Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-31 / 26. szám
1960. január 31. TOLNA MEGYEI NfiPtíJSAG 5 A közsógfejlesztós néhány időszerű tapasztalata Megyénk bármelyik községében jelenünk is meg, ott a sok egyéb mellett végigsétálhatunk azon a járdán, amelyet a közelmúltban építettek, megszemlélhetjük azokat a középületeket, amelyeket kibővítettek, korszerűsítettek. Láthatjuk a kibővített könyvtárat, a rendezett sportpályát, a megjavított közkutakat és így tovább. Ezek pedig mind mutatják, hogy a falu összefogott az előző években és a lakosság közös erővel igyekezett megoldani a közös feladatokat. Ezek egyaránt dicsérik a tanácsi vezetők munkáját, akik lelkiismeretes, fáradságos munkával szervezték, irányították a közfeladatok megoldását és a dolgozó parasztokat, akik anyagi hozzájárulásukkal és kétkezi munkájukkal segítették községük építését, szépítését. Most, ezekben a hetekben szemmel láthatóan nem folyik sehol sem építkezés, hiszen a téli időszakban erre többnyire nincs lehetőség. A községfejlesztési munka azonban most sem szünetel. A téli időszakban folynak a tervkészítések, tárgyalások, szerződéskötések. Ez pedig minden tanácsnak sok gondot jelent. A tavalyi tapasztalatok figyelembe vételével igyekeznek jóelőre biztosítani az anyagot, a kivitelezőt. Községi szinten már megtörtént a tervek elkészítése és a tanácsok megállapították a hozzájárulás mértékét is. Járási és megyei szinten pedig most folynak az összesítések és a tervek megvalósításával kapcsolatos ezernyi intézkedésre kerül sor már most, az év kezdetén is. Minden remény megvan ahhoz, hogy az idei évben is nagy előrehaladást sikerül elérnünk a községfej lesztés terén. A lakosság részéről továbbra is nagy az igyekezet. A tanácsüléseken, beszélgetések során megszámlálhatatlan sok elgondolás, javaslat vetődik fel. Ezek közül a közérdekűeket, a legfontosabbakat szeretnék megvalósítani. A községfejlesztési terveket tárgyaló tanácsülések erről tanúskodnak. Mindenütt nagy célok megvalósítására hoztak határozatot. A hozzájárulás mértéke — amelyeket a tanácsok megszavaztak — átlagosan nagyobb, mint az előző években és nincs olyan község, ahol ne szavaztak volna meg hozzájárulást. Magyarkesziben például az idén 20 százalékos — a megengedett legmagasabb - >i hozzájárulás mértéke, míg tavaly csak 10 százalék volt, 1958- ban pedig 3 százalék. A dombóvári járásban átlagosan mintegy 6,5 százalékkal emelkedett a megszavazott hozzájárulás mértéke 1960-ra az előző évihez viszonyítva. A nagyarányú termelőszövetkezeti fejlődés bizonyos tekintetben Jóváhagyták a népi ellenőrzési bizottság munkatervét — Területrendezési ügyek — Ösztöndíjak odaítélése A megyei tanács pénteki ülésén dr. Tuska Pál vb.-elnök előterjesztése alapján elfogadta a megyei népi ellenőrzési bizottság 1960. I. negyedévi munkatervét. A tervezet szerint a törvények értelmében több igen aktuális problémával foglalkozik ezen időszakban a népi ellenőrzési bizottság. Többek között foglalkoznak a dolgozók munkavédelmi ellátásával, a dolgozók társadalmi biztosításával, ezenkívül a közvagyon védelmének néhány időszerű kérdésével. A tanácsülésen határozatot hoztak bizonyos helyi jellegű terület- ? rendezési ügyekben. Az elfogadott határozat értelmében javasolja a megyei tanács, hogy a Fejér megyében lévő Mezőszilas községhez tartozó Kula és Tóti puszták 2231 katasztrális hold területét csatolják megyénkhez, Ozora község határához. Kula puszta gazdaságilag teljes egészében az ozorai Petőfi Tsz-hez tartozik. Tóti pusztának nagy része ugyancsak ozorai lakások tulajdonát képezi. Kula puszta Mezőszilastól 12 kilométer távolságra, Ozorától pedig 300 méter távolságra van. Tóti puszta Mezőszilastól 11 kilométerre, Ozorától pedig egy kilométer távolságra terül el. így tehát a lakosságnak