Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-16 / 13. szám

1960. január lß. ft»-**# TOLVA MEGYEI NÉPŰJfSÁO 3 Erről is hessélni kell Névtelen hősök Aligha van felemelőbb érzés, mint az, hogy megmenteni egy ember életét. S alig van hálalel- tebb érzés a megmentett és hoz­zátartozóinak érzésénél, amellyel körülveszik a mentőt. A véradók is ebbe a mentőcso­portba tartoznak. Igazában én is csak azóta tudom önfeláldozásu­kat teljes mértékben értékelni, amióta feleségem életét is e név­telen hősök ezreinek egyike men­tette meg. A történet rövid. Sú­lyos vérveszteséggel szállították kórházba a feleségemet. Sürgősen vérre volt szüksége és kapott is azért, mert a véradók tömegei rendszeresen, szinte menetrend­szerűen »szállítják« az életet adó vért. Akkor még csak hallottam e névtelen hősökről és közvetve ta­pasztaltam áldozatosságuk ré­szemre felbecsülhetetlen érté­két, hiszen ha ők nincsenek, most itt állhatnék két gyerekkel anya nélkül. Ki lehet csak úgy egy­szerűen fejezni hálánkat irán­tuk? Bizony nem. Hőskölteményt kellene írni róluk. Ha költő volnék, meg is ten­ném, így csak e kis írást szente­lem nekik, hogy minél többen tudjanak, beszéljenek róluk. És ha erejüktől telik, kövessék is. De beszélnek erről ők maguk is. Legutóbb Faddon két ilyen tiszteletreméltó véradóval beszél­gettem. Szalontai János és ked­ves életepárja voltak azok, akiit ha gondolatban is, de felébresz­tették bennem újba a hála érzé­sét. Szalontai Jánosné büszkén mondta el, hogy már 5 is szerve­zett két véradót. Mit mondott ne­kik? Csak azt, hogy mit szólná­nak, ha súlyos betegen bekerül­nének a kórházba, vérre volna szükségük és nem akadna senki, aki mentésükre sietne. A férj más oldalról világítja meg a véradás jelentőségét. — Olyan nyugodtan érzem magam — mondja — mióta vért adok Egyrészt tudom, hogy egészséges vagyok. Másrészt az is nagy megnyugvás számunkra, hogy má­soknak életet adhatunk. — Nem ismerjük — mondják szinte egyszerre — kinek adunk, de szívesen adjuk. Szívesen be­szélünk erről másoknak is, hogy ők is adjanak, ha természetesen orvosilag megfelel a vérük. Mily szerény, áldozatkész em­berek és csak ketten a sok ezer közül. Megérdemlik, hogy beszél­jünk róluk s nyilvánosan is kö­szöntsük őket. Kétszer ad, aki gyorsan ad — szokták mondani. De ők hányszorosan adnak, akik vért, meleg, frissen buzgó, piros életet adnak? Sokszorosan adnak ők, a névte­len hősök ezrei. (Sz) Eisenhower és Franco barátilag megölelik egymást A politika ironikus helyzeteket teremt: Az első amerikai elnök, aki Spa­nyolország földjére látogatott, ép­Televíziós szolgálat a bankban A Westminster Bank televíziós szolgálatot létesített központja és manchesteri fiókjai között. A köz­ponti számvevőség és a televíziós leadóállomás a báhk székhelyén van; a fiókokat vevőkészülékekkel látták el, s minden szükséges ok­mányt levetítenek nekik. penséggel az. az Eisenhower tá­bornok, aki, mint a szövetséges csapatok volt parancsnoka, hozzá­járult Európa felszabadításához a fasizmus alól. Elsenhower elnököt Madridban rendkívüli melegség­gel ugyanaz a Franco tábornok üdvözölte, aki 1941-ben a követ­kező szövegű táviratot intézte Tozso japán admirálishoz: „önnek ás a császári japán hadseregnek legőszintébb