Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-17 / 14. szám
I960, január 17. TOLVA MEGYEI VÉPŰJSAG 3 Megtartotta alakuló küldöttgyűlését a bezel 7000 holdas döbröközi Zöld Mező Tsz Pénteken, alig ebéd után. hosz- szű sorokban mentek a döbröközi- ek a községi művelődési házba ahol küldöttgyűlést tartottak Több mint kétszázan képviselték azokat a dolgozó parasztokat, akik az elmúlt hetekben a szövetkezeti utat választották. Minden küldött öt dolgozó parasztot képviselt. Nem kis dologról kellett dönte nie a küldöttgyűlésnek. Vezetésé get kellett választani. A közel 7000 holdas termelő- szövetkezet irányítása, amelyben 1030 család, 1300 taggal tömörült, igen nagy felelősséget jelent. A küldöttgyűlésen Bertus Ferenc. a dombóvári járási FJK elnöke mondott bevezetőt. Bejelentette. hogy a járási pártbizottság és a tanács nem hagyja magukra a község parasztjait, gondoskodtak arról, hogy máris itt legyen hat agronómus és más szakember, akik segítenek a brigád és munkacsapatok kialakításában, a tervek elkészítésében, a leltárak felvételében. Ezek a szakemberek egész tavaszig a községben lesznek. S amíg a küldöttgyűlés által választott öttagú jelölő bizottság a szomszéd szobában a jelölést készítette, a nagyteremben még egyszer megvitattak néhány fontos kérdést. Nem volt sok a megvitatandó kérdés, mert az elmúlt hetekben a népnevelők igen sokoldalúan ismertették a szövetkezeti gazdálkodás legapróbb részleteit is, válaszoltak a felmerült kétségekre. Nagy figyelemmel kísérte a küldöttgyűlés a jelölő bizottság javaslatait. Tizenhét tagú intéző^ bizottságra, majd pedig az ellenőrző bizottságra és a fegyelmi bizottságra is megtették javaslataikat. A jelölő bizottság alapos munkát végzett. A küldöttgyűlés a jelöltek többségét egyhangúlag elfogadta. Viszont mutatja a küldöttgyűlés tagjainak felelősségét, hogy nem hagyták szó nélkül, ha valakivel nem értettek egyet. Négy javaslatot nem fogadtak el, helyettük rátermettebbek kerültek a különböző bizottságokba. A' szövetkezet elnöke G. Kovács István tekintélyes gazda lett. A vezetőség tagjainak megválasztása után, amely mintegy 2 óra hosszat tartott, a szövetkezet nevéről is döntöttek. Több javaslat is volt: legyen Aranykalász, mások Zöld Mezőt javasoltak, ismét mások a két javaslatból ösz- szeállított Arany Mező nevet vélték helyesnek. A szavazás során végülís a Zöld Mező Tsz nevet választották. A küldöttgyűlés kijelentette: Döbrököz termelőszövetkezeti község, s kérte a tanácsot, hogy a falu végén ilyen feliratú táblát helyezzenek el. A küldöttgyűlés után az új vezetőség megtartotta első ülését, amelyen a brigádszervezés, a leltározás és a tervek elkészítéséről határoztak. Ismerkedés Általában minden halandónak van olyan esemény vagy mupka az életprogramjában, amit legszívesebben kihagyna. Nálam történetesen az autóbuszbérlet-váltás a kényes ügy. Már előre fázom attó> a gondolattól, hogy közeleg a szombat és egy kényes feladat még vissza van az amúgyis h.osz- szú hétből... Idegenkedésem éttől a művelettől az okozza, hogy általában nagyon sokan és majdnem mind egyszerre szeretnénk megváltani a következő heti bérletjegyet. Kivételesen legutóbb — munkanap lévén — vasárnap váltöt- tam meg a bérletem. Vagy hatan, heten lehettünk a váróteremben. A jobb sarokban egy barna kendőbe burkolózott néni szunyókált. Középütt a pádon két általános iskolás korú kislány beszélgetett. A bejáratnál két barna lány ült. Kint autóbusz állt meg. Benne csinos bányászruhás, barna, fekete, szőke fiúk. A két lány összedugja fejét s tekintetük kutatóan repült át gz üvegen keresztül a társasbusz belsejébe. A megfigyelt emberek ösztönével a fiuk is felfedezik a két leányt. Tekintetük összevjl- lant, összenevetnek... Mi a nevetek — olvassák a lányok a fiúk ajkáról a kérdést. Itt betűzik, de ott túl sehogy sem értik. S ekkor nagyszerű