkor vissza­taszítóan csúnyának, amit az amerikai civilizáció csak nyújta­ni tud, ezt a csillogó-villogó fény­özön ellenére is hideg és személy télén légkört. Ennek a hangya­bolynak egyedüli hajtóereje a létért folytatott könyörtelen harc. Az ember önmagában nem jelent semmit, csupán a rendelkezésére álló dollárösszeg teszi őt valakivé vagy valamivé. 1927-ben érte el az Egyesült Államok a minden eddigit felül­múló prosperity csúcspontját. Ömlött a pénz, a frissen lakko­zott autók és az ezernyi más, ké­nyelmet szolgáló cikkek úgy el­keltek, mint a friss, meleg pék­sütemény. A világ legnagyobb és legkorszerűbben berendezett gyárainak futószalagjai szaka­datlanul ontották az árucikkeket. Az úgynevezett amerikai gazda­sági csoda a legszélesebb rétegek számára olyan jólétet teremtett, mely látszólag megrendíthetetlen volt, és feltartóztathatatlanul napról napra növekedett. Hama-, rosan eljön az idő, mondogatták, amikor a legszegényebb csatorna- tisztogatónak is meglesz a garázs­ban a maga Fordja és a konyhá­ban a maga villamos hűtőszekré­nye. (Folytatjuk.) den egj-es személy felett és noha némelyik javasoltnál megoszlot­tak a vélemények, a többség vé­leményét vették figyelembe. Ez így is volt rendjén. Elnöknek köz­kívánatra Molnár Józsefet válasz­tották meg. A gyűlés után nagyon bölcs megjegyzést hallottam a renitehs- kedőkről:-»■ Most hangosak voltak, azt hitték, hogy ketten-hárman teszilc ki a népet. Kíváncsi leszek, hogy majd akkor mekkora »hangjuk« lesz, ha dolgozni kell. Az ilyen rosszindulatú meg­nyilvánulás — aminek egyébként a népakarathoz semmi köze — nem segíti elő, hanem gyengíti a közösség életét. Az ilyen szemé­lyek a közösség érdekeit veszé­lyeztetik. A céltudatos termelés, a szorgalom mellett nyilván az is a becsületes többség feladata lesz, hogy megakadályozza az ilyen rpeggondolatlan, felelőtlen megnyilvánulásokat. Sosem sza­bad hagyni, hogy valamilyen döntésnél a rosszindulat, a meg­gondolatlanság érvényesüljön, ami rendszerint ilyen hangosko­dásokban jut kifejezésre. A GYŰLÉSEN, ami örvendetes a józanság uralkodott, az ilyen izgága megnyilvánulásokat figyel­men kívül hegyta a többség. Sor került a névválasztásra is: a szö­vetkezetnek »Búzakalász Tsz« lett a neve. A választás után meg- tárgyaltak nagyon sok vitás kér­dést. így például beszéltek a kö­zös állatállomány megteremtésé­ről, az öregek helyzetéről, a so- ronlévő mezőgazdasági munkák­ról. Úgy döntöttek, hogy a veze­tőség értékelő bizottságot jelöl ki és az értékeli fel azokat az álla* tokát, felszerelési tárgjrakat, ame­lyeket átadnak a szövetkezeinek. Szóba került a háztáji gazdasá­gok és a község határában, a szö­vetkezeti tagok tulajdonában lévő szőlő sorsa és így tovább. — Többen úgy foglaltak állást, hogy a tél folj'amán lófogatokkal hord­jak a határba a trágyát, mivel némelyik udvarban sok trágya gyülemlett össze. Gazdasági épületek tekinteté­ben elég előnyös helyzetben lesz a miszlai Búzakalász Tsz. A szö­vetkezet tulajdonába kerül sok régi uradalmi épület, mindenek­előtt istálló. így lehetőség lesz megfelelő állattenyésztés kialakí­tására. TOLMÁCSOLNI KELL a falu asszonjTainak kívánságát is. A gyűlésen is és azon kívül is va­lamennyien azt kérték, hogy majd a munkálatoknál, ahol csak ie- h'et, osszák fel a területet egyé­nekre, mert úgy majd pontosan lemérhető és ellenőrizhető lesz, hogy ki milyen és mennyi mun­kát végzett. A szövetkezeti élet­ben még nincs, nem is lehet g>ra- korlatuk, de ez az elgondolásuk is feltétlenül helyes, jó és ha meg­valósítják, csak haszna lehet be­lőle a szövetkezeti közösségne k. Csakúgy, mint annak a töménte­len többi elgondolás