is előnyös lenne ez az átcsatolás. Az ezzel kapcsolatban hozott Tolna megyei határozatot megküldik a Fejér megyei Tanácsnak, hogy az mint átadó szerv a szükséges felterjesztést a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához tegye meg. A Pári község területéhez tartozó, a Vasút dűlőben fekvő 19 és félholdnyi terület Nagykónyi községhez való csatolását elrendelte a megyei tanács. Ez a terület Pátihoz 6 kilométerre, Nagy- kónyihoz 5 kilométerre fekszik és ezt a területet Nagykónyi lakosoknak házhelyként osztották ki. Javaslatot terjesztettek a tanácsülés elé társadalmi tanulmányi ösztöndíj elosztásának jóváhagyása ügyében. A megyei tanácsnak egy korábbi határozata felhatalmazta a végrehajtó bizottságot, hogy az e célra biztosított keretből havi 500 forintos részletekben évenként, egyenként összesen 5000 forint értékben megfelelő tanulók számára társadalmi tanulmányi ösztöndíjat juttasson. Az elosztás túlnyomó része akkor meg is történt, de olyan döntés született, hogy egy jogász és egy óvónő növendék részére csak a tanév beindítása után állapítják meg az ösztöndíjat. A megyei tanács határozata értelmében ezt az ösztöndíjat Sitkéi Lajos, a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának harmadéves hallgatója, tengelici lakos és Klézli Julianna, a Kecskeméti felsőfokú óvónőképző iskola első éves hallgatója, gyönki lakos kapta. új helyzetet teremtett. Az egyéni gazdák tömegesen léptek a termelőszövetkezetekbe. Ezzel eltolódás állott be az adófizetés arányainál, márpedig tudott dolog, hogy a községfejlesztési hozzájárulás alapja a dolgozó parasztok adója. Vagyis ennek bizonyos százalékát fizették községfejlesztési hozzájárulás címén. így tehát felvetődik a kérdés, hogy a községfejlesztés anyagi alapja a jövőben milyen mértékben lesz biztosított? Eddig — mivel az összesítések még csak most folynak — egy járásról van tiszta kép, a dombóváriról. Nos, a megyei tanács illetékes csoportján kapott felvilágosítás szerint ebben a járásban 1960- ban körülbelül ugyanakkora anyagi alappal gazdálkodhatnak majd a községi tanácsok, mint 1959-ben, amikor még az egyéni gazdák voltak túlsúlyban. A hozzájárulás mértékét mintegy 6,5 százalékkal emelték. Igaz, ez nem érinti már a tavalyi nagy földterülettel rendelkező gazdákat. De a termelőszövetkezeti családok is jelentősen hozzájárulnak községük fejlesztéséhez. A tsz-tagok háztáji gazdasága után 50—300 forintos hozzájárulás állapítható meg. A járásban átlagosan 240 forintot állapítottak meg. A kisiparosok, stb. ugyancsak fizetnek hozzájárulást. Ehhez jön a jelentős Összegű állami hozzájárulás, ami a tsz-köz- ségekben jelentősebb. A termelőszövetkezeti átszervezéssel párhuzamosan tehát végzik a községfejlesztési munkát is. A termelőszövetkezetekben ugyancsak több helyen tárgyalnak arról, hogy mint közösség, a tsz is kapcsolódjék be a községfejlesztési munkába. Igen örvendetes. hogy a termelőszövetkezeti átszervezés gigászi munkája mellett a tanácsok a községfejlesztésről sem feledkeztek meg. örvendetes és egyben fontos biztosíték, hogy a nagyüzemi gazdálkodás fejlődésével a községek tovább épülnek, szépülnek. Mire használják fel a műszaki fejlesztési alapot az üzemekben ? Az új ipari termelői árak életbelépésével a múlt évtől kezdődően az ipari vállalatok — nettó árbevételük meghatározott százalékából — műszaki fejlesztési alapot képeznek, amiből fedezhetik annak költségeit. Hogyan használják fel az idén a műszaki fejlesztési alapot, ezt néztük meg három ipari üzemnél. Több, mini hétszázezer (orinl a " ' 1 javítását célzó kísérletekre a Bonyhádi Zománcgyárban A Zománcipari Művek bonyhádi gyáregységénél az idén — a tavalyi »maradékkal« együtt 717 ezer forint áll rendelkezésre a műszaki fejlesztés céljára. A gyár ban már kidolgozták a részletes