ötlete támadt az alacsonyabbik, elevenebb lánynak. Vékonyka ujjával a párával bevont ablakra betűket ró, s előtűnik a név: Illés Erzsébet Bony- hádvarasd. Ezután a barátnőjének a neve is előtűnik a párás üveg jóvoltából. De nem pontos a cím, integetik a fiúk. Mennyi a házszám? Még maradt egy tenyérnyi kis párás ablaküvegrész, amelyre felkerül a 35-ös Szám. De nem így áll az alku! Ti is mondjátok meg, hogy hol laktok és mi a nevetek — kérdik a lányok nagy jelbeszédek közepette. A jókedvű bányász legények csak nevetnek. Az a fő, hogy ők már tudják a lényeget. Látva azonban, hogy a lányok elkedvetlenednek, egy barna, pirospozsgás fiú kiszállt az autóbuszból és egyenesen a váróterem felé tart... Jé, ez idejön — egycsd- pásra csend honol a lányok között... A fiú kezet fog velük... Bemutatkozott... A többit már nem értettem. Talán már a jövő vasárnapi programot beszélték meg... (b) Egy fél kifli sorsa, vagy episztola a kezdő írókhoz A kezdő íróknak állandó problémája a témahiány. Hol a téma? Miért nincs téma? Miről írjak? És bizony kedves barátaim rengeteg írnivaló van. Éljetek velünk a mai élet lüktetésével a XX. század emberével. Nyitott szemmel kell járni-kelni, a munka ütemével kell élni! Ne keressünk erőltetett mondanivalót! Hisz a mindennapi munkás, szabad élet számtalan problémát tár elénk. A kis és jelentéktelennek tűnő momentumok sokszor nagyszerű eseményeket zárnak magukba, csupán csak meg kellene titkukat fejteni. Jónéhány nappal ezelőtt különös látvány ragadta meg figyelmemet... A bonyhádi OTP lehúzott redőnyének sarkába valaki egy fél kiflit tűzött... Megdöbbentő, hogy az emberek milyen felelőtlenek tudnak lenni! Örömmel könyvelhetjük el, hogy országunk nem ismer hiányt a közellátás terén. Nagy munka árán értük el azt, hogy ma már mindenkinek jut az asztalára hús és lágy kenyér a »bőség kosarából*. Az illető, aki eldobta azt a fél péksüteményt, vissza tud-e emlékezni a nem is olyan nagyon régmúlt időkre, az ínséges napokra, a szükség napjaira, amikor a napi ellátottság számtalanszor veszélyben forgott. Húsz fillért dobott el csupán ennyi a fél kifli ára. De nem gondolt arra, hogy lebecsüli a szántó-vető dolgozó paraszt, a gabonát megórlő molnár, a hőségben izzadó pék becsületes munkáját. Ez azonban nem minden. Az ismeretlen ezzel a kicsinek tűnő cselekedetével nagyon, nagyon sokat árult el magáról... Mindeneseire csak pozitívumot nem. íme a tém-a, amelyet a hétköznapi élettől lestem el... (B> Mit Tárhatunk a lakás-fronton? Az új építkezésekről, az albérletekről nyilatkozik Kalmár József, a városi tanács vb-elnöke Egyik legsúlyosabb s mindmáig megoldatlan gondunk a lakás-kérdés. Lesz-e elegendő lakás, mit várhatunk az új évtől, — ezzel a kérdéssel kerestük fel Kalmár 'József elvtársat, a városi tanács vb-elnökét. A kérdés különösen aktuális most, amikor né hány nappal ezelőtt megjelent az új lakbér-rendelet, amely egy másik, ugyancsak nagyon fontos kérdésről, gz albérletekről is intézkedik. — Valóban ez a legnagyobb gondunk, — válaszolja Kalmár József —- s bár évről évre javul a lakáshelyzet, a kérdést mindeddig megnyugtató módon nem tudtuk megoldani. Az is sovány vigasz a lakásigénylőknek, hogy nemcsak Szekszárdnak gondja ez, sőt nem is csak az országnál:, mert jelenleg világjelenség a lakáshiány. A kilátások azonban mégis biztatóak s reméljük, hogy néhány éven belül ezt a kérdést Is megoldjuk. Az idén szemben megengedhető lett volna. — Indítványozni fogom — pattant fel a kapitány — egy becsületügyi eljárás folyamatba léteiét, mely előtt önnek majd felelnie kell. — Csak tessék! Én viszont ezennel bejelentem a gárdalovas- sági-klubból való kilépésemet. — Meghajtottam magam, és eltávoztam, anélkül, hogy a jelenlevők egyikének is kezet nyújtottam volna. Azóta sem léptem át a klub küszöbét. Ez az incidens adta meg a végső impulzust