szefencsekívánataí- mat fejezem ki azért a nagyszerű hadi tettért, amit a Pearl Harbor-i amerikai flotta elpusztítása je­lent.” daságpolitikánk döntéseit meg­határozták. Az az idő volt ez, ami­kör a weimari köztársaság első normális kereskedelmi szerződé­seit megkötötték, és a háború utáni első német vámtarifákat megállapították. Raumer feladata volt az elektroipar érdekeit osz- szeegyeztetni és kifelé képvisel­ni. Az összeegyeztetés gyakorlati­lag ezt jelentette: gondoskodnia kellett arról, hogy az ülések al­kalmával a sok kis cég ne nagyon kapálózzon, ha a nagy konszer­nek, a Siemens, az AEG, az Os­ram és még két-három más kon­szern keresztülgázol rajta. Kifelé pedig mint érdekképviselőnek az volt a fő feladata, hogy a Német Gyáriparosok Országos Szövetsé­gének mértékadó személyiségeit a birodalmi gazdasági miniszté­riumban és a, parlamentben a maga oldalára hangolja. Raumer valóságos művésze volt ezeknek a kulissza mögötti mesterkedések­nek. Nemcsak azért, mert szel­lemi téren és ravaszkodásokban túlszárnyalta ellenlábasait, ha­nem azért is, mert a háttérben rendkívül szétágazó kapcsolatok­kal rendelkezett. Gyakran meg­történt, hogy amikor őt a parla­ment épületében kerestem és a körfolyosókon érdeklődtem utána, cinkos mosollyal felelték: — Raumer képviselő a 23-as szobában intrikál. Mindenesetre, a Siemens és az AEG nem volt elégedetlen az eredményekkel. A következő nyá­ron Raumer feladta a Königin- Augusta-Strassén levő, egész eme­letet elfoglaló lakását, és a Gru- newnldban nagy villát vásárolt magának. A más iparágakkal való tárgya­lások a Német Gyáriparosok Or­szágos Szövetségében folytak le, a hivatalos kormánytényezőkkel pedig a Birodalmi Gazdasági Ta­nácsban tárgyaltak, annak belle- vue-strassei épületében. Később, a hitleri időkben a hírhedt Freis- ler-féle vérbíróság itt hozta meg halálos ítéleteit: Az én feladatom az volt, hogy ezekről a csaknem naponta folyó alkudozásokról Raumer részére jelentéseket készítsek, és jegyző­könyveket vegyek fel. Nem kel­lett különösen éles elméjűnek len­ni annak átlátásához, hogy azok az objektív nemzetgazdasági szempontok, melyeket oly szépen adtak elő a katedrán a nemzet­gazdaságtan professzorai, itt Szó­ba sem kerültek: kizárólag ma­gánérdekek dzsungelháború ja folyt, amelyben mindenki min­denki ellen harcolt, min­den eszköz és minden­fajta érvelés megengedett dolog volt, és mindig az erősebb, a kí­méletlenebb, a ravaszabb vitte el a győzelem pálmáját. A fém­gyártó ipar harcban állott a fém- feldolgozó iparral, a nagykeres­kedelem a mezőgazdasággal, a gépgyártás az automobil-konszer­nekkel, és az éppen soron levő vámpolitikai helyzet szerint na­ponta változott az arcvonal; hol új szövetségeket kötöttek, hol megszegték a régieket. Naponta új kombinációkba bocsátkoztak, statisztikákat hamisítottak, zsa­roltak, fenyegetőztek, siránkoztak, hízelegtek, hazudtak és kufárkod- tak. És ha a fizetett közvetítőket alkalomadtán már nagyon szorí­totta a kapca, akkor megjelentek a színtéren saját személyükben a legnagyobb mágnások, a Siemen­sek, Vöglerek, Deutschok, BüChe­rek és Frchwelnek, hogy tekin'é- lyük teljes súlyával bebizonyit­Csak jóindulaton és erélyes intézkedésen múlik, s már holnap lesz székháza és nagyüzemi istállója a