tervet a műszaki fejlesztési alap felhasználásáról. Befejeznek több, tavaly már megkezdett kísérletet és újakat is végeznek. így sikerrel biztat az a kísérlet, amit még tavaly kezdtek meg a perem- zománcozás gépesítésére — e mun kát ugyanis kézzel végzik jelenleg a gyárban. Az elkészített berendezés már alkalmas a félkész, félnehéz -edények peremezésére, most kerül sor további tökéletesítésére. Várakozáson felül sikerültek az első kísérletek a hegesztett fenekű vízvedrek gyártására. Meg akarják oldani még ebben az évben a most még nehéz munkát igénylő simításnak hidraulikus, félautomata géppel való végzését. Kísérleteket folytatnak majd a palcurattízelés bevezetésére is — erre több, mint kétszázezer forintot irányoz elő a műszaki fejlesztési terv. Új, korszerű műszerek beszerzése a Simontornyai Bőrgyár műszaki lejiesztési programjában A Simontornyai Bőrgyárban a műszaki fejlesztés céljára rendelkezésre álló összeget csaknem teljes egészében a minőség javítását célzó technológiai eljárások kikísérletezésére fordítják. A kísérletek eredményes folytatásához különböző műszerekre van szükség — többek közt automatikus pH regisztrálóra, kriptométerre — amely a színeket méri — fényességmérőre. A műszerek beszerzésére 236 ezer forintot irányoztak elő. A marhabox minőségének javítását célzó kísérletektől — az előzetes számítások szerint — még ebben az évben több, mint kétmillió forint eredményt várnak. Kísérleteznek az új belföldi cserzőanyagok felhasználásával is. A boxkikészítésnél a termelékenység növelését és a jobb minőség elérését célozza a szárítás és pihentetés utáni vissza- nedvesítésnek gépi úton, nedvesítőkamrával való megoldása a jelenlegi munkaigényes és sok minőségi hiba forrását képező fűrészporos eljárás helyett. Különös figyelmet érdemel a műszaki fejlesztési terv egyik tétele: Harmincezer forintot irányoznak elő a műszaki fejlesztési alapból nyolc külföldi tanulmányútra. A gyár három szakembere a Német Demokratikus Köztársaságba, három Nyugat-Németországba, kettő pedig Csehszlovákiába utazik az idén, tanulmányozni az ottani bőrgyártást. A kézi munkaművEleiek további gépesítése a Paksi Konzervgyár műszaki lejiesztési tervében A Paksi Konzervgyárban az elmúlt években sok változás történt a termelés gépesítése terén. Évről évre nőtt azoknak a munkaműveleteknek a száma, ahol a kézimunkát gép váltotta fel. Az idén további előrehaladást, akarnak elérni. Többek közt kísérleteznek az uborka-válogatás gépesítésével. Négytagú »újítóbrigád« — Juhász János TMK vezető, Túri Ferenc mérnök, Schöm.veitz Sándor lakatos és Kródi József műszaki osztályvezető foglalkozik az uborka-válogatógép megszerkesztésével. Ha sikerül a kísérlet, jelentős mértékben nő a termelékenység a gyárban. Ba farátomék abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy szomszédjuknak mondhatják Barnabás Bénit, a közismerten jókedvű és bohém természetű fiatalembert. Ezt a szomszédságot szóról szóra kell érteni. Ugyanis csak az élére állított téglákból rakott, tehát mindössze néhány centi vastag fal választja el egymástól a szobájukat. Sőt, a keskeny falon, a mennyezetnél még egy kis nyílás is van, amelyet nem tudom milyen szándékkal hagy tak ott az építők. Talán mondanom sem kell, hogy ha például ■ Barnabást meglátogatja a menyasszonya, vagy jelöltje — szóval nem tudom, hogy a hölgy milyen minőségben teszi tiszteletét nála, mivel nem érdekelnek másnak a magánügyei — és elrebegi neki az első szerelmes szavakat, az pontosan áthallatszik barátomékhoz. Barátoméknak még nem tellett sem televízióra, sem zeneszekrényre, így aztán alkalomadtán és jobb híján kénytelenek azt hallgatni, hogy a menyasszony — nevezzük ennek a félreértések elkerülése végett — vajon mit suttog visz- sza. Ha aztán a csók — bocsánat, nem fecsegek ki