ahhoz, hogy oenső- leg is szakítsak ezekkel az örökös »tegnapiakkal«. Szilárd meggyőződésem volt, hogy amíg ezeknek a begyepesedett agyú, beképzelt reakciósoknak és sovinisztáknak szavuk lesz Néríietorszég sorsának intézésében, addig nem tudunk elviselhető és szabad életet teremteni Németországban, nem tudunk ésszerű és békés érintkezési felületet kialakítani a többi európai országgal. Ebert halála után sor került az elnökválasztásra. Én tudatosan Hindenburg ellen szavaztam. Lelkes hívévé váltam az éppen akkor terjedőben levő páneurópai mozgalomnak, faltam Coudenlio- ve-Kalergi gróf brosúráit, el r.em mulasztottam volna egyetlen rendezvényt sem, amelyen ő is felszólalt. Külügyminiszterünket, Gustav Stresemannt, igazi vezérnek tartottam, bíztam benne, hogy ő szebb és boldogabb jövőbe vezet bennünket. Heyden és társai szemében Stresemann vörös posztó volt, amiért a Franciaországgal való békés megegyezés- le törekedett, s végső célként a régi Európa békés egyesítése lebegett a szeme előtt. Akkor még nem láttam át, mint ma, hogy Stresemann politikája kétélű fegyver volt;, valósággal lángra lobbantott ez a hatalmas európai koncepció. Az a kilátás, hogy egy ilyen ember vezetése alatt és ilyen nemes cél érdekében közvetlenül közremúködhetem, álmaim szép megvalósulásának, konfliktusaim megoldásának tűnt. A diplomáciai hivatástól nem keseredik meg az ember szája íze — gondoltam —, a mai időkben is becsületesen, tisztán állhatok népem és saját lelkiismeretem előtt, s nem leszek élősködő. Stresemann csak egy ezüst, sávot látott a horizonton, nekem az egész mennybolt ragyogó kékben tündökölt. 1925 májusában letettem a nyelvvizsgákat a külügyminisztériumban, és július 1-ével behívtak attasénak. Nem volt nálam boldogabb ember a földkerekségen, amikor azon a szép, napos júliusi reggelen telve ügybuzgó- sággal, várakozásteljesen átléptem a Wilhelmstrasse 73/75. számú ház küszöbét, hogy szolgálattételre jelentkezzem. II. rész A WEIMARI KÖZTÁRSASÁG DIPLOMÁCIÁI ' SZOLGÁLATÁBAN DIPLOMÁCIAI PÁLYAFUTÁSOM ELSŐ LÉPCSŐFOKÁN A Wilhelmstrasse 75. szám súlyos, vasveretes kapuját csak üanepélyes alkalmakkor nyitották ki teljesen. A közönséges lát igatónak csöngetnie kellett, s a zümmögő hangú berregésre kisvártatva megnyílt a díszkapuba beépített, körülbelül emberszélességű átjáró. Pár lépés, s a látogató két hatalmas gránit-szfinksz közölt találta magát, melyek némileg misztikussá varázsolták a fel járatot. A szfinkszek mögötti fehér előcsarnok közepén bronzcsillár lógott. Jobbra fehér márványlépcső vezetett fel az első emeletre és a tulajdonképpen fogadótermekbe. Itt voltak á miniszteri és az államtitkári irodák, itt helyezkedett el a személyzeti osztály is. A folyosókat vörös velúr futószőnyeg borította, általában az egész berendezés igen reprezéntatív volt. Éppen azért ezt az emeletet a minisztérium tolvajnyelvén -bor- ügyosztálynak« hívták, míg az épület többi szárnyán elhelyezett, régimódian és spártai egyszerűséggel berendezett irodák a »sör- ügyosztályhoz« tartoztak. Ebben a »bor-ügyosztályban« jöttünk össze azon a júliusi reggelen, mi tizenöt újdonsült attasé. Vidáman üdvözöltük egymást, gratuláltunk egymásnak. Több mint háromszáz felvételi kérvényt nyújtottak be, s mi voltunk az a tizenöt kiválasztott, akiknek sikerült. Részben mar személyesen is ismertük egymást; ha máshol nem, a nyelvvizsgák alkalmával már találkoztunk. ^Folytatjuk.) TOVÁBB FOLYTATÓDNAK A LAKÁSÉPÍTÉSEK, 17 lakás elkészül, további negyven építését pedig elkezdik. Éz az, ami állami beruházásból épük ugyanakkor a városi tanács is épüké?'1-- felszámolják a múlt utolsó örökségét, a szekszárdi barlanglakásokat. A Benedekszurdik lakói számára az idén 3 új ház épül s ezekben 37 család kap lakást. — Mi a helyzet a magánépít- i kezésekkel? — Nagy az építkezési kedv. új városrészek épülnek