tolnai Aranykalász Tsz-nek A Tolnai Aranykalász Tsz tag­jai a múlt év decemberének 17-én — mikor megkapták a közös gaz­daságuk működési engedélyét —. úgy döntöttek, hogy azonnal mun­kához látnak. így is történt. Trak­tort rendeltek a gépállomástól, és az újdonsült szövetkezeti parasz­tok közül többen eke elé fogták lovukat, hasították a barázdákat, így az el nem végzett őszi mély­szántások jelentős részét sikerült befejezni, mire beköszöntött az igazi tél. A KÖZÖS MUNKA MEGKEZDÉSE mellett tervezésbe is fogtak az Aranykalász tagjai: „Felértékel­jük az állatokat, amit a közösnek ajánlottunk és összehordjuk egy helyre. Szervezünk fuvaros bri­gádot, amely már a télen hasznot hajt a közösnek. Visszakérjük a gazdakört, rendbehozzuk, ez lesz a szövetkezet székháza. A nagy termet klubhelyiségnek rendezzük be és egy-egy fröccs mellett elpo­litizálhatnak itt tagjaink a télen” — mondották a majd minden este üjésező szövetkezeti vezetők E tervek ugyebár szépek? S ha ez idő szerint még nem mind való­sult meg, arról nem a szövetke­zet vezetősége tehet. Mert az a helyzet, hogy nem mind valósult meg. De nézzük ezeket egymás után. A fuvaros brigádot megalakítot­ta a vezetőség, mert ez rajta mú­lott. Elvállalták a tolnai háztar­tások téli tüzelőjének hazafuva- varqzását és jéghordásra kötöttek szerződést a földművesszövetkc- zettel. Ez dicsérendő. Ellenben nem hordták össze a közös jószá­gokat, ez idő szerint még nincs székház, nem rendezhettek be klubhelyiséget sem. De ez mind a mai napig nem a szövetkezet ve­zetőségén múlott. Hogy miért? Elmondom röviden. Ahhoz, hogy összehordhassák a jószágokat, SZÜKSÉGELTETIK NAGYÜZEMI ISTÁLLÓ És -Tolnán pillanatnyilag van kettő és nincsenek megfelelően ki­használva. Az egyik, ötven férő­helyes, a központban van, ebben sák: az egész német gazdasági élet a csőd szélére jut, és a mun­kások százezrei válnak kenyér- telenné, ha nem teljesítik az ő követeléseiket. Meglehetősen tisztán átláttam az egész szélhámoskodást, s bi­zony megundorodtam tőle. Beál­lítottságom azonban akkor még individualista volt, még nem ér­tem el odáig, hogy ebből általá­nos, különösen forradalmi követ­keztetéseket vonjak le. Tartósan azonban mégsem tudtam erre a ragadozó színvonalra leszáílni. A mezőgazdaság, a kereskedelem vagy az ipar nem jöhetett szóba részemre. Az egyedüli terrénum, mely még tisztának tűnt előttem, az állami szolgálat volt, a kül­ügyminisztérium. Apám ugyan még mindig azon a véleményen volt, hogy egyszer én is rájövök a mondás igazsá­gára: »Maradj vidéken, és táp­lálkozz tisztességesen«. De vala­hogy mégiscsak felfogta, hogy örökre kinőttem az ő régi feudá­lis és patriarkális világíelfogásá- ból. Gebhard már annyira hasz­nára lehetett, hogy megtehette gazdatisztnek egy másik birto­kunkon, a Putlitzban fekvő Burg- hofon, melyet valamikor ő fog örökölni. Legfiatalabb Öcsém, az éppen érettségi előtt álló Walter is mezőgazdász akart lenni. S bár apámat nem túlságosan lelkesít- te az a gondolat, hogy az ősi ki­rályhű Putlitz-nemzetség egyik tagja a »vörös köztársaság« szol - gálatába lépjen, jóval kevesebb nehézséget gördített diplomáciai pályafutásom elé, mint amiKor »szatócs« akartam lenni. Diplo­matának lenni még az 5 felfogása szerint is annyira-amennyire