mindent, viszont ennyi kell a lényeg meg értéséhez — a »szabályosnál« kicsit erősebben cuppan, kicsit heheztelöen összenéznek. De aztán legyintenek. Mit is tehetnének egyebet. AJ őst aztán már talán nem is kell külön hangsúlyoznom, hogy a »szerencsés helyzet« viszont a rádiót pótló műsor előnyei ellenére sem értendők szóról szóra. Annál is inkább, mert Barnabás Béni nap-nap után új műsort produkál — saját maga legnagyobb megelégedésére és barátoméit bosszantására. A minap népes társaság koc- cintgatott, majd pedig tele torokból énekelték, hogy »Nem lehet az ember fából...« Barátoméit aludni, pihenni szerettek volna, de hát a szomszédban még nem volt »műsorzárás«. Reggel aztán barátom imigyen szólt szomszédjához: — Béni szomszéd, ha nem sérteném meg... Éjszakánkint aíudni szeretnék. Nem akarjuk zavarni nyugalmunkkal a maguk szórakozását, de azért lehetnének egy kis belátással. — Elnézést kérek... A viszontlátásra. A z éjszakai dorbézolások, úgy is nevezhetnénk, hogy orgiák, folytatódtak tovább. Barátom végül is tűnődni kezdett, hogy hogyan ellensúlyozza mindezt, mert a szép szó itt úgy látszik nem használ. Mindenekelőtt határozottság kell — gondolta. A következő éjszaka aztán, a műsor közepette erőteljesen megverte öklével a falat. Várta, hogy eme »nemtetszés nyilvánításának« mi lesz a következménye. Béni erre elüvöltötte magát: — Nóta állj! Majd pedig: — Sorakozó a fal mellett! Nagy nevetgélés, ricsaj, kárörvendő kuncogás. Majd pedig ütemesen verni kezdték a falat, jelezvén, hogy semmibe sem vették barátom figyelmeztetését. Közben rázendítettek egy közismert rigmusra: — Nem, nem nem. Nem, nem nem. Nem megyünk mi innen el. Barátom haja az égnek állt, pedig ugyancsak kopaszodik, de nem tágított. »Majd megmutatom, hogy elmentek«. Elhatározta, hogy gumicsövet vásárol és a mennyezetnél lévő nyíláson keresztül vízzel lespricceli őket. Majd azt határozta el, hogy alkonyattájban kicsavarja a biztosítékot, nem lesz világosság, igy Barnabáséknak nem lesz kedvük a mulatozáshoz. A kicsavart biztosítékot a biztonság kedvéért oda rejtette a párna alá és kicsit elégedetten, kicsit kárörvendően nyújtotta feleségével együtt pihenőre a fejét. Végre, talán lesz egy éjszakám, amikor nyugodtan alhatunk — gondolta barátom. Ám, alig aludtak el, erőszakos dorombolás ébresztette őket fel. — Szomszéd! Szomszéd úr! Kérem, nincs villany a házban. Legyen szíves segítsen megcsinálni. Darnabás Béni volt. Bará- tóm visszakiabált, hogy ötét most nem érdekli a villany, mert aludni akar. Béni viszont nem tágított. Tovább zörgött. Mivel ez teljesen eredménytelen volt, azzal kezdte vádolni barátomat, hogy nincs benne semmi emberi érzés, nem ártana kiközösíteni az épületből, mert inkább alszik, minthogy egy lépést is tenne a köz érdekében. Szegény barátom nem tűrhette, hogy ilyen dolgokkal vádolják, kénytelen volt megadni magát: titokban visszacsavarta a biztosítékot. Lett villany. És folytatódott a »kultúrműsor« egész reggelig. Barátom végül is annyit elért, hogy Bertalan becsületszavát adta, hogy több ilyen nem fordul elő. Barátom megnyugodott, másnap este fáradtan esett az ágyba és reménykedett, hogy végre kiadhatja magát. Ám, a szomszédba ismét vendégek érkeztek és kezdődött minden elől röl. Bekopogtatott hozzájuk az ajtón. — Kérem tisztelettel, Barnabás szomszéd. Tegnap becsületszavát adta, hogy ilyen többet nem fordul elő. Barnabás barátom szemébe vigyorgott. — Az úgy is van. Tessék bejönni kérem és ellenőrizni, Tegnap csak tízen voltunk, ma pedig tizenöten vágyunk. Tehát »olyan nem fordul elő többet«. Sőt, most nem is likőrt isznak, hanem konyakot. A pontosság kedvéért ez tegnap este történt. Jelenleg tehát itt tartanak bará- ■ törnék a szomszédjával a békés egymás mellett élés tekintetében. BODA FEREkC 32020101310100