ki, — válaszolja Kalmár elvtárs. — A kertvárosban az elmúlt két esztendő alatt 240 kertes családi ház épült fel s hat utcát nyitottunk meg ebben a városrészben. Itt további telkeket nem is tudunk kiadni, s most a város terjeszkedése a Rózsamájban folytatódik, ahol ebben az évben körülbelül 100 új családi ház épül fel. Most, az új lakbér-rendelet megjelenése után sok szó esik a lakbérek módosulásáról s a vá rosi tanácsot is sűrűn keresik fel, hogy mit lehet ezen a téren várni? — Várjuk, hogy megjelenjék a végrehajtási utasítás, — mondja Kalmár elvtárs — s csak akkor tudunk munkához látni. A tervünk az, hogy a város egész területén kisgyűléseket tartunk s mindenkivel külön beszéljük meg lakásgondjait. Az azonban kétségtelen, hogy a lakosság kedvezően fogadta az új rendeletét, igazságosnak, méltányosnak tartja. S reméljük, hogy nagy segítséget jelent nekünk is a lakáskérdés megoldásában. A rendelet kapcsán felmerült egy másik kérdés is. ahol rengeteg visszaélés történik, AZ ALBÉRLETEK KÉRDÉSE. Mi a helyzet ezen a téren? — A mi kimutatásunk szerint — válaszolja Kalmár József — a városban 657 albérlő van. Számuk azonban ennél több, mert nem jelentenek be minden albérlőt, úgyhogy körülbelül 700 albérlővel számolhatunk. A rendelet világosan beszél s mi is azon leszünk, hogy mielőbb felszámoljuk a lakbéruzsorát, ami sajnos a mi városunkban is megtalálható. Mert erről is pontos képünk van: SZekszárdon az átlagos albérleti díj 280—300 forint között mozog, ami természetesen nagyon magas összeg. Persze vannak 400 forintos albérletek is, elsősorban olyan helyeken, ahol személyi tu- | lajdonban levő házak felesleges szobáit adják ki. És ezek vannak túlsúlyban: a körülbelül 700 al- j bérlő közül csak 200 lakik olyan! albérleti szobában, amelyiknek gazdája maga is bérelt lakásban lakik. És hadd tegyem hozzá, a házak államosításával kapcsolatban is meg van kötve a kezünk, sok esetben nem tudunk méltányosan eljárni, úgy ahogy szívünk diktálná. Talán egy konkrét példát. Adva van egy egykori kizsákmányoló, akinek két háza van. Az egyik három, a másik négyszobás volt. Volt, így mondom, mert a negyedik padlóját felszedette, »átalakította« mosókonyhává, s így mindkét házában »csak« 3—3 szoba van. A rendelet értelmében egyik házat sem tudtuk államosítani, noha az igazság és a méltányosság ezt követelte volna. Ugyanez az ember, miután két házat lakni mégsem tud, négyszáz forintért adja ki felesleges szobáit. Nekünk az a véleményünk, hogy ezen a helyzeten változtatni kellene, éppen a dolgozók érdekében! — És mi lesz most az albérlőkkel? — Szeretném egy kicsit távolabb kezdeni, — válaszolja Kalmár elvtárs. — A városi tanács munkáját minőén téren igyekszik úgy végezni, hogy teljes összhangban legyen a lakosság kívánságaival. A városfejlesztéssel kapcsolatban például ezért bocsátottunk ki kérdőíveket, hogy megtudjuk, mi a dolgozók kívánsága és ennek alapján állítottuk össze városfejlesztési terveinket. Nos, az albérletei: kérdésében és elsősorban az albérlők érdekében az a tervünk, hogy rövidesen GYŰLÉSRE HÍVJUK EGYBE AZ ALBÉRLŐKET. megvitatjuk velük problémáikat s amenyiben lehet, orvosoljuk sérelmeiket. — Búcsúz,ul még egy kérdés: reméihető-e javulás a lakásfronton? — Remélhető. Az igazság az, hogy évről évre jobb a helyzet. De ahhoz, hogy ezt a valóban súlyos kérdést meg tudjuk oldani a lakosság segítsége, támogatása kell. Nagyon szép példáját adta Szekszárd önzetlen segíteni akarásának az elmúlt évben, amikor 600 O^O forint értékű társadalmi munkát végzett. Ebben az összegben szerepel az a három 1-kóház is, amely a kertvárosban épült fel, s ahol 12 családnak tudtunk otthont biztosítani. Ha a város dolgozói az idén is a jó üevhöz méltó buzgalommal vesznek részt Szekszárd fejlesztésében, mint tavaly, akkor nagy lépéssel 1 aladunk előre a lakáskérdés megoldásában is. (cs)