ran­gunkhoz illett. (Folytatjuk.) műtrágyát tárol a földművesszö­vetkezet. A termelőszövetkezet ve­zetősége kérte, hogy ideiglenesen bocsássák ezt a közösség rendel­kezésére. Úgy van, hogy meg is kapják, de ... De eddig még nem kapták meg, mert állítólag a föld- mű vessző vetkezet nem tudja hová kihordani a műtrágyát és állítólag a falu kellős közepén lévő istállót — a fekvése miatt — az egészség- ügyi szervek nem engedik rendel­tetésének megfelelően használni. Ami az előbbit illeti, mondva csinált kifogás. Szauter Mihály, a községi párttitkár ugyanis azt mondotta: „Ha a földművesszö­vetkezet vezetősége csakugyan ki akarná üríteni az istállót, erre ta­lált völna már módot.” Ami a má­sik kifogást illeti, az többé-ke- vésbé elfogadható. Különösen pe­dig ha azt is figyelembe vesszük, hogy közvetlen a szomszédságá­ban bölcsőde van, az udvart pedig piactérnek rendezték be. Mind­ezek ellenére az egészségügyi szer­vek is hozzájárulhatnának, hogy ideiglenesen jószágokat köthessen ide be a szövetkezet. Tudniillik, csak erről van szó, mert a szövet­kezet már az idén major-közpon­tot alakít ki, aminek a feltételei biztosítottnak látszanak, s akkor minden további nélkül lemond a község kellős közepén lévő istálló használatáról. VAN EGY MÁSIK ISTÁLLÓ IS, ami alkalmas lenne nagyüzemi ál­lattenyésztésre. Ez a legeltetési bizottság kezelésében van, s mindössze három szarvasmarhát hizlalnak a 20 férőhelyes istálló­ban. Ezt is kérte a szövetkezet, mivel a legeltetési bizottság nem használja ki és szívesen a tsz ren­delkezésére bocsátaná, hiszen a legeltetési bizottsági tagok is be­léptek az Aranykalászba. Eddig azonban ide se köthetett be jó­szágokat a szövetkezet, mert a tanács elnökhelyettese. Kovács Jó­zsef így érvel: „Rendelet írja elő, hogy míg a községben két ter­melőszövetkezet van, addig a le­geltetési bizottságot nem szabad feloszlatni, épületeit igénybe ven­I-Ialálra ítéltettél öreg épület. Napjaid meg vannak számlálva. Minden tiszteletünk a tiéd, hiszen hatvan éven keresztül szolgáltad a közügyet, de már kiöregedtél, al­kalmatlanná váltál. És — ne hara­gudj, ha megmondjuk az igazat — nagyon megcsúnyultál az utóbbi időben. Falaidról lemállott a va­kolat, tetődet megkezdte az idő vasfoga, mindenki látta már, nem való vagy ide, a város közepére. (Ám, igaz. hogy Hádinger Adolf annakidején még a város szélére épített.) De látod, ablakaid né­hány év óta már új épületekre néznek. A város kinőtte régi ruhá­ját, újba kell öltöztetni. El kell tűnnöd tehát öreg fürdő, helyeden majd park létesül, ifjú testvére a kedves, öreg sétakertnek. Tégláid ismét hasznos célokat szolgálnak majd .. . Azt sem felejtjük el, hogy uszodádból indult el a világ­hír felé Sípos Márton. Búcsúztatónak elég ennyi, be­széljünk most már a tettekről. Végkép megpecsételődött a szek­szárdi öreg fürdő sorsa. A járó­kelők közül sokan talán még nem sejtettek semmit, hiszen kí­vülről teljesen elhagyatottnak, nénteinnek látszott De belül... Belül már munkához láttak a város fiataljai, megkezdték a bontást. Mivel leesett a hó, belül­ről kezdték meg a bontást, a köz­falakat vették először sorra. Szerda délután ... Huszonnégy fiatal bontotta a közfolakat, hordta ki a törmslé- '•of. •> téglákat. Gimnazis'a, inari