megvalósítá­sából, amelyeket nem írtam le — helyszűke miatt. Mérlegelve a látottakat, hallot­takat; nyugodtan bízhatunk a miszlai termelőszövetkezet felvi­rágzásában és ennek nj'omán a tagság fokozatos gyarapodásában, Boda Ferenc Világos ablak sténként fényárban úsznak az őcsényi Móricz Zsig- mond Művelődési Ház ablakai. Künn az utcán szél sodorja a ha­vat, de azokat, akik a művelődési ház felé igyekeznek, nem gátolja a zord idő sem, mert kellemesen fűtött szobák várják a művelöd- nivágyókat. Az emeleti kisteremben heten­ként kétszer, szerdán és pénteken este 6 órától 9-ig a népfőiskolá- sek foglalják el a padsorokat. A negyven »tanuló-« között vannak olyan »javakorbeli« emberek is, mint Vincze István gazdálkodó és Minorics János asztalos. A »java- korbeliek« mellett ott vannak a fiatalabb korosztály tagjai is, mint Bátor József, aki olyan IS év körüli fiatalember. A »tanulók« fegyelmezettek, szorgalmasak és nagy figyelem­mel hallgatják a tanárok elő­adásait. Az őcsényi népfőiskolá­sok oktatását ugyanis a szekszár­di gimnázium és a Palánki Mező­gazdasági Technikum tanárai lát­ják el. — Most meg van adva a lehető­ség a tanulásra, csak élni kell vele — mondja az egyik (nevét kérésére elhallgatjuk) idősebb korosztályhoz tartozó »tanuló«. A történelemmel, földrajzzal, biológiával nincs különösebb ne­hézségük a tanulóknak. A számo­lás, az irodalom és a nyelvtan is elég jól megy. A fiatalok különö­sen a fizika és a technikai isme­retek iránt érdeklődnek, de szíve­sen hallgatják a Palánki Mező- gazdasági Technikum tanárainak Mezőgazdasági ismeretek című előadássorozatait is. A könyvtárban hetente három­szor lehet könyvet cserélni. Aki­nek kedve tartja, olvasgathat is az otthonosan berendezett olvasó­szobában. Márkus Pál pedagógus, a könyvtáros örömmel beszél ar­ról, hogy állandóan növekszik a könyvtár forgalom. 430 tagja van jelenleg az őcsényi könyvtárnak, s havonta 600 kötet könyvet köl­csönöznek ki. Röviden így lehetne összefoglalni: olvas a falu. Szép számmal vesznek részt az ezüstkalászos tanfolyamon is. A legutóbbi állategészségügyi elő­adáson, amelyet az állatorvos tar­tott, olyan sokan voltak, hogy alig fértek el a kisteremben. A tele­vízió is sok látogatót vonz az őcsényi művelődési házba. Ahogy Bősz József elvtárs, a művelődési otthon igazgatója mondja — ma már a falusi parasztemberek is élvezik az opera és a balett köz­vetítéseket. Amikor a Hattyúk ta­va című balettet közvetítette a televízió, nem fértek be a tereiéi­be, a Carmen című opera közvetí­tését pedig vagy kilencvenen nézték végig. Fellendült a művelődési ház művészeti munkája. Esténként a 14 tagú leány tánccsoport próbá- zik, s a tánczenekar is rendszere­sen gyakorol. Az elmúlt év decem­berében megalakult a színjátszó csoport idős Dörr Zoltán vezeté­sével. öcsényben hagyományai vannak a színjátszásnak, ahol Dörr Zoltán rendezésében több mint száz darabot mutatott be a lelkes és művészi érzékkel játszó együttes. Faluszerte nagy az ér­deklődés az újonnan alakult szín­játszó kör iránt, amit példáz az is, hogy az alakuló megbeszélésen huszonnyolcán jelentek meg. — Dörr Zoltán rendező javaslatára két színjátszó kört alakítottak. Egyet az »idősebbek«, egyet pe- i.ifl a »kezdők« számára. Kidol­gozták a színjátszók programját is, amely szerint mindkét köméit egy drámát és egy színművet kell betanulni és előadni. A későbbmk során operetteket is műsorra tűz­nek. A tervek szerint részt Visz­nek a kulturális seregszemlén, de készülnek arra is, hogy méltókép­pen és impozáns műsorral ünne­peljék meg április 4-ét, hazánk felszabadulásának 15. évforduló­ját. P-né

Next

/
Thumbnails
Contents