tanuló. AKÖV-, OTP-, Vasipari ni, és én ezt a rendeletet nem szeghetem meg.” Igaz, hogy van ilyen rendelet. De arról nincs benne szó, hogy fejvesztés terhe mellett is kötelező a legeltetési bi­zottság istállóját kihasználatlanul hagyni. S különösen pedig, mivel a Tolnán lévő másik közös gazda­ság a legeltetési bizottság istálló­jára nem tart igényt, szerintünk semmi akadálya nem lenne annak, hogy az Aranykalásznak engedé­lyezze a tanács, hogy ide köthes­sen be jószágokat. HASONLÓ HUZAVONA VAN A HELYISÉG KÖRÜL IS Az épületet, amelyet a tsz-tagolc kértek — s szóban már meg is kapták — valamikor a tolnai pa­rasztok épittették, a legutóbbi évekig gazdakör volt. De a tanács ezt is a földművesszövetkezetnek adta át használatra. E szerv kocsmát nyitott itt és bútorraktárt rendezett be. A tanács már felszó­lította a földművesszövetkezet ve­zetőségét, hogy a bútorraktárt szüntessék itt meg. S hogy kiürít­hessék, másik helyiséget kaptak a tanácstól. így a bútorraktár meg is szűnt a gazdakörben, de a föld­művesszövetkezet azon nyomban berendezte festőműhelynek, vagy­is egyelőre a volt gazdakört nem veheti igénybe a termelőszövetke­zet éppen az említett okok miatt; A gyűléseket egyszer a tanácsnál, másszor egy-egy vezetőségi tag lakásán tartják meg. A fent elmondottak ellenére, távol áll tőlünk a tolnai vezetők közül bárkit is azzal vádolni, hogy ellensége a szövetkezeti mozgalom fejlődésének. Erről nincs szó. A véleményünk azonban az, hogy ez idő szerint a tanácsi és földműves­szövetkezeti vezetők jóindulatán és erélyes intézkedésén múlik, hogy nincs nagyüzemi istállója éa székháza az Aranykalász Tsz-nek. De már holnap, vagy holnapután lehet, mert a lehetőség erre meg­van. S mi bízunk abban, hogy as említett vezetők intézkednek, s akkor lesz is. dolgozó fiatalok. az Építőipari Vállalat kőműves és vízvezeték- szerelő ipari tanulói dolgoztak együtt. Zsoldos Aurél és Domokos Ist­ván az irányítók. — Ha.nem jön meg a havazás, akkor már előbbre lennénk a bontással. Már leszedtük volna a !etőt. Hétfőn kezdtük meg, akkor tizenöten, kedden huszonketten toltunk. Ma huszonnégyen va­gyunk Igyekeztünk a bontással, februárban már meg akarjuk kez­deni a parkosítás előkészítését. Hogy mennyi az értéke ennek a munkának? Legalább 25—30 ezer forint. Az anyag értéke — ami a öontásból kikerül, százezernél több — mondják. Samu Lajos, a városi KISZ-bi- rottság titkára veszi át a szót. — A város KISZ-szervezetei vállalták a fürdő épületének le­bontását és részt vállaltak a pár­osításból is. Ide, a parkba kerül az új szovjet emlékmű — Az épületanyagot' teljes egé­szében megkaptuk, ifjúsági házat építünk majd, ahhoz használjuk fel. A téglagyári KISZ-fiutalok vállalták, hogy terven felül ké­szített téglával járulnak hozzá az ípftkezéshez. Negyven—ötven szá­raikban saját erőből építenénk fel az ifjúsági házat, az idén még .'zrrotnenk tető alá hozni. A tavasszal majd, amikor a für­dő helyén és a környékén — ahol zddig csak gaz „díszlett” — virá­gok pompáznak, a felnőttek meg. állapíthatják: — A város fiatalsága valóban, áomoly munkát végzett. B. I. Molnár Lászlóné Bontják a régi fürdőt! — 11 szekszárdi KlSZ-liatalek újabb társadalmi munkája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents